• Nem Talált Eredményt

engedte ezen

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "engedte ezen"

Copied!
26
0
0

Teljes szövegt

(1)

SZABADOS GYÖRGY

A R É G I M A G Y A R T A K T I K A Á R P Á D - K O R I Í R O T T K Ú T F Ő K B E N A steppei e r e d e t ű harci m ű v e l t s é g nyomai és m e g j e l e n í t é s e a X I I I . s z á z a d v é g é i g

A z Á r p á d - k o r i h a d t ö r t é n e t , ezen belül a steppei e r e d e t ű k ö n n y ü l o v a s íjász haditaktika t o v á b b é l é s e r é g ó t a foglalkoztatja a hazai kutatást.1 Ú g y látszik, ez az é r d e k l ő d é s 1990 óta ö r v e n d e t e s e n m e g é l é n k ü l t , ami a szakirodalmi t e r m é s r e is j ó t é k o n y hatást gyakorolt:

mindezt egyfelől r é g e b b i m u n k á k á t d o l g o z á s á b a n é s ú j r a k i a d á s á b a n , másfelől pedig az újonnan, nem egyszer új szempontok szerint született e l e m z é s e k b e n lehet l e m é r n i .2 M i n d a z o n á l t a l a régi magyar harci m ű v e l t s é g r ő l valamit is m o n d ó írott kútfők e l e m z é s e ­ kor eddig nem jutott kellő é r v é n y r e a s z e r z ő k t á r g y s z e m l é l e t é t , valamint h a d t u d o m á n y i j á r t a s s á g á t (illetve j á r a t l a n s á g á t ) tekintő szempont. Pedig az eleink h a d v i s e l é s é r ő l alko­

tott (vagy a l k o t h a t ó ) m o z a i k s z e r ű k é p t ö b b k ö z é p k o r i s z e r z ő m e g n y i l v á n u l á s á b ó l bonta­

kozik k i . Fontos, hogy ezek a nagyobb részt latinul, kisebb r é s z b e n g ö r ö g ü l írt, s túl­

n y o m ó t ö b b s é g b e n idegen földön készült feljegyzések nem h a d t u d o m á n y o s k é p z e t t s é g ű emberek tollából születtek; pontosan s z ó l v a ilyen m ű v e l t s é g nem m u t a t h a t ó k i róluk.

Egyetlen biztos kivétel V I . ( B ö l c s ) L e ó bizánci c s á s z á r ( 8 8 6 - 9 1 2 ) volt, akinek é r t e k e z é ­ se, a Taktika a korai magyar h a d v i s e l é s tudatos f o r r á s a .3 N e m véletlenül, hiszen a Kelet­

r ó m a i B i r o d a l o m v e z e t é s e m e g b í z h a t ó és n a p r a k é s z ismeretekkel kellett, hogy rendel­

k e z z é k az íjfeszítő n é p e k r ő l : északi é s keleti határain rendre ilyen kultúrájú törzsek, t ö r z s s z ö v e t s é g e k , n o m á d á l l a m o k éltek. H á b o r ú s s z o k á s a i k a t részint maga k á r á n , a b e t ö ­ rések s z e n v e d ő a l a n y a k é n t tapasztalta k i , részint d i p l o m á c i a i m e g f o n t o l á s b ó l ismerte meg, hogy a d a n d ó alkalommal a maga j a v á r a fordíthassa erejüket, a k á r e g y m á s e l l e n é ­ ben is kijátszhassa őket. A t ö b b é v s z á z a d o s á l l a m i - m ü v e l t s é g b e l i f o l y t o n o s s á g pedig nem engedte az így szerzett ismereteket f e l e d é s b e m e r ü l n i , hanem az i d ő s z e r ű tudniva­

lók régi h a g y o m á n y r a é p ü l t e k , nem kellett folyton újratanulni őket. E k ö r ü l m é n y e k k ö ­ zött j ö t t létre a Taktika is, amelynek oly j ó l ismert részleteit a t o v á b b i a k h o z é r d e m e s t ö ­ m ö r e n felidézni. L e ó szerint a magyarok fő e r é n y e , hogy ü g y e s e n kilesik a k e d v e z ő alkalmat, és az e l l e n s é g e t nem nyers e r ő f ö l é n n y e l , hanem csel é s váratlan rajtaütés által g y ő z i k le. F e g y v e r z e t ü k kard, b ő r p á n c é l , íj és kopja, a harcba t ö m ö r e l r e n d e z é s ű ezre­

dekben vonulnak. A főseregen kívül van tartalék erejük, ezzel t ő r b e csalják e l ő v i g y á z a t - lan e l l e n s é g e i k e t . T á v o l h a r c b a n , lesállásban, b e k e r í t é s b e n , színlelt m e g h á t r á l á s b a n és

' Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika. A magyar nemzeti ezeréves küzdelmeinek katonai története.

1. Budapest, 1895. (Rónai Horváth, 1895.) Borosy András: A X I - X I V . századi magyar lovasságról. Hadtörté­

nelmi Közlemények, új folyam 9 (1962). 2. sz. (Borosy, 1962.) 119-174. o.

2 B, Szabó János: Gondolatok a X I - X I V . századi magyar hadviselésről. A fegyverzet, a harcmód és a tak­

tika összefüggésének kérdései. Hadtörténelmi Közlemények. 114. (2001). 1. sz. (B. Szabó, 2001.) 81-83. o.

1 Tény, hogy a különböző hadvezéri jelentésekből összeállított, és a Maurikios császár (582-602) szemé­

lyéhez, kötött Strategikon című katonai kézikönyv szövegét messzemenően kiaknázó harcászati útmutatót írt V I . Leó, de Moravcsik Gyula részletes elemzés során úgy foglalt állást, hogy az általa megrajzolt kép magyar vonatkozásban hitelesnek tekintendő, azzal a fenntartással, hogy a kép, amit ad, inkább tipikus, mint egyéni.

Moravcsik Gyula: Bölcs Leó Taktikája, mint magyar történeti forrás. Századok, 85 (1951). 334-353. о. A V I - V I I . század fordulóján írt Strategikonról újabban lásd Sziídeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai 557-töI 806-ig. Budapest, 1998. (ATF) 80. o.

(2)

v i s s z a f o r d u l á s b a n , s z é t s z ó r ó d ó harci alakulatokban lelik k e d v ü k e t . A z ü l d ö z é s t tekintve kitartóak és k í m é l e t l e n e k .4 E j e l l e m z é s erősen egybecseng egy t é r b e n - i d ö b e n e g y a r á n t távol keletkezett leírással. Sima Qian a nyugati Han-dinasztia c s á s z á r i u d v a r á n a k főtör- t é n é s z e a K r . e. I I — I . s z á z a d fordulóján így mutatta be az ázsiai hunok taktikáját: „ T á v o l i harchoz az íjat, m í g k ö z e l h a r c h o z a r ö v i d d á r d á t é s a kardot használják. H a a harcban si­

kereik vannak, e l ő r e n y o m u l n a k , ha nem, v i s s z a h ú z ó d n a k . N e m tartják s z é g y e n n e k a m e g f u t a m o d á s t . Ha ú g y vélik, f ö l é n y b e n vannak, igyekeznek azt k i h a s z n á l n i , é s nem t ö ­ r ő d n e k azzal, hogy v i s e l k e d é s ü k illetlen vagy i g a z s á g t a l a n [ . . . ] Ü g y e s e n tudják csal­

é t e k c s a p a t o k k a l k e l e p c é b e csalni és elpusztítani az ellenfelet. Ha megpillantják az ellen­

séget, lecsapnak rá, mint p o r t y á r a é h e s m a d á r c s a p a t , de ha m e g s z o r í t j á k őket, szét­

rebbennek, é s e l t ű n n e k , mint a k ö d . "5 A hatalmas kulturális t á v o l s á g miatt bizton kizár­

ható mindenfajta s z ö v e g k a p c s o l a t ; annál é r t é k e s e b b e k azok a p á r h u z a m o k , amelyek nem csak a s z e m l é l t - ázsiai hun é s e u r ó p a i magyar - taktikák, hanem a s z e m l é l ő k között is fennállnak. Sima Qian é s B ö l c s L e ó mind egy-egy letelepült birodalom - a kínai é s a b i ­ zánci - folyamatos h a g y o m á n y á n , m e g - m e g ú j u l ó hadi és politikai tapasztalatain a l a p u l ó felvértezettséggel s z ó l h a t t a k a n o m á d o k r ó l : a v é g e l á t h a t a t l a n eurázsiai steppe átellenes végein tudatos, elméleti i g é n y ű e l e m z é s e k születtek.

