Az új technika bevezetése gazdasági hatékonyságának elemzése

A. KONSZON:

- AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETÉSE

GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK ELEMZÉSE*

SZERKESZTÓSÉG! MEGJEGYZÉS. Az itt közölt cikk (:

Vesztnik Sztatisztiki 1955. évi 5. számában jelent meg. A tanulmány lényegében a technika fejlesztésének csak egyik

úljával, az elavult felszerelések újjal való kicserélésével foglalkozik, e nem tér ki a meglevő berendezések korszerű- sítésének, az új gyártási eljárások bevezetésének, a technika jobb kihasználásának stb. kérdéseire -— amelyek együttesen jelentik a technikai színvonal fejlesztését.

Mindamellett a tanulmányban tárgyalt kérdések fontos—

sága és a megoldás sok tekintetben újszerű volta, indo—

kolttá teszik a Statisztikai Szemlében való közzétételét.

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának júliusi tel—- , jes ülése a népgazdasági terv teljesítésével egyenlő értékű nagyfontosságú _ feladatként tárgyalta a termelés műszaki színvonalának minden tekintetben

— való emelését. Nagy jelentőségűek a teljes ülésnek a működő gyárak és _ üzemek műszaki újjászervezésére —— az elavult felszereléseknek újjal, _ nagyobb teljesítményűekkel való kicserélésére, valamint a felszerelt beren- dezés korszerűsítésére -— vonatkozó intézkedések kidolgozásáról és meg—

valósításáról szóló útmutatásai. -

Az állóalapok, mint ismeretes, fizikai és erkölcsi kopásnak vannak ki- téve. Az állóalapok kopásának mindkét formája azzal a következménnyel jár, hogy az állóalap elveszti eredeti értékének egy részét.

A gépek fizikai kopásának nevezzük szerelési egységeik, részeik anyagi

; kopását, amelynek következményeként a gép már nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket egy ugyanilyen új géppel szemben támasz—

tunk. A fizikai kopás kiküszöbölésére a gépet javítani kell, ehhez pedig bizonyos ráfordításokra van szükség. Ezért a javításra szoruló gép keveseb- bet ér, mint egy ugyanilyen új gép. A fizikai kopás odavezet, hogy az álló— ' alapok elvesztik eredeti értéküknek egy részét.

Helyre lehet—e állítani generáljavítással teljesen a gép minőségét?

Különbözik-e minőségileg a generáljavított gép az újtól? A generáljavítás természetesen nem teszi a gépet teljesen újjá; rendszerint marad benne

* Vesztnik Sztwtisztiki, 1956. 5. 61. 3—11. old. —— Vílacl'kk.

* Tartós békéért. népi demkráciáértl 1955. május 22.

'AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETESENEK HATEKONYSAGA ) 1097

valamilyen ki nem javított kopás. De bizonyos határokon belül ez a kopás nem jelentkezik a gép működése közben.

A fizikai kopás következtében az állóalapok eredeti értékének egy része elvész. A fizikai kopás gazdasági mértékéül szolgálhatnak a kopás meg- szüntetésére irányuló javítások költségei. A fizikai kopás (a,) gazdasági

mértékét az állóalapok reprodukciós értékének hányadában kifejezve a következőképpen számíthatjuk ki:

RT KT

af—

ahol

RT —— a javítás költségvetési költsége, amelyet akkor kell felhasználni, ha a gép összes elkopott szerelési egységét (géprész) helyre kell állítani;

KT —— a szerelési egység reprodukciós értéke a kopás megállapításának

időpontjában. ,

Az állóalapok javításának gazdasági kérdéseit, időszerűségük ellenére, _ még igen kevéssé tanulmányozták. Pedig egy gép egész működésének ideje alatt végrehajtott összes javítások értéke gyakran sokszorosan felülmúlja a gép eredeti értékét. A generáljavítás értéke az egyes vállalatoknál az új gép értékének megengedhetetlenül magas százaléka.

