Gerhold. S.: Környezetstatisztikai mutatószám-rendszer

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI F IGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTlKAl lRODALOM

GAZDASÁGSTATISZTIKA GERHOLD, S.:

KÓRN YEZETSTATISZTIKAI MUTATOSZAMRENDSZER

(Problemorientierte Umweltindikatoren — ein Erfahrungsberieht.) — Stattxlische Nachrichten, l995. 54 sz.

376—393. p.

A cikk a környezetvédelem adatháttere't az Eu- rópai Unió ajánlásai szerint csoportosítja, táblákban közli a terhelésre, a környezet állapotára és a megtett intézkedésekre vonatkozó osztrák idősorokat az 19704994 közötti időszakra. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala (EUROSTAT) munkabizottsá—

gaiban eddig kialakitott nemzetkozi ajánlások nem-

zetközi egyeztetéseinck nagy része még nem zárult

le. A rendelkezésre álló környezeti adatok alapján csak vázlatos, elmosódott kép alkotható a valóságos viszonyokról. Fokozatosan bővül a mutatók ajánlott köre és vannak már elég meggyőző adatsorok pe'l—

dául egyes szennyezések okairól, várható következ—

ményeiről.

A cikkben az idősorok egy részére kiforrott tar—

talmi meghatározás szerepel, más részében a megha—

tározások további elméleti tisztázást igényelnek, Jól példáua a fogalmi változást a Föld ózonpajzsának megítélése, Csak a nyolcvanas evekben figyeltek fel az őkológusok az ózonréteg változásaira, addig ár- talmatlannak minősült a halogénezett szénhidrogén.

A jelenlegi tudásszint alapján viszont a hajtógázok ilyen alkotóit kiemelten figyelik, a jövőben fontos szerepet kapnak a környezet mutatórendszere'ben.

Korábban, amikor az egészség megóvását szor—

galmazták, arra figyeltek elsősorban, hogy milyen veszélyes anyagok kerülnek a környezetbe és milyen

mennyiségben. A szerző rámutat a környezeti politi—

ka hangsúlyváltozásaira.

Kezdetben a ,,csővégek" megfigyelése volt a jellemző. Ahhoz igazították az intézkedéseket, hogy végül mit juttatnak ki a természetbe. A nyolcvanas évek szemléletváltozását az jellemzi, hogy egyre jobban tudatosodott a nem mérgező anyagok komp- lex környezetterhelő hatása. Aggasztóvá vált például a savas esők nyomán az erdőpusztulás, a széndioxid légkört felmelegítő hatása, a Föld ózonpajzsát káro- sító Ievegőszennyezés. Néhány éve ehhez járultak a hulladékok ártalmatlanításának súlyosbodó gondjai.

Ekkor került előtérbe a nemzetgazdasági körfolya—

matok közelebbi vizsgálata, különösen a legnagyobb mennyiségű anyagáramlás-folyamatok területén. Ez

az eltolódás minőségileg új követelményeket tá—

maszt az információs háttérrel szemben is.

EUROSTAT a következő fontosabb környezeti mutatókörőkre készit ajánlásokat: a Föld kliniájának változásai, a Fold ózonpajzsának vékonyodása, az élővilág fajtaválasztékának szűkülése, a természeti erőforrások kimerülése, a mérgező és veszélyes ve—

gyi anyagok szabadba jutása, a hulladékok keletke—

zése, a levegő és a víz szennyezettsége, a vízkészle—

tek kimerülése, ipari körzetek saj'átos (zaj, füstköd) terhelései, növekvő területfelhasználása.

Nem egyértelműek a terhelés szakmai ismérvei, kevéssé tisztázott az a kapcsolatrendszer, amely egy—

részről a terhelésre meghatározható jelzőszámok, másrészről az elváltozást kiváltó tényleges okok kö—

zött mutatkozik. Viszonylag szűk az említett muta- tókórök fellelhető adatháttere. A környezeti terhelé- sek esetén a hiányok főleg abból erednek, hogy csak kevés (vagy csupán egyetlen) tényező rendelhető el Meg/emaáv, A SlullSleklli Imdalmt Figyelő rovatot a Központi Statism'kai Hivatal Könyvtár- és Dokiunentációs Szolgálat állítja össze. A Külföldi Statisztikai Iroda/Om egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól Az ismenete'sek szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendje'ben következnek egymás után,) A Bibi/tigrtíűtt a könyveket az MSZ 34230—84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2-82 szabványok szerinti feldolgozásban kozli,

(2)

l 80 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIÖ kérdéskörhöz, például a Fold ózonpaizsának károsí—

tásához.

