762
STATkSZTlKAII lRODALM! nonsto-
nálói sajátossága, amely a magas-abb árban fejeződik ki, A magasabb a'r lényege az.
hogy az új technika alkalmazásával létrejö- vő gazdasági eredményekben a termelő és a felhasználó osztoznak. A termelő érdekelt- sége ez esetben a magasabb ár, mig (: fiel- használóé a magasabb árat ellensúlyozó na—
gyobb használati érték.
A szerzők a fentiekből kiindulva telirjóik az új technika term—előinél jelentkező gazda- sági hatás (eredmény) képletét, amely tartal—
mazza az új technika termelésének volume- nét, a régi és az új termékek árait, az el—
térő lön—költséget, a vállalat termelőalawpiait az új és a régebbi technika alkalmazásakor, a különböző adókat és fix költségvetési be- fizetéseket. Az új technika felhasználói és termelői között a gazdasági értékelésben azért mutatkozik lényeges különbség, mert az előbbiek számára az úi technika csupán esz- köz az úi termék előállítására. A felhaszná- lók gazdasági eredményét kimutató képlet ezért eltérő a termelőknél jelentkező hatást számító képlettől, ugyanis figyelembe veszi az úi teahnika felhasználásával készült ter- méktömeget, a régi és az új technikával elő- állított termékek önköltségi különbségeit, a különböző termelési alapokat és az alapok utó-ni befizetéseket, hiteleket.
Annak érdekében, hogv az új technika 'mi- nél kedvezőbb bevezetésére ösztönözzenek. a szerzők azt iavasolíók. hogy a terv összeál- lításakor alakítsanak ki különböző szinteket a gazdasági hatás mérésére.
Az úi technika tervezett hatását a szerzők végül a nvereség növekedésével mérik. Ater—
vezett hat—ás meghatározásánál az úi techni- ka előállitásako—r a következő in'fonmuációk áll—
nak a rendelkezésre: az új technika kibocsá- tási mennyisége előre meghatározott a'rak alat—pirén, a régebbi technika kibocsátási árai.
az új technika bevezetésének költséaei. Az' úi technika felhasználásakor rendelkezésre álló információk pedig a következők: önkölt—
ségi adatok az új technika alkalmazásával kapcsolatban (ez természetesen csak terve- zett), valamint a régebbi technika alkalmazá—
sakor számitott önköltség.
A szerzők jelentős problémának tartják.
hogy a vállalati könyvelésben legtöbbször nem a tényleges eredmények és ráfordítások szerepelnek az új technika alkalmazásával kapcsolatban, hanem azok az értékek. ame—
lyeket a műszaki kutatás és tervezés lhatáro—
zott meg. A tényleges gazdasági eredmények és ráfordítások meghatározása céljából szük- ség van a könyvelés hagyományos rendsze- rének ótclolgozásóra úgy, hogy az alkalmas- sá váljék a technikai haladás pontos nyilván- tartására.
Az új technika gyors elterjesztése természe—
tesen nem azon múlik. hogy a gazdasági ha- tásokat pontosan mérik—ie. vagy sem.A pontos információkra azonban szükség van. hiszen csak igy lehet a technikai úiiítóst komplex módon irányítani. A tényszerűbb értékelés- nek egyben az is feltétele. !hogy a tervben pontosan el legyenek különítve egymástól a műszaki tervezés szakaszában várható és a tervkészítéskor reálisan elvárható gazdasági követelmények. A műszaki tervezés által szá- mított vár—ható értékek rendszerint a maximu—
mot felezi'k ki. A tervnek ezzel szemben az úi technika elterjesztésének átlagos, reális körülményeivel kell számolnia. Ha a terv e ieiezete így készül. akkor van csak mód ar ténVleaes és 'a tervezett gazdasági eredmé—
nvek összevetésére. és a következő technikai fokozatok bevezetésének előkészítésére.
A műszaki tervezés és a népgazdasági ter- vezés által megkíván—ható szintek eltérései az átképzésre is ielentős hatást gyakorolnak. Az úi termé—kek árait ugyanis erősen befolyásol- ia az úi technikát képviselő termékeik ún.
