ADATOK A HAZAI KÉMIAI TANSZÉKEK TÖRTÉNETÉHEZ III.
SCHUSTER JÄNOS (1777—1838) Dr. SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN
Közlésre érkezett: 1968. okt. 31.
A hazai kémia történetében nincs még egy olyan ember, akinek m ű - ködését annyira ellentétesen értékelték volna, mint a pesti egyetem máso- dik kémia professzoráét, Schuster Jánosét, minthogy működése, pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt döntő m é r t é k b e n n y o m t a rá bélyegét e tudomány hazai előrehaladására vonatkozóan, ezért t u d o m á n y t ö r t é n e t ü n k - nek kötelessége életművét reálisan felmérni, s most, több mint 130 évvel halála után eldönteni a vitát, mennyiben dicsérhetjük, illetve mennyiben kell elmarasztalnunk munkásságát.
1. Életrajzi adatok
Schuster János sohasem volt elfeledett ember, életére vonatkozó a d a - tokat szinte minden régi és ú j a b b magyar lexikonban találhatunk. Ha azon- ban ezeket az adatokat egymással és mindezeket a levéltári d o k u m e n t u - mokkal összevetjük, éles ellentmondásokat találunk, amelyek feloldására ugyancsak szükség mutatkozik.
A különböző életrajzi adatok megegyeznek abban, hogy Schuster Já- nos Konstantin 1777. m á j u s 4-én Pécsett született. Édesapja német a n y a - nyelvű pékmester volt, édesanyja az ugyancsak német Kellner családból származott.
A tehetős polgári családnak megvolt a lehetősége, hogy a már korán kimagaslóan eszesnek bizonyult fiukat magasabb iskolába járathassák. K i - emelik az életrajzi adatok, hogy a fiatal Schuster Jánosnak igen széles k ö r ű volt az érdeklődése. Ez később is megmaradt, életműködésének sok értéke, egyben h i b á j a is erre vezethető vissza. Kémia professzorként verset is írt, történelmi t á r g y b a n is értekezett stb.
A pécsi gimnázium elvégzése u t á n Pécsett két évig (1792—1794) filo- zófiát hallgatott. Kedvenc tárgyai a fizika és a történettudomány voltak.
Ezután ugyanott joghallgató lett. K é t év (1794—1796) lehallgatása u t á n azonban a pesti egyetemi orvostudományi k a r r a iratkozott be. Négy év
20 305
alatt (1796—1800) elvégezte az előírt stúdiumokat, „nem volt olyan t a n í t - mány, mellyből jeles t a n u l ó n a k ne m u t a t t a volna magát" — í r j a Bugát [1], pedig „oskolai foglalatosságai mellett gyermekeket oktatván önmagát kel- lett táplálni".
Ű j a b b két évi „graduale stipendium" (100 Ft) támogatásával folyt to- vábbképzés u t á n tette le szigorlatait, s n y e r t 1802. március 16-án orvos- doktori oklevelet.
Már doktorrá avatás előtt egy hónappal (1802. f e b r u á r 10.) a kémia és a botanika neves professzora, Winterl Jakab tanársegédévé választotta, évi 200 Ft-os fizetéssel.
Sok híres ember került k i abban az időben a pesti egyetemről. Schuster évfolyamtársa volt Heves m e g y e későbbi főorvosa, Keszler, egy évvel fel- jebb járt Lenhossék, a későbbi országos főorvos, kettővel pedig Bene Fe- renc, aki m i n t egyetemi t a n á r szerzett ismert nevet.
Schuster későbbi p á l y a f u t á s á r a m é l y benyomásokat hagyott két k ü l - földi ú t j a . 1801-ben, még m i n t szigorló orvos gróf Festetics László és annak fia, György kísérőjeként b e j á r t a a m a g y a r bányavárosokat, m a j d Cseh- országot és Morvaországot. Bugát szerint velük volt Kulcsár István, az is- m e r t lapszerkesztő is [2].
A második út az előbbinél nagyobb volt, erre 1804—1805, évben került sor, s egy teljes évig eltartott. Ekkor Mauksch kolozsvári és Habenmeyer pozsonyi gyógyszerészek voltak útitársai. György Aladár szerint ösztöndí- jat kapott Schuster erre az ú t j á r a . Ez lehetséges, bár ő maga erről n e m írt abban a részletes, sokban önéletrajzi jellegű kérvényben, amelyet Kolozs- várra 1808-ban beadott (s amelyről még később lesz szó), csak arról, hogy asszisztensi fizetését arra az évre n e m v e t t e fel [4].
Ekkor Morva- és Csehországon keresztül Szászországba és Bajoror- szágba ment, meglátogatott sok német várost, m a j d hosszabb időt töltött el Berlinben. Meglátogatta az egyetemeket, múzeumokat, könyvtárakat, meg- nézett egy egész sor gyárat, bányát, botanikus kertet, leglényegesebb azon- ban az volt, hogy személyes ismeretséget köthetett sok akkori ismert német vegyésszel, pl.: Lampadius (Freiberg), Klaproth, Richter, Rose, Hermbstädt, Schräder, Gehlen (Berlin), Westrumb (Hameln), Göttling (Jéna) t ü n t e t t e ki az i f j ú m a g y a r tudóst azzal, hogy m e g m u t a t t á k neki laboratóriumukat, esz- közeiket, sajátos módszereiket stb. Különösen Gehlen volt kedves vele szemben, több kísérletébe bevonta, később egy ideig levelező viszonyban is voltak.
Itthon sokat segített Winterlnek, részt vett annak tudományos m u n - kásságában, később pedig a n n a k közismertté tételében. Emellett a f ü v é s z - kertben Kitaibel Pált a n n a k nagy ú t j a i idején helyettesítette.
1806. m á j u s 27-től kezdve, Mulzer József halála u t á n a gyógyszerészek korrepetitoraként működött. (Mulzer előtt 1794-ig Kitaibel Pál is volt eb- ben a tisztségben). Ez a megbízatás 1808. szeptember 16-án, a gyógyszerész- képzés átszervezésével megszűnt. Rövidesen az asszisztensi állásának is b ú - csút mondhatott.
1808. ugyanis minden szempontból döntő változásokat hozott Schus- ter János életében. Rövid időn belül h á r o m tanszék is megüresedett egy- más után, s az egyetemi oktatásban szerzett tapasztalatai, nemzetközileg
is ismert neve folytán elsősorban ő jöhetett azok bármelyikének betöltésére számításba.
Elsőnek 1807. decemberben Schönbauer Vince, a pesti egyetem t e r - mészetrajzi (história naturalis specialis) professzora halt meg. Az akkori egyetem, meg a helytartótanács azonban rendkívül lassan intézkedett a megüresedett tanszék betöltéséről.
Másodiknak a kolozsvári Lyceum keretében működő ún. „kémiai m e - tallurgiai intézet" professzora, Moger Károly h ú n y t el 1808. március 11-én.
Az erdélyi g u b e r n i u m gyors intézkedése alapján rövid időn belül széles- körű pályázatot írtak ki. Schuster is megpályázta ezt az állást, s arra 1808.
szeptember 26-án kinevezést is kapott a pesti egyetem orvoskara d é k á n j á - nak, valamint Kitaibel Pál professzornak meleg hangú ajánlása alapján [5].
1. kép. Schuster János aláírása (1808)
A kolozsvári állást a különböző életrajzok igen eltérő módon tárgyal- ják. Hőgyes Endre szerint Schuster itt „csak rövid ideig működött" [6]
ugyanakkor viszont a Természettudományi Társulat előbb m á r említett 1941-es Évkönyve a kolozsvári működést négy egész évre teszi, mert — szerinte — 1806-ban volt a kinevezése és 1810-ig működött itt [7]. Ezt a rendkívül téves megállapítást, sajnos, mások is átvették, s így került b e a Römpp-féle Vegyészeti Lexikon magyar kiadásába is [8].
A levéltári adatok, sőt Bugát autentikus nekrológja is ezekkel szemben kétségtelenné teszik, hogy Schuster a kolozsvári állását soha el sem f o g - lalta, ott tehát egyáltalában nem is működött. Közben ugyanis megérett a pesti tanszék betöltésének ügye is, és arra 1808. december 20-án ugyancsak Schustert nevezte ki az uralkodó. A kolozsvári állásról azonban csak 1809.
f e b r u á r b a n mondott le Schuster, amikor a pesti egyetemen megtörtént beiktatása. A kolozsváriak m á r a Helytartótanácstól is érdeklődtek, v a j o n m i é r t nem foglalta még el az ú j professzor állását. A lemondó levélben azt írta Schuster, hogy azért nem utazott le, m e r t v á r t a az egyetemtől azt az elbocsátó levelet, amelyet a Gubernium megkövetelt tőle [9].
A pesti egyetemen tehát a természetrajzi tanszékre lépett fel 1809.
f e b r u á r 9-én, s n e m a vegytanira, ahogyan számosan, helytelenül állították.
