Loginov, V. – Fel'zenbaum, V.: Az új technika bevezetésének tervezett és valóságos hatása

STATiSZT—kKAii iRODÁLMi FIGYELÖ

ben 1960—ban a termelő személyzet több mint 37 százaléka dolgozott. 1961 és 1973 között a munkaerő növekedése ezekben az ágaza—

tokban az ipar egész munkaerő-növekedésé- nek több mint kétharmadát tette ki. A köny- nyű— és éleimiszeriparban a foglalkoztatott- ság —— a münkatermelé'kenység viszonylag lassúbb növekedési üteme miatt — emelke- dett. A termelési volumen kis-mértékű nőve—

kediése ellenére a munikásliétszám e két ága- zatban 1961 és 1973 között 6 millióról 8 mil- lió főre emelkedett. Az utóbbi években a fűtőanyagiparban mutatható ki a foglalkoz—

tatottsa'g csökkenésének tendenciája —— a szénxbányászatból eredően —, alhol jelentősen nőtt a munka termelékenysége.

Bár szemmel láthatóan a jelenlegi helyzet és a jövőben várható tendenciák bem—uta- tása, és nem az egyes jelenségek kritikai megközelítése volt a szerző célja, mégis úgy tűnik, hogy talán csak részigazságot mond ki, amikor így zárja mondanivalóját: ,,Az ipar ágazati struktúrájának tökéletesítése és a potenciális munkaerő-tartalékok kihasználá- sa lehetővé teszik a működő vállalatoknál a termékkibocsátás növelését a személyzet lét- számának növeiése nélkül. Ez az irányzat az . iparban a jövőben is fennmarad azért. hogy az összes lehetséges munkaerő-növekményt a gyorsan fejlődő ágazatok és iparága-k új vállalatainak állományfeltöltésére fordíthas—

sók."

(ism.: Tóth Edit)

LOGINOV. V. — FEL'ZENBAUM. V.:

AZ ÚJ TECHNiKA BEVEZETESENEK TERVEZETI' ÉS VALÓSÁGOS HATÁSA

(Pianovüi i falutüoseszkii élitek! novo] teh-niki.) - Voproszü Ekonomíkl. 1975. 11. sz. 80—91. p.

A szovjet gazdasági tervezés egyik leg- tontosaibb mutatáia a rentabiiitás. amely a nyereséget az álló- és forgóalapolahoz viszo- nyítja. Ha a termelőfoiyamatban új techni- kát használnak fel, akkor az arra fordított kiadások megnövelik az alapok nagyságát.

s az a látszat alakul lki, mintha az új teáh- ni-ka bevezetésével együtt romlana a tényle- ges rentabil—itás. Többek között ez a körül- mény hivja fel a figyelmet az űi technika bevezetésének mérési és értékelési problé- máira. Az űi technika alkalmazásától várha- tó — s ennek alapján tervezhető —- gazda—

sági eredmény problémája nem úri keletű a kutatók számára. Eddig három fő kutatási irányzat alakult ki. Az első ezek közül mé- rési kérdésekkel foglalkozik, azzal, hogyan le- het például a várható és a tényleges gazda- ságosságot értékelni. A másik irány az ú) technika ágazati és vállalati elosztásának kérdésével foglalkozik. A harmadik kérdés-

761

csoport pedig () vállalaton belüli mérések- kel kapcsolatos. ide alapjá—ban olyan problé—

másk tartoznak, mint az új technika alkalma- zása ihatásmeahanízmeusániak minél részlete- sebb kidolgozása s ezzel egyidőben a leg- részletesebb g—azdaságri értékelés elkészitése.

Népgazdasági szinten az új technika gaz- dasági hatását csak a műszaki tervezés idő—

szakában mérlegelik. Ez azonban nem egyéb.

mint az új technika alkalmazásától elvárt eredmény, aligha maga a valóság. A problé—

ma abban áll, hogy az új technika alkalma- zásával ikaipcsolotos különböző kifizetéseket (így például a prémiumot). valamint az ára- kat is ehhez az elvárt értékhez viszonyítják.

