A D A T O K A HAZAI K É M I A I T A N S Z É K E K T Ö R T É N E T É H E Z II.
(Kerekes Ferenc)
Dr. SZOKEFALVI-NAGY ZOLTÄN
1. A kémia megjelenése a hazai főiskolákon
Az i p a r i t e r m e l é s n e k s vele egy időben a k é m i á n a k a XVIII. század végén t ö r t é n t h a t a l m a s előreugrása m a g á v a l hozta azt is, hogy a h a z a i felsőfokú o k t a t á s b a n a kémia s z e r e p e a m ú l t h o z képest gyökeresen megváltozott.
Egy dolgozatomban [20], a m e l y b e n a k é m i á n a k a XVIII. század első f e l é n e k hazai iskoláiban elfoglalt helyével foglalkoztam, leszögez- h e t t e m , hogy t u l a j d o n k é p p e n i k é m i a o k t a t á s a század első k é t h a r m a - dában h a z á n k egyik iskolájában sem f o l y t .
Magyarország, a m e l y n e k a X V I I I . s z á z a d b a n az ásványi n y e r s - anyagok t e r m e l é s é t k e l l e t t a H a b s b u r g m o n a r c h i a ipartelepei s z á m á r a szállítania, elsőnek a Selmecbányái b á n y á s z a t i a k a d é m i á n k a p o t t k é - miai főiskolai k a t e d r á t . J a q u i n Miklósnak 1763-ban a kémia és a g y a - korlati k o h á s z a t t a n professzorává t ö r t é n t kinevezését a császári k o r - m á n y olyan jelentős e s e m é n y n e k t a r t o t t a , hogy e r r ő l a birodalom többi t a r t o m á n y á t is é r t e s í t e t t é k azzal az utasítással, hogy ide i r á n y í t - sák a kémia és a m e t a l l u r g i a i r á n t érdeklődőket [1], Hogy ez a b i r o - dalmi — t e h á t a m a g y a r o k számára m e g l e h e t ő s e n idegen — i n t é z m é n y hogyan honosodott fokozatosan m e g n á l u n k , s h o g y a n vált hazai i n - tézménnyé, azt a selmeci akadémia t ö r t é n e t e , s ezen belül elsősorban Proszt J á n o s kiváló t a n u l m á n y a kellően m u t a t j a [11].
N e m sokkal a selmeci főiskola k é m i a i t a n s z é k é n e k létesítése u t á n bővült a n a g y s z o m b a t i e g y e t e m 1769-ben orvosi k a r r a l , s e n n e k s o r á n k e r ü l t sor a b o t a n i k á v a l összekapcsolt k é m i a i tanszék felállítására is.
A tanszék első p r o f e s s z o r á n a k Winterl J a k a b J ó z s e f n e k kémiai m ű k ö - déséről e t a n u l m á n y s o r o z a t előző cikkében [15] szóltam. I g y e k e z t e m tárgyilagos k é p e t f e s t e n i a n n a k az e m b e r n e k négy évtizedes m ű k ö d é - séről, aki e hosszú időn keresztül az e g y e t l e n hazai, egyetemi k é m i a i tanszéket t ö l t ö t t e be.
A XVIII. század f o l y a m á n más főiskolán k é m i a i tanszék m e g s z e r - vezésére n e m k e r ü l t sor. T ö r t é n t e k u g y a n próbálkozások n e m egy h e - lyen. E próbálkozások e g y m a g u k b a n is k e l l ő k é p p e n jelzik a kor t á r s a - -409
dalmi előrehaladásából, s a felvilágosult nézetek fokozatos előretöré- séből keletkezett társadalmi szükségletet. A kezdeményezések sikerte- lensége viszont az akkori hazai viszonyok igen jellegzetes képét vil- l a n t j á k elénk. G y a r m a t i sorsunk az állami támogatást, felekezeti m e g - oszlásunk a belső erőfeszítések e r e j é t csökkentették szomorú módon.
1776-ban a kolozsvári orvosi-sebészeti tanintézetnél szándékozott a kormányzat ú j a b b tanszékeket, így kémiai és botanikai tanszéket is felállítani. E t a n s z é k r e Bara Ferenc pályázott, akinek az akkori h e l y - z e t r e jellegzetes módon a bécsi egyetemnél kellett volna alkalmasságát bebizonyítania. Ennek a l a p j á n kapott volna engedélyt előadások t a r - tására, illetve az akkori szokások szerint í r t á k volna elő számára, hogy milyen tankönyvhöz köteles előadásaiban a legszigorúbb módon ragasz- kodnia. Azon az egy adaton kívül, amelyet e r r e vonatkozóan az Erdélyi Gubernium egykori levéltárában találtam [2], más adatot n e m t u d u n k sem Bara F e r e n c személyéről, sem arról, hogy végül is miért n e m v a - lósult meg a k k o r a kémiai tanszék felállítása. Későbbi adat szerint Étienne András luxemburgi származású orvos adott elő kémiát, előadásá- nak korszerű színvonaláról latin nyelven kiadott, sajnos befejezetlenül m a r a d t t a n k ö n y v e értesít b e n n ü n k e t .
Egerben is működött egy ideig orvosképző iskola, ez azonban tel- jesen sohasem fejlődött ki. Ringelhann és Soós dolgozatában [19] f e l - dolgozott adatok szerint Markhót Ferenc tanított Egerben a többi or- vosi tudnivalók között k é m i á t is.
A protestáns főiskolán a fizikának nevezett t a n t á r g y o n belül mindig szerepelt bizonyos mennyiségű kémia is. Debrecenben m á r a hetvenes években tanított az akkori viszonyok szerinti korszerű k é - miát, amint egy megjegyzésből t u d j u k , Hatvani István, nyilván a fizika keretében.