Az viszont tény, hogy nemsokára neki kellett átvennie a súlyosan megbe- tegedett Wintert Jakab munkakörét is, vagyis a kémiai és botanikai tanszé- ket és a füvészkert vezetését is. 1809. novemberben meg is halt Wintert, ez- zel a harmadik tanszék betöltése is szükségessé vált. A természetrajzi t a n - széknél tapasztalt vontatottság ez esetben is megmutatkozott. Több m i n t
2 0 * 307
egy év m ú l t el, míg 1811. f e b r u á r 11-én hivatalosan is átléphetett Schuster az egykori Winterl-féle tanszékre, s á t a d h a t t a helyét Reisinger Jánosnak, addig kémiát, ásványtant, növénytant és állattant egyaránt elő kellett adnia.
Erre az időre, amíg k é t tanszéket is el kellett látnia, több m i n d e n más esemény is esett. Egyrészt ekkor n a g y t í f u s z j á r v á n y harapózott el az or- szágban. Schuster orvosi tudását a haza javára fordította, ingyenes kórházi szolgáltatot vállalt, eközben ő maga is megkapta a tífuszt, s ez m a j d n e m életét is elvette.
Schuster János későbbi életére m é g ennél is jobban kiható esemény volt azonban az, hogy e k k o r történt m e g Wintert Jakab feltételezett ele- meinek párizsi ellenőrzése, akkor d e r ü l t ki, hogy ebben az általa sokat vé- dett kérdésben nincsen igaza, s ezzel együtt az egész Winterl-féle elmélet
— annak igen értékes gondolatai ellenére — elvesztette hitelét. Schuster János tudományos n e v é t is t ö n k r e t e t t e a párizsiak megállapítása, hiszen közismert volt kapcsolata Winterlhez. Németországi k ö r ú t j a során — aho- gyan erről Winterlnek beszámolt — mindenki az andrónia felől érdeklődött tőle [11]. K é t könyvével m a g a is ennek az elméletnek hirdetője volt, amely- nek k u d a r c a egész é l e t é r e kiható n y o m o t hagyott Schusterben.
Az egykori W i n t e r l - f é l e tanszéken társprofesszora volt Kitaibel Pál, akinek elvileg a botanikai előadásokat kellett volna tartania. Ö azonban előadások tartása h e l y e t t inkább vállalta azt a sok fáradságot, amit az or- szág természettudományos felfedezése jelentett számára. Amikor azonban
1816. év elején Kitaibel nyugalomba vonult, sor k e r ü l t a tanszék tényleges megosztására: 1817. m á r c i u s 24-én Haberle Károly Konstantint nevezték ki a teljesen különválasztott növénytani tanszékre, s Schuster csak a k é - miainak ellátására k a p o t t megbízást. Ez persze n e m zárta ki azt, hogy mindannyiszor, amikor valamely tanszék átmenetileg megüresedett, n e őt k é r j é k m e g a segítésre. Ismerték ugyanis bámulatos emlékező tehetségét, egyben szolgálatkészségét. 1817-ben a törvényszéki orvostan, 1821—24. kö- zött a gyógyszerészet és az általános k ó r t a n előadója is ő volt.
Mindezeket a t é n y e k e t az életrajzírók igen sok tévedéssel közlik. Az olyan, kevéssé lényeges adatokban egyeznek meg, hogy mikor volt kétszer dékán, s mikor (1821—22-ben) rektor. Abban is egybevágnak az adatok, hogy 1831. f e b r u á r 20-án az akkor m é g fiatal akadémia tagjai közé válasz- totta, s hogy ennek m u n k á j á b a n tevékenyen részt is vett.
Életének utolsó éveit t ü d ő b a j a nehezítette meg, évekig megakadályoz- ta ez abban, hogy a régi lendülettel vegyen részt az egyetem és az akadé- mia életében. 1838. t a v a s z á n végképp m u n k a k é p t e l e n lett. 1838. m á j u s 19- én, reggeli öt órakor h a l t meg, 61 éves korában.
„Egyetemi diszjelekkel ékes koporsóját tíz t a n í t v á n y vivé vállain egész a' n a g y hid-utczáig, 's innét a' váczi gáton végig a sírhelyig" — emlé- kezik m e g erről Toldy Ferencz [10]. Kisfaludy Károly akkori sírhelyéhez közel t e m e t t é k el. Kisfaludyt azóta a Kerepesi úti nemzeti dísztemetőbe vitték át, Schuster János s í r j á t azonban nem őrizte meg a kegyelet, nin- csen meg az a magyar feliratú kő sem, amely a n é m e t anyanyelvű, latinul és n é m e t ü l előadó, m a g y a r u l csak t ö r v e beszélő, de szívében tökéletesen
m a g y a r r á vált kémia professzor, az első magyar vegyészakadémikus emlé- két hirdette.
Magánéletéről még ennyit: háromszor nősült, szép számú gyermeke közül halálakor m á r csak két lánya volt életben. Második feleségétől szü- letett fia, Károly 22 éves korában, bölcsészdoktorátus birtokában halt meg
1836-ban.
Külsejét Bugát, aki rendkívül jól ismerte, egyben azonban orvosi szemmel nézte egykori tanárát, így írta le: „Középtermetű, csontos és iz- mos, de nem kövér testű, vörnyeg barna h a j ú , teste nagyságához képest kis f e j ű , sovány arcú, fekete szemű, nyerges orrú, nyúlt végtagú, nagy k e - zű, lábú, görbedezett körmű, emelt vállú, lapos mellű . . . "
2. Winterl tanainak hatása
A XIX. század legelső éveiben élt tudósoknak igen n a g y nehézséget okozott, hogy a különböző, egymással szemben álló, sőt ö n m a g u k b a n is el- lentmondásokat hordozó elméletek közül kiválasszák azt, a m e l y nemcsak az akkor ismert kísérleti tényekkel van összhangban, h a n e m amely a k é - sőbbiek során felfedezhető kísérleti tények megmagyarázására is alkalmas lesz, tehát amely időállónak bizonyul.
Schuster helyzetét különösen nehezítette, hogy egész kémiai alapkép- zését annak a Winterl Jakabnak köszönhette, aki egészen egyéni rendszert épített ki a kémiában, s hallgatóinak nem ajánlotta, hogy m á s f é l e rendszert követő kémiai m u n k á t olvasgassanak. Ez a Winterl-féle k é m i a sok szem- pontból tartalmazott merészen előremutató tényezőket, ugyanakkor v i - szont nagyon sok olyan vonása is volt, amelyben egyes ellenfelei nem egé- szen alaptalanul fedeztek fel misztikus, szinte m á r az alkémiai gondolko- dásra emlékeztető megállapításokat.
Kezdetben a Winterl-féle k é m i a újszerűsége megragadta nemcsak köz- vetlen tanítványait, mint Schustert is, hanem olyanok is meggyőződéses híve voltak, mint a dán Oersted, aki először népszerűsítette n é m e t ü l a pesti professzor nehézkes latinsággal írott gondolatait, a német Ritter, s a n y u - gati tudományos világ számos más fiatal képviselője, akik valóban azt lát- ták a Winterl-féle kémiában, ami könyvének címe volt: A XIX. század k é - m i á j a előjátékának.
A magyarországi követők közül Schuster János volt a legjelentősebb.
Mint asszisztens részt is vett azokban a kísérletekben, amelyeket profesz- szora az 1800-ban kiadott alapvető művének továbbfejlesztéseként végzett, s amelyekről az 1803-ban kiadott kiegészítő kötetben Winterl is említést tett, sőt egy eredményét, azt hogy salétromban a vérlúgsók savát ki t u d t a állítólag mutatni, idézte is [12].
Az így m á r teljes egészében kifejlesztett kémiai rendszert a nyugati tudósok kedvéért Schuster ültette át német nyelvre. A J é n á b a n 1804-ben, a húsvéti vásár idején kiadott könyv [13] Winterl könyveinek fordítása a k a r t lenni, azonban annál több, s kortársak is kiemelték, hogy Winterl gyakran homályos megfogalmazású elgondolásait „tiszta, é r t h e t ő és a t a r - talom méltóságának megfelelő nyelven" dolgozta át [14], A fordító egyéni
309
elgondolásait az előszó m u t a t j a a legjobban. Sehol máshol nem találkozunk a Winterl-féle kémia ilyen érthetően, szigorúan logikusan összeállított is- mertetésével. Nem r ó h a t j u k viszont f e l a szakmában kezdő fordítónak, hogy az eredeti elgondolásokat nem selejtezte, s az eredeti m ű v e k b e n ol- vasható módon négyféle alap felépítőre vezeti vissza a szervetlen t e r m é - szetet (anyag, lelkesítő princípium, kötés, fény). Dicsérettel kell viszont említenünk, hogy Schuster a saját bevezetője elé Ritternek írását állítja, egy olyan megnyilatkozást, amely b á r elismeri Wintert nagy tekintélyét, de elhatárolja magát a csodálatos h a t á s ú Winterl-féle elemek (andrónia és thelica) tanától.
A Berlinben, 1806-ban megjelentetett két kötetes műben [15] Schuster teljesen önállóan, természetesen professzora rendszeres tanácsait felhasz- nálva, foglalta össze a leglényegesebbnek látott gondolatokat. Már a könyv címe maga is olyan v o n á s á t emeli ki a Winterl-féle kémiának, amit ma is tisztelettel említhet m i n d e n tudománytörténész, azt, hogy Winterl a kémia dualisztikus, a pozitív és a negatív elektromosságra épített rendszerét épí- tette ki, azt, ami — m i n t ismeretes — évtizedekkel megelőzte Berzeliusnak világszerte elfogadott, hasonló alapokon felépített rendszerét.
