4. Szám —_ 325 — 1938
A Magyar Statisztikai Szemle Szent István száma.
A magyar nemzet hódolattal hajlik meg nagy királya, Szent István emléke előtt, az 1938. 'évet —— halálának kilencszázadik évfordulóját —— emlék—ének szenteli és az em- lékezés ünnepének fényét, amelyet Európa egyik legrégibb kultúrnemzetének odaadása tesz naggyá, még jobban növeli az ugyanakkor tartott eucharisztikus kongresszus. A magyar hivatalos statisztikai szolgálat legfőbb szerve, a M. kir. Közpőnti Statisztikai Hivatal a maga részéről szintén hozzá akar járulni az ünneplés elmélyítéséhez és mert nemzetünk számára ez az ünneplés lényegében az önmagunkkal való nagy és őszinte, minden kendőzés és szépítés nélkül való számadás, mi ennek a számadásnak az adat- tárát igyekszünk a Magyar Statisztikai Szemlének itt következő hasábjain a nemzet és a művelt világ közvéleménye elé bocsátani.
A statisztika a legfiatalabb tudományok közé tartozik és tekintetét érthető-en első—
sorban a jelen felé irányítja. De nemcsak a jelen tartozik megfigyelési körébe, hanem a multbol is mindaz, ami tényszerűen, a hitelesség jellegével megállapítható, sőt a jövő- ből is az, amire a megbízható, minden kritikát kiálló multbeli és jelenbeli tények és valótságok alapján következtetni lehet. Mi arövid, szinte villámfényszerű tanulmányoknak abban a sorozatában, amelyet a Szemlének ebben az ünnepi számában összegyűjtöt- tiink, nem állunk meg a nemzet jelenének korszakában, hanem igyekszunk legalább a döntő jelentőségű tényeket visszafeléfmenően a történelem fényénél is megvizsgálni.
Természetesen adataink legbőségesebben nemzetünknek és országunknak arra a legújabb korszakára vonatkoznak, amelyet az alkotmányosságnak a kiegyezéssel történt helyre- állítása nyitott meg és amely a trianoni végzeten át a még mindég nehéz mai napo—
kig tart.
A magyar statisztikai szervezet megalakulása és kibontakozása éppen erre a kor—
szakra esik s ha voltak is már régebben igen figyelemreméltó statisztikai adatgyűjtések, amelyeknek eredményei a nemzet multjának megítélése szempontjából nélkülözhetet—
lenék, azért igazán bőséges és kellően megvizsgált adat-anyag csak azóta áll rendelke—
zésünkre, amióta a magyar állam közigazgatási szervezete a rendszeres statisztikai szolgálat szerveivel is kibővült. Mi itt föként ezt az új anyagot használjuk fel. Célunk természetesen nem az, hogy ezt az anyagot kimerítően tárjuk fel —— amire e hely nem is elegendő, hiszen ez az anyag hatalmas köteteknek hosszú sorát és ezeken kívül ta—
nulmányoknak és részletfeldolgozásoknak kimeríthetetlen sorozatát tölti meg —- hanem az, hogy rövid és jellemző képekben adjunk számot a nemzet mai sorsáról, valami keveset multjából, ami a mai helyzethez vezetett és hogy egyúttal talán a sorok kö- zött rámutassunk arra is, hogy a mai alapokon hová vezethet a nemzet jövendő útja.
Ezek a számok és a számokhoz fűzött szűkszavú megjegyzések, leírások nem hoz—
nak meglepetést, nem másítják meg azt a képet, amelyet az elfogulatlan nemzeti közvé- lemény önmagunkról már régóta megalkotott, de azt mindenesetre élesebbé teszik és al?
kalmassá arra, hogy felébresszék a nernzet sorsáért való felelősséget minden magyar-
25
4. Szám — 326 — 1938
ban, aki részese a nemzeti munkának és a reá eső hányad szerint kétségtelenül felelős is mindazért, ami van és ami lehet.