Ehhez k é p e s t a X . s z á z a d N y u g a t - E u r ó p á j a teljes politikai s z é t t a g o l t s á g b a n élt, a m i é r t is a magyar t á m a d á s o k e l l e n s z e r é t saját súlyos v e s z t e s é g e i árán kellett k i m u n k á l n i a a k á r egy e r ő s állami e g y s é g l é t r e h o z á s á v a l (ami csak a század d e r e k á r a sikerült a szász d i ­ n a s z t i á n a k ) , akár a taktikájukról szerzett ismeretek terjesztésével. Ez utóbbi l e h e t ő s é g g e l azonban nem éltek. A z a két e g y h á z i férfiú Regino é s Liutprand, aki é r t é k e l h e t ő leírást közölt eleink harci m e s t e r s é g é r ő l , nem fordult meg c s a t a t é r e n ; akik meg g y ő z e l m e t arat­

tak a magyarok felett, mint A r n u l f bajor herceg (907-937) 913-ban, I . ( M a d a r á s z ) Hen­

r i k n é m e t király ( 9 1 9 - 9 3 6 ) 933-ban, avagy fia, I . (Nagy) O t t ó n é m e t király, majd c s á s z á r (936-973) 955-ben, azok nem k é s z í t e t t e k ö s s z e g z é s t harci t a p a s z t a l a t a i k r ó l az u t ó k o r o k u l á s á r a . Ugyanakkor a X . s z á z a d elején alkotó Regino p r ü m i , majd trieri apát és a nála két n e m z e d é k k e l fiatalabb Liutprand cremonai p ü s p ö k kitételei a f e g y v e r f o r g a t á s b a n j á ­ ratlan emberek s z e m l é l e t é t tükrözik, akik k a t o n á k e l m o n d á s a i r a t á m a s z k o d t a k . A d a t k ö z ­ lőiket viszont figyelmesen hallgathatták, mivel az általuk feljegyzettek egybecsengenek B ö l c s L e ó szavaival.6 E két k e r e s z t é n y h í r a d á s m e l l é állítható a X . század k ö z e p é n élt muszlim történetíró, M a s z ú d i okfejtése, amely a B i z á n c o n aratott 934. évi magyar­

b e s e n y ő g y ő z e l m e t elemzi. M i u t á n é r z é k l e t e s e n ecseteli a g ö r ö g hadrend előtt malomke- r é k s z e r ű e n forgó b e s e n y ő íjász lovasosztagok t á m a d á s á t , a b i z á n c i a k m e g f u t a m í t á s á t a magyar főerő n y í l z á p o r á n a k , s az azt k ö v e t ő , rendezett á l l a p o t b a n v é g h e z v i t t lovasro­

hamnak, sőt kardokkal vívott k é z i t u s á n a k tulajdonítja.7

B ö l c s L e ó , Regino Liutprand é s M a s z ú d i e g y a r á n t a z o k r ó l a m a g y a r o k r ó l szólt, akik m é g k i z á r ó l a g vegytiszta l o v a s n o m á d taktikájukkal tűntek fel E u r ó p a - s z e r t e . K ö z i s m e r t ,

4 Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984. (ÁMTBF) 19. o.

5 Sima Qian: A hunok legkorábbi története. (Ford. Du Yaxiong és Horváth Izabella.) Budapest, 2002. 17- 19., 41—43. o. A kínai történetírás atyjaként tisztelt szerző Kr. e. 145 és 90 között élt. Életéről, a „Shi Ji Törté­

nelmi Feljegyzések" értékéről lásd Du Yaxiong bevezetőjét uo. 5-11. o.

6 Kristó Gyula (szerk.): A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995. (HKÍF) 198., 215-216. o.

7 Uo. 55-56. o.

(3)

hogy az 1000 utáni korszak m i l y g y ö k e r e s v á l t o z á s o k a t hozott M a g y a r o r s z á g o n az élet minden területén. Ez alól a hadviselés m e s t e r s é g e sem volt kivétel, de a változások ideje, m é r t é k e ma is vita tárgya. A fenti b e v e z e t ő után a steppei h a r c m ó d Árpád-kori továbbélé­

séről alkotott képet k í v á n o m árnyalni, k é p z e t t s é g e m n e k megfelelően az írott kútfők alap­

j á n , tiszteletben tartva m á s m e g k ö z e l í t é s m ó d o k (kiváltképp a régészet) létjogosultságát is.

Borosy A n d r á s r é s z l e t e s historiográfiai á t t e k i n t é s é b e n bemutatta, hogy az 1914 előtti történeti é s régészeti k u t a t á s e g y s é g e s álláspontja alapján a X I - X I V . századi magyar l o ­ vas taktika, b á r n é m i nyugati h a t á s é r z ő d ö t t rajta, de a k ö n n y ű l o v a s íjász h a d v i s e l é s r e épült, é s ha a magyar h a d e r ő s ú l y o s v e r e s é g e t szenvedett, akkor ez a k á r t é k o n y n a k m i ­ nősített lovagi harcmodor s z á m l á j á r a volt í r a n d ó .8 Ennek teljes t a g a d á s á t jelentette T ó t h Z o l t á n e l m é l e t e . Szerinte a X I I . s z á z a d r a a régi fegyverzet és taktika kihalt, a nyugat el­

h a t a l m a s o d á s á t tapasztalni, a magyar sereg p o r t y á z ó k ö n n y ű l o v a s s á g a j ó r é s z t b e s e n y ő k ­ ből állt.9 E végletes á l l á s p o n t o t a két v i l á g h á b o r ú közötti h a d t ö r t é n é s z e k , M a r k ó Á r p á d , D o b e r d ó i Breit ( B á n l a k y ) József, nem fogadták el, hanem k ö z b ü l s ő nézetet k é p v i s e l t e k ; Borosy A n d r á s az e l l e n t é t e k feloldására a nagy t ö m e g ű , de kis h a r c é r t é k ű á t m e n e t i típu­

sú l o v a s s á g e l m é l e t é t terjesztette e l .1 0 R é s z b e n vele is vitatkozva, azonban sok újszerű felvetéssel k ö z ö l t e gondolatait B . S z a b ó J á n o s a X I - X I V . századi magyar h a d v i s e l é s r ő l , a fegyverzet és a taktika ö s s z e f ü g g é s e i r ő l . Szempontjaival illő é s m é l t ó r é s z l e t e s e n fog­

lalkozni; attól függetlenül, hogy t a n u l m á n y á b ó l s z á m o m r a érthetetlenül teljességgel mel­

lőzi D o b e r d ó i Breit J ó z s e f nagy m u n k á j á t , amely pedig a l e g r é s z l e t e s e b b magyar hadtör­

t é n e l m i szintézis.

B . S z a b ó J á n o s szerint egy n é p e s e t é b e n nem az egyes f e g y v e r t í p u s o k i s m e r e t é b ő l , hanem a l k a l m a z á s u k g y a k o r i s á g á b ó l , valamint e g y ü t t e s h a s z n á l a t u k m ó d j a alapján ér­

demes k ö v e t k e z t e t n i arra, hogy a vizsgált n é p csapatai milyen h a r c m ó d o t k ö v e t t e k . R á ­ mutat arra, hogy a m í g a hazai k r ó n i k á k s z á m o s helyen e m l í t e n e k p á n c é l o s v i t é z e k e t (ér­

t e l e m s z e r ű e n j ó r é s z t a király k ö r n y e z e t é b e n ) , addig az idegen s z e r z ő k szinte e g y ö n t e t ű e n k ö n n y ü l o v a s íjászoknak írják le a magyar harcosokat. K i e m e l k e d ő szerepet tulajdonít a c s a t a l e í r á s o k n a k , b e n n ü k látja a t a k t i k a r e k o n s t r u k c i ó lehetőségeit. Ú g y véli, hogy a ma­

gyar h a d t ö r t é n e t b e n a X . s z á z a d eleje és a X I V . s z á z a d v é g e k ö z ö t t c s u p á n 14 olyan csa­

ta akad, amelynek lefolyása az írott kútfőkből l e g a l á b b h o z z á v e t ő l e g e s e n k i o l v a s h a t ó . Ezek: Augsburg 910, Merseburg 933, a z o n o s í t h a t a t l a n helyen B i z á n c ellen 934, Augsburg 955, M é n f ő 1044, Przemysl 1099, Olsava 1116, Lajta 1146, Z i m o n y 1167, M u h i 1241, Kroisenbrunn ( M o r v a m e z ö ) 1260, D ü r n k r u t ( M o r v a m e z ő ) 1278, N á p o l y 1349 s N i k á p o l y 1396." B á r tény, hogy a B . S z a b ó J á n o s által választott i d ő s z a k b a nem esik bele a I X . század v é g é n , pontosabban a 899. szeptember 2 4 - é n aratott brentai diadal, de ezt kár volt mellőzni. Gombos Ferenc A l b i n j ó v o l t á b ó l ugyanis a mai k ö z é p k o r t u d o ­ m á n y s z á m á r a a l e g a p r ó b b részleteibe m e n ő e n ismert az itáliai hadjárat minden mozza­

nata, benne a Brenta folyó melletti ö s s z e c s a p á s b a n alkalmazott lesvetés, ami hatalmas

8 Borosy. 1962. 131-133.0.

* Tóth Zoltán: A hadakozó nép. In: Domanovszky Sándor (szerk.): Magyar művelődéstörténet I . Ősmüvelt- ség és középkori kultúra. Budapest, é. n. [1939.] 275-276. o. Tóth Zoltán további, ide vonatkozó müveinek bibliográfiai adatait lásd Borosy, 1962. 134. o.

10 Borosy, 1962. 134., 137-151. o.

" B. Szabó János: Gondolatok a X I - X I V . századi magyar hadviselésről. A fegyverzet, a harcmód és a tak­

tika összefüggésének kérdései. Hadtörténelmi Közlemények, 114 (2001). 1. sz. {B. Szabó, 2001.) 81-83. o.