A protestáns főiskolák közül elsőnek Debrecenben 1816-ban léte- sült azonban csak olyan f ó r u m , ahol nemcsak a t a n á r magánszorgal- mából, más tárgy keretébe beleillesztve k e r ü l t tárgyalásra ez a t u d o - m á n y , h a n e m a tanszék betöltőjének hivatali kötelessége volt a kémia oktatása.
2. A debreceni kémiai tanszék létesítése
Cseh-Szombathy József orvos, 1815-ben alapítványt tett arra, hogy a debreceni kollégiumban ásvány-növény és vegytani tanszék létesít- tessék. A tanszékre olyan e m b e r t lehetett csak kinevezni, aki e t u d o - mányokat m a g y a r nyelven t u d j a előadni. Ekkor történt tehát az éLsö, nyelvében is m a g y a r kémiai tanszék létesítése.
Az ú j t a n s z é k r e a debreceni főiskola egykori diákját Kerekes F e - rencet hívták meg, aki n e m sokkal azelőtt egy állatorvosi k ö n y v n e k magyar nyelven való megszólaltatásával m á r hallatott magáról [3 j. A meghívást Kerekes elfogadta, de előbb engedélyt kért, hogy az elő- adandó t á r g y a k a t külföldön korszerű színvonalon elsajátítsa. A debre- ceni n a g y k ö n y v t á r vastag iratcsomóban őrzi azt a sok feljegyzést, a m e - lyet a leendő professzor külföldi t a n u l m á n y ú t j a során készített m a g á - -410
nak. Különösen a technológiai kérdések iránt m u t a t o t t nagy érdeklő- dést.
Az életrajzi adatok Kerekes p á l y á j á r ó l sok m i n d e n b e n ismertek, elég részletesen foglalkoztak Kerekes pedagógiai, nyelvészeti, m a t e - matikai munkásságával (pl. 13.), azonban szinte említés sem t ö r t é n t kémiai működéséről. 1959-ben Berencsi János a debreceni t u d o m á n y - egyetemhez b e n y ú j t o t t p á l y a m u n k á j á b a n megkísérelte, hogy ezt a hiányt valamiképpen pótolja. Azzal a nehéz feladattal azonban, hogy Kerekes működését kritikailag is értékelje, szinte természetesen n e m tudott megbirkózni. [18].
Feltétlenül megérdemelné pedig az első debreceni kémia-profesz- szor azt, hogy a kémiában elfoglalt helyét megfelelőképpen tisztázzuk, hiszen olyan hírneve volt, hogy a szentpétervári egyetem is profesz- szorául kívánta volna őt m e g n y e r n i [21], Közelebbit erről Medveczky Károlynak sem sikerült megállapítania (levélbeli közlés).
E dolgozat feladatául azt tekinti, hogy megtegye az első lépéseket 'Kerekes Ferenc kémiai hagyatékának számbavételére, értékelésére,
hogy ezzel a múlt mulasztását legalább részben helyrehozza.
3. Kerekes Ferenc kémiai nézetei
Az a korszak, amelyben Kerekes élt, kémiai szempontból igen n e - héz környezetet jelentett egy olyan ember számára, aki a t u d o m á n y alapjaival felnőtt fejjel, 32 éves korában, viszonylag rövid idő alatt volt kénytelen megismerkedni. A vegytani forradalom, amely a XVIII.
század nyolcvanas éveiben lényegileg m á r lezajlott, azokban az években amikor Kerekes kezdett a kémiával megismerkedni, m á r győzedelmes- kedett, az egykori nézetek azonban legyőzve bár, nem felejtődtek t e l j e - sen, s olyan esetekben, amikor az ú j elmélet valahol hibát m u t a t o t t fel, nem egyszer a régi fegyverekkel kísérelte meg egy-egy kémikus a ne- hézségeken keresztülvágni magát.
Hatalmas lendületben folyt világszerte a kémiai kutatás, rengeteg kutatási eredmény gyűlt össze, hiányzott még egy egységes, az ú j ta- pasztalt tényeket összefogó elmélet. Berzelius, aki később e m u n k a el- végzésében különösen sok érdemet szerzett, ekkor még csak a kezdeti lépéseket tehette csak meg.
Amikor a következőkben azt vizsgáljuk, milyen nézetekkel lépett Kerekes tanítványai elé, nagyon érdekes módon n y e r h e t ü n k bepillan- tást a kémia egész akkori helyzetébe, s abba, hogy abból a sok m i n d e n - ből, ami akkor a világban a kémia területén történt, mi j u t o t t el hoz- zánk. s milyen megvilágításban, milyen módon átalakulva jutott el a tudomány, a kémiát m a g y a r u l elsőízben tanuló hallgatókhoz.
Kerekes Ferenc kémiai munkásságának egészét vizsgálva elsősor- ban azt szögezhetjük le, hogy n e m ért el olyan kísérleti vagy elméleti eredményeket, amelyek a tudomány fejlődését befolyásolták volna.
Gondolatai azonban így is igen érdekesek. Sok esetben azt is l á t h a t - -4 1 1
juk, hogy olyan dolgokat is megsejtett, amelyeket leghíresebb k o r t á r - sai sem l á t t a k előre.
E nézetek rekonstruálására meglehetősen sok tárgyi dokumentu- m u n k van. 1819-ben közzéadta egy kötetet kitevő gondolatait a kémiai elemekre vonatkozóan [4], Ezen felül rendelkezésünkre állanak a deb- receni Nagykönyvtár által gondosan megőrzött f o r m á b a n kézírásos feljegyzései, közte egy ú j a b b könyv többé-kevésbé kész kézirata [5], két évi előadásáról szóló jegyzete, továbbá töredékes cikkek, dolgozatok fogalmazványa [6, 7],
Kerekes nézeteit t e l j e s részletességgel n e m kívánom ismertetni, csak a legjellegzetesebb részletek megvilágítására vállalkozhatom, így elsősorban azt szeretném megmutatni, hogyan látta az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, viszonyát, milyen álláspontot foglalt el a kémiai elemek abban az időben sokat vitatott kérdésében, valamint arról, ho- gyan látta a kémiai átalakulások problémáját, természetesen e kérdé- sek tárgyalása közben a r r ó l is szólnunk kell, milyen világnézet m u t a t - kozik meg a különböző tudományos elgondolásokban.
a) Az elmélet és a gyakorlat szerepe a kémiában.
