STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
433
DEMOGRÁFIA —- TÁRSADALOMSTATISZTIKA
FARLEY. R. :
AZ ÚJ NÉPSZÁMLÁLÁS SZÁRMAZÁSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSE
(The new eensus guestion about ancestry: What did it tell us ?) -— Demography. 1991. augusztus. 4il——429. p.
Az Egyesült Államokban végrehajtott nép- számlálások alkalmával már 1850—től kezdve igyekeztek valamilyen módon megismerni a lakosság nemzetiségi hovatartozását, hisz az ország népessége sok országból származott, sokféle nyelvet beszélt. A nagyarányú beván—
dorlásra való tekintettel ezért —— 1870-től csak- nem száz évig —— a szülők országának (szülő- hazájának) tudakolásával próbáltak erre a kérdésre választ kapni. Azoknak az aránya, akiknek szülei külföldről származtak, 1924-ben volt a legmagasabb (24 %), majd fokozatosan csökkenni kezdett (1970-ben 12%). Kitűnt az is, hogy a szülőháza nem mindig határozza meg a kivándorló nemzetiségét, es hogy több generáció vegyes házassága bonyolulttá teszi az utódok eredetének ilyen módon történő meghatározását. így a nemzetiség megállapítá- sának ez a módszere egyre jobban elvesztette jelentőségét.
Pontosabb, településekig lemenő nemzetiségi adatokat sürgettek az 1960-as évek polgári jogi mozgalmai és az új választási törvények is. A reálisabb, megbízhatóbb adatok érdekében tehát meg kellett változtatni a népszámlálás programját. Erre 1980-ban került sor.
Az 1980. évi népszámlálás alkalmával a meg—
kérdezettektől (19,3 százalékos minta) már származásukat tudakolták, nem szüleik hazá—
ját. A kitöltési útmutató szerint azt a nemzeti- séget kellett az adott rovatba beírni, amellyel a megkérdezett azonosította magát. Az 1990—es népszámlálás programjában (16 százalékos minta) is ez a kérdés szerepelt. Az utasítás szerint: ,,A származás a személy etnikumát, ,gyökereit', örökségét jelenti. De jelentheti a megkérdezettek vagy szüleik szülőhazáját is, ahol az Egyesült Államokba érkezésük előtt éltek . . . Akik származása vegyes, vagy nem tudnak egyetlen csoporttal azonosulni, kettőt is megnevezhetnek".
Az adatok feldolgozásához 468 nemzetet, nyelvet tartalmazó kódlistát állítottak össze.
Az 1980-ban megkérdezetteknek körülbelül a fele egy, egyharmada 2 vagy több etnikumot jelölt meg, és meghaladta a 10 százalékot azok aránya is, akik ,,amerikainak" vallották magu- kat, vagy nem válaszoltak a kérdésre. (Ezekből
10
az adatokból kitűnt például az is, hogy 1980-
ban 1 205 000 személy első, 559 000 pedig má- sodik helyen magyar származásúnak vallotta magát. Az Egyesült Államok Összeírási Hiva-
tala (Bureau of the Census) külön kiadványban jelentette meg a magyar származásúakra vonat-
kozó adatokat.)
Ezen adatok alapján a szerző úgy véli, hogy a bevándorlók leszármazottai közül egyesek határozottan és következetesen azonosítják magukat egyetlen származási csoporttal. Léte- zik tehát egy szilárd mag, amelynek tagjai mindig következetesen vállalják származásukat.
Akik második vagy harmadik nemzetiséget is feltüntettek őseik között, valószínűleg kevésbé határozottak identitásuk tekintetében, és való—
színűbb, hogy asszimilálódni fognak. A har- madik csoport tagjairól pedig feltételezi, hogy azért nem jelöltek meg egyetlen nemzetiséget sem, mert etnikai eredetük nem lényeges eleme identitásuknak.
A népesség nemzetiség szerinti megoszlását tehát egyre nehezebb felmérni, hisz a szárma- zás megjelölése mindinkább az egyén választá—
sától, elhatározásától függ. Ezért a szerző igyekszik felderíteni és elemezni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják az állam- polgárok ez irányú magatartását. Vizsgálatai- nak eredményeit a spanyol nemzetiségű népes—
ség adatain mutatja be.
A népszámlálási adatok felhasználásával arra a kérdésre keresi a választ, hogy a népes- ség mely csoportjai jelöltek meg őseikként egy, két vagy több nemzetiséget, vagy kik azok, akik egyszerűen ,,amerikainak" tekintik ma- gukat. Független változónak tekinti az élet- kort, a születési helyet, az iskolai végzettséget, a családi állapotot, a lakóhelyet stb.
A szerző beszámol arról is, hogy többféle módon igyekeztek meghatározni az 1980. és az 1990. évi népszámlálások alkalmával össze- írt adatok hitelességét, megbízhatóságát. Az egyik módszer szerint több —— egymástól füg- getlen — csoport tagjainak tették fel ezeket a kérdéseket, a másik szerint ugyanazokat az állampolgárokat kérdezték, de más—más idő—
pontban, az információszerzés harmadik lehe- tősége pedig az volt, hogy az etnikumra vonat—
kozó adatok közötti kapcsolatokat elemezték.
Véleménye szerint ezek az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a származással kapcso- latos adatokat csak fenntartásokkal használ- hatjuk az egyes csoportok létszámának becslé-
434
sére, mivel például a franciák, az angolok, az oroszok száma 25—30 számlákkal változott a különböző kísérletek tükrében, igaz, hogy a kisebb európai nemzetekhez tartozó népeknél ez az eltérés elhanyagolható mértékű volt.