Az állóalapok erkölcsi kopása azt jelenti, hogy csökken az állóalapok értéke a technikai haladás következtében. A technikai haladás —— új kon- strukciójú hatékonyabb gépek megjelenése és a régebbi konstrukciójú gépek újratermelési költségének csökkenése — odavezet, hogy a régebben készített gépek értéke csökken. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a gépek értékét ,, . . !.

nem a termelésükhöz eredetileg szükséges munkaidő határozza meg, ha- nem az az idő, amelybe újratermelésük kerül, és ez utóbbi a munka társa—

dalmi termelőerejének fejlődése következtében folytonosan csökken".2 Ha jelenleg egy gépet feleannyi munkaráfordítással állítanak elő, mint régeb- ben, akkor az ugyanolyan típusú régebben készített gépek az adott idő-—

pontban elvesztik eredeti értéküknek a felét, még ha fizikailag egyáltalán

nem is koptak meg. ,

Az állóalapok erkölcsi kopásának mutatószámaként a technikai haladás következtében beállt értékcsökkenésüknek az eredeti érték hányadában ki—

fejezett együtthatója szolgál:

Ka—KT

ae:——————-———

K0

ahol

Ka —- az állóalapok eredeti értéke;

KT — az állóalapok reprodukciós értéke kopásuk megállapítása idő-í pontjában.

Mindkét kopás (fizikai és erkölcsi) az állóalapok eredeti értéke egy részének elvesztéséhez vezet. Ez azonban nem jelenti, hogy a fizikai és az_

erkölcsi kopás gazdasági következményei azonosak. Meghatározott fizikai kopás esetén agép alkalmatlanná válik termékek készítésére addig, amíg egy új beruházás nem teszi lehetővé a generáljavítást. Viszont a gépek er—

' K. Marx és F. Engels Művei, 1939. XIX. köt. [. rész 433. old., oroszwl és ua. Marx: A tőke, HI.

köt. Szikra. Budapest. 1951. 445. old.

4 Statisztikai Szemle.

1098 A. mmm ,; A

kölcsi kopása egymagában nem gátolja új beruházások nélkülifelhasználá—

sukat. Ezért az erkölcsi kopást szenvedettgépek bizonyOS ideig felhasznál—-

hatók olyan vállalatoknál, ahol még nincs elég tökéletesebb konstrukciójú gép.

Hogyan lehet kifejezni a gép teljes kopását? Az első pillanatban úgy tűnik, hogy a fentmegjelölt a, és ae mutatószámok összegezése útján.

Valójában ezt a két értéket közvetlenül összeadni nem lehet. Az elsőt a gép reprodukciós értékének hányadában, a másodikat pedig a gép eredeti érté—

kének hányadában fejeztük ki.

Mivel egyenlő a gép teljes kopása?

A gépnek a reprodukciós érték hányadában kifejezett fizikai kopása—

értékével csökkentett maradék értéke a következő:

l—af

A gépnek az eredeti érték hányadában kifejezett erkölcs1 kopása érté- kével csökkentett maradék értéke a következő:

1 '*'"(ae

Ezeknek az értékeknek a szorzata:

(ll—a,) (l—ae)

megmutatja a gép fizikai és erkölcsi kopása következtében létrejött mara- dék értékét (eredeti értékének hányadában).

Ha az egységből kivonjuk a gép fizikai és erkölcsi kopása következté—

ben létrejött maradék értékét, akkor megkapjuk teljes kopásának mutató- számát (a gép eredeti értékének hányadában).

így tehát az állóalapok fizikai és erkölcsi kopásának mutatószámáta következő képlettel határozhatjuk meg:

a: 1—(1—ae)(1—af),

ahol *

a —- az állóalapok teljes kopásának mutatószáma (eredeti értékük hányadában) ;

—. a, —— az állóalapok értékének csökkenése a technikai haladás követ-—

keztében (eredeti értékükhöz viszonyítva);

af —- az állóalapok fizikai kopásának gazdasági mértéke (reproduk—

ciósértékükhöz viszonyítva). ,

Ellenőrizzük a kapott mutatószám helyességét. Az állóalapok értékét

(K)a fizikai és erkölcsi kopás figyelembevételével bármely időpontra vo-

_ natkozóan a következőképpen állapíthatjuk meg

"K:(1—a) Km

ahol

Ko —— gép eredeti értéke;

a —— a gép teljes kopásának mutatója.

Ha behelyettesítjük ebbe a képletbe az ae és az a, fent kiszámított _ értékét, a megfelelő átalakítások után a következő képletet kapjuk:

K : KT *— Rz' ,

azaz a gép értéke (K) a fizikai és erkölcsi kopás figyelembe vételével egyenlő az ilyen gép jelenlegi teljes reprodukciós értékének (KT) és a javítási költ—

ségeknek (RT) különbségével.

AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETESENEK HATEKONYSAGA ' 1099

A szocialista gazdaságban az állóalapokat addig lehet használni, míg ez népgazdasági szempontból célszerű. De éppen azért, hogy megállapíthassuk érdemes—e megjavítani a használatban levő állóalapokat, vagy célszerűbb—e azokat újakkal kicserélni, ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, meg kell állapítani az állóalapok reprodukciós értékét.

Milyen az állóalapok reprodukciós értéke változásának törvényszerű—

sége? Az állóalapok reprodukciós értékére ható egyik fő tényező a technikai haladás. Az adott gép reprodukciós értékét nem a gép előállítására fordított munkaidő, hanem az újratermeléséhez társadalmilag szükséges munkaidő határozza meg. A gép értéke azért csökken, mert idővel olcsóbb az újrater- melése, valamint veszit az értékéből azért is, mert új, nagyobb teljesítményű gépeket gyártanak. Ugyanakkor a működő gépek értékének csökkenése, az—

az újratermelésük olcsóbbodása nemcsak a gépipari munkatermelékenység növekedésének következménye, hanem annak, is, hogy a munkatermelé—

kenység valamennyi népgazdasági ágban növekszik, azaz a társadalmi munka termelékenysége emelkedik.

' A közgazdasági szakirodalomban néha olyan állításokkal is találkozunk, hogy a szocialista gazdaságban az állóalapok reprodukciós értékének csök—

kenése nem csökkenti élettartamukat. Ez azonban nem így van. Hiszen mi—

nél kisebb a gép értéke, egyéb feltételek azonossága mellett, annál hama- rabb érkezik el az az időpont, amikor generáljavítása drágábbá válik, mint újratermelési költsége (RT ) KT), azaz amikor a gépet már nem érdemes megjavítani, hanem célszerűbb újjal kicserélni.

Ha az állóalapok fizikailag nem kopnának, akkor újratermelésük ol- csóbbá válása önmagában még nem csökkentené a működő állóalapok élet—

tartamát. Minthogy azonban az üzemeltetés folyamán szükségessé válik az állóalapok javítása, így RT és KT arányának nagy jelentősége van annak a kérdésnek eldöntése szempontjából, hogy érdemes-e megjavítani az álló—

alapokat vagy újakkal kicserélni.

Sajnos a gazdasági munka folyamán a gép generáljavításának értékét gyakran nem hasonlítják össze a gép teljes reprodukciós értékével. Az a gyakorlat, hogy a működő állóalapokat eredeti értékükön a legkülönbözőbb évek árain értékelik, nem segíti elő a gazdasági szakemberek figyelmének erre a kérdésre való összpontosítását. Vannak olyan esetek, amikor kellő gazdasági megokolás nélkül végeznek el generáljavítást, holott annak értéke

felülmúlja a gép reprodukciós értékét.

Az állóalapok reprodukciós értékének elemzése nagy szerepet játszik annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy milyen legyen a gépipar termelő—- kapacitásának és a javító műhelyek és javító bázisok (beleértve a gépipar javító műhelyeit is) termelőkapacításának aránya. Felmerül a kérdés, hogy sok esetben nem helyesebb—e csökkenteni a javító gazdaságot, és annak rovására fokozni a legújabb konstrukciójú gépek termelését azért, hogy azokkal kicseréljék azokat a régi gépeket, amelyeknek javítása már nem gazdaságos? Nem jelent-e veszteséget a népgazdaság számára, ha ahelyett, hogy a régi gépet kellő időben kicserélnék újjal, tökéletesebbel, a régi gép generáljavítására többet költenek, mint amennyibe az ilyen vagy esetleg egy tökéletesebb gép teljes újratermelése kerül?

Az új technika bevezetésének gazdasági megokolása szempontjából nagy jelentőségű az amortizációs (értéktörlesztési) leírások normáinak helyes megállapítása. Az iparvállalatok, villamos erőműtelepek, vasutak stb.