Kerekes Ferenc olyan kémiai tanszékre n y e r t meghívást, amelyen az alapító jellegzetes polgári elveinek megfelelően azt kötötte ki, hogy az ásványtan, növénytan és kémia előadása közben különös tekintettel kell lenni az iparra és a mezőgazdaságra. Ha Kerekesnék a külföldi u t a - zása során készített jegyzeteit vizsgáljuk, megállapítható, hogy igyeke- zett hű m a r a d n i az a l a p í t ó elgondolásaihoz, s igyekezett minél több kémiai vonatkozású ü z e m e t részletesen tanulmányozni.
Amilyen m é r t é k b e n elismerte a gyakorlat vezető szerepét az ipari gyakorlat és a kémia elmélete között, m á r sokkal kisebb mértékben fogadta el ezt a viszonyt a kémiai kísérletek és a kémiai elméletek közötti kapcsolatban. Azokkal szemben, akik azt hirdették, hogy m i n - dent a tapasztalatnak k e l l eldöntenie, az elmélet fontos szerepét hang- súlyozva azt hirdette, hogy mindent a tapasztalatnak és az észnek együttesen kell eldöntenie. Elméleti munkássága t e t ő p o n t j á n , 1819-ben még a r r a a kijelentésre is ragadtatta magát, hogy a kémiában ..mindent az észnek kell egyedül eldöntenie" (4. 135. o.). Később a kísérlet szerepét a kémiában ismét helyesen látta meg. Az a meghatározás, amelyet hallga- tóinak a harmincas é v e k b e n adott, a kísérletezés megbecsüléséről tesz tanúságot: ,,Azok a' Természet vizsgálók már, kik különösen a' testek alakjait és a ' különböző testeknek az alakokból való származásának 's azokra való u j j r a felbomlásának okát, m ó d j á t és törvényeit a' próba- tételek (experimentumok) ú t j á n t a n u l j á k ki és határozzák meg, nevez- tetnek Chemicusoknak, az ő tudományok pedig Chemiának." [6] (alak
— elem.)
A kémia abban az időben egyre inkább kísérleti tárggyá vált. Ja- quin és Trautmann professzorok, akiktől Bécsben Kerekes a kémiát hallgatta, „kiváló kísérletekkel kísérve" t a r t o t t á k m e g előadásaikat (4. IX. o.).
-412
Hogy ennek ellenére nem a kísérletezés terén követte elsősorban Kerekes professzorait, hanem az elmélkedés lett inkább kenyere, k é t k ö r ü l m é n n y e l m a g y a r á z h a t j u k :
Az első k ö r ü l m é n y az, hogy a f e l n ő t t fejjel v é g r e h a j t o t t gyorsí- tott i r a m ú kémia-tanulása közben kevés lehetősége volt arra, hogy a
„kísérletezés művészetében" kellő jártasságot szerezzen (4. XIII. o.).
Erre lehetősége a későbbiekben s e m volt. 1819-ben keservesen panasz- kodik, hogy „ezidőszerint nincs laboratórium, nincsen semmiféle esz- köz és külön alap sincs a kémiai kísérletezésre" (4. XIII. o.). Berencsi adatai szerint tervezték egy ilyen laboratórium megvalósítását, ez azonban Kerekes kémia-professzorsága alatt nem sikerült [18].
A gyakorlati kísérletezés helyett csak a gondolatban való kísérletezésre nyílt alkalma Kerekesnek. „Mindig az járt az eszemben, hogy különböző ú j kísérleti módszereket gondoljak k i " — í r j a (4.
XIII. o.). Egy ilyen kísérletének elgondolását könyvében részletesen le is írta.
A szükség v i t t e tehát elsősorban Kerekest arra, hogy ahelyett, hogy kora kémikusaival vállvetve v e t t e volna ki részét a kísérletezés- ben, inkább azt a kutatási utat választotta, hogy mások kísérleti e r e d - ményeiből levonható tanulságokat összegezze.
A második körülmény, ami az elméleti munka felé fordította f i - gyelmét, abból a körülményből f a k a d t , hogy azok a kísérleti e r e d m é - nyek, amelyek az akkor m á r meglehetősen nagyszámú tudományos f o - lyóiratokban napvilágot láttak, rendkívül ellentmondó eredményekről számoltak be. Rengeteg olyan kísérleti eredményt is közöltek, amelyek a későbbiekben helytelen megfigyelés eredményeinek bizonyultak. A legelőkelőbb folyóiratok közölték például Winterl J a k a b különleges eredményeit, s csak több mint egy évtized alatt derült ki, hogy a szerző jóakaratú öncsalás áldozata lett.
Az az ember, aki n e m ismeri a kémiai kísérletek objektív és szubjektív hibalehetőségeit, m e r t ő maga a kísérletezés iskoláját n e m járta végig, könnyen abba a téves illúzióba r i n g a t h a t j a magát, hogy a kísérletekről szóló leírások csakis a valódi igazságot t a r t a l m a z h a t j á k , így j á r t Kerekes is. A rengeteg kísérleti eredmény szorgalmas f i g y e - lése közben, minthogy az egyes nehezen hihető eredményekkel végző kísérletek megismétlésére lehetősége n e m volt, de ennek szükségét s e m érezte, az eredményeket válogatás nélkül helyeseknek fogadta el. Még Winterlnek akkor m á r egy évtizede megdöntött elméletéről azt t a r - totta, hogy „lehetetlen elhinni, hogy egy olyan éleseszű f é r f i minden látszólag képtelen kísérletében teljes egészében tévedett volna" (4.
