H A D T Ö R T É N E L M I I R O D A L O M
Bánlaky József: „A Magyar Nemzet Hadíörténelme" XX Kész. Budapest. Grill kiadóvállalat kiadása, nagy negyedrét.
fűzve. 488 oldal; külön csomagban 44 térkép és helyzetvázlat.
Hosszabb szünet után örömmel üdvözölhetjük magyar had- történetíróink Nesíorának. Bánlaky altábornagynak legújabb munkáját, a magyar hadtörténet részletes leírásának szentelt sorozat \X.-ik kötetét. A kötet a francia forradalmakat követő hosszú háborús időszak hadieseményeit ismerteti részletekbe menő alapossággal és rendkívül bő, főleg külföldi forrásanyag felhasználásával. Hálás feladatot végzett, mert magyar hadtörté- net- és történetkutatóink eddig kénytelenek voltak e háborúk eseményeinek tanulmányozásához kisebb-nagyobb monografikus munkákból állítani össze a hadműveletek egy-egy részletét.
Most azonban rendelkezésükre áll egy olyan, magyarnyelvű munka, amely méltó mása az ismert Horsetzky-féle. eddig leg- gyakrabban használt könyvnek. A 23-éves háborús időszak had- történetét 3 főcsoportba foglalja: a forradalmi háborúk, a köz- társaság elleni háborúk, végül a Napoleoni-korszakban vívott háborúk eseményeire. Ez az utolsó főcsoport, természetszerűen a legfontosabb és hadtörténeti szemszögből nézve a legjelentő- sebb lévén, ezzel foglalkozik a szerző legrészletesebben. Hat fejezetre tagolja az 180"> és 1815 közt lezajlott hadműveletek eseményeinek leírását és röviden megemlíti az 1821-ben Olasz- országban kitört lázongások magyar vonatkozású hadműveleteit.
Minden fejezet végén külön is foglalkozik a magyar vezérek, hős katonák és csapatok szerepével és egyéni teljesítményével. A könyv végén pedig kitűnő összefoglalásban ismerhetjük meg e korszak hadviselésének, hadszervezetének, röviden az akkori békés és háborús katonaéletnek lényegét és részleteit.
Bánlaky altábornagynak immár több évtizedre terjedő mun- kásságáról.— amelynek eredménye a magyar hadtörténetnek most már 20, vaskos kötetben való feldolgozása, —- csakis tisztelettel és elismeréssel emlékezhetünk meg. és őszintén kívánjuk hogy a még hátralévő kötetek mielőbbi kiadásával tegye teljessé a magyar hadtörténeti szakirodalomban hézagot pótló nagy művét.
E kötet értékét. — úgy mint az előzőekét is — nagyban emeli a sok, (44) nagy szaktudással és gyakorlati érzékkel megtervezett, szép helyzetvázlat.
Nem gáncsoskodás akar lenni, ha megemlítjük, hogy jobban szeretnők, ha a könyv utolsó fejezetében (a hadművészet álla- pota és fejlődése) a Monarchia katonai életének ismertetésénél ne röviden csupán „Ausztria hadügyé'"-ről írna, hanem ..Auszt- ria-Magyarország" hadügyéről; hiszen tudjuk, hogy a két állam- rész hadügye több tekintetben különbözött egymástól; ezt rövi- den meg is említi. Magyarország ebben a háborús időszakban igen jelentős szerepet játszott, és a magyar csapatok életéről. <t forradalmi vívmányok hatásáról a magyar katonára már több
részletes segédforrás áll rendelkezésre. A huszárok szerepének méltatása ebből a fejezetből (462. oldal) teljesen hiányzik, pedig ez volt a könnyű lovasság fénykora és egyben a magyar huszár-
ság történetének legérdekesebb fejezete. À katonai szellem ápo- lásával foglalkozé) fejezetbe (470. o.) pedig különösen beléillenék annak ismertetése, hogy a magyar katona harci és hagyományos katonai szellemét a forradalom sem tudta megingatni. Éppen ez- zel kapcsolatban kell megemlítenünk az ulmi hadjárat leírásába becsúszott egy tévedést. A 2)5. oldalon azt olvassuk, hogy a kudarcos hadjárat gyászos befejezése u t á n : . . . „csak Jellachich tudott Svájc felé elmenekülni." Jellachich altábornagy had- csoportja a Bodeni-té) vidékén körülkerítve letette a fegyvert, csupán egy ezred, a 6. magyar huszárezred, tagadta meg a fegy- verletételt és vágta magát keresztül a franciákon a Duna felé,
iinint a lefegyverzést ellenőrző Marbot francia alezredes emlék- irataiban olvashatjuk, aki maga is elismeréssel emlékszik meg a magyarok katonás szelleméről.