4*

_11100

létesítésére vonatkozó tervek közötti választást számos esetben nagy mér—

tékben befolyásolja, hogy milyen pontosan számították ki az amortizációt ' az összehasonlítandó tervekben. Nem lehet eldönteni, hogy a tervezett gépek közül melyik az optimális hatásfokkal dolgozó gép, ha nem rendel- , kezünk helyes adatokkal az összehasonlitandó gépek amortizációjáról. Szá-

* mos' műszaki tökéletesítés arra irányul, hogy csökkentse az amortizáció nagyságát és a gépjavitási költségeket. Ezekben az esetekben az amortizá—

ció és a javítási költségek pontos kiszámításától függ a műszaki intézkedé-

sek gazdasági hatékonyságának kiszámítása. ,

Az értéktörlesztési leírások normáinak megállapításánál nem indul- hatunk ki kizárólag a gép fizikai kopása alapján megállapított élettarta- '- ' mából. Nem dolgozhatunk egy gépen addig, amig az használhatatlanná nem válik, hogy csak azután cseréljük fel vagy korszerűsítsük, mutatott rá N. Sz.

* Hruscsov elvtárs a szovjet ipari funkcionáriusok országos értekezletén. Fel—

, tétlenül számolni kell az elavult típusú és márkájú gépeknek újakkal, töké—

_ letesebbekkel való időbeni cseréjével, számításba kell venni a felszerelés kor—

szerűsítésének követelményeit, azaz figyelembe kell venni a fizikai kopás mellett az erkölcsi kopást is. Az értéktörlesztési leírások normáinak helyte—

% len megállapítása gátolja a vállalatok újrafelszereléséhez szükséges amorti—

, zációs összegek felhalmozását.

Ahhoz, hogy a tervező szervezetek gazdasági munkáját megjavithassuk, hogy a műszaki megoldások gazdasági hatékonyságával kapcsolatos számí—

tásokat pontosabbá tegyük, szükséges, hogy az egyes állóalapfajták szerint differenciált amortizációs normáink legyenek. Míg finanszirozási célokra gyakran elég, ha olyan amortizációs normákkal rendelkezünk, amelyeket egy egész iparág vagy egy vállalat számára állapítottak meg, addig az új

! technika bevezetésének gazdasági hatékonysága területén végzett számitá—

sokhoz ilyen normákkal megelégednünk semmiképpen sem szabad. Az ilyen számításokhoz az egyes állóalapfajták szerint differenciált amortizá—

ciós normákra van szükségünk. Ugyanakkor mindezideig még differenciált , amortizációs normákként számos esetben az 1930. évi amortizációs normá—

kat használják, amelyek elavultak, a technika mai színvonalának és ki—

használásának már nem felelnek meg.

Az amortizációs normák kidolgozásánál fő kérdés a gépek élettartamá—

nak kérdése. Ha ismeretes a gép élettartama (TO) években, akkor a gép ér-

— tékének százalékában kifejezett évi amortizációs normája (a) egyenlő:

100

TO

*, Vagy pontosabban a vashulladék értékének beszámításával a gép üzemel—

tetésének megszüntetése időpontjában:

100-(K—L) K—To

ahol

K —— a gép értéke;

L — a vashulladék értéke a gép üzemeltetésének megszüntetése idő-—

pontjában.

Kérdés, hogyan számítsuk ki a gép élettartamát. A feladat megoldását megnehezíti, hogy a működő gép élettartamát nemcsak fizikai kopása, ha—

AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETESÉNEK HATÉKONYSAGA 1101

nem a technikai haladás is befolyásolja. A technikai haladás a működő gé—

pek élettartamára két irányban hat. Egyrészről csökkenti a működő gépek élettartamát, másrészről hozzájárul élettartamuk meghosszabításához. A működő gépek élettartamának lerövidülésére hat az új, tökéletesebb gépek feltalálása, a régebbi tipusú gépek tökéletesítése, a gépek társadalmi újrater—

melési költségeinek csökkenése, a működő gépek intenzívebb üzemeltetése.

A működő gépek élettartamát meghosszabbítja a technikai haladás a működő ,—

gépállomány korszerűsítésének területén, új, hatékonyabb gépjavítási mód—

szerek alkalmazása, valamint a felszerelés üzemeltetésének és karbantar—

tásának megjavítása.

Az alábbiakban kifejtjük a gép élettartama kiszámításának egyik -——

véleményünk szerint — lehetséges útját figyelembevéve mind a fizikai kopást, mind a technikai haladás ütemét.