115. o.)
Szerinte az a hiba, hogy nincs olyan elmélet, amellyel m i n d e n kísérleti e r e d m é n y ellentmondások nélkül magyarázható lenne. Tehát nemcsak az az említett körülmény, hogy n e m volt kísérletezési l e h e - tősége, h a n e m ennek a mindent átfogó elmélet megteremtésének szük- ségessége terelte az elméleti ú t r a Kerekes Ferencet. A kor kémikusai között túltengő prakticizmussal szemben az elmélet, az ész szerepét
41Z
hangsúlyozta, meglehetősen túlzott mértékben. Túlzásával azonban kortársai m á s i r á n y ú túlzását igyekezett az arany középútra terelni.
A kémia feladatát is ennek a nézetnek alapján fogalmazta m e g : ,,Az első tudományos cél, amire n e k ü n k a kémiában t ö r e k e d n ü n k kell a kémiai jelenségek tisztán racionális, amennyire csak lehet egyszerű és harmonikus elméletét kialakítani." Második feladat szerinte „ezek- nek a jelenségeknek és a testek átalakulásának törvényeit k i k u t a t n i . "
(4. 139. o.)
Kerekes kutatási módszereire is jellemző bizonyos mértékben, hogy sok esetben az ész által kialakított szabályokat megpróbálta a természetre alkalmazni. Alapjában helyes gondolkodása folytán r i t k á n került ily módon a t e r m é s z e t igazságával ellentétbe, néhányszor azon- ban ilyen eset is előfordult. Ilyen például az a megállapítása: ,,a t ö r - vényeknek, amelyeket a természet a testek átalakítása közben követ, éppen olyan egyszerűnek, m i n t változatlannak kell lenniök" (4. 139. o.).
E mondata mögött u g y a n kimondatlanul is olvashatjuk a szerzőnek azt a meggyőződését, h o g y a világ törvényei megismerhetők, s hogy ezek a t ö r v é n y e k azonos k ö r ü l m é n y e k között állandóak.
Máshol még különösebb megállapításokra vezetett ez a f e l f o - gása. A jódnak, mint önálló elemnek a l é t é t azért tagadta, minthogy a k - kor ezt az elemet csak n é h á n y növényben találták meg, márpedig sze- rinte ,,az é r t e l e m s z á m á r a t ú l k e m é n y " lenne azt elhinni, hogy a „ta- karékos természet egy p á r növény részére ú j elemet hozott volna létre."
(4. 51. o.)
Az elméleti elgondolásokból Kerekes a kémia fejlődésének n a g y - arányú továbbfejlődéséhez várt jelentős segítséget. Meg akarta alkotni a kémia filozófiáját is, elgondolásait csak néhány sorban leírt bevezetés őrizte meg [6. c.]. Hogy a kémiában a spekuláció valóban hozhat e r e d - ményeket, t ö b b kiváló előd, pl. Lomonoszov, kortárs, mint Dalton, s utód, miként Mengyelejev példája bizonyítja. Míg azonban ezek a nagy kémikusok elődeiknek eredményét k r i t i k u s felülvizsgálatnak v e t e t t é k alá, Kerekes — sajnos — készpénznek v e t t e mindazt, amit a különböző közleményekben olvashatott.
Más szempontól is méltányolható Kerekes elméleti munkássága.
Azokhoz a kémikusokhoz tartozott, akik Kantot követve azt tartották, hogy egy t u d o m á n y t a b e n n e levő m a t e m a t i k a teszi igazán tudománnyá.
Az elméleti kémiát, m i k é n t nagy e l ő d j e Lomonoszov, m a t e m a t i k a i kémiának nevezte. Egy „mathematico-chemica" számítása meg is m a - radt iratai között [6.c.].
Tervezte, hogy egy kémiára alkalmazott m a t e m a t i k á t (Mathesis ad chemiam applicata) ír. „Olyan könyv, mely ezt a nevet megérde- melné, t u d t o m m a l m é g nincs, pedig nagyon szükséges volna. Én imé felteszem m a g a m b a . . hogy ilyen m u n k á t dolgozok k i . . ." (18. 7. o.).
Ez a t e r v e z e t t m u n k a sohasem valósult meg. A matematika i r á n t i nagy vonzalma ugyanis 1839-ben az akkor m e g ü r ü l t mértani tanszékre vitte, ahol szívvel-lélekkel a matematika oktatására fordította minden erejét, n e m volt lehetősége a k é m i a kérdéseivel ezután behatóbban foglalkozni.
-414
b) Elmélkedések a kémiai elemekről.
Lavoisier fellépése azért jelentett nagy forradalmat a kémiában, minthogy sok olyan anyagot, amelyet az ő fellépését megelőző egy év- századon keresztül a flogiszton-elmélet elemnek tartott, az ú j elmélet vegyületnek minősített, ugyanakkor viszont elemeknek t a n í t o t t a azo- kat, amiket Stahl vegyületeknek mondott. Lavoisiernak s e m állott azonban elég kísérleti alap rendelkezésére, hogy az elem-kérdésben a végső szót kimondhassa. Szerinte elemnek kell azokat az anyagokat
» tekinteni, amelyeket még n e m sikerült másféle anyagokra lebon-
tani [15]. f Ez a bizonytalan álláspont vezette Winterlt végül kudarcba fulladt
kísérleteinek végrehajtására, ez a helyzet indította Kerekest is, hogy a kísérleti eredmények egybevetésével próbáljon ebben a problémá- ban valami módon a végleges tisztázódás felé közeledni.
Az elemek kérdése felé különösen az irányította Kerekes figyelmét, hogy a kémiai elemek száma az ú j a b b felfedezések e r e d m é n y e folytán egyre-másra nőtt. Míg Lavoisier idejében 32 elemet t a r t o t t a k nyilván.