Marko Árpád.
Pivány Jenő: Egy amerikai kiküldetés története. (A Magyar Nemzeti Szövetség kiadása, Budapest 1943.)
Pivány Jenő, jelenleg a Pénzintézeti Központ ny. igazgatója.
Bárha még 1899-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, abban iz időben egyike volt azon kevésszámú amerikai magyar írók- nak, kik megmaradtak az újvilágban is. lelkes önzetlen magyar hazafiaknak.
Könyvét a kiadók abban a reményben bocsátják útjára, hogy azt a magyar közönség idehaza, épúgy mint az Egyesült
\llamokban és más országokban is. érdeklődéssel fogja olvasni, levonva belőle azt a tanulságot, hogy Magyarország ügyét minden magyarnak kötelessége mindenütt és a legnehezebb körülmények között is, teljes odaadással szolgálni.
A könyv mindvégig érdekes tartalmából különös érdeklő- désre tarthat számot, az alanti kivonatos ismertetés.
Piványnak sikerült a zárkózottságáról ismert gróf I isza Ist- ván miniszterelnököt is. egy interwiew keretében megszólaltatni.
Beszéd közben felvetette a szerző ezt a kényes kérdést is: nem hibáztatható-e egyik másik államférfi azért, mert diplomatái nem tudták a világháború kitörését megakadályozni? Utalva ar-
ra, hogy az angol külügyminisztert ezért komoly vádak érték.
Tisza István rövid válaszában csak annyit felelt, hogy nincs ab- ban a helyzetben, hogy az angol államférfiak közjogi felelős- ségét megállapítsa. „Annyi bizonyos — tette hozzá — hogy a mi kis konfliktusunk Szerbiával, sohasem fejlődött volna ki világ- háborúvá, ha Anglia nem támogatja Oroszországot, aggresszh törekvéseiben. Nekünk főkérdésünk Szerbia megbüntetése és országunk védelme volt!". (Tisza István egyéni nézete körül- belül visszatükrözte a magyar közvélemény akkori álláspontját
Az érdekes interwiew során megemlítette Pivány azt is.
hogy a külföldön hírek vannak forgalomban, Magyarország és
Ausztria közjogi viszonyában bekövetkezhető változásokról. A miniszterelnök mosolyogva fogadta a kérdést, mondván, hogy
„egyelőre semmi ok sincs arra, hogy a két állam közjogi viszo- nyában bárminemű változás történjék. Tény az, hogy a Mo- narchia nemcsak sikerrel állotta ki az ellenség támadásait, hanem seregei messze be is hatoltak az ellenség országába. Különben is a nép egyetértő és hazafias áldozatkészsége azt bizonyítja, hogy a dualizmus bevált s a Monarchia exisztenciájának, legbiztosabb alapja!"
Rendkívül érdekes az a megállapítás is, hogy Gróf Károlyi Mihálynak semmiféle joga nem volt azt hirdetni magáról, hogv az entente valami különös „jóindulattal" viseltetik irányában. A dolog lényege ez volt: Gróf Károlyi tudvalevőleg 1914 nyarán Amerikában járt, hogy az ottani magyarok köreiben, pártcélokra adományokat gyűjtsön. Mikor a nagy háború kitört, ahelyett hogy kintmaradt volna, hol sokkal hasznosabb szolgálatokat te- hetett volna hazájának, erőnek erejével haza akart jönni: azon- ban az entente elfogta és először Párisba vitték. Itt Károlyi a francia köztársaság akkori elnökével. Poincaréval akart minden- áron beszélni, kit személyesen ismert és kit fel akart kérni, k i - szabadítása érdekében. Poincaré ugyanis annak idején a gróf Károlyi család ügyvédje volt. Károlyi Mihály ifjú korában könnyelműen nagy adósságokat csinált Párizsban es ennek ren- dezése céljából vette a család többször Poincaré szolgálatait igénybe, ki így természetesen nem éppen a legelőnyösebb oldalá- ról ismerte az ifjút. Károlyi, dr. Zlinszky István országgyűlési képviselő társaságában, napokon át hiába kilincselt az elnök Elyséeben levő lakásán: a portás mindig elútasította őket, holmi kifogásokkal. Végül is Zlinszky nagyobb borravaló segítségével, a portás révén megtudta, hogy a köztársasági elnök, egyáltalában nem ó h a j t j a fogadni őket.