Mindezek bizonyítják, egyben azonban magyarázzák is, hogy Schuster a különös Winterl-féle k é m i a legmeggyőződésesebb híveként miért tartott ki mestere haláláig ezek mellett a nézetek mellett, s miért hivatkozott még 1808-ban a kolozsvári tanszékre beadott pályázatában is arra a munkára, amit ennek a rendszernek kiépítését kísérő kísérletek végzésében, s amit e gondolatok propagálásában végzett. Salzburgi és hallei folyóiratok elismerő soraira is hivatkozhatott [16].
Jellemző azonban, h o g y Kitaibel Pál, aki ezt a pályázatot ajánló írással ellátta, erről egyáltalában n e m tett említést, ő ugyanis már akkor szembe- került Winterllel, s a n n a k irracionálisán túlfejlesztett elméletével. A legna- gyobb dicsérettel emlékezett meg Schuster tehetségéről, s azt írta, hogy ha a pesti v a g y más e g y e t e m e n valamelyik professzor elhalálozna, ő volna arra méltó [17].
3. Az egyetemi katedrán
Mire Schuster a k é m i a i előadások terén m e s t e r e örökébe léphetett, megtörtént azok n é h á n y lényeges tételének nemzetközi megcáfolása, ter- mészetes tehát, hogy azokban az előadásokban, amelyeknek szövege f e n n - maradt, n y o m a sincs a Winterl-féle tévedéseknek. Akkor, a nemzetközi k u - darc idején Winterl n e v é n e k említése sem volt ajánlatos, nem is találko- zunk ezzel a névvel sehol sem, de n e m találkozunk azoknak az eredmé- nyeknek említésével sem, amelyeket pedig ma az u t ó k o r említésre, s meg- becsülésre méltónak ítél. N e m kell e b b e n megalkuvást látnunk, több mint 150 éves távlatra volt szükségünk, míg igazságot szolgáltathattunk ezeknek az elgondolásoknak.
Schuster egyetemi előadásairól t ö b b jegyzet m a r a d t fenn. Bugát sze- rint tanítványai másolgatták, mert n y o m t a t á s b a n n e m akarta m e g j e l e n t e t - ni. Az ismert jegyzetek közül a legrégebbi az a latin nyelvű kézirat, ame- lyet Bugát 1843-ban a T e r m é s z e t t u d o m á n y i Társulatnak ajándékozott [18],
2. kép. Egy lap Schuster János kémiai jegyzetéből
a legújabb pedig a Kolozsvári Egyetemi K ö n y v t á r b a n levő, német nyelvű, amelyiken az 1835-ös d á t u m található [19]. Szathmáry László kéziratban maradt dolgozatában [20] egy 1815-ös, a Bugát-féléhez hasonló, Woititz Mór által leírt jegyzetet ismertetett. A Természettudományi Múzeum u g y a n - csak őrzi k é t kémiai jegyzetét, egyik latin, másik n é m e t nyelvű, d á t u m nincs r a j t u k .
Az előadások t a r t a l m a az évtizedek során igen nagy fejlődésen m e n t át. Míg az elsők sok, a m a g u k idejében is túlhaladott nézetet tartalmaztak, s a kémiai egyenleteket is Bergman m ó d j á r a , a régi, ún. alkémiai jelekkel közölte (2—3. kép), addig 1815-ben m á r a Winterlnél látott módon oldotta meg a kémiai reakciók ábrázolását.
Az 1835-ös évszámot viselő azonban a régi jeleket m á r nem alkalmaz- ta, nyilván jóval m o d e r n e b b f o r r á s m u n k á k alapján dolgozott. Korszerűnek ez a jegyzet sem m o n d h a t ó mindenben, tartalmaz ez is olyan megállapítá- sokat, amelyek a kor felfogásától elmaradtak. így pl. bár a fémek között tárgyalta a Davy által felfedezett alkálifémeket: a káliumot és a n á t r i u - mot, ugyanakkor viszont az akkor m á r ugyancsak f é m e s állapotban elő- állított m á s elemeknek (Ba, Sr, Ca, Mg, Al, Be, Zr, Sí) az oxidjait az általa még felbonthatatlannak t a r t o t t „föld"-jeiként tárgyalta.
Lényegében t ú l h a l a d o t t álláspontot képviselt abban is, hogy a klórt oxigéntartalmú vegyületnek vélte, s oxidált sósavnak, deflogisztizált só- savnak tanította. Mentségére szolgáljon, hogy ebben a felfogásban n e m volt egyedül, hiszen ismeretes, hogy még egy negyedszázaddal később is volt neves kémikus, aki a klór oxigénmentesítésével próbálkozott, hogy ezzel Lavoisier eredeti savelméletének igazát bebizonyítsa.
Előadásait gyakran kísérte demonstrációval. E n n e k ugyan nagy aka- dályát jelentette, hogy tanszéki ellátmányként évi 300 forint körüli összeget kapott, hogy pótolja az előadási kísérleteket, a gyógyszerészek gyakorlati vizsgáira (magisterium) m i n d e n hallgatót elhívott. Emellett, mint Bugát ír-
3. kép. A durranóarany bomlásának ábrázolása Schuster szerint
4. kép. Kémiai kályha képe (Schuster rajza)
ja, „kisszerű vegytani készületet (apperatus microchemicus) gondolt ki, melynek segedelmével kicsinben sok vegytani folyamatot kevés költségen jeleníteni lehet" [21]. Toldy Ferenc szerint egy kémiai kézi készülék leírá- sát is leközölte 1830-ban, sajnos erről n e m adott pontosabb utalást, így nem lehetett utána járni e n n e k az adatnak. A Bugát által említett mikrokémiai eljárások első hazai kidolgozására még akkor is fel kell figyelnünk, ha en- nek a későbbiekre semmiféle hatása sem volt. A kémiai készülékek iránti érdeklődését m u t a t j á k a Bugát-féle jegyzetbe rajzolt sajátkezű rajzai (4—5.
kép).
5. kép. Gázfejlesztő és gázfelfogó Schuster kéziratos kémiájából
4. Tudományos munkássága
Egyetemi előadásainál jobban tükrözik Schuster tájékozottságát a ké- miai irodalomban, s állásfoglalását k o r a vitatott tudományos kérdéseiben azok a dolgozatok, a m e l y e k e t professzorsága alatt kis részben ő maga írt, nagyobb részben pedig tanítványaival íratott, s az a kéziratos hagyatéka, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia őrzött meg, s nemrég a T e r m é - szettudományi M ú z e u m n a k adott át. Ezúton is szeretnék köszönetet m o n - dani dr. Allodiatoris Irma tudományos kutatónak, hogy figyelmemet erre
felhívni szíves volt, s hogy a még rendezetlen, több ezer oldalnyi anyag á t - nézését lehetővé tette.
Ebből a hagyatékból az derül ki, hogy Schuster rendkívüli olvasott- sággal rendelkezett a kémia területén. Latin, német, francia, olasz, sőt a n - gol könyvek szerepeltek olvasmányai között. Az elolvasott könyvekről részletes kivonatot készített. Az egyes elemekre vagy vegyületekre vonat- kozóan talált adatokat kis cédulákra jegyezte fel, s külön-külön össze- rakta.
Schuster tudományos munkássága értékelésével eddig, sajnos, senki sem foglalkozott, s a legkülönbözőbb életrajzok is megelégedtek azzal, hogy felsorolták a cikkeit, könyveit. Az, hogy ezeket a könyveket, cikkeket senki sem nézte meg, nagyon jól m u t a t j a , hogy egy-egy elírás hogyan megy szer- zőről szerzőre.
Egyik legrégibb lexikonszerző, Wurzbach 1876-ban Schustemek a Winterl-féle dualisztikus kémiáról szóló könyvét tévesen így idézi: „Sys- tem der analytischen Chemie" [22]. Ezt a téves címet vitte át a György Ala- dár a Pallas Lexikonba, de ez szerepel még az 1961-ben kiadott Vegyészeti Lexikonban is.
Pontosan még azt sem t u d h a t j u k , m e n n y i kémiai vonatkozású dolgo- zatot írt és íratott Schuster. Egészen megbízhatónak csak Fejér György
1818-ban közölt ismertetését f o g a d h a t j u k el [23], az azt követő húsz évről feljegyzés nincs, csak a nekrológok adnak utalásokat. Ez azért jelent prob- lémát, minthogy már a Fejér felsorolásában szereplő cikkeknek kb. a fele nem tünteti fel az írót, hanem álnéven jelent meg (pl. „egy magyar"), vagy pedig másnak a nevét viseli. Ebben a felsorolásban mindössze egy olyan mű van, amely kimondottan kémiai vonatkozású (eltekintve az előbbiekben m á r tárgyalt, Winterl által sugalmazott könyvektől), de ez sem viseli Schuster nevét. Ez a cikk J. K. Lübeck 1812-ben Pesten kiadott gazdasági lexikonának második kötetében egy címszó kidolgozása [24], Magában a lexikonban semmi sem utal arra, hogy ezt a szakaszt nem a lexikon szer- kesztője írta. Nyugodtan elfogadhatjuk azonban a kortárs Fejér György állítását annál is inkább, minthogy a lexikonnak a jelzett oldalai valóban bizonyos mértékben más stílusban íródtak, mint a többi szakaszok. Würz- bach is hivatkozik erre, ő valószínűleg más forrásból merítette, mert a cí- met — tévesen — latinul idézi.