20 évvel később m á r 50-nél is több elemről t u d t a k . „Ha ez így megy — í r j a Kerekes —, végül annyi elemünk lesz, a h á n y test v a n " (4. 94. o.).
A kémia-történet arról számol be, hogy az elemek számának ak- kori megnövekedése meglehetősen általánossá tette azt a törekvést, hogy a természetben található sokféleségbe valamilyen összefüggést vigyenek bele (12. II. k. 87. o.). Ez a törekvés n e m fogható fel egysze- r ű e n az emberi elme rendszerező h a j l a m á n a k , itt sokkal többről van szó. A természettudománnyal foglalkozó e m b e r e k ösztönösen dialekti- kus materialista felfogással a világ jelenségeit n e m h a j l a n d ó k elszige- telteknek, egymástól függetleneknek feltételezni, hanem belső össze- függést, közös őst, rokonságot, hasonló belső felépítettséget stb. igye- keznek keresni. Hogy Kerekes is ezek közé a természettudósok közé tartozott, bizonyítja egy m o n d a t a : „Értelmünk számára szükségszerű- ség, hogy a sokféleségben egységet keressen" (4. 93. o.), az ösztönös materializmus h a j t j a tehát az ő gondolkodását is.
Az elemek kérdésének alaposabb megvizsgálását az elemek egyre nagyobb száma mellett az is indokolttá tette, hogy abban az időben sok olyan kísérletről számoltak be komoly tudósoknak elismert kémi- kusok, amelyek szerint az elemek n e m átalakíthatatlanok, h a n e m meg- figyelték — állítólag — egyiknek a másikból való kialakulását. Mások viszont arról számoltak be, hogy sikerült elemeknek tartott anyagokat t ö b b f é l e más anyaggá lebontani.
Különösen Schradernek 1800-ban ismertetett eredményei leptek m e g a kortársakat, közte Kerekest is. E német kutató rozs és árpasze- meket nevelt jó kimosott kénvirág-talaj ban, s csak desztillált vízzel locsolta azokat. Amikor a növénykék m á r jókorára megnőttek, elégette azokat, s a h a m u t megelemezte. Állítása szerint azt az eredményt kapta, hogy kb. négyszer, annyi mennyiségű különböző „földfélét és fémoxidot" tartalmazott, mint amennyit a magok általában tartalmazni szoktak. (4. 22. o.).
-415
Igen nagy f i g y e l m e t szentelt Kerekes Brugnatelli kísérleteinek is, aki azt állította, hogy a víz elektrolízisével sósavat és náronlúgot kapott.
Ezeket a kísérleti eredményeket, ha a kísérletek helyességét fel- tételezzük, k é t f é l e k é p p e n lehet értelmezni: v a g y úgy, hogy azt téte- lezzük fel, hogy a víz, a levegő, a k é n elemei alakulnak át „földdé es fémoxiddá", illetve Brugruitelli kísérleteiben a víz elemei alakulnak sósavvá, vagy pedig ú g y — ahogyan Kerekes is tette—, hogy azt téte- lezzük fel, hogy az elemeknek t a r t o t t anyagok tovább bonthatók, s a bontás ezidőszerint ismeretlen t e r m é k e i építik fel a különböző eleme- ket. „Minden testet csak kevés s z á m ú elem épít f e l — állapítja meg —
de különböző a r á n y o k b a n , ezeket az elemeket azonban n e m i s m e r j ü k . "
(4. 92. o.)
Hogy egyes e l e m e k n e k ismert anyagok t o v á b b bonthatók, nem volt az akkori kémikusok számára szokatlan gondolat. Sokan kísérelték meg a klór felbontását, ennek elemvoltát ugyanis azért v o n t á k két- ségbe (Schönbein m é g 1864-ben is!), minthogy az akkori savelmélettel nem lehetett összeegyeztetni azt a tényt, hogy a klór oxigén nélkül is t u d n a savat alkotni. A nitrogént is azért gondolta többek között Ber- zelius is ugyancsak oxidnak, minthogy az a m m ó n i a bázis-voltát egyéb- k é n t nehezen t u d t a volna megmagyarázni. Davy pedig az, elemi nitro- gént gondolta vegyületnek, ezzel próbálta nagyfokú passzivitását ma- gyarázni.
Helyesen m u t a t o t t azonban r á Kerekes a r r a , hogy semmivel, sincs több okunk kételkedni a klór elemvoltában, m i n t például abban, hogy az oxigén elem. Ö m i n d e n elem elemvoltában kételkedett, hogy megmagya- rázza az előbb i s m e r t e t e t t különös kísérleti eredményeket. Szerinte te- hát minden anyag k e v é s számú, egyelőre ismeretlen összetevőből áll.
„Ezek a szubsztanciák minden testben ugyanazok, csak a viszonyuk különböző, és amikor több test egymással vegyülni látszik, a vegyü- lés sohasem ezek között a testek, mint ilyenek között megy végbe, h a n e m mindig az ő közös, általunk ismeretlen elemei között történik olymódon, hogy a régi viszonyok felbomlanak és az elemek ú j viszonya keletkezik, vagyis az előző testek mint olyanok szétrombolódnak és azok elemeiből ú j t e s t áll elő." (4. 110. o.)