Az ,,atmoszléra klimatikus viszonyai" kérdéskör mutatói kifejezik, hogy a széndioxid légkörbe kerti—

lésének hatására hosszabb távon is meglordithatat- lan a változás. lizt a terhelést a tt'rzelőanyagok elége—

tése okozza elsősorban. de széndioxid kerul a leve- gőbe a metánból és egyéb szénhidrogénekból is.

A szerző az osztrák UDP reálértékének alakulá—

sával kapcsolja ossze az ebbe a mutatókorbe tartozó terhelési adatokat: Ausztria bruttó belfoldi energia- telhasználását, a foszilis tüzelőanyagok bruttó fel—

használását. Az idősorok jól szemléltetik. hogy a GDP rendszeres növelése mellett csokkent a terme—

lés egységére jutó energialelhasználás. A széndio—

kid—emissziót az osztrák tüzelési adatokból számítot—

ták; az energiaíelhasziiálás eves adatait szoroztak az emissziós tényezővel A fajlagos energiafohasználást javította a növekvő technológiai szinvonal és az en-

nek révén elért nagyobb hatékonyság

Az emisszió csökkentését célzó szigoru intézke—

dések is hozzájárultak a melegházhatás mérséklésé- hez, Az orsztrák szövetségi kormány a kilencvenes években olyan célt határozott meg, hogy az ország- ban kibocsátott széndioxid mennyiségét 2005—ig 20 százalékkal kell csokkenteni, azonban az ismertté vált előrejelzések szerint ilyen ütemű csökkentés nem érhető el.

A klímaváltozás további oka a metánkiboesa'tás, amely nagyrészt a mezőgazdasági tevékenységgel, valamint a hulIadéklerakó—telepekkel és a szennyvízzel hozható ("összefüggésbe. A terhelések kozott figyelembe vették, a nemzetkozi ajánlások- nak megi'elelócn, a nitrogénoxid—cmissziót és a le- gikozlekedés hatását is.

llárom jelenségcsoporttal jellemzik átfogón az ország klimaváltozásainak állapotát, Az egyik álla- potmutató a vizsgált időszak (év) napi középhőmér—

sékleteiből számított összegezett (éves) hőmérséklet, Megtigyelték továbbá a levegő hőmérsékletének in- gadozásait, valamint a viharkárok által érintett földterületek nagyságát. Az l970 és 1994 közötti időszakra rendelkezésre álló osztrák meteorológiai adatok az említett 3 állápotmutató alapján nem je- leznek határozott tendenciát,

Az energiatbgyasztást terhelő osztrák adók l970, évi szintjéhez képest az ilyen állami bevételek értéke l980—ban 2,3—szeresre, l993—ban 4,2—szeresre nőttek,

A ,,Iióld ózonpajzsának vékonyodása" kér- déskor mutatói kifejezik, hogy szennyező anyagok károsítják a sztratoszféra ózonrétegét, amely elnyeli a Napból érkező és csaknem minden életformát ká- rositó rövidhullámú ultraibolya sugárzást A kornye—

zet ilyen jellegu terhelésének alakulását jellemzi az aromás szénhidrogének országos termelése. Számí—

tással határozták meg a vizsgált halogénezett szénhidrogének 1970, 1980. es 1990. évi emisszió—

ját, ezen belül a teljesen és a részben halogénezett szénhidrogénekre, a halonra és az oldószerekre áll—

nak rendelkezésre terhelési adatok. Az osztrák adatok nern tekinthetők mértékadónak, hiszen a globális veszélyek csak igen kis részét okozza Ausztria ózonréteget károsító emisszioja

Állapotjellemzőként a kóros elváltozások alaku—

lása (például a napsugarak miatt bőrrákban újonnan megbetegedettek száma) választható. A következő nem mérhető állami intézkedések hozhatók összefüggésbe Ausztriában ezzel a terheléssel:

— l990-ben korlátozták a klórozott szénidrogének emisszióját;

- megtiltották ;! fluorozott, klórozott szénidrogéir a freon, a halon, valamint a hasonló anyagok forgalomba hoza—

talat, első alkalommal l985—ben;

—— intézkedtek a használt hillőkészítlékek vrsszavételéről (1992-ben)

Az ,,élővilág fajtaválasztékának csökkenése"

kérdéskör mutatói azt jelzik, hogy egyes fajták ko- rábbi élettere erőteljesen s ukül, esetenként teljesen megszűnik, mert a termeszeti tájat romboló hatások érik. A tájromboló hatások közé tartozik péládul a termőföldek intenzív művelése, a természetbe kijutó anyagok által okozott elváltozás és mérgezés.

