432 STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ
GAZDASÁGSTATlSZTl KA
DOMANSZKU. V.:
A MEZÓGAZDASÁG TECHNIKAI ELLÁTÁSA ÉS A TECHNIKA KIHASZNÁLÁSA
(Ob osznascsenii szel'szkogo hozjajsztva tehnikoil ee iszpol'zovanií.) -— Vesztm'k Sztatisztíki. 1981. 4. sz.
23-31. p.
A tizedik (1976—1980) tervidőszakban a Szovjetunió mezőgazdasági termelése fellen—
dült. a munka termelékenysége pedig 15 szá- zalékkal növekedett. Öt év alatt 170 milliárd rubelt ruháztak be a mezőgazdaságba. 30 százalékkal többet, mint az előző tervidő- szakban. A mezőgazdaság a népgazdaság beruházásainak 27 százalékát kapta. A be—
ruházások 85 százaléka termelési rendelte- tésű volt, és közel fele az állattenyésztést szolgálta. Ennek nyomán a munka technikai ellátottsága (a termelő állóeszközök egy dal- gozóra számított értéke) 51 százalékkal nő- vekedett, és több mint 9000 rubelt ért el. A beruházások kereken harmada gép és jármű, továbbá szállítóeszköz volt. Többek között 1.8 millió traktor, félmillió gabonakombájn és 1.3 millió teherautó került a mezőgazdaság- ba. Nem csupán a gépek száma növekedett, hanem új típusok. nagyobb teljesítményű erő- és munkagépek váltották fel a koráb- biakat. A traktorok átlagos motorteljesitmé—
nye például öt év átlagában 50 lóerőről 79 lóerőre növekedett, a kombájnok átbocsátó- képessége megkétszereződött. Egyre inkább a speciális magajáró betakaritógépek ter- jednek el a szálastakarmány- és a kukorica—
termelésben is. A mezőgazdaság rendelke- zésére álló energiakapacitás 605 millió ló- erőre (mintegy harmadával) bővült. Ennek csaknem 80 százalékát belső égésű motorok adták. A villamos motorok teljesítményének aránya öt év alatt 2.5 százalékponttal lett nagyobb. Egy dolgozóra 24,2 lóerő motortel- jesítmény. száz hektár vetésterületre pedig 260 motorlőerő jutott 1980-ban.
A nagyobb teljesítményű és a mezőgazda—
ság számára előnyösebb összetételű géppark lehetővé tette, hogy a gépi munkákat a leg—
alkalmasabb agrotechnikai időpontban vé- gezzék el. A géppark jelentős (mintegy két- szeres) átlagos teljesitménynövekedésével együtt ugyanis az egy gépre számított vetés—
terület 10—15 százalékkal csökkent. 1979-ben egy gabonakombájnra 175, egy kukoricabe—
takarítóra 40, egy burgonyakombájnra 47, egy gyapotkombájnra pedig 58 hektár vetés- terület jutott, továbbá egy traktorra 87 hek—
tár szántóterület.
Jelenleg a szántás, a vetéselőke'szítés, a gabonák, a gyapot és a cukorrépa vetése.
valamint a gabona és a silónövények beta- karítása teljesen gépesített. Folyik a burgo- nyaültetés, a kopások (cukorrépa, kukorica.
gyapot) sorközi művelésének, a gabonatisztí—
tásnak, a fel- és lerakodásnak. továbbá a szemes kukorica betakarításának teljes gé- pesítése. Néhány — főleg a zöldség. a gya—
pot, a burgonya és a cukorrépa — ágazatban is előrehaladt a gépi betakarítás, illetve a rakodás, de még nem teljes. A zöldségülte- tésnek például 65. a gyapotbetakarításnak 53 százaléka gépesített. A burgonya és a cu- korrépa kombájnnal történő betakarítása 43, illetve 90 százalékos. és körülbelül ilyen arányú gépi rakodásuk is.
