Második könyv : 1. fejezet

— 65 —

Második könyv.

I. Fejezet. <-

1. Miként gyűjtetett tehát Cyrus számára a görög sereg, midőn fivére, Artaxerxes, ellen tá-

borozni készült, s mik történtek a hadjáratban, és mikép ment végbe a csata, s miként halt meg Cy- rus, és mikép nyugodtak, a táborba visszatért gö- rögök, gondolván hogy minden részről győztek, és hogy Cyrus él, — az előbbi elbeszélésben ada- tott elő. 2. Virradatkor pedig összejővén a vezé- rek, csudálkozának, hogy Cyrus sem mást nem küld, a ki jelentené, hogy mit kelljen tenni, sem maga meg nem jelenik. Elhatározták tehát fölrakni a mi- jök van és fölfegyverezve előre indulni, míglen Cy- russal találkoznának. 3. S midőn már, épen napföl- keltekor, indulni akarnak, eljött Procles, Teuthrania fejedelme, a lacedaemoni Damarat ivadéka, és Glus, Tamos fia. Ezek mondták hogy Cyrus meghalt, s hogy Ariaeus megfutamodván azon állomásban van a többi barbárokkal, a honnan az előbbi napon síkra szálltak vala, és hogy ő üzeni, miszerint ezen a na- pon várand reájok, ha jönni akarnának, de a kövét- kező napon Jóniába térend vissza, a honnan épen jött. 4. Ezt hallván a vezérek, és általuk értesülvén a többi görögök szomorkodának. Clearch pedig ezt mondá: Bár csak Cyrus élne ! de miután meghalt, jelentsétek Ariaeusnak, hogy mi győztesek vagyunk a királyon, és a mint látjátok, senki sem harczol

XBNOPHON: CYRUS HADJ. 2. kiad. 5

— 66 —

többé ellenünk, s ha ti. nem jöttetek volna, a király ellen indulandottunk. Üzenjük pedig Ariaeusnak, hogy, ha idejön, a, királyi trónra fogjuk őt ültetni, mert acsatában győzteseké az uralkodás is. 5. Ezt mondván ( elküldi "a hírnököket és velők a lacedae- moni Chirisophot, s a thessáliai Menont, mert maga Menőn akarta, mivel Ariaeus barátja és vendége volt. 6. Ok tehát elmentek és Clearch bevárá. A had- sereg pedig szerzett magának, a mint lehetett, az igásmarhákból eledelt, levágván az ökröket és sza- marakat. S fa gyanánt használták — kevéssé előre- menvén a vonalukból oda hol a csata történt — ré- szint a számos nyilakat, melyek eldobására kénysze- ritették vala a görögök azokat, kik a királytól hoz- zájok szöktek, részint a font- és egyiptomi fapajzso- kat. Sok elhagyott félholdalaku pajzs és szekér is ' volt ott az elhordásra. Ezt mind fölhasználván, hust főztek és ettek azon a napon.

7. S már a megtelő piacz ideje volt a) midőn a királytól és Tissaphernestől követek jönnek, és pedig barbárok, s egyetlen egy hellen volt közöttök, Pha- lin, ki épen Tissaphernesnél találkozott és nagy te- . kintetben állt; mert tetteté magát, mintha jártas volna a (görög) haditudományban és a nehéz fegy- veresek viadalában. 8. Ezek tehát b) közeledvén és hiván a görögök vezéreit, mondják, hogy a király parancsolja a helleneknek, miután épen ő a győztes és Cyrust megölte, miszerint átadván fegyvereiket

a) L. I. K. VIII. fej. 1. a). — J) A követek.

— 67 —

iőiienek a király ajtajához és eszközöljenek magok- nak, ha lehet, valamely, jó eredményt. 9. Ezt mond- ták a király követei. Es a görögök neheztelve hal- lották. Clearch mégis csak ennyit mondott, hogy

nem a győztesek dolga átadni fegyvereiket; azonban, szóla ti óh vezéri férfiak, válaszoljatok ezeknek a mint képesek vagytok legbecsületesebben es legde- rekasabban; én mindjárt visszajövök. Mert szolgái- nak egyike elhítta őt, hogy nézné meg az áldozatok kivágott beleit, minthogy épen áldozott.

10 Ekkor tehát az arkádiai Cleanor, legidősebb levén válaszolt, hogy inkább meghalnak, sem hogy fegyvereiket adják át. A thébai Proxenus pedig mondá: Én, óh Phalin, csudálva kérdem, vájjon a király mint győztes kéri-e a fegyvereket, vagy mmt I barátságos ajándékokat. Ha mint győztes mi szuk- \ sége van kérnie, miért nem jőn elvenni? Ha pedig \ reábeszélés által akarja megkapni, mijök lesz a ka- tonáknak, ha ebben neki kedveskednek ? 11. Erre mondá Phalin: A király azt véli hogy győzött, mi- után Cyrust megölte ; mert ki az, a ki vetélkednék vele az uralom iránt? S azt gondolja tovább, hogy ti is vagytok hatalmában, mivel országa közepén s át- iárhatlan folyókon belől tart benneteket, s annyi embersokaságot képes ellenetek vezetni, hogy, ha ünkénytekre isbizná,alig lennétek képesek okét megölni. 12. Ezután az athéni Theopomp c) szóla : Oh Phalin, most, a mint látod, nincsen más kincsünk, c) Más kiadásokban Xenophon áll Theopomp helyett

; 5*

— 6 8 —

mint fegyvereink és vitézségünk. Már pedig u-y va- gyunk meggyőződve, hogy a fegyverek birtokában levén vitézségünket is használhatjuk, ellenben átad- ván azokat, életünktől is megfosztatunk. Ne gondold a d a t d t ó f 2^{k a}\ ™ ,^{] y e k} egyetlen kincsünk á í adandjuk sot azokkal saját javainkért is fogunk harczolm 13 Ezt hallván Phalin, mosolyogva mon- d n £ f Ä 0 l l e n n i · íh i fj'u' és nem beszéísz csín nélkül Tudd meg azonban, hogy esztelen vagy íúlv t f ,n d,0 0 d; , \ ° ßy ritézségtekfölülhaladTa a ki- m i e ^ í ^ · ¹⁴;, ^{M á S 0},k k e d i g' a mint mondák, né- mileg aggódva oda nyilatkoztak, hogy valamint Cv-

•rushive, voltak, ugy a királynak is L s z n o T k leí- nének ha barátjuk akarna lenni; és akárTalamely M l p / Sa , a t r a-a k a r n á éket használni, akár E g y S ellen táborozni, együtt hódítanák me^ vele.

„ ·· , közben visszajött Clearch és kérdezte vájjon feleltek-e már. Phalin pedig szót emelvén S S S - m c » d t l S ? ' Ő h C! rC b> m e^ k máskép n,ⁿ 1l· * . t e h d t m a g a d' hogy mit vélsz. 16. És ő 2 n l 1 nm É n t é g,e dK l -Ó 1 h.P^1 Í D' s z i ye s e n láttalak s S í v J T Z^{G n} tebbiek is mindnyájan; mert te is gö- rögvagy mi is mindannyian, kiket látsz. S azért tanácsot kérünk tőled e szorult helyzetben, vaffim

?anácsoiflanácsolj tehát nekünk, az istenekért, a mi neked ⁿt h ú f^{D k}n^{a r r}f D é Z V e' a m i r ő 1 t e s z d I s^⁷ l S n^{b b}T Í ^él tegjobbnak látszik lenni, és a ml későbbi időben becsületedre fog válni, ha ismét elbe- Ä af ?j?b e r e k> hogy Phalin hajdan elkül- detve a királytól megparancsolni a görögöknek

— 69 —

a fegyverek átadását, a tanácskérőknek ezeket taná- csolta. Hiszen tudod, hogy arról szükségleg beszélni fognak Hellasban, akármit tanácsolandsz. lO.Clearch azért irányozta e pontra a beszédet, mivel azt akar- ta, hogy maga a király követe tanácsolja a fegyverek át nem adását, miszerint annál inkább jóreményüek legyenek a görögök. De Phalin kitérvén várakozása ellen igy felelt: 19.Ha számtalan reményeitek közöl csak egy van még, hogy t. i. a király ellen harczolva megmenekültek, ugy részemről tanácslom, hogy ne adjátok át a fegyvereket; ha pedig nincs reménytek a király akarata ellen menekülni, akkor azt tanács- lom, hogy meneküljetek a mint lehet.

20. Clearch erre mondá: Te igy gondolsz tehát;

részünkről azonban üzend meg, hogy mi meg vagyunk győződve : ha a király barátaivá kellene válnunk, sokkal becsesebb barátok lennénk a fegyverek birto- kában, mintha azokat másnak adnók át; ha pedig harczolnunk kellene ellene, jobban harczolhatnánk fegyvereket bírva, mint azokat másnak átadva. 21.

