Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez I. Winterl Jakab

Dr. SZÖ K EFA LVI -N AG Y ZOLTÁN tanszékvezető főiskolai docens:

ADATOK A HAZAI KÉMIAI TANSZÉKEK TÖRTÉNETÉHEZ

I.

Winterl Jakab

A te rm és z e tt ud om án yok hazai t ört én et éb en mé g sok tisztázatlan kérdéssel t alá lkoz hatu nk. A k ut at á s ok meglehe tős rapszodikus volta mia t t n e m is csodálható, hogy egyes kérdések, t ermés ze tesen éppen a le gnehez ebben megoldhat ók, ki m a ra d t a k az eddigi vizsgálatok köré- ből, s így eze knek részletes fe l tá r ás a elmaradt.

Ezt, a t ud o má n y t ör t é ne t i sze mpontból e gyá lta lá ba n ne m helyes el- hető e lj árá s t erősíte tte az az i rá ny z at is, amely t u d o m á n y u n k mú l t j á b ó l csakis a mi nde n szempontból pozitívnak muta tk ozó mo zz ana to kat igye- kezett me gmu ta tn i. Ki kí vá nta e mel ni a kiválókat, azokat eszményítve, szinte tu domá ny os h ősö kké magasztalta, elhallga tv a azonban azt, hogy legkiválóbb k é mi ku sa i n k is ren delk ezt ek hibá kka l, t á rgyi és ideológiai tévedésekkel. Eme ll ett viszont a te lj e s elhallgatás lett az osztályrészük mindaz oknak, a kiknek értékelését ilyen e gyoldalúa n megadni n e m lehe- tett, ak ikne k mű kö d é sük egészét mé g esz ményí tve sem lehet egyé rte l- m ű e n pozitív módon értékelni, u gya n ak ko r viszont mé gsem lehet tagadni, hogy e gy-két moz za nat tal ezek az e lhallgatottak is h oz z á já ru l- tak a ké mia hazai terjesztésé he z, műveléséhez.

Most, amikor h a z á n k b a n a m ú l t tárgyilagos é rté kelésébe n szorgos k u t a t ó m u n k a folyik, sz a kí ta nu nk kell a kémia t ö rt é n e té n e k szemléle- tében is az eddigi egyoldalúsággal, szembe kell n é z n ü nk azzal is, amivel f e n n t a r t á s nélkül n e m büszké lke dhetü nk, de a mi ne k m e g mu t a t á sá r a a haza i kémia fejl ődé sé ne k reális képe megraj zolá sáh oz fe lt é tl en ül szüksé günk van.

A kémia hazai fejlődés e ú t j á n a k megrajzolásá hoz szinte döntő jelentőség ű i sme rn ün k a hazai felsőoktatás i in t é zm én y e k kémia i ka te d - ráin ak, s azok betöltőine k szerepét. Az első ké miai tanszék, a Selmec- bá nyá i akadémia kémi a i k a t e d rá j a törté neté t Proszt Ján os professzor p él d a mut a t ó tárgyilagoss ággal és alapossággal összeállította [49]. Ezt a 22 évvel ezelőtt me gj e l e nt kiváló tu d o má n yt ö rt é n e t i m u n k á t azonban ne m követ té k ú j ab b , hasonló dolgozatok. Előbb va gy utóbb, a ká rh ogy is, e lk e rül h et e tl e nn é válik az, hogy haz ánk egész t u d o m á n y t ö rt é ne t i mú l t-

.113

ját. s benne összes felsőoktatási intézmé nyünk szerepét a kémia fejlesz- tésében, terjesztés ében tisztázzuk, s a mai reális nézőpont alapján értékeljük.

Különösen fontos, hogy megvizsgáljuk, mi volt országunk legrégibb egyetemének szerepe a XIX. század közepéig a kémia tudomá nyána k fejlődésében. Ez a kérdés b ármen ny ir e kézenfekvőnek látszik, s felüle- tes szemlélőnek b ármen ny ir e is könnyen megválaszolhatónak mutat- kozik is, egyike a számos problematikus kérdések legproblematikusabb- jainak. Amikor te há t most e kérdé s megválaszolásához kívánok adatokat szolgáltatni, n e m k ö nn y ű felada tot vállalok, még akkor is, ha tudom, hogy a válasz legjobb akarat mellett sem lehet olyan sokoldalú, amilyent a problematikus kérdések sokoldalúsága megkövetelne.

A kérdés megválaszolásának szükséges voltán kívül vonzónak is mutatkozik a válasz keresése azért is, hiszen olyan időszakba esik e tanszék életének kezdete, amikor má r összegyűltek azok a tudományos felfedezések, amelyek ne m sokkal később lehetővé tették a tudomány lángeszű fo rra dalmárai számára, hogy a tudományos vizsgálatok meny - nyiségi felhalmozódását a tudományos szemlélet minőségi megváltozása irányába fordítsák át. Akkor azonban, amikor a tanszék megalakult , a tudomány legjobbjai még a tudományos eredmények zűrzavaros káo- szából csak k ere sté k a kivezető egyenes utat, de nem találták meg az eligazodás biztos i rán y tű jé t. Minden kísérletezésnek voltak könnyen elfogadható, a tudományos eredményekkel nagyon jól összehangolható részletei, ug yanakkor viszont minden ú j elméletnek, még a később helyeseknek bizonyultaknak is, sok olyan hiányosságuk volt, amely azcknak hitelét jelentős mé rté k be n lerontotta. Érdekes, sőt izgalmas feladat egy tanszék életén keresztül vizsgálni, hogyan tudot t e kor kémikusa eligazodni az ú j irányzatok útvesztőjében, s hogyan segített mag a is a kibontakozás keresésében.

Hazai ku l tú rtö rté n e tü n k fontos problémájár a is k ere snün k kell a feleletet, arr a ugyanis, hogyan vált az előbb nagyszombati, majd pesti egyetem, ez a kezdetbe n egészen idegen test, fokozatosan a magyar kulturális élet egyik középpontjává. Azzal, hogy az egykori jezsuita akadémiát Mária Terézia rendelet e tudományegyetemi ran gr a emelte, s számos katedrával, közte 1770-ben a kémia és botanika közös tanszéké- vel is megerősítette, nyilvánvalóan nem biztosíthatta egyben ennek az intézménynek a hazai kulturáli s élet irányító szerepét. Minden egyes tanszéknek, s minden egyes professzornak külön-külön meg kellett vívnia harcát helyéér t a magyarországi ku ltúrában.

A kémiai tanszék első professzorának minden szempontból különö- sen nehéz volt a helyzete. Nem hazánk szülötte volt, s ne m is volt a szó mai értelmében v év e specialistája a vegyészetnek.

Wintert Ja kab, akinek a nagyszombati egyetemen először kellett a vegytant előadnia, osztrák születésű orvos volt. Tanulmán yai t a bécsi egyetemen végezte. Több volt, mint átlaghallgató, má r egyetemi évei alatt résztvet t a hírneve s Heinrich Crantz professzor vezetése mellett a tudományos mu n k á ba n a botanika területén . Disszertációja, amellyel Winter l 1767-ben szerezte meg az orvosdoktori fokozatot, mégsem bota-

nikai tárgyú, h anem a lázak keletkezésének elméletéve l foglalkozik.

A dolgozat első mondat a azonban el á r ul j a a szerző fő érdeklődési körét, azt í r j a ugyanis, hogy bizonyos m ér t ék ben jogosan várhatt ák volna tőle, hegy más t árgya t válasszon a disszertációja t émá j ául , hiszen úgy i smer - ték őt, mi nt aki a természet raj zot és a kémiát szerette elsősorban [2], A doktorátu s megszerzése u t án elsőbb Felső-Ausztriában fol ytat ot t orvosi gyakorlatot, ma j d a magya r bányavárosok orvosa lett, így köz- vetlen kapcsolat a a tudományos él et tel átmeneti leg megszakadt. Sziny- nyei [45] ugyan Winterl művéne k t a r t j a az 1770-ben Kaim I gnác neve alatt a „kétes f émekr ől " kiadott dolgozatot. Petrik [41] és Hőgyes [44]

pedig közös m unk án a k említik. A dolgozatban erre vonatkozó ut al ás nincs, s az idézett szerzők sem indokol ják megál lapításukat .

Amikor Winterl az egyetem új o n n a n lét esít et t tanszékére került, mi ndenképpen nehéz volt a kémiában és a bot ani kában egyar án t kor - szerű tudományo s m un k á t elkezdeni. A tanszék igen szűkös lehetősége k között indult meg, ilyen k örül mé nyek között a mu nk a megszervezése szinte ember fel et t i mu nk át kívánt meg. Pauler adatai szerint a vegyt ani l aboratóriu m felszerelése 600 forintot, a kísérletekre évente 300 forint ot , a l abor áns fizetésére 144, a szükséges könyvekr e egyszer s mi nde nkor r a 200 f ori nto t adott a kor mány [39].