A könyv ezután részletesen ismerteti a „Területvédő Liga'"
sokoldalú amerikai működését, amelyben a szerzőnek igen nagy é>s fon tos része volt.
M Hier packer Gusztáv.
Borbély Andor: Erdélyi városok képeskönyve 1736-ból. (Er- délyi tudományos füzetek 161. száma.)
Az erdélyi városok és határátjárók kéziratos „képeskönyve"
..Prospekt und Grundriss deren Staette und Granitz Paessen iu Sibenbürgen" címet viseli. Johann Conrad von Weiss es. kir.
mérnök-alezredes 1736-ban állította össze és adta ki. Mint eredeti codex, a Ludovika Akadémia könyvtárában található, hol a ku- tató rendelkezésére áll.
A codex anyagának összegyűjtője 1729-ben került Erdélyi) még pedig Gyulafehérvárra, hol 1736-ban ezredessé és egyúttal gyulafehérvári erődítési igazgatóvá nevezték ki.
A szerző felsorolja ennek a kiváló térképészeti szakembernek nagyobb munkáit és részletesen ismerteti a gyűjteményt, be- mutatva a városokra vonatkozó látképeket és alaprajzokat, eléggé
\
jól sikerült reprodukciókban. így a többek között: Gyulafehérvár, Kolozsvár, Brassó, Segesvár, Beszterce, Med gyes, Szászsebes, VI arosvásárhely, Székelyudvarhely, Foga ras, Szamosújvár, Csík- szereda látképeit és alaprajzait, továbbá: a Radnai, Borgói, Gyi-
mesi. Berecki, Bodzái. Tömösi. Törcsvári, Vöröstoronyi és Vulkán- szoros térképeit.
A térképek és alaprajzok pontos felmérésűek és a térképe- zés. valamint mérnöki munka akkori viszonyaihoz mérten, ki- váló gonddal készültek. Pontos víz- és úthálózatot adnak, egyes térképeken már „pillacsíkok" is láthatók sőt, egyiken „korát megelőzve" már a rovátkolás kísérletével is találkozhatunk. Kü- lönösen értékesek a gyűjteményben a városok alaprajzai. A lát- képes ábrázolások viszont, természetim rajzolásról tanúskodnak és pótolják, korunk fényképfelvételeit. Az ábrázolások ugyan
nagyobbrészt madártávlatból történtek, de azért a templomok és épületek részletei jól megkülönböztethetők. így különösen ki- emelendő a templomtornyok hű ábrázolása, a részietek pontos feltüntetésével. A tájképek, az előtérben látható alakokkal az ak- kori élet számos érdekes mozzanatát örökítették meg. Az egyes idakokon megfigyelhetjük a népviseletet, a nemesek, a katonák síb. ruháit. A határtérképeken, szorosok, hágók, látképein, az akkori katonai határőrszolgálatot látjuk magunk előtt; a szoro- sokban az útakat a katonai kordonok, fatorlaszok. stb. zárják el:
az átjáróhelyeken sorompókat, őrházakat látunk. A járványok behurcolása ellen, vesztegzárakat állítottak fel. A katonai mér- nökök már akkor is nagyon lelkiismeretesen dolgoztak és így kéziratos munkáiknak az az előnye a fennmaradt városábrázolá-
^okkal szemben, hogy a hadimérnökök a geometriai ábrázolás szi- gorú szabályaihoz alkalmazkodtak, ellenben a metszetek művész készítői, nagyobb szabadságot engedtek meg maguknak és egy- mástól másolgatva, önkényesen változtattak munkáikon.
Minthogy a szóbanforgó gyűjtemény, a kétszáz év előtti álla- potokat örökíti meg, Erdély városainak helytörténeti és hely- rajzi tanulmányozására, valóban elsőrangú forrásanyagul szolgál.
Mitterpacker Gusztáv.