Az említett címszó a cukorpótló anyagok (szurrogátumok) felsorolásá- val, s az azokból való cukorgyártással foglalkozott. Ismeretes, hogy ezt a kérdést a napóleoni zárlat tette aktuálissá, s azokban az időkben több kiváló kémikus foglalkozott ezzel világszerte. Schuster tárgyalásmódja elárulja, hogy sokat olvasott erről a kérdésről.
Helyesen állapítja meg elöljáróban, hogy a nádcukort csak pótolni le- het a különböző terményekből előállított cukorral, de azok á r b a n s jóság- ban mind mögötte állanak az eredetinek. (Ez akkor különösen igaz volt, á r - ban, t u d j u k , még ma sem veheti fel semmi a nádcukorral a versenyt.) É r d e - mes röviden felsorolni, milyen cukrok ill. szirupok előállíthatóságát t a n í - totta Schuster (szirupok alatt a nem kristályosítható, vagy nagyon n e h e - zen kristályosítható cukros levet értette):
315
1. Juharcukor (20—70 éves fákból a tél végén csapolt nedvet kell be- főzni, lenvásznon átszűrni, ülepíteni, egyhuszadára bepárolni).
2. Körteszirup (kimagvazott körtét összetörni, k r é t á v a l közömbösíteni, a kapott levet szűrni, befőzni).
3. Mézszirup, mézcukor.
4. Gesztenyeszirup, gesztenyecukor (olasz vegyészek által kidolgozott módszerre hivatkozik).
5. Tökszirup.
6. Kukoricaszirup, kukoricacukor.
7. Dinnyeszirup.
8. Sárgarépaszirup.
9. Tarackszirup (tarackbúzából).
10. Répaszirup, répacukor (Marggraf szerint hosszan ismerteti).
11. Keményítő szirup, keményítőcukor (Kirchof nyomán).
12. Szőlőszirup (Achard szerint).
13. Szilvaszirup, szilvacukor.
A leírások mindenhol tömörségre, mégis érthetőségre törekszenek, er- ről abban az időben érthetőbben, jobban írni n e m lehetett volna.
A szerves kémiában Gehlen mellett aktív kísérleti m u n k á t is végzett.
A sósavnak a t e r p e n t i n o l a j r a és a k á m f o r r a gyakorolt hatását úgy igye- keztek együtt megfejteni, hogy ugyanezt a kísérletet hidrogén-fluoriddal is elvégezték [25].
Talán a legtöbb m u n k á t azzal kapcsolatban végezte Schuster, hogy a Helytartótanács r e n d e l e t é r e a természetrajzi tanszéken őt követő Reisin- ger Jánossal együtt megvizsgálta azokat a hazai kőzeteket, amelyek az olaszországi puzzolán-földhöz hasonlóan víz alatt megkötő anyagot szolgál- tatnának. Több kilónyi csak az a feljegyzés, amely ezekről a kísérletekről f e n n m a r a d t . Az a dolgozat, amelyben Schuster eredményeit összegezte, ugyancsak kéziratban m a r a d t meg, minthogy lényegileg negatív eredmé- nyekről t u d o t t csak beszámolni [26], pedig — állítólag — egy külföldi fo- lyóirat közölte is azt.
Schuster tudományos működésének nyomát azonban nemcsak ebben lelhetjük fel. Az ő professzorsága alatt számos kémiai tárgyú orvosdoktori disszertáció készült, ezeket részben az ő m u n k á j a k é n t is szemlélhetjük. Bu- gát is felsorolt nekrológjában 4 disszertációt, amelyek — szerinte — Schus- ter idegen név alatt m e g j e l e n t e t e t t művei. Ez az állítás azonban így n e m helyes.
Bugát felsorolását — kritika nélkül — átvette Wurzbach, sőt az egyéb- ként oly alapos Szinnyei is [27], még azt sem keresték ki, ki is az a szerző, aki közölte a dolgozatot. A disszertációk átvizsgálása viszont arról győz meg bennünket, hogy azokban meglehetősen sok az egyéni vonás, Schus- temek n e m lehetett lényegesen több része benne, m i n t általában a doktori értekezéseket irányító t a n á r o k n a k . Természetesen egy professzor gondol- kodásmódjára így is jellemzőnek f o g a d h a t j u k el a keze alatt készült dolgo- zatok t á r g y választását és feldolgozási m ó d j á t , azonban ez esetben nemcsak az életrajzokban közölt 3 kémiai disszertációt, h a n e m minden keze alatt
készült orvosdoktori, sőt a gyógyszerészi dolgozatokat is át kell vizs- gálnunk.
A rendelkezés szerint a gyógyszerészek addig nem írtak végzésük al- kalmával dolgozatot, hanem az előírt p r e p e r á t u m bemutatásával bizonyí- tották be tudásukat. Schuster megkövetelte, hogy a gyakorlati munkával kapcsolatos elméleti alapról is számot adjanak, sőt két éven keresztül n y o m t a t á s b a n is megjelentette a gyógyszerészek beszámolóját az előírt két készítmény készítésmódjáról és az illető készítmények ismertetéséről [28].
Az orvosdoktori és gyógyszerészi dolgozatokat együttesen szemlélve megállapíthatjuk, hogy azok a kor kémiailag legérdekesebb kérdéseivel foglalkoztak. Schuster tehát jól tájékozott volt arról, ami a t u d o m á n y b a n nyugaton folyik.
T á r g y u k a t tekintve az alábbi csoportokat állíthatjuk fel:
1. Vízanalitikai disszertációk. Az általam feldolgozott 15 orvosdoktori dolgozatnak csaknem az e g y h a r m a d a (4) a gyógyvizek elemzéséről szól. A gyógyszerészi értekezések nem foglalkozhattak ezzel a kérdéssel, minthogy náluk minden esetben a preparatív feladat volt a központ, s az elmélet csak ezt támasztotta alá.
A vizanalitikával való foglalkozás a XVIII. század egész folyamán, s a XIX. század elején olykor kötelezően előírt orvosi feladat volt. Schuster azonban ezen túlmenően is részt vett az ország gyógyvizeinek kémiai meg- ismerésében. A kolozsvári g u b e m i u m h o z beadott kérvényében megemlí- tette, hogy Oesterreicher híressé vált f ü r e d i vízvizsgálataiban 1802. április 20-tól ő is részt vett. Ezt az állítását nyugodtan el is f o g a d h a t j u k , hiszen azt is t u d j u k , hogy később is érdekelte a vízanalitika, professzortársának, Kitaibel PáZnak a magyarországi gyógyvizekről előkészített monográfiáját ő rendezte sajtó alá [29]. A Kitaibelről szóló életrajzok szemére vetik Schusternek, hogy Kitaibel nyers összeállítását nem tökéletesítette kellő- képpen, ebben igazuk van, azonban a szeretett tanára, majd kollégája irán- ti tisztelet is vezérelhette, amikor n e m akarta a XIX. század első éveinek legkiválóbb magyar kémikusa m u n k á j á t lényegesen megváltoztatni. Schus- ter egyébként ő maga is több hazai vizet önállóan is megelemzett. Álta- lában csak kvalitatív vizsgálatokat végzett, kvantitatívokat n e m .
2. Alkaloidok. A 28 gyógyszerész dolgozat közül 9 (34 százalék) egyik f e l a d a t k é n t valamelyik alkaloidot m u t a t t a be, az orvosdoktoriak közül is 4 (27 százalék) ilyen tárgyú. Az alkaloidok ilyen mértékű szerepeltetése azért olyan érdekes, m e r t ez azt m u t a t j a , hogy a kémia legfrissebb eredmé- nyeivel, a kortárs Sertürner, Pelletier és Caventou kutatásaival lépést t a r - tottak. Ez egyben a professzor haladó voltát bizonyítja.
Az igazsághoz hozzátartozik, azonban egy mozzanat. Akkor, amikor az alkaloidokról szóló legtöbb dolgozat megjelent, Schuster mellett működött, éppen a gyógyszerészek oktatójaként Batsó Bálint (1789—1855), akinek emléke mint orvos, növény-, r o v a r - és á s v á n y g y ű j t ő azóta is megmaradt, de akinek leglényegesebb munkásságáról, amit a kémia terén végzett, tel- jesen elfelejtkeztek. Még azt a dolgozatát is, amellyel 1826. november 26- án Bécsben ,,a kémia doktora" címet elnyerte, növénytaninak szokás emlí- teni, pedig igaz ugyan, hogy az erdei p á f r á n y r ó l (Aspidium filix mas) szól, de annak nem a növénytani, hanem a kémiai vonatkozása a leglényegesebb.