A tudománytörténet i adato k felületes kezelésére m uta t az, hogy a tanszék alapításának évét Petrik, s őt követve Hőgyes és Szinnyei 1770-re. a Pallas Nagy Lexiko n [47] 1771-re. Gortvay [52] pedig 1772-re teszi.

A magyarországi egyetem professzoraina k önállóságát a kor má ny, annak ellenére, hogy a professzorok többsége osztrák volt, er ősen meg- köt ötte lényeges és lényegtele n kér désekben egyar ánt. Egyet len tudo - mányos könyvet sem vásárolhat ta k a kormán y kül ön engedélye, a bécsi eg3^retem külön véleményezése nélkül. Szathmáry adatai szerint [48] elő- írták, hogy a kémiai előadásokat Jaquin Miklós és Bergman munkái alapj án kell megt ar tani . Azok a jegyzetek azonban, amelyek Winterl előadásairól f e nn ma r ad t a k [10, 11, 20, 22], azt bizonyítják, hogy nem engedte magát mások irányzatától megköt ni.

Merészen szakított sok régi előítélettel, s csak azt volt haj l a ndó hel yesnek elfogadni, amit kísérletei alapj án ő maga is hel yesnek látott be. Mint kísérletező, az egész világon ismert és elismert volt. Guyton de Morveau, a hal hat at la n kémikus azt í r j a kort ársáról , „hogy ő az akt uá- lis ismeretek, a l egúj ab b kísérletek színvonalá n áll, amelyet stílusának re ndkí vül i tömörsége mutat , nagy számú kí sér letre hivatkozik, amel yek s aj á t j ai és hogy legtöbbször csak a kísérletek ny omán halad' ' [24],

Ügy hiszem, hogy így t ekintv e Winterl szerepét a kémia f orr adal - mának idején, csak elismeréssel ér t é kel h et j ü k azt, hogy m e r t önálló- ságra törekedni. Ha így nézzük ezt a kérdést, akár dicséretként is ért - h et j ük Störkh udvari tanácsos vél eményét , amel yet a nagyszombati egyetem meglátogatása u t án t erj es zt ett a bécsi kormányhoz: „Láthat ók

— í r j a — olyan professzorok, akik ú j módszereket alkotnak, és a ma má r jól megszilárdult t ant nem becsülik; legalább is erről beszélnek

.415

azok az orvosi értekezések, amelyek Nagyszombatban eddig megjelen- tek, az is, amelyik a kémiai rendsze rt tartalmazz a . . . " [6].

Nincs jogom, sőt nincs is okom arra, hogy Winterl személyét indo- kolatlan dicsfénybe hozzam. Azzal, hogy szakított sok minden régi elő- ítélettel, még csak a kezdő lépéseket tette meg, már sokkal nehezebb mu n k á t követel t volna meg az, hogy a továbbhaladás helyes ú t j á t kidol- gozza. Ebben Winterlnek már n e m volt elég szerencséje. Rengeteg téves nézete volt, s helyes meglátásait sem volt e re je általában teljesen kidol- gozni. A következőkben, az egészen reális ké p kialakítása végett végig- f u t u n k nézeteinek főbb, jellemzőbb részletein.

Winterl kémiai eszméinek jellemzőbb részletei:

1. A kémia tárgyköre.

A kémia tá rgy kö r e vonatkozólag Winterl minden egyes művében más és más meghatározás t olvashatunk. A legegyszerűbb talán az, amely szerint akémia „testek összetevő részeit tanító tu do má ny " [22].

Egyik tanítványa az ő nyomdokán haladva bővebben ezt így határozta meg : „A kémia a testek elemeinek, és azok egymástól különböző vonzá- sának, közömbösségének és taszításának a tu do má ny a " [5]. Az 1782-ben tartott előadásairól készült jegyzet azt is kiemeli, hogy a kémia azzal, hogy megismeri az elemeket, elválasztja és kombinálj a azokat, a termé - szet belső megismerését szolgálja, amit aztán az emberiség hasznára elterjeszt [11].

A meghatározások általánosságban ma is helytállóknak tarthatók, ez utóbb említett meghatározás egyben arra is rámutat, hogy Winterl sohasem fogadta el a tudomány l'art pour l'art voltát.

2. Az anyagok kémiai rendszerezése.

Winterl hosszú tudományos működése folya mán g yakran visszatért arra a problémára, hogyan le hetne a természet anyagait kémiai alapon oí,ztályozni. A legelső adatunk az erre vonatkozó próbálkozásról abban a dolgozatban található, amelyről Störkh előbb említett jelentésében szó volt.

Ez a dolgozat Reineggs J ak a b, a később világhírűvé vált vegyész doktori disszertációja volt [5]. A disszertáció szövege nem á r ul j a el ugyan tartalmának és a vizsgáztató professzor személyes nézeteinek szoros kapcsolatát, mégsem ké te lkedh etünk ebben. Eltekintve a doktorandus és professzora közötti szokásos kapcsolattól, bizonyítja a Széchenyi Könyv- tá rban levő könyvpéldá nyon tintá val való bejegyzés is, amelynek fo r- dítása így hangzik: ,,Ez a kémiának a híres Winter l professzor által fel- épített, és ebben a dolgozatban először meg je le ntetett rendszere."

Winterl ebbe n a rendszerezésben igen érdekes, bár szerencsésnek n e m bizonyult kísérletet tesz az anyagok genetikai osztályozására, vagyis olyan osztályozásra, ami megfelelne az anyagok keletkezésének.

Mindent egy közös kiinduló-anyagr a vezet vissza. ,,A természetes kémia alapja — mon dj a — mindenn ek a tengerből való származása és minden- nek a tengerbe való visszatérése."

Ez a felfogás, közismerten nem új, hiszen Thálesznél is, de még előtte is, azóta is gyakran lehetett vele találkozni. A XVIII. század végén a geológiában uralkodó nep tunis t a felfogást vitte át ebben a próbálko- zásban a kémia területére. A későbbiekben sokan szemére vetették Winterlnek, hogy ezzel az elmélettel tula jdon kép pen Helmont követője- ként jelent meg. Egy későbbi vitairatban err e válaszolva helyesen mondja, hogy egy ilyen nagy kémikus n yomán elindulni még akkor sem szégyen, ha téves útr a jut el ezen az úton.

Az az alapgondolat, hogy a világ minden anyaga egy egységes ős • anyagra vezethet ő vissza, a világ anyagi egységét hirdető feltétlenül materialista, bár naiv materialista felfogásnak felel meg. Az ősanyagra vonatkozó ilyen vagy olyan felfogás egyébként is a mai napig követhető általános kémikus-gondolkodásmóddal vág össze [56].

A természet anyagait a genetikai elv alapján Winterl nemzedé- kekre, generációkra osztotta. Az első nemzedéket a tenger alatt képző- dött rétegek képezték, ahova a márványt, márgát, palát sorolta. A máso- dik nemzedékként az ásványokat (minerae) említette. Ezen belül:

meddő, gyúlékony, ízet adó és fémes ásványok csoportját állította fel.

A. harmadik generáció a szerves anyagokat foglalta magában. A további csoportok az átalakul t anyagokkal foglalkoznak, részletes ismertetésü- ket azonban ne m tartom fontosnak (IV. Regenerata, V. Recomposita, VI. Transsubstantata, VII. Destructa, VIII. Revivicata).

Ez a rendszerezés nem vált általánosan elfogadottá, a magyar iro- dalomban nem is találunk sehol erre vonatkozó utalást, rövid időn belül feledésbe ment. Maga Winterl is igyekezett a rendszerezés ne héz felada- tát más alapok teremtésével megoldani. A századforduló körül má r olyan rendszert alakított ki, amelyik sok szempontból ma is követhető: „Min- den test vagy sav, vagy bázis (egymás természetes ellentétei), vagy semleges (vagyis savból és bázisból álló) vagy az adiaphoron-nak neve- zett csoport tagja (az egyik előbbi csoportba sem tartozó)" [21],

E csoportok közül az első három (savak, bázisok, sók) az elektroli- tokat, a negyedik a nem elektrolitokat foglalja magában, ilyen értelem- ben nem tér el a tudomány mai álláspontjától .

A csoportok közül az első háro m nevét egy korabeli magyar nyelv ű tudósítás így tette át ma gy a r nyelvre: Fenékek (Bases), Savanyékok (Acida), Vegyesek (Neutra) [26].

3. A kémiai elemek.

A kémia fo rrad almána k idejében jó tájékozódási alapot biztosít szá- mun kr a az, ha megfigyeljük, hogy egy kémikusnak milyen a felfogása az elemekről. Ebből ugyanis általában meg tudh atju k, hogy a szemben- álló, részben párhuzamosan meglevő nézetek közül melyikkel tart, mi- lyen mértékb en vette át a kémiában forradalmi újdonságú elméleteket.