Az áttekintés, amelyet itt nemzetünk sorsáról adunk, visszavezet az ősi multba:
a merész, de oly bölcsen előkészített honfoglaláshoz, amelyet a nagy király böl—
csesége államalkotó és államépítő munkává változtatott át s amelyből Szent István gon-—
dolatának győzedelmével egyfelől a magyar nemzet életének szilárd és végleges kerete alakult ki, másfelől pedig a magyar alkotmányosság keretei között az európai kultú—
rának a keleti vész ellen felállított önfeláldozó védő bástyája keletkezett. A magyar nemzet viszontagságos sorsa beszél hozzánk a mult adataiból és mindaz, ami az elő—
időkből reánk maradt, bizonysága egy nemzet nagy lelkének, hősiességének, viharokat is átélő belső erejének és egységének s annak a törhetetlen akaratnak, amellyel minden vész után újra meg újra méltó módon foglalta el a maga helyét a nemzetek közösségé—
ben és minden vele szemben érvényesülő hatalom ellenére is újra élettel töltötte meg a Kárpátoknak azt a medencéjét, amelyet a Gondviselés jelölt ki számára.
A számok a régi multból a jelenbe vezetnek; abba a korba, amelyet mél-tán nevez- hetünk a nemzeti újjáépítés korszakának. Abba a rövid néhány évtizedbe, amely a kiegyezés történelmi megbékélésének még ősi állapotokban élő, minden tekintetben el—
maradott Magyarországát egy időre újra hatalommá tették: nem külső körülmények erejénél fogva, hanem azért, mert a magyar nemzetnek belső erői azonnal alkotó mun—
kába kezdenek, amint béklyóit feloldják és láncait róla leszedik. A kiegyezés óta nem telt el egy fél évszázad és Magyarország a nagyszerű alkotásoknak egész sorával szol-- gálja a saját maga emelkedését és a nemzetek közös kultúráját.
Az ezeréves Magyarországnak az Árpádok, az Anjouk és Mátyás uralkodása óta nem volt olyan teremtő korszaka, mint a kiegyezést követő ötven esztendő, amely azon—
ban hibánkon kívül és akaratunk ellenére a világháborúba és ezen keresztül a rettenetes megpróbáltatásokkal telt trianoni időszakba zuhant belé.
, Ma már úgy tekintünk erre a korszakra, mint a régi aranykorra. Immár fel—
növekvőben van az a nemzedék is, amelynek erről a korszakról közvetlen emlékei nin—
csenek: vagy mert még gyermek volt, amikor ennek a korszaknak utolsó évei lepereg—
tek, vagy mert még nem is élt, amíg béke és zavartalan alkotó munka uralkodott a Kárpátok medencéjében. De beszélnek róla a számok, amelyek ennek a korszaknak nagyságát mutatják és egyúttal azt is tanusítják, hogy ennek a ma már lezárult kor—
szaknak teremtő munkája ma is benne él a nemzet jelenében, hogy szilárd alap az, amelyre a trianoni Magyarország hősies munkája csak új emeleteket rak, amelynek megmaradt részei ma is állandó erőforrásai a nemzetnek és amely ma is erősnek és.
véglegesnek mutatkozik. Annyira, hogy a jövővel szemben minden gondolkozó—magyar—
nak legfontosabb óhajtása és feltétele, hogy az a multnak legyen szerves folytatása.
