Páez, A. L.: A népszámlálási adatok felhasználása az Egyesült Államokban

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1045

A ,,kemény" adatok rendszerint az állam által szervezett hivatalos statisztikai adatgyűjtés — pél- dául népszámlálás ——— termékei. Ezek az informáci—

ók általában erősen aggregáltak, vagyis nem egyes személyekre, hanem nagyobb területi egységekre, sokszor az ország egészére vonatkoznak. Az ada—

toknak ez az aggregáltsága behatárolja felhasználá—

suk lehetőségeit: az esetek jelentős részében nincsen mód az egyének szintjén összefüggéseket vizsgálni.

A hivatalos adatgyűjtés keretében létrejött ,,ke- mény" mutatók másik sajátossága, hogy a megfi- gyelések viszonylag nagy időközökben követik egy—

mást. Szélsőséges eset e tekintetben a népszámlálás, amely csak minden tizedik évben nyújt információ- kat a társadalmi élet különböző területeiről. Mind- ez jelentősen megnehezíti az időbeli változások ta—

nulmányozását: a rövid távú módosulások helyett rendszerint csupán a hosszú távú átalakulások nyo- mon követésére van lehetőség.

A társadalmi jelzőszámok másik része —— a ,,pu—

ha" adatok — általában a különféle kérdőíves fel- mérések (az ún. survey—k) alapján születnek. Ellen—

tétben a hivatalos statisztikai forrásokkal, ezeknél a kutatásoknál rendszerint van mód az egyéni tulaj- donságok közötti kapcsolatok tanulmányozására.

Másik lényeges eltérés a kétféle adatforrás között, hogy a survey-tipusú felmérések rendszerint kisebb időközökben követik egymást, lehetőséget teremtve ezzel a rövid távú változások vizsgálatára.

A kérdőíves felmérésekből származó társadalmi jelzőszámok felhasználási lehetőségeit a tanulmány szerzői Magyarország példáján szemléltetik, Az adatforrás az egyik ismert hazai közvélemény—kuta- tó szervezet, a Gallup Magyarország felméréssoro- zata, amely 1991—ben indult a Pénzügyminisztérium támogatásával. A havonként végzett megfigyelések kezdetben 1500, jelenleg pedig 1000 véletlenszerűen kiválasztott személy megkérdezésén alapulnak.

A válaszadóknak feltett számos kérdés közül a cikk szerzői hatot választottak ki részletesebb elem- zésre. Ezek a mintához tartozó egyének véleményét tükrözik a gazdasági helyzet néhány fontosabb ve- tületével kapcsolatban. Az egyik témakör az elsze- gényedés: a megkérdezettek itt arról nyilatkoztak, romlott-e családuk anyagi helyzete, illetve él—e csa- ládukból valaki szegénységben. A másik kérdéscso- port a munkanélküliség: egyrészt a társadalom egé- szére vonatkoztatva (várható-e a munkanélküliség mértékének jelentős emelkedése), másrészt az egyén saját sorsát tekintve (fél-e attól, hogy elvesziti állá- sát). Végül a harmadik terület az inHáció: a megkér- dezetteket itt arról faggatták, mennyire érzik elvi- selhetetlennek az árak növekedését, illetve számíta- nak-e nagyarányú áremelkedésre.

Az adatok számos érdekes megállapításra nyúj—

tanak lehetőséget. Rámutatnak például arra a ha- tásra, amelyet a politikusok kijelentései gyakorol- hatnak az emberek vélekedésére. 1991 nyarán a pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány el—

sőrendű feladatának tekinti az árak stabilizálását, Ennek nyomán augusztus és szeptember között je—

lentősen (36 százalékról 24 százalékra) csökkent azoknak az aránya, akik úgy gondolták, hogy a következő esztendőben nagyarányú áremelkedés várható.

Figyelemre méltók a munkanélküliséggel kapcsolatos válaszok is. Ha pusztán a megkérdezettek véleménye alapján akarnánk megbecsülni a munka—

nélküliség szintjét Magyarországon, akkor minden bizonnyal meglehetősen nagy számot mondanánk, ugyanis a mintához tartozó személyeknek mintegy 40—50 százaléka félt attól, hogy elvesziti állását, azoknak az aránya pedig, akik a munkanélküliség jelentős növekedésére számítottak, 60—70 százalék körül mozgott az 1991 májusa és 1992 júliusa kö- zötti hónapok során. Ezzel szemben a munkanélkü- liség tényleges szintje nem tekinthető elviselhetetle—

nül nagynak: 1989—ben 0,8, de még 1991—ben is

csupán 8,5 százalék volt az állástalanok aránya.