A kérdés feltevése Winterl esetében különösen indokolt, minthogy La- voisier kortárs aként még azt is meg lehet figyelni, mikor és milyen mér- tékben hódol be az ú j felfogásnak, s me nnyiben jelent az ő számára, mint kortársai számára is, régi szellemű neveltetése visszahúzó akadályt az ú j elfogadásában.

27 417

Közismert, hogy Lavoisier elmél et e nem m inde n ellenállás nél kü l tört magá nak utat. A legkiválóbb n ém et és angol tudósok, köztük azok is, aki k az ú j el mélet kísérleti alapj ait szolgáltattá k (mint Scheele, Cavendish, Priestley íéletük végéig kitartotta k a flogiszton-elmélet mellett.

Kezdetben, ez természetes, W i nt er l is flog'isztonos szemmel nézte a kémiai változásokat. Helyesen megérezte azonban, hogy a flogiszton- elmél et nek olyan korlát ai vannak , amelyeket feloldani csak ú j a b b kísérletek fognak [11].

Különösen ki kell emelnün k azt, hogy a nem francia vegyészek közül a legelsők között látta meg Lavoisier taní tásának korszakalkotó jelentőségét. Jogos büszkeséggel í r j a le 1800-ban ezeket a sorokat: „Alig vált i s mert té nál unk Lavoisier ú r n a k az ón meszesítéséről szóló disszer- tációja, má r 1782-ben elsőnek h a gy t a m el az angolok és a német ek által még élesen védelmezett flogisztont, noha maga a kiváló f é r f i is csak a következő évben, m i u t á n előbb az égés összes f ajt ái t megvizsgálta, mér t e a végleges csapást a S t ahl -fé le hipotézisre" [18]. Hogy az anti - flogisztikus kémia m i ko r jelent meg először a pesti kémi a-kat edr a elő- adásain, nem t u d j u k megállapítani , minthogy arányl ag kevés felj egyzés m ar a dt ebből az időből. Az 1782-ben készült jegyzetében Winterl még nem is említi Lavoisiert, a többi kézi rat részben d át um nélküli, de meg- állapít hatóa n jóval később i eredet űek.

E kérdést azért tart ott am fontosnak ilyen részletesen elemezni, mi nthog y még most is ol vashatun k olyan kijelentést, hogy Winterl a flogisztikus rends ze r híve lett volna előadásaiban még a századforduló idején is. Ez így fe l t ét l e nü l helytel en megállapítás. Pauler Tivadar gon- dos f or r ás t an ul m án ya i alapján ép pen azt állapította meg, hogy ko r t ár - saival való viszonya ép pen azért r oml ott meg, m e r t merészen volt olyan bátor és elfogadta a t udomán y ú j , sokszor még be sem igazolt tételeit.

„Winterl a vegytan hír es tanára — í rj a P aul er — egyike volt azon f é r - fiaknak, kik kor tár sai kat megelőzve ú j időszaknak előhírnökekén t jel en- nek meg, és annál f ogv a több t ámadásban részesül t" [39].

Megtalál juk azonban annak is az okát, miből eredt Winterlnek az a híre, hogy a flogisztono s kémia hí vekén t ta rt ott ki. Nem volt ugyanis ha j l an dó Lavoisier t aní t ásai t teljes egészében, mi nden f e nnt ar t ás nélkül elfogadni. Nem visszafelé kívánt l épni Stahl elméletéhez, hanem a La- voisier által ny új t ot t alapok felhasználásával az ú j évszázad kém i áj á nak alapvet ését szándékozott megadni. E megállapítás igazolására l egjob b talán egy ellenfelének, Bucholznák megállapításait idézni, aki egy vita- cikkében így ír Winterlről és követőiről: „nem kevesebbet kí vánt ak ők elérni, mint hogy a kémia új, a hal hat atl an Lavoisier által alapított rendszer ét tökéletesítsék , helyesbítsé k . . . és hogy minket a természet - t udomá nyba n egy eddi g el nem ér t magas álláspontra vi gyenek " [29j Az igaz, hogy ez neki általánosságban nem sikerült, de néhány kérdés- ben figyel emreméltó megállapításoka t tett.

Lavoisier el mélet ének l egfont osabb kérdése az, hogy mit teki n t Ö elemeknek, s mit m o n d összetett anyagoknak . Az elem fogalmának meg- határozásába n pont osan Lavoisier elgondolását követi Winterl is. Mind-

ketten azt mondják , hogy elem az, amit tovább nem lehet bontani, csak viszont Winterl sokkal jobban kihangsúlyozza azt, hogy elem az, amit nem sikerült eddig szétbontani. Az hogy valamit elemnek t eki nt ün k vagy sem, az nem a dolgok természetéből, hanem a mi bontási eljárá- saink végességétől függenek [56].

Winterl tanítványa , Kováts Mihály ízes magyarságga l ezt így fejezte ki: ..A legislegutolsó különböző részt végsőtárgynak, v. kezdetnek (ele- mentumnak ) nevezzük. Ámbár a titkáts a kémikus — sok testeket tovább különböző részekre szél jel -nem-bonthat; mindazonáltal azokat tsak azért nem bonthatjuk-széljel ; mivel az a' ra szükséges szerszámaink nintsenek, v. tsak azért tetszenek ezek kezdeteknek, mivel az érzékeny - ségeink vastagabbak, mint sem meg különböztethetnénk azoknak a^! részeiket egymástól " [31].

Ez a bizonytalanság az elem fogalmának meghatározásába n volt Winterl tévút ra jutásának legfőbb kiindulópontja. Sok esetben összetett anyagnak tanított olyanokat, amelyeket a kortársa i elemeknek tartottak , ugyanakko r viszont máskor elemnek mondott összetett anyagokat, így például a vizet is akkor, amikor már a kísérleti bizonyítékok az ellenkező mellett tanúskodtak.

Az. hogy kortársaival szembeszállott, s gondolatai egyéni utakra vitték őt, nem felt étlenül hibáztatható, tették ez a kémia legkimagaslóbb elméi is. Paul Waiden ez a korszakot így jellemzi: ..Ebben a korszakban a természetfilozófia és a romant ika kapcsolódva a fizikához rátette bélyegét a kémiára, ez teljesen telítődött spekulációval" [51]. Ez a spe- kuláció sok jót hozott, így eredményezt e többek között Dalion atomtanát is, eredményezett azonban életképtelen eszméket is. Winterl gondolatai túlnyomórészt terméket lenne k bizonyultak annak ellenére, hogy tartal - maznak sok figyel emre méltó részletet.

Igyekezett kigyomlálni Lavoisier zseniális tanításából azt, amit a tu- domány fejlődése a későbbi évtizedekben meg is cáfolt, tévedése azon- ban ott van, hogy nem tudott ehelyett jobbat, elfogadhatóbbat, időállób- bat adni.

Legtöbb tévedését a kémiai elem fogalmának helytelen szemléletére vezethet jü k vissza. Nem látta a vegyület és az elem között levő lényeges különbséget. Ezért osztotta fel a testek összetevőit „közelebbiek"-re és ,,távolabbiak"-ra. A közelebbiek keletkezne k az első felosztás eredmé- nyeiként, mint például a tej közelebbi összetevői a vaj, sajt. író. A távo- labbi összetevőkhöz a felosztottak tovább osztásával jut unk , így (sze- rinte) a vaj továbbosztása során vízhez, hidrogénhez és androniához j u t u n k [22]. Ez utóbbi összetevő Winterl „felfedezése".

Mint szorgalmas kísérletező, megismételte ugyanis az irodalomból ismert kísérletek tömegét. Azt állapította meg, hogy minden kísérlete közben van az anyagnak egy része, amely nem engedelmeskedik az álta- lános törvényszerűségeknek. Ahogyan ma lát juk , az akkori tisztátalan vegyszerekből odakerült különböző szennyezések okozták ezt. Winterl helytel en okfejtéssel éppen a leírt törvényszerűségtől való eltérést, a kis mennyiség ű különlegesen viselkedő anyago t vélte a lényegesnek. Az a gondolata támadt, hogy van egy különös anyag, amely nagyon sok

27* 419

mi ndenb en benne v an. s ez az, am i legtöbb esetben az illető anyag lényegét adja. Ezt az anyagot nevezte el ő andronia-nak.

Az évek során t öbb leírást közölt az androni ának tiszta állapotban való előállítására vonatkozóan. Az így nyert, f e h ér porszerű, andr oni á- nak vélt anyag állítólag különös sajátosságokkal rendelkezik: a rézzel vegyülv e molibdént, ólommal báriumot, wo l f r ám mal és egy ismeretle n ha rm ad i k anyaggal e gy üt t képezi az ónt, hidrogén és andronia építi fel a szenet stb.