A Szemlének ez az ünnepi száma kristálytiszta képet ad egy nemzetnek évezredes útjáról, amely eljött ide hazát keresni, itt államot alkotott, sok szenve—
désen ment át és sokféle harcnak a tüzében edződött meg, amelyet szétszaggattak és amelyből ma csak annyian maradtak együtt a csonkaország határai között, hogy minden két magyarra, aki e határokon belül él, esik egy harmadik magyar, aki kívülre—
kedt a trianoni határvonalakon. A számok maguk mutatják tehát, hogy a nemzet szoro- san vett jelenének alkotó munkája csonka szervezetben folyik tovább, hogy abból az
umva—W'WMW ,
4; szám — 327 -—-—- 1938
erőforrásból, amit a nemzet egyeteme jelent, a csonkaország egyharmadrésznél több- ről kénytelen lemondani és hogy ez kivétel nélkül minden téren, minden vonatkozás- ban csökkenti elért eredményeit és megfosztja lehetőségeinek döntően lényeges há- nyadától.
De azért azokból a számokból, amelyek erről a legújabb és egyben legszomorúbb jelenről beszélnek, mégis mérhetetlen vigasztalás és reménység árad felénk. Mert azt is mutatják ezek, hogy a trianoni határozat nem törte meg a nemzet életerejét és a nagy csapás után olyan rövid idő alatt léptünk ismét az alkotások útjára, amiért csak hálával gondolhatunk nemzetünk kimeríthetetlen életerőire.
A legújabb és az ezeréves történelem során úgyszólván példátlanul megcson—
kított Magyarország alataiból a munka himnusza szól az elemző és a kutató felé.
A dolgozó nemzet áll itt előttünk, megfeszített életakarásával. Az a mód, ahogy a ma- gyarságnak ez a csonkja a minden oldalról nyitott határok között a reákényszerített új életre berendezkedett, ahogy itt a forradalmak nyugtalanságai és a méltatlan megszállás pusztításai után haladéktalanul a rendcsinálás útjára lépett, ahogy ezt a rendet egy csa- pásra a nemzeti életnek minden ágában és minden intézményében megvalósította, a magyar történelemnek ezer éve alatt egyik leghősiesebb teljesítménye volt.
Ma, húsz évvel a háború végzetes befejezése után elmondhatjuk, hogy .a csonka—
ország újra az, ami ezer éven át mindig is volt. A legelső magyarnak, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának céltudatos vezetésével: befelé a nem—
zeti erők foglalata és beteljesedése, kifelé az európai kultúra védő bástyája minden felforgatási kísérlettel szemben. Jogbiztonságunk szilárd, pénzünk értéke állandó, köz—
biztonságunk mintaszerű, közoktatásügyünk, közegészségügyünk, a szociális gondozás megszervezése hatalmas lépésekkel halad előre, közgazdasági erőink szörnyű válságát leküzdöttük és ahogy sikerrel oldottuk meg az első trianoni évtized pénz- és tőkevál- ságát, ugyanolyan sikerrel tudtunk kiemelkedni a második évtized világválságának szörnyű rombolásai alól, pedig ezek bennünket, mint őstermelő és főként még ma is
erstermelő államot, legelsősorban értek.
Mindezt nem a sors hozta nekünk, hanem saját munkánk teremtette meg. Nem mondjuk, hanem a számok, hogy a magyar nemzet abban a percben találta meg ő magát, amint munkáját elkezdhette és hogy sorsának mindaddig ura is lesz, amíg dolgozni tud. A magyar dolgozó népet a munkában gátolni pedig csak erőszakkal lehet:
de tűnés olyan erőszak, amely tartósan útját tudná állani annak, ha a magyar nemzet
dolgozni akar.
Ez alatt a húsz év_ alatt, a trianoni rendelkezések következményeképen, de szinte a háborús vérveszteség pótlásaként, a munkás kezek száma olyan hatalmas mérték—
ben szaporodott meg az országban, amire előre alig lehetett számítani. Annyira, hogy a dolgozók számában beállott megduzzadás még a válságot is fokozta, mert idő kel—
lett ahhoz, amíg az ország gazdasági élete az újonnan felnövekedett dolgozó tömegek számára kellő kereteket tudott kiépíteni.
