STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ
547
adatok jösszehasonlíthatatlanok, s többnyire olyan rövid időszakra vonatkoznak, amely nem teszi lehetővé a jelenség időbeli elem—
zését. lgy a szerző olyan minta alkalmazását tartotta célszerűnek. amelybe csak azok a külföldi ellenőrzés alatt álló vállalatok tar—
toznak, amelyeknek forgalma, illetve tiszta jö- vedeme meghaladta az ötmillió dollárt. vagy több mint 200 acre földterület felett rendel- keztek, A hetvenes évek közepén e vállala—
tokra jutott az Egyesült Államokban működő külföldi vállalatok foglalkoztatottjainak 929 százaléka, aktivumainak 93.5 százaléka és forgalmának 962 százaléka.
Az egy foglalkoztatottra jutó eladási volu- men — amely részben tükrözi az élő munka hatékonyságát — az iparban 1979-ben 36,0 százalékkal volt magasabb a külföldi kézben levő vállalatokban. mint az amerikai válla- latoknál. Ugyanakkor az ágazati megoszlás igen eltérő képet mutatott. Az olajipari ága—
zatokban az emlitett mutató a külföldi vál- lalatok esetében 7.2. a vegyiparban 39,9 az élelmiszeriparban 35,6 százalékkal volt ala- csonyabb az amerikai vállalatok hasonló jel- lemzőjénél. Emellett a számítások azt is ki- mutatták, hogy a külföldi vállalatok tevé- kenysége inkább a magas eladási volumenű ágazatokra összpontosul. A strukturális kü- lönbségek kiszűrése után az egész iparra vo- natkozóan az élő munka hasznosításának hatékonyságát a szerző 54 százalékkal becsli magasabbra a külföldi cégek esetében. Egyes ágazatokban — mint például a bányászat, a papir- és cellulózipar. a gépipar — az előny ennél sokkal magasabb (2'0—300/0).
Ami az állótőke hasznosításának hatékony- ságát illeti, az eladásoknak az összállótőke értékéhez viszonyításával megállapítható, hogy a külföldi tőke hozadéka 9.4 százalék- kal maradt el az amerikai vállalatok álló- tőkéjének hozadékától az iparban. Tekintet-
tel arra. hogy a külföldi vállalatok hatéko—
nyabban hasznosítják a munkaerőt, relatíve csökkentik a munkaerő iránti keresletet és ezzel — egyéb feltételek állandósága mellett
— növelik a munkanélküliséget.
1979-ben a külföldi vállalatok elsősorban az észak-keleti és a dél—keleti körzetekbe. il- letve az új-angliai és a tengerparti régiók- ba koncentrálódtak. A külföldi vállalatok re- gionális megoszlása eltérő képet mutat az amerikai vállalatokétól. Ezzel kapcsolatban gyakori vélemény, hogy ily módon hozzájá- rulnak a viszonylag elmaradottabb területek gyorsabb fejlesztéséhez. Ez az összefüggés kevésbé tűnik reálisnak az Egyesült Allamok fejlettségi szintje mellett. A valóságban a kül- földi vállalatok csak annyiban járulnak hoz- zá a kevésbé fejlett területek gyorsabb fej- lesztéséhez. amennyiben a helyi vállalatok- nál nagyobb mértékben összpontosítják az adott régióba termelésüket.
7.
1979-ben a külföldi ellenőrzésű vállalatok—
ra jutott az Egyesült Államok áruexportjá- nak 24.1 százaléka, ennek azonban több mint négyötödét a külföldi vállalatok anya- és le- ányvállalatai közötti forgalom tette ki. Ága- zati megoszlását tekintve a külföldi vállala- tok főként a kitermelő és energetikai ágaza—
zatok, illetve az alacsonyabb feldolgozottsá—
gi fokú feldolgozó ipari ágazatok termékei—
nek exportjára összpontosítanak.
Az ímportvásárlások a külföldi vállalatok termelésében jóval nagyobb szerepet játsza- nak, mint az amerikai vállalatokéban. 1979- ben az Egyesült Államok ipari importjának 8.9 százaléka jutott a külföldi vállalatokra.
E vállalatok külkereskedelmi mérlege 1979- ben 9.7 milliárdos deficittel zárult, ami az Egyesült Államok ipari termékekre vonatko- zó külkereskedelmi mérlegében mutatkozó deficitnek mintegy egyötödét tette ki, Emel—
lett a külföldi vállalatok tevékenysége csök- kenti az Egyesült Államok aktívumát a ku- tatásintenziv ágazatok külkereskedelme terén is (1979-ben a csökkenés mértéke 4.2 száza- lék volt). Egészében véve tehát a külföldi vállalatok tőkeimportja és tevékenysége ne—
gativan hat az Egyesült Államok külkeres- kedelmi pozícióira.
mi
(ism.: Hegedüs Péter)
ENGELMANN. M.:
A NÉPGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSOK FELULVlZSGÁLATA
(Revísion der Volkswirtschoftlichen Gesamtrechnun- gen 1960—1981.) -—- Wirtschaft und Statistik. 1962. 8.
sz. 551—572. p.