Ezek a kísérletek , és az ezekből levont emlí tett következtetése k először az 1800-ban kiadot t Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni című művében j e l e nt e k meg, m a j d különböző szakfolyóiratok is közöl- tek er r e vonatkozóan közleményeket. Világszerte igen nagy érdeklődés- sel for dul ta k az ú j er edmények felé, különösen akkor, amikor az ismert - nevű dán fizikus, H a n s Christia Oersted a kísérletek megismétlésével ugyanazokhoz az eredményekhez jutott, s ez eredményeket korszak- alkotó jellegűekne k vél ve 1803-ban Winterl cirkalmas mondatokbó l álló latin nyelv ű könyvét néme t nyelven tette mi nden k i által hozzáférhetővé és ér thet őv é (Adatok a tizenkilencedik század kémiájához címmel) [19J.

Nem sokan váll al ták a kísérlete k megismétléséne k nehézségeit, kü- lönösen akkor, a mi ko r egyre több olyan közl emény jelent meg, hogy azoknak sem siker ül t a különben is hihetetlenne k látszó kísérletek meg- ismétlése, akik egyik-mási k leírt eljárás al apj án megpróbáltá k Winterl különös e re dménye in ek ellenőrzését.

A későbbiek során sokszor panaszkodott Winterl, hogy kísérleteit, amel yeket ő alapvet őknek hitt, ált al ában ne m ismétlik meg, s így a vita ne m a különböző kísérl ete k között, hanem csak spekulatív úton folyik.

Igazán mindent me gt et t , hogy a t udományos élet figyelmét kísérleteire fel hívja , kérve azt, hogy nagyjelent őségűne k érzett felfedezéseinek el- fogadásáró l vagy elvetéséről tudományo s alapossággal döntsenek.

A Prolusionest a göttingeni tudós társaságnak aj án lott a (amelynek egyébkánt a ma g a is tagja volt), a Jénai Ásványtani Társaságho z (amelynek ugyancsak tagja volt) hosszabb levelet írt, amelyben kérte, hogy megje len ő könyvéről m ond ja na k bírálatot. „A bír ála tban, kérem, egyáltalában ne kí mé lj enek engem, azonban csak úgy, hogy kísérleteket állítanak szembe, vagy pedig végeredményei m inkonzekven- ci ájá t mu ta t j á k b e alaposan, mert dicsérettel vagy szidással, azzal, hogy hisszük vagy nem hisszük, mi n t az a göttingeni tudós tá rsa ságban történt, nem megyünk egy lépést sem tovább " [50],

A Frolusiones-hez 1803-ban (?) kiadott kiegészítések (Accessiones .. . [21]) be- vezetésében is a tárgyilago s ki'itikát hiányolja. A könyv végén pedig kérést közöl az akadémiákhoz és tudományos társaságokhoz, hogy tűzzenek ki pályázatot a ké- mia tárgyára vonatkozóan , hiszen, m i n t írj a „a fizikában minden f e l f e d e z é s . . . szennyezett, meg nem érett, és mindenesetr e a végső csiszolás híjával van". Kéri, hogy vizsgálják meg az ő eredményeit. „Nekem elég volt, hogy az árnyékokat fes- tettem meg, örömmel fogok gratulálni, ha azok teljes fényre hozva el fognak tűnni. " Nagyjából ezt olvashatjuk a Schuster tolmácsolásában német nyelven 1804-ben Jé nában kiadot t könyvében, s ezek a gondolatok visszhangzanak a külön- böző tudományos folyóiratok előkelő lapjain megjelen t cikkeiben is.

Az a kevés kut ató , aki Winterl kísérleteinek alapos ellenőrzésére szánta el magát, a r r a a végkövetkeztetésr e jut ot t , hogy szilikátos szeny- nyezés az, ami e kísérletek végén keletkezett, s nem valami különleges

anyag. A dán tudományos akadémia pályázatot is írt ki annak eldönté- sére, van-e különbség a kovaföld és az andronia között. Winterl részle- tesen válaszolt err e [32], megállapításainak igazát védelmezve, ma jd a vita eldöntése végett az általa előállított androniából a párisi akadé- miána k küldött. Ott a kor legnagyobb vegyészei, Fourcroy, Guyton de Morveau, Berthollet és Vauquelin vizsgálták meg [33]. Az 1809-ben ki- adott közlemény leszögezte, hogy a kapott anyag valójában kovaföld, amelyet mész, agyag, hamuzsír, vala mint vas szennyezett. Ez a 150 évvel ezelőtt kiadott akadémiai szakvélemény végleg lezárta a 10 éven át folyt vitát, megtépázva jelentős mé rték be n Winterlnék küzdelmes munkáva l kivívott vegyészi hírnevét .

Egy másik elemet is megtalálni vélt, a thelica-1, egy a bázisokhoz (alkálikhoz) sorolt anyagot, amelyikről ezt mo n d ja : „A thelica az orvo- sok elismerésére különösen méltó föld, minthogy az állati test leg- nagyobb részét ez építi fel az androniával együtt. A thelica szubsztancia vagy bázis, amelyik a mészföldtől különbözik" [22]. Ezt az elemet is olyan általánosan e lterjedtnek hitte, mint az androniát. „Ki kellene ku tatn i — írja —, hogy milyen arányba n fordul elő a mész és az andro- nia a kovában és a hamuzsírban, milyenben ford uln ak elő ezek és a thelica a magnéziában, milyenben a thelica, androni a és a vas a timsó- ban és a berilliumföldben" [21]. Ezektől a kutatásoktól vá rta annak a fel- tevésnek igazolását, hogy a mész, thelica, andronia és vas érdemlik meg csak az elem nevet, minden más ezekből, mint elemekből épül fel a világon.

A thelicáról is kitűnt, hogy tévesen értelmezett kísérleti eredmén y- nek köszönhette létét, s rövid, de nem is általános tündöklés után ez is eltűnt az elemek sorából. Az a felfogás, ami az elemekről WmterZben kialakult, tehát nem bizonyult helyesnek. Helytelen elmélete minde n méltányland ó buzgalma ellenére is tévútr a vezette.

4. Anyag és erő.

Az elemekről vallott felfogása Winterl elméletének nem egyedüli, s nem is egyedül vitatható része. Kortársai közül sokkal többen úgy tartották , hogy a Winterl-féle kémia sarkalatos pontja az anyag és az erő viszonyának sajátos magyarázata. A hírneves Ritter a vitatkozás idejé n is megmondotta, hogy ez „végtelenül fontosabb volt, mint az, hogy van-e andronia vagy s em" [24].

Winterl szembeszállott azzal a vulgármaterialista felfogással, amely csak a szó közönséges értelmébe n vett, tehát tömeggel és kiterjedéssel rendelkező anyagot ismert el, amely a hőt, a fényt, az elektromosságot a többi elemhez hasonló, mondha tn i kézzelfogható anyagként tanította, s az energia szerepét tagadta a természetben. Felfogása lényegileg helyes, indokolt reakció volt e szűklátókörű, egyoldalú felfogással szem- ben, ugyanakkor viszont az anyag és energia helyes viszonyát meghatá- rozni nem tudta, ehhez a t udo má nyn ak egy évszázadra volt még szük- sége.

Az ő felfogása szerint az anyag tehetetlen, önmagától mozdulatlan.

Ez a felfogás az anyag mechanisztikus felfogásából fakad, csak a dialek-

.421

t ikus materializmus segítette a tudomány t annak megértéséhez, hogy az anyag és a mozgás elválaszthatatlan, az anyag nélküli mozgás épp úgy elképzelhetetlen, mint a mozgás nélküli anyag, hogy a mozgás az anyag elvál aszthat atla n saj átsága , at tri but uma.

Nem f ogadha t ó el tehát Winterl tanítása ma az anyagról, hogy azonban egész kémi ai felfogásával megismerkedhessünk, szükséges, hogy ezzel is foglalkozzunk.

Jellegzetesen mutatkozi k meg az anyagró l vallott nézete abban, ahogyan az anyag atomos felépítését elképzeli. Az ő atomj ai teljesen passzív részecskék, amelyeknek még annyi aktivitásuk sincs, hogy saj át - ságaikat önmaguk h at ároz hat nák meg. „Hogy egy atom arany, és egy mási k vízként f o r d u l elő, azt n em maga az atom határozza meg . . ., mert az atom önmagától halott, vagyis relatív sajátságo k nél kül való." Az anyag szerepe a vált ozásokba n csak az, hogy a különböző erők kifej lő- dését akadályozza, ezért nevezi Winterl az anyagot : akadályozó oknak (causa religans). Állításainak lényegét így foglalja össze: „Mindaz, ami reánk hat, i mmater iál i s" [21].