Phalin pedig mondá: Ezt tehát hírül adandjuk; de azt is parancsolta megmondani nektek a király, hogy ha itt maradtok, fegyverszünet lesz, ha pedig előre indultok és elmentek, háború. Nyilatkozzatok tehát erre nézve is, vájjon maradtok-e s van-e fegyver- szünet, vagy jelentsem-e mintha részetekről háború lenne ? 22. Clearch pedig szóla: Jelentsd tehát, hogy erre nézve is ugyanazt tartjuk a mit a király; ha t.i.

maradunk, fegyverszünet leend, ha pedig elmegyünk és előre indulunk, háború. 23. És az ismét kérdezte :

— 7 0 —

Fegyverszünetet vagy háborút jelentsek-e ? Clearch pedig ismét ugyanazt válaszolta : Fegyverszünet a maradóknak, háború pedig az elmenők- és előrein- dulóknak. De hogy mit teend, azt ki nem jelentette.

II. F e j e z e t .

1. Phalin tehát és kísérői elmentek; amazok pedig t.i.Procles és Chirisoph visszajöttek Ariaeustól;

Menőn ellenben ott maradt Ariaeusnál. Ezek jelen- tették Ariaeus nyilatkozatát, hogy sok jelesebb perza van mint ő, kik nem tűrnék hogy ő uralkodjék; ha tehát együtt akartok vele indulni, azt üzeni, hogy mindjárt ezen éjjel jöjjetek; különben, azt mondja, maga fog reggel tovább indulni. 2. Clearch pedig mondá: Mindenesetre igy kell tenni, ha t. i. hozzá- jövünk, a mint ti mondjatok a); különben azt tegyé- tek, a mit leghasznosabbnak gondoltok. De vájjon mit teend ő maga, azt ezeknek sem mondta.. 3. Ez- után, lealkonyodván már a nap összehítta a vezére- ket és kapitányokat,s igy szólt: Nekem az áldozónak nem javasolták az áldozati belek a király ellen tábo- rozni; és valóban méltán nem javasolták; mert a mint most értesülök, magunk és a király között a hajózható Tigris folyója van, melyen nem mehet- nénk át hajók nélkül; hajóink pedig nincsenek; de az sem bizony lehetséges, hogy itt maradjunk ; mert nem lehet élelmet kapni; ellenben hogy Cyrus ba- rátjaihoz menjünk, arra nézve nagyon kecsegtetők

a) Hogy t. i. Ariaéus üzenete szerint még éjjel jöjjünk.

— 7 1 —

voltak számunkra az áldozati jelek. 4. így kell tehát cselekedni: Elmenni és vacsorálni, a mije mindegyik- nek van; mihelyt pedig a szarvval jel adatik, mint szokás, a lenyugvásra, szedjétek össze szereiteket;

s mihelyt másodszor adatik jel, rakjátok a málhasze- kerekre ; a harmadik jelre pedig kövessétek az elő- csapatot ugy, hogy az igásmarhák a folyó felé, a ne- héz fegyveresek pedig kivül legyenek. 5. Ezt hallván a vezérek és kapitányok, elmentek és igy cselekvé- nek. És ezentúl ő vezényleti, azok pedig engedelmes- kedének, nem mintha erre választották volna, hanem látván, hogy egyedül ő bir oly belátással, minővel a vezérnek bírnia kell; a többiek ellenben járatla- nok valának. 6. Az ut hossza pedig, melyet Ephesus-I hói, Jóniában, a csata helyeig b) tettek, volt 93 állo- más, 535 mérföld, 16,050 stádium ; és a csata helyé- től Babylonig volt, a mint mondák, 360 stádium.

7. Ekkor, midőn sötét lett, a thrák Miltocythes mintegy 40 lovassal és körülbelül 300 thrák gyalo- gossal a királyhoz szökött. 8. Clearch pedig vezénylé a többieket a kihirdetett parancs szerint, s ők követ- ték. És éjfél körül megérkeznek az első állomásra Ariaeushoz és. hadához. S miután sorban állván, le- tették a fegyvereket c), Ariaeusnál jöttek össze a gö- rögök vezérei és kapitányai. És esküdtek mind a hellenek mint Ariaeus s hadának legjelesebbjei, hogy egyrészről el nem árulandják egymást, s más-

l) Cunaxaig, hol t. i. Cyrus elesett. - c) T. i. a ka- tonák.

— 72 —

részről harcztársak leendenek A barbárok még azt.

is esküdték, hogy ármány nélkül kalauzolandanak.

9. Ezt pedig esküdték miután vadkant, bikát, far- kast és kosot vágtak le a pajzs fölött d), s miután a hellenek kardot, a barbárok pedig dárdát mártottak bele e). 10. Midőn pedig megtörtént az eskütétel, , mondá Clearch: Rajta tehát, óh Ariaeus, minthogy

nektek és nekünk ugyanegy a menetünk, mondd mit gondolsz az indulásra nézve, vájjon azon az uton

• menjünk-e el, a melyen jöttünk, vagy hiszed, hogv valami más jobb utat gondoltál ki. 11. Az pedig vá- laszolt : Ha elmegyünk a merre jöttünk, mindnyájan éhen halnánk meg; mert most semmi élelmi szereink nincsenek ; mivelhogy idejövetkor sem bírtunk a legközelebbi 17 állomáson a tartományból élelmet kapni; s a hol volt is valami, azt mi keresztül vonul- ván fölemésztettük; ennélfogva szándokunk hosszabb uton menni ugyan, de hol élelmekben nem fogunk szűkölködni. Az első napimarsoknak pedig, melye- ket teszünk, kitelhetőleg leghosszabbaknak kell len- niök, hogy minél inkább távozzunk a királyi sereg- től ; mert ha egyszer két vagy három napi utnyira távol vagyunk, nem kell többé félni, hogy a király minket utóérjen, mivel kis haddal nem merend ül- dözni, nagy sereggel jmcTTglTemTesz képesgyórsan indulni; s talán szűkét is fogja látni az élelmeknek.

Ez az én véleményem.

13. Ezen hadvezetési módnak nem volt más d) Hogy a vér reá folyjon. — e) A vérbe.

— 7 3 —

ereje, mint vagy alattomban vagy nyiltan megfuta- modni ; de a szerencse dicsőségesebben vezette a ha- dat; mert miután nappalodott, elindultak, jobbjukon levén a n a p / ) , azt gondolván, hogy alkonyatkor Babylonia tartományának falvaiba érkezendenek; és ebben nem csalatkoztak ugyan; 14. de már délutáni tájban ugy látszott nekik, mintha ellenséges lovaso- kat látnának; s mind a hellenek közöl azok, kik tör- ténetesen nem voltak a sorokban, oda fntottak, mind Ariaeus, ki, mivel meg volt sebesítve,. épen kocsin utazott, leszállván fölpánczélozta magát, valamint kísérői is. 15. Mialatt pedig f gyverkezénék, vissza- jöttek az előre küldött kémek, mondván, hogy azok nem lovasok, hanem igásmarhák legelnek. S azon- nal értették mindnyájan, hogy a király valahol kö- zelében tábort ütött; mert nem messze a falvakban füst is látszott. 16. Clearch azonban nem támadta meg az ellenséget; mivel tudta hogy katonái fárad- tak is s étkezetlenek is; és már késő is volt; de nem is váltott utat, őrizkedvén nehogy futamodni lát- szassék, hanem az egyenes uton haladván, épen al- konyatkora legközelebb falvakba szállásolta el magát az előcsapattal, a melyekből a királyi hadsereg még a házak fanemüit is elrabolta vala.

17. Az előcsapat mind amellett némileg elszál- lásolta magát, de a későbbiek, sötétben jővén, a hol épen mindegyikök találkozott, ott szabad ég alatt le is feküdt, és hiván egymást nagy zajt tltöttek, hogy

f ) Tehát éjszak felé indultak.

— 74 —

kik legközelebben voltak az ellenség közöl, sátraik- ból meg is fntamodtak. 18. Ez pedig másnap lett nyilvános; mert sehol sem látszott többé közelében sem igásmarha, sem tábor, sem füst. S ugy látszik, hogy maga a király is megrémült a (görög) had kö- zeledése miatt. Ezt azáltal mutatta, mit következő napon tett g). 19. Azonban előrehaladván ez az éj, a görögöket is megszállta a félelem, s moraj és zaj vala, minő természetesen szokott keletkezni, ha ré- mülünk. 20, Clearch. tehát Tolmidesnek Eleából, kit épen magánál tartott mint legjelesebbet az akkori hírvivők közöl, JíMancsfiltaj^hogy csendre intvén, hirdesse ki a vezérek ezen jelentését: a ki fölfedezi azt, ki a szamarat a fegyvérek közé bocsátotta, ezüst talentumot nyerend jutalmul, h). 21. S miután ez -

"kihirdettetett, átlátták a katonák,'hogy félelmök hiu volt, s'bogy a vezéreknek nincs bajuk. Hajnalkor pedig megparancsolta Clearch a görögöknek, hogy -ugy álljanak csatarendbe valamint álltak, midőn az

ütközet folyt.