A generáljavítás gazdasági célszerűségének feltétele az a követelmény, hogy a generáljavitás kevesebbe kerüljön mint az új gép. Ha számitásba vesszük a technikai haladás hatását a gép újratermelési értékére és az üze—

meltetés folyamatában a gép javítására fordított költségekre, akkor meg—

állapíthatjuk a gépnek mind a fizikai kopástól, mind a technikai haladás ütemétől függő élettartamát. Ehhez grafikus ábrázolás útján meg kell ta—

lálni a gép reprodukciós értékének az üzemeltetési évek számától függő változásait kifejező görbe és a gép generáljavításának értékét kifejező ordi- náta első metszéspontját. E metszéspont azt jelenti, hogy az egyszeri gene- ráljavítás értéke már felülmúlta a gép teljes reprodukciós értékét. E mellett a generáljavítás értékét úgy kell megállapítani, hogy számításba vegyük a javításnak a technikai haladás miatt bekövetkezett olcsóbbodását. Ezen az úton megkapjuk, hogy mekkora a technikai haladás hatása a gép élettar—

tamának, a gép újratermelési költségeinek csökkenése miatti rövidülésére, illetve a gép élettartamának a javítási költségek csökkenése miatt történő meghosszabbodására.

A gép reprodukciós értékének a technikai haladással összefüggő válto-e zását kifejező görbe megszerkesztéséhez felhasználhatjuk, Sz. G. Sztrumílin akadémikus képletét.3

KT : ______________'K0 ,

ürmT

ahol

KT —— a gép értéke az üzembehelyezés után T évvel, figyelembe véve a technikai haladás következtében létrejött értékcsökkenését;

K,, —— a gép eredeti értéke;

p —— a munkatermelékenység évi átlagos növekedése az országban (az egység hányadában);

T —- a gép üzemeltetésének évei.

Első pillanatra úgy tűnik, hogy a gép ilyen módon meghatározott KT értékét nem lehet összehasonlítani a soron következő generáljavitás értéké—

vel, mert az ilyen összehasonlításnál csak egyszeri beruházásokat vesznek számításba és nem veszik figyelembe az üzemeltetési költségeket. Holott ez nem így van. Az Sz. G. Sztrumilz'n akadémikus által javasolt képletben a p érték nemcsak a gép reprodukciós értékének a gépipari munkatermele'keny-

_' Sz. G. Sztrumilín: Az időtényező a beruházások tervezésében, Glavszevmorpwtyi, 1945. 9—10. old., oroszul..

, 1102

* *ség emelkedése miatti csökkenését veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a' gép értéke a gépek üzemeltetési mutatóinak javulását előidéző technikai haladás következtében csökken. A technikai haladás következtében csökken

-;a javítások költsége is. **

A generáljavnás költségeit —— figyelembe véve e költségnek a technikai haladás miatti csökkenését — kiszámíthatjuk például a következő képlettel:

RT :: R,, (1 — aR)T,

* ahol

' ' Ro —— a generáljavítás költségei az üzemeltetés T—ik évében a techni—

kai haladás miatti csökkenésük figyelembe vétele nélkül;

RT —— a generáljavitás költségei a gép üzemeltetésének T—ik évében a technikai haladás miatti csökkenésük figyelembe vételével;

a,; —— a gépjavitási költségek évi átlagos csökkenése (az egység há- nyadában).

_, Külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy a gép élettartamának:

—_ meghatározásakor csak a generáljavításra fordított költségeket kell—e szá—

mitásba vennünk vagy emellett az egyidejű javítás költségeit is?

' Úgy gondoljuk, hogy lényegében a gép újratermelése szempontjából , nincs elvi különbség az egy évre vagy ennél rövidebb időre szóló alkatrész—

csere költségei és a több évre szóló alkatrész—csere költségei között. Ezért a gép élettartamának kiszámításánál —— véleményünk szerint —— számításba kell venni az egyszeri javítással kapcsolatos alkatrész-csere és javítási költ—

ségeket is.

_ , Valóban, ha úgy döntünk, hogy a régi gépet újjal cseréljük ki, ahelyett hogy kijavitanánk, akkor elesnek a régi gép soronkövetkező generáljavitá—

sának és vele kapcsolatos javításának költségei is. Ezért a gép teljes repro—

dukciós értékével a soron következő generáljavitás és vele kapcsolatos _ javítás együttes értékét kell összehasonlitani. Itt a generáljavítás értékéhez _ a vele kapcsolatos javításnak csak az alkatrészek cseréjével és javításával

járó költségeit kell hozzászámítani. A gép fenntartási (karbantartási) költsé-—

? geit (tisztítás, kenés, felülvizsgálás, beállítás) nem kell számításba venni.

Az előzőkben kifejtettek alapján kiszámíthatjuk a gép élettartamát.