Dolgozóink számának ezt a megnövekedését a Gondviselés adta nekünk, hogy minél gyorsabb ütemben pótolhassuk veszteségeinket. De ennek a gazdagodásnak sötét háttere a születések számának csökkenése, amely ugyan világjelenségnek is tekinthető, újabban azonban olyan rohamos ütemben szakadt reánk, hogy valósággal a nemzet
%"
regeneráló erejében beállott hanyatlásnak, söt a nemzetet életben tartó és felemelő er- kölcsi erőkro'mlásának tűnik fel. Szám—ainknak, amelyek Szemlénk hasábjait ezúttal megtöltik, ez a legvigasztalanabb oldala. A statisztikus megdöbbenten" áll e jelenség előtt, amelyhez hasonlóra a nemzet történetében még nem volt példa. Ha az okok után kuta—tunk, nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy amikor egyfelől az utolsó húsz év kétségtelen emelkedéssel és a fáradhatatlan munka jegyében telt el, akkor a gyermek- áldásnak ez a nagyfokú öntudatlan —— vagy talán éppen öntudatos —-—— korlátozása leg—
inkább annak a kifejeződése, hogy a nemzet még nem ocsúdott fel a trianoni nagy és váratlan csapás súlya alól és e csapás okozta megalázó helyzet változatlansága folytán még mindíg nem találta meg igazi hitét a jövőben.
Mi statisztikusok, amikor most a nagy király emléke előtt hódolunk, az ő elgon- dolásának megfelelően e jövőbe vetett törhetetlen hit mielőbbi megtalálásának remé—
nyében bocsátjuk közzé ezt az ünnepi beszámolót. Kérünk mindenkit, fogadják e munkát azzal a megértéssel, mint amilyen lelkesedéssel és szeretettel mi azt a nemzet és az ország érdekében összeállítani igyekeztünk. S legyen— szabad itt köszönetet is mondanom a Központi Statisztikai Hivatal kipróbált és hivatása amagaslatán" állő'sze-V mélyzetének, odaadó és lelkes munkatáí'saimnak azért a nagy munkáért, amelyet eZek—
nek, a nemzeti élet csaknem; minden területére kiterjedő adatoknak összehordásával
és rendszerbe foglalásával végeztek.
Konkoly Thege Gyula dr.
államtitkár, ,
a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal elnöke.
4. szám — 329 — 1938
La Revue Hongroise de Statistigue a Poccasion
de l'année commémorative du roi Saint Étienne,
La nation hongroise s,incline avec émotion devant la mémoire de son grand roi, Saint Étienne; elle consacre a son souvenir Pannée 1938 gui est le neuvieme centenaire de sa mort, et la splendeur des fétes de commémoration, traduisant lihommage de la nation hongroise, une des nations le plus anciennement civilisées de PEurope, sera rehaussée encore par le congres eucharistigue gui aura lieu en merne temps. L'orga- nisme principal du service statistigue hongrois, a savoir FOfi'ice Central Royal Hongroi's de Statistigue, tient a prendre sa part aux fétes de commémoration et comme, pour la nation, la maniere véritablement digne de se souvenir du grand roi consiste a faire un examen de conscience oü Pon avoue tout et oü l'on ne dissimule rien, nous nous effor—
cerons de dresser le bilan de la situation sur les pages gui suivent de la Revue Hon- groise de Statistigue et dyen _présenter les chiífres exacts a llopinion du monde civilisé.
La Statistigue est une science jeune gui tourne ses regards naturellement vers le présent avant tout. Toutefois, son domaine n'embrasse pas seulement le présent; les faits authentigues, observés impartialement dans le passé lui appartiennent également et meine les coins de llavenir gulil est possible d*éclairer en raisonnant avec rigueur sur la réal—ité indubitablemvent constat—ée du présent et du passé. Dans la série des essais rapides gue nous avons rassemblés pour ce numéro commémoratif de la ReViIe, nous ne nous her- nerons pas a contempler le présent de la nation; nous tácherons aussi d'examiner a la lumiere de lihistoire au moins les grands faits décisifs des temps révolus. Il via sans dire gute la partie la plus riche de notre documentation se rapporte a Yépogue gui s*ouvrit __ avec le rétablissement de la Constitution grace au Compromis de 18—67 et gui s'étend
a travers les années funestes du traité de Trianon jusgu'a nos jours.
