A népszámlálási és a lakásadatok jelentősége

SZEMLE

ma, a ledolgozott idő. Érthető módon igen ke- vés ország tett fel kérdéseket a bevándorlás időpontjára, a munkanélküliség időtartamára, a vallásra, a jövedelemre és a második foglal- kozásra vonatkozóan.

A lakásra vonatkozó 18 kiegészítő kérdés közül leggyakrabban szerepelt: a kül- vagy bel- területi épület, az építőanyag, a szintek száma, a lakások száma az épületben, a vezetékes gáz, a szennyvízelvezetés módja, a lakás hasznos alapterülete, a főbb fűtési energia, a meleg víz, a villanyáram, a telefon, a lakbér és a lakásban lakó háztartások száma. E kérdéscsoportok—

ban általában a továbbiakban is szándékoznak megfigyeléseket végezni, kivéve néhányat, me—

lyeknél az l980-as tapasztalatok szerint az adatgyűjtés nehézségekbe ütközött. Két ország is beszámolt a lakbérre vonatkozó kérdés ösz- szeírásakor tapasztalt lakossági ellenállásról, ennek ellenére nem kívánják ezt a kérdést el- hagyni.

Az eddig tárgyalt kérdéscsoportok mellett az EGB—országoknak mintegy fele foglalkozott olyan témákkal, melyek nem szerepeltek az ajánlásokban. Ezek között a legfontosabbak, például az egészségi állapottal, a gazdasági ak- tivitásban és a foglalkozásban végbement válto- zásokkal, a munkába járással (közlekedés), az

817

iskolázottsággal, különböző család—, háztartás—

jellemzőkkel, lakásváltoztatással, a lakásfelsze—

reltségben végbement változásokkal kapcsola- tosak. Az ismertetett kérdésekből kitűnik, hogy számos ország tett kísérletet különböző, esetleg a válaszadók érzékenységét érintő témák vizs—

gálatára. Ilyennek tekinthetők a betegségekre, rokkantságra, fogyatékosságra, a háztartás összjövedelmére, a lakások piaci értékére vagy a lakáskiadásokra vonatkozó kérdések. Emel- lett előfordulnak az egyes országok speciális helyzetéből adódó kérdések is, például a ve- teránstátusz, a lakás fűtési költsége, szellőzési rendszere. légkondicionálása.

Az ajánlásokban közzétett táblázási prog—

rammal kapcsolatban megállapítható. hogy végrehajtása országonként és táblánként igen változó, egyes táblákat sok esetben nem vagy csak részlegesen, esetleg más bontásokban ál- lították elő, és az is gyakori, hogy az ajánlott tábla adatait más táblák, más adatforrások tar- talmazzák.

Az EGB-országoknak adott népszámlálási ajánlások végrehajtási tapasztalatai kiinduló—

pontként szolgáltak az 1990-es ajánlások ki- alakításához, egyúttal az egyes országok nem- zetközi tájékozódását, a felvételek tanulságai—

nak hazai hasznosítását is elősegítik.

A NÉPSZÁMLÁLÁSI És A LAKÁSADATOK JELENTÖSÉGE*

Az Európai Statisztikusok Értekezlete Wies—

badeni szemináriumának legfőbb célja a nép—

számlálási és lakásadatok jövőbeni jelentőségé—

nek felmérése volt, a különböző felhasználók

— az EGB—országok kormányai, üzleti körök, kutatók stb. — szempontjából.

A tanácskozáson a következő országok kül- döttei vettek részt: Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Egyesült Allamok, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görög—

ország, Hollandia, Kanada, Lengyelország, Magyarország, Német Demokratikus Köztár—

saság, Német Szövetségi Köztársaság, Portu—

gália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svéd—

ország, Szovjetunió. Ugyancsak részt vettek az ENSZ. illetve az EGB Statisztikai Hivatalá- nak képviselői.

A tanácskozás elnökévé E. Höldert (Német Szövetségi Köztársaság), alelnökévé Klínger Andrást (Magyarország) választották.