A tanulmány annak a közelmúltban lezárt felülvizsgálatnak fontosabb eredményeit, il- letve következményeit adja közre, melyet a Német Szövetségi Köztársaságban hajtottak végre a népgazdasági elszámolási rendszer továbbfejlesztése céljából. az 1960—1981.
évekre vonatkozóan.
A népgazdasági elszámolások rendszeres kidolgozásának bevezetésével szükségessé vált az adatok és az alkalmazott módszer—
tani eljárások átfogó felülvizsgálata. A felül- vizsgálat célkitűzései:
1. az eredmények átdolgozása a felhalmozódott statisztikai ismeretek, valamint a tökéletesített mód—
szerek alapján:
2. a bázisárak módosítása a változatlan áras (vo- lumen—) számításoknál;
3. a koncepciók és a definíciók hozzáigazítása az elmélet fejlődéséhez és az abból adódó új követel- ményekhez.
A jelenlegi felülvizsgálat központi témája az áttérés volt az 1976. évi árak alkalmazá- sára a változatlan áras számításoknál.
Az utolsó felülvizsgálat óta a népgazdasági elszámolások számos lényeges területén új
548 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
statisztikai ismeretek halmozódtak fel. Ezeket a folyamatos számítások közben részben fi—
gyelmen kívül kellett hagyni, különben az idősorokban aligha magyarázható törések következtek volna be. Ilyenek voltak: az 1976.
évi kisipari, az 1978. évi kereskedelmi és ven- déglátóipari és az 1979. évi, a termelőüze—
mekre vonatkozó adatgyűjtések eredményei;
a költségszerkezetre vonatkozó megfigyelé—
sek adatai a különböző gazdasági területe- ken; a foglalkoztatottságra és a kártalanítá- sokra vonatkozó statisztikák, valamint a Né—
nak adatai a fizetési mérleggel és a pénz- ügyi elszámolásokkal. A termelöüzemekre vo- natkozó beszámolójelentések új rendszerének lezárását követően rendelkezésre álló adatok a hetvenes évek végén különösen fontosak voltak a felülvizsgálat szempontjából.
Az elszámolási eljárások továbbfejlesztése szorosan kapcsolódott a rendelkezésre álló alapstatisztikához. A különböző forrásból származó statisztikai eredményeket egy rela- tíve alacsony aggregációs szinten kellett egyeztetni, konzisztens rendszerré formálni.
A felülvizsgálat keretében került sor a vál- tozatlan áras számítások módosítására: az áttérésre az 1970. évi árak alkalmazásáról az 1976. évi árakra. Elméleti és gyakorlati meggondolások alapján az átszámítás 1968—
ig visszamenőleg a lehető legmélyebb bon- tásban történt. Az 19601—1967. évi időszakban ezzel szemben csupán az ún. nagy aggregá—
tumokra készült el az átszámítás. A deflá—
lási eljárás mint módszer a felülvizsgálat eredményeként nem változott. Ennek nem mond ellent, hogy a számítások finomabbak- ká váltak. A soron következő árbázíst, össz—
hangban az Európai Gazdasági Közösség és az ENSZ ajánlásaival előreláthatóan az 1980.
évi árak fogják képezni.
A felülvizsgálat kapcsán egyetlen koncep—
cióváltozás adódott: módosult a forgalmi (értéktöbblet—) adó könyvelésének módja. A lényeg: áttérés a módosított bruttó rendsze—
rű elszámolásokról a nettó rendszerűekre.
Annak érdekében, hogy a gazdasági elem—
zésekhez lehetőleg hosszú, összehasonlítható idősorokból álló tapasztalati hátteret tudja- nak teremteni, a Német Szövetségi Köztársa- ságban 1968—tól. tehát attól az évtől kezdve, amikor az értéktöbbletadót bevezették, áttér- tek a forgalmi adók nettó jellegű könyvelé- sére. Ez a megoldás lényegében az ágazati részletezésű (az SNA szerint értelmezett) tár- sadalmi termék megtermelését regisztráló szá-
mítások eredményeit módosította.
