A mezőgazdasági vállalatok gazdálkodása pénzügyi mérlegük tükrében

(1)

A MEZÓGAZDASÁGI VÁLLALATOK GAZDÁLKODÁSA PENZUGYI MÉRLEGUK TUKRÉBEN

SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

A mezőgazdaság vállalati szférájának tevékenységét a két nagyüzemi szervezeti forma, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodá—

sa határozza meg. Ezek mellett azonban mintegy másfélszáz — vállalati jelleg és méret tekintetében nagyon különböző — egyéb termelőszervezet is működik. ame—

lyek nemcsak mezőgazdasági termékeket állítanak elő. hanem termelési szolgálta—

tásokat is végeznek. és pénzügyi elszámolásuk. gazdasági szabályozásuk főbb elle—r mei is azonosak a nagyüzemekével. Az állami szektor vállalatai jobbára speciális tevékenységeket látnak el: talajjavítást, szaporitóanyag-termelést. agrokémiai szol- gáltatást, értékesítést. Tolálhatók közöttük termelési tevékenySéget folytató agrár- ipari egyesülések it's; az együttműködés új formái. mezőgazdasági. ipari és kereskedelmi szervezeteket is összefoglaló önálló jogi személyek. A szövetkezeti szektorhoz tartozók a társulások — amelyek többnyire egy—egy termelési ág közös fejlesztésére és közös termelésre alakult szövetkezeti szervezetek —, a szakszövetkezetek — a kö- zös és az egyéni termelést egyesítő szövetkezeti forma —. valamint a halászati ter-r

melőszövetkezetek.

A mezőgazdaságban működő vállalatok köre 1978—ban — kisebb változástól el——

tekintve — lényegében ugyanaz volt, mint 5 évvel korábban. A változást az jelen- tette, hogy l97ó—tól már nem ehhez a népgazdasági ághoz tartoznak a kertészeti és parképítő vállalatok, továbbá megjelentek az agráripari egyesülések.

A vállalatok összteljesítményének elbírálása, közgazdasági és pénzügyi helyze- tük elemzése eddig többnyire a népgazdasági mérlegszámítások eredménye alap—

ján történt. Ezek a központilag végzett számítások néhány esetbenwcsakországos adatokra támaszkodtak, és egyes években a vállalati szféra eredményeit még ál—

lami és szövetkezeti szektorra sem különítették el. Az utóbbi egy-két évben a köz-

ponti mérlegszámítások már tartalmaznak szektoronkénti bontást. de ezek alapján

a szektorokon belüli vállalati formák eredményei nem vizsgálhatók. Még inkább

hiányoznak —— a számítás módszertanából következően — a gazdaságok egyedi vagy egy-egy gazdaságcsoport vizsgálatára alkalmas információk. Az ilyen elemzések egyre sürgetőbbek. mert a vállalati formákon belül igen jelentős a szóródás, rész—

ben a mezőgazdasági termelés sajátosságából eredően (például földminőség), rész—

ben más népgazdasági ágak vállalataira is jellemző okok — termelési szerkezet.

vállalati méret stb. -— miatt. A két fő nagyüzemi típus. az állami gazdaságok és a

mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési intenzitása, hatékonysága és ered-

ményei között sokkal kisebb a különbség, mint a jól és a rosszul gazdálkodó, vagy

a kis— és a nagyméretű közös gazdaságok mutatóiban.

(2)

240 SZABONÉ MEDGYESI ÉVA

A részletesebb elemzés igénye, a mezőgazdasági számvitel fejlődése és a pénz—

ügyi mérlegbeszámolók adatainak megbízhatósága tette lehetővé. hogy a vállala- tok össztevékenységét, a közgazdasági szabályozás konzekvenciáit, az egyes gaz- daságcsoportok eredményeit a mérlegbeszámolók kategóriái szerint mérjük. 1976 óta a pénzügyi mérlegek tartalmazzák az ,,üzemi termelési érték" mutatóját, ami

ha elnevezésében nem is, de tartalmában és volumenében megegyezik a központi mérlegszámitások bruttó termelési értékével. lgy a két különböző úton nyert főbb

adatok is azonosak. bár akadnak még ugyanolyan elnevezésű, de más tartalmú kategóriák és adatok a népgazdasági mérlegszámításokban. illetve a pénzügyi mér-

legbeszámolókban.

A továbbiakban a vállalati össztevékenységet, a hatékonyságot, a termelési szerkezetet és a vállalatok különböző ismérvek szerint csoportosított eredményeit a pénzügyi mérlegek adatai alapján, folyó áron elemezzük. (A mérlegbeszámolók (adatainak használata miatt az e tanulmányban közölt és a népgazdasági mérle-

gekről publikált adatok között eltérések mutatkoznak.)

A termelés és a termelőerők fejlődése

A termelés szervezeti formái tovább koncentrálódtak 1974 és 1978 között, 1978 végén 1667 szervezeti egység (állami gazdaság, szakvállalat, mezőgazdasági ter—

melőszövetkezet, társulás, szakszövetkezet, halászati termelőszövetkezet), működött.

közel 700-zal kevesebb. mint 1974-ben. A vállalati méretek jelentősen nőttek. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átlagterülete 5 év alatt mintegy 1000 hektárral lett nagyobb (az állami gazdaságoké 6162 hektárról 7061—re.

a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké 2511-ről 3678 hektárra emelkedett). Ennél

nagyobb mértékű volt a gazdaságok termelési értékének átlagos növekménye, amely mindkét gazdasági szervezeti formánál megkétszereződött (az állami gazda—

ságok átlagában 181-ről 353 millió forintra, a szövetkezetekben 48-ról 96 millió

forintra növekedett).

A mezőgazdasági termelést folytató vállalatok mérete igen különböző. Műkö- dik néhány száz hektáros szövetkezet, és van 40000 hektár területű állami gazda- ság is. A méret más mérőszámok alapján (eszközök. létszám. termelés) még inkább szóródik.