A kérdéskör állapotmutatt')jaként meghatározha- tó a kipusztult, valamint a veszélyezetett állatfajok aránya az ausztriai (1980. es I990. évi) felmérések szerint. A veszélyeztetettség tíz év alatt az emlősál- latok csoportjában 4548—ról 52,4 százalékra nőtt, (a madaraké és a hí'rllőké alig változott, a halaké ugyancsak nőtt). Az összes megfigyelt fajta számá-

ban a kipusztult, a veszélyezetetettek aránya tíz év

alatt átlagosan 572 százalékról l99tl-ben 603 szá- zalékra nőtt.

A következő mutatókkal jelemezhetők a megtett intézkedések:

,. az ország természetvédelmi korzeternek osszes terüle—

te 1993'ban 283 449 hektár, az 1978, évinél Zl,4 százalékkal nagyobb volt;

— az élővilág sokféleségének megtartását célzó állami támogatások értéke lOOll-ben 66 millió schilling I993-ban 262 millió schilling volt, a támogatások reálértéken (375 szá- zalékkal nőttek;

—— az orsztrák szövetségi költségvetésből támogatják az alternativ mezőgazdasági kultúrákat, azzal a céllal, hogy rnegklméljék az élővilágot, a támogatás az l989, éviről

l994-ben reálértéken közel 2,2Aszeresére nőtt.

A közvetlenül nem számszerűsíthető állami in—

tézkedések közül a fontosabbak; korlátozták a

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

műtrágyák ausztriai felhasználását 0994-ben), kü- lön termékadót vetettek ki a műtrágyák forgalmazá- sára (1986-ban).

A ,,természeti erőforrások kimerülése" kér- déskörben is a bruttó hazai termék, valamint az or—

szág bruttó és foszilis eredetű energia-felhasználásá—

nak alakulásajellemzi átfogón a terhelés alakulását.

Ezeken túlmenően a következő fontosabb terhelési mutatókat határozták meg:

—— az ipar és az ország összes vízfogyasztása (millió köbméter);

— az erdőkitennelés alakulása;

— az ipari tevékenységek által elfoglalt fold területe;

., az ásványi nyersanyagok és az Összes nem megújuló anyag kitemrelésének alakulása;

— a hasznosított talajvíz aránya a talajvíz ősszes készle- tének százalékában.

A következő mutatókkal jellemezhetők a meg-

tett osztrák intézkedések:

_ l990 és 1993 között hatszorosára nőtt az elhasznált és összegyűjtött fémanyagok mennyisége;

— az évente újonnan telepített erdős terület;

— Ausztriában az ivóviz ára l992-ben köbméterenként 10,48 schilling volt, az 1987. évinél 28,7 százalékkal nagyobb (a reálérték l0,9 százalékkal nőtt);

— emelkedett a szennyvlzdij;

_ ebben a kérdéskörben is figyelembe vették intézke—

dési muatóként az energiafogyasztást terhelő adók alakulását és arányukat a fogyasztás osszes adóterliében.

A ,,veszélyes anyagok kijutása a kömyezetbe"

kérdéskörben is a bruttó hazai termék alakulásával jellemzik a terhelések átfogó irányzatát. Ezen túl-

menő terhelési mutatók:

— az Ausztriában értékesített vegyi anyagok mennyisé—

ge;

_ az ólomemisszió mennyisége, a berizínfelhasználás alapján;

— a tenzidek értékesítésének mennyisége;

— az azbesztáruk értékesítésének mennyisége;

— a növényvédőszerek értékesítésének mennyisége;

—- a műtrágyák értékesítésének mennyisége;

— a klór értékesítésének mennyisége;

— az országban évente keletkezett veszélyes hulladékok mennyisége,;

— a kezelés nélkül leeresztett ipari szennyvizek aránya;

— a szennyvíziszap mennyisége Összesen és ebből a kommunális eredetűek aránya.

A következő főbb állapotmutatók állnak rendel-

kezésre Ausztria vegyi eredetű szennyezettségére:

- az ország felszíni vizeiben a foszforterhelés 1984—ben 8740 tonna, 1985-ben 9 százalékkal, 1987—ben ló százalék- kal kisebb volt, majd l990-ben 3240 tonnára csökkent;

-— ismertek az ólom—, a kén— és kadmium-szennyezettség adtai egy l993. évi oszágos felmérés alapján;

— a megvizsgált osztrák tanulók allergia-tüneteinek előv fordulása,

I8l

— szakmai vizsgálatok alapján ismert az élelmiszerek szennyezettségének alakulása például a növényvédőszerek maradványaival, nehézfémekkel, azonban még csak kevés összeliasonlitható mérési eredmény áll rendelkezésre.