Javult az állattenyésztés gépesítése is. A tehenek 89 százalékát fejik géppel. Vezeté- kes vizzel van ellátva a szarvasmarhák 88.
a sertések 93. a baromfiak 95 százaléka. Gé- pesített a takarmányellátás a szarvasmarha—
állomány 42, a sertésállomány 64. a baromfi- állomány 84 százalékánál, a trágyaeltávolitc'is pedig 72, 84, illetve 85 százalékban gépesí- tett állatfajonként. Általában komplex állat- tartó telepek létesültek, amelyek teljesen gé- pesítettek és részben automatizáltak is. 1971 és 1979 között 351 000 húsmarha, 862 000 te- hén, 5.7 millió sertésférőhely készült el. Az ipari rendszerű állattenyésztő telepek száma 3195 volt. Ezekben takarmánykeverők, állat—
egészségügyi létesítmények, gyakran feldol- gozó üzemek is találhatók.
A szállítási munkák mintegy 90 százalékát teherautók végezték el. A traktormunkák harmada azonban még mindig szállítás, ami- nek elvégzését a 66 százalékos pótkocsiellá- tás jelentősen megkönnyíti.
Fokozódik a villamosenergia—felhasználás és egyre több (állattenyésztési, öntözési, ter- ményszárítási, rakodási) célra használják.
1980 elején 13 millió villanymotor volt a me- zőgazdaságban, és 102 milliárd kilowattóra villamos energiát használt fel termelési célra.
Egy főre számítva a felhasználás meghaladta a 2500 kilowattórát.
Az óriási teljesítményű technika tökéletes kihasználása azonban még nem valósult meg. Sok kolhozban például csökken a ko- rábbihoz képest a gépek teljesítménye. Csu- pán munkaszervezési mulasztások miatt 1980-ban 59 millió traktorműszak esett ki, ami az éves teljesítmény 13 százalékát érte el. Felszámolása mintegy 300000 új traktor beruházását tette volna feleslegessé. Tech- nikai okok, illetve késedelmes üzembe helye- zés miatt az öntözőberendezések 5—7. a sta- bil fejőgépek kapacitásának 8 százalékát nem vették igénybe.
A gépek jobb kihasználását a javítási szol- gáltatások elégtelen kapacitása, az állami mezőgazdasági gépjavitó vállalatok mun- kájának hiányosságai is akadályozzák. Ezek között a technológiai előirások megsér-
STATlSZTIKAl lRODALMl FlGVELÖ
433
tése, a késedelmes teljesítés és a jo—
vítási kapacitás elégtelensége egyaránt megtalálható. Az utóbbira jellemző, hogy a vállalat a traktorok 62. az állattenyésztő tele—
pek 69, ezen belül a baromfitelepek 31 szá- zalékát tudja csak szervíz-szolgálatával ki—
szolgálni. A hiányt gazdaságközi vállalatok szervezésével igyekszenek pótolni. Nem za- vartalan az alkatrészellátás. Ennek egyik okát a szerző abban látja, hogy az ipari vál—
lalatok oz alkatrészgyártás tervének értéki teljesítésében érdekeltek, és a tervet nem az előírt nómenklatúrának megfelelően teljesí- tik. 1980-ban 220 megtervezett traktoralkat- rész közül 71—félének termelése nem volt ki—
elégítő.
Sokat javult a gépek karbantartása. meg- őrzése. Terjednek a gépszemlék. A gépek na—
gyobb részét azonban még ma is szabad ég alatt tartják. így a traktorok 84. a kombájnok 67 százalékát. A gazdaságoknak mindössze 34 százalékában van garázs, gépszín vagy fedett pajta pedig 74 százalékukban talál- ható. Ezen az állapoton az építkezések meg—
gyorsításával, a helyi kezdeményezések fel- karolásával. továbbá a szabadban tárolt esz- közök megfelelő korrozióvédelmével kell vál- toztatni. E téren az eszközöket gyártó válla- latoknak is sok a tennivalójuk. Jobb minő- ségű. tartósabb anyagból kell készíteniök a gépeket, és javítaniok kell a korrózióállósá—
got is.
Változatlanul nem megfelelő a nehéz (nagy teljesítményű) traktorok és teherautók, továbbá a speciális szállítóeszközök kínálata.