Az adatok elemzése során az is kiderült a részletesebben vizsgált nemzetiségekről, hogy az első és a második generáció tagjainál a meg- jelölt származás az esetek 54 százalékában meg- egyezett mindkét szülő születési helyével, a bar- madik generációnál azonban ez az arány már csak 15 százalék volt. Efolyamatok hatására lán- golt fel többször a vita az etnikumok jövőjéről.
A szerző olyan következtetésekre jut, hogy a népszámlálás származással kapcsolatos kér- déseire adott válaszok nem sok új információt szolgáltatnak a különböző nemzetiségű népes—
ségről. A szinesbőrűek identitását bőrszínük vagy nyelvük biztosítja, a fehérbőrűek szá- mára pedig az etnikum nagymértékben válasz- tás kérdése, hisz több generáció vegyes házas- sága következtében a mai fiatalok túlnyomó többsége egyre nehezebben ismeri fel magában az Amerikába bevándorolt távoli ősei meg- különböztető jegyeit.
A tanulmányt gazdag demográfiai irodalmi bibliográfia egészíti ki.
(Ism.: Hoóz István)
NORVEZ, A.:
A SZÚLETÉSTÓL AZ ISKOLÁIG
(De la naissance a l'école. Santé, modes de gar-de, présco- larité dans la France eontemporaine. Présentation d'un Cable: de PINED.) — Populatlon. 1991. 1. sz. los—112. 9.
Az INED ,,Travaux et documents" sorozatá- nak 126. számaként megjelent kötet 3 francia kisiskolások helyzetét mutatja be.
A kutatások célja az elmúlt harminc évben a kisiskoláskor alatti (0—5 éves) francia lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változások felmérése volt, elsősorban az egészségügyi, ha—
lálozási és népesedési statisztika adatai alapján, A legfontosabb változás, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, a fejlett országok- ban a kisgyermekkorú népesség egészségi álla—
potában figyelhető meg: napjainkra — a koráb- ban oly gyakori - csecsemő- és kisgyermekko- ri halálozás minimális mértékűre csökkent.
A francia statisztikai adatok szerint a csecsemő—
és gyermekhalandóság az 1947-es 70,6 ezre- lékről 1987-re 7,8 ezrelékre, tehát mintegy ti- zedére csökkent. Ma már az egészségügy erő- feszítéseinek homlokterében a magzatkorban
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYBLÓ
felismerhető betegségek, fejlődési rendellenessé- gek megelőzése és kiküszöbölése áll, a méhen be- lüli élet jobb minőségének biztosításával együtt.
A nők munkavállalása miatt a gyermek- szülés időpontja későbbre tevődött, a csa- ládnagyság is csökkent, a három vagy több gyermek ritkább, s a 30—34 éves házas nők kö- rében jóval több a gyermektelen, mint koráb—
ban volt. A társadalom részéről a női munka- erő iránti igénnyel egyáltalán nem állt arány- ban a női munkabérek nagysága, és teljesen megoldatlanná vált a kisgyermekek intézmé- nyes gondozása iskoláskoruk előtt. A francia társadalom még ma is küzd ezzel a problémá- val. Az anyasági segély vagy fizetett szabadság kérdése ma is napirenden van, s nagyon jó hitűek a tervgazdaságokban bevezetett hasonló megoldások a francia nők körében. A piacgaz- daság viszonyai között a nők — akár Hatal anyák, akár egyedül állók, akár nagycsaládo- sak — csak munkaerőként szerepelhetnek; a gazdasági és a családi életszféra élesen elkülö- nül. A kisgyermekkori egészségi helyzet döntő javulását, úgy tűnik, nem követte ehhez fog- ható javulás a gyermekgondozás és az anyaság társadalmi elismertsége terén. A 25—45 év kö—
zötti nők csaknem háromnegyed része eljár dolgozni, de a nők nagy többsége drága árat fizet azért, mivel a gazdasági életben elért ered- mények gyakran az anyai szerepkör háttérbe szorítását jelentik, vagy legalábbis anyai funk- cióikat lényegesen nehezebb feltételek mellett teljesíthetik. A házasságok számának csökke- nése és a válások gyakoriságának növekedése miatt az egyedül élő vagy gyermekét egyedül nevelő nők száma az utóbbi évtizedekben egyre nőtt. Természetesen ez a tény nem kérdőjelezi meg azt, hogy szükség van—e a modern társa—
dalomban a nők fizetett munkatevékenységére, mert azon túl, hogy a hivatás, a munka, külö- nösen a nők iskolázottságának növekedésével, az önmegvalósítás, a személyiség kiteljesítésé—
nek fontos eszköze, ugyanakkor az anyagi füg—
getlenség és az alapvető életfeltételek megte—
remtéséé is. Ma már senki sem vitatja a nők részvételének szükségességét a gazdasági élet- ben. A szerző végső következtetése az, hogy a társadalomnak kell felülvizsgálnia a nőkkel és anyákkal, illetve az anyasággal kapcsolatos álláspontját, s megteremteni azokat a feltétele- ket, — a magas szintű egészségügyi ellátáson túl —, amelyek a kisgyermekek életkörülmé- nyeit jobbá, s a gyermekvállalást a családok és az egyének számára kívánatosabbá teszik.
(Ism.: Szabó Zsuzsa)