A ,,hulladékok" kérdéskör adatainak osztrák háttere viszonylag szegényes, nem összehangolták (konzisztensek) a keletkezett szennyező anyagokra vonatkozó országos adatsorok.

A veszélyes hulladékok 1993—ban keletkezett mennyisége 37 százalékkal haladja meg az l990.

évitl A hulladéklerakó-telepekrc 1993-ban l,03 megatonna háztartási és 0,74 megatonna ipari hulla—

dékot szállítottak A nem veszélyes (,,közönségcs") hulladékok lerakott mennyisége a kilencvenes évek- ben lényegében nem nőtt Ausztriában, Ez annak az eredménye, hogy megszervezték a veszélyes és po-

tenciálisan azzá váló hulladékok szelektiv gyűjtését.

Csaknem teljesen hiányoznak a környezet álla- potának jellemzésére alkalmas, ebbe a kérdéskörbe sorolható mutatók. Az osztrák statisztikai megfigye- lés a különböző minősítésekkel regisztrált hulla- déklerakó helyek számára terjed ki, de nem ismertek

az illegális lerakások adatai. Semmilyen hivatalos adat sincs Ausztriában a lerakott hulladékok meny-

nyiségéről, összetételéről.

A ,,levegő szennyezése" cimű kérdéskör jól do—

kumentált, mivel az osztrák közvélemény korai időponttól kezdve szükségesnek minősítette a mege- lőző intézkedéseket. Itt is megfigyelhető a gazdaság általános fejlődését kifejező GDP alakulása, a bruttó energiafelhasználás, ezen túlmenően a következő terhelési mutatókat alkalmazzák:

— az ország gépkocsiállománya,

w a levegő szennyező anyagainak éves mennyisége: pél—

dául a kéndioxid, a por, a nitrogénoxidok, a szén—monoxid) a lebomló szerves vegyületek stb.

A levegő szennyezettségét csökkentő fontosabb környezetvédelmi intézkedések statisztikai mutatói között meghatározhatók például az ipari üzemek ilyen célú ráfordításai, ezek a ráfordítások adják az intézkedések legfontosabb anyagi alapját, Néhány intézkedés a levegő tisztaságának megőrzésére:

— Ausztria összes benzinmotoros gépkocsijának l987- ben 3,4, 1993-ban 38,4 százaléka volt katalizátoros;

— levegőszennyezési korlátokat írtak elő a kazánok tüzelőberendezéseire (1993-ban);

— megtiltották, hogy az élővilágra veszélyes (biogén) anyagokat a tüzelőberendezéseken kívül égessenek el (l993- as ez az osztrák jogszabály);

-— műszaki előírást adtak ki az üzemanyagtöltő-állomá—

sok részére a gázüzemű gépkocsik kiszolgálásának vezetéke—

ire (1992-ben);

— rendeletek szabályozzák a megengedett legnagyobb kéntartalmát a tütóolajokra (1984 óta) és a motorok üzema—

nyagaira ( I 985 óta) vonatkozóan;

(4)

182

A megtiltották az ólmozott benzin forgalomba hozatalát, (1992—ben);

kötelezővé tették a katalizátorok felszerelését a gépkocsikra (1988—ban)

A ,.víz szennyezettsége, a vízkészletek alaku- lása" e, kérdéskör terhelési mutatói szorosan őssze—

függnek a már ismertetett minőségi és mennyiségi jellegü mutatókkal A környezetbe kijutó vegyi anyagok például veszélyeztetik a talajvizet is, a műtrágya bejuthat a vízgyűjtő rétegbe.

A kérdéskör kozvetlen terhelési mutatói közé sorolható, hogy az osztrák ipari üzemek vízfogyasz- tása 1976 és 1991 között 13 százalékkal csökkent, az ipar termelési értéke viszont 198] és 1991 között 125 százalékkal nőtt (Összehasonlító áron). Ausztria lakossága 1976 és 1990 között 7566 ezer főről 7729 ezer főre nőtt. ugyanakkor az országos vízfogyasztás az 1976. évinél 05 százalékkal kisebb.

A környezetvédelmi intézkedésekre jellemző a ráfordítások alakulása: az osztrák vízgazdálkodás környezetvédelmi intézkedéseire 1993—ban 65 mil—

liárd schillinget használtak fel (értékben 57,7 száza- lékkal, reálértéken 294 százalékkal többet, mint

1986—ban).