A szeminárium programja, amelyet az Európai Statisztikusok Értekezlete a 36. ple- náris ülésén elfogadott, a következő volt:

I . a népszámlálások haszna, értéke és fontossága (a tár- sadalom haszna a népszámlálásokból, mintavételek a nép- számlálások anyaga alapján),

" Kivonatos közlés az Európai Statisztikusok Értekezle- tének 1989. április 24. és 29. között Wiesbadenban tartott szemináriumának beszámolójából. Az anyagot összeállí—

totta Rózsa Gábor.

2. a népszámlálások részben vagy teljes egészében repre—

zentatív felvételekkel és adminisztratív nyilvántartásokkal történő helyettesitésc'nek lehetőségei,

3. továbbfejlesztettés hatékonyabb népszámlálások meg- tartásának lehetőségei,

4. a közvélemény érzékenysége a népszámlálásokkal kapcsolatosan (titkosság, nyilvánosság és válaszmegtaga- dás),

5. a népszámlálási piac ellátása népszámlálási termékek- kel.

A szemináriumra benyújtott írások és a vitá—

ban részt vevők hozzászólásai egyaránt arra utaltak, hogy alapvető fontosságúnak tartják a népszámlálást és a lakásösszeírást minden ország statisztikai információs rendsze—

rében. Ez az egyedüli teljes és mindenre ki—

terjedő adatforrás a népességről (számáról, összetételéről, területi megoszlásáról, társa- dalmi—gazdasági és kulturális jellemzőiről).

Emellett értékes információkat tartalmaz a la—

káskörülményekről is, amelyek összekapcsol- hatók más változókkal, például a háztartás nagyságával, összetételével, a foglalkozással.

A legtöbb országban nem állnak rendelke—

zésre olyan más adatforrások, amelyek alapján a népszámlálási jellegű adatok előállíthatók lennének.

A népszámlálási adatok iránti igény az el—

múlt évtizedek során jelentősen megnőtt, de a statisztikai hivatalok csak részben ismerték azokat a célokat, amelyekre adataikat, külö—

nösen pedig népszámlálási kiadványaikat fel-

818

használták. Ez a hiányosság alaposan megne—

hezíti a statisztikai hivatalok dolgát, amikor meg kell magyarázniuk a vezető kormány- tisztviselőknek (például a költségvetési szak- embereknek) és a közvéleménynek, hogy mi- lyen fontos és hasznos célokra, továbbá milyen széles körben használják fel a népszámlá—

lási adatokat.

A résztvevők áttekintették azokat a főbb célokat, amelyek eléréséhez a különböző fel- használóknak a népszámlálási adatokra szük—

ségük van. Kormányzati szinten az adatok nemcsak a gazdasági és társadalmi változások tervezésére és megfigyelésére szolgálnak, hanem gyakran arra is, hogy az egyes választókörze—

tek képviselőinek számát és (vagy) a körzet határait meghatározzák. Másik fontos felhasz- nálási területként említették az állami pénzala- pok elosztását a területi és (vagy) a helyi ható—

ságok között.

Fontos felhasználók a területi és a helyi ha- tóságok is, amelyek a népszámlálási adatokat tervezési (például egészségügyi és szociális szolgáltatások, szállítási lehetőségek) célból használják, a magánvállalkozások (piackuta—

tás, munkaerőforrás stb.), egyetemi és kutató—

intézetek (társadalmi és gazdasági jelenségek tanulmányozása). További felhasználásokat is megvitatták, mint például a nemzetközi ván—

dorlások, a lakáskörülmények vizsgálata.

Maguk a statisztikai hivatalok is a népszám- lálási adatok legfőbb felhasználói közé tartoz—

nak. A népszámlálási adatok ugyanis a népes- ségbecslések és -előrejelzések fontos kiindulási pontját képezik. Ugyanakkor kiválasztási ala—

pul is szolgálnak a mintavételes összeírások—

hoz (a mikrocenzusokhoz, a reprezentatív la- kossági adatfelvételekhez stb.).