Helytelen, d u r v a leegyszerűsítés e lenne a dolgoknak, ha W int erlne k ebből a kijelentéséből ar ra következtetnénk , hogy kortársaiva l szemben az idealizmust képvi selt e volna. Az „immateriális " szó itt csak a kézzel- fogható anyag tagadását jelenti. „A moder n kémia is dolgozik, tudato- san vagy t uda t t al a nu l súlynél küli mennyisége k addiciójáva l és szub- sztrakciójával, hogy bizonyos sajátságo k megj elenésé t előidézze" — írja Waiden [51]. Az az igazság, hogy Winterl felfogása anti-dialekti kus t ehát metafizikus, midőn az er őket és az anyago t ilyen élesen és követ- kezetesen elválaszt ja egymástól. Nem lehet azonban ezt csakis az ő hibá- j á nak t art anunk, ez a szemlélet kora szemlélete volt, mi nt Kerekes F er enc idézi, Davy is sokban h aj l ott az anyag és erő i l venf aj t a szemlé- lete felé [36].

Már a Reineggs által ki adot t könyvben megt al álju k Winterlnek azt a gondolatát, hogy a t ermés zetben lejátszódó minden f ol yamat rúgój át az anyagtól nem f üggő „erők"- ben kell keresnünk.

Ott a következő e r őf aj t ák at sorolja fel: 1. Mozgáserő. 2. Vonzáserő.

3. Tapadó - és taszítóerő. 4. Veleszületett erő. 5. Az állati élet ereje.

6. A növényi élet ereje. A felsorolá s meglepően logikus, s könnyen pár- huzamb a lehet hozni Engelsnek a mozgásformákról szóló ismert fel- sorolásával. Az 1. megfelel a mechanikai mozgásformának , a 2—3. a fizi- kai mozgásnak (gravitáció, elektromosság, mágnesesség), a 4. a kémiai mozgásnak, az 5—6. pedig a biológiai mozgásformána k felelne meg.

Az elmélet fejlődésé t e pont tó l kezdve nyomon lehet követn i egé- szen addig, míg t el j es egységben utolj ára 1804-ben Schuster összeállítá- sában meg nem j el e nt Winterl egész elmélete [24], Maga a lényeg itt sem változott, am it Schuster ált al írtakból is l át ha t j u k : „A Wi nterl-fél e rendszernek az az alapja, hogy az anyag önmagától tehetetl en , hogy csak idegen pri ncípiumok ált al lesz tevékeny, és hogy azok egy köz- vetítő szubsztancia által v anna k az anyaghoz kötve." A következőkben ezekkel a princí piumokka l kell megismerkednünk -

5. A princípiumok.

Az anyagot mozgató, anyagtalan szubsztanciákat nevezi Wintert princípiumoknak, másképpen lelkesítő (animans) princípiumoknak, értve ez alatt azt, hogy ez ad lelket az anyagnak , amelyből „hiányzik minden viszonylagos sajátság, kivéve azt a tisztán passzív sajátságot, hogy aláveti magát a különböző anyagtalan szubsztanciák ural mának".

Máshol ezt olvassuk: „A lelkesítő princípium az, amely a tehetet- len, sajátsá g nél küli anyagot sajátságga l ruházza fel. Azt a lelkesítő princípiumot, amel y által a test sav lesz, savprincipiumna k (pr. acidita- tis), azt pedig amelyik által a bázis lesz, bázisprincipiumna k (pr. basici- tatis) nevezzük " [21]. Ez volt az a két princípium, amelynek a leg- nagyobb szerepet tul aj donít ott az elmélet szerzője. (Magyarra a kor- társak így fordították ezeket a princípiumokat : savanyékfő és fenék- fő [26].) Winterl szerint „a természetbe n az anyagok minden vonzása a savprincipium, illetve a bázisprincipium által történt lelkesítéstől (animatio) függ".

Mai szemmel tekintv e n em is olyan nagyon kell hi báztatnunk ezt a felfogást. A Lewis-elmélet szerint a savasságot, illetve a bázisosságot elektronpárok, tehát praktice tömegtelen szubsztanciák felvételével, illetve leadásáva l magyarázzuk. S ha azt is látj uk , hogy e szerint az elmélet szerint mi nden vegyi változás az elektronpárok által történik, nem j á runk messze Winterl egykori elméletétől.

Semmiképpen sem volt haj land ó elfogadni Lavoisier savelméletét, pmely szerint a sav lényege a savképzőben, az oxi-gén-ben van. Ö szerinte

„savprincipium f ordul elő mi nden savban, éppúgy, mint bázisprincipium a bázisokban" [24], vagyis olyan valami közös a savakban , illetv e a bázi- sokban, ami az akkori felfogás szerint még megfoghat atlan. Ezzel a fel- fogásával nem az idealizmus fel é tesz lépést, s igazat kell adn unk neki, amikor b árme nnyi re is paradox módon hangzóan így értékeli elméletét:

,.A vegyi vonzás materiális okát megállapítottam" [18]. Itt a materiális szó más értelmű, mi nt az előbb említett immateriali s szó ellentéte, itt inkább „reális" szóval lenne helyettesíthető. Hogy mennyi re mat eria- lista módon lát j a a dolgokat, arra több kijelent ését idézhetném. „A két lelkesítő princípium — mondj a egy helyen — anyagtalan, vegyül eteik- ben azonban az anyag különös f a j t á j á t képviselik" [24]. Ma talán így modanánk : a savat és bázist, valamin t általában a vegyi vonzást súly- talan. mégis anyagi jellegű valami okozza.

A sav- és bázisprincipiumnak a kémiai elmélet középpontjába való állítása Winterl tagadhat at la n érdeme. Már előtte is volt olyan kémikus, aki az anyago k felépítését két ellentétes jellemű részből képzelte fel- építettnek, azonban Winterl volt az első, aki ezt a dualista felfogást egész kémiá jának középponti kérdésévé tette, több mint egy évtizeddel előzve meg a dualista felfogás általános elterjesztőjét, a nagy Berze- liust [49]- A Winterl-ről szóló egyik nekrológ ezzel kapcsolatos érdemei- rői így emlékezik meg: „Az ő kettőző Chémiáj a neki a' találmányaikró l híres fér fi ak között tisztességes helyet szerzett, 's ezen Tudománynak szoros rendbe, 's Svstemába hozatása őtet elf el ej thetetl enné tészi " [34].

.123

Talán nagyon t úl zott lenne, ha a dualista kémia megalapításában való ér deme i mellett a savak hidrogénion-elméleténe k is egyik el őf ut ár - ját l át ná nk benne. Mi ndenesetr e érdekes, hogy a vizet elemnek t art ott a ugyan, de tanította, hogy a vízben a sav- és bázisprincipium együt t for - dul nak elő. A víz, szerinte, úgy keletkezik, hogy vízsav és vízbázis egye- sülnek. Lavoisier sav-elmélete ny om án az oxigént nevezi vízsavnak, a hidr ogén t vízbázisnak.

Igen jó logikával mu t at pedig rá műveinek több helyén arra, m eny - nyire nem felel meg Lavoisier savelmélete a t ényeknek . Kii ndu l abból, hogy ha a savak egyetemes oka az oxigén lenne, akkor a bázisokat képező anyagokban, t ehát a f é me kb en az oxigén ellenlábasát, a hidro - gént kellen e fel tételeznünk . Eszeri nt a fémek vegyül etekne k volnának tekinthetők, mindegyi kbe n hi drogént is kellene találhatni. Ez viszont telj esen megfelelne Pristley elméletének , aki a Stahl-féle flogiszton- elméletet úgy fej l esz te tt e tovább, hogy a flogiszton helyéb e hidrogént tett. Szerinte t ehá t a f émek f émo xid és hidrogén vegyületei. Lavoisier sav-elméleténe k logi ku s továbbgondolása tehát visszavezetne a flogisz- ton-elmélet egyik f a j t á j á ho z . „Követ kezésképpe n — szögezi le Winterl —

a fr a nci a kémia állí tása i önmagukkal ellentétbe n v annak " [24]. A helyes kritikai megjegyzést kellően továbbfejleszteni n e m tudta, a helytelenne k feli smer t állítás he l y e t t használhatóbbat, jobbat alkotni ne m tudot t.

6. A kémiai jelenségek elektrokémiai magyarázata.

Az anyagok s avas vagy bázisos volta és az elektromosság közötti, akkor még nem i s me r t kapcsolatot általában elsőnek, hel yenkén t bámu - latos éleslátással t al ál ta meg.

Az elektromosság kérdése m á r régen foglalkoztatta. 1784-ben jelent meg egy dolgozata, amely azokat a kísérl eteket í rj a le, amel yek „az elektromos anyag kémia i megvizsgálásá"-t voltak hivatva szolgálni [14].

Elég nehéz lenne m i nd e n egyes megfigyelésének prioritási kérdését el- dönteni. Az biztos, hogy egyike volt az első vegyészeknek , akik az elek- tr okémia nehéz út t ö r ő szakaszának m un k áj áb a n résztvettek. Leydeni palack segítségével végre haj tot t vegyi átalakításo k tapasztalataiból arra következtetett, hogy a keletkezett „salétromlevegő " (oxigén) viszi magá- val az eltűn ő el ekt romo s „anyagot". Ezért megkísérelte a reakció meg- fordí tását is, oxi gént tet t a leyden i palackba, de feltöltődést n em észlelt- Észleleteit, sajnos, ezen a fokon abbahagyta, pedig jó úton volt ahhoz, hogy felfedezze azoka t a jelenségeket, amik csak több mi nt másfél év- tized múl va vált ak ismertté. Űgy indokolta a kísérleteine k félbeszakí- tását, hogy „nem vol t elég éles eszem, hogy t ovább kikutassa m az t" [12].