317
Analizálta a n ö v é n y b e n található anyagokat, s elkülönített egy eddig isme- retlen bázisos anyagot, amelyet ő alkaloidnak tartott, s jilicinnek nevezett el [30]. Ugyanő a pesti egyetemen szerzett orvosdoktori címet, s a terjedel- mes doktori disszertációja [31] meglehetősen rendezetlen adathalmazában
27 különféle alkaloidfélét is említ, közöttük olyanokat is, mint az atropint (nadragulyadék), a m e l y n e k biztos felfedezését a tudománytörténelem csak egy évvel későbbre rögzíti, de még a hioscint (,,belendék"), amelynek vég- leges felfedezését k e r e k 50 évvel későbben fogadta el csak a tudomány.
Batsó egyetemi működése k ö n n y e n befolyásolhatta az általa is oktatott hallgatók témaválasztását, így tehát n e m lehet tudni, e téma kiemelten való szerepeltetése m e l y i k ü k n e k az érdeme.
Ezt a feltételezést az is alátámasztja, hogy volt olyan gyógyszerész [33], aki dolgozatát „Tekintetes tudós Batsó Bálint ú r n a k , kémia doktorának, gyógyszerész mesternek, az orvosi tudományok szabadossának, a' királyi magyar Tudományos Mindenességben, az Orvosi karnál, a' kémia és botá- nika királyi oktatói segédjének" ajánlotta, többen viszont — természete- sen — professzorukhoz címezték a j á n l ó soraikat.
Tény viszont az is, hogy m á r 1819-ben volt egy orvosi disszertáció Pesten [32], amely egy alkaliodról, az ópiumról szól. Ez a dolgozat bizonyá- ra felhasználta a Bugát által említett Schuster-íéle összeállítást, azt a több mint 200 oldalas kéziratot, amely az ópium k é m i á j á v a l és gyógyszerhatá- sával rendkívül alaposan foglalkozott. Csak s a j n á l n i lehet, hogy annak ide- jén ez n e m jelent meg, öregbítette volna a magyarországi kémia akkori ne- vét. Ez a dolgozat Batsó-nak az e g y e t e m r e való kerülése előtt készült, de
1830. után, amikor ő elkerült a kémiai tanszékről, megszűntek a gyógy- szerészek nyomtatott dolgozatai, s az orvosi disszertációk közül is csak 1837-ben akadt egy, amelyik a növényi bázisokról és savakról, tehát rész- ben az alkaloidokról is szólt [34], Ügy hiszem, akkor járunk el a legigazsá- gosabban, ha azt szögezzük le, hogy a professzor és az asszisztense együttes érdemének kell betudni, hogy 1829—30-ban a pesti egyetemen dolgozó gyógyszerészek a k é m i a egyik legújabb, s legérdekesebb fejezetével beha- tóan foglalkoztak.
3. Mérgező anyagok. Ennél kétséget kizáróan megmutatkozik Schus- ter egyéni érdeklődése. Németre fordította és k i a d t a Orfilanak a mérgezé- sekre vonatkozó m u n k á j á t [35], a m e l y e t azután szlovákra és m a g y a r r a is lefordíttatott a Helytartótanács.
Schusternak a mérgezések ügyében szerzett szakértelmét gyakran vette igénybe az orvosi kar, amidőn azokba a bizottságokba delegálta, amelyeknek feladata mérgezési bűnesetek alkalmával szakvéleményezés volt [36].
4. Az egyéb t é m á k közül legérdekesebb az, hogy két orvosdoktori disszertáció, továbbá két gyógyszerészi m u n k a szól a jódról, illetve egyes jódvegyületekről. Ezt azonban elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy akkor nemrég fedezték f e l a jódot (1811.), s annak fontos gyógyászati je- lentősége igen h a m a r közismertté vált. Schuster maga is foglalkozott a jóddal, erről szóló dolgozata ugyancsak kéziratban maradt meg 1827-ből.
A korszerű t é m á j ú dolgozatok elméleti alapja is korszerű. Schuster a Gyógyszeres Értekezések első kötete előszavában Berzeliusra hivatkozik, 318
s a berzeliusi tanokat t a r t j a mindenben i r á n y t ű j é n e k . Elsősorban a gyógy- szerészek munkáiban lehet lemérni, mi az általános minden munkában, ami tehát az irányító professzor nézetét tükrözi.
Kivétel nélkül minden dolgozat atom-molekuláris szemléletben ké- szült. Az atomokat és molekulákat egységesen általában „parányok"-nak nevezik, aminthogy a tudományos nomenklatúrában sem alakult ki akkor az egységes felfogás. M i n d n y á j a n használják a „ v e g y m é r t é k " (atom- súly) fogalmát is. Abban viszont m á r nem egységesek, hogy a H = l, vagy pedig az 0 = 100 alapú skálával dolgoznak. Abban sem egységesek, hogy milyen atomsúlytáblázatot használnak. Ismeretes, hogy akkor a mérések tökéletlensége, valamint vegyérték-fogalom kialakulatlansága miatt szá- mos eltérő atomsúlytáblázat volt forgalomban. Leggyakrabban Gmelin, más esetben Berzelius, vagy Bucholz, Rose, vagy pedig Dulle műveire hivatkoznak.
Feltétlenül Schuster érdemének kell értékelnünk ezt a jelenséget, azt, hogy tanítványaitól megkövetelte, hogy a legújabb irodalomban önál- lóan tájékozódjanak, az ott találtakat önállóan használják fel. Negatív jelenség viszont az, hogy nem látszik, mintha Schuster igyekezett volna a kor tudományának vitatott kérdéseiben önálló álláspontot kialakítani, s annak igazáért küzdeni.
Az említett jelenséghez hasonló az is, hogy ugyanabban a kötetben megjelent dolgozatok abban is eltérnek egymástól, hogy nagyon külön- böző módon végzik a vegyületek és a kémiai átalakulások jelölését. Gótzy Károly [37] pl. a n á t r i u m - [kloro-aurát] keletkezését szavak segítségével kísérelte meg ábrázolni olyan módon, ahogyan a 6. kép m u t a t j a . Ugyanak- kor viszont már az előző kötetben Pintér József ráckevei gyógyszerész [38]
mindenben Berzeliust követte a higany(I)-nitrát képletének felírásában:
Hg N H2
Az a kapu, amit Schuster számos orvosnak és gyógyszerésznek meg- mutatott, elvezetett tehát a nyugati, haladottabb kémia megismerésére.
Ezzel a nevelői m u n k á j á v a l magával is igen nagy hasznot h a j t o t t a hazai t u d o m á n y fejlődésének.
Itt kell megemlítenünk, hogy Schuster a kémia egyik rokon tudomá- nya, az ásványtan iránt is nagy érdeklődést mutatott. Külföldi látogatá- sa alkalmával 8 k ö z g y ű j t e m é n y t és 6 híres m a g á n g y ű j t e m é n y t t a n u l m á - nyozott át. György Aladár szerint a nemzeti múzeum ásványtárának r e n - dezésében tevékenyen részt vett. Wurzbach szerint neki magának is é r - tékes g y ű j t e m é n y e volt, amit a múzeum vett meg. Schuster nevét a h a - zai ásványtan történetében Koch Sándor is megemlíti [39]. Kéziratban is több ásványtani feljegyzése m a r a d t fenn.
Növénytanosként is ismert volt, mint a gyógyszerészek korrepetitora, m a j d 8 évig mint professzor is előadta ezt a tárgyat. Irt egy kézikönyvet is, de ez nem jelent meg. Kétszeri kiadásban is elfogyott a Terminológia botanica című könyvecskéje, amely a növénytani fogalmak tisztázását kívánta elérni. Elkészült, s kéziratban m e g m a r a d t a Terminológia zoolo- gica című műve is.
319
6. kép. Az arany oldásának szemléltetése Gótzy Károly értekezéséből (1830)
Az orvostudomány több ága is emlékezik Schusterre, a t ö r t é n e l e m t u - d o m á n y pedig Pest város történetének és a napóleoni háború ausztriai és magyarországi szakaszának feldolgozóját tiszteli benne.
5. Szerepe a magyar nyelvű kémiai irodalom kialakításában
„Következő ivadékunk, ha Schusterben mást méltányolni nem t u d n a is, b e n n e a honi n y e l v ü n k ö n megszólaló vegytan alapítóját tisztelendi" — í r j a nekrológjában leghívebb követője, Bugát Pál.
„A' magyar l i t e r a t u r a egyenesen az ő szerencsés fáradozásának kö- szöni, hogy a' chemia s gyógyszerészet magyarul megszólalhat" — írta róla ugyanakkor a J e l e n k o r .
T u d j u k , minden nekrológ kissé túlhangsúlyozza az elhalt érdemeit, működésének jelentőségét. Ez esetben is így van. A magyar kémiai iro- 320
dalom kezdete régebbi, s azt esetleg Mátyus István Diaetetica-jától (1766), de legalábbis Nyulas Ferenc könyvétől (1800) kezdve kell számolnunk.
Igaza van azonban a nekrológoknak, hogy Schuster ezeken a nyomokon továbbhaladva az ú j r a elalvó tüzet felélesztette, s a magányos tűz helyett olyan m á g l y á t rakott, amelynek tüze azóta sem aludt el. Az ő t e v é k e n y - ségétől kezdve (1829-től) lehet számítani a m a g y a r kémiai szakirodalom folyamatosságát.