P. König Kelemen. Fülek vára. Kiadta 1942-ben a Ferences- Rendház Füleken. Nagy 8°. fűzve 56 oldal. 29 képpel.
Rendkívül hálás, és hadtörténeti szempontból hézagot betöltő feladatot vállalt magára P. König Kelemen, a Szent Ferenc-rend tagja, amikor alapos felkészültséggel hozzáfogott a török hódolt- ság idejében országos jelentőségű füleki sziklavár történetének összeállításához. A most megjelent kis füzet csak előfutárja egy
nagyobbméretű monográfiának, amelyben a szerző — mint jelzi — -..széleskörű levéltári kutatáson alapuló és forrásmunkákra tá-
maszkodó komoly munkában" fogja a vár részletes történetét feldolgozni. A kis füzet célja a figyelmet felhívni e nemzeti em- lékre; egyúttal ügyesen összeállított kézikönyx a várromot meg- tekintő közönség számára.
Rövid, de rendkívül célszerű összefoglalásban ismerteti a vár történetét a hódoltság ideje előtt, és alatt. A „Fülek fénykora ' c.
fejezetből megismerjük a vár szerepét és jelentőségét a XVII.
században, mint a török járomban sínylődő magyarság reménysé- gét, amelynek falai közt gyűltek össze tanácskozásra Pest, Hont.
Heves, Gömör, Szolnok sőt Csongrád vármegye rendjei és ne- mes család ai. Méltó emléket állít írásában különösen Koháry Ist- vánnak, a rabságot szenvedő kiváló törökverő katonának ós a Mátyás király kora é»ta hazafias és áldozatos küldetést végző fiileki Ferencesek működésének. A nyomdatechnikai szempont- ból is kifogástalan köntösben megjelent füzet igen nagy értéke, a sok régi, egykorú várkép és vázlat, a vár mai állapotát mutató és a eseh-szlovák uralom utáni felszabadulás örömére tartott ün- nepségeket megörökítő fénykép.
Őszintén kívánjuk, hogy P. König meghirdetett nagy munká- ja minél előbb napvilágot lásson. Ebből a nagy irói készséggel megírt kis ízelítőből következtethetjük, hogy kellő forráskritikát gyakorol ós igen széleskörű kutatások eredményét fogja köny- vében hadtörténetkutatóink rendelkezésére bocsátani. A szerző minden sorából kiáradó lelkesedése, a történeti mult tisztelete, a hagyományok nemzetnevelő jelentőségének felismerése, pá- rosulva mély történeti tudással és — nem szakembernél valóban szokatlan — helyes hadtörténeti érzékkel, biztosít* minket arról, hogy Fii lek történetéről készülő munkájának nemcsak nagy helytörténeti, de hadtörténeti és általános nemzettörténeti értéke is lesz. Kérjük a tudós szerzőt, hogy munkájában a régi, egy- korú várképeket és vázlatokat lehetőleg eredeti nagyságban, vagy csak kevéssé kisebbítve közölje, mert a kezünkben lévő füzetben bemutatott kis képeken sok. minket hadtörténészeket érdeklő részlet megy veszendőbe.
Markó Árpád.
Markó Árpád: Magyarország hadtörténete. Nemzetnevelők könyvtára, 111. Honvédelem. Az Országos Közoktatási Tanács kia- dása. 8 294 lap, 6 vázlattal. Kir. Egyetemi Nyomda, Budapest.
J943. Ára 3 pengő 50 fillér.
Jó szolgálatot tett a magyar hadtörténelem népszerűsítése terén Szinyei Merse Jenő vallás- ós közoktatásügyi miniszter, amikor a nemzetnevelők számára kiadatta ezt a könyvet.
Nagy szükség volt reá, mert éppen a hadtörténelem az a te- I lilét, amelyen a műkedvelők annyi kárt okoztak már, elferdített, vagy éppen hamis adatokat plántálva lépten-nyomon a köztu- datba. Ezért olyan nehéz a hivatásos és lelkiismeretes hadtörté- netíró feladata, mert vajmi gyakran kell megcsontosodott, tehát csak nehezen kiirtható balvéleménnyel szembeszállnia. Különösen pedig akkor nehezül meg a dolga, ha a helyreigazítás vagy cá- folat nem kedvez a nemzeti hiúságnak. A szakembert rendszerint könnyebb meggyőzni, mint a laikust, mert ez majdnem mindig makacsul ragaszkodik ahhoz, amit egyszer valahol hallott vagy tenult és akárhányszor a ..nemzetgyalázás" vádjával illeti azt. aki
napfényre hozza az addig lappangott, vagy éppen erőszakkal el- némított történelmi igazságot.