Ezt a számítást egy újonnan tervezett gépnél körülbelül a következő sor—

rendben lehet elvégezni:

' 1. Rendszerezzük a tervezetthez hasonló típusú gép alkatrészeinek élet-—

'- tartamára vonatkozó tapasztalati adatokat. Ezeket az adatokat úgy korri—

gáljuk, hogy tükrözzék az új típusú gép egyes alkatrészeinek hosszabb élettartamát.

2. Kiszámítjuk az azonos élettartamú alkatrészek kicserélésének és javításának önköltségét.

3. Összeállitjuk az agregát javításának grafikonját.

4. A javítási grafikon alapján megszerkesztjük az üzemeltetés külön- böző éveiben végrehajtandó generáljavitás költségeinek grafikonját. Ki—

számítjuk a generáljavitás költségeit, figyelembe véve a technikai haladás miatti csökkenésüket. Miután feltüntetjük a grafikonon a gép értékének időbeni csökkenését kifejező görbét, megkapjuk a gép élettartamát, mint

ahogy ezt az előbbiekben említettük.

Az 1. ábrán példaként kiszámítottuk a DIF—200 esztergapad élettar—

tamát. Ezen az ábrán

; AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETESENEK HATEKONYSAGA 1103

KT -—— a gép értéke üzemeltetésének T—ik évében, figyelembe véve a

technikai haladás miatti értékcsökkenést; ,

R12 —— a gép üzembehelyezése után 12 évvel végrehajtott generáljaVí- tás költsége, figyelembe véve a technikai haladás hatását;

T,, — a gép élettartama, figyelembe véve a fizikai kopást és a techni—

kai haladást. A KT—f (T) görbe kiszámításánál Sz. G. Sztmmilm akadémikus javaslatára a munkatermelékenység évi átlagos növekedését az országban Ffi—: 0,06 értékkel vesszük számításba. A generáljavítás költségeinek a technikai haladás figyelembe vételével történő kiszámításában a : 0,02.

Az 1. ábrán szaggatott vonallal jelezzük a gép működésének különböző évei- ben a generáljavításnak a technikai haladás figyelembe vétele nélkül számí- tott költségeit.

1. ábra. A DIF—200 esztergapad élettartamának kiszámítása

u?

goxx

es 59 ,... r'"!

. . : , :

0 s" ' _ : l _

30 .. "' zur—$ w x

20 ?. _' ' íg; §; 5

"' x T': I": * .

mea—k— — 3 _, " §

o; 4 ? X ' x §

a

1 öli-567891911121514151617181329'217.

Figyelembe kell vennünk, hogy a vizsgált gép élettartamát annak fel—

tételezése mellett számítottuk ki, hogy három műszakban dolgozik. Két—- műszakos munka mellett a vizsgált gép élettartama hosszabb lenne.

A vizsgált gép élettartama azért ennyire rövid, mert sok alkatrészének használati ideje rövid és a javítás sincs központilag előállított tartalékaikat- részekkel biztosítva. A javító gazdaság átszervezése, a javításoknak főként alkatrészek, szerelési egységek és agregátok cseréjére való korlátozása, 1 a tartalékalkatrészek, szerelési egységek és agregátok gyártásának meg-

szervezése speciális üzemekben, amint ezt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága júliusi teljes ülésének határozatai előírják, kétségte—

lenül elő fogja segíteni a javítás minőségének emelését és a gépek élettar- tamának meghosszabbítását.

Az ismertetett módon Végzett számítások nem nyújtanak alapot annak a kérdésnek eldöntéséhez, cseréljük—e ki a régi gépet újjal most az adott időpontban, vagy folytassuk—e üzemeltetését. Az ilyen kérdés megoldásához 'olyan más számításokra van szükség, amelyek a régi és az új gépekre vo— -

natkozó konkrét mutatószámokon alapulnak, és még számos egyéb tényezőt **

is figyelembe vesznek. Az új gépnek a fent kifejtett módszerrel kiszámított élettartamát felhasználhatjuk a gép amortizációs normáinak kiszámításához. '

A gépnek a tárgyalt módszerrel kiszámított élettartama segítségünkre lehet abban, hogy kiszámíthassuk a különféle javítási költségek átlagát. _

Hogyan lehet kiszámítani az adott gép amortizációs normáit és javítási

* költségeit?