, (Yest dans cette épogue gute le service statistigue hongrois a été organisé et s'est meloppé. Certes, on ne mangue pas de matériaux statistigues tres précieux datant de neue antérieure et indispensable pour gui veut juger sainement le passé de la na—
_ímais une documentation abondante et dűment contrőlée n7existe gue depuis le temps riganisme administratif de FÉtat hongrois fut complété d'un service statistigue travaiii'am avec méthode. Nous puiserons surtout dans cette documentation. Nous ne nousi'rproposons naturellement pas de Pexposer ici en détail — diabord la place nous manguenmt 'puisgue cette documentation remplit une longue série d*ouvrages volumineux sans parl—érde la multitude innombrable d*études et de monographies; ce gue nous vouions, (fest de donner un tableau succinct mais caractéristigue du sort actuel de la nation, ainsi gue de guelgues-uns événements passés gui 17y ont conduite, enfin de montrer ——- parfoi's entre les lignes seulement —— guel pourra étre l'avenir gui suc- cédera logiguement au temps présent.
Les chiffres gue nous donnerons et les observations breves gue nous y ajouterons ne sont pas de nature a provoguer l*uétonnement ou a modifier Pimage gue l'opinion publigue nationale sfest créée depuis longtemps sur la situation; mais ils auront peut—
étre le méríte de rendre cette image plus précise et de réveiller le sentiment de respon-
4. szam , — 330 —— 1938
sabilité dans tout Hongrois participant au travail national et portant sans aucun doute sa part de responsabilité pour tout ce gui est et tout ce gui pourrait étre.
Le coup dioeil gue nous jetterons sur le sort de la nation hongroise nous ramenera vers un passé tres reculé: a la prise de possession du pays, préparée avec prudence et exécutée avec audace, et gue la sagesse du grand roi a transformée en assises diun État solidement construit. Avec la victoire des idées de Saint Étienne, uncadre définitif et permanent slest forme pour la vie de la natiOn hongroise et, en méme temps, un bastion résistant est né, capable de protéger, sous Yégide d'un régime constitutionnel, la civilisation européenne contre le danger oriental gui la menacait. Les faits du passé étalent sous nos yeux les vicissitudes de Phistoíre hongroise, et tout ce gue les temps reculés nous ont légué, parle de la grande ame et de l'héroisme d'une nation, de sa force vitale et de son unité ayant traversé des tempétes, ainsi gue de sa volonté 'indomptable grace a laguelle elle a pu, apres chague catastrophe, reprendre sa place dans la communauté des nations et remplir diune vie nouvelle, en dépit de la foule des forces hostiles, le bassin carpathigue désigné par la Providence pour l'accom-
plissement de sa mission. §
Les chifl'res nous conduisent du passé vers le présent, vers l'épogue (Iu'on peut a juste titre appeler celle de la reconstruction nationale. Cette épogue embrasse a peine uuelgues décades et elle a suii'i pour transformer un pays, gue la réconciliation avec les Habsbourg a trouvér a tous [les égards dans un état arriéré, en une puissance mo- deme, et cela non en vertu des circonstances extérieures, mais parce gue la nation hongroise sait employer ses forces a un travail cr-éateur aussitőt gu'on la libere des entraves et on*on enleve ses chaines. Un demi-siecle niétait pas encore écoulé depuis le Compromis, et la Hongrie a déja mis des oeuvres magnifigues et nombreuses' au service de son propre redressement et de la civilisation commune des nations.