Meg kell állapítanunk, hogy a szerző jól eltalálta a célnak megfelelő hangot és módszert. Nem ismételgeti a régi iskola- könyvek elkoptatott frázisait; nem burkolja tömjénfiistbe a sze- replő egyéneket, se nem esik a nálunk eléggé általánossá vált hibába: az ellenség oktalan ócsárlásába. Az a meggyőződésünk.
Iiogy a magyar nemzetnevelők nagyon hasznos segédkönyvet kaptak Markó Árpád művében.
A könyv beosztása bizonyos fokig eltér a megszokott kapta- fától. Az első rész a magyar haderő középkori fejlődését és sze- replését ismerteti, a honfoglalástól a mohácsi vészig, továbbá az erdélyi fejedelemség küzdelmeit. A második rész tárgyalja a magyar katonaság szerepét a Habsburg-birodalom hadseregében.
A harmadik rész pedig, az előbbieknél részletesebben, a két leg- nagyobb magyar szabadságharcnak, tudniillik a Ráké>czi-felke- lésnek és az 1848—49-i szabadságharcnak történetét ismerteti. Az első világháború történetével a „Függelékben" foglalkozik a szerző. De megemlékezik ezen kívül a magyar katonáknak kül- földi hadseregekben történt szerepléséről is.
Egyháztörténet. Révész Imre közreműködésével szerkeszti Esze Famás és Harsányi András. Kiadja a Sárkány-nyotmda Buda- pesten. Negyedéves, református egyháztörténeti, tudományos folyóirat.
A magyar történettudományok szakfolyóiratainak sorozata egy igen értékes, magas színvonalú ú j folyóirattal szaporodott.
Debrecen tudós püspökének. Révész Imrének, irányításával je- lent meg most ennek a folyóiratnak első száma, Esze Tamás ref.
lelkész felelős szerkesztő gondozásában. Gazdag és értékes tar- talma bennünket, hadtörténetkutatókat azért érdekel, mert leg- hosszabb értekezése, egyháztörténeti vonatkozásán kívül, hézagot betöltő hadtörténet. Esze Tamás tollából már eddig is több
igen . érdekes tanulmány jelent meg a Rákóczi-felkelés történetéből, (tisztázta ősének, Esze Tamás kuruc brigadérosnak származását, ref. egyházi kapcsolatait; értékes megállapításokkal gyarapította a magyar pénztörténet irodalmát Rákóczi pénz- verdéinek ismertetésével stb.) Most „Tábori papok II. Rákóczi Fe- renc hadseregében" címmel ismerteti a lelikigondozás történetét Rákóczi seregében. Munkáját igen alapos forráskutatás, határozott és gondos forráskritika, nagy írói készség és tárgykörének igen alapos ismerete jellemzi. Munkájából t u d j u k meg. hogy a felkelés alatt gyakran fordultak elő vallási villongások mindkét részről, de a vallási béke állandóságának biztosítéka a fejedelem szemé- lye volt, aki tiszteletreméltó pártatlansággal, mindig a nemzet egyetemes érdekét tartva szeme előtt, osztott igazságot. Igen nagy súlyt vetett arra. hogy katonái, bármilyen felekezethez tartoztak, egyházuk szabályainak eleget tegyenek. Ezért adta ki már 1705.-ben: „Egyházi személyeknek regementekben való hoza- tásárul szóló parancsolatát." Esze részletesen ismerteti ennek a
rendeletnek .sorsát, eredményét és megállapítja, hogy a katonai lelkigondozás nemes terve nem valósult meg olyan mértékben, ahogyan azt a fejedelem szerette volna. Ismerteti a káromkodás ellen kiadott rendeletet és Rákóczi több rendeletét és edictumát az egyházi személyek és javak biztonsága érdekében. Felsorolja azután annak a 72 tábori papnak nevét és adatait, akiket a felke- lés idejéből származó levelekből, rendelkezésekből megállapít- hatott. A névsorból 47 református, 5 evangélikus és 20 katolikus lelkész adatait ismerjük meg. Foglalkozik azután az udvari pa- pok, várkáplánok szerepéről felkutatott adatok ismertetésével.