Ez a felfogás n e m volt abban az időben egyedülálló. Kerekes is idézi Davyt, aki szerint- „ a természet valódi elemeiről semmit sem t u d u n k , " továbbá Fourcroyt, aki hasonlóképpen azt mondja, hogy az anyag legkisebb részei teljesen ismeretlenek számunkra és érzékeinkkel sem észlelhetők (4. 92., ill. 109. o.). Ma, amikor éppen az atomszerke- zeti vizsgálatok a l a p j á n kénytelenek vagyunk ezeknek a k u t a t ó k n a k a nézeteihez csatlakozni, mesteri előrelátásnak kell megállapításaikat minősítenünk. Igaz, hogy Kerekesnek előbb idézett szavai bizonyos fokú agnoszticizmust árulták el, azonban helytelen volna kijelentéseit szó szerint venni. M á r könyvének függelékében javasolja, hogy igen magas hőmérsékletet alkalmazva m e g kell próbálni az elemeket valódi elemeikre lebontani, s ezzel kapcsolatban azt vallja, „Remélhető, hogy a kémiai anyagok a szó ma szokásos értelmében is szétbonthatok és -416
egymásba átalakíthatók, mert ha ez eddig nem t ö r t é n t meg, ezért csak a mi kémiai bontórendszereink voltak a hibásak." (4. 123. o.)
Egy n e m tökéletesen bizonyítottan Kerekestől eredő kézirat arról tanúskodik, hogy Debrecenben azidőben Lavoisier elemeinek sorából a
„nem mérhető elemeket", mint a „melegség, világosság, villanyosság, galvanismus és magnetismus", törlendőknek ítélték, „mivel ezeket edénybe fogni s lemérni n e m lehet", s azokkal tartottak, akik „az e m - lített tüneményeket csak az ős erőknek (vonzó és űzőerő) bizonyos nemű és f o k ú egymásra hatásából s egyiknek s másiknak bizonyos fokú erőre kapásából magyarázhatónak vélik," s akik szerint „talán végre m i n d n y á j a n egy k ú t f ő r e vihetők." [7. a és 21.].
c) A kémiai átalakulások elmélete.
A kémiai elemeknek az előbbiekben tárgyalt elmélete alapján é r t - hető, hogy Kerekes a kémiai elemek utáni vizsgálatokat n e m t a r t o t t a fontosnak, ehelyett az egész figyelmet azokra a törvényekre kell sze- rinte fordítani, amelyek a testek átalakulása közben érvényesülnek.
Elméletében feltételezte, hogy az elemek vegyülés közben eredeti mivoltukat teljes egészében feladják, a vegyületekben tehát a kémiai elemeket semmiképpen sem lehet megtalálni. Kedvenc példáján, a ci- nóberen ezt a felfogást így szögezi l e könyvében, de későbbi kézírásos feljegyzéseiben is: „A cinóber egész térfogatában n e m gondolható el egyetlen pont sem, ahol vagy a kén, vagy a higany volna jelen . . . A cinóber t e h á t n e m kénnel vegyült higany, hanem csak cinóber, mere nem azért cinóber, minthogy higanyból és kénből, h a n e m azért, m e r t a higanynak és a kénnek olyan mennyiségéből állott elő, amelyek ösz- szesen a dolgok valódi elemeit olyan arányban tartalmazzák, amelyek számunkra m i n t cinóber jelennek meg. A cinóber azonban nem szükség- képpen higanyból és kénből keletkezik, hanem mindazokban a kémiai folyamatokban előáll," ahol a testek ebben az a r á n y b a n tartalmazzák a valódi elemeket (4. 111. o.). Ebből kiindulva azt tételezte fel, hogy ha a bontást más módszerekkel h a j t j u k végre, a bontás e r e d m é n y e más lesz.
Ebben az elméletben feltétlenül helyes az a gondolat, hogy a ve- gyületben az elemek eredeti tulajdonságukat teljesen elvesztik. Aho- gyan ő magyarázta: abból, hogy egy embert megfigyelek, amint zöld kabátban bemegy egy házba, m a j d ugyancsak zöld kabátban kijön a házból, n e m szabad a r r a következtetni, hogy egész idő alatt a zöld k a - bátban lett volna.
Nem helyes azonban Kerekes felfogása arról, hogy m á s f a j t a egy- szerű anyagok is keletkezhetnek a cinóberből, mint a higany és a kén.
Pedig ez a nézete vezette őt arra, hogy ezzel az eddig különösnek, f u r - csának t a r t o t t kísérleti e r e d m é n y e k e t is megmagyarázhassa. Azt, hogy mások n e m ugyanazokat az eredményeket kapták, mint az egykori pesti professzor, azzal magyarázta, hogy n e m ugyanolyan módon v é - gezték a kísérleteket, mint ahogy azokat Winterl végrehajtotta. Hason- lóképpen ez a helytelen elmélet vezette Kerekest arra, hogy az alki-
25 417
misták a r a n y csináló mesterségét lehetségesnek ítélje meg (bár az e r r e fordított időt feleslegesnek és oktalanságnak tartotta). Szerinte a ko- hósításkor végeredményben ugyanolyan aranycsinálás megy végbe, mint amilyent az alkimisták a k a r t a k véghezvinni. „Ha találhattak el- járást, ami által a k e m é n y í t ő cukorrá változik, miért ne lehetne egy olyant kitalálni, ami által az ólom a r a n n y á alakítható át?" (4. 165. o.)
Ugyanúgy lehetségesnek t a r t o t t a azt is, hogy a növényekben arany képződjék. A t o k a j i szőlővesszők „nőtt a r a n y " - a szerinte n e m a tokaji talajból, h a n e m a növények életműködése folytán keletkezik.
A kémiai átalakulások előbb ismertetett elmélete Kerekes 1819-es felfogását tükrözte. Ez a kérdés a továbbiakban is sokat foglalkoztatta.
Megjelent könyvének tervezett folytatásában, a II. Betrachtung-ban megkísérelte a jelenségeket a dinamikus kémia tanításainak megfele- lően is értelmezni, h o g y „vajon n e m volna-e tanácsos pusztán erőket és semmiféle tulajdonképpeni anyagot feltételezni a testek elemeiül."