Depuis le regne de la Maison des Árpád, des rois d'Anjou, de Mathias Corvin, la Hongrie millénaire n*a jamais connu des années créatrices aussi fécondes gue le demi-siecle gui succédait au Compromis 'de 1867. Hélas, sans gue nous y' ayons une part -de responsabilité et sans gue notre volonté y ait joué un role, ce demi-siecle se termine avec la guerre mondiale, isuivie par les épreuves du traité de Trianon.
Ce demi-siecle nous apparait aujourd hui sous les couleurs de raage d'or. Une generation est née et est arrivée a Page dhomme gui nen a pasede souvenirs directs, soit parce gue les dernieres années de llé'pogu—e heureuse coincidaient avec les prenlieres de son enfance, soit parce gue son enfance nia méme pas commencé guand le travail créateur et paisible régnait encore dans le bassin carpathigue, Mais il y a des chiffres gui en parlent, gui disent la grandeur de l'ere révolue et gui démontrent gue l'oeuvre de Pere révolue féconde toujours le présent de la nation et constitue un fondement solide sur leguel la Hongrie du traité de Trianon ne fait gue bátir des étages nouveaux et gui ——
guoigue diminué —— alimente toujours les forces de la nation et continue a etre robuste et solide, a tel point gue tout Hongrois gui réfléchit souhaite un avenir gui soit le pro—
longement organigue du passé.
La Revue gui a pris cette fois un air de féte reflete avec clarté ,Ies péripéties de la route parcourue en mille ans par la nation gui est venue ici se chercher une partie, gui y a fondé un État, gui s'est endurcie par
4. szám — 331 — ,. 1938
les épreuves et les combats, et gui se trouve .aujourd*hui tellement déchirée on*il faut compter pour deux Hongrois a l'intérieur des frontier-es du pays démembré un troi- sieme (lui vit au delá de ces frontieres. Les chiffres suffisent donc a montrer (Iue le travail créateur du présent, entendu au sens strict, se poursuit dans un cadre incomplet, (Iue le pays démembré est force de renoncer, pour plus d'un tiers, a la source de puissance gue représente la totalité de la nation et gu'il en résulte dans tous les do—
maines et sous tous les rapports, sans exception, des pertes et une reduction essentielle des possibilities.
Toutefois, des chift'res gui parlent de la' période récente et, en méme temps, la, plus somhre, il se dégage une consol-ation immense et une espérance in'finie. Ils font voir gue l'épreuve de Trianon nia pas brisé la force vitale de la nation et gu'apres ele désastr-e, au bout d'un temps diune brieveté surprenante, Pactivité créatrice a repris son cours et gu'on ne peut penser gu'awec gratitude a la vigueur inépuisable de la nation.
La Hongrie actuelle, (lui a subi des pertes peut-etre sans pareilles au cours de son histoire millénaire présente un tableau gui chante lihylmne du travail aux oreilles de gui s'intéresse a son état. Nous voyons devant nous la nation travailleuse avec sa volonté tenace de vivre. La facon dont elle siest adaptée, malgré son démembrement et entre desfrontieres ouvertes de tous les cőtés, a la vie nouvelle (lui lui avait été imposée; la décision avec 'la- guelle, aussitöt apres les troubles des rév—olutions et les destructions de l'occupation inigue, elle sest mise a rétablir l'or'dre; Yénergie dont elle a fait preuve pour créer cet ordre d'un
seul coup dans toutes les branches de la vie nationale et dans toutes ses institutions, cela appartient aux exploits les plus héroigues de son passé millénaire.