\ közlemény utolsó fejezete a tábori papok fizetésének és ruhá- z n á n a k ügyéről szól.
Esze Tamás tanulmányának különös érdeme, hogy nem me- rül el az egyoldalú felekezetieskedés ingoványában, hanem a kifogástalan történelmi tárgyilagosság szemüvegén keresztül ítéli meg és jellemzi a kuruc hadinép soraiban felmerült vallási vitá- kat, sérelmeket. Protestánsok erőszakoskodásait épen olyan őszin- tén t á r j a fel és ítéli el, mint a katolikus részről mutatkozó ellen- kezéseket. A szerző ezzel a rendkívüli alapos munkájával — ainely
<: kuruc háború lelkipásztorainak történetéről tervezett nagyobb monográfiájának első része — bebizonyítja, hogy e korszak álta- lános történetét alaposan ismeri, és hogy nemcsak az egyház történet, hanem a Rákóczi-felkelés hadtörténetében, főleg pedig annak seregszervezéstörténetében is igen otthonos. További m un kásságát érdeklődéssel fogjuk kísérni, inert minden eddigi tanul- mánya e korszak katonai művelődéstörténetének értékes, ós eddig teljesen ismeretlen adataival gyarapítja tudásunkat.
Markó Árpad.
Ernst Hering: „Der Deutsche Ritterorden' (Wilhelm Gold- niaain Verlag in Leipzig.)
Végtelenül érdekes és nagy tudással összeállított művében í r j a le Hering Ernő a Német Lovagrend alapítását és sorsát, úgymint múlhatatlan érdemeit a német nemzetiségért és kultú- ráért vívott harcaiban. Könyve hűen a d j a vissza a lovagkor életét és a német úttörő munkát Európa északkeletén.
A középkori kereszteshadjáratok alkalmával keletkezett a Német Lovagrend. Eredeti rendeltetése a pogányok elleni küz- delem és a német származású szegény, beteg zarándokok ápolása volt. Otthonuknak megerősített táborukat tekintették Szíriában.
\kkon város mellett.
Közben Nyugat-Németország sűrűn lakott területeiről kelet felé szivárgott a nép. A Keleti tenger keleti partján telepedett le, ahonnan idővel a dánok ki akarták szorítani. Az akkori német esászár biztatására védelemre határozta el magát a Német Lovag- rend első főmestere Hermann von Salza, A Visztula és a Njemen közötti íengersávot vette birtokába a Rend a XIII, század elején, ahol évszázadokon keresztül germán kitartással harcolt a poro- szok. pogányok és lengyelek ellen, hogy megtartsa a németség
> észére a nem német eredetű Poroszországot. IIa ebben a küz-
delemben nem volt képes az egész partsávot megtartani, Porosz- ország germanizálása mégis érdeme.
A Német Lovagrend állama egyszersmind a szlávság elleni bástya is volt. Legádázabb ellensége, a lengyel, ellen a XV. szá- zad elején folyt le a létért valé) hare. A szerencsétlen tannenbergi csatában a túlerő és árulás áldozata lett a Rend, melyet csak Heinrich von Planen főmester szívós ellenállása mentett meg a megsemmisüléstől. Az 1422. évi thorni békében állapították meg Litvánia és Poroszország között azt a határt, mely 500 éven keresztül, a versaillesi békéig, érvényben maradt.
Állandó szorongatottságában a Lovagrend eredeti egyházi jellege mindjobban a világiasság felé fordult. A Hansa-szövet- séggel való szoros együttműködése folytán a harcikedv háttérbe szorult lassanként az üzleti szellem mögött. Civódás és egyenet- lenkedés bomlasztotta a Rend fegyelmét, míg végre a Német Lovagrend államából 1525-ben keletkezett a német érzésű porosz hercegség.
A szerző nézete szerint az akkori küzdelmek oka ugyanaz
\olt mint ma: a tengerhez iparkodó lengyelekkel és oroszokkal való leszámolás.
Suhay Imre.
Pof. Dr. jur. Dr. phil. Friedrich Lenz: Politik und Rüstung der Vereinigten Staaten. (Lühe Verlag, Leipzig-Berlin.)