Ő t e t t e a magyar nyelvet hivatalosan is elfogadottá. Ö íratta a gyógy- szerészek dolgozatát magyarul, s ő j á r t a ki, hogy orvosdoktori disszertáció nyelve is lehet magyar. Munkatársa, Batsó Bálint két nyelvű (latin—ma- gyar) dolgozata volt a bizonyíték arra, hogy a magyar nyelv elég érett a r - ra, hogy azon elvont tudományokat is meg lehet szólaltatni.
Rendkívül nagyra kell értékelnünk Schuster ez irányú tevékeny- ségét, hiszen ő maga német anyanyelvű volt, a hagyomány szerint élete végéig nem t u d o t t jól megtanulni magyarul, mégis ő tett a legtöbbet, hogy a kémiában a magyar nyelvet hivatalosan is elismerjék.
Különösen jelentős az a tevékenysége, amely a r r a irányult, hogy az egyre szaporodó kémiai fogalmak kifejezésére megfelelő magyar szakki- fejezéseket teremtsen meg. Ebben a tevékenységében sem ő volt az első, hiszen mindazoknak szembe kellett nézniök ezzel a problémával, akik Schuster előtt írtak kémiát magyarul. Azok az úttörők azonban, akik el- sőnek szólaltatták meg t u d o m á n y u n k a t nyelvünkön, mit sem tudtak elő- deik nehéz m u n k á j á r ó l (pl. Kováts Mihály nem tudott Nyulas Ferencről), vagy ha t u d t a k is róla, nem követték annak nyelvezetét (pl. Varga Márton és Pethe Ferenc ismerte a Magyar Chemiát, de más szókinccsel dolgozott.)
Schuster úgy fogott munkájához, hogy nagyon gondosan á t t a n u l m á - nyozta elődeinek munkáit. A már többször említett, életrajzi szempontból döntő jelentőségű, Kolozsvárra beadott iratban, tehát m á r 1808-ban arról írt Schuster, hogy tanulmánj^ozta Nyulas és Kováts műveit, s ennek alap- ján a magyar kémiai nomenklatúráról az Ungarische Miscellen-nek szep- temberi számában kíván szólni. Ez a folyóirat azonban éppen akkor meg- szűnt, így ott ez a tervezett cikk nem jelent meg. Nincs eddig a d a t u n k arról, hogy máshol próbálkozott volna Schuster a cikk megjelentetésével.
Biztosan meg lehet állapítani, hogy a következő években is szorgal- masan áttanulmányozta a kémia m a g y a r n o m e n k l a t ú r á j á r a vonatkozó próbálkozásokat. Különösen Kováts Mihálynak az 1822-ben kiadott 9 nyel- vű ásványtani .,szófejtő" szótára [40] volt reá nagy hatással. Ez m e g m u t a t - kozik abban, hogy később nagyon sok esetben ezeket a szavakat használta fel a saját „ m ű n y e l v e " megteremtéséhez. Azért nem vált egyszerűen kö- vetőjévé egyetlen előtte működött kémiai nyelvújítónak sem, mert hiá- nyolta, hogy a szóalkotások közben senki sem használta fel azt a lehető- séget, ami egy ú j o n n a n alkotott „ m ű n y e l v " esetében kínálkozik: olyanná tenni a kifejezéseket, amelyek a legújabb tudományos követelményeknek is megfelelnek.
A Schuster-íéle szaknyelvet először a gyógyszerész-hallgatók vették át. A legrégibb írásos emléke ennek két 1828-ból származó gyógyszerész- értekezés: Farkas József és Schmit Jakab munkái. Nyomtatásban a Schus- ter vezetésével megalkotott és 1829-ben k-iadott Gyógyszer-árszabásban
21 321
Gyógyszeres Értekezések
a
Hamany Vasany Kékletrol
( C y a n u r e t a m K a l i i F c r r a t u m ) és a
Zászpadékról (Veratrina),
melyeket a* Királyi Magyar T u d o m á n y o s m i n d e n e s s é g kémiai Oktatóhelyében ké-
szített, és közönségesen el mondott
liernáth Jó'sef,
Gömör Kishont Rima Szómbathi Nevendék Gyógyszeres.
Szent Iván Hava 24-én 1829 Eszt;
P e s t e n
Özvegy Patzkó Josepha l-etüivel.
7. kép. A legelső „Gyógyszeres Értekezés" címlapja (1829)
és az először ugyanebben az évben megjelentetett Gyógyszeres Értekezé- sek első kötetében vált közismertté. Az a feljegyzése, amely az értekezések egységes elgondolásait tartalmazza, kéziratai között ugyancsak fellelhető.
Latinul irt vezérszavai közül egy mondata a leglényegesebb: „Adsint la- tina ubi latantur hungarica!". Állást foglalt abban, hogy a vegyületek n e - v é t egybe kell írni (nem Kén savas, h a n e m Kénsavas), d e azt is szabá- lyozta, hogy ts-t és tz-t kell írni, az akkor m á r szokásos cs és cz helyett.
Az ú j kémiai nyelvezet, amelynek megalkotásában és elterjesztésében Schuster fáradozott legtöbbet, azért jelent előrehaladást az elődökéhez képest, hogy olyan logikai elgondolások szigorú megtartásával készült, hogy a kortársakra nagy befolyást gyakorolt. Emiatt is, meg az egyetemi katedrával együtt járó hatalom miatt is, amely a hallgatókat, disszertáló- kat követésre szorította, ez a nyelv n e m maradt elszigetelt próbálkozás, hanem megtermékenyítőleg hatott az egész azt követő idők kémiai iro- dalmára, még azoknak munkásságára is, akik nem fogadták el Schuster erőltetettnek és túlzottnak érzett magyarítását.
Nehezen lehetett más elveket vallani, mint amit Schuster a m ű n y e l v megalkotása érdekében a Gyógyszeres Értekezések előszavában elmon- dott: ,,Ez a' tudomány többé nem éghetőellenes (antiphlogistica), h a n e m egészen ujj, mely tsak 1787-ben született. U j j tudománynak szükség, hogy a' nyelve is u j j legyen: szűk és igen h á t r a m a r a d t az e l ő b b e n i . . ."
A XIX. század megszaporodott kémiai fogalmainak a s a j á t n y e l v ü k r e való lefordításával más országokban is próbálkoztak, a legtöbb nyelvben m a is megvannak az akkori fordítás során készült kifejezések (pl. kiszlo- rod, Sauerstoff stb.). Azonban csak a m a g y a r műnyelv megteremtői m e r - tek arra vállalkozni, hogy kivétel nélkül minden t e r m i n u s technicus-t le- fordítsanak. H a j t o t t a őket az a meggyőződés, hogy a magyarból, m i n t ázsiai eredetű nyelvből, minden nyugati szavát ki kell küszöbölni. Emellett pedig Papp József egy megállapítására hivatkoztak: „Nints . . . a' bővíthe- tésre egy nyelvnek is önnön magábann olly kiapadhatatlan bő forrása, m i n t a' Magyarnak, mellyben minden megkívánható származtatások megvagy- n a k " [41].
A kortársak úgy érezték, hogy a kémiai műnyelv megszületése a kor szellemének megfelelő igen jelentős előrelépés. „Az Egyetemi Orvosi Karnak ezen roppant m u n k a kidolgozása mindenkor díszemléke leend" — írta a Tudományos G y ű j t e m é n y a „Gyógyszerek árszabása" nyelvéről, hozzátéve, hogy ,mind ezen m u n k a pedig nem vaktában, h a n e m bizonyos rendszer u t á n készült, 's az elnevezések többnyire helyes philologiai ala- pon épülnek . . ." [42].
Ma sokszor megmosolyogjuk az akkori idők néhány szóalkotását, el- f e l e j t j ü k , hogy a nyelvújítás történelmi szükségszerűség volt, s anélkül a magyar tudományos élet nem indulhatott volna meg.
Ügy vált közismertté, hogy a kémiai nyelvújítást Schuster egymaga
— mintegy s a j á t kedvtelésére -— indította meg. Ezt a nézetet feltétlenül meg kell változtatnunk. Az feltétlenül igaz, hogy Schuster volt az előké- szítő, övé volt a legnagyobb rész a munkából, de abban többen, egy egész bizottság részt vett, Bugát leírta, milyen nehéz volt az előrehaladás: „mi folyton dolgoztunk, dolgoztunk éveken által, míg m u n k á n k végére végre
2 1 * 323
szerencsésen e l j u t o t t u n k " [43]. A végső m u n k á b a n a szakembereken kívül nyelvészek is részt vettek, így Kulcsár István, aki a „derítés" szakkifeje- zést javasolta, valamint Helmeczy is.
Tevékeny részt vállalt Schuster munkatársa, Batsó Bálint is ebben a munkában, erre utal Batsó bilinguis disszertációja is, amely a m ű n y e l v harcos védelmét érezte feladatának. M á r a bevezetés erősen t á m a d t a és hazafiatlanoknak nevezte azokat, akik a nemzetközi tudományos n o m e n k - latúrát t a r t o t t á k jobbnak (,,akik . . . meg átalkodott makatsággal a' régi za- varos, m i n d e n ü n n e n toldozott-foltozott nyelv mellett akarnak maradni").