1. tábla

A vállalatok száma a termelési érték nagysága szerint 1978-ban

Állami Egyéb Mezőgaz— Szövetke— Mezőgaz- Halászati Uzemi termelési érték gazda- mezőgaz— dasági zetek dasági termelő—

(millió forint) ságok, dasági tetmelő' "WEP?!" szakszövet— szövetke- kombinátok vállalatok "óva" Flo"? kezetek zetek

kezetek társulásai

— 10 -— 8 8 10 29 5

10— 20 -— 3 54 7 19 6

20— 30 1 — 114 10 11 1

30— 40 . . 1 — 135 7 4 3

40— 60 . . 3 -— 274 7 8 1

60— 80 . . 3 — 212 3 4 Á—

80— 100 . . . . . . . 3 —- 147 2 - 1

100— 200 . . . . . . . 40 - 7324 2 7 --

200— 500 . . . . . . . 63 1 85 2 1 —

500—1000 . . . . . . . 13 3 12 - — -—

1000— . . . . . . . 5 - ! 4 — .— _

(3)

A MEZÖGAZDASAGI VÁLLALATOK

241

A tevékenység sokrétűsége miatt a termelés értéke tükrözi leghívebben a válla-

lati nagyságot. E mutató alapján igen kicsik a társulások. a szak- és a halászati szö- vetkezetek; az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzem- mérete pedig igen változatos. Többségük minden értelemben nagyvállalat. Különö—

sen az állami gazdasági kombinátok milliárdosok, dejó néhány termelőszövetkezet is elérte vagy közelíti ezt a méretet.

A termelőerők elemei közül a földterület, valamint az álló- és forgóeszközök volumene nőtt. 1978-ban 6.1 millió hektár területet műveltek a vállalatok, az ország összes termőterületének közel háromnegyedét. Öt év alatt termőterületük mintegy 150 000 hektárral lett nagyobb, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké 200000 hektárral. Az álló- és forgóeszközök értéke ez idő alatt 40 százalékkal nőtt (folyó áron számítva). Az állóeszköz-állomány anyagi—műszaki összetétele közeledett az iparéhoz: csökkent az ingatlanok aránya, és nőtt (Bi-ről 37 százalékra) a gépeké és járműveké. Az eszközhatékonyság valamivel kedvezőbbé vált.

A vállalatok által foglalkoztatott munkaerő összességében közel 70000 fővel

csökkent. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kivételével valamennyi vállalati

formában stabilizálódott a munkaerő-állomány, jelenleg is ugyanakkora. mint 5 évvel korábban. A vállalati össztevékenységre fordított munkaidő valamivel nagyobb arányban csökkent, mint a létszám. mert jórészt ebben az időszakban csökkentették

a mezőgazdaságban is a kötelező munkaidőt.

Az élő munka termelékenysége — mint azt a 2. tábla adatai szemléltetik -— mintegy háromnegyedével javult.

2. tábla

Az élő és a holt munka hatékonysága

(folyó áron)

Állami SZÉL/Sith-

Mutatószóm, időszak Összesen

vállalatok'

Az egy munkaórára jutó bruttó termelés (forint)

1974... 81 52 57

1978... 137 89 98

Index: 1974. év :: 100 . . . 169 171 172 A száz forint állóeszközre jutó

bruttó termelés (forint)

1974... 70 88 83

1978... 85 88 88

lndex: 1974. év : 100 . . . . 121 100 106

" Itt és a továbbiakban az állami vállalatok csoportjába az állami gazdaságok, kombinátok és az egyéb mezőgazdasági vállalatok: a szövetkezeti vállalatok csoportjába pedig a mezőgazdasági termelőszö—

vetkezetek. a szövetkezetek mezőgazdasági társulásai. a mezőgazdasági szakszövetkezetek, valamint a halá- szati termelőszövetkezetek tartoznak. .

A mezőgazdasági vállalatok bruttó termelésének értéke évente megközelítően

10 százalékkal. 5 év alatt összesen 47 százalékkal növekedett. A fejlődés sem az egyes vállalati formákban, sem az ágazatok között nem volt kiegyenlitett. Az állami

vállalatok bruttó termelésüket 1974 és 1978 között több mint 60 százalékkal növel-

ték. (: szövetkezetek ennél szerényebben, 43 százalékkal. (Lásd a 3. táblát.) Az ál- lami gazdaságokon és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken kívüli egyéb vál- lalati formák részesedése a mezőgazdasági termelésből csupán 3, az alaptevékeny—

2 Statisztikai Szemle

(4)

242 SZABÓNE MEDGYES! ÉVA

ségen kívüli termelésből 6 százalék körüli. és folyamatosan csökkenő, mert fejlő—

désük üteme lassúbb volt, mint a két nagyüzemi gazdaságtipusé.

3. tábla

A termelés növekedése

(folyó áron)

Állami l Szövetkezeti

Mutatószám, időszak "uMWÁ'4—"W1 Összesen vállalatok

Bruttó termelés (milliárd forint)

1974 . . . . . . . . . . . 30.4 95.6 126,0

1978 . . . . . . . . . . . 49.1 136.4 1855

lndex:1974.éV:100. . . . . 162 143 147

Nettó termelés (milliárd forint)

1974 . . . . . . . . . . . 8.9 37,3 46.2

1978 . . . . . . . . .; . . 11,0 43.8 54.8

Index: 1974. évz100. . . . . 124 117 119

A nettó termelés 5 év alatt csak 19 százalékkal növekedett. A termelés ráfor—

dításai ugyanis gyorsabban nőttek, mint a bruttó termelés.

Az előállított új érték aránya a bruttó termelésből az 1974. évi 37 százalékról 30 százalékra esett vissza. Az állami gazdaságok anyagigényesebb termelését jelzi, hogy ez az arány 22 százalék, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek—

ben 32 százalék. Az elmúlt 5 év alatt a csökkenés a 3. tábla adatainak tanúsága

szerint közel azonos ütemű volt.

A termelés és a ráfordítások szerkezete

A vállalatok mezőgazdasági termelése 5 év alatt a vállalati össztevékenység-

nél kisebb mértékben. 40 százalékkal. az'alaptevékenységen kívü li tevékenység (ipa—

ri. építőipari, kereskedelmi stb.) termelési értéke pedig kétharmadával növekedett,

így az alaptevékenység aránya csökkent.

4. tábla

A fő tevékenységek aránya'

(százalék)

Osszesen

Tevékenység vállalatok

1 974 1 978 l 1 974 1 978 1 974 l 1 978

Növénytermelés . . . 35 25 45 39 42 36

Állattenyésztés . . . 35 31 29 27 30 28

Egyéb alaptevékenysé . . 10 20 . 3 7 5 10

Aiaptevékenység összesen

Alaptevékenységen kívüli 80 76 77 73 77 74

tevékenység . . . 20 24 23 27 23 26

Bruttó termelési érték

összesen 100 100 100 100 100 100

_ 'l1974-ben a bruttó termelés alapján. 1978-ban a mérlegbeszámolók üzemi termelési értéke alapián szamo va.