(4)

magyar g y ő z e l m e t hozott a mintegy h á r o m s z o r o s t ú l e r ő b e n lévő I . Berengar itáliai király (888-924) serege f ö l ö t t .1 2 A X . századi p é l d á k közül viszont egy m á s i k fontos hadi ese­

m é n y maradt k i , a 907. j ú l i u s 4-én é s 5-én P o z s o n y n á l vívott g y ő z t e s csata az o r s z á g r a t á m a d ó keleti frankok ellen, a K á r p á t - m e d e n c e magyar b i r t o k b a v é t e l é t m e g p e c s é t e l ő , s o r s d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű f e g y v e r t é n y .1 3 2003-ra N é g y e s i Lajos elkészítette a pozsonyi csata k o r s z e r ű f e l d o l g o z á s á t .1 4 I t t a ránk maradt korabeli feljegyzések s z ű k s z a v ú s á g á t A v e n - tinus (Johannes T u r m a i r ) b ő v e n mért humanista e l ő a d á s á v a l e l l e n s ú l y o z z a , és j o g g a l , h i ­ szen a k é s ő - k ö z é p k o r i s z e r k e s z t é s ű Annalium Boiorum régi, a z ó t a elveszett forrásokat használt fel. N é g y e s i szerint a magyarok ekkor a h a g y o m á n y o s lestaktika mesteri alkal­

m a z á s á n a k k ö s z ö n h e t t é k sikerüket, amelynek során a sereg egyik része heves a r c t á m a ­ d á s után színlelt v i s s z a v o n u l á s s a l ingerelte ü l d ö z é s r e a bajorokat, akiket aztán a két m á ­ sik elrejtett, erős csapat oldalba t á m a d o t t .1 5 A pozsonyi csata egyik k e v é s s é méltatott v o n a t k o z á s a , amely a X . s z á z a d hadi krónikáját is érinti, hogy e z u t á n csak 123 é v m ú l v a ,

1030-ban érte birodalmi n a g y s á g r e n d ű g e r m á n t á m a d á s M a g y a r o r s z á g o t . A 900-as é v e k hadjáratait hangzatos, á m kissé felületes X I X . századi k e d é l y e s s é g g e l „ k a l a n d o z á s " n é ­ ven tartja s z á m o n az utókor. Ezek lefolyását, a taktikai eleinek e s e t e n k é n t i a l k a l m a z á s á t a h a d t ö r t é n e t i figyelem folyamatos é r d e k l ő d é s e k í s é r i .1 6 A r á k ö v e t k e z ő Á r p á d - k i r á l y s á g nagyobb csatái mellett azon kisebb hadi e s e m é n y e k , ü t k ö z e t e k lefolyására is t e k i n t e n ü n k kell, a m e l y e k r ő l a taktikára utaló leírás maradt fenn, é s amelyeken a Magyar Nagyfeje­

d e l e m s é g hadviselési h a g y a t é k a (vagy l e g a l á b b annak egy-egy eleme, mozzanata) ismer­

szik meg.

A legkorábbi példa I . (Szent) István király (1000-1038) államszervező harcaihoz vezet b e n n ü n k e t . 1028 körül Ajtony és C s a n á d d ö n t ő m é r k ő z é s e k o r a nagyobbik Gellért-legenda leírása alapján Kristó Gyula felvetette, hogy a királyi sereg Tiszáig történt visszavonulását az ősi magyar taktika ihlette.1 7 A két ellenséges tábor, O r o s z l á n o s ( C s a n á d ) és N a g y ő s z (Ajtony) mintegy 40 k m távolsága ugyanis ö n m a g á b a n teszi valószínűtlenné, hogy ezt egyetlen éjszaka alatt tegyék meg C s a n á d előző napi ütközetben megfáradt katonái. Sajnos

Gombos F. Albin: A honfoglaló magyarok itáliai kalandozása. Hadtörténelmi Közlemények, 28 (1927).

429-519. o. Tanulságos e helyt felidézni Doberdói Breit József véleményét a brentai csata politikai következ­

ményeiről, ami csattanós választ ad Bölcs Leónak a magyarok megbízhatatlanságát ecsetelő kitételére. „Az a tény, hogy a magyar hadak Olaszországot 20 éven át - 900-tól 921-ig - békében hagyták, legjobb bizonyítéka a magyarok szótartásának és minden kétségen felül álló megbízhatóságának. Ez a legjobb jele annak, hogy a magyar fejedelmek és vezérek a megkötött egyességeket becsületesen betartották." Doberdói Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme. I I . Rész. Külföldi kalandozások a vezérek korában. Budapest, 1929. (Doberdói Breit, 1929a.) 42. o. (Örvendetes tény, hogy Doberdói Breit József munkája 2001 folyamán CD-ROM formá­

ban új kiadást ért.) A szerző nézete annyi módosításra szorul, hogy magyarok 900-921 között többször is jártak Itália földjén, de mindig I. Berengar - pénzen vett - szövetségében harcoltak, sose ellene. Újabban lásd Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. Budapest, 2000. [Bóna, 2000.) 43-44. o.

13 Bóna, 2000. 34. o.; Kristó Gyula: Háborúk és hadviselés az Árpádok korában. Szeged, 2003. (Kristó, 2003.) 25., 31. o. (A könyv első változata 1986-ban jelent meg.)

14 Négyesi Lajos: A pozsonyi csata. (907. július 4.) In: Hermann Róbert (szerk.): Fegyvert s vitézt... A magyar hadtörténet nagy csatái. Budapest, 2003. (Négyesi, 2003.) 11-25. o.

1 5 A régi adatok humanista köntösbe öltöztető előadása erős kritikát igényel. HKÍF 267. o.; Négyesi, 2003. 16. o.

1 6 A különböző időben írt, különböző felfogású összegzések közül lásd Doberdói Breit, 1929a.; Bóna, 2000. 36-65. o.; Kristó, 2003. 26-58. o.; Veszprémy László: Korai hadtörténetünk. In: Rácz Árpád (szerk.):

Nagy Képes Millenniumi Hadtörténet. 1000 év a hadak útján. Budapest, 2000. (Veszprémy, 2000.) 12-14. o.

17 Kristó, 2003. 69. о.

(5)

az ö s s z e c s a p á s r ó l e g y e d ü l a nagyobbik G e l l é r t - l e g e n d a szól részletesen, á m e hagiográfiai m ű j e l l e g é n é l fogva, valamint hogy csak a X I V . s z á z a d v é g é n nyerte el mai formáját, vaj­

m i c s e k é l y hadtörténeti é r t é k e t k é p v i s e l . S z ö v e g é b ő l c s u p á n a királyi had elrejtőzése a k ö ­ k é n y é r i csalitosban, t o v á b b á a felderítő szolgálat m i n d k é t oldalról t a p a s z t a l h a t ó é l é n k s é g e h a s z n o s í t h a t ó ; ez utóbbi B ö l c s L e ó azon állításával cseng egybe, miszerint a t ü r k ö k törzsei f ü r k é s z ő k .1 8 Csakhogy a k é m e k a l k a l m a z á s a nem k i z á r ó l a g o s steppei sajátosság.

V a l a m i v e l t ö b b taktikai mozzanat maradt r á n k I I . K o n r á d n é m e t c s á s z á r ( 1 0 2 4 - 1 0 3 9 ) m a g y a r o r s z á g i h a d j á r a t a k a p c s á n . W i p o , az u r a l k o d ó udvari t ö r t é n e t í r ó j a m i u t á n megle­

p ő t á r g y i l a g o s s á g g a l a bajorok h i b á j á b ó l eredezteti a m a g y a r - n é m e t e l l e n s é g e s k e d é s t , arról s z ó l , hogy I s t v á n király t ö b b b e t ö r é s s e l zaklatta B a j o r o r s z á g o t , ezt bosszulta meg K o n r á d c s á s z á r , amikor 1030 n y a r á n M a g y a r o r s z á g r a rontott. W i p o e z u t á n t e r m é s z e t i a k a d á l y o k r ó l t u d ó s í t , amelyek K o n r á d o t v i s s z a f o r d u l á s r a k é n y s z e r í t e t t é k ; Reichenaui Hermann v i l á g k r ó n i k á j á b ó l k i d e r ü l , hogy csak a R á b á i g j u t o t t el a n é m e t sereg.1 9 A sike­

res v á l a s z c s a p á s t m e g ö r ö k í t ő Altaichi Évkönyvekben ú j a b b a d a l é k o k o l v a s h a t ó a k : „ V i s z - s z a t é r t [ K o n r á d ] M a g y a r o r s z á g r ó l k a t o n a s á g é s minden e r e d m é n y nélkül a z é r t , mert a sereget az é h í n s é g g y ö t ö r t e ; a magyarok B é c s e t is e l f o g l a l t á k . "2 0 A „ f e l p e r z s e l t f ö l d " v é ­ delmi t a k t i k á j a a m e g s z á l l t t e r ü l e t r ő l n y e r h e t ő u t á n p ó t l á s t l e h e t e t l e n í t e t t e e l , a B é c s m e g v é t e l é i g k ö v e t h e t ő magyar e l l e n t á m a d á s pedig arra v a l l , hogy az akkori B é c s igen s z e r é n y e n erődített v á r o s lehetett, ha ú g y s z ó l v á n l e n d ü l e t b ő l szállták meg I s t v á n király harcosai. Innen tehát az ellátás tönkretétele, a gyors e l l e n t á m a d á s i k é p e s s é g e m e l e n d ő k i .2 1

18 Kristó Gyula (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai. Szeged, 1999. (ÁKÍF) 413-414. o.;

ÁMTBF 18. o.

i y ÁKÍF 181., 221. o.

2 0 ÁKÍF 239. o. Az Altaichi Évkönyvek kötetben szereplő részletének fordítása Makk Ferenctől való. Az 1030-ban végbement magyar támadásról tudósító altaichi évkönyves bejegyzés újraértelmezését kínálja Herwig Wolfram. A „Chonradus imperátor [ . . . ] Rediit autem de Ungaria sine militia et in nullo proficiens, inde quod exercitus fame periclitabatur, et Vienni ab Ungris capiebatur" (Oefele, SS. Rer. Germ. 18.) kitétel szerinte nem Bécs magyar elfoglalásaként értelmezendő, hanem úgy. hogy a kiéhezett sereget Bécsnél vagy Bécsben a magyarok foglyul ejtették. Felveti, hogy a „Vienni" forma nem alany-, hanem helyhatározói esetet tükröz, amely alanyesetben „Viennis" lenne. Wolfram, Herwig: I I . Konrád magyarpolitikája. In: Veszprémy László (szerk.): Szent István és az államalapítás. Budapest, 2002. 514. o. Okfejtése, bár logikus, de nem meg­

győző. Nem számol a tulajdonnevek bizonytalan ortográfiájával, továbbá a város itt előforduló nevét nem veti össze a Salzburgi Évkönyvek „Wenia" változatával, holott egy korábbi írásában ő maga is egyértelműen Bécs jelentésben értelmezi! Wolfram, Herwig: Magyarok, frankok, bajorok. História, 2001. 5-6. sz. 12. o. Az anna­

les 881-nél az alábbi kitételt közli: „Primum bellum cum Ungaris ad Weniam. Secundum bellum cum Cowans ad Culmite." Monumenta Germaniae Historica. Scriptorum. Edidit Societas Aperiendis Fontibus Rerum Genranicarum Medii Aevi. Tomus X X X / 2 . Lipsiae, 1934. (MGH. SS.) 742. o. Heinrich Bresslau lábjegyzet­

ben ismerteti azt, hogy a Salzburgi Évkönyvek „Wenia" és az Altaichi Évkönyvek 1030-as „Vienni" helynevé­

nek azonosítása felől megoszlanak a vélemények. Lásd uo.