A nettó rendszerű elszámolás előnyei a bruttó módszerrel szemben a következőkben foglalhatók össze:
1. a nettó felfogás az értékadó többlet jellegének és az üzemgazdasági gyakorlatnak jobban megfelel.
mint a bruttó szemlélet;
2. az áruval kapcsolatos gazdasági vállalat mint felhasználó gazdasági szempontjából mérvadó értéken nettó rendszerben.
ügyletek a megfontolásai reg isztrálód nak a
A felülvizsgálat eredményeként a gazdasá- gi területek tagozódásának alapjául szolgáló ágazati osztályozási rendszer némileg módo—
sult. A változások a termelés körén kívül eső területeket érintették. Valójában már 1976- ban jelentkeztek a változások. Ezeket akkor és ott részben és becslésszerűen keresztülve- zették, A telülvizsgálat alkalmat adott arra.
hogy a különféle jelentésekből szerzett isme- retanyag hasznosításával az ágazati osztályo—
zási rendszert módszeresen átdolgozzák.
A népgazdasági elszámolások közlési prog—
ramját a felülvizsgálat lényegében érintetle- nül hagyta. Ez áll a számlarendszer tartal—
mára. felépítésére és az ún. standard táb—
lákra. A közlések azonban az utóbbi évek fo—
lyamán különösen a gazdasági területek e;
jószágcsoportok nagyobb részletezésével. a negyedéves eredmények rendszeres kimutatá- sával a társadalmi termék megtermelése. el—
osztása és felhasználása terén, valamint a foglalkoztatottság vonatkozásában érdemük—
ben gazdagabbá váltak.
A tanulmány a továbbiakban tételesen is- merteti a felülvizsgálat következményeit a népgazdasági elszámolási rendszer egyes te—
rületein, és megadja a számszerű eredménye- ket. lgy például levezeti a forgalmi adó köny- velésének bruttó és nettó rendszere közötti eltérést 1968. évi adatok alapján, a társa- dalmi termék termelésének és felhasználásá—
nak elszámolásánál; bemutatja az átmenetet a bruttó értékképzésből a bruttó belfölditer- mékbe mindkét elszámolási rendszer szerint;
1978. évi adatok felhasználásával szemlélteti mindkét rendszer szerint a termelés értéke és ráfordításai közötti kapcsolatot, valamint a források felhasználását folyó termelésre.
személyi és közösségi fogyasztásra, bruttó fel- halmozásra és importra.
Az új, 1976. évi árakon történő volumenszá- mítás ismertetése kapcsán az eredményeket táblában foglalja össze a szerző. A tábla megadja a társadalmi termék és a nemzeti jövedelem alakulását az 1960., 1968" 1970.
évre és az 1976, évtől kezdve évenként. A közlés kiterjed a társadalmi termékre és a nemzeti jövedelemre, valamint annak össze- tevőire: az értékcsökkenési leírásra, a köz—
vetett adókra, a támogatásokra, a munkabé- rekre, valamint a vállalkozói és tulajdonosi jövedelmekre. A bruttó értékképzés számítá- sokat ágazati bontásban tárgyalja. és eljut a bruttó belföldi termékig.
Végül a szerző módszeresen végigvezeti az olvasót a nemzetijövedelem-elszámolásokon.
Bemutotja az elosztást, újraelosztást, a jöve—
delmek felhasználását, valamint a vagyon- képzést. Az ismétlések elkerülésével az aláb-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
549
bi elszámolásokra célszerű ebben a részben felhivni a figyelmet: a nemzeti jövedelem alakulása az értékképzés összetevői szerint (munkabér, vállalkozói és tulajdonosi jöve- delem és közvetlen adók); elszámolások a költségvetés folyó bevételeinek, kiadásainak, megtakarításainak és beruházásainak alaku- lásáról; elszámolások a magánháztartások jövedelmeinek és felhasználásának alakulá- sáról, a bruttó bevételtől a személyes fogyasz—
tásig, illetve megtakarításig.
(ism.: Csepinszky Andor)
MEUNIER, F.:
A MÁSODIK OLAJÁRROBBANÁS HATÁSA A FRANCIA GAZDASÁGRA
(Un deuxiéme choc pétrolier plus éprouvant pour l'économie francaise.) — Economía e! Statistíaue.
1982. 149. sz. 31—36. p.
A francia gazdaságot nem egészen tíz év alatt három nagy megpróbáltatás érte: az olajárak 1973. évi megnégyszereződése, a nyersanyagárak 1976—1977. évi ugrásszerű emelkedése és az 1979—1980. évi újabb olaj—
árrobbanás. Szerző ezeknek az egymást kö-—
vető árrobbanásoknak a hatását kivánja ösz- szevetni.