III. F e j e z e t .

1. A mit pedig imént irtam, hogy a király meg- rémült a közeledés miatt, az ezáltal lett nyilvános:

mert az előbbi napon hozzánk küldvén, parancsolta g) A mint ezen könyv III. fejezetében adatik elő — h) Clearch ezen költött esemény által megnyugtatni akarta a görögöket, kik azt gondolták, hogy az ellenség támadta meg őket, s azért féltek.

— 75 —

a fegyverek átadását; akkor pedig mindjárt a nap·

fölkeltekor követeket küldött fegyverszünet tárgyá- ban. 2. Ezek pedig, miután az előőrsökhez jöttek, a vezéreket keresék, s midőn az előőrsök ezt jelentet- ték, Clearch, ki épen ekkor szemlét tartott a soro- kon, mondá az előőrsöknek, hogy .yáxassák a köve- teket, míglen ráérend. 3. Miután pedig fölállította aTsereget, ugyTfogy szép volt nézni a mindenütt sűrű csatarendet, s a fegyvertelenek közöl senki sem vala látható, elhítta a követeket, s mind maga lépett elő, vele levén katonáinak legkitűnőbb fegyverzetű s legszebb külsejü emberei, mind a többi vezéreknek is intést adott erre. 4. Midőn pedig a követek köze- lében volt, kérdezte, mit akarnának ? s ők mondták, hogy fegyverszünet tárgyában jönnek mint férfiak, kik alkalmatosak lesznek, egyrészről a király meg- hagyását a görögöknek, s másrészről,, a hellén ek megbízását a királynak jelenteni. 5. 0 pedig vála- s szolt: Jelentsétek tehát neki, hogy először csatára \ van szükség; mert nincs ebédünk, s nem is merész- j lend valaki a görögökhez a fegyverszünetről szólni, j ha előbb nem szerez ebédet. 6. Ezt hallván a köve- tek, elsiettek s tüstént visszajöttek; miáltal világos volt, hogy a király vagy más valaki, a ki megbíza- tott igy cselekedni, valahol közelében vala; s mon- dák, hogy a király méltányosnak, tartja beszédöket, s hogy kalauzokkal jönnek, kik őket, ha a fegyver- szünet meglesz, vezetendik, honnan élelmeik leande- rnek. 7. De ő kérdezte, vájjon csak a jövő menő

— 7 6 —

férfiakra nézve a) állna-e a fegyverszünet, vagy a többiek számára is. Azok pedig mondák: Mindnyá- jokra nézve, míglen a ti föltételeitek a királynak tud- tul adva lesznek. 8. Miután ezt mondták, eltávoztat- ván okét Clearch, tanácskozók. És helyesnek talál- ták, minéle'őbb fegyverszünetet kötni, hogy hábo- ritlannl mehessenek élelmet szerezni. 9. Clearch pedig mondá: Ez az én véleményem is, de mégsem fogom mindjárt a követek tudtára adni, hanem késni fogok míglen ők aggódnának, nehogy rosszaljuk a fegyverszünet kötését; jóllehet azt is gondolom', hogy ugyané félelem a mi katonáinkat is szállandja meg.

Midőn azonban alkalmasnak tartotta az időt, kije- lentette, hogy kész fegyverszünetet kötni, és paran- csold, hogy vezessék az élelemhez.

10. Ok tehát b) vezetének, Clearch pedig noha fegyverszünetet kötendő c) mégis rendben indult a sereggel, és maga vezette az utóhadat. S árkokra és medrekre akadtak, melyek teli voltak vizzel, ugy, hogy hidak nélkül nem lehetett rajtuk keresztttl- menni. Csináltak tehát magoknak átjárásokat pálma- fákból, melyek részint már le voltak dőlve, részint általuk vágattak ki. 11. És ekkor lehetett észreven-

\ « i , miként teljesité Clearch parancsnoki tisztét; bal- kezében kopjáját tartván, jobbjában pedig'botját;

és ha valaki az e munkára kirendeltek közöl tunyá- : nak lenni látszók, kiszemelte a legszembeötlőbbet és ( a) A két rész alkudozó követeire nézve. — 6) A kalau-

zok. — c) Más kiadásokban aoitjtjafievos; noha fegyv. kötött.

megverte, s egyúttal maga is bemenvén a sárba hozJ záfogott a munkához; ugy hogy mindnyájan szégyen!

lettók magokat nem oly hévvel dolgozni mint ő. 12?

S noha csak a 30 évesek valának oldalára rendeltet- ve, az idősebbek is fogtak a munkához, midőn Clearch munkásságát látták. 13. Annál inkább siet- / ü f - ^{l g e z t},^{C l e a i}T^h' m i v e l gyanította, hogy az árkok nincsenek mindig ily teli vízzel, mert az év- szak nem volt már alkalmas, hogy a földek öntöztes- 5 b a n e! ? h°gy m i n d é r t eleinte tűnjék elő sok baj a görögöknek az i n d u s r a nézve, ezért bocsá- totta a király gyanitása szerint, a vizet a lapályra.

14. Indulás közben falvakba érkeztek, melyek-

aTflra f Z í j e lfn t é S e s z e r i n t élelmet szerezze-

• ^ H ozék pedig ott sok ennivaló, és datolyák-

1 készült bor s ugyanezekből főzött savanyús ital.

15 De a datolyákat, minőket Hellasban láthatni saját számukra tették el a lakosok; s a melyek az ' urak részére tartattak meg, azok kiszemelték valá- nak s bámulatosak szépségre és nagyságra nézve- szinok pedig nem különbözött a villanyétól ; s né- melyeket közölök aszalva csemege gyanánt tettek el.

okozó f ^ T / l t e T r ^ · · ^ m e"e i t' d e főfájást i 1 ⁶; S e t t e k e,l o s z ö r a katonák datolyacsirát s és legtöbben csudálták mind alakját mind jó- izének sajátszerűségét; de ez is okozott ¿agy főfájást.

i s z í ! y a P g' M e l y b Ő 1 k Í V é t e t e t t a c s i r a> ogé zen

<l) October vége felé volt már.

— 7 8 —

17. Itt három napig maradtak ; és a nagy ki- rálytól jött Tissaphernes s a király nejének fivére, s más három perza.sok szolga kíséretében. Midőn pe- dig a görögök vezérei találkoztak velők, először Tis- saphernes szóla, tolmács által, következőleg: 18. Én, óh hellen férfiak, Görögország szomszédságában la- kom s miután láttam hogy sok bajba és zavarba ju- tottatok, valamely utat módot gondoltam ki, vaj- ion kikérhetném-e magamnak valamiképen a király- tól az engedélyt, hogy titeket megmentve vezesselek vissza Hellasba, mert ugy hiszem, hogy nem fognék hálátlanul maradni sem részetekről sem egész Gorog- ország részéről. 19. Ezt tudva kértem a királyt, mond- ván neki hogy méltán kedveskedhetnék nekem, mi- vel én adtam először tudtára, hogy Cyrus ellene in- dul, s egyszersmind e hírrel segélyt is hozva érkez- tem hozzá, és a görögök ellen csatarendbe fölállítot- tak közöl egyedül én nem futottam meg, hanem ke- resztül törtem és csatlakoztam a k i r á l y u l a ti tábo- rotokban, hová a király megérkezett, miután Cyrust megölte. És a Cyrus melletti barbárokat űzőbe vet- tem ezen jelenlevőkkel, a kik most velem vannak, kik t i leghűbbek iránta. 20. S ő megígérte nekem, hogy ezt meggondolandja, s azután megparancsolta, hogy ide jővén, kérdezzelek titeket, vájjon miért tábo- roztatok ellene? S azt tanácslom nektek, hogy mér- sékelve válaszoljatok, miszerint könnyebb legyen nekem számatokra valami jót kieszközölni, ha lehet- oárrpc

21. Erre visszavonulván a görögök tanácskozá-

— 79 —

nak és válaszukat Clearch imígy jelentette ki: Mi sem a király ellen liarczolandók nem jöttünk össze, sem a király ellen nem indultunk, hanem Cyrus sok ürügyet talált, a mint magad is jól tudod, hogy mind titeket készületlenül lepjen meg, mind ben- nünket ide vezessen. 22. Midőn azonban már láttuk ' hogy ő veszélyes helyzetben van, féltünk az istenek- és emberektől őt elárulni, kitől azelőtt jótétemények- kel hagytuk magunkat elárasztatni. 23. Miután pedig · Cyrus meghalt, nem is vetélkedünk a királylyal az uralomért, s okunk sincsen, miért akarnánk a király tartományának kárt tenni; de megö'ni sem akarnók őt, hanem szeretnénk haza menni, ha senki sem bántana. Ellenben a sértegetőt megkisértendjük az istenek segélyével visszaverni. Ha pedig valaki jótevőnk lenne, ettől sem fogunk erőnk szerint jót

téve meggyőzetni, e) Ő ugyan igy szóit.

