Taranov, V. V.: Az új technika statisztikája a Szovjetunió iparában

*— STATISZTIKAI mODAIMI FIGYELO

munkanapra és az egy átlagos állományi dolgozóra jutó termelés mutatóinak össze- függésére és hosszasabban vizsgálja az állományi létszám összetételét. Szerzők álláspontja az, hogy a termelékenységet, nem elegendő az iparvállalat egy termelő munkására számítani, a technika fejlődé—

sének jelenlegi színvonala számos olyan új tendenciát vált ki (például az automati—

záció növeli a segéd— és kisegítő munká—

sok arányát az ún. alapvető munkások ro—

vására, a specializáció viszont ez utóbbiak arányát növeli; a műszaki személyzet sze—

repe, illetve aránya a termelésben állan- dóan emelkedik stb.), ami szükségessé teszi, hogy a termelékenység szinvonalá- nak jellemzésére az egész ipari termelő személyzetre vetített mutatót használják.

Ezen belül az egyes kategóriákra vagy ezen belül az egyes csoportokra számított termelékenység csupán e fő mutató ki—

egészítését szolgálhatja.

A termelékenységi szinvonal mérésének tökéletesítése hozzájárul az indexszámitá—

sok módszereinek javításához is, ponto- sabbá teszi a termelékenység alakulásának vizsgálatát. A második fejezet megmu- tatja, hogy a jelenleg leginkább használa—

tos, a vállalati teljes termelés és az átla- gos állományi munkáslétszám mutatóira épülő termelékenységi értékindex számos komoly fogyatékossággal rendelkezik. Erre tekintettel a szerzők itt is célszerűnek lát- ják a ,,vállalati feldolgozási értéken" ala- puló számításra való áttérést. Szerzők elemzik a termelékenység alakulásának változatlan állományú indexét, valamint a strukturális változások indexét, bemutat- ják a természetes mértékegységben és a munkaidő—ráfordítás alapján mért indexek előnyeit és hátrányait.

Végül néhány tényezőnek, mint például a termelés növekedésének, az ipari sze- mélyzet strukturális változásainak, a mun- kaidő kihasználásának és a minőség ellen- őrzésének a munkatermelékenység alaku—

lására gyakorolt hatását vizsgálják.

(Ism.: Fóti Istvánné ) Taranov, V. V.:

Az új technika statisztikája a Szovjetunió ipar-ában

(Sztatisztlka novoj tehniki v promüslennoszti SzSzSzR.) Moszkva. 1959. 92 p.

A szovjet statisztikai irodalomban ed- dig még kevés olyan munka jelent meg, amely összegező formában foglalkozott volna az ioarstatisztika ezen új ágának megszervezésével kapcsolatos tapasztala- tokkal. A szerző fő célkitűzése ezért az,

1073

hogy az új technika statisztikájának alap—

vető kérdéseit az érvényben levő statisz—

tikai beszámolási rendszer megfelelően összefoglalja.

Szerző az új technika statisztikájának feladatait abban látja, hogy

1. az új technika bevezetésére és fej- lesztésére vonatkozó állami terv teljesíté- sét ellenőrizze;

2. a mutatók rendszere segitségével jel- lemezze az új technika szinvonalát, alkal- mazásának dinamikáját és kihasználását;

3. feltárja a belső tartalékokat az új mechanizmusok, gépek, technológiai folya- matok és a termelő folyamatok automati- zálása és gépesítése terén a termelési ter- vek túlteljesitése érdekében;

4. kidolgozza azoknak a mutatóknak a rendszerét, amelyek a tudomány és a technika vívmányai bevezetésének gazda- sági hatékonyságát jellemzik;

5. adatokat szolgáltasson a további tech- nikai haladás megtervezéséhez és az élen- járó technikai tapasztalatok széleskörű elterjesztéséhez;

6. hozzájáruljon a statisztikai számba- vétel, beszámolás és elemzés megszerve—

zésének megjavításához.

A könyv a megfigyeléssel kapcsolatos problémákat öt fő kérdés köré csoporto—

sítva mutatja be. Ezek a következők:

1. az új gépek, mechanizmusok, készülé—

kek és műszerek termelésének meghono- sítása és kibocsátásának statisztikai szám- bevétele;

2. a munkaigényes és nehéz fizikai mun—

kák gépesítésének statisztikája;

3. a termelés automatizálásának tisztikája;

4. az új technológiai folyamatok beve—

zetésének statisztikája;

5. az újításra és racionalizálásra vonat—

kozó javaslatok és találmányok megvaló- sításának statisztikája.

Valamennyi kérdés közül legjelentősebb helyet foglal el a műben a munkaigényes és nehéz fizikai munkák gépesítésének statisztikája. Ez azzal a ténnyel magya- rázható, hogy a gépesítés legfontosabb feladatának a kézi erővel végzett munkák megszüntetését tekintik. Vagyis azt, hogy a munkás szerepe a munkafolyamatban csupán a gépek kiszolgálására, irányitá—

sára és ellenőrzésére korlátozódjék. Külö—

nös figyelmet fordítanak azoknak a mun- kafaitáknak megfigyelésére, amelyek a legtöbb nehéz fizikai munkát igénylik, mint például a szénbányászat, fakiterme—

lés stb. Ezeknél a munkáknál konkrétan sta—

kereteinek

1074:

azt is meghatározzák, hogy milyen eset—

ben lehet a munkafolyamatot ,,gépesitett—

"nek" tekinteni.