2 1 Az 1030. évi események védelmi szempontú összegzését lásd Szabados György: A magyar honvédelem a német háborúk idején 1030-1052. In: Frisnyák Sándor - Csihák György (szerk.): Gyepük, várak, erődítmé­

nyek és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében (895-1920). Nyíregyháza-Zürich. 2004. (Sza­

bados, 2004.) 37. o. Régebbi hadtörténetírásunk szerint ez alkalommal is a nomád taktikával kell számolnunk.

„István fegyverbe szólította a magyar nemzetet, de nem ment Konrád elé, hanem a régi szittya hadviselési mód szerint a vidéket, melyen a német sereg átvonult, kiköltöztetvén és elpusztíttatván, az ellenséget már evvel visszaűzte. A német seregben ugyanis csakhamar az éhség jelentkezett..." Rónai Horváth, 1895. 33. o. Az 1030-1031. év harcainak legrészletesebb feldolgozását lásd Gombos F. Albin: Szent István háborúja II. Konrád német-római császárral 1030-ban. In: Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának k i ­ lencszázadik évfordulóján I I . Budapest, 1938. (SZIE) 109-132. o.

(6)

A X I . s z á z a d d e r e k á n á l l a n d ó s u l t a k a m a g y a r - n é m e t h á b o r ú k .2 2 E l b e s z é l ő kútfőink­

ről, amelyek mind gyakrabban villantanak fel a c s a t á k b ó l egy-egy taktikai mozzanatot, itt annyit s z ü k s é g e s megjegyezni, hogy v é g s ő soron két e g y e n l ő é r t é k ű szempont ü t k ö ­ zik, k i - k i a maga elfogultságát hordozva. A n é m e t v é l e m é n y t az e s e m é n y e k k e l e g y k o r ú Altaichi Evkönyvek képviselik, a magyar á l l á s p o n t o t a XIV. századi krónikaszerkeszt- mény tárja elénk, á m az ide v o n a t k o z ó fejezetek egy ö n á l l ó f o r m á b a n fent nem maradt, a X I . s z á z a d m á s o d i k felében írott g e s t á b ó l s z á r m a z n a k .2 3 A b a S á m u e l király (1041-1044) 1042. évi félsikerű hadjárata j e l l e g é t tekintve a 900-as é v e k e t idézi. É r d e k e s , hogy az Altaichi Evkönyvek a magyar t á m a d ó k e r d ő rejtette, titkos f e l v o n u l á s á t a s z l á v o k s z o k á ­ sával rokonítja, k ü l ö n ö s e b b i n d o k l á s n é l k ü l .2 4 A z 1043. e s z t e n d ő csak a h a t á r v é d e l m i té­

n y e z ő k e t tekintve rendelkezik fontosabb forrástani h o z a d é k k a l , a m e s t e r s é g e s torlaszok első e m l í t é s é v e l .2 5

1044. j ú l i u s 5-én I I I . Henrik n é m e t u r a l k o d ó (1039-1056) N é g y e s i Lajos legújabb h e l y m e g h a t á r o z á s a szerint a mai M é n f ő é s G y i r m ó t k ö z ö t t csapott ö s s z e A b a t ú l e r ő b e n lévő s e r e g é v e l .2 6 A csata e l ő z m é n y e é s lefolyása korai h a d t ö r t é n e t ü n k legalaposabban kielemzett, sokat vitatott e s e m é n y e i k ö z é tartozik. R ó n a i H o r v á t h J e n ő ú g y vélte, A b a helyesen tette, hogy nem szorította be n a g y s z á m ú seregét a R á b a , R á b c a , H a n s á g közötti szűk t é r r e .2 7 Vele szemben D o b e r d ó i Breit J ó z s e f hibául rótta fel A b a király G y ő r i g tör­

tént v i s s z a v o n u l á s á t , m o n d v á n , nem volt s z e r e n c s é s a ménfői csatatér kiválasztása, m i v e l az nem lévén v i z e n y ő s , mocsaras, semmilyen hátrányt nem jelentett a n é m e t e k s z á m á r a . K é s ő b b egyenesen ú g y ítélt, hogy a csata intő például s z o l g á l h a t o t t arra, hogy a n é m e ­ tekkel nyílt c s a t á b a b o c s á t k o z n i nem ajánlatos, ellenben István király 1030. évi sikeres v é d e k e z é s e K o n r á d ellen megmutatta a m ó d o t , mint lehet legjobban kifogni a hatalmas túlerővel fellépő n é m e t e k e n .2 8 Ez a p á r h u z a m nem állja meg a helyét. A z Altaichi Év­

könyvek írója h a n g s ú l y o z t a , hogy Henrik a birodalmat sújtó é h í n s é g , tehát az ellátási gondok miatt c s u p á n kis l é t s z á m ú sereggel indult útnak. A m a g y a r o k r ó l ezt írta: „a tá­

volban fegyveresek m e g s z á m l á l h a t a t l a n hadrendjei tűntek fel, amelyek - mintha e r d ő nőtt volna k i - a felettébb t á g a s m e z ő t elborították. Arra k é s z ü l t e k , hogy a m i kis sere­

g ü n k e t m i n d e n f e l ő l bekerítik, így k ö z ü l ü n k senki sem lesz k é p e s - m é g futással sem -

2 2 A köztörténeti háttérről lásd Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szeged, 1996. (Makk, 1996.) 72-97. o.

2 3 A krónikakutatás izgalmas területe az ősgesta, avagy őskrónika keletkezési ideje, ezen belül külön feje­

zetet képez az Altaichi Evkönyvekkel fennálló szövegkapcsolata. Az alapvető vélekedéseket - további szak­

irodalom megjelölésével - lásd Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája. Budapest, 1906. 129- 130. o.; Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói. Budapest, 1925. (Hóman, 1925.) 93-107. o.; Horváth János: Árpád-kori latinnyelvü irodalmunk stílusproblémái. Buda­

pest, 1954. (Horváth, 1954.) 305-315. o.; Gerics József: Legkorábbi gestaszerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Budapest, 1961. 46-84. o.; Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Budapest, 1993. 184-188. o.; Kristó Gyula: A magyar történeti irodalom a kezdetektől 1241-ig. Bu­

dapest, 1994. 114. o.; Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez. Századok, 138 (2004). 325-347. o.

2 4 ÁKÍF 244. o.

2 5 ÁKÍF 249., 386. o.; Szabados, 2004. 38-39. o. A korábbi szakirodalommal.

26 Négyesi Lajos: A ménfői csata. Hadtörténelmi Közlemények, 107 (1994). 3. sz. 144. o.

27 Rónai Horváth, 1895. 37-38. o.

28 Doberdói Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme. III. Rész. A királyság megalapítása. Harcok az ország függetlenségéért (972-1074). Budapest, 1929. (Doberdói Breit, 1929b.) 53-59., 80. o.

(7)

elkerülni a h a l á l t . "2 9 A magyar király tehát helyesen j á r t el, amikor széles síkon akarta é r v é n y e s í t e n i l é t s z á m f ö l é n y é t , valamint a lovas íjászok lóerejét. Két t é n y e z ő v e l azonban ő sem s z á m o l h a t o t t . „ D e í m e , heves forgószél t á m a d t a mieink o l d a l á n és hatalmas port zúdított ellenfeleink s z e m é b e . "3 0 V a l ó b a n kellemetlen lehetett az erőteljes nyugati szél e l l e n é b e n helyt állni, hát m é g nyilazni! Azonban a fenti n é h á n y sor - az Altaichi Ev­

könyvek i d e ü l ő szavaival é l v e - p o r h i n t é s . A k e m é n y , véres k ü z d e l e m v é g s ő fordulatát a XIV. századi krónikaszerkesztmény, avagy ( n é m i l e e g y s z e r ű s í t é s s e l ) a Képes Krónika h a g y o m á n y o z t a ránk. „S mint mondják, Aba királyé lett volna a g y ő z e l e m , ha n é h á n y , P é t e r királlyal b a r á t s á g b a n maradt magyar földre nem veti zászlóit, és el nem f u t . "3 1 V a ­ gyis A b a S á m u e l v e r e s é g é t árulás okozta. A mellette maradt titkos e l l e n z é k időzített m e g f u t a m o d á s a a nagy s e r e g l é t s z á m o t A b a h á t r á n y á r a fordította, amennyiben csapat­

e g y s é g e i k t ö m e g e fokozta a zavar látszatát. A csatára k ö v e t k e z ő h ó n a p o k során a Képes Krónika e l m o n d á s a szerint k ö n n y ü l o v a s íjász g y e p ü ő r ö k rendszeres j á r ő r s z o l g á l a t a m ű ­ ködött, a nagypolitika z ű r z a v a r a d a c á r a :3 2 „ A tetemek b ű z e miatt ezen a v i d é k e n két h ó ­ napig ember j ó s z e r i v e l át nem haladhatott; az íjászok m e g ö l t é k ő k e t . "3 3 1044-ből tehát két k ü l ö n b ö z ő m i n ő s é g ű , de e g y m á s s a l ö s s z e f ü g g ő helyzetben is e l é n k t ű n n e k a magyar k ö n n y ű l o v a s íjászok: a c s a t á b a n , illetve a j á r v á n y elleni v é d e k e z é s során, tekintettel arra, hogy az ö l d ö k l é s n y á r i d ő n folyt.

A m a g y a r - n é m e t h á b o r ú k újabb szakasza I . A n d r á s k i r á l y s á g á r a (1046-1060) esett.