(5)

A MEZÖGAZDASAG! VALLALATOK

243 A mezőgazdasági termelés főágazatai közül az állattenyésztés fejlődése volt nagyobb arányú — 1978—ban 38 százalékkal haladta meg az 1974, évit —. a növény- termelés csupán 23 százalékkal bővült. (A fejlődés e mutatói folyó árakon számí- tottak, a változatlan ár még nagyobb fejlődési különbséget mutat. mert 1974 és 1978 között a növényi termékek felvásárlási ára 15. az állatok és az állati termék fel- vásárlási ára 12 százalékkal emelkedett.) 1978-ban a bruttó termelés több mint egynegyedét az alaptevékenységen kívüli tevékenység adta. A szövetkezeti vállala—

tok nem mezőgazdasági termelésének értéke azonos volt az állattenyésztési ágazat bruttó termelésével. A növénytermelés aránya mindkét tulajdonforma vállalataiban visszaesett. Növekedett az alaptevékenységen belül a mezőgazdasági termékek feldolgozása (bor— és keveréktakormány—készítés) és a szolgáltatás értékének része-

sedése.

Az állami és a szövetkezeti vállalatok termelési szerkezetének különbsége, mint a 4. tábla adataiból látható, főként a növénytermelésben (25, illetve 39 százalék) és az egyéb alaptevékenységnél (20. illetve 7 százalék) szembetűnő.

A termelési költségek a bruttó termelés értékét meghaladóan növekedtek, és 1978—ban 57 százalékkal múlták felül az 5 évvel korábbit. Legnagyobb mértékű volt az anyagköltségek növekedése — az állami és a szövetkezeti vállalatoknál egyaránt 70 százalékos —, s jelenleg az összes költségnek mintegy kétharmadát teszik ki (az anyagjellegű költségekkel együtt). Az állami vállalatok anyagigényesebb termelése az anyagköltség arányában is kifejezésre jut, amely közel 10 százalékponttal nagyobb, mint a szövetkezetekben. Az átlagot meghaladóan nőtt — az állóeszköz-nö—

vekménynek és a gyorsabban elhasználódó gépek és járművek fokozott beszerzésé- nek megfelelően — az amortizáció költsége. Ez a költségnem azonban jelenleg is csak 6 százaléka az összes költségnek. A bérköltség 1978-ban egynegyeddel ha—

ladta meg az 5 év előttit, növekedése az állami gazdaságokban volt a legnagyobb.

Az árbevétel és az eredmény

A mezőgazdasági vállalatok árbevétele a termelés értékéhez hasonlóan nőtt, az alaptevékenységen kivüli tevékenységé jobban, mint az alaptevékenységé. A nő—

vényi termékek árbevétele 5 év alatt mindössze 15 százalékkal emelkedett, csupán annyival, mint az áremelkedés mértéke. Ebben annak hatása is megmutatkozik, hogy az 1976-ban életbe lépett új mezőgazdasági számlakeret a melléktevékenysé—

gek körébe sorolta a korábban a növénytermelés árbevételeként kimutatott mező—

gazdasági feldolgozások tételeit (vetőmag-előállítás, takarmánykeverés, szőlőfeldol—

gozás stb.). Ezért az állami gazdaságokban, ahol ez a feldolgozás nagymértékű, a

növénytermelés árbevétele 1974 és 1978 között csökkent, az egyéb alaptevékeny-

ségeké pedig több mint kétszeresére nőtt. 1978—ban az állami vállalatok egyéb alap—

tevékenységéből (ideértve a melléktevékenységet, az erdőgazdálkodást. a szolgál- tatásokat) származó árbevétele már jelentősen meghaladta a növénytermelését.

Az állatenyésztésből származó árbevétel 40 százalékkal nőtt 5 év alatt, így ará- nya az összes árbevételből csökkent. A mezőgazdasági tevékenység árbevételének aránya 1978—ban már csak 60 százalékot tett ki, lényegesen kisebb, mint a bruttó termelésből való részesedése (74%). Ez az arányeltolódás annak a következménye, hogy az alaptevékenységen kívüli tevékenység árbevételét lényegesen növeli a szö—

vetkezetek integráló szerepe a mezőgazdasági kistermelésben'. A háztáji és kisegítő

gazdaságok termékeinek a közös gazdaságokon keresztül történő értékesítése nem—

.csak a felvásárló kereskedelem munkáját könnyíti meg, hanem biztonságot nyújt a kistermelőknek is. Ez a forgalmazás 1978—ban mintegy 17 milliárd forint értékű

2—

(6)

244 SZABÓNÉ MEDGYESl EVA

árutömeget jelentett (a felét a sertésérte'kesítés adta). ami a kereskedelmi, illetve az egész alaptevékenységen kívüli tevékenység árbevételét ezzel az összeggel meg-

növelte.

Az árbevétel nyereségtartalma csökkent, és jelenleg körülbelül azonos a me-

zőgazdasági és a nem mezőgazdasági termelés termékeinek, szolgáltatásainak ér- tékesítésében. A fontosabb tevékenységi körökre — a fel nem osztott költségek je—

lentős tömege miatt -— ez a fajta jövedelmezőségi mutató már csak nagyobb fenn—

tartással vizsgálható. Egyértelmű viszont, hogy 1978-ban -— hasonlóan a megelőző

évekhez — az állattenyésztés árbevételéhez viszonyított nyeresége volt a legalacso—

nyabb (9 százalékos), és a legkedvezőbb a növényi termékeké (31 százalékos). Az

állami és a szövetkezeti vállalatok árbevételének nyereségtartalma közötti különb—

ségek az eltérő termelési szerkezettel és az állami üzemek nagyobb állati hozamai- val magyarázhatók. Ezért az állami gazdaságok állattenyésztése eredményesebb—

nek bizonyult, mint a szövetkezeteké, a növénytermelés nyeresége viszont a szövet—

kezetekben volt nagyobb. (A főágazati jövedelmezőség adatait az 5. tábla tartal-

mazza.)