24. Hallván pedig Tissaphernes, mondá:Ezt mrul adom a királynak, s nektek viszont az ő szán- dokát. De miglen visszajövök, maradjon meg a fegyverszünet; s élelmeket hozunk nektek eladásra.

-5. De a jövő napra nem jött vissza, miért is aggó- dának a.görögök. Harmadik nap azonban vissza- jővén mondá, hogy visszajön, miután kieszközölte

^ i r á l y t ó l az engedelmet a görögök megmentésére, jóllehet nagyon sokan mondtak ellen, mintha nem volna méltó a királyhoz, az ellene táborzókat elbo- csátani. 26. Végre, mondá, már most szabad tinne-

e) A jótéteményben sem fog minket fölülmúlni.

— 80 —

pélyes- biztosításunkat elfogadnotok, hogy szentül ajánljuk nektek országunkat mint baráti földet, és ármány nélkül vezetendünk el titeket Hellasba élelmi piacz nyitásával/); a hol pedig nem lehet vásárolni, meg fogjuk engedni, hogy a tartományból vegyétek a szükségletet. 27. Ti viszont tartoztok esküdni, hogy bizonyára mint baráti földön fogtok keresztül indul- ni, károkozás nélkül szerezvén ételt és italt, vala- mennyiszer nem nyújthatnánk piaczot; ha pedig pia- czot nyitunk, hogy vásárolva fogjátok megszerezni az élelmet. 28. Ezt jóváhagyták; és esküdtek, s jobbjukat nyújtották Tissaphernes és a király nejé-

nek fivére a görögök vezéreinek s kapitány ainak, és viszont elfogadták a hellenektől· 29. Azután mondá Tissaphernes: Most már elmegyek a királyhoz, s miután elvégzendem teendőimet, utrakészen jövök vissza, hogy mind titeket vezesselek el Hellasba, mind magam ís helytartóságomba menjek.

IV. F e j e z e t .

1. Ezután várták Tissaphernest mind a görögök mind Ariaeus egymáshoz közel táborozva, tovább busz napnál. Ezalatt Ariaeushoz jönnek fivérei és más rokonai, s a vele levőkhez némely perzák, biztatván őket s néhányan. a király igéretét is hozván, hogy nem rovandia föl nekik Cyrussali hadjáratukat, sem más egyebet a multakból. 2. Miglen ezek történtel:, látható volt, hogy Ariaeus emberei kevésbé törőd-

/ ) A táborban.

— S í -

tek a hellenekel, ugy hogy azért is a) nem tetszet- tek a görögök sokaságának, kik elmenvén Clearch- hM és a többi vezérekhez mondák; 3. Mit várunk?

V a g y nem tudjuk-e, ^{h o g y} a király mindent föláldozna a mi elsiKkasztásunkra, miszerint a -többi gorogok l féljenek a nagykirály ellen táborozni? Most ugyan S a l S minket a maradásra, mivel szét van szórva hadserege; de mihelyt rendelkezésére összegyűl a híd Tincs mód melyen minket meg nem támadand, 4 S X valahol /agy árkot ás vagy/alat épít, hojy áthatlan legyen nekünk az ut;mert « J ^ j j l legalább önkényt akarni, hogy mi Hellasba joven ielentsük hogy ily kevesen levén meggyőztük a ki- rály erejét az T ajtaja előtt b), és szakálunkba ne-

V e t VV c iⁿe S pedig válaszolt az ezeket mondók- nak: Én fontolóra veszem mind ezt is c) ; őe azt is meggondolom, hogy, ha most elmegyünk harcai Szándokkal látszanduk elmenni és az eskü ellen cse-

S i . Azután, először, senki sem nyuitand nekünk piaczot, sem helyet, honnan élelmezzük magunkat másodszor nem is lesz senki, a ki kalauzoland^mi- helyt ezt tennők, azonnal Ariaeus is elpártoland tő- lünk • ugy hogy semmi barátunk sem maradand ha- n r n 'még az előbbiek is ellenségeink lesznek. 6 Vaj- jon pedig át kell-e mennünk más folyón is, azt nem

Más okokon kívül. Azaz : nemcsak más okok nüatt^ha- nem ezért is - V) A határán, nem messze Babylontol - c) É n a töhbf dolgokon kívül mind azt is veszem fontolóra, a mit ti mondtatok.

XENOPHON : (yYRUS BADJ. S. kiad. b

— 82 —

tudom; de azt tudjuk, hogy az Euphratesen lehetlen d o ? r ^^a, ?^{l e n S é}? g á t 0 l j a· S h a c s a t á r a kerülne a dolog, még lovasaink sincsenek harcztársokul ellen- ben az ellenség lovasai számosak és sokat érők u?v hogyha győzünk is, kit ölhetnénk meg? meggyf- M l S n f l ^g v S ^{t l e n} \ °^g7 V a k k i közölünk mene-

7· En tehát nem tudom, minek kellett volna a királynak, kinek oly sok harczi eszköze van ha mmket elpusztítani kiván, esküdnie és jobbját nyuj- tenia s hamis eskü által megbántania az isteneket

^ t e i t helienet é s b a r b á r o k ^ v i s s z a v o^ /

— Ilyen sokféléket mondott.

m i n t h Z Z Z Z T m e g j ö f c t tissaphernes hadával, nuntha haza d) akarna menni, és Orontas saját had- erejével ; s magával vitte a király leányát is hitvesül 9. Innen már Tissaphernes kalauzkodván és piaczot S f f i l ? ^{e 1 1}"!d u í l á n a k· Tissaphernessel és Orontassal együtt indult Ariaeus is, vele levén Cyrus barbár serege és amazokkal együtt táborozott. 10. A görö- gök pedig gyanúsítván ezeket, különválva indulának kalauzaikkal. S táborozásaikban mindig egy mérföld- nyire és kevesebbre voltak távol egymástól Őrködött pedig mindkét rész egymás fölött mint ellenségek · és ez ismét gyanút gerjesztett. 11. Sőt némelyko/

ugyanegy helyen fáizván, s füvet és más ilyeneket szedvén megütlegezték egymást; ugy hogy ez is el- lenségeskedésre adott alkalmat. ·

12. Hátrahagyván három állomást megérkeztek

d ) C á r i á b a .

— 83 —

az úgynevezett Média_ falához, és azon belől tovább indultak. Volt pedig épitvé 'égetett földszurok által összeillesztett téglákkal, szélességre husz, magas- ságra száz lábnyi. Hosszát pedig husz mérföldnyinek mondták lenni." S nem messze volt Babylontól. 13.

Innen indultak két állomásban nyolcz mérföldnyire, és átmentek két csatornán, melyek egyikén hid volt, másika pedig két hajó által vala összeköttetve. Ezek eredtek Tigris folyójából. S árkok is indultak ki be- lőlök a vidékre, eleinte nagyok, tovább pedig kiseb- bek ; végre apró csorgodák is, valamint. Hellasban a kölesföldekre. És megérkeznek Tigris folyójához, melynek közelében volt egy nagy, számos népű, Si- tace nevü város, tizenöt stádiumnyi távban a folyó- tól. 14. A hellenek tehát sátorozának annak hosszá- ban közel egy nagy, szép s mindenféle fáktól sűrű vadaskerthez ; a barbarok pedig átmenve a Tigrisen e), de nem voltak láthatók. 15. Étkezés után pedig Proxen és Xenophon épen a fegyvertéren sétálgat- tak, midőn közeledvén valamely ember kérdezte az előőrsöket, vájjon hol láthatná Proxent vagy Clear- chot. Menőn után pedig nem kérdezősködött, jólle- het Ariaeustól, Menőn vendégbarátjától, való volt.

16. S miután Proxen mondá hogy : Magam va- gyok, a kit keressz, ezt szóla az ember: Engem Ariaeus küldött és Artasz, kik Cyrus hívei és a ti jó- akaróitok, és üzenik hogy őrizkedjetek, nehogy a barbárok titeket éjjel megtámadjanak; mert nagy

e) É r t e t i k : ütötték föl sátrakat.

6*

— 84 —

sereg áll a közel vadaskertbea. 17. És javasolják, hogy küldjetek őrséget Tigris folyójának hídjához, mert Tissaphernes szándékozik azt, ha lehetséges, éjjel szétbontani, hogy át ne menjetek, hanem a fo- lyó és csatorna között elfogassatok. 18. Ezt hallván, elvezetik őt Clearchhoz és jelentik a mit mondott.