A megbeszélések során számos résztvevő je—

lezte, hogy míg a részletesebb, szélesebb körű és időben közzétett adatok iránti igény növeke—

dett, addig néhány országban nőtt az ellenállás a népszámlálásokkal és statisztikai felvételek- kel szemben. Ez az ellenállás főleg a személyi—

ségi jogok megsértésével és az összegyűjtött információk más célra való felhasználásával összefüggő félelmekből, valamint a népszám—

lálási költségekkel kapcsolatos aggodalmakból eredt. A közvélemény ilyen viselkedése negatív hatással lehet a népszámlálás eredményeire, ezért a résztvevők egyetértettek abban, hogy a közvéleményt rendszeresen tájékoztatni kell a népszámlálás fontosságáról és az elérhető ered- ményekről, ami jobban ösztönöz majd a teljes

és pontos válaszadásra.

A népszámlálási adatokat gyakran használ- ják nemzetközi összehasonlításokhoz. Ezért fontos, hogy amennyire lehetséges, az orszá- gok vegyék figyelembe a nemzetközi ajánlá—

sokat és definiciókat.

A népszámlálásoknak és a lakásösszeirások- nak mintavételes összeírások, illetve nyilván—

tartások segítségével történő teljes vagy részle-

SZEMLE

ges helyettesítéséről folytatott vita során az or- szágok négy csoportra oszlottak. Az elsőbe az a néhány ország tartozott, amelyek már végez—

tek, vagy a közeli jövőben szándékoznak vé—

gezni összeírást. A résztvevők megállapították, hogy ezekben az országokban számos olyan feltétel állt rendelkezésre, amelyek a népszám—

lálás nyilvántartásokkal való helyettesítését le- hetővé tették.

A második, jóval nagyobb csoport azokat az országokat tartalmazza, amelyek hagyomá- nyos típusú népszámlálást és lakásösszeirást hajtottak végre vagy terveznek végrehajtani, legalábbis az előrelátható jövőben.

A harmadik csoportot olyan, ezideig még kevés, de növekvő számú országok alkotják, amelyek vegyes megoldást alkalmaztak vagy kívánnak alkalmazni, tudniillik bizonyos alap- adatokat egy rövid népszámlálási kérdőív alap—

ján gyűjtenek össze, míg egyéb információkat nyilvántartásokból (lehetőleg személyi azo- nosító szám alkalmazásával), adminisztratív jegyzékekből és (vagy) mintavételes felvételek-

ből szereznek be.

Az utolsó csoporthoz nagyon kevés ország tartozott, ezek a nyilvántartások és mintavéte- les összeírások kombinációját alkalmazták. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az adatok gyűj- tése hosszabb időszakot fogjon át; így az ak- tuális változásokra vonatkozó adatigényeket jobban figyelembe lehet venni, és növelni lehet

az adatszolgáltatás gyakoriságát.

A felsorolt módszereknek jelentős előnyei és hátrányai is vannak. A nyilvántartásokra építő megközelítés előnyei között említették a na—

gyobb gyakoriságot, frissességet, az adatok ál- talában stabil minőségét az egyes nyilvántartá- sokban az időponttól f üggetlenül, valamint na—

gyobb megtakarítási lehetőségeket; ugyanak- kor mindezeket az előnyöket bizonyos mér- tékben csökkentik az eljárás hátrányai, mint például a népesség teljeskörűségének hiánya egyes esetekben, továbbá a nyilvántartásokon belüli és azok közötti adatminőségbeli differen- ciák, a fogalmi és osztályozási problémák a statisztikai alkalmazás szempontjából, egyes esetekben a kisteriileti adatok hiánya, vala- mint a közvélemény aggályai az adatvédelem és a személyiségi jogok esetleges megsértése miatt.

Számos előnyt és hátrányt soroltak fel a ha- gyományos típusú népszámlálással kapcsolat—

ban is.