5. tábla

Az értékesítés eredménye* az árbevétel százalékában

Összesen

Tevékenység vállalatok

1974 l 1973 [ 1974 l 1978 1974 1978

' l

Növénytermelés . . . 23 ; 27 39 32 36 31

Állattenyésztés . . . 12 13 14 8 13 9

Egyéb alaptevékenység . . 14 23 21 18 18 l 21

Alaptevékenység összesen . 17 . 19 27 20 l 24 20

lpari tevékenység . . . . 23 20 33 32 31 29

Építőipari tevékenység . , 13 12 24 23 22 21

Kereskedelmi tevékenység 7 1 i 5 4 5 3

Alaptevékenységen kívüli te— l l %

vékenység összesen . . . 11 l 10 i 20 18 18 16

Mindösszesen 15 § 16 ; 24 l 19 22 ( 18

" A szűkített önköltség és az árbevétel különbsége.

Az alaptevékenységen kívüli tevékenység ágai közül az ipari termelés nyere—

ségtartalma volt a legnagyobb (290/0). a kereskedelmi tevékenységben —— az előbb említett továbbító kereskedelem miatt — az árbevételhez mérten szerény (3 száza—

lékos) nyereség realizálódott. A ráfordításokhoz képest azonban a kereskedelem nyereségtartalma sem marad el a többi ágazatétól.

Az állami és a szövetkezeti vállalatok az 1978-as évet 18 milliárd forint nye—

reséggel zárták. Veszteséges állami gazdaság nem volt. a veszteséges mezőgaz-

dasági termelőszövetkezetek száma 1978-ban 147 volt. kevesebb. mint 5 évvel ko-

rábban, de a veszteség tömege 5 év alatt megkétszereződött.

Az összehasonlítható tartalmú eredmény a vizsgált időszakban másfél milliárd forinttal. 9 százalékkal nőtt. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy 1976- ban változott a nyereségelszámolás rendje: korábban csak a nyereség terhére, 1976—

tól részben költségként, részben a nyereségből képeztek jóléti és kulturális alapot;

továbbá a szövetkezetek az év közben kifizetett munkadíj utáni jövedelemadót

(7)

A MEZÖGAZDASAGI VALLALATOK 245.

1976-ig év közben fizették. 197ó—tól viszont a teljes jövedelemadót a nyereség ter- hére számolják el. E korrekciók figyelembevételével az állami vállalatok nyeresége 1978-ban 58 százalékkal volt nagyobb, mint 5 évvel korábban. a növekmény körül-

belül a termelés és az értékesítés bővülésének felel meg. A szövetkezeti nyereség

1978- ban változatlanul az 1974. évi szinten volt, ami azt jelenti, hogy a több mint 40 százalékos termelésbővülés nem párosult a gazdálkodás eredményeinek javulásával.

A nyereségből képzett alapok (részesedési, fejlesztési, biztonsági, tartalék—, szociális és kulturális alap) összege az 1974. évi 12 milliárd forintról 9.7 milliárd forintra csökkent.

6. tábla A nyereség felhasználása 1978—ban

Állami ! Szövetkezeti

Megnevezés Összesen

vállalatok

Nyereség—veszteség egyenlege (mil-

lió forint) . . . . . . . . 4234 13699 17933

Nyereség

a nettó termelés százalékában . . 38,4 31,3 32,7

a bruttó termelés százalékában . 8.6 10.0 9,7

A nyereség százalékában

Részesedési alap képzés . . . 93 12.0 11,3

Szociális—kulturális alap képzés . ' 1.4 .

Fejlesztési alap képzés . . . . 32.5 47.3 43,8

Biztonsági és tartalékalap képzés . 17,3 9.9 11,6

Nyereségből fizetett adók. . . , 41.6 385 392

A nyereségből fizetett adók (az állami vállalatoknál nyereségadó, a szövetke- zeteknél jövedelem és jövedelemnövekmény—adó, valamint a város- és községfej- lesztési hozzájárulás) a vállalati nyereségnek majdnem 40 százalékát tették ki. A fennmaradó rész, illetve az előző években képzett tartalék szolgált a különféle ala-

pok képzésére, veszteségrendezésre.

Az év végi részesedésre szánt összeg nagysága és szerepe is csökkent az el—

múlt 5 évben. 1974—ben még az év közben kifizetett munkabér 9 (állami), illetve!

13 (szövetkezeti) százalékát osztották ki év végén a gazdálkodás eredménye sze—

rint. 1978—ra mind az állami vállalatoknál, mind pedig a szövetkezeteknél az arány

csökkent. és közeledett egymáshoz — 6.4, illetve 7 százalékot tett ki —, a közbenső

évek egyikében sem érte el az 1974. év szintjét.

A fejlesztésre tartalékolt hányad 1978-ban kevesebb volt. mint a megelőző évek bármelyikében. miközben a beruházási javak ára emelkedett. A fejlesztési pénz—

eszközökből (itt csak az amortizációval és a nyereségből képzett fejlesztési alappal számolunk, bár e két fő fejlesztési forráson kívül több, összegében kisebb jelentő—

ségű eszköz —- az állóeszköz selejtezésének árbevétele, a vállalatok közötti átcso—

portosítás, a központi juttatások stb. — is szolgál a vállalati fejlesztésre) a nyere- ségági arány 1974-ben 59 százalék volt, de az állami vállalatoknál már akkor is az értékcsökkenés volt a fejlesztés fő forrása. 1978-ban 45 százalékra csökkent a nye- reségből fejlesztésre tartalékolt összeg aránya, és az állami és a szövetkezeti válla—

latoknál egyaránt az évi amortizáció képezte a fejlesztés nagyobb hányadát (66, il—

letve 52 százalék). A vállalatok fejlesztésre szolgáló forrásai az 1974. évi 14 milliárd forintról 17,5 milliárd forintra nőttek 1978- ban.

(8)

245 SZABÓNE MEDGYES! ÉVA

Az üzembe helyezett beruházások volumene 1978—ban megközelítette a 26 mil-

liárd forintot, amelynek valamivel több mint felét saját pénzeszközből fedezték. A szövetkezeti beruházásoknál a saját forrás szerepe nagyobb volt (540/0). mint az állami vállalatoknál (46%), ahol viszont jelentősebb volt a hitelfelvét (20 százalék

a szövetkezetek 12 százalékával szemben). Állami támogatásokból valósult meg a

beruházások egyharmada, és mivel a beruházási támogatások rendszere azonos volt az állami és a szövetkezeti szektorban, az állami támogatás is azonos arányban

volt fedezete az üzembe helyezett beruházásoknak.