Maga alkotásának is érezte a műnyelvet, m e r t azt írta, hogy az abban „né- talám található gyengeségeket jobbítani, bizony t a n á t s adásaikat örömmel fogadjuk". Bevezetésének végében is e r r e utal, kérte, hogy a bírálók, „mi- vel semmi tökélletes egyszerre nem születik, tanátsaikkal, javaslataikkal igyekezünket előmozdítani n e terheltessenek."
Mindez azonban n e m m o n d ellent annak, hogy Schustert kell a m ű - nyelv kidolgozása fő irányítójának, előkészítőjének és elterjesztőjének tekintenünk. Bugát is őt t a r t j a „a legmerészebb, legszerencsésebb, lég- ii asznavehetőbb szóbúvár"-nak.
Éppen a műnyelv t ö r t é n e l m i jelentősége teszi szükségessé, hogy azo- kat az elveket végignézzük, amelyek a n n a k megalkotása közben annak al- kotóját (illetve alkotóit) vezették:
1. A r r a törekedett Schuster, hogy m á r a szavak alakja elárulja, m i - lyen anyagról van szó. Az elemek között kétféle csoportot különböztetett meg (Berzeliust követve), a pozitív elemeket (fémek = ,,ásanyok"), m e - lyeket az aranyhoz hasonlóan mind ,,-any" szóvégződéssel látott el, így al- kotta meg a horgas törésű cink nevéül a horgany szót, a hígan folyó f é m (az eddigi kéneső) neve h i g a n y lett, de átalakult ebben a nevezéktanban a vas is, vasany lett, az ezüst pedig ezüstany, vagy pedig Kováts Mihály etimológiáját követve ü s t a n y stb. Az ugyancsak pozitív ammónium-gyö- köt a fémekhez hasonlóan jelölte: h u g y a n y .
A n e m f é m e k neve - ó - r a (olykor ,,-ő"-re) végződött: H: gyúló, O:
savító, Cl: zöldlő stb. A régi nevek is átalakultak, s szénő, kénő szerepelt Schuster elemnevei között.
2. Az egyszerű, k é t f é l e atomból álló vegyületek nevét úgy képezte Schuster, hogy a n e m f é m „-at", vagy „ - e t " ragot kapott, pl. klorid: zöldlet, jodid: ibolat, oxid: savitat, szulfid: kénét.
3. Az oxidokat Schuster, minthogy azok voltak a Berzelius féle k é - miai rendszer alapvegyületei, különlegesen is t u d t a jelölni. A kémia nagy svéd rendszerezője sem n e m mindig t e t t e ki az oxidok esetében az oxigén vegyjelét, csak a másik elem fölé írt ponttal jelezte azt. A magyar kémiai m ű n y e l v b e n pedig az oxigént a fém n e v e után tett ,,-ag" szóvégződéssel is lehetett jelölni. Pl. vas (Ill)-oxid: vasag. Ha a f é m n e k többféle oxidja is van, azt, amelyikben a f é m alacsonyabb vegyértékkel szerepel, ,,-acs"
végződéssel látták el pl. vas (Il)-oxid: vasacs.
A n e m f é m e k oxidjait, Berzeliust követve, savaknak tekintette Schus- ter is, a szén-dioxid t e h á t szénsav, a kén-trioxid kénsav stb. A haloid- savak közül csak a sósavval találkozunk nála: zöldlőgyulatsav. A k é n - -hidrogén ehhez hasonlóan kéngyulatsav.
4. A sók elnevezése ugyanezen elvek alapján úgy történt, ahogyan akkoriban felírták: f e l t ü n t e t v e a sót felépítő fém-oxidot és savat, pl. vas- - k a r b o n á t : szénsavas vasag. A haloidsavak sóinak elnevezése is ennek meg- felelően történt, pl. ammónium-klorid: zöldlőgyulatsavas hugyag.
5. A szerves vegyületek elnevezésében a külföldi próbálkozásokat is felülmúló igyekezettel próbált r e n d e t teremteni az első magyar kémiai m ű n y e l v megalkotója, pedig akkor a szerves kémia még igen g y e r m e k - cipőben járt. Rendszerint meg kellett elégednie azonban azzal, hogy az akkori tudományos neveket lefordította, pl. éter: kénégény. A legjobban keresztül t u d t a vinni az egységesítése törekvéseit az alkaloidok (égvény- kék, m e r t alkáliák: égvények) esetében. Minden alkaloid „dék" szóvé- getkapott, pl. kapszaicin: „paprikadék", sztrichnin: ,,ebvészdék" stb.
Schuster valószínűleg a műnyelvet ért támadások miatt a Gyógysze- res Értekezéseket csak 1829. és 1930. években adta ki nyomtatásban, s a következő években szívesebben vette, h a németül írták a jelöltek a dolgo- zatokat. A kéziratai között talált félszáz dolgozat közül alig van m á r m a - gyar nyelvű, 1831-ből csak 3, 1832-ből mindössze egyetlen egy használta nyelvünket. Attól kezdve a műnyelvet elsősorban Bugát Pál népszerűsí- tette, a fizika könyvének kémiai kérdéseket tárgyaló részében minimális eltéréssel ezt a műnyelvet alkalmazta [44]. Ugyanő volt, aki Schuster h a - lála u t á n a műnyelv tiszteletteljes kritikájával, m a j d gyökeres átalakításá- val ezen az alapon olyan szaknyelvet teremtett, amely a múlt század h e t - venes éveiig élt [45].
6. A „hármas emlék" és azok pusztulása
Schuster János emberi, tudományszervezői, tudósi értékét a doku- m e n t u m o k fényénél sokkal jobban megvilágítja az a hatás, amit kortársai- ra gyakorolt. Már az életrajzi adatokban említett díszes temetés arra utalt, hogy azok, akik ismerték, azok tisztelték és szerették. Az egykori leírások szerint az egyetem m i n d e n egyes professzora, Pest és Buda m a j d n e m minden orvosa, s a hallgatók részt vettek a gyászkíséretben.
Még inkább jellemző azonban, hogy emléke, halálával nem halványo- dott el azokban, akik ismerték, h a n e m tovább élt, sőt szinte még erősödött.
Ezt bizonyítja, hogy akkor, amikor Bugát Pál felhívást közölt, hogy g y ű j t - senek pénzt Schuster sírkövének felállítására, a g y ű j t é s egészen v á r a t l a - nul hatalmas eredménnyel végződött. Rövid időn belül jóval nagyobb összeg gyűlt össze, m i n t amennyi a síremlék felállításához szükséges lett volna. Bugát ekkor javasolta, hogy díszesebb emlékmű készüljön, és hogy a kor legismertebb művésze, Ferenczi István készítsen hozzá szobrot, s ami pénz még ezen J e l ü l is fennmarad, abból javasolta ,,a physico-chemiai t u d o m á n y o k r a díjkérdés tőkét alapítani" [46], A pályakérdést a javaslat szerint a magyar orvosok és természetvizsgálók országos gyűlései írnák ki, s adományoznák oda. Ez lett volna a javaslat szerint Schuster „máso- dik emlékműve". Ügy számított Bugát, hogy 300 f o r i n t erre a célra is ösz- szegyűlik, m e r t ha nem, „addig kopogtatni, sőt könyörögni" fog.
Nem volt szükség könyörgésre, Schuster egykori tanítványai és többi 325
tisztelői m i n d e n képzeletet felülmúló módon adományoztak, az Orvosi Tár 1840. márciusában m á r 5786 f o r i n t összegyűjtéséről tudósított [47], csaknem nyolcszor annyi volt ez az összeg, mint amennyit a díszesebb sír- emlékre költhettek. A m a r a d é k összeg is m á r kétszerese volt annak a felső határnak, a m e n n y i t a p á l y a d í j a k r a fordítani akartak. Ekkor javasolta Bu- gát, hogy abból egy „ h a r m a d i k e m l é k m ű v e t " létesítsék, az orvosok özve- gyeinek és árváinak felsegítésére szánt alapítványt.
Mi is lett ebből a h á r m a s emlékműből?
Az első emlékmű, maga a sír elenyészett, helyét sem lelhetjük. A Fe- renczi által készített jól sikerült szobor sokáig a Természettudományi T á r - sulat üléstermét díszítette [49], innen a társulati g y ű j t e m é n y e k megszün- tetésével a Nemzeti Múzeumba került át, jelenleg a Nemzeti Galéria r a k - t á r á b a n van.
A második emlékmű, a pályadíj-alapítvány kamatait nagyon kevés alkalommal a d t á k ki. Későbbiekben a Természettudományi Társulat vette kezelésébe. Az összegyűlt k a m a t o k a t Bugát alapítványainak kamataival egyesítve külön letétként kezelték. A Schuster-alapítvány és a Bugát—
Schuster-féle alapítványok k a m a t a együtt olyan hatalmas összeg lett, hogy volt, amikor többet t e t t ki, mint amekkora állami segélyt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat egy egész év alatt kapott [50]. Az így felhasználatlan hatalmas vagyont a többi alapítvánnyal együtt — a társulat vezetői — hazafias felbuzdulásból az első világháború alatt hadi- kölcsön-kötvénybe fektették, így az a többi alapítvánnyal együtt teljesen elértéktelenedett. A Bugát-féle alapítványt — a Társulat alapítója iránti kegyeletből — felújították, de az is elveszett a második világháborút kö- vető devalváció során. Schuster emlékére létesített hatalmas alapítvány azonban több évtizedes haszon nélküli őrzés u t á n m á r 1918-ban végleg elenyészett.