órm—aximuma, ami a tényleges árképzés egyik bázisa. Az ármaximurm alaoia a legtöbb eset- ben a műszaki tervezés adatbázisa. Ebből az következik, hogy az új termékek. illetve új termelési eszközök alkalmazásától sokszor többet várnak. mint az az alkalmazási lkörül—
ményekhez mérlegelve reális volna. Ha pe—
dia az árképzés ehhez a szinthez igazodik, akkor az ár a reális szintnél sokszor indo- kolatlanul magasabb lesz.
(ism.: Tömpe István)
MEZÖGAZDASÁGI STAT'lSZT—lKA
CHOlNCHOL. J.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS FELGYORSlTÁSA A FEJLÖDÖ ORSZÁGOKBNN
(L'accelemtion de la croissonce agricole dans les pays sous—développés: seule reponse a la crise alimentaire mondiale.) — Revue Tiers Monde.
iW'S. július—szeptember 631—632 p.
Az 1960-as években egyre több cikk, ta- nulmány. könyv adta hírül, hogy vannak tájak a földön. ahol az emberek tömegei
éheznek és tömeges az éhhalál. A világot megrendítette e himdás. de iigyelmét tar- tósan csak akkor fordította e tájatk felé.
amikor 1970-ben az ENSZ—ddkumenturmo—k télmii'liárdtra becsülték az éhezők számát.
(Ebből Távol-Keleten 30, Afrikában 25. Kö—
lép-(Keleten 18, és Latin-Amerikában 13 szó- zalék él:.)
Az igazi vészjelt azonban az 1972- es év adta, amikor is a második világ-há-
STATISZT hKAl lRODALMl FlGYELÖ 763
ború után a föld élelmiszer-termelése első ízben esett vissza. Az éhezők százmilliói olyan országokban sinylőd-nek, amelyek gyar—
matbirodalmokból váltak ki nemrégen. és gazdasági fejlettségük alacsony szintű. Az elmúlt évtizedben ugyan voltak kíséri-etek ezekben az országokban az élelmiszer—ter- melés fokozására, de kielégítő eredmény nem született.
A szerző ismertet—ett tanulmányában ar- ra a végső következtetésre jut. amit a cim- ben is kifejez, vagyis hogy az éhező népek—
nek magukvnak kell legyőzniök az éhinséget.
igaz, hogy ehhez a megállapítási—im Chon- chol előtt már mások is eljutottak, de ami a szerző tervezetében különösen figyelemre méltó, az a probléma megoldásának mód- ]O.
Elsősorban globális gazdasági fejlesz- tést képzel el ezekben az országokban egy teljesen új. a régitől teljesen eltérő fejlesz—
tési stratégia segitségével._A mezőgazdaság fejlesztését az általános gazdasági fejlesz- téssel együtt ajánlja, és semmiképpen sem tartja helyesnek olyan magas színvonalú me- zőgazdasági termelési rendszerek puszta át- vételét. amelyek nincsenek összhangban az általános gazdasági fejlesztéssel és az érin- tett országok adottságaival.
Ezt a gazdasági fejlesztéssel kapcsolatos álláspontját részletesen kifejtett érveléssel tá—
masztja alá. C'ho—nchol elismeri, hogy elkép- zeléseinek megvalósitása — ha sor kerül rá — sok akadályba ütközik majd, de szerinte az új stratégia segitségével megoldhatók a nehézségek.