A közgazdasági viszonyok

A mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok ára 1974 és 1978 között 23 százalékkal nőtt, tehát nagyobb mértékben, mint a mezőgazdasági termékeké.

Ezek közül 1976-ban a műtrágyák, a növényvédő- és a gyomirtószerek ára 20—25 százalékkal, a fehérjetakarmányoké 15, a takarmánykiegészítőké 20 százalékkal lett magasabb. Úgyszintén növekedett —— mintegy 50 százalékkal -— az energiahordozók ára, melyeket 1974-ben még kedvezményes áron vásárolhattak a mezőgazdasági felhasználók.

A mezőgazdaság szabályozó rendszerének elvei a vizsgált időszakban nem változtak, számszerű mértékük viszont 197ó-től többször, nagyobb mértékben mó- dosult. Ekkor a beruházási és a közvetett elszámolású műtrágya— és növényvédőszer—

támogatás csökkent, amit az évente megszokottá vált 2—3 százalékos termelőiár- emeléssel szemben 10 százaléknál nagyobb áremelés volt hivatva ellensúlyozni.

A mezőgazdasági nagyüzemek beruházási és üzemviteli célra, valamint közve- tetten — az értékesítő szervek alacsonyabb órán keresztül — tőleg műtrágya- és nő- vényvédőszer-vásárlásra kaptak a költségvetésből támogatást.

A beruházási támogatások évi öszegének, amely a beruházások volumenétől

és összetételétől függően változott, mintegy felét kedvezményes gép- és járműbe—

szerzésre utalta ki a költségvetés, de jelentős volt az építkezések támogatásának összege is. 1976—ban a beruházási szándék befolyásolása. a gép— és járművásárlás

ösztönzése érdekében a támogatások mértéke megváltozott: a traktorok beszerzé-

sét a korábbi 10 helyett 20 százalékkal dotálták. a munkagépek támogatását 47—ről 40 százalékra csökkentették. Az építési, ültetvénytelepitési beruházások állami ked—

vezményét —- ami 50, illetve 30 százalékos volt — 40, illetve 20 százalékra csökken- tették. A szawasmarha- és a sertésférőhely—építkezéseket 1977—ben, illetve 1978-ban

fix összegű támogatással segítette az állam.

Az üzemviteli támogatások egy része, ha nem is beruházási, de fejlesztési célt

szolgált (például a tehén- és a juhállomány növelésére adott kedvezmény). Több- ségük azonban az értékesítési árakkal nem biztosított jövedelmezőséget segitette, és

az átlagosnál rosszabb termőhelyen gazdálkodó üzemek pénzügyi nehézségeit ki- sérelte meg megszüntetni. E támogatások köre és juttatásának feltétele az évek során nem változott, csupán 1977—ben bővült a tejértékesités ösztönzését célzó tej—

prémiummal.

A műtrágya- és növényvédőszer-vásárlás évi támogatásának összege a mezőgaz—

dasági üzemek számvitelében nem jelentkezik, költségeik a támogatás összegével

kisebbek. eredményük pedig nagyobb. A kemikáliák árának emelése és támogató—

sának 1976. évi csökkenése miatt ez a támogatási forma 1975—ben volt a legjelen- tősebb. 1976-ban összege több mint 3 milliárd forinttal alacsonyabb volt az előző évinél. A felhasználók ugyanis kevesebbet vásároltak és használtak fel, mint a ko-

rábbi években.

(9)

A MEZÖGAZDASÁGI VÁLLALATOK 247

A mezőgazdasági vállalatok jövedelemelvonási rendszerében bekövetkezett változások főként a beruházási vásárlóerő mérséklését célozták. Az állami vállalatok a nyereségadó egyre csökkenő — 60, majd 35. végül 15 —- százalékát visszatarthat- ták, és ezzel az összeggel fejlesztési alapjukat növelhették. A szövetkezetek — úgy-

szintén a fejlesztési eszközök csökkentése és a gazdálkodás nagyobb biztonsága

érdekében — az adózott jövedelem 4. majd 8, ezután 12 százalékát voltak kötele- sek tartalékalapba helyezni. Az állami vállalatoknál a kötelező tartalékalap-képzés mértéke 15—ről 25 százalékra nőtt. A túlzott, tervet meghaladó beruházási szándékot visszafogó intézkedés volt a beruházási támogatások időleges megvonása is.

A földadó és a jövedelemadó 1976 óta differenciáltabb, mint korábban, a gyen—

ge gazdaságok kevesebbet. a jobb földön és jobb feltételek mellett működők töb- bet fizetnek. A termelési adó — melyet a mezőgazdasági nagyüzemek az eszköz- lekötésí járulék és az illetményadó hiányában az iparral azonos költségvetési ak—

kumuláció biztosítására fizetnek — kulcsai is növekedtek. 1976—tól 3 százalékkal nagyobb lett a társadalombiztosítási járulék a szövetkezetekben.

Az adók és járulékok évenkénti összege 12 és 182 milliárd forint között volt, és 1978—ban 50 százalékkal meghaladta az 5 évvel korábbit. A mezőgazdasági válla—

latok összes befizetésének több mint felét két adónem — a jövedelem- és nyereség- adó, illetve a bérjárulék — tette ki. Ósszegük 1974 és 1978 között 75 százalékkal

lett magasabb.

A mezőgazdasági vállalatoknak közvetlenül nyújtott támogatások és az általuk fizetett adók és elvonások igen bonyolult rendszerében a vállalatok befizetési több- lete 1974-ben 300 millió forintot, 5 évvel később 2.3 milliárd forintot tett ki. Az álta—

lános tendenciától a két vállalati forma adatai eltérnek. Az állami vállalatokat nap- jainkig támogatási többlet jellemzi. a szövetkezeteknél a befizetési kötelezettség minden évben felülmúlta az elszámolt támogatásokat.

7. tábla

Támogatások és elvonások 1978-ban

(index: 1974. év : 100)

Szövetke- Áll

Megnevezés ami zeti Összesen

vállalatok

!

Beruházási támogatások . . . 162 1 126 4 135 Uzemviteli támogatások . . . . 168 130 137

Támogatások összesen . . . 165 128 136

Adók és járulékok összesen . . 130 159 151

Kamatterhek . . . I 154 172 165

A költségvetés és a mezőgazdaság közötti elszámolás azonban a vállalati mér—

legek adataitól eltérő szemléletű, mert a befizetések egy részét (például a terme—

lőszövetkezeti társadalombiztosítási járulékot) nem a költségvetés akkumulálta.