A legfőbb előnyök

— a népszámlálás teljeskörűsége,

-— a személyekre, a családokra és háztartásokra vonat- kozó demográfiai, társadalmi és gazdasági információk,

— az ezekhez kapcsolódó lakásadatok széles skálája, -— a kombinációk nagy száma,

— speciális népességcsoportokról szóló adatok,

— a kisterületi adatok nyerésenek lehetősége.

Ugyanakkor általános volt az a megállapí- tás is, hogy ezeket az előnyöket bizonyos mér—

SZEM LE

tékben csökkentik a népszámlálással együttjáró hátrányok.

Ilyen hátrányok

— a viszonylag magas összköltség,

—- a viszonylag alacsony gyakoriság,

--az eredmények aktualitásának hiánya egyes felhasz- nálók számára.

Az általános vélemény szerint a mintavéte- les összeírások önmagukban nem tekinthetők a népszámlálás megfelelő alternatíváinak, de hasznos kiegészítő adatforrásai lehetnek a nép- számlálásoknak és az adminisztratív nyilván- tartásoknak.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a ré- gió országai jelenleg átmeneti időszakban van- nak, amelyben keresik az adatgyűjtési módsze—

rek optimális kombinációit.

A szeminárium résztvevői úgy vélekedtek, hogy a hagyományos népszámlálás iránti igény még számos országban hosszú ideig tovább él.

Ugyanakkor folyamatosan törekedni kell a ha—

tékonyabb és gazdaságosabb népszámlálási módszerek kidolgozására. A hosszú távú ter—

vezés és a felhasználókkal folytatott alapos konzultációk fontos eszközök a népszámlálási adatok hasznosságának és hatékonyságának növeléséhez. A résztvevők az alábbi tényező—

ket említették a népszámlálási műveletek haté- konyságának mérésére:

— a felhasználók véleménye, - a felhasználói igények kielégítése,

—— az adatok megbízhatósága, gyors publikálása.

Az országok többségében mind a kormány- zati szervek, mind a széles közvélemény a nép- számlálás gazdaságosabb megvalósítását köve—

teli. Ezért fontos, hogy a statisztikai hivatalok gondosan tanulmányozzák e követelmény telje- sítésének lehetőségeit. Ezzel összefüggésben több résztvevő megjegyezte, hogy a népszám- lálási költségek elsősorban azért tűnnek rend—

kívül magasnak, mert a legnagyobb kiadások igen rövid időszakra koncentrálódnak. Egy tíz- éves ciklusra elosztva az éves átlagos költség nem haladja meg az egyéb statisztikai vizsgá- latok vagy a nyilvántartások létrehozásának és karbantartásának költségeit. Egyes országok- ban a népszámlálási költségek növekedésének nagy része az adatvédelemmel kapcsolatos szi- gorúbb intézkedéseknek és az emberek nép- számlálási adatszolgáltatási készségét célzó in- formációs kampányok növekvő szükségességé- nek tulajdonítható.

A népszámlálási költségek értékelésénél az adatoknak a felhasználók széles köre számára biztosított hasznosságát kell figyelembe venni.

A népszámlálási költségek csökkentésére vo- natkozó intézkedések a népszámlálási folya- mat mindhárom fázisát (az előkészítő tevé—

kenységet, a területi munkát, az adatfeldolgo- zást és közlést) érintheti.

Az előkészítő munkákat illetően megjegyez- ték, hogy a kódolást igénylő kérdések számá-

819

nak csökkentése, a népszámlálási kérdőívek gondos megtervezése és általában az egyes nép- számlálási műveletek alapos előkészítése jelen- tős megtakarítást eredményezhet.

Az adatgyűjtés fázisában a kérdőívek előze- tes kitöltése a már rendelkezésre álló adatok- kal, valamint az előkódolás (például a telepü—

lésre vonatkozóan) szerepel a lehetséges költ—

ségcsökkentő eljárások között.

A modern technológia megfelelő alkalma—

zása ugyancsak hatékony eszköze az adatfel—

dolgozási költségek mérséklésének.