Úgy tűnik tehát, hogy az emberek vélekedése nem annyira a munkanélküliség tényleges mértékét tük- rözi, hanem inkább a jövővel kapcsolatos bizonyta—

lanságot és azt a negatív értékítéletet, amely a szoci- alizmus évtizedeiben tapadt a munkanélküliséghez.

(Ism.: Moksony Ferenc)

PÁEZ, A. L.:

A NÉPSZÁMLÁLÁSIHADATOK FELHASZNÁLÁSA AZ EGYESULT ALLAMOKBAN

(U. S. census data uses.) — Stalistícul Journal of the United Nations ECE. 1992. 9. sz. 325—— 337. p.

Az Egyesült Államok alapítói az Alkotmányban

rögzítve hagyták örökül az utókornak a népszámlá- lások végrehajtásának feladatát. A Népszámlálási Hivatal most azon feladat előtt áll, hogyan hajtsa végre a következő népszámlálást, milyen adatigé- nyek kielégítésére kell felkészülnie 2000-ben és az- után. Meg kell ismerni és össze kell hangolni az egész nemzet ilyen szükségleteit, de mindenekelőtt teljesíteni kell az alkotmányos kötelezettséget, és elsőbbséget kell adni a szövetségi államhivatalok adatigényeinek. A Népszámlálási Hivatal az 1990.

évi összeírást követően szinte azonnal, a korábbi népszámlálások közötti 10 éves ciklusokhoz képest jóval előbb hozzálátott a következő népszámlálás

(2)

1046

előkészítéséhez. A tanulmány az 1990, évi népszám- lálás kérdéseinek összeállítását és az adatok haszno—

sitását foglalja össze.

A népszámlálás megtervezésének legfontosabb része a kérdőív összeállítása, amely az érdekelt álla- mi hivatalok és a magánszféra széles körű bevoná—

sával már röviddel az l980-as összeírást követően elkezdődött. Különösen fontos szerep jutott a tartalom kialakításában az interminiszteriális munka—

csoportoknak és a Szövetségi Hivatalok Tanácsá- nak, amelyek részletesen megtárgyalták az egyes tárcák adatigényeit, és ajánlásokat tettek a kérdé—

sek megfogalmazására, valamint a válaszok kategó- riáira. Ezeket az 1986. évi próbaszámlálással tesz—

telték. Az előkészítésnél, a kérdések összeállításánál figyelembe kellett venni, hogy az Egyesült Államok- ban a népszámlálást alapvetően önkitöltéses mód—

szerrel hajtják végre, amelynek során a válaszadók postai úton juttatják vissza a kitöltött kérdőíveket.

1990-ben a háztartásoknak mintegy 70 százalékát írták össze ezen az úton. Összeírókat személyes

kikérdezésre főként távoli, vidéki körzetekben és a

postai úton való válaszadást elmulasztó háztartá—

sok ellenőrző bejárása esetén alkalmaztak. Az utób- bi népszámlálásoknál törvényes határidőre, az ápri—

lis l—jei eszmei időponttól számított 9 hónapon be- lül kell a főbb eredményeket közzétenni. Ebben az időszakban kell tehát a fő népszámlálási művelete—

ket —— magát az adatgyűjtést, az adatrögzítést és a 100 százalékos feldolgozást —— végrehajtani. 1990- ben az automatizált adatrögzítésre történt áttérés- nek köszönhetően a több mint 100 millió kérdőív adatai körülbelül 100 nap alatt számítógépre kerül—

tek.

A tartalom kialakításának folyamatában dől el,

hogy hányféle kérdőívet használjanak. Ez természe—

tesen befolyásolja a pénzügyi és személyi feltétele- ket is. 1990—ben a kérdőívek tartalmát a következő fő kritériumok alapján dolgozták ki:

— csak a leglényegesebb, társadalmilag indokolt adat—

igényeket lehetett figyelembe venni;

— az 1980. évi népszámlálás több fontos kérdését át kellett venni az időbeli összehasonlithatóság érdekében;

4—— a kérdések számát illetően nem volt lényeges válto- zás l980-hoz képest;

— nem szabad tolakodó, sértő, tömeges vitákra okot adó kérdéseket felvenni a programba;

— a kérdéseknek világos és tömör megfogalmazásúak—

nak, az önkitöltéses eljárásra alkalmasnak kell lenniük.