Az 1979. évi olajárrobbanás valójában két árrobbanásnak felel meg, és két elkülöníthe- tő hullámban nyilvánult meg: a nyersolaj—
árak dollárban bekövetkezett emelkedése és a dollár erősödése a francia frankhoz képest.
E két hatás együttesen megháromszorozta az olaj francia bekerülési árát, igy nagyságrend- jében megközelítette az 1973. évi első olaj—
árrobbanást.
A cserearányok minden jelentős romlása súlyosan érinti a nemzetgazdaság fejlődését.
Először is növeli a belső árszínvonalat. még-
hozzá annál nagyobb mértékben, minél na-
gyobb a megdrágult importcikkek aránya a belső keresletben. Az importárak emelkedése átcsoportosítja a jövedelmeket az importáló és exportáló országok között. így az impor- táló ország elosztható jövedelmeire is hatást gyakorol. Csökken a felhasználható jövede—
lem. ez pedig növeli az elosztás körüli fe- szültségeket. E jelenség különösen egy inflá- ciós gazdaságban lehet erőteljes, ahol a jö- vedelmeket élvezőknek csak egy része képes jövedelmeit az árakhoz igazitani. A nyers- olajárak robbanása egyrészt tehát ,,megdézs- málta" az importáló országok nemzeti jöve—
delmét, másrészt megváltoztatta a jövedelmek belső felhasználók közötti elosztását.
Az ,.árdézsma" természetesen a volumen- folyamatokra is kihat. Ha az importáló or- szág nem akar folyamatosan eladósodni, ak—
kor gazdasága csak úgy képes választ adni a megrázkódtatásra, ha megváltoztatja végső
keresletét: többet exportál, kevesebbet im- portál, és csökkenti a belső felhasználást.
Szerző olyan makroökonómiai modell al- kalmazásával vizsgálja a gazdaságot ért kü—
lönféle hatásokat, amely lehetővé teszi az olajárrobbanás nélküli helyzet szimulálását.
E modellnek természetesen korlátai is van- nak, ám lehetővé teszi a folyó áras és a vo—
lumenfolyamatok szétválasztását. Szerző in—
dexszámitásai a nemzeti számvitel adataira támaszkodnak, és ezek segítségével megki- sérli a két olajárrobbanás hatásainak össze—
vetését.
Az árak oldaláról kiindulva, ha minden egyéb tényező változatlan, akkor az import- árak emelése az importáló ország jövedel—
meinek egy részét az exportáló országba transzferálja. Egy ilyen transzfer azonban már önmagában is a makroökonómiai ösz- szefüggések egész láncolatát vonja maga után.
Belső infláció esetén a gazdaságot csgk
akkor éri erős megrázkódtatás, ha az import-
ár hirtelen és lényegesen gyorsabb ütemben emelkedik, mint a belső árszint. Ennek kö- vetkezménye a nemzeti jövedelmek ,,dézsmá- ja". az importált javakban számított nemzeti vásárlóerő csökken. Szerző képletet állít fel, amellyel az ilyen jellegű jövedelemveszteség számszerűen kifejezhető.
Erre az ,,ársokkra" adható lehetséges ,,ár- válasz" az exportárak emelése, amely ugyan- ezzel a módszerrel mérhető. Ha az export- árak ugyancsak gyorsabb ütemben nőttek, mint a belső árak. akkor megfelelő árválaszt adtak az ársokkra.
Szerző ezekből a számításokból kiindulva meghatározza a vásárlóerő és a volume-nek külgazdasági egyenlegei közötti különbséget.
Ha az így kiszámított veszteséget — vagy nye- reséget -— a bruttó belső termékhez viszonyit- juk. akkor olyan számot kapunk, amely kife- jezi a külgazdaságtól elszenvedett ,.dézsma"
mértékét. Szerző ezt a számot ,,dézsmarátá- nak" nevezi. Ha a dézsmaráta pozitiv, a7 adott gazdaság nyert, ha negatív, akkor az ország gazdaságát a külgazdaság megdézs-
málta.
A dézsmaráta elemzésével ugyan nem le- het" leírni a külső és a belső árak közötti transzmisszió mechanizmusát, ezzel szemben egyértelmű megvilágításba helyez két követ- kezményt, amelyek minden alkalommal fel- lépnek. ha a gazdaságot cserearány—veszte- ség éri.
Az egyik következmény, hogy a belső fel- használás árai gyorsabban nőnek, mint a bruttó termék árszinvonala. Ám — kisebb kor—
rekcíóktól eltekintve —- a bruttó belső termék végül is azonos a belső jövedelmek össze- gével. igy a cserearány romlása szükségsze—
rűen vonja maga után a jövedelmek és a ki- adások indexeinek elszakadását. A gazdaság