A népszámlálási összköltség csökkentésének egyéb lehetőségei:

, 7 nyilvántartások alkalmazása a népszámlálás kiegészí—

tescre,

—- mintavételek felhasználása az adatgyűjtésnél és (vagy) az adatok feldolgozásánál.

A javaslatok között elhangzott, hogy az adat—

közlési költségek csökkenthetők lennének a népszámlálási eredményeket tartalmazó nyom—

tatott táblák számának csökkentésével, és be- lyettük a felhasználókat inkább szalagokkal, diszkettekkel vagy CD—ROM eszközökkel kel- lene ellátni. Speciális igények kielégítésére meg- említették ad hoc táblák készítését is. Ezzel kapcsolatban szóba került, hogy több ország—

ban felkérik az adatfelhasználókat az ilyenfajta adatszolgáltatásokkal járó külön költségek fc—

dezésére.

Több ország jelezte, hogy az utóbbi években a közvélemény egyre nagyobb ellenállását ta—

pasztalták a statisztikai kérdőívekkel szemben;

a népszámlálás nagy nyilvánossága és törekvése a teljeskörűségre csak növeli az ilyen kritikák és az ellenállás lehetőségét. A közvélemény- kutatás ugyanakkor azt bizonyította, hogy a népesség döntő többsége általában támogatja a népszámlálást. Az ellenzők kicsi, de hangos és potenciálisan befolyásos részét képezik a la—

kosságnak. Népszámlálással kapcsolatos ellen- vetéseiket a személyiségi jogok esetleges meg- sértésére és az adatforrások összekapcsolható- ságára alapozzák.

Fontos, hogy a statisztikai hivatalok tájékoz—

tassák a lakosságot a népszámlálási adatok hasznáról és jelentőségéről, minimálisra csök- kentve ezzel azt a hatást, amelyet a népszámlá—

lás ellenzői a közvéleményre gyakorolnak.

A népszámlálási reklámkampányok hatéko- nyan szolgálhatják ezt a célt.

Többen beszámoltak arról, hogy országuk- ban a tájékoztatást közvetítő eszközök egész

sorát (televíziót, rádiót, mozit, videoklippeket,

újságokat, folyóiratokat, plakátokat, hirdető—

táblákat, kiállításokat, külön e célra tervezett postabélyegeket, jelvényeket, betűreklámokat) bevetették.

Számos ország beszámolt azokról a vizsgá—

latokról, amelyeknek célja a reklámkampá—

nyok közvéleményre gyakorolt hatásának fel—

mérése volt. Az eredmények azt mutatták, hogy általában fokozatosan csökkent a lakos-

820

ság népszámlálást ellenző részének aránya, a támogatóké pedig ennek megfelelően nőtt.

Ugyanakkor az is kiderült, hogy a népszámlá—

lásra vonatkozó pozitiv kijelentések nem min- dig érték el vagy nem mindig befolyásolták a célba vett közönséget.

A próbaszámlálások tartása nemcsak a nép—

számlálási kérdések és módszerek tesztelése szempontjából fontos, hanem azért is, mert biztosítja a visszajelzést a közvélemény válto- zásairól. Különösen lényeges a kényes kérdések azonosítása, mivel az ezek által kiváltott ellen- állás befolyásolná a többi kérdésre adott vá—

laszok minőségét is.

Az adatfeldolgozási technikák széles körű alkalmazása eredményeként egyre nagyobb az igény a nyomtatott publikációktól eltérő for- májú népszámlálási adatszolgáltatások iránt.

A felhasználói elvárások kielégítése fontos szempont a népszámlálás támogatásának kér- désében mind a kormányzati szervek, mind pe—

dig a közvélemény részéről.

Az adatfelhasználói igények ismerete nem csupán a népszámlálási termékek terjesztésének javítására használható, hanem a prioritások

megállapítására is, főként akkor, ha a nép- számlálási programokat csökkenteni kell.