Clearch pedig ezek hallatára nagyon megdöbbent és megrémült. 19. De egy ifjú a jelenlevők közöl gon- dolkodván a dolgon mondá, hogy a megtámadás és hidbontás nem fér meg egymással; mert világos, hogy a megtámadóknak vagy győzniök kell vagy meggyőzetniük; ha győznek, minek kellene a hidat szétbontaniok ? hiszen, ha sok hid is volna, mégsem tudnók hová fussunk és meneküljünk. 20. Ha viszont mi győzünk, nem lesz azoknak hová futniok, szét- bontatva levén a hid. S valóban nem is segíthet ne- kik senki sem, bár sokan legyenek a túlsó részen, ha a hid szétbontatott.

21. Ezt hallván Clearch, kérdezte a hirnököt, mily nagy lehet a Tigris és csatorna közötti tér: az pedig válaszolt hogy kiterjedt, s hogy számos és nagy falvak s városok vannak rajta. 22. Akkor már kide- rült, hogy a barbárok álnokul küldötték az embert, félvén nehogy a hellenek a hidat lerontsák és a szi- geten maradjanak, védsánczul bírva egy oldalról Tigris folyóját, más oldalról pedig a csatornát; s nehogy birjanak élelmet a térközi földből, mely, nagy és termékeny, s melyet a benlakók müveiné- nek ; azután pedig nehogy menedékül szolgálna, ha valaki a királynak kárt tenni akarna. 23. Ezután pi-

henének; de a hidra mégis őrséget küldöttek; es sem meg nem támadta senki sehonnan a hidat, sem hozza nem közelgett senki az ellenségtől, a mint az orok üzenték. 24. Viradatkor pedig átmentek a harmincz- hét hajóval összekötött hidon oly ovatosan a mint csak lehetett; mert némelyek a Tissaphernesnél levő hellenek közöl üzenték, hogy átmenet közben meg fognák őket támadni. De ez hamis hír volt. Mindaz- által midőn átmenének megjelent Glus másokkal együtt kémlelve, vájjon átmennének-e a lolyón, s

miután látta, elvágtatva tünt el. ,^{l l m T 1},^s 25 Tigris folyamától elindulának négy állomás-

ban husz mérföldnyire Physcus folyöjához mely 100 lábnyi széles, s híddal volt ellátva. Itt nagy vá ros feküdt, melynek neve Opis, hol a hellenekkel találkozott Cyrus-és Artaxerxesnek törvénytelen fa- vére íkiSusa- és Echatanáhól nagy sereget vezérlett,

segítendő a királynak. És megállítván hadát szem- telte az előtte elmenő helleneket. 26 Clearch pedig kettenkint v e z e t t e / ) , s o l y k o r a k o r az induás közben megállt; s amennyi ideig szokott aseregelso sora megállni, annyi ideig kellett az egész had meg- állásának tartania, ugy hogy a sereg mind magoknak a görögöknek látszott igen számosnak lenni, mind a szemlélő Perzát megdöbbentette. 27. Innen elin- dultak Médián keresztül hat pusztai állomásban nar- mincz mérföldnyire Parysatisnak, Cyrus és a király anyjának, falvaiba. Ezeket Tissaphernes, Cyrus gú-

f ) Két emberből álló sorokban.

— 86 —

nyára, a görögöknek engedte át martalékul, kivéve az emberrablást. Volt pedig ott sok gabona, juh és más jószág. 28. Innen elindultak négy pusztai állo- másban húsz mérföldnyire, baloldalukon levén Tigris folyója, az első állomásban pedig tul a folyón feküdt egy nagy és vagyonos, Caenae nevü város, melyből a barbárok bőrtuta-'okon szálliíának kenyeret, túrót

V. F e j e z e t.

1. Ezután megérkeznek a négyszáz lábnyi széles Zabát folyjához, és itt három napig maradtak. Ezen ido alatt keletkeztek ugyan gyanusitgatások, de nyílt lese kedés nem volt látható. 2. Clearch tehát jónak találta összejönni Tissaphernessel, hogy, ha valami- kép lehetne, szüntesse meg a gyanúkat, mielőtt- be- tolok háború keletkeznék. Es elküldött valakit, je- lentendőt, hogy kivánna vele összejönni. Az pedig p e n t e , hogy csak hamar jöjjön. 3. S miután össze- jöttek, ezt mondá Clearch: Én tudom ugyan, óh Tissaphernes, hogy esküdtünk és kezet adtunk egy- másnak, miszerint ne bántsuk egymást; s mégis lá- tom, hogy te tőlünk, mint ellenségektől, őrizkedel, s mi látván ezt, ellenőrizkedünk. 4. Minthogy azon- ban, bármikép figyeljek is, semmit sem vehetek észre, miben te rajtunk rosszat elkövetni kisérlenél, s én pedig jól tudom, hogy mi sem szándékozunk ilyesmit, jónak találtam veled beszédbe bocsátkozni, hogy irtanók ki egymásból, ha lehet, a gyanút. 5.

Mert én már tapasztalásból tudom, hogy némely

— 8 7 —

emberek rágalomból, mások gyanúból félvén egy- mástól, midőn a netaláni bántalmat megelőzni akar- ták gyógyitbatlan vészt boztak azokra, kik ilyes- mit se nem szándékoztak se nem akartak. 6. Ln tehát azt hivén, hogy ilyen félreértéseket leginkább értekezés által lehet megszüntetni, ide jöttem és föl- világosítani akarlak, hogy te alaptalanul bizalmat- lankodol irántunk. 7. Mert először, és ez a legíobb,

az istenek esküi gátolnak minket, hogy egymás el- lenségei legyünk. A ki pedig érzi, hogy azokra nem figyelt, azt én sohasem fogom boldognak magasztal- ni ; mert nem tudom, minő gyorsasággal futva szok- nék valaki, vagy minő homályba szaladna, vagy mikép menekülhetne erősített helyre az istenek bo- szuháboruja elől; mivel mindenütt mindenek alávet- vék az isteneknek és mindenütt egyaránt uralkodnak mindenek fölött az istenek.

8 Az istenek- és eskükről ugyan ez az én néze- tem kiknél zálogul tettük le barátságunkat, midőn azt kötöttük; az emberi dolgok közöl pedig téged tartlak én jelenleg a legnagyob javunknak. 9. Mert veled minden ut nekünk járható, minden folyam át- kelhető, s az élelemben nincs szűkölködés ; nélküled

ellenben az egész ut a) homályos, mivel semmit sem értünk hozzá; s minden folyam nehéz átjáratu, és minden zaj rettentő; de legrettentőbb·a magány, mert teli van sok szükséggel. 10. Ha pedig oly orul-

o) n ü a a oöó? = minden, mindegyik ut. I l a a a \

¿Só? ^{a z e}Sé s z u t v a g y u t a z á s·

— 88 —

tek is lennénk, hogy téged megöljünk, mit tennénk mást mint hogy, megölvén a jótevőt, a király ellen,

a legerősebb harczujitó volna, kellene harczol- nunk ? Mennyi és milyen reményektől pedig foszta- nám meg valóban enmagamat, ha rajtad valami rosz- szat elkövetni vállalkoznám, azt el fogom mondani 11. En ugyanis vágytam, hogy Cyrus barátommá legyen, legképesebbnek tartván őt az akkoriak kozol jót tenni a kivel akarna; most ellenben lá- tom, hogy te birod Cyrus hatalmát és tartományát, hogy saját uralmadat megmentetted, s hogy a király hadereje, melylyel Cyrus mint ellenségessel bánt, a te szövetségesed. i2..Ezek igy levén, kicsoda őrjöng annyira, a ki nem akarna barátod lenni ? De tovább azt is fogom elmondani, miből reménylem, hogy te is akatandsz barátunk lenni. 13. Mert tudom, hogy a mysiaiak nektek alkalmatlanok, kiket én jelen erőmmel nektek alávethetni gondolok. Ugyanezt tudom a pisidákról is. S hallom, hogy van még sok más ilyen nép, melyeket, azt tartom, végkép meg- gátolhatnám a ti szerencséteket mindig megzavarni.

Az egyiptomiakat pedig, kik ellen most, a mint ész- reveszem, leginkább vagytok fölbőszülve, nem látom f É hogy minő szövetséges haddal élve bírnátok in- kább büntetni, mint a most velem levővel. 14. To- vábbá pedig, ha a köröskörül lakók közöl valakinek barátja akarnál lenni, legnagyobbja lehetnél, ha el- lenben valaki téged bántana, mint főúr fordulhatnál ellene segédtársakul bírva minket, kik nem egyedül a zsold kedveért szolgálnánk neked, hanem hálából

' — -89 —

is, melylyel, megmentetvén általad, méltán tartoz- nánk neked. 15. Ennélfogva, ha mind ezt meggon- dolom, oly csudálatosnak látszik nekem a te. bizal- matlanságod irántunk, hogy nagyon szivesen halla- nám annak nevét, a ki oly mester a beszédben, miszerint téged beszélve reá bír, hogy mi ellened ármánykodunk. Clearch ugyan ennyit szóla; Tissa- phernes pedig igy válaszolt:

16. Már azon is örvendek, óh Clearch, hogy józan beszédedet hallom; mert ezt ismervén, ugy látszik, hogy, ha ellenem forralnál valami rosszat, tenmagad ellen lennél rosszakaró; de hogy tudjad meg, hogy ti sem bizalmatlankodtok méltán akár a király akár személyem ellen, hallj engem is. 17.