1050-re I I I . Henrik m e g e r ő s í t t e t t e Hainburgot. „ A m i n t ezt meghallotta az e l l e n s é g , ve­

szélyt sejtve benne, szeptember 2 2 - é n rátört v á r u n k r a . É s az egyik barakkban ( s á t o r b a n ) k é t s z á z n á l is t ö b b n y í l v e s s z ő t gyűjtöttek ö s s z e , á m egyik sem sebzett k ö z ü l ü k embert."3 4 A j á m b o r altaichi annalista a l o v a s n o m á d m ú l t b ó l őrzött h a r c m ó d egyik jellegzetes meg­

n y i l v á n u l á s á t írta körül, a n é l k ü l , hogy k ü l ö n ö s e b b e n t u d a t á b a n lett volna ennek: e két­

száznál is t ö b b n y í l v e s s z ő által átjárt „tabernaculum" s z é l v é s z g y o r s lovasroham ferge­

teges n y í l z á p o r á n a k tárgyi e m l é k e i t őrizte meg. A k ü l ö n l e g e s g y o r s a s á g b i z o n y í t é k a , hogy egyetlen sem c s a p ó d o t t emberi testbe, vagyis c é l z á s nélkül, lóhátról kilőtt sortűz érte a barakkot (sátrat).

1051-ben hatalmas birodalmi hadsereg élén, t ö b b irányból t á m a d t I I I . Henrik. „ A n d ­ rás király és B é l a herceg az ö s s z e s gabonakazlat és s z é n a b o g l y á t felégettette, a lakosokat minden állatukkal e g y ü t t messze elvezette a z o k r ó l a v i d é k e k r ő l , amelyeken a c s á s z á r k é ­ szült á t v o n u l n i . í g y amikor a c s á s z á r behatolt M a g y a r o r s z á g r a , és a felégetett v i d é k e k r e ért, sem k a t o n á i n a k , sem lovainak nem talált é l e l m e t . . . " - szólt a magyar k r ó n i k a a „fel­

perzselt föld" h a d m ü v e l e t s i k e r é r ő l .3 5 I s m é t e l t e n h a n g s ú l y o z o m : ezt a f e g y v e r t é n y t csak úgy lehet é r t é k é n m e g b e c s ü l n i , ha s z á m í t á s b a v e s s z ü k , hogy a váratlan betörési útirány

2 9Á K Í F 250-25 l . o .

3 0 Uo. 253. o.

31 Szentpétery, Emericus (ed.): Scriptores Rerum Hungaricarum I . Budapestini, 1937. (SS. Rer. Hung. I.) 331. о.; Képes Krónika. (Ford. Bellus Ibolya.) Budapest, 1986. (KK) 103. o.

32 Szabados, 2004. 42. o.

3 3 SS. Rer. Hung. I . 332-333. о.

34 Gombos, Albiniis Francisais: Catalogus Fontium Históriáé Hungaricae I . Budapestini, 1937. (CFHH I.) 100. o. A „tabernaculum" eredeti „sátor" fordítását lásd Doberdói Breit, 1929b. 67. o.

3 5 SS. Rer. Hung. I . 347. о.

(8)

miatt (a fősereg a Zala és a Zselic patak forrásai felől vonult fel, m í g a h a d t á p a D u n á n úszott le) A n d r á s é s B é l a azt sem tudta e l ő r e eltervezni, honnan kell kiüríteni a lakossá­

got! Ezt a gyors d ö n t é s t csak egy m o z g é k o n y t á r s a d a l o m hajthatta v é g r e i l y j ó ered­

m é n n y e l , vagyis a korabeli m a g y a r s á g é l e t s z e m l é l e t é b e n az á l l a n d ó területhez v a l ó k ö ­ töttség igen k e v é s s é é r v é n y e s ü l t .3 6 A z é h e z ő n é m e t e k hadjárata az o r s z á g b e l s e j é b e n feneklett meg. Ott „a magyarok é s a b e s e n y ő k minden egyes éjszaka k e m é n y e n sanyar­

gatták, m é r g e z e t t nyilakkal ö l d ö s t é k őket, sátraik k ö z é kötelet feszítettek, így sok embert elraboltak [ . . . ] a teutonok a rájuk z á p o r o z ó , az ő k e t e l e m é s z t ő nyílesőtől félve földbe á s ­ ták magukat, é s maguk fölé borítván pajzsaikat, az é l ő k a halottakkal egy sírba feküd­

t e k . "3 7 A Képes Krónika itt a V é r t e s - h e g y s é g m o n d á j á t közli, amely a vértjüket e l d o b á l ó m e n e k ü l ő k k u d a r c á r ó l nevezi el a hegyet. N é g y e s i Lajos találó p á r h u z a m o t vont a 907- ben P o z s o n y n á l é s az 1051-ben a K e l e t - D u n á n t ú l o n e g y a r á n t sikerrel é r v é n y e s í t e t t harcmodor lélektani elemei (az e l l e n s é g b e k e r í t é s e , folyamatos z a k l a t á s a ) k ö z é .3 8 1050 és 1051 e g y ü t t e s t a n u l s á g a egy fontos forrástani k ö r ü l m é n y figyelembe vételével vonha­

tó le: az Altaichi Evkönyvek és a XIV. századi krónikaszerkesztmény s z ö v e g e e ponton m á r teljesen szétvált e g y m á s t ó l . A z e l ő b b i n é l e l ő f o r d u l ó , Hainburg k ö r n y é k é n nyílfelhőt felbocsátó lovasságról nem e m l é k e z i k meg a hazai írott h a g y o m á n y ; a V é r t e s k ö r n y é k i magyar é s b e s e n y ő íjász p o r t y á z ó k a t pedig érthető m ó d o n a n é m e t é v k ö n y v m e l l ő z i , c s u p á n a magyarok ellen viselt h á b o r ú h a s z o n t a l a n s á g á t , a magyar földön j á r t emberek és lovak s a n y a r ú sorsát siratja.3 9 A k ö n n y ü l o v a s magyar íjászok feltűnése i l y e n f o r m á n egy-egy független h í r a d a t n a k k ö s z ö n h e t ő .

1068-tól a v á l t o z a t o s s á g k e d v é é r t keletről fenyegetett veszély. A Magyar K i r á l y s á g o t fennállása során e l ő s z ö r steppei e r e d e t ű n é p t á m a d t a meg. M a m á r e g y é r t e l m ű , hogy a Képes Krónika kunjain (102. fejezet) valójában ú z o k é r t e n d ő k .4 0 A M o l d v a felől b e t ö r ő , fosztogató ú z o k a t az é s z a k - e r d é l y i K e r l é s n é l s e m m i s í t e t t e meg a magyar sereg. A króni­

ka kifejezetten h a n g s ú l y o z z a az ú z o k íjászatra é p ü l ő k ü z d e l m é t , magyar részről viszont csak G é z a h e r c e g n é l tünteti fel az íj használatát: „ G é z a herceg, minthogy m i n d i g körül­

tekintő volt, az e n y h é b b e m e l k e d ő n felhágva nyilakkal rontott a kunokra [ ú z o k r a ] . "4 1 A kerlési csata s z e m p o n t u n k b ó l é r t é k e l h e t ő j e l e n t ő s é g e az, hogy a Magyar K i r á l y s á g é s egy t á m a d ó n o m á d sereg k ü z d e l m é b ő l az előbbi került k i g y ő z t e s e n .

I . (Szent) L á s z l ó k i r á l y s á g a alatt (1077-1095) két keleti b e t ö r é s érte M a g y a r o r s z á g o t . E l ő b b 1085-ben Kutesk úz harcosai, majd 1091-ben Kapolcs v e z é r hadai d ú l t á k , foszto­

gatták az erdélyi és az alföldi részeket. L á s z l ó m i n d k é t s z e r s z e m é l y e s e n vezette g y ő z e ­ lemre seregét, sőt a Kapolcs halálán felbőszült n o m á d o k b o s s z ú h a d j á r a t á t be sem várta,

36 Szabados, 2004. 45. o.

3 7 SS. Rer. Hung. 1. 348-349. о.; Bellus Ibolya fordítása alapján. K K 117-118. o.

38 Négyesi, 2003. 21. o.

1 9 CFHH. I . 100. o.; vö. SS. Rer. Hung. I . 347-351. о.

4 0 SS. Rer. Hung. I. 366. о. A szakirodalomban először Kossányi Béla ismerte fel, hogy e „kunok" neve úzokat takar, legújabban Kiss Attila mutatta ki e nézet helyességét. Kossányi Béla: Az úzok és a kománok tör­

ténetéhez a XI—XII. században. Századok, 58 (1924). 519-537. o.; Kiss Attila: A kerlési csata nomádjai Kézai Gesta Hungarorumában. Belvedere Méridionale, 16 (2004). 7-8. sz. 3-8. o. Részletes elemzését lásd Vö: Úzok a Képes Krónikában. A nyugati úz (oguz) törzsek és a Magyar Királyság a X I . században. Lásd ugyanebben a számban, a Közlemények rovatban. Itt köszönöm meg Kiss Attilának, hogy rendelkezésemre bocsátotta kéziratát.

4 1 SS. Rer. Hung. I . 368. о.

(9)

hanem az A l - D u n a m e l l é vonult, ott csatát k e z d e m é n y e z e t t , é s az első ö s s z e c s a p á s b a n le­

terítette az ellenség vezérét, Á k o s t .4 2 N e m tudni, hogy e katonai e s e m é n y e k alatt a ma­

gyarok milyen t a k t i k á h o z folyamodtak,4 3 de az biztos, hogy a X I . század m á s o d i k felé­

ben elég alkalmuk nyílt a steppei hadviselést kívülről, az ellenfél n é z ő p o n t j á b ó l s z e m l é l n i , az ide v o n a t k o z ó ismereteket eleven t u d á s k é n t alkalmazni. A sikeres h o n v é ­ delmet tekintve k i t ű n ő e r e d m é n n y e l . M i n d e z t a soron k ö v e t k e z ő h á b o r ú helyes é r t é k e l é ­ séhez n é l k ü l ö z h e t e t l e n é s z b e n tartani.