;, Mindenekelőtt a gép fent kiszámított élettartama alapján megállapít—

_ juk az adott gépcsoport tulajdonképpeni amortizációs normáit (a):

100 To

, Továbbá a gép javítási grafikonja alapján megszerkesztjük az évi átla—

, , gos javítási költségek változásának a gép üzemeltetésének minden egyes ' éVére vonatkozó grafikonját. Ezeket a költségeket a következő képlet segít- ,, ségével számítjuk ki:

100 T —- T

r : - A —————L ,

Ko-T Z ( T, ) ,,

_ ahol

* c (§?

* r ——- az évi átlagos gépjavítási költség (a gép eredeti értékének száza- lékában);

T -——- a gép üzemeltetési éveinek száma;

A,——a T, élettartamú alkatrészek cseréjének, illetőleg javításának , költsége;

K,, —-— a gép eredeti értéke.

A ír,—53 érték megmutatja, hogy mennyi javítást kell végezni T év

l

_, alatt a T, év élettartamú alkatrészeken. A javítások száma nem lehet tört—

szám. Ezért a % értéket mielőtt A ,—vel megszorozzukkerekíteni kell.

! Az utóbbi

grafikonból kiszámíthatjuk az évi átlagos javítási költséget

* (7), amely megfelel a gép fent kiszámított élettartamának (T).

* _Az amortizációs normák és a javítási költségek megállapításának ez a módszere a gépek fizikai és erkölcsi kopásának számbavételén alapszik, és

? lehetővé teszi, hogy elkülönítve megállapíthassuk magukat az amortizációs normákat és a generáljavitási költségek megtérülési normáit, valamint a , javítási költségeket az agregát értékéhez viszonyítva százalékban.

Vizsgáljuk meg egy újonnan tervezett agregát amortizációs normái és _ javítási költségei megállapításának egy másik lehetséges módját.

Az előbbi adatok alapján ábrázoljuk grafikonon az adott agregátra vonatkozóan az évi átlagos javítási költségeknek (r) az üzemeltetési évek ' számától függő változását kifejező görbéjét; az üzemeltetési évek számától függő tulajdonképpeni amortizációs görbét (a); és végül a tulajdonképpeni

amortizációs, valamint az évi átlagos javítási költségek együttes változását

jellemző görbét (S : a -l—- 1).

A 2. ábrán ezeket a görbéket a DIF—200 esztergapadra vonatkozóan szerkesztettük meg. Mint ahogy az ábrából látható, az S : a —I— 1' görbe az agregát elég hosszú élettartama esetén kevéssé változik. Az összegezett költ—

ségek sajátosságának nagy gyakorlati jelentősége van. Minthogy pedig az S állandó értéket vesz fel, az agregát tulajdonképpeni amortizációs és javí- tási költségei megtérülésének összegezett normája gyakorlati célokra az ag—

*regát élettartamának kiszámítása nélkül kielégítő pontossággal megállapít-;

AZ ÚJ TECHNIKA BEVEZETESÉNEK HATEKONYSAGA 1105

ható. így tehát a 2. ábrából látható, hogy a DIP—ZOO esztergapad tulajdon- képpeni amortizációjának és mindenfajta javítási költségének összegezett értéke S : 33 százalék évente. Ilyen úton hozzávetőlegesen meg lehet álla—

pítani az agregát tulajdonképpeni amortizációs és mindenfajta javítási ösz—

szegezett költségeit.

2. ábra.

%

110 100

We'/(ában)a, HB

;

80 M 60 50 140

Szüt/':FU) 30

20 "f):(r

Azéviüzeme/felédA'áztxe'g(;gainMe'/(éneksz

_10

12 5 4 5 6 ? 8 9101112131A1516171819'2021RÉS—9.425 Az ú'zeme/fefeís éve/( 7)

Ahhoz, hogy megállapítsuk az. agregát tulajdonképpeni amortizációs költségét, ismernünk kell élettartamát. Az összehasonlítandó gépek üzemel—

tetési költségeinek kiszámításához azonban felhasználhatjuk az amortizáció , és a mindenfajta javítási költség együttes összegezett értékét (S). Ezért erre

a célra a bennünket érdeklő értékeket ilyen módon is kiszámíthatjuk.

Cikkünkben az új technika bevezetése gazdasági hatékonyságának elemzésével kapcsolatban csak néhány kérdést vizsgáltunk meg. Kívánatos—

nak látnánk, ha ezeket a kérdéseket minél szélesebb körben megvitatnák.