Az összes résztvevő aláhúzta azoknak az in—

tézkedéseknek a fontosságát, amelyeket a név- telenített mikroadatok statisztikai hivatalon kívüli kiadása esetén kell megtenni annak elke- rülése érdekében, hogy véletlenül se derülhes- sen ki a bizalmas információk eredete, ami elő—

fordulhatna a különböző forrásokból származó információk kombinációja esetén.

A résztvevők a népszámlálások és lakásössze- írások területén a következő tennivalókat fo—

galmazták meg:

I. adatbázis kialakitása, amely az EGB-országok nép- számlálási adatait tartalmazza; kiadvány előkészitése, amely népszámlálási adatokon alapuló statisztikákat tartal- maz az EGB—országokról; részletes jegyzék a népszámlálási adatok felhasználóiról és felhasználásáról;

2. nemzetközi összehasonlítások az EGB—országok nép- számlálásainak költségeiről;

3. tapasztalatcsere a már megvalósított, illetve tervezett intézkedésekről a népszámlálási költségek csökkentésével kapcsolatban;

, 4. tanácskozás összehívása az Európai Statisztikusok Értekezlete keretében, amelyen statisztikusok és a nyilván.

tartásuk vezetői áttekintették a nyilvántartások és admi- nisztratív rekordok népszámlálási és egyéb statisztikai célú felhasználásával kapcsolatos problémákat és eredményeket.

AZ 1975—1984. Es AZ 1985—1994. EVEKBEN VÉGREHAJTOTT, ILLETVE TERVEZETT NÉPSZAMLALÁSOK, LAKASÖSSZEíRASOK*

Az ENSZ—jelentés itt közzétett melléklete megadja az 1980 körüli 10 éves népszámlálási és lakásösszeírási világprogramban részt vett országokban és területeken végrehajtott össze—

írások dátumait, valamint az 1990 körüli de- kádra érvényes program keretében már végre- hajtott, illetve tervbe vett népszámlálások idő—

pontjait. Ellenkező megjegyzés hiányában az időpont minden esetben teljes körű (100 száza- lékos) összeírásra vonatkozik, bár egyes is- mérvek felvétele ezen belül mintavételes alapon is történhet.

A soron következő összeírások előrejelzése vagy az országok illetékes hivatalaitól szárma- zik, vagy az ENSZ Statisztikai Hivatalának az előző népszámlálások időpontjaiból történt kö- vetkeztetéseire épül.

Az eredeti ENSZ-anyagban az összeírások időpontját, illetve időtartamát többnyire napra pontosan adják meg; a magyar változatban csak a hónapok szerepelnek. Az országok. te—

rületek felsorolása minimális változtatással, illetve a magyar ábécé szerinti sorba rendezés- sel követi az eredeti tábla névsorát, melynek második része a társult államokat, az önkor- mányzat nélküli területeket, a külbirtokokat és a tengerentúli megyéket tartalmazza.

Az anyag magyar változatában az alábbi je—

leket használjuk:

— az időpont előrejelzéséhez jelenleg nincs kellő támpont;

— — nem volt vagy nem lesz teljes körű összeírás;

N —-népszámlálás:

L — lakásösszeírás;

" — az ENSZ szakértői vagy pénzügyi támogatásával.

Az összeírás időpontja

Ország az 1980 körüli ciklusban az 1990 körüli ciklusban

1975—1979 1980—1984 1985—1989 1990—1994

Afrika

Algéria ... 1977. Il. * N L -— 1987. IV. N L

Angola ... , 1983. II. * N L! . . . .

Benin ... l 1979. III. * N L —— 1989. N L

Bissau—Guinea ... l) 1979. IV. * N L — . . . . , . . .

Botswana ... ' — 1981. VIII. * N L . . . . 1991. N

Burkina Faso ... ] 1975. XII. ' N' —— 1985. XII. * N . . . .

* Az ENSZ E/CN . 3/1989/15. sz. jelentésének melléklete alapján összeállította Rózsa Gábor.