Nem az ész élességével volt itt a hiba, hanem a megfigyelt jelenségek rendkívüli újszer űség e ijesztette meg, a tudományo s világtól Nagyszom- bat ban meglehet őse n elszigetelt tudóst.

Az elektromosság kut at ásának új abb és ú j a b b eredményeit azonban igyekezett mindig elméletének többi részével összhangba hozni. 1804- ben má r így ír: „Ami t eddig pozitívnak neveztek, mostantól kezdve bázisos, amit eddig negatívnak, mostantól kezdve savanyú elektromos- ságnak kell ne vezni " [24],

A századforduló elektromosságtanának, s különösen az elekt romos- ság kémiai hatása tudományo s i smereténe k fej let tség i f okát fi gyel embe véve megáll apít hat juk , hogy Winterl gondolatai sokban t ú l nyú l t ak kor - tár sainak gondolatain, s csak a megfelelő felszerelés, megfelelő segítő, együt t működ ő kut at ógárd a kellett volna, hogy ezek a gondolatok ne t ermé ketl en spekulációnak, hanem értékes k ut a t ó mu nká na k l et tek volna a kiindulópontjai.

Engels, a XIX. század fi ziká jána k fejlődésé t tárgyal va nagy elisme- réssel emlékezik meg Wi nterl működéséről, r á m u t a t arra, hogy meg- állapításai jobbaknak bizonyultak, mi n t korabeli más megállapítá - sok [38]. Ezeknek a gondolatoknak akkori felvetődésé t a t u do má nyt ö r - ténet m a nagy elismeréssel említi meg. Sokan, pl. Daumas [59] igazság- tal anul n em Winterlnek, hane m Oersíednek t u la j doní t j á k ezeknek az előremut ató gondolatokna k szerzőségét.

7. A hő és fény elmélete.

Winterl ne m volt haj land ó elfogadni azt, ami t Lavoisier a hőről tanított. N em teki nt ett e a hőt a többi elemhez hasonló közönséges anyagnak , nem követte Lavoisiert abb an sem, hogy az oxigéngázt egy ismeretle n alap és hőanyag vegyül etének fogta volna fel. Előbb i smer - tetett felfogásáva l egybehangzóan a hő okát a princípiumok világában kereste. Kii ndul va abból, hogy a bázisok és a savak egymásr ahatása alkalmával hő keletkezik, a következő megállapítást teszi: ,,A hő tehát, am enny ir e az emberi ésszel következtetni t ud j uk , a sav- és bázi spri n - cipiumok egységében ál l" [18].

F ej teget és ei be n a további spekuláció eredményei t is közli. S zerinte

„a részeiből felépít ett hő nem képvisel változatlan testet, ha ne m ú j r a szétválik két testre, amelyek közül az egyik a savprincipium, a másik a bázi sprincipi um " [18]. Ezt a megáll apítását a tud omán y nem igazolta.

Hasonlóképpe n hel ytelen utako n j ár a fény természetérő l és a f én yn ek a természetbe n elfoglalt szerepéről vallott nézeteiben. Különös hat alom - mal rendelkezik a Winterl-féle kémi ában a f ény. „Fény nélkül a szer- vetlen természet tehetet le n lenne" [24] — írja. Máshol pedig ezt olvas- suk: „A f é n y egyike a természet leghatásosabb hat al ma ina k" [18]. A f é ny teszi lehetővé a hő-részecské k mozgását stb- Winterl elmélete a fé nyrő l az egész elmélet leginkáb b t al aj talan, megalapozatlan része.

Winterl gyakorlati jellegű munkássága-

Bizonyos mé rt ékbe n nehéz m eghúzn i a választóvonalat Winter l munkásságának kimondottan elméleti és gyakorlati kémiai ter ül et e közé.

Míg ugyanis elméleti követ keztetésekke l foglalkozik, mi ndun ta l an hi vat- kozik kísérleteire, s még az elvont gondolatok is vezetnek olykor hasz- nálható eredményekhez . (így például elméleti fejtegetése i közben jött rá arra, hogy az aér hepaticu s kénbő l és hidrogénből áll, ami az előállít- hatóságához is ú j u ta t nyit hat ott volna.) Ugyanakkor viszont az a mun- kássága, amely a kémia gyakorlatából indult ki, s oda vissza is vezetett , nem egyszer eredményezett olyan adatot, amelynek az elméleti kémiá-

.425

ban volna a megtisztelő helye. A következőkben néhány olyan fejeze- tére mutatok rá Winterl gyakorlati jellegű munkásságának, amelyből képet alkothatunk sokoldalú kémiai érdeklődéséről és jártasságáról.

1. A berlini kék elemzése.

Az akkori idők legfontosabb kémiai jellegű iparának, a kék-festő- iparnak egyik fontos festőanyagát, a berlini kéket hosszú időn keresztül vizsgálta Winterl. Igyekezett megállapítani annak összetételét, s meg- kísérelte az elemzés alapján új, olcsóbb eljárás kidolgozását. Kísérleti eredményei, amelyeket egy kis könyvben 1790-ben tett közzé [14] sok szempontból érdemelnek figyelmet. Ez a dolgozata, amely a többitől eltérően nem latin, hanem német nyelvű, amellett aránylag könnyedebb stílusban íródott, nem annyira a szakkörök számára, hanem inkább a gyakorlat műveltebb szakemberei számára készült. Részletesen leírja azokat a kísérleteket, amelyeket a festék anyagának megállapítása végett elvégzett. Kísérletei végeredményeként ilyen összeállításban adja a berlini kék összetételére vonatkozó elgondolásait:

Ebben a túlnyomórészt tévesnek bizonyult megállapításban két olyan eredménye is van, ami megérdemli, hogy a többi közül kiemeljük.

Egyrészt megállapította e vegyületben az alkotórészek bizonyos meg- határozott súlyviszonyát — Proust törvénye előtt kilenc évvel —, más- részt pedig a Scheele által már 1782-ben vizes oldatban megismert cián- hidrogént, mint gázt valószínűleg ő állította elő. Ez lehetett az a bizo- nyos „savanyú levegő".

Megkísérelte, hogy jól használható, olcsóbb módszert dolgozzon ki a berlini kék előállítására. Több receptet is közöl, ezek többsége a ré- gebbi előállítási mód egyszerű módosításai, legérdekesebb azonban az, amelyik szerint a ciánvegyületeket kőszénből kell előállítani. Ezzel fog- lalkozik a legrészletesebben, s elméleti úton is értelmezi azt az eljárást, amelyet a tudomány és gyakorlat nagyon sok évvel később az egyedül járható útként szentesített.

Megállapítja, hogy a kőszén összetett test- „A szén — mondja nem elemei test, hanem levegősavbői — (CO2) — és az éghető levegő

— (H2) — alapanyagából áll."

Ezeket a megállapításokat sem szabad jelentőségükben túlértékel- nünk. A helyes felismeréseket sokszor kísérik téves megállapítások, itt sem tudta sokszor a lényeges jelenségeket a lényegtelentől helyes kriti- kai érzékkel megkülönböztetni.

A berlini kék előállítására adott jó elgondolással készített receptjét a gyakorlatban senki sem használta, még nekrológjában is csak azt

A berlini kék áll

egy savanyú levegőből, amely áll

tiszta gubacs- savból, amely áll

levegősavban valószínűleg szegény szénből, a közönséges oxigénből, a folyékony lúgsóból, amelyik a két

elegyrészt összetartja

egy sósavszerű anyagból, foszíorsav- ból, közönséges földes alapból, kevés fémből, ami a két alkotórészt össze- tartj a

olvashatj uk , hogy „Hazánknak mostani helyheztetésére nézve igen nagy hasznú l ehet n e a' festékeknek az Ásvánvokbó l való készítéséről való felfödözése" [34].

2. Gyógyvizek analízise.

A XVIII. században, amelyet a kémiai analitika születési i dejekén t könyvel el a t udománytör ténet, minden kémi kus tör ekedet t arra, hogy megismerj e a természet anyagait, különösen azokat, am el yek valamilyen mért ékbe n az emberi gyógyítás szolgálatában hasznot h a j t h a t t ak volna.