Ugyanakkor a költségvetés kiadásai a közvetett támogatások (növényvédőszer-, műtrágya—, gépalkatrész— stb. vásárlási kedvezmények). amelyeket a mezőgazdasági vállalatok élveznek. de a forgalmazó vállalatoknál kerülnek elszámolásra. E tételeket is beszámítva, a költségvetés támogatási többlete minden évben jelentős volt, 1978- ban ugyanannyi, mint 1974-ben.

1978-ban az állami vállalatok támogatási—elvonási helyzete 1974-hez és a szö- vetkezetekhez képest is kedvezőbbé vált. Támogatásaik mértéke jobban (65 száza—

(10)

248 SZABÓNE MEDGYESI ÉVA

lékkal) emelkedett. mint a szövetkezeteké (28 százalék), befizetéseik pedig kevésbé (30, illetve 59 százalék). Az állami vállalatoÉ1978—ban termelésükhöz képest több támogatást kaptak és kevesebb adót fizettek, mint a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetek.

Az eredmények szóródása

Az egyes vállalati formákon belül a különböző hatékonysági mutatók szóródása

igen jelentős. A szóródás mérését kétféle módon végezzük el:

1. a vállalatok többszáz adatát évenként csoportosítjuk és mutatókat számítunk. az ál—

lami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek esetében a termelési színvonal.

a földminőség, a vállalati méret. a kereseti színvonal, a jövedelmezőség és esetenként más ismérvek függvényében;

2. a legfontosabb hatékonysági mutatókat és a termelés szerkezetére utaló értéki, va—

lamint fizikai mértékegységű adatokat mindössze két ismérvre (o csoportosítás céljára szol- gáló két adat) vonatkozóan csoportosítjuk (ilyen fajta csoportosítás évenként több tucat ké- szül).

A kétféle csoportosítás eredményéből az 1. esetén az okokat is feltáró elemzés

készíthető, a 2. változat esetében csupán a megoszlás típusa és számszerűsége vizs—

gálható.

Az 1. típusú csoportosítások közül a legkifejezettebb a szóródás a termelési

szinvonal és a vállalati méret függvényében. A termelési szinvonalat a mezőgaz- dasági tevékenység halmazatlan termelési értékének területegységre jutó nagyságá-

val. azaz a termelés intenzifikáltságának fokával, a vállalati méretet pedig az üzemi

termelési érték volumenével mérjük.

A vállalati méret alapján vizsgálva a gazdaságokat megállapíthatjuk, hogy főleg a nagyméretű termelőszövetkezetek gazdálkodása eredményesebb a szektor átla- gánál. A termelés intenzitása szerint képzett csoportokban az állami gazdaságok- nál és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is egyértelmű a jobb — a terület—

egységen magasabb termelési értéket előállító -— üzemek hatékonysági előnye. A legjobb — a szektor halmozatlan termelési értékének 10 százalékát termelő — állami és szövetkezeti gazdaságokban az élő és a holt munka termelékenysége kétszerese a szektor termelésének ugyancsak 10 százalékát adó legrosszabb csoporténak. Ha- sonlók a különbségek a vállalati eredményekben. Ez részben a termelési szerkezet—

tel — a jó gazdaságok termelési struktúrájában nagyobb szerepet játszik az alap- tevékenységen kívüli termelés —. részben az ágazati jövedelmezőséggel — ami a jobb gazdaságoknál különösen az állattenyésztésben jóval magasabb, mint a gyen—

gékében és a szektor átlagát is meghaladó -- magyarázható. Az állami támogatások nagy részét is a jobb gazdaságok kapták: a jó állami gazdaságok háromszor any- nyit kaptak, mint a szektor átlaga. a jó szövetkezetek pedig majdnem kétszerany—

nyit. (Az üzemviteli támogatásokat — a kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak nyúj—

tott támogatások kivételével — termelési és értékesítési feltételekhez, a beruházá-

siakat a saját erő meglétéhez kötik. így a magasabb termelési színvonalon gazdái- kodó, tőkeerősebb gazdaságok számára elérhetőbbek.) A pénzügyi szabályozás a

jók előnyét mérsékelte. A befizetési kötelezettségek a jó gazdaságokban négyszer

akkorák voltak. mint az átlagosakban. és míg az összes állami gazdaság esetében

a közvetlen támogatások és elvonások egybevetése támogatási többletet mutat, ad—

dig a jó gazdaságokban az elvonások összege magasabb volt a támogatásokénál.

A jó szövetkezetek terhei pedig több mint kétszeresét tették ki az állami támogatás összegének.

(11)

A MEZÖGAZDASÁGI VÁLLALATOK 249

8. tábla

A főbb mutatók (: termelés színvonala szerint, 1978

A legala- Az A legma- A legala- Az l A legma-

csonyabb átlagos gasabb csonyabb átlagos . gasabb

Mutatószám termelési szinvonalú

mezőgazdasági allami 901d05090k termelőszövetkezetek

!

Uzemi termelési érték (forint)

— egy munkaórára . . . . 113 147 255 66 95 131

—- száz forint állóeszközre . 70 87 132 69 88 113

A nyereség az üzemi terme-

lési érték százalékában . . 3.6 8.3 9,". 6.7 10,5 12,6

Támogatás hektáronként (fo—

rint) . . . . . . . . 3058 4556 14033 2180 2373 448)

Adók és járulékok hektáron-

ként (forint) . . . . . 1 463 3997 16296 1 212 2737 10 678

A legkisebb és a legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezetek csoportjai mutatóinak összehasonlításánál ugyanolyan szélsőségeket figyelhetünk meg, mint a termelési színvonal alapján képzett csoportoknál. A legnagyobb közös gazdasá- gok csoportjában —— az ide tartozó 15 szövetkezet állítja elő a szektor üzemi terme- lési értékének egytizedét - igen jelentős, az összes termelés több mint 70 száza—

léka a nem mezőgazdasági termelés. Ezért a területegységre vetített mutatók szőrő- dása az üzemi méret szerinti csoportoknál nagyobb. minta termelési színvonal alap—

ján képzetteknél (ahol csak a mezőgazdasági termelés volt a csoportképző ismérv).