(5. l . o . )
A kémiai átalakulások dinamista felfogását tanítványainak is ok- tatta. Őnadi Szabó Sándor, az 1833-as előadásokról készült jegyzetében ezt olvashatjuk: „A dynamisták . . . azt t a n í t j á k , hogy amint több tes- tek edimással Chemiai módon edjesültek. akkor azok e d j m á s t egészen át h a t j á k , úgy hogy azt az egész helyet amelyet valami elegy el fog- lal mindanik test azok közzül a melyekből az elegy származott szaka- datlanul tölti be." [7]
Ebben az időben azonban Kerekes m á r nem tartott ki eredeti n é - zetei mellett. Bár megemlítette még, hogy a dinamista felfogás szerint a „czinobrium"-ban „legkisebb gondolható pont sintsen, amelybe mind a kéneső, mind a büdöskő e d j s z e r r e ugyan azon e d j időbe jelen n e volnának", u g y a n a k k o r azonban ugyanolyan részletességgel tárgyalta az atomisták tanításait is, sőt még azt is megemlítette, hogy „a Che- miai t ü n e m é n y e k e t k ö n n y e b b az atomisták értelme szerént m a g y a - rázni."
4. K e r e k e s Ferenc kémiai nevezéktana
Amikor Kerekes Ferencnek a debreceni főiskolán először kellett m a g y a r u l megszólaltatni a kémiát, igen nehéz helyzet előtt állott, hi- szen a k é m i a szaknyelvének m a g y a r r á tétele érdekében csak a kezdeti lépések történtek meg, s több mindenből arra kell következtetnünk, hogy még ezeket a kezdeti lépéseket sem ismerte. Semmi nyoma sincs annak, hogy tudott volna arról, hogy Nyulas Ferenc, Kováts Mihály , Varga Márton jórészt egymástól f ü g g e t l e n ü l sokat t e t t e k már, hogy a kémia m a g y a r u l megszólalhasson végre.
Semmi sem u t a l a r r a sem, hogy Kerekes ismerte volna a Pethe Ferenc által lefordított Davy-féle könyvet. Legalább is szóalkotásait nem vette át, pedig nehéz feltételeznünk, hogy ne i s m e r t e volna ezt a művet, hiszen éppen abban az időben, amikor az megjelent, Kerekes a Nemzeti Gazda segédszerkesztője volt, tehát Pethéve 1 nyilván e g y ü t t - -418
működött. Egy évvel Pethe könyve előtt Kerekes m á r kiadott egy könyvet, amelyben kémiai fogalmak megnevezésére is szükség volt.
Ennek a ,,Baromorvos-könyv"-nek bevezetésében említi, hogy a m a - gyar szakkifejezések keresése érdekében „fűtői-fától, magyarországi és erdélyi magyaroktól, tudakozódtam . . . " [3]
Nem t u d h a t n i tehát, hogy miért, d e nem követte elődeit kémiai nyelvezetükben, de n e m követte e r r e vonatkozó elveikben sem. Míg azok igen nagy m u n k á v a l igyekeztek minden kémiai fogalom számára megfelelő m a g y a r szavat keresni, vagy alkotni, ő szinte azt a m é r t é k - letességet tanúsította, amilyennel a mai magyar kémikus alkalmazza a. magyar szavakat a nemzetközi elnevezések mellett. Kerekes m i n - denhol, ahol ú j elem megnevezésére volt szükség, lehetőleg a nemzet- közi elnevezést használta. A „régi értzek"-et, vagyis azt a hét fémet, amit régóta ismerünk, természetesen a köznyelv szavaival jelölte meg.
Azoknak az elemeknek a számára, amelyeket a német nyelvben, a nemzetközi elnevezéstől eltérően neveztek meg, készített Kerekes is magyar megfelelőt, azonban ezeket az ú j kifejezéseket csak elvétve, s egészen alárendelten alkalmazta csak. Ilyenek például: hidrogén
éghető levegő, nitrogén („azót") = salétromszerző, szén = szénalak.
Az akkor m é g szétbonthatatlannak t a r t o t t baritföldet: sujagföldnek, a kovaföldet: kovartz-földnek nevezte, m a j d amikor e „földek"-ben levő elemeket is sikerült előállítani, sugaj-föld értzbázis-ról, illetve kovartz- értz-ről beszélt. E nehézkes kifejezéseket magyarázatként használta azonban csak, a nemzetközi elnevezés meghonosításán szorgoskodott.
Az 1829-ben napvilágot látott Schuster-féle h í r h e d t kémiai m ű - nyelv a debreceni főiskolára Kerekes kémia-professzorsága alatt n e m jutott be, s nem t u d o t t ott bázist kiépíteni magának ez idő alatt.
A kémiai elemek elnevezése mellett abban az időben világszerte általánosan használták a Berzelius-féle jeleket. Ezt Kerekes, noha minden valószínűség szerint ismerte ezeket, nem alkalmazta. A „régi értzek"-ről szólva megemlítette, lehet, hogy csak érdekesség kedvéért, ezeknek a fémeknek alkémista jelöléseit (a hét bolygó jelét), de eze- ket sem alkalmazta sehol máshol. A jelek, rövidítések mellőzése a k é - mia tárgyalását így feltétlenül nehézkesebbé tette.
5. Kerekes, mint kémia-tanár
Kerekes Ferenc kémiai működésének ismertetését nem f e j e z h e t - jük be anélkül, hogy n e szóljunk n é h á n y szót arról, milyen befolyást gyakorolt tanítványaira, mennyire sikerült őket a kémia lelkes híveivé nevelni.