Winterl sem volt kivétel ez alól. Ö is, mi nt hazánk csakne m minden valamirevaló orvosa, aki kémiában járatos volt, a hazai gyógyvizek vizs- gálatáva l foglalkozott elsősorban. Több hazai gyógyvizet meganalizált, de nem kis része van abban, hogy egykori taní tványából l ett egyetemi segédtanára , Kitaibel P ál egész mun ka er ej é t a t ermészet által n yú j t o t t hazai gyógyvizek , s emellett a gyógynövénye k megismerésére fordí t hatt a . Kitaibel má r a svéd Bergman által kidolgozott, s l ényegében mái g sem sok változáson keresztülment analitikai módszerrel dolgozott. Win- terl számára, vizsgálatai kezdetén ez a rendszer nem állott rendelkezé- sére, az elemzésekben ezért s aját elgondolásait kellett követnie. Egy igen részletes leírást készített arról a módszerről, ahogyan — szerinte a vizek vegyelemzését végezni kell [9].

El járása rengeteg olvasottságát bizonyítja , általáno s használatba azonban nem került feleslegesen komplikált volta miat t, meg amiatt a kör ül mén y miatt, hogy ez a leírás még 1781-ben, te há t a flogisztonos korszak szemlélete alapján készült, amely akkor már csak pár évig élt tovább. A reánk marad t analitikai m u nk á k tanúsága szerint ezt a mó d- szert csak ő maga [25, 27]. valamint Österreicher használta egy dolgo- zatában [16].

Ilosvay Lajos szerint [40] Winterl könyvét Nyulas F er enc is hasz- nálta a r adnai gyógyvizekről írott könyvéhez [17]. Ha azonban végig- nézzük Nyulas művét, megáll apít hatj uk, hogy a szerző csak annyi ban hivatkozik Winterl-re, hogy ő állapította meg, hogy „egy k út na k töké- letes megvizsgálása 70 német for i nt okba" kerül, más helyen pedig vitába száll vele, mondván, hogy a kút helyszíni vizsgálatát nem pótol- ha t j a az a Winterl által javasolt módszer, amely a „rep déken y részeket'"

a helyszínen meg kívánta kötni, s a vizsgálatokat csak ott hon elvégezni.

Winterlhez utasítj a az ásványvizek összetevői i rá nt érdeklődőket La Langue János, az ásványvizekről szóló első m agyar nyel v ű könyv írója is [13].

3. A szíksó vizsgálata.

A hazai szíksó vizsgálatával Winterl előtt is foglalkoztak néhányan , hogy csak a legfontosabbaka t említsük: Torkos J ános [1], Pázmándi Gábor [3], Hatvani István [7], Brigelius [8]. Egybehangzóan megálla- pították, hogy a szíksó összetételé t t eki nt ve megegyezik a külföldi, gyógyszerkészítés végett drága pénzen behozott szódával.

Az alföldi szikes tavak sót artalmáva l azonban mi nden valószínűség szerint Winterl foglalkozott először, amiko r a palicsi tóról kivont só ösz-

.427

szetételéne k eldöntésére k ér t é k fel. Megállapítása i mindenképpen helye - seknek bizonyultak . Leszögezte, hogy a palicsi t óban, ebben az is mer t szikes tóban „ásványi l ú gs ó" vagyis szóda van feloldva, amely olyan mértékben tiszta, hogy tisztasági foka nemcsak hogy eléri a szokásos

„hispániai szódát", h a n e m sokban felü l is múlja, s emi at t a gyógyszeré- szeiben, üveggyártásban, fest ői parban stb. helyet te jól fel lehetne hasz- nálni [10]. S aj nos ez a megállapítása , amel yre végre fel figyel te k Bécsben is, 1782-ben hangzott el, s né g y évre rá Leblanc má r megoldotta a me st e r- séges szódagyártá s nag y probl émáját , így amire ért ékk é vált volna az Alföld átka, a szíksó, ismét ér tékt elenné vált mári s.

A kémiai folyamatok jelölése.

A magyar főiskolákon folyó oktatás közben használt kémiai jelölé- sek t ör ténetét Szathmáry László vizsgálta [48]. Az err ől szóló közlemé- nyében nagy elismeréssel emlékezik meg Ruprecht és az ő nyomán haladó Patzier Selmecbányái akadémiai t anáro k jelölésrendszeréről, amelyekkel a kémiai fol yamat oka t szemléltették. Ugyanakko r viszont Szathmáry azt állapította meg, hogy Winterl előadása i közben nem volt használatos semmilyen jelölésrendszer az anyago k kémiai összetételének és kémiai fol yamat oknak visszatükrözésére.

Az Ismer ett erj esztő Társul at könyvtá rában őrzött, egykor Bugát Pál t ul aj donát képzett Winterl-íéle kémi a-j egyzet megcáfolja Szath- máry állítását. Ebben a jegyzetben t alál un k jelzéseke t is az anyagok összetételének, a kémiai folyamat ok lefolyásána k szemléltetésére. A jel- zésrendszer más, mi nt am i t abban az időben használtak. A külföldi kor a- beli kémia-könyvek, j egyzet ek egyikébe n sem t al ál t am ehhez hasonlót, ezért érdemesne k t ar t om a továbbiakban né hány szóban ismertetni Winterl jeleit.

Az ezüstnitrá t összet ételét például így írta fel (0 n — sal ne ut rum, -f 0 = a ci dum nitricum, salétromsav, tp l = calx lunae, ezüstmész, ezüstoxid). Ha t ehát l e f or dí t j u k a régi jelölésrendszert a ma i ra , jó képet kapunk e ve gyül et - nek összetételére vonatkozóan . A régies jelölésmód nem általános, nagyon sokszor kevert en alkalmazza az anyagok megnevezésének rövidítésével, vagy pedig a régi, még az alkémista jelekig visszavezethet ő á brákat tel jesen el is hagyja. A kálisalétrom ( ni tr um prismaticum) összetételét például így adja meg ( + n = acidum ni tricu m salétromsav , p = potassa, hamuzsír).

A cserebomlás f o l y a ma t á t is jól, átt eki nt het ően tudta ábrázolni- így például azt a f ol ya mat o t, hogy a konyhasó és a vasgálic egymásra hatásából Glauber-só keletkezik, így jelölte (az egyes b e t ű k jelentése: sc. = sal commune, v konyhasó, + m = acidum muriaticum, sósav, t' p = potassa, hamuzsír, itt tévesen szóda he - lyett, + v = acidum vitriolicum, kénsav, f — f er ru m, vas, v f = vit riolu m ferri, vasgálic).

A jónak, használhatónak látszó jelzéseket, s ebben Szathmárynak van igaza, ne m alkalmazta m i nden lehető alkalommal, a többi, f e n n- mar adt jegyzetben sem tal ál unk nyomot er re vo-

natkozólag.

A jelzések között, természetese n megtal álj u k Wi nt erl helytel enne k bizonyul t elemeinek rövidí- tését is. így a közönséges timsó összetételét így lát- h a t j u k (al. v- = alumen vulgare, közönséges timsó, -f v = acidum vitriolicum, t h = thelica, f e r = f e r - r um, vas, and = andronia).

Winterl szerepe a kémiai ismeretek hazai terjesztésében.

Azzal az egy adattal, hogy Winterl 37 évig volt az ország egyetlen egyet emének egyetlen kémia-professzora (segédtanára, Kit ai bel az okta- tásban nem vett részt) csak látszólag k a p u nk választ a f ej ez et címében felvetett pr oblémára. Azok a statisztiká k ugyanis, amelyek az egyetem első éveinek hallgatólétszámát m ut a t j á k, azt is ábrázolják, mi lye n r end - kí vül kevés e mber r e t er j edt ki „hi vatalból" a professzorok befolyása, s a hallgatói létszám lényeges emelkedése m á r csak W interl élete vége fe lé következett be.

Ha ennek ellenére azt ál l a pí t hat j u k meg, hogy gyakr an fordul tak hozzá, mi nt elismert szaktekintélyhez, hogy a kémiai i sm eret ek tudósá- nak kijáró tisztelette l emlegették az országban mindenhol, akkor le- m ér he t j ü k azt a nagy m u nk át is, amivel magának hírnevet, szakjának becsülete t szerzett. Az idegenből idehozott, nyelvünket élete végéig alig értő professzornak nem adta ingyen az ország ezt a megbecsülést.

Winterlt a korabeli feljegyzése k alapján Gombocz mi nt a „tudomán y iránti lelkesedé s és páratl an orvosi és t anári lelkiismeretesség" jelképét rajzolta meg [46], Sok feljegyzést t al ál hat un k arra vonatkozóan , hogyan lett érzelmében az ország népéhez tartozó az osztrák születésű tudós, ugyanakko r viszont hogyan szerezte meg kül föl d i és belföldi kollegáinak megbecsülését is [54].

A megbecsülés kivívásában kémiai munkásságá n kívül, sőt talá n elsősorban botanikai munká i játszottak szerepet, vala min t az a nagy szervező mu nkáj a, amellyel minden nehézséget leküzdve Nagyszombatban, Budán, végül Pesten bota- nikus kertet létesített. A növénytan hazai történetével foglalkozó munkák az ő érdemeit kellőképpen méltányolják is. Ez a dolgozat csak a kémiával kapcsolatos munkásságát va n hivatva mérlegelni .