Az esetek többségében azonban egyáltalán nem ellenőrzik, hogy az új technika tényle- ges gazdasági hatása eléri—e a tervezettet.

A tervezett és elvárt. valamint a tényle—

ges gazdasági hatás következő problémáid

az, hogy a műszaki tervezők vazrúí'tecihnika a-l- kalmazásától várható eredményeket értelem- szerűen a műszalki csúcsszintekhez viszonyít—

iák. Amikor azonban az új technika a vál—

lalatokhoz kerül. kiderül. hogy az ottani kö- rülmények korántsem sza—bványosak vagy egyenlők. Ebből azután az "következik, hogy az ú] technika elvárt (vagyis a műszaki ter- vezés pillanatában remélt) hatásának és a vállalati rentabilitás színvonalának szinte

semmi közük egymáshoz.

Az ái technika alkalmazása eltérő módon értékelhető a termelőknél és a felhasználók- nál. A termelőknél uayoni—s a szovjet statisz—

tikai beszámolási rendszer előírja, hogy a ha- tást az ű-i tipusú ipari termékek alkalmazá- sát kimutató rovatban tüntessék fel. Azoknál a vállalatoknál viszont, ahol az új technikát az élenjáró technológia felűiítására lhasznál- iák fel, a Gazdasági hatás kimutatására há- rom, az előzőtől egészen [különböző rovat szolgái (ezek a technológiával. a gépesítés- sel és az automatizálással (kapcsolatosak). Az új technikát az említett eltérő módokon al- kalmazó vállalatok adatai alaupión nehéz vol- na meghatározni, mennyi az új technika va- lóságos gazdasági hatása.

Az úti technikát termelői és felhasználói módon alkalmazá vállalatok esetében a gaz—

dasági hatás különbözőképpen mutatkozik meg. Ahhoz azonban, hogy vállalati szinten kimutatható legyen az űi technika tényieaes gazdasági hatása, alkalmazni kell a haté- konyság vállalati mutatószámait, vagyis a technikai űir'tást ki kell feiezni a vállalati be- számolási rendszer kategóriáinak segitségé- vel.

Az űi technika termelői számára (akiknél az nem egyéb, mint árutermelés) a tiszta nyereség növekedése két forrásból származik.

Az eavik az úri technika alkalmazásával eavütt jelentkező megtakarítás a ráfordításokban, mig a másik az új technika kedvező felhasz-

762

STATkSZTlKAII lRODALM! nonsto-

nálói sajátossága, amely a magas-abb árban fejeződik ki, A magasabb a'r lényege az.

hogy az új technika alkalmazásával létrejö- vő gazdasági eredményekben a termelő és a felhasználó osztoznak. A termelő érdekelt- sége ez esetben a magasabb ár, mig (: fiel- használóé a magasabb árat ellensúlyozó na—

gyobb használati érték.

A szerzők a fentiekből kiindulva telirjóik az új technika term—előinél jelentkező gazda- sági hatás (eredmény) képletét, amely tartal—

mazza az új technika termelésének volume- nét, a régi és az új termékek árait, az el—

térő lön—költséget, a vállalat termelőalawpiait az új és a régebbi technika alkalmazásakor, a különböző adókat és fix költségvetési be- fizetéseket. Az új technika felhasználói és termelői között a gazdasági értékelésben azért mutatkozik lényeges különbség, mert az előbbiek számára az úi technika csupán esz- köz az úi termék előállítására. A felhaszná- lók gazdasági eredményét kimutató képlet ezért eltérő a termelőknél jelentkező hatást számító képlettől, ugyanis figyelembe veszi az úi teahnika felhasználásával készült ter- méktömeget, a régi és az új technikával elő- állított termékek önköltségi különbségeit, a különböző termelési alapokat és az alapok utó-ni befizetéseket, hiteleket.

Annak érdekében, hogv az új technika 'mi- nél kedvezőbb bevezetésére ösztönözzenek. a szerzők azt iavasolíók. hogy a terv összeál- lításakor alakítsanak ki különböző szinteket a gazdasági hatás mérésére.