K ö n y v e s K á l m á n király (1095-1116) 1099 f o l y a m á n az orosz b e l v i s z á l y b a avatko­

zott fegyveresen. Ekkor történt, hogy az e l l e n s é g e t segítő Bonjak kun vezér Przemysl mellett t ő r b e csalta a magyarokat az alábbi m ó d o n . E l ő h a d u l A l t u n a p á t küldte, aki az el­

ső arcvonalat lőtte nyíllal, majd megfutott. Azok meg u t á n a rontottak, s amint elhaladtak Bonjak előtt, ez oldalba k ü l d t e szekercéseit, Altunopa pedig visszafordult. N e m enged­

ték vissza a magyarokat, hanem t ö b b felől reájuk rontva t ö m e g b e szorították őket, „ m i n t ahogy a s ó l y o m öldökli a g e r l é k e t " .4 4 A b a l v é g z e t ű csata lefolyását az Orosz Evkönyvek lapjain lehet olvasni. A Képes Krónika r ö v i d e b b e n szól a v e r e s é g r ő l , viszont egy ízig- vérig keleties üldözési jelenetet is m e g ö r ö k í t : „ A z egyik kun, M o n o c h n e v e z e t ű k e m é ­ nyen ü l d ö z ő b e vette a magyarokat. Ö t a király legjobb harcosa M á t é t á m a d t a meg, hogy elfogja. De amaz m e n e k ü l é s k ö z b e n hátrafelé nyilazva átlőtte M á t é lábát, s ha sok baj­

társa összeillesztett pajzsokkal nem v é d t e volna meg, a haláltól meg nem szabadult v o l ­ na."4 5 V i l á g o s a n látszik a steppei h a r c m ű v é s z e t sikeresen alkalmazott e s z k ö z t á r a ; amelynek ekkor a magyarok vallották kárát. A v e r e s é g első é r t é k e l ő j e , R ó n a i H o r v á t h J e n ő m é r t é k t a r t ó a n ítélt: „ K é t s é g t e l e n dolog, hogy a magyar sereg egy kisebb k ú n sereg­

gel szemben, mely által m a g á t meglepni, saját h a r c m ó d j a szerint kijátszani e n g e d é , csú­

fos v e r e s é g e t szenvedett."4 6 A z orosz kútfő közlője Hodinka A n t a l azonban e n n é l j ó v a l messzebbre m e r é s z k e d e t t . „ B e c s a p ó d n i és nem ismerni két k ü l ö n d o l o g " - utasította el R ó n a i H o r v á t h felfogását, s h a t á r o z o t t a n kijelentette, hogy a magyarok ekkorra elfelejtet­

ték régi eleik t a k t i k á j á t .4 7 Ez a nézet szinte k ö t e l e z ő é r v é n y r e j u t o t t a k é s ő b b i szakiroda­

lomban. Igaz, akadt olyan v é l e m é n y , miszerint ez Szent L á s z l ó nyolc évvel k o r á b b i g y ő ­ zelmeinek f é n y é b e n érthetetlen, de Hodinka e l m é l e t é t - D o b e r d ó i Breit J ó z s e f k i v é t e -

4 2 SS. Rer. Hung. I . 4 0 8 ^ 1 4 . о.

4 j 1091 nyarán, Kapolcs betöre'se idején László Szlavóniában hadakozott. A támadás hírére amilyen gyor­

san csak tudott, hazatért, és a Temes folyó vidékén, Pogányosnál zúzta szét az ellenséget. Doberdói Breit Jó­

zsef itt egy káprázatos gyorsaságú hadmozgást vázolt. László király menetteljesítménye a horvátországi Likától Temesvár környékéig az alábbiak szerint alakulhatott: 1. szakasz. (Lika-Zágráb-Varasd-Vaska) 335 km; 2. szakasz: onnan a legrövidebb út Pogányosig újabb 400 km. Nem tudni, a 735 km utat pontosan mennyi idő alatt tette meg; napi 30 km menetteljesítményt számolva s hozzáértve a pihenőket, 25-30 nap kellett hozzá.

Július végén még Velebitnél járt, de augusztus egyik (utolsó?) szombatján, Temesvár környékén aratott diadalt.

Ezt így értékelte: „Legalább a vezérek korabeli portyázások alatt sem a magyar lovas, sem a magyar ló nem tudta azt, hogy mit is jelent a fáradtság, és nem valószínű, hogy László lovassága sokkal mögötte maradt volna dicső elődjének." Doberdói Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme. IV. Rész. A hódító hadjáratok és a keleti háborúk időszaka (1077-1235). Budapest, 1929. (Doberdói Breit, 1929c.) 15-16. o. Merész elmélete el­

lenőrzést igényel.

44 Hodinka Antal: Az Orosz Évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest, 1916. 6 1 . o.

4 5 SS. Rer. Hung. I. 425. о. (A krónika idézett szöveghelyét a magam fordításában közlöm.)

4 6 Rónai Horváth, 1895. 63-64. o.

47 Hodinka Antal: Kálmán királyunk 1099-iki peremysli csatája. Hadtörténelmi Közlemények, 14 (1913). 344. o.

(10)

lével - a k ö z e l m ú l t i g mind e l f o g a d t á k .4 8 V é g r e 2001-ben B . S z a b ó J á n o s k o m o l y é r v e k e t hozott fel Hodinka állítása ellen. Szerinte a steppei lovas n é p e k h a d v i s e l é s e az e g y m á s elleni harcok során f o r m á l ó d o t t k i , így a színlelt m e g f u t a m o d á s t é s a lesvetést e g y m á s o n a l k a l m a z t á k e l ő s z ö r . H a a m ó d s z e r t i s m e r ő ellenfél minden alkalommal meg tudta volna k ü l ö n b ö z t e t n i a színlelt é s a t é n y l e g e s megfutást, akkor ez hamar kikopott volna a gya­

k o r l a t b ó l . A 933. é s a 970. é v v e r e s é g e i b ő l m é g senki nem k ö v e t k e z t e t e t t arra, hogy ad­

digra a magyarok é s a b e s e n y ő k elfeledték eredeti t a k t i k á j u k a t .4 9 S z á m t a l a n esetet lehet­

ne felhozni e v é l e m é n y e r ő s í t é s é r e , ahol ugyanazon harci k u l t ú r a h o r d o z ó i csaptak ö s s z e , és nem g y ő z h e t e t t m i n d a két fél: a k á r a V I . s z á z a d k ö z e p é r ő l a türköktől v e r e s é g e t s z e n v e d ő , nyugatra v á n d o r l ó a v a r o k é t (Theophylactus Simocatta);5 0 a k á r az 1230-as é v e k b ő l a keleten maradt m a g y a r o k é t , akik e l m o n d t á k Julianusnak, hogy ők k o r á b b a n v e r e s é g e t m é r t e k a t a t á r o k r a (Ricardus); akár szintén az 1230-as é v e k b ő l Kuthen kun ve­

zér esetét, aki ugyan két alkalommal g y ő z e d e l m e s k e d e t t a tatárok felett, de h a r m a d j á r a k é s z ü l e t l e n s é g é b e n m e g l e p t é k , és m e n e k ü l é s r e k é n y s z e r í t e t t é k (Rogerius).5 1 A p á r h u z a ­ mok helyett azonban é r d e m e s e b b a magyar p é l d a t á r a t folytatni.

A z 1100-as é v e k első feléből két, harminc é v k ü l ö n b s é g g e l m e g v í v o t t csatát k ö t össze sajátságosan a hazai írott e m l é k e z e t í t é l e t m o n d á s a . A Képes Krónika 153. fejezete r é s z ­ letesen szól I I . István király (1116-1131) u r a l k o d á s a elején az Olsava folyó m e n t é n zaj­

lott csatájáról. Lesújtó v é l e m é n n y e l van az e l ő h a d t e l j e s í t m é n y é r ő l . „ A z igen h i t v á n y be­

s e n y ő k é s s z é k e l y e k seb nélkül m e n e k ü l t e k a király t á b o r á i g . " I I . G é z a (1141-1162) 1146. é v b e n a Lajta é s Fischa folyó k ö z é n lefolyt h a r c á n a k felütése sem fest v i d á m a b ­ ban. „ A gaz b e s e n y ő k és a hitvány s z é k e l y e k mind egyszerre futamodtak meg, a k á r a j u ­ hok a farkasok elől, holott s z o k á s szerint a magyar csapatok előtt j á r t a k . " (165. fejezet.5 2) A X I I . s z á z a d i g e s t a í r ó tehát harminc é v t á r g y a l á s á n belül két ízben is elveri a port a k i ­ rályi sereg előtt j á r ó k ö n n y ü l o v a s íjászokon. S z i g o r ú bírálata érthető lenne akkor, ha m i n d k é t futás k e d v e z ő t l e n fordulatot hozott volna. Azonban ez k o r á n t s e m így történt. A két ö s s z e c s a p á s k i m e n e t e l é n e k m e g á l l a p í t á s a előtt egy újabb k ö z ö s v o n á s t kell h a n g s ú ­ lyozni, ezúttal a forrásadottság területén. S z e r e n c s é r e m i n d k é t esetben ismeretes a szem­

b e n á l l ó felek álláspontja, m é g h o z z á oly b ő s é g g e l , amellyel utoljára csak a ménfői csata m e g ö r ö k í t ő i e m l é k e z t e k t á r g y u k r ó l .