A szerző érdekesen megírt művében tárgyilagos és tanul- ságos módon vázolja a mostani nagy világégést, mely teljesen a totális háború jegyében zajlik le, különös tekintettel az USA szerepére. Az 1930—32. éveket tekinthetjük mintegy válaszfal- nak a két háború között, miután időközben a leszerelési konfe- renciák teljes csődöt mondtak.
A mostani totális háború a nemzeti termelés 60—80%-át emészti meg; súlya alól senki sem vonhatja ki magát. Az Egye- sült Államok most gondolják fellépésükkel a világ megzavart egyensúlyát helyreállíthatni. 1940 óta a föld nyugati féltekéjén külön útakon haladnak; ezzel szemben Japán a „Nagyobb Kelet- ázsiá"-t a k a r j a magának illetve befolyásának megszerezni.
Éles ítélettel világítja meg a szerző az Egyesült Államok politikáját, imperiumának céljait, hatásait. Amerika tisztán ka- tonai célból szállta meg Északirországot, Island, Grönland, Nevv- Eoundland, Kanada. Mexico, Nyugat-Afrika, Ausztrália, New - Sealand fontos pontjait és terjeszkedett Dél-Amerikában a La
Plataig. Most lázas sietséggel igyekszik mindazt pótolni, amit felkészültségében 1953—1939-ig elmúlasztott. Jelenlegi hadi kia- dásai jóval felülmúlják az 1917—1919 években erre felhasznált óriási összegeket. A „New-Deal'-t most már a "War Deal" vál- totta fel. Mióta Anglia lobogóit bevonták Hongkong. Rangoon.
Singaporebaii, az Egyesült Államok csillagos zászlója köré tömő- iül az angol-szász világ. Amerika katonai felkészültsége 1941 december haváig tele van ellentmondásokkal. Ezeket, valamint ipari kapacitását, teljesítményeit, de óriási ember-anyagának felhasználását is. élesen világítja meg a jótóllú szerző.
főbbek között arra is felhívja a figyelmet, hogy az Egyesült Államok minden hadjárata rögtönzésekkel kezdődött. Ez a meg- állapítás 1776, 1812, 1861 és 1917-re is vonatkozik.
A totális háború súlyát elsősorban a nagy ipari államok
\iselik. de azok fogják eldönteni is. A szerző többek között meg- állapítja még, hogy akárcsak 1917—1918-ban Wilson, úgy most Roosevelt elnök is, lemondott arról a szerepéről, hogy mint a leghatalmasabb semleges állani vezetője a hadviselők között a közvetítő szerepét vállalja és az emberiséget a békéhez vezesse.
A kitűnően összeállított könyv igen jól világítja meg az Egyesült Államok viszonyait, melyeket nálunk sokan kevéssé ismernek; sok ú j adatot is közöl és így igen figyelemreméltó olvasmány.
Suhay Imre.
Wehrwissenschaftliche Quellenkunde. Herausgegeben und bearbeitet vom Chef der Heeresbüchereien, Berlin. Verlagsort Oldenburg (Oldb.)
A német hadvezetőség fenti kitűnően összeállított művében, 164 oldalon beszámol mindazokról a könyvekről, melyek katonai tudományokkal foglalkoznak és forrásművül használhatók.
Nemcsak a német nyelven megjelenteket sorolja fel, hanem a világ minden nyelvén szóló szakkönyveket is. Sokszor talál- kozunk magyar könyvekkel és a Magyar Katonai Szemlében megjelent cikkek közül is akárhányra mutat reá.
A gondosan összeállított munka 27 fejezetben, a szorosan vett katonai tudományokon kívül, a segédtudományokkal is foglalkozik, így pl. a hadviseléssel és hadvezetéssel általában, a hadseregszervezettel, a kiképzéssel, az egyes államok hadseregé- nek és csapattesteinek történetével, a hadtörténelemmel általá- ban, a hadtörténelemmel a világháború alatt és a világháború óta. Természetszerűleg külön fejezet foglalkozik Németország mostani háborújával. De találunk hivatkozást a szakirodalom minden részére, a háborús gazdálkodásra, a földrajzra, térképé- szetre. jogra, egészségügyi és állategészségügyi szolgálatra, geo- lógiára, stb. Más fejezetek ismét a neveléssel és a katonai lel- készettel foglalkoznak, állani- ós szociális tudományokkal, meny- nyiségtannal, csillagászattal, technikai tudományokkal, nyelvtan-
nal. Külön fejezet foglalkozik a haditengerészettel, stb., stb.