Ha titeket elsikkasztani akarnánk, vájjon látszunk-e neked szűkölködni lovasok vagy gyalogság sokaságá- ban vagy fegyverzetben, melylyel képesek volnánk nektek ártani, a nélkül, hogy viszont veszélybe jönnénk kárt szenvedni ? 18. Vagy látszunk-e szű- kölködni alkalmas helyekben a ti megtámadástokra ? Nem fogtok-e keresztül menni nagy bajjal annyi, irántunk barátságos lapályokon, s nem látjátok-e, hogy annyi hegyeken kell indulnotok, melyeket mi, előre elfoglalván, átjárhatlanokká tehetünk a ti szá- matokra ? S nincs enek-e annyi folyóink, melyeken oly mértékben állithatjuk föl magunkat, hogy annyi embereitekkel harczoljunk, a mennyivel akarunk ? b).

6) A görögök csak kis csapatokban mehettek át a fo- gyókon, következőleg csapataikat egyenkint lehetett volna

megtámadni.

_ 9 0 * —

Némelyeken közölök pedig nem fogtok egyáltalában átmehetni, ha mi át nem vinnénk titeket. 19. De ha meggyőzetnénk is mind ezekben, a tüz mindazáltal csakugyan erősebb mint az élelmi czikkek, melyeket mi elégetvén éhséget ellentállithatnánk nektek, mely ellen, ha fölötte vitézek is lennétek, nem bírnátok harczolni. 20. Hogyan választanék tehát, miután annyi eszközeink vannak az ellenetek való hárczra, s ezek közt egyik sem veszélyes reánk nézve, mind ezekből azt az utat módot, mely egyedül szentség - l telen az istenek és gyalázatos az emberek előtt ? 21.

I Általában pedig elcsüggedt, tehetlen^: szükségtől szo- rongatott, s azonkívül gonosz emberek tulajdona, valamit istenek iránti esküszegésből, és emberek iránti hűtlenségből elkövetni akarni. Mi, óh Clearch, nem vagyunk oly buták, sem oly meggondolatlanok.

22. De miért nem fogtunk hozzá, miután mégis tőlünk függött, titeket elpusztítani ? Légy meggyő- ződve, hogy ennek oka az én vágyam: a görögök iránt hűnek mutatkozni, és a mely idegen haddal Cyrus, bérfizetésében bizva, fölfelé vonult, azzal, jótétemé- nyek által erősítve, visszamenni. 23. Mennyire fogtok pedig hasznunkra lenni c) azt részint mágad is mon- dád, de legfontosabb részét magam ismerem; mert a fejen csak a királynak szabad egyenesen álló tiarát d)

c) Ha veletek maradunk. — d) Cidarim Persae regium capiti s vocabant insigne ; boc caerulea fascia albo distincta circumibat. Curtius III. 3, 19. A többi előkelő perzák hajlott hegyű tiarát viseltek.

— 91 —

viselni, de szívben talán más is, ba ti vagytok vele, könnyen viselhetné e)

24. Ezt mondván ugy tetszett Clearcbnak, hogy igazat beszél, miért is szóla: Nem méltók-e tehát, miután ilyen okaink vannak a barátságra, hogy a legrosszabbat szenvedjék, kik rágalmazva iparkod- nak minket elensógekké tenni ? 25. És én, mondá Tissaphernes, ba ti, vezérek és kapitányok, előttem nyilvánosan mej elenni akartok, meg fogom nevezni azokat, kik azt mondják, hogy te reám és hadamra törsz. 26. En pedig, mondá Clearch, mindnyájokat

el fogom vezetni, és neked viszont fölfedezni, hon- nan hallom ugyanazt rólad. 27. Ezen beszédeknél fog- va Tissaphernes már jó indulatot mutatván iránta, magánál marasztotta és asztalánál megvendégelte.

Másnap pedig Clearch a táborba jővén bizonyosnak tartotta, hogy fölötte barátságos viszonyban áll Tis- saphernessel, és elmondta miket amaz kijelentett; s mondá hogy Tissapherneshez kell menniük, kiket ő kívánt, s kik a hellenek közöl mint rágalmazók ki- tudatnának, azokat mint árulókat, s a görögök iránti 'rosszakaratuakat megbüntetni. 28. Gyanitá pedig, hogy Menőn e rágalmazó, tudván hogy ez jött vala össze Tissaphernessel Ariaeus társaságában, s hogy maga ellen lázit és leselkedik, miszerint az egész hadat magához vévén, Tissaphernes barátja legyen.

29. De Clearch is akará, hogy az egész hadsereg hozzája ragaszkodjék, s az azt elidegenítők eltávolit-

e) Azaz : segédkezetek által magam is lehetnék király.

— 9 2 —

tassanak. A katonák némelyei pedig ellenmondának neki, hogy t. i. ne menjenek (Tissapherneshez) mind a kapitányok és vezérek, s ne is higyjen Tissapher- nesnek. 30. De Clearch erősen sürgette, miglen ki- eszközölte, hogy öt vezér és husz kapitány ment el;

s követték őket, mintha vásárra mennének f ) , a többi katonák közöl is, mintegy kétszázan.

31. S midőn Tissaphernes ajtai előtt voltak, a vezérek u. m.: a boeoti Proxen, a thessáliai Menőn, az arcádiai Agias, a laconi Clearch, az achaei Socra- tes, behivattak, a kapitányok pedig az ajtó előtt ma- radtak. 32. S nemsokára ugyanegy jelre a benlevők

elfogattak, T^TíivuTiéE'lekászaboltattak. Ezután a barbár lovasok némelyei elvágtatván a lapályon, akár szolga akár szabad görögre akadnának, mind- nyájokat megölték. 33. A hellenek pedig csodálák lovaglásukat, a táborból nézve, s nem tudák hogy mit tesznek, miglen meg nem érkezett a megfutamo- dó arcádiai Nicarch, megsebesülve a hasán és kezei- iifinjartya.a, beleket, s előadta mind a történteket.

34. Erre a görögök fegyvereikhez szaladtak, mind- nyájan megdöbbenve levén és gondolván, hogy azok g ) azonnal megrohana'ndják a tábort. 35. Ok azonban nem jöttek mindnyájan, hanem Ariaeus és Artaoz és Mithridates, kik Cyrus leghűbb emberei voltak. De a görögök tolmácsa mondá, hogy közöt- tök Tissaphernes fivérét is látja s megismeri. Együtt

követték pedig még más fölpánczélozott perzák is, f ) Tehát fegyvertelenül. — g) A perzák.

— 9 3 —

mintegy háromszázan. 36. Ezek, midőn közel voltak, fölszólították, hogy, ha valaki a görögök vezére vagy kapitánya lenne, lépjen elő, miszerint jelentsék neki a király parancsait. 37. Erre ovatosan léptek elő a görögök vezérei: az orchomeni Cleánor és a stym- phalí Sophaenet s velők az athéni Xenophon, hogy értesüljön Proxen sorsáról. Chirisoph pedig épen tá- vol volt másokkal együtt valamely faluban élelmet szerzendő. 38. S midőn halltávban h) álltak, mondá Ariaeus: Clearch, óh hellen férfiak, mivel eskütörő- nek és frigybontónak bizonyult be, megkapta bün- tetését és meghalt. Proxen pedig és Menőn, mivel följelentették az ő leselkedését, nagy tiszteletben vannak. Tőletek tehát a király követeli a fegyvere- ket, mert azt mondja, hogy az övéik, mivel t. i. Cy- ruséi, az ő szolgájáé, voltak.

39. Ezekre válaszoltak a hellenek, szólt pedig az orchomeni Cleanor: Óh leggonoszabb ember, Ariaeus, s ti többiek, kik Cyrus barátai voltatok, nem irtóztok sem istenek- sem emberektől, kik jólle- het esküvel fogadtátok, hogy ugyanazon barátaink és elleneink lesznek, mégis a legistentelenebb és leg- alávalóbb Tissaphernessel minket elárulván, nem- csak azon férfiakat, kiknek esküdtetek, rútul irtot- tátok ki, hanem minket a többieket is árultatok el, és reánk rohantok az ellenséggel. 40. Ariaeus pedig mondá: Valóban Clearch előbb kapatott rajta, hogy Tissaphernes, Orontas s mindnyájunk ellen ármány-

h) 'En-qxoo?, hely, honnan a beszélő szavait hal'hatni.