Végső soron jóval több kérdést változtattak meg, mint amennyit változatlanul hagytak az 1980- as programhoz képest. Ezen túlmenően a társada-

lom egyre összetettebb átalakulása indokolttá tette,

hogy a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan

1990-ben is végrehajtsanak —— a teljes körű nép—

számláláshoz kapcsolva — egy mintavételes össze- írást. Az ún. rövid kérdőív csak a teljeskörűen ösz- szeírandó kérdéseket tartalmazta (7 személyi és 6 lakáskérdést), mig az ún, hosszú kérdőíven ezeken kívül további 26 személyi és 19 lakáskérdés szere- pelt. A mintába országos átlagban minden hatodik háztartás került be, statisztikai szempontból meg- bizható kiválasztás alapján.

Az egyesült államokbeli népszámlálások végre—

hajtásának alapvető célja azon alkotmányos kötele—

zettségek teljesítése, mely szerint a képviselőházi helyeket az összeírás során kapott népességszámok alapján kell a szövetségi államok között szétosztani.

A képviseleti arányok megváltoztatása a népszám- lálási adatok fontos politikai alkalmazását jelenti.

Ugyancsak törvény írja elő a szövetségi hivatalok által irányított, egyes programok végrehajtásához szükséges pénzalapok szétosztásánál a népszámlá—

lási adatok figyelembevételét.

A Kongresszus az 1965. évi szavazójogi törvény előkészítése során nagymértékben támaszkodott az l960-as népszámlálás eredményeire, majd 10 évvel később ismét a népszámlálási információk segitsé—

gével módosították a törvényt, hogy a nyelvi ki- sebbségek által sűrűbben lakott területekre a vá—

lasztási anyagok a megfelelő nyelveken kerüljenek el.

A szövetségi hivatalok mellett az egyes államok törvényhozásai is a népszámlálási adatok első fel—

használói közé tartoznak. A törvényhozók és más vezető állami tisztségviselők épülettömbszintű sta- tisztikákat kapnak a teljes körű adatok alapján.

Ezeket —— többek között —— a választási körzetek határainak módositására használják, a népességben történt változásoknak megfelelően. Ezen belül kü—

lönös tekintettel vannak az etnikai összetételre is.

Mint már említettük, a szövetségi pénztámoga- tást élvező programok irányításával megbízott köz- hivatalok nagymértékben támaszkodnak a nép- számlálási adatokra vagy a népszámlálások közötti időszakokban végzett becslésekre. E programok felölelik a mezőgazdaság, a lakásügy, a tömegközle—

kedés, az élelmezésügy, az egészségügy, az oktatás és a művészetek számos területét. Az 1992—es pénzü- gyi évben a népszámlálási adatokat is felhasználó támogatások összege megközelítőleg 35,8 milliárd dollárt ért el. A szövetségi hivatalok azonban nem csupán a pénzsegélyek szétosztása céljára használ- ják a népszámlálási eredményeket, hanem további

feladataik, hosszú távú terveik előkészítésére is.

Az Egyesült Államokban valójában minden ter-

vezéssel foglalkozó állami, városi és megyei intéz- mény használ munkája során népszámlálási adato—

(3)

1047

kat. Az oktatás terén mind a központi, mind a helyi támogatásokat az iskoláskorú népesség népszámlá- lási adatai alapján osztják el, és ugyanezeket az adatokat használják fel az iskolák bővítését, épité- sét vagy esetleg felszámolását elhatározó döntések- hez is. Hasonló a helyzet a földterületek felhaszná—

lásával, víz és csatornahálózatok kiépítésével, la- kás- és átépítéssel, tömegközlekedéssel kapcsolatos döntésekkel is.