Aujourdihui, vingt ans apres la fin désastreuse de la guerre, nous avons le droit diaffirmer gue le pays démembré est redevenu ce (Iu'il a été constamment pendant mille ans: Sous la conduite sage du premier Hongrois, vitéz Nicolas Horthy de Nagybánya, ré—
gent de Hongrie, a Fintérieur, un faisceau de forces nationales en plein déploiement; a l'extérieur, le bastion de la civilisation européenne servant de rempart contre toute tenta- ' iive de destruction. Le regne du droit y est solidement assis; la valeur de la monnaie se main—
tient stable; la sécurité publigue est exemplaire; Pinstruction publigue, les services de santé, l'organisation de l'assistance sociale font des progres rapides; la crise terrible de la vie économigue lest surmonte'e, et si la Hongrie a pu sortir indemne de la crise de monnaie et de capitaux de la premiere décade consecutive au traité de Trianon, elle saura réparer les ruines de la crise mondiale fondue sur elle pendant la seconde décade, guoigue cette crise liait frappé—e d,une f—acon particulierement sensible parce guielle est un pays agraire et producteur de matieres premieres.
Tout cela n'était pas un cadeau du sort, mais le fruit du travail national. Ce nyest pas nous, ce sont les chiffres (lui proclament gue la nation ,hongroise siest retrouvée au moment ou elle a pu se remettre au travail et gu'elle restera maítresse de son sort tant gu'elle aura la possibilité de travailler. Seule la violence peut détourner le travailleur hongrois de sa besogne, mais aucune violence n-e peut a la longue empécher la nation hongroise de travailler.
Pendant les dernieres vingt années, a la suite des dispositions édictées a Trianon et aussi pour répar—er les pertes en hommes, causées par la guerre, le nombre des bras travailleurs a augmenté dans le pays a une cadence (pie personne n'aurait pu prévoir.
' 4. szám — 332 —— 1938;
!
Cette augmentation a meine contribue' a aggraver la crise, car il fallait naturellement un certain temps a la vie éconornigue du pays pour donner du travail a tous ceux gui en demandaient.
La Providence a háté l'accroissement du nombre des travailleurs hongrois pour permettre de réparer plus vite les pertes subíes. Cet accroissement avait cependant une contre-partie sombre: la baisse de la natalité; il y a la, certes, un phxénomene gui siob- serve partout dans le monde; il n*en est pas moins vrai gue nous avons affaire a un fléau gui tend a attaguer la force ré'giéfnératrioe de la nation et gui apparait méme comme un affaiblissement de la force morale sans laguelle la nation ne peut se relever ni merne se maintenir en vie. Les chiffres reproduits dans notre Revue présentent un tableau et c'en est l'aspect le plus désolant. Le statisticien reste bouleversé devant ce phé- noniene dont Phistoire nationale nbffre pas de pareil. Si nous en c—herchons liorigine.
Yexplication la plus plausible semble étre gue, occupée pendant vingt ans de Foeuvre de redressement, la nation n*avait pas une conscience claire de la calamité immense et inattendue du traité de Trianon et, si elle restreignait volontairement ou in'volontaire- ment la natalité, la raison en est gu3elle n,avait pas retrouvé, dans 'la permanenoe de Phumiliation infligée par le traité, sa foi et sa confiance dans l'avenir,
Nous statisticiens, en rendant hommage a la mémoire du grand roi, nous inspirons de sa foi en liavenir et c'est en espérant gue cette foi s'affern'iira bientöt chez tous gue'nous publions le présent compte rendu. Nous demandons a tout le monde d*accueillir ce travail avec antant de compréhension gue nous avons eu d'ardeur et d3amour pour le rédiger dans l'intérét de la nation et du pays. guru me soit penmis de remercier ici publiguement le, personnel éprouvé et vraiment a la haubeur de sa táche de liOffice Central Hongrois de Statistigue; je dois au dévouement des membres de ce personnel, mes collaborateurs zélés, Passemblage et la coordination des données publiées ici et intéressant presgue
tous les domaines de la vie nationale. '
Jules de Konkoly Thege
Secrétaire d*Eta_,t, Président de l' Office
Central Royal Hongrois de Statistigue.