Nincs elegendő mütrágyaszóró és -rakodó- gép. nem megoldott a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermelés munkáinak gépesítése.
Nem elegendő a gépekhez értő szakem—
ber. Évente 600000 gépszerelőt képeznek ki, 90 százalékukat a falusi szakmunkásképző is- kolókban. A fluktuáció miatt mégis a trak- toristák száma kisebb ütemben nő, mint a gépállomány. Száz erőgépre ma kevesebb - a gazdaságok különböző csoportjaiban 111—142 —— vezető jut. mint néhány éve. Ez nehezíti a több műszakos üzemeltetést.
amelynek mutatószáma 1979-ben 1.08 volt.
úgyszintén csökkent az előző évekhez mér-
ten.
A technika jobb kihasználása érdekében a statisztikusokra is nagy feladat hárul. Ál—
landóan figyelniök kell a helyzetet. fel kell hívni a figyelmet a hiányosságokra. Uj, az eddiginél pontosabb módszereket, mutatókat kell kialakítaniok. Fontos tennivalójuk a leg- jobban működő állattenyésztő telepek. ipar- szerű termelési rendszerek többiekénél ola- posabb megfigyelése és elemzése. valamint az ebből leszűrhető tanulságok közkinccsé tétele.
(Ism.: Molnár István)
7 Statisztikai Szemle
DOMBERGER. S.:
AZ ÁRVÁLTOZÁSOK ÉS AZ IPARI STRUKTÚRA USSZEFUGGÉSE AZ EGYESULT KIRÁLYSÁGBAN (Price dynamlcs and industrial structure in the U. K.: an input—output analysis.) — The Manchester School oi Economic and Social Studies. 1980. 3. sz.
284—306. p.
A tanulmány dinamikus input—output mo?
dell alapján vizsgálja az ipari struktúra ha- tását az inflációs mechanizmusra. Állítása szerint az ipar koncentrációja rövid távon erősíti az exogén költségnövekedésből kiin—
duló infláció mértékét. hosszabbtávon vi—
szont gyorsítja az egyensúly helyreállítását.
A modell annyiban dinamikus, amennyi—
ben a kibocsátási árak bizonyos - ágazaton- ként differenciált mértékű — ídőeltolódással követik a ráfordítási árak változását. Ez az időeltolódás a termelési folyamat hosszával és az iparágak piaci struktúrájával függ össze.
A modell legfontosabb eleme egy ágazati árkorrekcíós ráta (1). amely meghatározza, hogy a költségnövekedések milyen sebesség—
gel futnak keresztül a rendszeren. Ezek se—
gítségével a modell az árváltozást az egy- mást követő időszakok árszínvonalának dif- ferenciájaként fejezi ki. Ez a differencia az egyes ráfordítási elemeknek a korrekciós té—
nyezővel módosított árváltozásától függ. ahol a súlyok szerepét a megfelelő input-együtt—
hatók játsszák:
A Pt : (A)AAPt —l— (Á)BAVt -j— (ÁXyMPt 4—
4— (' — (l))APM)
ahol:
A P! —— a tárgyidőszakban végbement ki- bocsátási árváltozások n elemű vektora (n az ágazatok száma),
APt_1— az előző időszakban végbement árváltozások vektora.
A — a ráfordítási együtthatók (an) mat—
nxa.
B — az elsődleges ráfordítások (an)—es együttható motrixa' (m az elsődleges ráfor-
dítások száma).
AVt —az elsődleges ráfordítások árvál- tozásának m elemű vektora.
(1) _az ágazati árkorrekcíák n elemű dia- gonál matrixa.
(v) —-az ágazati profithányadpk n elemű diagonál matrixa.
[*— az egységmotrix.
A fenti egyenlet A P: —re való megotdásá—
ból adódik a [l— (v) (A— (l))j—l' inverz.
amely az egyes ágazatokból származó ár—
változások együttes, közvetlen és közvetett hatását mutatja;
A gyakorlati számítás az Egyesült Király-
:
sag 1971. évi ágazati kapcsolati mérlegéből