1116. május 13-án I I . István véres csatát vívott V l a d i s z l á v cseh herceggel az Olsava folyó mellett. A XIV. századi krónikaszerkesztményhöl az d e r ü l k i , hogy a király eredeti­

leg tárgyalni indult a magyar-cseh határra, de egy Solt n e v e z e t ű ember á l n o k fondorko- d á s á v a l e g y m á s n a k ugrasztotta a feleket. A z akkor 15 é v e s István íjászokat v e z é n y e l t a cseh t á b o r h o z , anélkül, hogy fővezéreivel t a n á c s k o z o t t volna. Erre a csehek megszalasz­

tották a b e s e n y ő é s székely e l ő v é d e t , sőt m é g I I . Istvánt is m e n e k ü l é s r e k é n y s z e r í t e t t é k ,

4 8 Doberdói Breit József, aki szintén elismeri a nomád taktika győzelmét, joggal hiányolja a források közlé­

séből a Kálmán oldalán történő orosz közbeavatkozást. Doberdói Breit, 1929c. 39-40. o. A Hodinkát követő álláspontot lásd Berkc>-Gyalókay-Markó-Pilch, 1933. 45. о.; Bo rosy András: Magyarország hadügye és hábo­

rúi a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig. In: Liptay Ervin (főszerk.): Magyarország hadtörténete I . Buda­

pest, 1984. (Borosy, 1984.) 39. o.; Kristó, 2003. 94. o.

49 B. Szabó, 2001. 92-93. o.

5 0 A T F 14. o.

5 1 SS. Rer. Hung. II. Budapestini, 1938. 541., 553. о.

5" SS. Rer. Hung. I. 436., 456. о. (A krónika idézett szöveghelyét a magam fordításában közlöm.)

(11)

majd nekiláttak a királyi t á b o r m ó d s z e r e s d ú l á s á n a k . A v e r e s é g e t Janus n á d o r i s p á n fordí­

totta g y ő z e l e m r e , aki meglepte és lekaszabolta a fosztogatókat. E z u t á n k ö v e t e t küldött a király után, hogy m i e l ő b b hírt adjon a k e d v e z ő f o r d u l a t r ó l .5 3 A z idős cseh k r ó n i k a í r ó , Cosmas prágai d é k á n ,5 4 szinte teljesen m á s k é p e t festett a történtekről. A cseh herceg észlelte, hogy a magyarok h á r o m , h o s p e s e k b ő l álló h a d e g y s é g e kijött a túlparton lévő tá­

b o r u k b ó l . Ú g y vélte, harcra k é s z ü l ő d n e k , ezért fegyverbe szólította övéit, majd átkelt a folyón. A z ö s s z e c s a p á s b a n hamar alulmaradt, s megfutamodott. A h a d i s z e r e n c s é t a l v e z é ­ rei fordították a csehek j a v á r a azzal, hogy egy e m e l k e d ő t m e g k e r ü l v e hátulról törtek a m i t sem sejtő király t á b o r á r a . Istvánt is csak L ő r i n c érsek tudta k i m e n e k í t e n i a v é g v e ­ s z é l y b ő l . A herceget m e g f u t a m í t ó „hospes" lovasok i d ő k ö z b e n visszatértek, de látván ö v é i k futását, ök is visszavonultak. A m e n e k ü l ő magyarok pedig ü l d ö z ő e l l e n s é g n e k n é z t é k őket, emiatt nagy zavar t á m a d t , é s sokan a V á g folyóba vesztek.5 5 A két fél szemmel láthatóan a maga igazát m a g y a r á z z a ; a leírások k ö z ö s eleme, hogy a g y ő z t e s vert h e l y z e t b ő l fordít, mindenesetre a magyar király e l m e n e k ü l . H a d t ö r t é n e t í r á s u n k álta­

lában P r á g a i Cosmas hitelét becsüli t ö b b r e , e k k é p p az olsavai csatát magyar v e r e s é g k é n t k ö n y v e l i e l .5 6 K o r d é Z o l t á n , aki h a s o n l ó k é p p e n foglalt állást, r é s z l e t e s e n elemezte a k ü z ­ delem lefolyását. Szerinte a kortárs cseh k r ó n i k á s e l m o n d á s a azért hitelesebb, m i v e l „a magyar kútfő szemmel látható s z é p í t ő t ö r e k v é s é v e l szemben" az Annales Gradicenses is m e g e r ő s í t i Cosmas tudósítását a csehek g y ő z e l m é r ő l ; r á a d á s u l a k r ó n i k a k o m p o z í c i ó ezen kitétele csak n é h á n y é v t i z e d d e l az e s e m é n y után keletkezett.5 7 A kétféle elfogultság vitájában p e r d ö n t ő lehet egy pártatlan forrás. L á s s u k , mennyire pártatlan ez az é v k ö n y v ! A t á g a b b s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s t s z e m l é l t e t e n d ő az alábbi o l v a s h a t ó 1116-hoz jegyezve:

„ H á b o r ú volt a csehek és a magyarok között, azonban a csehek hátat fordítva a m o r v á k ­ nak hatalmas ö l d ö k l é s k ö z e p e t t e leverték a magyarokat. Ez idő tájt hunyt el K á l m á n k i ­ r á l y . "5 8 Azáltal, hogy az e s e m é n y e k sorrendjét felborítva K ö n y v e s K á l m á n halála e l é i l ­ leszti a h á b o r ú s k o d á s t , az Annales Gradicenses eleve g y a n ú s s á válik; ilyen hibát c s u p á n kései b e j e g y z é s s e l lehet véteni. R á a d á s u l az é v k ö n y v k r i t i k a i k i a d á s á b ó l kiderül, hogy a I X . s z á z a d v é g e és az 1140 közötti i d ő s z a k h o z P r á g a i Cosmas volt az annalista e l s ő d l e ­ ges f o r r á s a ,5 9 vagyis ez a cseh-morva é v k ö n y v nem az e s e m é n y e k t ő l független terület é s

5 3 SS. Rer. Hung. I. 436-437. о.

5 4 Cosmas 1045-1125 között élt, és még halála évében is írta krónikáját, vagyis az események idős, de te­

vékeny tanúja volt. Cosmae Pragensis Chronica Boemorum. (Hrsg. Bertold Bretholz.) Monumenta Germaniae Historica. Scriptores Rerum Germanicarum. Nova Series. Tomus II. Berolini, 1923. V I I - I X . o. (Einleitung.)

5 3 CFHH I . 807. o.

Rónai Horváth, 1895. 69. o.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Áipádházi királyok alatt. I . Budapest, 1899. (Pauler, 1899.) 229. o.; Doberdói Breit, 1929c. 65. o.; Hóman Bálint: Magyar történet I . 1935. 365. o.; Makk, 1996. 166. o.; Kristó, 2003. 97. o.

Kordé Zoltán: A székelyek a XII. századi elbeszélő forrásokban. Acta Historica, Szeged, XCII (1991). 18. o.

5 8 CFHH I . 136. o. (Az évkönyv idézett szöveghelyét a magam fordításában közlöm.)

9 A morvaországi Hradisban található Szent István monostorban írt, s 1145-ig vezetett kódexet 1150 körül szállították át Opatovice Szent Lőrincről elnevezett monostorába. Wilhelm Wattenbach: Annales Gradenses et Opatowicenses (Praefatio). M G H SS. (Edidit Georgius Heinrichus Pertz.) Tomus X V I I . Hannoverae, 1861.

643-644. o. Bár tény, hogy az 1116-os bejegyzésre vonatkozó mondathoz ezt a bizonytalan megjegyzést fűzte Wattenbach, de bővebben nem indokolta, miért vélekedett így: „Ipsum illud cum Ungaris praelium intelligi arbitror, et hanc sententiam non e Cosmae Chronico, sed aliunde petitam existimo." Uo. 649. o. Az évkönyv több tárgyi, időbeli tévesztéseinek kritikáját lásd uo. Mindazonáltal a főszövegnél csak annyi oldaljegyzet áll, hogy „Cosm. I I I , 42."

(12)

l a k o s s á g í r á s t e r m é k e ! A k ü l s ő s z e m l é l ő elfogulatlan álláspontja híján h e l y é n v a l ó i n k á b b bizonytalan k i m e n e t e l ű n e k tartani az ö s s z e c s a p á s t . Sőt, ha figyelembe v e s s z ü k azt a tényt, hogy I I . István az A l m o s - á g i gestafolytatás egyik fekete b á r á n y a volt, akinek vélt vagy v a l ó s hibáit előszeretettel o s t o r o z ó klerikus a király hadi tetteinek m e g í t é l é s e k o r sem mutatott k í m é l e t e t . K i m e r í t ő e n ecseteli például a magyarok nagy veszteségeit, ame­

lyeket az 1128. é v b e n , egy bizánci t á m a d á s során szenvedtek e l .6 0 T e h á t a magyar d i ­ nasztián belüli ágváltás (1131) utáni erőteljes történetírói á t é r t é k e l é s kizár mindenfajta I I . István-párti elfogultságot, m ú l t s z é p í t ő törekvést, vagyis k i z á r ó l a g e szempont alapján magyar g y ő z e l e m v a l ó s z í n ű s í t h e t ő az Olsava m e n t é n . A s z é k e l y e k é s b e s e n y ő k futamo­

d á s a mellett akad m é g egy taktikai elem a hazai k r ó n i k á b a n , ami a steppei ihletésű har­

c á s z a t r a e m l é k e z t e t : amint Janus n á d o r meghallotta, m i t m ű v e l az e l l e n s é g , „ c s e n d b e n é s óvatosan fegyverbe állította övéit, azzal t á m a d á s t intézett a tábort d ú l ó csehek e l l e n . "6 1 A m e g l e p e t é s s z e r ű g y ő z t e s roham sokkalta é l e t s z e r ű b b , mint Cosmas története a m e n e k ü l ő m a g y a r o k r ó l , akik cseh k a t o n á k n a k nézik a tőlük olyannyira e l ü t ő fegyverzetű k ö n n y ű - lovas íjászokat!