— 0 4 —

kodott. 41. Ezek után eztmondá Xenophon: Clearch ugyan, ha az eskü ellen bontotta föl a frigyet, meg- kapta büntetését, mert igazságos, hogy az esküsze- gők vesszenek el; de miután Proxen és Menőn a ti jótevőitek és a mi vezéreink, küldjétek őket ide;

mert világos, hogy mindkettőnk barátai levén, ipar- kodni fognak mind nektek mind nekünk a legjobbat tanácsolni. 42. Erre a barbárok sok ideig egymással értekezvén, elmentek a nélkül, hogy valamit feleltek volna.

VI. F e j e z e t .

1. A vezérek tehát ugy a) elfogatván £ király- hoz vitettek és levágatván fejeik, meglmltak. Ezek"

egyike, Clearch, mind* azoknak,""kik"őt közelebbről ismerők, egyhangú véleménye szerint, rendkivülileg harczértő és harczkedvelő volt. 2. Mert míglen a la- cedaemonok háborúban álltak az athéniekkel b) áll- hatatos maradt c); miután pedig béke lőn, reábe- szélvén szülővárosát, hogy a thrákok sértegetik a görögöket d), kieszközlötte, a mint lehetett, az ephoroknál e), hogy kihajózzék, harczolandó a Cher- sonézen és Perinthon tüli thrákokkal. 3. De miután az ephorok ezt némikép megbánván, őt, midőn már kün volt, az Isthmusbóli f ) visszatérésre birni ipar- kodtak, ekkor nem engedelmeskedik többé, hanem

a) A mint emiitettem. — 5) Értetik a peloponnézi há- ború (431 404 Kr. e) — c) Minden harczi b a j között. — d) A thrák Chersonézben lakókat. — e) Öt legfelsőbb kormány- személy Spartában. — f ) A corinthi földszoros.

— 9 5 —

elhajózott Hellespontba. 4. Ezért halálra is ítéltetett a spartai kormányzóktól, mint engedetlen. Ő tehát már most szökevény levén Cyrushoz jön, s minő beszédekkel indította Cyrust, ez máshol van megír- va. 5. Cyrus t. i. ad neki tízezer darikot, ő pedig el- vevén azt, nem adta magát kényelmes életre, hanem hadat gyűjtvén e pénzen, hárczola a thrákok ellen, a csatában meggyőzte, s azóta tűzzel vassal is pusz- tította őket és addig folytatta a háborút, míglen Cyrusnak szüksége volt a hadseregre. Akkor pedig elment, ismét vele csatlakozva harczolandó.

6. Ezeket tehát harczkedvelő férfiú munkáinak tartom, a ki midőn békében lehetett élnie szégyen és kár nélkül, háborút választ, s midőn gond nélkül lehetett, fáradozni akar ugy, hogy háborút viseljen, midőn pedig vagyonát veszélytelenül bírhatta, azt inkább háborúskodva kisebbíti; mert ő pénzét a há- borúra, mint valamely kedvenezre vagy más élve- zetre, akarta kiadni. 7. Oly harczkedvelő vala.

Harczértőnek pedig viszont az által látszott lenni, mi- vel veszélyszerető is volt, nappal és éjjel vezetvén az ellenség ellen, s a veszélyekben okos is, valamint mindnyájan a vele mindenütt jelenvoltak megvallák.

8. S mondák, hogy a parancsnokságra is alkalmas volt, a mennyire t. i. lehetséges oly jellemmel, a milyennel ő birt; mert képes volt, mint akárki más g), gondoskodni, hogy eleimé legyen hadának, és azt megszerezni; és képes is azt a véleményt ger-

g) A fővezérek közöl.

— 9 6 —

jeszteni a nála levőkben, hogy engedelmeskedni kell Clearchnak. 9. Ezt pedig az által eszközlé, hogy dur- va (visszataszító) vala; mert mogorva kinézésű és nyers hangú volt; mindig szigorúan büntetett és né- melykor haragból, ugy hogy olykor mégis bánta.

És pedig elvből büntetett, mivel azt tartá, hogy fegy nélküli hadnak semmi hasznát sem lehet venni.

10. De azt mondta, a mint beszélék, hogy a kato- nának inkább kell félnie vezérétől, mintáz ellenség- től, ha föladata találna lenni, vagy őrt állni, vagy barátok bántalmaitól tartózkodni, vagy szabadkozás

nélkül az ellenséget megtámadni.

11. Veszélyekben tehát nagyon szívesen hall- gattak reá, s mást nem kérdeztek a katonák; mert mogorva tekintete ekkor a mint mondák, derültnek mutatkozék, és durvasága erőteljesnek látszók lenni az ellenség irányában, ugy hogy mint üdvhozó, nem pedig mint nyomasztó tünt föl. 12. Midőn azonban veszélyen kívül voltak és szabadságukban állt mások- hoz h), kik parancsnokaik legyenek, átlépni, sokan hagyák őt el; mert nem birt megnyerő bánmóddal, hanem mindig kemény és durva volt; ugy hogy a katonák ugy voltak iránta hangolva, valamint gyer-

"meEek a tanitÖ_iránü. 13. Mert valóban barátság

"vag/Jóakarat általi követői sohasem voltak. Kik azonban vagy az államtól rendeltetve, vagy szüköl- ködéstől vagy más valamely szükségtől szorongat- tatva nála voltak, ezek nagyon engedelmeskedtek

h) T. i. vezérekhez.

neki. 14. Midőn pedig vele meggyőzni is kezdték az ellenségeket, akkor már nagyjelentésüek voltak ama dolgok, melyek harczosait vitézekké tették; mert akkor lett sajátjokká 2"), az ellenség irányában bátran viseltetni, és az, hogy büntetésétől féltek, fegyel- mezettekül tevé őket. 25. Ilyen parancsnok volt ő ; másoktól azonban, a mint mondták, nem igen akart vezéreltetni. Volt pedig, midőn meghalt, mintegy ötven éves.

16. A boeóti Proxen pedig már gyermek korá- ban v á g y é r t ! n a g j MólgőFkivitelére alkalmas fér- fiúvá lenni. És e vágyánál fogva pénzt adott a leon- tinumi Gorgiasnak k). 17. És miután tanításával élt vala, s képesnek tartván már magát mind előljárós- kodni, mind pedig, barátja levén az előkelőknek, jótéteményekben meg nem győzetni, elment Éyrussal ezen vállalatokra; s azt vélte, hogy ezekből nagy nevet, nagy hatalmat és sok vagyont fog szerezni.

18. De noha ezek után vágyódott, mégis viszont na- gyon világosan mutatta azt is, hogy mitsem akarna közölök igazságtalanság által birri, hanem azt gon- dolta, hogy joggal és becsülettel kell azokra szert tenni, nélküle pedig nem. 19. Képes volt továbbá derék és becsületes embereket vezényleni, de nem bírt sem maga iránti tiszteletet, sem félelmet a kato- nákban gerjeszteni, hanem inkább tartott katonái- tól, mint az alatta valók tőle. És látható volt, mi- ként ő inkább félt, hogy ne gyülöltessék a katonák-

i) IJaoijv. — le) Leghíresebb sophistának.

XENOPHON : CYBUS HADJ. 2. kiad. 7

— 9 8 —

tói, mint a katonák az irántai engedetlenségtől- 20. S elegendőnek tartotta arra nézve, hogy vezér- sége alkalmas légyen és ilyennek látszassák, a he- lyesen cselekvőt megdicsérni, a kihágót pedig nem dicsérni: azért is a derék és becsületes katonák haj - landók voltak iránta, a méltatlankodók ellenben önző czélokra használták, mint olyant, kivel könnyen le- hetne bánni. Midőn pedig meghalt, mintegy har- mincz éves volt.