A könyv melegen ajánlható mindenkinek, aki a modern hadi- tudományok és segédtudományai iránt érdeklődik, mert oly bő választékát n y ú j t j a a szakkönyveknek ügyesen csoportosítva, hogy mindenki megtalálhatja benne azt amire szüksége van.
Suhay Imre.
F. Bouchler: Napoleon, egy lángész üstökösül ja. (Centrum kiadóvállalat Ri. Budapest.)
A múlt évszázad fordulóján kezdte meg legcsodálatraméltóbb életpályáját az a férfi, aki két évtizeden keresztül nem engedte nyugalomhoz jutni Európa népeit és akinek gyökeres újításai
részben a mai napig megmaradtak. Emlék az embernek pálya- futását í r j a le F. Bouchler újonnan megjelent: „Napoleon, Koine- tenbahn eines Genies" című könyvében, melyet Olasz Pál dr.
magyarra fordított. Rendkívül értékes és történelmi adatokkal támogatott művében a szerző bemutatja a francia császárt mint hadv ezért, államférfit, diplomatát és mint embert.
Napoleon legmagasabb fokra való emelkedését első sorban katonai sikereinek köszönhette. Csak az ő lángesze volt képes arra, hagy győzelemre vezesse az eleinte teljesen elhanyagolt, rosszúl felszerelt francia hadsereget. Hadászata nem volt ú j . Régen ismert, mindig érvényes hadiszabályokat alkalmazott, amelyek végrehajtása azonban csak lángeszű hadvezér alatt jut- tat eredményhez. Mester volt a csaták vezetésében és messze felülmúlta korának összes tábornokait. Nézete szerint minden vezető tábornok, aki vállalja szerencsétlenségbe döntő hadműve- letek véghezvitelét, bűnt követ el. Nem csoda, hogy katonáinak hadvezérükbe vetett bizalma annyira emelkedett, hogy a francia hadsereg szelleme megközelítette a császár zsenialitását.
Angliában hamarosan felismerte országának legveszedelme- sebb ellenségét. Egyptomi hadjáratával tulajdonképen Indiát akarta veszélyeztetni: későbbi hadakozásai is mind közvetve vagy közvetlenül a szigetország ellen irányultak, mely mint mozgató erő minden háború hátterében állott. A szerző tagadja, hogy Napoleon nem volt képes nagy terekben gondolkozni. Az abukiri és trafalgári tengeri csaták nemcsak hogy megpecsételték a francia flotta sorsát, hanem megfosztották Napoleont minden reményétől a tengeren. Szárazföldi zárlattal akarta tehát Angliát térdrekényszerííeni. Hogy kierőszakolja ennek végrehajtását, mindig ú j a b b háborúkba keveredett, míg végre megkezdte vég- zetes hadjáratát Oroszország ellen, melynél mint végcél ismét India lebeghetett szeme előtt.
Napoleont a szerző nem t a r t j a jó diplomatának. Nyílt ter- mészetének és egyenes katonás gondolkodásának nem feleltek meg a diplomácia cselszövései. Erélyének ellenére gyakran túl- ságosan elnéző volt. családtagjaival szemben pedig gyengeséget mutatott. Nepotizmusa; valamint hűtlen bizalmasai — különösen Talleyrand — iránti türelme, nagyban hozzájárultak bukásához.
Elhagyatva és elárulva mindazok által, akik neki k ö s z ö n h e t t é k
mindenüket, hajtotta sorsa Szt. Ilona sziget felé. Csak hadserege, főkép öreg. hű gránátosai. Őrizték meg kegyelettel emlékét.
Az akkori politikai helyzetek és a mindenkori k ö r ü l m é n y e k
tárgyilagos beállításával igazságot szolgáltat a szerző a francia császárnak a sok gyűlöletes támadás és ferde megítéléssel szem- ben. Napoleon betöltötte történelmi küldetését már akkor, ami- kor megállította a francia forradalmat és előkészítette Európa politikai újjárendezését. Örömmel üdvözöljük ennek a pompás műnek magyar nyelvre való fordítását. Gördülékeny és váloga- tott stílusával Olasz Pál dr. elérte az eredeti mű irodalmi értékét.
Suhay Imre.