1146. szeptember 11-én a Lajta és a Fischa folyó közén I I . G é z a tekintélyes létszámú serege m e g ü t k ö z ö t t I I . („Jasomirgott") Henrik bajor herceg és osztrák őrgróf (1156-tól osztrák herceg) fegyvereseivel. Ennek e l ő z m é n y e , hogy az akkor mintegy 16 esztendős magyar király hamar megelégelte K ö n y v e s K á l m á n állítólagos fiának áskálódását, és külö­

nösen zokon vette a trónkövetelő Borisznak nyújtott birodalmi segítséget, ami miatt Po­

zsony rövid időre idegen fennhatóság alá került. A Lajta m e n t é n vívott csatáról két, vitat­

hatatlanul elfogult, ugyanakkor az e s e m é n y e k k e l lényegében e g y k o r ú történetíró tudósít. A magyar álláspontot változatlanul az A l m o s - á g névtelen udvari gestaírója képviselte, a né­

met v é l e m é n y t pedig Ottó freisingi p ü s p ö k gestája tartotta fenn. Ottóról é r d e m e s megje­

gyezni azt, hogy az Ausztriát k é z b e n tartó B a b e n b e r g - c s a l á d b ó l származott, egyszersmind I . (Barbarossa) Frigyes n é m e t - r ó m a i császár (1152-1190) anyai nagybátyja volt; ebből egyenesen következik erős német-osztrák kötődése, amit a császári é s az őrgrófi/hercegi családdal fennálló közeli v é r r o k o n s á g igen szorosra font. Magyar oldalon ilyen befolyásoló tényezőről nem tudunk. A Képes Krónika először az ifjú magyar király karddal való fel- övezéséről e m l é k e z i k meg, majd úgy kezdi a Lajta menti csata bemutatását, hogy az a j ó németföldi kémszolgálattal, meg a magyar erök számbeli fölényével a 102 évvel azelőtt, Ménfőnél történteket idézi fel. Szerencsére a fejlemények a ménfőitől eltérően k e d v e z ő b b fordulatot vettek. A g ő g ö s e n t á m a d ó n é m e t e k elől ugyan „ e l m e n e k ü l t e k " a „ h i t v á n y " be­

senyők és a „ g a z " székelyek, de a Belus bán vezette m á s o d i k arcvonal érzékeny vesztesé­

geket okozva áttörte a teuton hadsort, végül a király válogatott vitézei élén kézitusába bo­

c s á t k o z o t t .6 2 Freisingi Ottó is feljegyezte a magyar uralkodó felövezését, aztán a hadrend felállításakor a két előretolt íjász különítmény feladataként a n é m e t e k távoltartását jelöli meg, majd tőlük élesen m e g k ü l ö n b ö z t e t v e Belus b á n egyenes csatasoráról szól. Elismeri, hogy m í g Henrik kémei nem jeleskedtek, a magyarok hírvivői annál jobban teljesítették küldetésüket. Neheztel az őrgróf seregvezéri fegyelmezetlensége miatt, ami a hadrend fel-

0 SS. Rer. Hung. 1. 439-442. A Karasó patak melletti vérontásról a győztesek két történetírója, loannes Kinnamos és Niketas Choniates egyaránt megemlékezik V. ö. Á M T B F 196-197., 268.

6 1 SS. Rer. Hung. I. 436. о.

6 2 Uo. 455^456. о. Vö. a ménfői csata krónikás emlékezetével. Uo. 331. o.

(13)

b o m l á s á t okozta. Igaz, a szétzilált sorokban t á m a d ó n é m e t e k n e k azt a dicsőséget tulajdonít­

ja, hogy az egy-egy ispán vezette két íjász elő-csapatot majdnem teljesen m e g s e m m i s í t e t t e , de a báni é s a királyi csatasor fegyelmezett helytállását, végezetül övéi vereségét s m e n e k ü ­ lését nem tagadhatja el. A Gesta Friderici I. Imperatoris s z ö v e g é n e k itt több megfontolás­

ból is kijár a történetkritika. A z I . k ö n y v 31-33. fejezete c s a p o n g ó tárgykezelésével indula­

tos írói magatartásról árulkodik. A M a g y a r o r s z á g földjének és n é p é n e k leírását a d ó 32.

fejezet b e c s m é r l ő kitételei m é g t o v á b b rontják a t ö r t é n e t m o n d ó h i t e l é t .6 3 A csata k ö z b e n elért s o v á n y német részgyőzelmet, tudniillik az íjászok felmorzsolását pedig k ö n n y e n cá­

folhatjuk, hiszen ha a n é m e t lovasság zilált sorokban támadott, ú g y a k ö n n y ü l o v a s e l ő v é d e t kisebb h a t é k o n y s á g g a l tudta volna elsöpörni, mint tette azt a S z á v a mellett 21 é v múltán D é n e s ispán a maga fegyelmezett vérteseivel. Ottó tehát itt (is) erősen túloz. Ehhez képest a magyar krónika csataképe kidolgozott részleteivel hiteles s z e m t a n ú k e l m o n d á s a i t tükrözi, éppen csak - amint a X . század nyugati íróinál m á r utaltam rá - most sem ők vezették a pergamenen szántó írótollat. Mindezek fényében viszont új értelmet nyer a 165. krónikafe­

jezet eddig mellőzött kitétele. A szövegösszefüggés kedvéért é r d e m e s a csata egy mozza­

natát újra, b ő v e b b e n felidézni. „ A gaz b e s e n y ő k é s a hitvány székelyek mind egyszerre fu­

tamodtak meg, akár a j u h o k a farkasok elől, holott szokás szerint a magyar csapatok előtt jártak. É s akkor, m é g mielőtt a magyarok összecsaptak volna, néhány magyar csapat is m e g r é m ü l t a teutonok d ü h é t ő l . "6 4 Vagyis a színlelt m e g f u t a m o d á s b a n részt vettek a ma­

gyar hadsereg magyar e t n i k u m ú egységei is! A n é l k ü l , hogy a gestaíró feddése elérte volna őket. A z 1100-as évek d e r e k á n a k krónikásától így nem volt idegen a sérelmek etnikai j e l ­ legű i n d o k l á s a ,6 5 és itt a hazai kútfő hadászati értékét t o v á b b csökkenti a „furor Teutonicorum" toposz használata, meg a n é m e t e k viselkedését az e r e t n e k e k é h e z hasonlító m o r a l i z á l á s .6 6 Ö s s z e g e z v e az 1116. és 1146. esztendő hadi eseményeit, megállapítható, hogy a b e s e n y ő k és a székelyek egyrészt azért kaptak igazságtalan elmarasztalást, mert idegen e t n i k u m k é n t tartattak s z á m o n , másrészt - és főleg - amiatt, mert a nyugatias- egyházias m ű v e l t s é g ű történetíró teljesen m á s világban élt, másfajta tudást hordozott, mint a steppéről hozott harci hagyatékot á p o l ó magyar hadvezetés. A m i egy feltételezhetően (1116) é s egy bizonyosan győztes csata (1146) esetében különösen feltűnő. A régi taktika m e g n y i l v á n u l á s a i t a tudatlan szemlélő látószögén keresztül szűrve közvetítette, ilyenfor­

mán hangsúlyozatlanul, felismerés nélkül hagyva azt a tényt, hogy a katonai s e g é d n é p e k e n kívül a „ m a g y a r " magyarok körében is fel-felbukkan egy-egy archaikus nyom. Ilyen volt János n á d o r csendben előkészített, váratlan, sikeres e l l e n t á m a d á s a (1116), egyes magyar h a d e g y s é g e k cselvetésszerü megfutása a székely, b e s e n y ő lovassággal együtt, valamint az

6 3 CFHH III. Budapestini, 1938. 1766-1768. о.

6 4 CFHH III. Budapestini, 1938. 456. о. (A krónika idézett szöveghelyét a magam fordításában közlöm.)

65 Makk, 1974. 258-259. o.

6 ( 1 A „furor Teutonicorum" kitétel kialakulására, nyugat-európai és magyarországi elterjedésére lásd Krístú

Gyula: A magyar nemzet megszületése. Szeged, 1997. 179-183. o. Kristó ekkor korábbi nézetekkel vitatkozva úgy véli, hogy a „furor Teutonicorum" kifejezést először а X I I I . század elején alkotott Gesta Hungarorum Christianorum szerzője írta le. Mivel azonban a „furor Teutonicus" kitétel a Kr. u. I . századi Lucanus Pharsaliá- jából származik, s e mű a Szent László-kori pannonhalmi összeírás tanúsága alapján megvolt a kolostor könyvtá­

rában, ezért nem zárható ki az a korábbi magyarázat, amely szerint innen kerülhetett a X I I . századi magyar történe­

ti irodalomba. Veszprémy László hívta fel a figyelmemet arra, hogy az itáliaiak Lucanus nélkül is okkal illették ezen „antik" jelzővel a németeket, Barbarossa Frigyes 1100-as évek derekán vezetett pusztító hadjárataira emlé­

kezve, s hogy e minősítés nem véletlenül ekkortól vált gyakorivá. Szíves tájékoztatását ezúton köszönöm.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Ahogy a fürdőszobaszekrényt kinyitottam most az előbb, láttam, ott a pohár – ilyesképp jöttem rá, hogy álmom, gyötört kis mozzanat, becsapott, a' vagy épp boldogított

Volt abban valami kísérteties, hogy 1991-ben ugyanolyan módon ugyanoda menekültek az emberek, mint az előző két háború során; azok az ösvények most is ugyanarra kanyarodnak..

De a bizonyos levéltári anyagok, a számtalan szemtanú vallomása, akik a táborokban és kórházakban voltak, teljesen ele- gendőek annak megállapításához, hogy több

Máig büszkén emlékszem arra is, hogy a szüleim küldte madárlátta zsebpénzből egy ízben vendégül láttam, igaz, csak szerény zónapörköltem felére, az

Már csak azért sem, mert ezen a szinten még nem egyértelmű a tehetség irányú fejlődés lehetősége, és végképp nem azonosítható a tehetség, tehát igen nagy hibák

lakultak, mint például a német ajkú Frantzfelden.20 Sajnos az is előfordult, hogy nem sikerült a gyülekezet megszervezése: 1819-ben Szintáron lemondtak az önálló

Bárcsak szentséges sebeidet csókolgatva hal- hatnék megl.. Közben belép a szebába a pap! Azzal a kívánsággal köszönt, mellyel az Úr Jézus üd- vözölte tanítványait:

In 2007, a question of the doctoral dissertation of author was that how the employees with family commitment were judged on the Hungarian labor mar- ket: there were positive