Nagy megbecsülésben volt része a tudományos körökben is, több külföldi tudományos tá rsulat tagjai közé választotta. A kormá ny kiemelt fizetésben része- sítette, 1804-ben fizetését 1300-ról 1600 forintr a emelték, ugyanakkor, amikor az ugyancsak igen jónevű Mitterpacher Lajos professzor felemelt fizetése csak 1000 f or in t volt [34]. Az aránylag nagy fizetése ellenér e nyomorúságos kör ülmények között élt, minthog y fizetésének legnagyobb részét a tanszék kiadása ina k fedezésére fordította [54],

Egyetemi hallgatói nagyr a ta rt ott ák professzorukat. Ugyanakko r viszont nem ma r adt titok el őt tü k az a har c sem, amely Winterl és a ké- mia sok kiválósága között éveken keresztül folyt. Emiatt azzal a kémiá- val szemben, amit őtőle hallottak, bizonyos f enntar tá sokka l éltek. Win-

.429

terl ne m is engedte meg hallgatóinak, hogy m á s f a j t a kémiát is olvassa- nak, mi nt azt, amit ő adott elő hallgatói számára. Egykori szorgalmas tanítványa, Kováts Mihály, aki később az első rendszeres magyarnyel vű kémia-könyvet írta, leí rj a, hogy bécsi t a n u l m á n y út j a alkalmával az oszt- rák kollégák becsmérlőleg nyilatkoztak Winterl Jakabról, mégis egy vitatkozás alkalmával Kovátsnak adott igazat a vita eldöntője, Jaquin professzor. így bizonyosodott meg Kováts Mihály is arról, hogy az a ké- mia, amit professzorától hallott, használ hatóna k bizonyul, és helyes is,

legalább is a légiénvegesebb kérdéseket teki ntv e [31 j.

Ma igen nagyra ér té kel jü k Winterlnek azt a tevékenységét, amely- lyel megkísérelte a t udomán y dolgozóinak megszervezésé t a „t udomá- nyok közösségi műv el és éé rt " és azért, hogy „különösen az ország ter - mészetraj zá t és művészetét közhasznúvá tegyék"- A mai Tudományo s ismeretterjesztő Tá rs ul a t történeti előzményei egyik legfontosabb moz- zanataként könyvel j ü k el azt a tevékenységet, amit Winterl egy hasonló célú társula t összehozása érdekébe n végzett.

1784-ben hosszú és fáradságos ut án j á r á s u t á n sikerült megszervez- nie egy tudós társaságo t a kettős cél, tehát a k ut a t ás és az ismer ett er- jesztés közös fel adata érdekében. A társulat alakuló ülésén (március 13) mondott elnöki beszéde a társulat elé tűzött hel yesen megfogalmazott célok leszögezése me l l et t foglalkozott a társulat eszmei alapjaiva l is, s ebben feltétlen hívének mutatkozi k meg a felvilágosodás eszméinek.

„Azt hiszem — m ondot t a —, a mi egyesület ünkne k az a szándéka, hogy a hasznos t udo mányo kat művelje . . ., amelyek a mi életünket lehetővé, elviselhetővé és hasznossá teszik. A t ermés zet tudomán y az al apja tehát a mi boldogságunknak." A „hasznos t u dom án yok " megnevezés alá esze- rint csak a termés zett udományokat foglalta, ugyanakko r viszont felvilá- gosodásának megfelelően szemben állott a teológiával és a feudális állam jogtudományával. „A hasznos t udományok szerencsétlenségére — í r j a a régi nemzeti géniusz . . . csak a jogi ismeretekhe z és a teológiához jutott el " [14].

A Winterl által megszervezett, s elindított egyesület, s annak folyó- irata igen gyorsan, szint e nyomt alanul kimúlt. N e m tud sorsáról többet se Gombocz [46], se Szily [42], sem a TIT Köny vt ár legúj abb kronológiai összeállítása [53],

Az első kudarc u t á n azonban ott l átj u k Winterlt a későbbi ilyen irányú kezdeményezések fár adhat at l an támogatói között. 1802-ben új r a megkísérelték egy t er mész et - és orvost udomány i társulat megszervezé- sét. Ez a terv, amely Pauler adatai szerint [39] az ország főko rmá ny - székei pártolásában is részesült, életbe mégsem léphetett . A helyzet még nem ér ett meg ahhoz, hogy ilyen t árs ulat akkor hazánkban megal akul - hatott volna. Ennek ellenére igen nagy elismeréssel kell emlékeznünk azokra, akik e r emé nyt el e n helyzetbe n is vállaltá k a próbálkozások nehéz és hálátl an m u n k á j á t .

Winterl valóban mi nd en t megtett, hogy f ár adh at at l a n szorgalmával megszerzett széleskörű tudását mindenk i hasznár a gyümölcsöztesse, s hogy a t ermészett udományos képzés erősítésével az ő haladó, felvilágo- sult világnézetének megfelelő irányba lendítse a mind inkább hazáj ának

érzett Magyarország kulturáli s életét. Elmélete egy részének balsikere sem engedheti meg, hogy munká sságá nak egészét vizsgálva csak a nega- tívumokat lássuk benne, kötelességünk meglátni benne azt is, ami meg- érdemli, hogy az elfeledéstől megőrizzük.

Sajnos, a kémia történetének legkiválóbb kutatója , Kopp máig sem felülmúlt tudomá nytörténeti művében nem tud ot t felülemelkedni az akkor még csak közelmúlt eseményein, Winterl ké miá jána k csak a k u - darcát látta, nem rendelkezhetet t elég távlattal, amely tárgyilagos érté- kelést adhatta volna [37]. Az a máig is alig csökkenő hatás, amit Kopp az utókorra gyakorolt, tükröződi k a későbbi kémia-történet i művek leg- többjében. Koppr a hivatkozik Winterl értékelésekor kémia-történeté- ben például Meyer [43], de a magyarok közül Szathmáry [48] és Proszt [49] is az ő szemléletét tükrözik.

Winterl küzdelmeire, sőt kudarcára ma más szemmel tekintünk, sőt ma úgy látjuk, hogy ő a ,,XVIII. század polgári hőse, aki a régi világ és a nagymértékbe n fejlődés nek induló tudományos kutatások, az egyre általánosabbá váló természettudományos gondolkodás között kialakult konfliktus áldozata" [54].

Amikor ma ku lt úr á nk történetéből igyekszünk megvilágítani mind- azt, ami haladó, ami előrevitte a műveltség hazai fejlődését, feltétlenül méltánylóa n kell emlékeznünk az ország első egyeteme kémiai tanszéké- nek első éveiről, s haladó tudósaink közé kell sorolnunk a tanszék első professzorának, a tudo mán yér t fáradhatatlanul dolgozó, a felvilágosodás, a termés zettudományo s világnézet eszméit valló Winterl Jakabra, kinek éppen ezért „örömben kevés, szomorúságban, mellőzésben, félreértésben annál több része volt" [46] életében és halálában egyaránt.

I R O D A L O M :

[1] Torkos, Justus Joanne s : Sal miner ale alcalicum na tivu m pannonicum Posonii, 1763.

[2] Winterl, Jako b Joseph: Dissertatio inauguralis medica proponens i nfl a mma- tionis theoriam novam. Viennae, 1767.

[3] Pázmándi, Gabriel: Idea natri H ungár iáé veterum nitro analogi. Vindobonae.

1770.

[4] Kaim, Ign. Godofr. : Dissertatio inauguralis chemica de metallis dubiis. Vien- nae, 1770.

[5] Reineggs, Jakob: Systematis Chemiae. Tyrnaviae, 1773.

[6] Orsz. Levéltár, Udv. canc. oszt. ad 3180/1773.

[7] Hathvani, Stephanus: T he rm ae Varadienses . . D i s se r ta ti o .. . de natura salium . . . Viennae, 1777.

[8] Brigelius, Joanne s Ada m: Dissertatio i n a u g u r a l i s . . . de veteru m Hispanoru m soda, ta mquam analogis Hungar or um szék-só seu natri Pannoniéi. Viennae, 1777.

[9] Methodu s clariss. Prof. Winterl. Buda, 1781.

[10] Winterl, Jac. Jos.: Compendiu m chemicum. (Széch. Könyvtár Kézirattár.

Quart Lat. 585.) 1781.

[11] Winterl: Chemia (Széch. Könyvtár Kézirattár. Quar t Lat. 587.) 1782.

[12] Ephemerides Vindobonenses. 1782. 73.

[13] La Langue János: Magyar Országi orvos vizekről. Nagykároly, 1783.

[14] Winterl, Jakob Jose ph : Die elektrische Materie chymisch geprüfet. Monatliche Früchte einer gelehrten Gesellschaft in Hungarn . Pesth u. Ofen, 1784.

.431