A harmadik emlékmű, az orvosok özvegyeinek és árváinak segély- alapja az egyre terebélyesedő orvosi k a r egyre növekvő szociális problé- máival nem t a r t h a t o t t lépést, ezért rövidesen, 1842. március 7-én a b u d a - pesti orvosegyesületnek a d t á k át [51] és annak történetét nem lehet követ- nünk.
A h á r o m emlékmű mindegyike elenyészett tehát, legérthetetlenebb talán a legnagyobb összeget kitevőnek, a középsőnek a története. Miért n e m használta azt jól fel a Természettudományi Társulat? A magyaráza- tot minden valószínűség szerint Szily KálmAn hozzáállásában lehet lát- nunk. Szily, aki csaknem egy fél évszázadig volt a társulat élén mint fő- titkár, m a j d m i n t elnök, a m a g y a r tudományos élet g á t j á t látta a Schus- ter-féle kémiai műnyelvben, s mint a Természettudományi Közlöny meg- indítója, s m i n t a Magyar Nyelvőr első szerkesztője is sokat t á m a d t a a műnyelvet, s elég egyoldalúan annak megalkotóját is [52], Nem érezte il- lőnek, hogy miközben Schuster életművét támadja, ugyanakkor az ő nevét viselő j u t a l o m d í j a k a t hirdessen meg és osszon ki.
Ma, amikor t u d j u k és valljuk, hogy a kémiai műnyelv megteremtése a maga idejében szükségszerű volt, azt is elismerjük, hogy nem egyedüli eset az, hogy valami, amely a maga idejében a haladás lehetőségének biz- tosításához nélkülözhetetlen, később a haladás gátjává válik.
Nem Szily negatív megállapításaival kell tehát m a egyetértenünk, h a n e m Bugátéve 1, aki szerint ,,Schuster azon átmeneti kor h a j n a l á n élt, midőn még magyarnak lenni m a g y a r h o n b a n nem a n n y i r a dicsőség, m i n t inkább, ha n e m gyalázat is, legalább szánakozás és elmellőzés levén sorsa, ő üldöztetve — még halála után is — úgy szólván lopva nevelte n é m e t eredetű létére magyar orvosnak", m a g y a r szakembernek, s nem is a k á r - milyennek, tanítványait [53].
I R O D A L O M
[1] Bugát Pál: Emlékbeszéd Schuster János rt. felett. Magyar Tudós Társaság Évk.
V. (1841.) 132—158. o.
[2] Uo. 143. o.
[3] Pallas Nagy Lexikona 14. köt. Bp. 1897. 990. o.
[4] Gubernium Transylvanicum in politicis 4706 1808.
[5] Gub. Trans. 9535/1808.
[6] Hogy es Endre: Emlékkönyv a budapesti magyar Tudomány Egyetem Orvosi Ka- rának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 151. o.
[71 A Kir. Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1941-re. 117. o.
[8] Römpp: Vegyészeti Lexikon 3. köt. Budapest, 1961. 193. o.
[9] Szőkefalvi—Nagy Zoltán: Az egykori kolozsvári „kémiai-melatturgiai iskola".
Egri Tanárképző Főiskola Tud. Közi. 1968. 293—325. o.
[10] Schedel Ferenc: Életrajzi toldalék a MTT történetéhez. A M. Tudós Társ. Évk.
IV. .1840.) 229—230. o.
[11] Wintert: Neure Versuche um Andronie zu erhalten. Neues Alig. Journ. d. Chem.
IV. (1805.) 583—597. o.
[12] Wintert, I. I.: Accessiones ad Prolusionem suam. Buda, 1803. Praef. VIII. ill, 424. o.
[13] Wintert, Jacob Joseph: Darstellung der vier Bestandheile der anorg. Natur.
Jena, 1804.
[14] L. S. (Ludwig Schedius): Bücher Anzeiger. Zeitschrift von und für Ungern.
VI. (1804.) 51—54. o.
[15] Schuster, Johann: System der dualistischen Chemie. Berlin, 1807.
[16] Salzburger Zeitung, 1808. 226. o.
[17] Gubernium Transylvanicum in. pol. 4706/1808 melléklete.
[18] Schuster: Chemia theor. et pract. (TIT Könyvtár, Kézirat, 1989. sz.)
[19] Schuster, Johann: Lehrbuch der pract. Chemie. Pest, 1835 (Kolozsvári Egyete- mi Könyvtár Kézirattár).
[20] Szathmáry László kéziratos kémiatörténete, 30. o.
[21] Bugát: id. cikk 152. o.
[22] Wurzbach, W.: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich.
[23] Fejér György: A' Magyar Királyi Pesti Universitás literatúrai érdeme. Tud.
Gyűjt. 1818. X. 16. o.
[24] Lübeck, Johann Karl: Allgemeines ökonomisches L e x i k o n . . . II. Pest, 1812.
420. o.
[25] Gehlen, A. F.: Ueber die Wirkung des salzsauren Gas auf Terpentinöl und den sogenannten Kampher aus Terpentinöl. Neues Allg. Journ. a. Chemie. VI (1806.) 470. o.
[26] Schuster: Dissertatio de intrita aquaria (mortario aquario), 1825. (Kézirat, Term.
Tud. Múzeum, Bp.).
[27] Szinnyei József: Magyar Könyvészet XII. köt. 706. o.
[28] Gyógyszeres Értekezések... tek Schuster János kir. oktató vezetése a l a t t . . . Pesten, 1829. és 1830.
[29] Kitaibel, Paulus: Hydrographica Hungáriáé. Pesth, 1829.
[30] Batsó, Valentinus: Diss, inauguralis chemica de Aspidio filice.
[31] Batsó, Valentinus: Diss, inaug. chem-pharmaacologico-medica . . . praeparata in usum medicUm. Pestini, 1830.
327
[32] Christen, Christopherus, And.: Diss inaug. med. Opium historice, chemice et phamramcologice consideratum. Pesth, 1819.
[33] Tamássik István: Gyógysz. Ért a' Nadragulyadékről és a' Higany kettedzőldlet- ről. Gyógysz. Ért. 1829. 161. o.
[34] Trandaphill, Cosmas: Bases et acida p l a n t a r u m aerium. Buda, 1837.
[35] Orfila: Rettungsverfahren, Pesth, 1819.
[36] Bugát: id. cikk, 148. o.
[37] Gótzy Károly: Az a r a n y szikanyzöldletről és a kettedférjegsavas hamagról.
Gyógysz. Ért. 1830. 85. o.
[38] Pintér Jósef: A' vasany-kékletről és a fojtósavas higacsról. Gyógysz. Ért. 1929.
153. o.
[39] Koch Sándor: A magyar ásványtan története. Budapest, 1952.
[40] Kováts, Michael: Lexicon mineralogicum enneaglottum. Pest, 1822.
[41] Papp Jósef: Öröm-ünnep. Pest, 1824. 43. o.
[421 Tud. Gyűjt. 1829. IX. k. 97. o.
[43] Bugát: id. cikk, 155—156. o.
[44] Tsóharner Boldog: Tapasztalati természettudomány, fordítva Bugát Pál által.
Buda, 1836.
[45] Szőkefalvi—Nagy Zoltán: A kémiai elemek és néhány fontosabb vegyület el- nevezései 1745-től 1872-ig. M. Vegyészeti Múzeum Közi. 1968. 3. szám "l—48. o.
[46] Bugát Pál: A Schuster-jutalom-kérdés a természet-vegytani tudományokra.
Orvosi Tár, 1840. I. k. 8. o.
[47] Orvosi Tár. 1840. I. k. 176. o.
f48] Melier Simon: Ferenczy István élete és művei. Budapest, 1906. 262. o.
[49] Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története 1841—1941. Budapest, 1944.
[50] Természettud. Közi. 1899. 97. és 99. o.
[51] Gombocz: id. mű.
[52] Szily Kálmán: A természettudományi műnyelvről a magyar irodalomban. Ter- mészettud. Közi. 1879. 329. o.
[53] Bugát: Schuster h á r m a s emléke. M. Orv. és Term, vizsg. első naggyűlésének munkálatai. Pest, 1841. 26. o.
BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER HEIMATLICHEN LEHRSTÜHLE FÜR CHEMIE III.
JOHANN SCHUSTER
DR. ZOLTÁN SZŐKEFALVI-NAGY
Johann Schuster hat seine Kenntnisse im Gebiet der Chemie von Jakob Winterl, dem ersten Universitätsprofessor der Chemie in Ungarn e r w o r b e n ; er w a r sein Assistent, u n d später folgte i h m auch auf dem Lehrstuhl. Während seiner etwa 30- jährigen Professorstätigkeit entwickelte er eine eifrige Aktivität im Interesse der Erweiterung der chemischen Literatur von ungarischer Sprache. Seine wissenschaft- lichen Erfolge waren nicht dauerhaft, a b e r als Verbreiter der Chemie verdient er unsere Beachtung auch aus der Perspektive von anderthalb Jahrhundert.