A gyászjelentések, nekrológok meglehetősen megbízhatatlan f o r - rásoknak tekinthetők e téren, sokszor igyekeznek ugyanis a valóságot szebb színben feltüntetni. Kerekes nevelői befolyását, egyben kémia- tanári buzgalmát sokkal inkább bizonyítja az az adat, amelyet fia fel- jegyzéséből tudunk. 1830-ban, a lengyel forradalom t á j á n Rakovszky
2i* 419
Dániel Debrecen város a k k o r i főbírája az udvari kancellártól érkezett bizalmas rendelet értelmében hivatalosan figyelmeztette Kerekes Fe- rencet, hogy ,.felsőbb helyeken a növendékekkel tanszéken kívül is f e n n - tartott érintkezést nem t a r t j á k a tanári tekintéllyel összeegyeztethető- n e k " [10]. Ez a tanszéken kívüli érintkezés arra vonatkozott, hogy Ke- rekes tanítványait g y a k r a n vitte kirándulni a környékre füvészkedni, nem utolsó sorban azonban gyárlátogatási céllal, technológiai i s m e r e - teik gyarapítása végett.
Azok a levelek, a m e l y e k volt tanítványaitól érkeztek volt p r o - fesszoruk címére, s amelyekben kémiai vonatkozású kérdések is sze- repelnek, m u t a t j á k , hogy a tanítványok végzésük után is szaktekintély- ként tisztelték egykori t a n á r u k a t [18].
A „felsőbb h e l y e k " nyilván attól féltek, hogy a t a n á r és t a n í t v á - nyok közötti szoros kapcsolat során nemcsak szakismereti kérdések, hanem egyben politikai és világnézeti kérdések is sorrakerülnek. Ke- rekes viszont ismert volt felvilágosult nézeteiről. Németországi m ű k ö - dése alatt a szabadkőművesek berlini páholyának t a g j a i közé is fel- vétette magát. (Ezért hosszabb időn keresztül rendőri felügyelet alatt is állott.)
Kerekes felvilágosultsága Debrecen légkörében fokozatosan vesz- tett fiatalkori határozottságából. így aztán, amikor 1849-ben a szabad- ságharc végső bukása elkerülhetetlennek mutatkozott, végső elkesere- désében az akkor m á r súlyosan beteg Kerekes — Lunkai Andor álnév- vel — a világ keresztény alapon történő megszervezésére tett javas- latot, ettől várva a népek szabadságának biztosítását [8],
A Kiáltó Szó c. k i a d v á n y általános célkitűzését egyik mondata fog- lalja össze a legjobban: „ . . . . b á r a n n y i jót n e m tehetek hazámnak, a'mennyit szeretnék, t e g y e k annyit, a ' m e n n y i tőllem telik."
A kémiában sem alkothatott Kerekes annyit, a m e n n y i t nagy e l h a - tározással szeretett volna, az amit tett, nagy szeretettel, kitartó buz- galommal végezte, s ha a kémia nagy úttörői között n e m is t a r t h a t j u k számon, a kémiai ismeretek hazai terjesztésének egyik előharcosaként kell emlékét megőriznünk.
I R O D A L O M
[1] Erdélyi Gubernium Levéltára 2578/1763. (M. Orsz. Levéltár, Budapest.) [21 Erdélyi Gubernium Levéltára 1620/1777. (M. Orsz. Levéltár, Budapest.) [3] Rohlwes János M.: Baromorvos-könyv. Ford.: „egy Bétsi Tsászári Főoskolába
Gazdasági Tudományokat Tanuló Magyar Hazafi". Béts, 1814.
L4] Kerekes Franz: B e t r a c h t u n g über die chemischen Elemente. Pesth, 1819.
[5] Kerekes: II. Betrachtung über die chemischen Elemente. (Kézirat, Debreceni Nagykönyvtár 608/35.)
[6] Kerekes: a) Chemia, vagy a' testek bontásának és vegyítésének tudománya.
b) Eggv mathematico chemica kérdés megfejtése.
c) Ideen zu einer Philosophie der Chimie. (Kéziratok, Debreceni Nagvkönyv- tár, 608/36.)
[7] Kerekes: Chemia (leírta Onadi Szabó Sándor) 1833. (Kézirat, Debreceni Nagy- könyvtár, 608.)
-420
[7ai Kerekes (?): A természet három országi testekről. 1840 (Kézirat, Debreceni Nagykönyvtár 1550.)
[8] Lunkai Andor: Kiáltó szó Európa keresztyén népeihez és fejedelmeihez. Pest, 1849.
[9] Maizner János: A kolozsvári orvos sebészi tanintézet történeti vázlata. Ko- lozsvár, 1890.
[10] Kerekes József feljegyzése a Széchenyi Könyvtár Kiáltó szó-példánya előtt.
1892.
[11] Proszt János- A selmeci bányászati akadémia, mint a kémiai kutatás böl- csője hazánkban. Sopron, 1938.
[12] Lockemann Georg: Geschichte der Chemie. II. Berlin, 1955.
[13] Bajkó Mátyás: Kerekes Ferenc felsőoktatási systemája — 1817. Pedagógiai Szemle. VII. (1957.) 5. 48—52.
[14] Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elem-fogalom fejlődése. Egri Főiskolai Év- könyv. 1959. 587—599.
[15] Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez. I.
Winterl Jakab. Egri Főiskolai Évkönyv. 413—433.
[16] Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Winterl J a k a b (1732—1809.) a pesti orvoskar első kémiatanára. Orsz. Orvostört. Könyvtár Közi. 19. 87—100.
[171 Soós Júlia: Kerekes Ferenc. Köznevelés 1959. 225.
[18] Berencsi János: Kerekes Ferenc élete és munkássága. (Kézirat, Debreceni Tudományegyetem.)
[19] Ringelhann Béla—Soós Imre: Az egri megyei k ó r h á z elődeinek vázlatos tör- ténete az 1726—1950. években. A Heves Megyei Tanács Kórházának Közlemé- nyei 7—52. 1960.
[201 Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek oktatása a hazai iskolákban a XVIII. század első felében. Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1961. 123—134.
[21] Jakucs István: Kerekes Ferenc fizikai kéziratai. Debrecen, 1953. (Kézirat, Deb- receni Nagykönyvtár.)
-421