Az úi technika tervezett hatását a szerzők végül a nvereség növekedésével mérik. Ater—

vezett hat—ás meghatározásánál az úi techni- ka előállitásako—r a következő in'fonmuációk áll—

nak a rendelkezésre: az új technika kibocsá- tási mennyisége előre meghatározott a'rak alat—pirén, a régebbi technika kibocsátási árai.

az új technika bevezetésének költséaei. Az' úi technika felhasználásakor rendelkezésre álló információk pedig a következők: önkölt—

ségi adatok az új technika alkalmazásával kapcsolatban (ez természetesen csak terve- zett), valamint a régebbi technika alkalmazá—

sakor számitott önköltség.

A szerzők jelentős problémának tartják.

hogy a vállalati könyvelésben legtöbbször nem a tényleges eredmények és ráfordítások szerepelnek az új technika alkalmazásával kapcsolatban, hanem azok az értékek. ame—

lyeket a műszaki kutatás és tervezés lhatáro—

zott meg. A tényleges gazdasági eredmények és ráfordítások meghatározása céljából szük- ség van a könyvelés hagyományos rendsze- rének ótclolgozásóra úgy, hogy az alkalmas- sá váljék a technikai haladás pontos nyilván- tartására.

Az új technika gyors elterjesztése természe—

tesen nem azon múlik. hogy a gazdasági ha- tásokat pontosan mérik—ie. vagy sem.A pontos információkra azonban szükség van. hiszen csak igy lehet a technikai úiiítóst komplex módon irányítani. A tényszerűbb értékelés- nek egyben az is feltétele. !hogy a tervben pontosan el legyenek különítve egymástól a műszaki tervezés szakaszában várható és a tervkészítéskor reálisan elvárható gazdasági követelmények. A műszaki tervezés által szá- mított vár—ható értékek rendszerint a maximu—

mot felezi'k ki. A tervnek ezzel szemben az úi technika elterjesztésének átlagos, reális körülményeivel kell számolnia. Ha a terv e ieiezete így készül. akkor van csak mód ar ténVleaes és 'a tervezett gazdasági eredmé—

nvek összevetésére. és a következő technikai fokozatok bevezetésének előkészítésére.

A műszaki tervezés és a népgazdasági ter- vezés által megkíván—ható szintek eltérései az átképzésre is ielentős hatást gyakorolnak. Az úi termé—kek árait ugyanis erősen befolyásol- ia az úi technikát képviselő termékeik ún.

órm—aximuma, ami a tényleges árképzés egyik bázisa. Az ármaximurm alaoia a legtöbb eset- ben a műszaki tervezés adatbázisa. Ebből az következik, hogy az új termékek. illetve új termelési eszközök alkalmazásától sokszor többet várnak. mint az az alkalmazási lkörül—

ményekhez mérlegelve reális volna. Ha pe—

dia az árképzés ehhez a szinthez igazodik, akkor az ár a reális szintnél sokszor indo- kolatlanul magasabb lesz.

(ism.: Tömpe István)

MEZÖGAZDASÁGI STAT'lSZT—lKA

CHOlNCHOL. J.:

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS FELGYORSlTÁSA A FEJLÖDÖ ORSZÁGOKBNN

(L'accelemtion de la croissonce agricole dans les pays sous—développés: seule reponse a la crise alimentaire mondiale.) — Revue Tiers Monde.

iW'S. július—szeptember 631—632 p.

Az 1960-as években egyre több cikk, ta- nulmány. könyv adta hírül, hogy vannak tájak a földön. ahol az emberek tömegei

éheznek és tömeges az éhhalál. A világot megrendítette e himdás. de iigyelmét tar- tósan csak akkor fordította e tájatk felé.

amikor 1970-ben az ENSZ—ddkumenturmo—k télmii'liárdtra becsülték az éhezők számát.

(Ebből Távol-Keleten 30, Afrikában 25. Kö—

lép-(Keleten 18, és Latin-Amerikában 13 szó- zalék él:.)

Az igazi vészjelt azonban az 1972- es év adta, amikor is a második világ-há-