Téziseit a következő nyolc fő pontban fog—
falja össz—e:
:
1. az ipari és a mezőgazdasági szektor között helyes arányt kell kialakítani;
2. szükséges a megművelt területek feletti társa—
dallm—i ellenőrzés;
3. meg kell szervezni a mezőgazdasági termékek hazai szervek által történő felvásárlását és értéke- sítését:
4. céltudatos tani:
5. az adottságokat figyelembe vevő beruházási po- litikát kell kialakítani;
6. az úi fejlesztési stratégia számára új fogyasz- tói model—lit kell tervezni:
7. szükséges, hogy a fejlődő országok figyelembe vegyék a nemzetközi special—izáciát, és országuk helyzetét a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő komparatív előnyök követelményeivel minden eset- ben egyeztessék:
8. fontos megvizsgálni, hogy az új stratégia mea- valósitható-e olyan plucaazdóllkodúsbain, mint a—rne- lyiuk jelenleg a legtöbb fejlődő ország gazdaságára je'tlemző.
mezőgazdasági kutatást kell indí-
A tanulmány szerzője Allende idején Chile mezőgazdaság-i minisztere volt, ezért nem meglepő, hogy téziseiben o szocializ—
mus építésének bizonyos jellegzetes voná- sai ismerhetők fell.
(Ism.: Cseres Tiborné)
KLATI'. W.:
AZSlA A VILÁGÉLELMEZÉSI KONFERENCIA UTAN (Asia after the World Food Conference.) - International Affairs. 1975. július. 3447—357. p.
A szerző az ázsiai népesedési és élelme- zési proble'máklk—al foglalkozik az 1974-ben megtartott világé'lelmezési konferencia kop- csán, melyet Sayed A—lmed Marei az ülés főtitkára "történelmi vízválasztónak" neve—
leht.
Waldheim, az ENSZ főtitkára beszédében figyelmeztetett arra, hogy a növekvő élel—
miszer-termelés nem a szavak és elhatáro- zások áradatától. hanem a kézzelfogható célok kitűzésétől és megvalósításától függ.
Az elmúlt években a szükségesnél jóval többen írtak és beszéltek konferenciákon a vi—lágnépesedésről, a nyersa—nyagokról és energiaforrásrolkról, a helyzet megoldására vonatkozó biztató kisérletek nélkül.
A szerző szerint különbséget kell tenni a közeljövő élelrm'iszerhiánya, valamint az elégtelen termelés és élelmiszer—ellátás okoz- ta hoszú távú problémák között.
A közvetlen élelmiszerhiány :: körülmé—
nyek rossz összjátékának következménye, ami kb. tízévenként ismuétlőudlhet. Gyengébb terr- mést takarítottak be 1972—ben a Szovjetunió hatalmas területé-n, Indiában, Délkelet—Ázsiá- ban, Kínában és Ausntráliában. .Ez a hat-all—
mas terület a világ népességének több mint felét foglalja magában, és majdnem ilyen arányt tesz ki a világ ga—bonafogyasztásá- bari. A helyzetet súlyosbította, hogy a világ iparosodott részein, ahol sok álla—m gazda—
ságilag felvirágzott, folyamatosan növekedett a kereslet. Alig 10 éven belül az egy főre iutó gabonafogyasztás 10 százalékkal nőtt Nyugat—Európában, 6 százalékkal az Egye- sült Államokban és Japánban.
A gyengébb termés évében a kínálat és a kereslet közötti különbséget csak a tar—
talékokból lehetett kiegyenliteni. A FAO ada- tai szerint a világ búza— és nyersgabona—
készletei két év alatt 104 millió tonnáról a felére csökkentek, az indiai gabonater- talékok kimerültek.
Az 1972. évi rossz termés utáni rendki—
vüli áremelkedés — amit még a dollár le- értékelése és az üzleti spekuláció is ösztönv zött -— előreláthatővolt. A búza ára az 1972—
es aratás kezdetén meglkéftszereződött, és egy éven belül mégegyszer ugyanilyen ösz- szeggel emelkedett. A hántolt rizs ára több mint kétszeresére nőtt, és hasonló mértékben emelkedtek más mezőgazdasági termékek és műtrágyák árai is. A bevételek a helyzetet kihasználó gazdaságilag fejlett országokban nagym-értékben emelkedtek, ezzel párhuza- mosan krónikus devizalhiány és katasztrófális helyzet alakult ki az élelmiszer—, üzem- és ngyia—nyag-importtól függő országokban.