A legkisebb szövetkezetek — 416 gazdaság a szektor össztermelésének egytizedével — csaknem kizárólag növénytermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, és ágazati jövedelmezőségük — különösen az állatenyésztésben — nagyon alacsony (4.2 száza- lékos). A nagygazdaságok fejlesztési lehetőségei messze meghaladják a kicsikét, ugyanis nemcsak a nyereségük abszolút tömege nagyobb, hanem azt még a kedve- zőbb jövedelmezőség is növeli.

A legnagyobb méretű gazdaságok csoportjába, amely a szektor termelésének egytizedét adja, mindössze 2 állami gazdaság tartozik, mig a legkisebb méretűek csoportjába. amelyek ugyanúgy a termelési érték 10 százalékát állítják elő, 39.

A két nagy állami gazdaságban is jobb az élő és a holt munka hatékonysága, mint a szektor átlagában. a vállalati jövedelmezőség azonban kedvezőtlenebb. Ezt az ide sorolt két mezőgazdaságirkombinát (a bábolnai és az agárdi) sajátos termelési szerkezete okozza. A legjobban jövedelmező ágazat, a növénytermelés (: két gaz- daság termelési struktúrájában jelentéktelen, az össztermelés fele az állattenyész—

tésből származik, melynek jövedelmezősége e kombinátokban magasabb ugyan, mint a szektor átlagában. de alacsonyabb, mint más ágazatokban. Ez a mogyoró- zata annak, hogy a nagy állami gazdaságok termelésének, ráfordításainak nyere- ségtartalma alacsony.

A 2. típusú csoportosítások révén kapott eredmények szerényebb következteté- sekre alkalmasak. viszont sokoldalúan mutatják a mezőgazdasági vállalatok közötti hatalmas különbségeket. Ezekben a csoportosításokban igen sok részre bontjuk a vizsgált vállalatokat. A részletes eredményeket az előző csoportositásokkal úgy tet—

tük összehasonlíthatókká. hogy nem a legjobb és a legrosszabb gazdaság eredmé- nyét vetettük egybe, hanem összevonva a vizsgált mutató (termelés, nyereség stb.) egytizedét adó gazdaságcsoportokét. Nyilvánvaló. hogy az egyes gazdaságok ösz-

(12)

250 SZABÓNE MEGGYES! ÉVA

szehasonlítása még nagyobb különbségeket mutatna. A legjobb és a legrosszabb hatékonyságú gazdaságcsoportok összehasonlítása egyben megvilágítja a gazdasá-

gi méret és a hatékonyság összefüggéseit is. A 9. táblában bemutatott adatokból

látható, hogy valamennyi mutató esetében az alsó csoport elemszáma (a gazdasá- gok száma) többszöröse a felső csoporténak.

9. tábla

A gazdaságok szóródása 1978—ban a főbb mutatók szerint ,

A legrosszabb [ A legjobb ; A legrosszabb l A legjobb

M ' ,, .

egnevem á'lamf gazdaságok terÉÉTÉÉZÉÉÉÉSÉÉÁtek

Uzemi termelési érték hektáronként

Ezer forint . . . 21 210 11 188

Gazdaságok száma . . . 16 7 285 20

l'Jzemi termelési érték dolgozánként

'Ezer forint . . . 178 778 117 416

Az állóeszközértékre jutó üzemi termelési érték

"Forint . . . . . . . . . . . 51 172 52 206

Nyereség az eszközérték és a munkabér százalékában

Százalék . . . 0.2 21 1.2 21

A növénytermelés jövedelmezősége"

Százalék . . . —0,9 45 7 51

Az állattenyésztés jövedelmezősége*

Százalék . . . 0.6 23 —6,2"' 23—i

* A mérlegbeszámoló ll/a melléklete alapján az értékesítés eredménye osztva az árbevétellel.

" A szektor állattenyésztésből származó árbevételének 20 százaléka.

Megjegyzés. A legrosszabb és a legjobb gazdaságok csoportjának kialakítása úgy történt, hogy a szó- mítógép minden vizsgált mutató alapján nagyság szerint sorba rendezte az állami és a szövetkezeti gazda-

ságokat, és ebből leválasztottuk a szektor körülbelül 10—10 százalékát képező két csoportot.

A területi termelékenységet az egy területegységre jutó üzemi termelési érték

jellemzi. A területi termelékenység szórádása az állami gazdaságokban 10-szeres.

a mezőgazdasági termelőszövetkezetek legalsó és legfelső csoportja között 17—sze- res. A legrosszabb hatékonyságú közös gazdaságok száma 285, a legjobbaké csu-

pán 20.

Kisebb az élő munka termelékenységének a szóródása, az állami gazdaságok-

ban 4-szeres, (: szövetkezetekben nem egészen ennyi. Ez a mezőgazdasági földte-

rülettől független termelőtevékenység, elsősorban a nem mezőgazdasági tevékeny- ség és a mezőgazdasági melléktevékenység eltérő mértékének következménye. Fi- gyelemre méltó, hogy 509 termelőszövetkezet. az 1978—ban működő összes közös gazdaság 37 százaléka a szektor átlagos munkatermelékenységének csak a felét (érte el.

(13)

A MEZÓGAZDASÁGI VÁLLALATOK 251

Az eszközhatékonyság szóródása hasonló az élő munka hatékonysága szerinti szóródáshoz. Közel 250 mezőgazdasági nagyüzem termelési értéke csak feleannyi.

mint amennyi állóeszközeinek értéke, és 46 olyan állami és szövetkezeti gazdaság

van, amelyeknek termelési értéke majdnem kétszer akkora, mint állóeszközeik ér-

téke.

Az eszköz— és bérarányos nyereség szóródása az eddigi mutatókénál nagyobb.

mind a két vállalati forma esetében a legjobbak előnye többszörös. A legrosszabb gazdaságok (144 gazdaság) ráfordításaik révén alig értek el nyereséget: az állami gazdaságok 0.2 százalékot (a bruttó eszközérték és a munkabér százalékában), a szövetkezetek 12 százalékot. A legjobb gazdaságok nyereséghányada 20 százalék fölötti, Az igen eltérő nyereséghányad —- mint már arról szó volt — a termelési struk- túra és az ágazati jövedelmezőség következménye. A két főágazat, a növényterme- lés és az állattenyésztés jövedelmezősége (az értékesítési nyereség az árbevétel százalékában) alapján hasonlók a szóródások. A legjobb állami gazdaságok 45, a legjobb szövetkezetek 51 százalékos nyereségarányt értek el a növénytermelésben. * A legkevésbé hatékony gazdaságcsoportban e mutatók értéke -—0,9, illetve 7.2 szá- zalékos. Még inkább és különösen a szövetkezetekben ráfizetéses ágazat az állat- tenyésztés, amely 374 közös gazdaságban veszteséges volt. A leghatékonyabb gaz—

rdaságcsoportok azonban ebben az ágazatban is 20 százaléknál magasabb nyere- séghányadot értek el.