A gépesítés abszolút mutatóiként hasz—

nálják többek között például a gépesített vágatok számának változását a bányában vagy a gépi munkán foglalkoztatott mun- kások vagy a tökéletesebb gépek és me—

chanizmusok számának növekedését. Az absztolút mutatók mellett a nehéz fizikai és'munkalgényes munkák gépesítésének jellemzésére speciális mutatókat is hasz- nálnak, mint például a gépesített munkák

aránya a tervben előírt összes munkához stb.);

Részletesen foglalkozik a könyv a ter- melés automatizálásának statisztikájával 18.

A termelés automatizálásának statiszti—

kai megfigyelése során a számbavétel egy—

ségei lehetnek: a félautomaták, a szer—

számgépautomaták, az automatikus szala—

gok és az automatizált vállalatok.

Az automatizálás színvonala elsősorban azoknak a termékeknek az arányával fe—

jezhető ki, amelyeket automatizált eszkö—

zökkel termeltek, de kifejezhető az auto—

matizált eszközök által teljesített munka—

idő arányával is.

Az új technológiai folyamatok beveze—

tésének számbavételére szolgáló külön—

böző mutatók ismertetése során a szerző rámutat arra, hogy a technológiai folya—

matok tökéletesítése sohasem tekinthető lezártnak, ezért a technológia újszerűsé—

gét, modernségét mindenkor a tudomány legfrissebb eredménye szempontjából kell megítélni. E kérdéssel kapcsolatban nem mellőzhető a gazdaságosság vizsgálata sem, amelyet minden esetben konkréten kell elvégezni. Helyes lenne a kérdést népgazdasági szinten is vizsgálni, ennek módszere azonban még nem alakult ki.

A szerző végül az újítások és racionali- zálások számbavételével foglalkozik, is—

mertetve az érvényben levő beszámoló—

jelentés tartalmát is.

Az ismertetett mű azon túlmenően, hogy segítséget kíván nyújtani a statisztikusok munkájához, azzal az igénnyel is készült, hogy a főiskolák és technikumok hall- gatóinak gyakorlati segédanyagul szolgál- jon.

(Ism.: Huszár Józsefné)

*

chum. W. F.:

A technológiai fejlődés statisztikai méréséről

(On the statistical measurement of technolo—

gical *rdevelopment.) — Bulletin de l'ln'stimt grg—tartana! de Statistigue.1960.8'7. köt. 467—

A szerző célja a technológiai fejlődés mértékének kifejezésére alkalmas mutató elemzése. Ilyennek minősülhetne például

a szabadalmazott találmányok Száma. E mutató azonban legfeljebb a fejlődés üte- mét fejezi ki, ezért a szerző alapjában véve nem tekinti alkalmas mutatónak.

A másik ilyen mutató lehetne a tech-'- nológiai berendezések és felszerelések érv—*

téke. A mutató kimunkálása adatok hiá- nyában nem állt a szerző módjában. Probe lémát az értékelési (önköltségi, eladási, újraelőállítási) ár megváltozása jelent. Az Amerikai Egyesült Államokban az állo—

mány értékadatai helyett 1952 óta az e célra történő éves ráfordítások adatait közlik. Mivel az egyes országok gazdasági struktúrája meghatározza az ilyen jellegű kiadások volumenét, illetve egy főre jutó összegét, szerző a mutatót alaposabb vizs—

gálatnak veti alá abból a szempontból, hogy a tőkeállomány nagyságára is jel- lemző mutató—e.

A berendezések alkalmazásából eredő termelékenységre vonatkozó adatok az ellenőrzőszámitások elvégzésére alkalmas

mutatóknak tűnnek. '

Az Egyesült Államokban használatos módszer a következő: kiszámítják a be—

rendezések és felszerelések működésének eredményeként létrehozott ,,hozzáadott értéket" (value added) oly módon, hőgy a gyáripari termékek értékéből a költség—

elemeket levonják. Kiszámították, hogy a tőkeállomány értéke arányos termelé—

kenységével. Továbbiakban megvizsgálták, hogy az így nyert indexeknek milyen szo—- ros a korrelációja a berendezésekre és fel- szerelésekre kiadott évi összegekkel. A számításokat egy alkalmazotti főre végez—

ték és 4—0,6-os koefficienst nyertek 29 országra. Ily módon a szerző a berende- zésekre történő ráfordításokat alkalmas mutatónak tartja.

Harmadik mutatónak a mesterségesen előállított energiafelhasználást ajánlja, mivel erre adatok is bőségesen rendelke—

zésre állnak. Vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy ez megfelelő mutató, minthogy kifejezésre juttatja a- mechani- záltság fokát, a gazdaság valamennyi ágazatában. A vizsgálatot a következő gondolatmenet alapján végezték. Az egy főre jutó jövedelmek alakulása követi a képzett népességi csoport termelésének