A vízhálózatra kapcsolt osztrák háztartások ará- nya 1971—ben 71,6, 1981—ben 77,4_ 1991—ben 83,7 százalék volt (ezek a népszámlálások éveiben végre—

hajtott lakás— és házfelmérések adatai). A közműcsa—

tornára csatlakoztatott osztrák háztartások aránya ugyanakkor 479, 579 és 71,1 százalék volt. A szennyvízkezelő müvek (a statisztikában alkalma- zott lakos—egyenérte'kben) 1991-ben 14,9 millió fős (1985—ben csak 105 millió fős) kapacitással műkőd- tek. A kapacitásadatokban figyelembe veszik a gaz- dasági tevékenységek ártalmatlanított szennyvizeit is.

A vízminőség védelmét célzó intézkedésekre jellemzö továbbá a foszfátmentes mosószerek aránya

az értékesített ősszes mennyiségben.

A ,,nagyvárosok zaj- és fústszennyezése" kér—

déskört a cikk, a nemzetközi módszertan szerint, a 150 ezer fős és nagyobb lélekszámú nagyvárosok (metropolisok): a főváros és 4 tartományi székhely (Graz, Innsburck, Linz és Salzburg) adatai alapjaival tárgyalja. Ezekben élt 1971-ben az ország lakosai- nak 428 százaléka, tíz évvel később 44,7, 1991—ben már 465 százaléka. Meghatározták a Bécsbe tartó napi forgalom éves átlagát, az 1970, évi szinthez képest ez a terhelés 1980—ban 204, 1990-ben 264, 1993-ban már 309 százalék volt. A polgári repülés zajterhelése a megfigyelt osztrák nagyvárosokban 1970 és 1993 között sokszorosára nőtt. A repülőte- rek egyre nagyobb területeket vonnak el a termé- szetből.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ A ,,szagriasztás" statisztikai adataival jellemez—

hető a környezet állapota a megfigyelt osztrák nagy- varosokban. A nagyvárosok mérőállomásai rendsze—

resen kőzlik a helyi kén-, por-, nitrogén—oxid, szén—

monoxid- és ózonkoncentrációkat.

Az osztrák mikrocenzusok alkalmával a meg- kérdezett háztartásokban felmérték a lakosság szubjektív véleményét az elszenvedett zaj- és füstterhelésről. A megfigyelt egyének 1970—ben 23,4, 1991-ben 179 százaléka tett észrevételt a tű—

re'st meghaladó zajra és ugyancsak csökkent a tulzott füstterhelést emlitők aránya.

Megfigyelhető az utak növekvő területfoglalása.

Ausztria lakott településeinek 1991—ben az összes földterület 2,16 százalékát (1981—ben 1,98 százalé- kát) használták fel közlekedési utakra.

ítt is a zajvédelmi kiadásokkal jellemezhetők a megtett intézkedések: ilyen célokra 1991—ben 495 millió schillinget, 1993-ban 327 millió schillinget fordítottak, a ráfordítások reálértéke 1993—ban l,1 százalékkal kisebb volt, mint 1986—ban, bár az érték 20,5 százalékkal nőtt, A zajszigetelő ablakok kivite-

lezéséhez 1987 és 1993 között évi 90—130 millió

schilling támogatást folyósítottak.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

NORIKISA SAKURAI:

srRUKrURAus ArALAKiihAs ES FOGLALKOZTATO'FFSAG

(Struktural change and employment1 empirical evidence for eight OECD countries.) - STI Rewew, 1995. 15, sz, 133—175. p.

A szerző nyolc OECD—ország példáján kísérli meg bemutatni, hogy milyen munkaerő—piaci követ—

kezményekkel járt az utóbbi évtizedek műszaki fej—

lődése, különös tekintettel a termelékenységben be- következő változásra.

A 70-es és 80—as években a termelés gyors no- vekedése ezekben az országokban a foglalkoztatott- ság csekély bővülésével járt. Ehhez nagymértékben hozzájárult a gazdaságban végbemenő globalizációs folyamat, a magas munkaerő-költségű ágazatok átte—

lepülése a távol-keleti régiókba. A fejlett országok- ban a műszaki haladás, a termelés nagyfoku auto—

matizálódása átalakította a munkaerő iránti igényt, keresetté váltak a magas szinten szakosodott mun- kavállalók, ugyanakkor a korábbi időszakhoz képest jóval kevesebb segéd— e's betanított munkásra lett szükség. A jövedelemszint növekedése szintén hoz—

zájárult a változáshoz. A szolgáltatások iránti igény fokozódása nemcsak a teljesítmény, de az itt foglal-