A hatékonyság itt bemutatott szélsőségei sem a föld minőségével, sem az egyéb kedvezőtlen adottságokkal nem magyarázhatók. A föld minősége szerinti vizsgála—

tok az állami gazdaságok esetében nem bizonyítják a jobb földön gazdálkodók kedvezőbb hatékonyságát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közül a jobb föl- dön gazdálkodók eredményei ugyan meghaladják valamivel a szektor átlagát, ez a többlet azonban sokkal kisebb, mint a vállalati méret vagy a termelés színvona- la alapján képzett legjobbak hatékonysági előnye. A legrosszabb hatékonyságú gazdaságok felzárkóztatása csak a termelési struktúra megváltoztatásával, a helyi [adottságoknak legjobban megfelelő termelési szerkezet kialakításával lehetséges.

A legrosszabbak azonban a termelési szerkezet megváltoztatására önerőből nem képesek. Ehhez az állam fejlesztési vagy a termelési struktúra átalakítását célzó egyszeri beruházási támogatására van szükség, amire a legjobbak — eddiginél

magasabb — befizetési többlete adhat fedezetet.

PE3l-OME

B Bem-pun Banosaa npOAYKLLHSI sauucneuuslx : cenbcxoe xoaaücrso npennpmmü s nepuop. c 1974 no 1978 ron B TeKyumx u.eHax Boapocna Ha 47%, uTo paBHOBHaHHO npu- imepHo pecsmnpouenmomy emeronHOMy npupocty. Pocv unc-roíi nponyxum a Tel—leHHe Toro me camoro nepwona ősm Sonee CKPOMHBIM —— Aesaruaguamnpoueumsm -— Tart KaK ufo nponsaoncrsenuue aarparbl Bospac'ranu őblcrpee. ueM aanosan npogyxuus. B 1978 rogy arpcpeK-msnocrb musora prna a rocynapcvsenumx " noonepamanbix xosnücraax őbma Ha 70% 6naronpus1'Hei—i, ueM B 1974 rony. Bmmek'mauocrb (POHAOB s l'OCYAapCTBeHHbIX xoasücmax, ynyuumnacs, : Koonepa-maax oc'ranacr, Hammer-moi. Hpousoumo HeKoTopoe HSMeHeHHH CprKTYpbl nponssoncraa, Aonn cenbcxoxosaücwenoro npouaaoncma " B TOM uucne pactenueaoncrsa conpamnacs, nom Heorpacneaoro npousaonc'raa soapocna. , 'l'lpupocr npnőbmn l'OCyAapCTBeHHle npeAnpumuí—i npnmepno coome'rctayer pOCTy npous—

Boncraa 14 CSerfa. l'lpnőbmb Koonepawaos : 1978 rony ocmnacs Ha ypoaHe 1974 ropta.

Mmeawue mecm Ha npommeum nsmnemero nepnoAa nepe/menu a cncreme perynupoaa—

mm őnaronpnn'rcrsosann rocynapcraeHHuM npeAanmmM.

33 CpeAHHMH peayanaTaMl—i rocxoaoa " cenbcxoxozaücrseuuux Koonepamaoa Mom-

*Ho oőHapym—nb sua—turensuble Kpai'mocm. Hauöonee saMeTHoi—i zanzercn ancpcpepenuuauus .xosnücm no ypoamo npowaaoAcraa " Macw'raöaM npeAnpus'mü. Ha ocnoaanuu amx Anyx

(14)

252 SZABÓNÉ MEDGYESI: A MEZÖGAZDASÁGI VALLALATOKL

npusnanoa pasnmus B ammexmanocru MemAy HannyumuMu " HaMXYALLMMH u, cooreercr- BeHHO, meumy Hanőonee prngrMu " Hanőonee menKnMn npennpnsrmnmu senmorcn 2—3,- KpaTHbIMM. PaccmarpnsaeMoe caMo no ceöe paccem-me Bamneűwux noxasareneü (yposenb npousaoncraa, scprpewmeuoc-rb (por—mos, norm npuőbmu, AOXOAHOCTb) HBHSGTCS snaumensuo GonbwuM, npwreM ; reuenue uccnenyemoro nepuoAa Boapocno npenmymecrao nepene- Bblx xosnücrs no cpasHeHmo : o'rcraiourumu. Husuue noxaaarenn amcperrmanocm ngoxon- HOCTH orcrammux xosnücra oőpaureior anumanue Ha ro, tn'o perynnposanue gonna-ro Gonee Aucpcpepeuuwpoaannmmn CpeACTBaMM oxasars cogei'icreue npennpun'mnm, pee- awme KOTOpbiX orcraer.

SUMMARY

The gross output of the enterprises belonging to the agricultural sector in Hungary increased between 1974 and 1978 by 47 per cent (at current prices). by nearly 10 per cent a year. The increase of the net output was more modest. 19 per cent, in the same time, since—

inputs increased faster than the gross output. The efficiency of live labour in 1978 was by' 70 per cent higher than in 1974 both in the state and co—operotive forms. The efficiency of means increased in the state forms while it was stagnant in the co-operatives. The production structure has slightly changed: the proportion of agricultural production and within this that of crop production has decreased. the proportion of the production beyond the basic activity has increased. The increase of the operating surpius in state enterprises corresponds roughly to the extension of the production and realisation. The operating surpius in co—operatives in 1978 remoined on the level of 1974. The changes in the system of the economic management-t

during five years gave preference to the state enterprises.

There are extreme values hidden behind the average achievements of the state forms and agricultural co-operatives. The differentiation of forming is most pronounced by the production level and the size of the enterprise. There, are two- and threefold differences in the efficiency indicators of the best and worst or the biggest and smallest enterprises, respec- tively, according to these two criteria. The dispersions of the main indicators (production . level, efficiency of means. proportion of the operating surpius. rentability) are much iarger in themselves; moreover the advantage of the good forms over the poor ones also increased in the investigated period. The low efficiency and rentability indicators of the latter indicate"

that economic control must more sensitively contribute to the advance of the agriculturafa enterprises which came to a standstill in the development process.