;? 21. A thessáliai Menon__pedig nyilvánságosan J· fölötte vágyódott gazdaguiní, l e sovárgott uralkodni

, is, hogy többet kapjon, s becsben is tartatni, hogy I többet nyerjen. És barátja iparkodott lenni a legha-

talmasabbnak, hogy jogtalankodva ne kapjon bün- tetést. .22. Annak létesítésére pedig, a mi után vá- igyódnék, legrövidebb útnak tartotta az álesküt, a I hazugságot és a csalást. Az őszinteséget ellenben I és az igazságot ugyanazonosnak vélte az ostobaság-

gal. 23. Továbbá világosan látható volt; hogy kitsem szeretett, s ha mondta, hogy ő valakinek barátja, mint ellene ármánykodó bizonyult be. Semmi ellen- ségét ki nem gúnyolta, de minden ismerőseivel min- dig gúnyosan beszélt. 24. És az ellenségek birtokai ellen nem leskelődött, mert nehéznek tartotta az őrizkedők dolgait elvenni; ellenben azt gondolta, hogy csak ő maga tudja, mily könnyű a barátok őri- zetlen dolgait magához ragadni. 25. S a kikről ész- revette, hogy esküszegők és jogtalankodók, azoktól mint jól fölfegyverzettektől félt; az istenfélőkkel pe- dig és igazságot gyakorlókkal mint gyávákkal ipar-

— 99 —

kodott. bánni. 26. És valamint más az istenfélelein- ben, igazság- és jogosságban örömét találja; ugy Menőn örült a csalhatásnak, a hazug koliolásnak, a barátok kigúnyolásának. A nem fertelmest pedig mindig a tudatlanokhoz számította. S a kiknél a ba- rátság első rangját elfoglalni törekedett, azt gondolá hogy ezt megnyerheti, ha az első helyen állókat rá- galmazza. 27. Hogy továbbá a katonákat engedelme- sekké tette maga iránt, azt ravaszul az által eszkö- zölte, mivel együtt jogtalankodott velők. S igényelte, hogy becsültessék és tiszteltessék, megmutatván, hogy (különben) legtöbb kárt tehetne és tenni akarna is. Jótéteménynek mondogatta pedig azt, hogy, mi- dőn valaki tőle elpártolt, őt, iniglen vele társalgott, el nem sikkasztotta. 28. Mind ez azonban nem bizo- nyos róla, s hazugság is lehet. De a mit mindnyájan tudnak, az ez: Aristippnál, még korának virágában kieszközölte, hogy az idegen hadat vezérelje. Ariaeus- nak pedig, ki barbár létére szép figyermekekben ta- lált gyönyört, még fiatal levén legnagyobb háziba- rátja lett. Maga ellenben, noha szakálltalan. a sza- kállos Tharypast bírta kedvenczül. 29. Megöletvén pedig vezértársai, mivel Cyrussal a király ellen táboroztak, ő, jóllehet ugyanazt tette, nem halt meg. Azonban a többi vezérek halála után, megbün- tetve a királytól (szintén) megöletett, de nem mint Clearch és a többi vezérek, kiknek a fejők vágatott le, mi leggyorsabb halálnak tartatik, hanem miután egy évig mint gonosztevő élve kínoztatott, elérte, mint mondják, a halált.

6*

— 100 —

30. Az arcádi Agias pedig és az achaei^SíuacalfiS- jpten rr^pöl ettek. Ezeket senki sem gyalázta mint gyávákat a háborúban, s a barátságra nézve sem tett nekik szemrehányásokat. Voltak pedig mindketten mintegy harminczöt évesek születésök óta.

Harmadik könyv.

I. F e j e z e t .

1. Miket tettek a görögök Cyrussali hadjára- tukban az ütközetig, s mik történtek volt, miután Cyrus meghalt, elmenvén a görögök Tissaphernes- sel, a fegyverszünet alatt, az előbbi elbeszélésben adatott elő. 2. Miután pedig a vezérek elfogatása is megtörtént, s az őket követő kapitányok és katonák is elvesztek volt, nagy zavarban találkoztak valóban a helienek, meggondolván, hogy a király ajtaja előtt a) vanüak, s köröskörül mindenütt sok nép és város ellenségeik, piaczot pedig senki többé nem fog nyitni számukra, és/ávol vannak Hellastól nem kevésbé, mint tizezer "stadiumnyira, nincs pedig_

semmiútikalauz, és átjárhatlan folyók akadályozzák aTliazavézető'üf középén, s hogy elárulták őket_ a Cy- rüssaTfol vönuhTbáf bár ok "is, és. magukra vannak ha„- gyntva,~a nélkül" hogy egyetlen egyJovas harcztár-

o) Országában.,

— 101 —

suk volna ugy hogy világos volt, miszerint, ha győz- nek is, kitsem ölhetnének meg, ha pedig magok ve- retnek meg, senki közölök nem maradhatna életben.

3. Ezeket meggondolván és elcsüggedve levén, keve- sen közölök ettek este kenyeret, s kevesen gyújtot- tak t ű z e t i ) és nem is mentek sokan ezen éjjel a tá- borba, hanem ott feküdtek le, a hol mindegyik épen találkozott, nem levén mégis képesek aludni bú miatt és hazájok, szüleik, feleségeik, gyermekeik utáni vágyból, kiket nem reménylettek többé látni. liy

hangulatban mentek mindnyájan nyugodni.

4. Volt pedig a seregben bizonyos athéni Xeno- phonc), ki sem vezér, sem kapitány, sem katona minőségében nem követte, hanem Proxen bitta el őt hazulról, régi vendégbarátja levén; s megigérte, ha eljönne, őt Cyrus barátjává tenni, kiről azt mondá, hogy hasznosabbnak tartja réá d) nézve, mint a ha- zát. 5. Xenophon azonban elolvasván a levelet, ta- nácskozik az athéni Socratessel az elutazás fölött. És Socrates félvén, nehogy a város részéről vádoltassák, hogy Cyrus barátja lett, mivel Cyrus hajlandónak látszék a lacedaemonokkal az athéniek ellen hábo- rút viselni, tanácsolja Xenophonnak, hogy Delphibe menvén tanácskozzék az istennel az utazás iránt. 6.

Xenophon tehát odajővén kérdezte Apollót, vájjon melyik istennek áldozzon és könyörögjön, hogy az utat, melyet szándékozik, legjobban s legczélsze-

b) Tábori tiiz értetik. — c) A mi történetírónk. — d) Xenophonra.

rubben tegye meg, és azt szerencsésen bevégezvén épségben maradjon. És Apollo kijelentette neki az isteneket, kiknek kell áldoznia. 7. Miután pedig visszatért, megmondta Socratesnek a jósigét; és ez

hallván, dorgálta, hogy miért nem kérdezte előbb, vájjon jobb-e mennie vagy maradnia ? holott ő, azt gondolván, hogy mennie kell, csak annyit kérdezett, miként utazhatnék legszerencsésebben. Miután azon- ban így kérdeztél, azt kell tenned, mondá, mit az isten parancsolt. 8. Xenophon tehát, áldozván azok- nak kiket az isten kijelentett, kihajózék s ut óléri bardesban Proxent és Cyrust, kik épen fölfelé indul- ni készülték, s bemutattatott Cyrusnak. 9. És vala- mint Proxén iparkodott, ugy Cyrus is együtt igye- kezett ot marasztani; mondta pedig, hogy, mihelyt lehetőleg leggyorsabban a táborozás bevégeztetik, azonnal elbocsátandja őt. S mondatott, hogy a had- járat a pisidák ellen van szánva.

10. így táborozott tehát megcsalatva, de nem Proxen által; mert ez nem tudta, hogy az indulás a király ellen megy, sem. más valaki a hellenek közöl, kivéve Clearchot. Midőn azonban Ciliciába jöttek, mindnyájan bizonyosnak tartották már, hogy a had- járat a király ellen van czélozva; s ámbár féltek az úttól és vonakodtak, mégis legtöbben mind egymás- tóh mind Cyrustóli szégyenletökben együtt kisérték;

kiknek egyike Xenophon is volt. 11. Midőn pedig ama bajos helyzetben voltak, ő i s busult a többiekkel Ss nem aludhatott ; de midőn mégis kevéssé aludt, álmát látott. Ugy látszott neki t. i.. hogy égiháború

— 1 0 3 —

támadván, mennykő csapott be atyai házába, mely- től az egészen világlott. 12. S azonnal nagyon rémül- ten fölébredt; és egyrészről jónak itélte az álmát, mivel bajok- es veszélyekben levén Zeustól szár- mazó fényt látszott látni; de másrészről félt is, mi- vel azt tartotta, hogy az álom Zeustól mint király- tól e) jőn, s köröskörül látszott fényleni a tüz, ne- hogy ki ne mehessen a király országából, hanem mindenütt némely bajak által gátoltassék.

13. Mit jelentsen ilyen álmát.látni, azt az álom utáni eseményekből lehet megérteni. Mert ezek tör- téntek : mihelyt fölébredt, először is e gondolat vil- lant föl benne : mit tétlenkedem? hiszen az éj előha- lad, s valószínű, hogy hajnalkor az ellenség eljö- vend. Ha pedig a király hatalmába kerülendünk, mi akadályozza, hogy a legkeserübbeket tapasztalva, a legszörnyűbbeket szenvedve, meg ne haljunk gyalá- zatos bántalmak között? 14. És mégis senki sem in- tézkedik/ sem nem gondoskodik, hogy védelmezzük magunkat, hanem heverünk, mintha szabad volna nyugodnunk. Minő városbóli vezértől várjam el te- hát, Rogy ezt teendi/) ? S minő kort várjak be ma- gamra nézve g ) ? hiszen én nem leszek többé koro- sabb, ha ma megadom magamat az ellenségnek. 15.

Azután fölkel és összehijja először Proxen kapitá- nyait, s midőn egybejöttek, mondá: Én, óh kapitány férfiak, nem tudok többé sem aludni, valamint, ugy e) A királyok oltalmazójától. — f ) Az élelemről gon- doskodni. — g) A vezérség átvételére.