A legkülönfélébb célokra használnak népszám- lálásokból származó információkat helyi szerveze—

tek, lakossági csoportok. Ezek alapján folyamod- nak könyvtárak, parkok, gyermekgondozó intéz- mények létrehozásáért. A Népszámlálási Hivatal széles választékát szolgáltatja a statisztikai adatok- nak az általa használt legkisebb földrajzi egységekig lemenően, de az említett szervezetek és csoportok a kívánságuknak megfelelő területi bontásban is megkaphatják a szükséges információkat. Mivel a közzétett adatok szinte minden jelentősebb könyv—

tárban hozzáférhetők vagy olcsón beszerezhetők, lehetetlen megállapítani, hogy a kisebb vállalatok milyen mértékben hasznosítják a Népszámlálási Hi—

vatal jelentéseit, számítógépes szalagjait, CD- ROM-lemezeit vagy online szolgáltatását. Kétség- telen, hogy a Hivatal jelentősen demokratizálta az adatokhoz való hozzáférést. Még nyilvánvalóbb, hogy a nagyvállalatok üzletpolitikai döntéseik elő- készítésében nagy fogyasztói a népszámlálás adatai—

; nak, csakúgy mint az épitőcégek, valamint az őket támogató pénzintézetek is.

A személyi számítógépek és a statisztikai prog—

ramcsomagok széles körű elterjedése a népszámlá- lási adatokat országszerte az elemzők, a népességi és lakásismérvek változásainak kutatói számára is szinte tálcán kínálja. A legbuzgóbb adatfelhaszná—

lók közé tartoznak a családkutatók. Természetesen itt az illetéktelen adatelérést szigorú óvintézkedések akadályozzák. A jelenlegi szabályozás szerint az egyéni rekordok 72 évig hozzáférhetetlenek a kuta- tók számára, viszont az Állami Levéltárban az 1790 és az 1920 közötti időszak népszámlálási kérdőívei—

nek mikrofilmmásolatai nyilvánosak. A Népszám—

lálási Hivatal az 1900 és az 1990 közötti adatokról az érintett személynek, törvényes örököseinek vagy jogi képviselőjének adhat tájékoztatást. Ezeket adott esetben nyugdíjjogosultság, munkához jutás, iratok honosítása, útlevélkérelem elbirálása, hagya—

téki eljárások stb. céljára lehet kérni,

Bár ma nem tűnik valószínűnek, hogy a nép- számlálás parlamenti helyosztó és választási körze- tesítési funkciói a közeljövőben megváltoznának, nem lehet megjósolni, hogy a következő összeírás is a felhasználók ilyen széles körét fogja-e kiszolgálni.

Ennek megállapitása azonban már a következő év- század adatfelhasználóira tartozik.

(Ism.: Rózsa Gábor)

KÚLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

statisltlka

EKUHWIBKG-SMTISNBKV CIM"!

A CSEH És SZLOVÁK SZÖVETSÉGI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYOIRATA

1992. ÉVI 12. SZÁM

Schut, P.: A kormány gazdaságpolitikájának eredmé- nyei a gazdasági reform kezdete óta.

Hruby, J.—Groj$k, R.: A Szlovák Köztársaság demog—

ráfiai és társadalmi-egészségügyi jellemzői.

Rydl, D.: A csehszlovák háztartások jövedelmei és ki- adásai, különös tekintettel a nem dolgozó nyugdíjasokra.

Stíbalová, B.; A magántulajdonú lakások és a tartós fogyasztási cikkek árszintje a Hexagonale országaiban.

1993 ÉVI 1. SZÁM

Soucek, E.: A cseh statisztika az új feltételek között.

Kucera, J.; Az iparvállalatok innovációs tevékenységei 1989 és 1991 között.

Pelej, J.: A háztartások tiszta jövedelmének becslése.

Tesarova', D.: Néhány szó a munkanélküliségrőli

1993. ÉVI 2. SZÁM

Voknemvá, O.: A foglalkozások új osztályozása.

Pe/ej, J.: Néhány tapasztalat a nemzeti számlarendszer bevezetéséről.

Kontseková, O.: A szellemi képzés kihasználásának trendjei a csehszlovák gazdaságban l973—tól l989—ig.

Dubsky, S.: A társadalmi termelés ritmusa és néhány speciális jellemzője a naptári variánsok szempontjából.

Juhanovsky, K.: A csehszlovák korona vásárlóerő—pari—

tásának nemzetközi összehasonlítása a megélhetési költsé- gek területén.

Kalár, J.: A csehszlovák korona és az osztrák schilling vásárlóerő-paritásának összehasonlitása a fogyasztói árak terén.

1993. ÉVI 3. SZÁM

Hindls, R.: ldősormodell-jellemzők ellenőrzése a csehszlovák gazdaság fejlődésére vonatkozó valós statiszti—

kai mutatókra.

Peterka, J. ——Prsala, P.: A nyugdijas háztartások gaz—

dasági helyzete l985—től l99l-ig.