A egészségügyi statisztika feladatai

s amely nélkül ,,semmiféle építőmunka, semmiféle országos munka, semmiféle terv- szerű munka'") el nem képzelhető.

Össze kell állítanunk a statisztikai tudományok történetének marxista tankönyvét is ainely helyes megvilágításban mutatná be hazai statisztikai tudományunkat és egy—

szersmindenkorra leszámolna az orosz nép ellenségeinek rágalmazásaival, az idi ta és beteges, alázatos hajlongással.

Következetesen és bolsevik okfejtéssel kell harcolnunk a burzsoá elméletek és azoknak a statisztika tudományába való behatolása ellen s elsősorban a nem egy szovjet statisz—

tikus munkájában megnyilvánuló kozmopolitizmus, burzsoá objektívizmus, apolitikus—

ság és formalizmus ellen.

E feladatok megoldásához, megbízható eszközök állanak rendelkezésünkre: a marxista-leninista elmélet és megalapítóinak a statisztikára vonatkozóan adott út—

mutatásai.

V. I. Lenin volt a statisztikának, a statisztikai eljárásoknak e's módszereknek leg—

nagyobb szakértője. A társadalom—gazdasági élet különféle kérdéseinek megvilágítására, számos munkájában mesterien használta fela hazai és külföldi adatokat. Efeladatok megoldásánál Lenin kritikát gyakorolt a statisztikai adatok felett, javította és csopor—

tosította azokat, rámutatott helyességükre és hiányaikra, táblázatokat szerkesztett, különböző adatokat számított ki, s erre a célra különleges eljárásokat és módszereket alkalmazott.

A statisztikai tudomány problémáinak Lenin által ismételten megvilágított köre a statisztika valamennyi ágát érinti. Az általános módszertani kérdésekkel együtt megtaláljuk itt a statisztikai megfigyelés helyes megszervezésére vonatkozó kérdések tudományos megoldását'is.

A statisztika tudományának továbbfejlesztését a lenini tanítás és mű zseniális továbbfejlesztőjének, a nagy Sztálinnak munkáiban találjuk meg. Lenin és Sztálin munkál szolgáltatják azt az alapot, amelyen egyedül lehetséges sikeresen felépíteni a statisz—.

tikát, mint a kommunista társadalom felépítésére szolgáló tudományt.

T. Kozlov

Az egészségügyi statisztika feladatai

A hároméves terv sikeres megvalósítása, az ötéves terv elindítása a'magyar népnek gazdasági, kulturális és szociális téren a kapitalista társadalomban elkép—

zelhetetlen felemelkedés lehetőségét adja meg. A terv alapja kétségtelenül termelő—

eszközeink fejlesztése, termelésünk növekedése. A kapitalista társadalomban ez csak a dolgózók ellen, azok fokozott kizsákmányolásával valósítható meg; a szocialista társadalomban —- éppen ellenkezően —— a termelés növekedése együttjár a dolgozók élet—

színvonalának emelésével, a termelés növekedése csak eszköz a dolgozók gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb igényeinek mind teljesebb kielégítésére. Méltán és jogosan jelszava az ötéves tervnek : legfőbb érték az ember.

Mi szabad hazában egészséges, művelt dolgozókat akarunk. És egészség alatt nem a szűk kapitalista meghatározást értjük, nem a ,,nem beteg", ,,sine morbo" negatív meghatározását, hanem pozitív, igenlő meghatározást: a normális és boldog emberi élethez szükséges összes fizikai és szellemi képességek birtokában lévő embert.

Ezzel meg is határoztuk az egészségügyi statisztika célját : ez azon tényezők kuta- tása, melyek ennek megvalósulását elősegítik vagy hátráltatják, egyes tényezők hatásfokának, kölcsönhatásának mérése.

A kapitalista társadalomban az egész lakosságra kiterjedő, valóban tudományos alapokon álló egészségügyi statisztika nem alakulhatott ki, részben mert a kapitaliz- must nem érdekelte a dolgozók egészségügyi állapota, részben mert egy ilyen sta- tisztika megmutatta volna a tőkések egészségügyi monopóliumát. Marx már száz évvel ezelőtt megállapította, hogy miután a burzsoázia uralomra jutott: ,,. . . nem arról volt ezentúl már szó, hogy ez vagy az az elmeleti, megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos—e vagy káros, kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos—e vagy sem. Az önzetlen kutatás helyére a megfizetett áltudomány lépett, az elfogulatlan tudományos vizsgálat helyére a rossz lelkiismeret és az apologetika

gonosz szándéka." Marx ezt a kritikát a polgári gazdaságtanról mondotta, de minden

A polgári egészségügyi statisztika —— mivel az élet való problémáit nem mutat- hatta ki —— az élettől elszakadt és a l'art pour l'art mintájára statisztikát sokszor a statisztika kedvéért csinált. E szakadás még szélesebb lett, amikor kialakult az

,) J. V. Sztáltn: Összes művel. VI. kötet, 214. old..

!"

elméleti statisztika is, mely a statisztika eredményeiből elvont, a gyakorlattól távol álló filozófiai következtetéseket vont le. Például Guetelet a statisztikai adatok szabadí—

szerű ismétlődéséből arra a következtetésre jutott, hogy ezek abszolut érvé—nyűe , emberi tevékenységtől független számok. Tehát, ha sikerül is egyes betegségeket visszaszorítanunk, —— a megbetegedési arányszám változatlan réven ——- ez azzal a következménnyel fog járni, hogy más megbetegedések gyakrabban fognak fellépni.

Ez az elmélet —— amely mögött a polgári tudósoknak a kapitalizmus megváltoz—

hatatlanságába, megdönthetetlenségébe vetett hite húzódott meg —— azóta megdőlt.

Miért követhette el Ouetelet —— aki különben komoly tudós volt —— ezt a hibát ? Azért, mert egy jelenséget a többitől elszigetelve, elválasztva figyelt meg. A természet és társadalom jelenségei csak összefüggésükben érthetők, különben torz képet, hibás elméletet adnak. A statisztika, mely éppen a jelenségek közti összefüggéseket, kölcsön—

' hatásokat kutatja, — ha valóban igényt tart arra, hogy tudomány legyen ___ el'- képzelhetetlen a dialektikus materialista világnézet alkalmazása nélkül.

Ez azt is jelenti, hogy a szocialista statisztikának meg kell szüntetnie a szakadást az elméleti és gyakorlati stastísztika között.

A statisztika, így az egészségügyi statisztika is, a kapitalista társadalomban öncélú volt. Erre mutat —— többek között —— az, hogy adatfeldolgozásai bürokratikus lassúsággal éveken át húzódtak, vagyis nem operatív intézkedések foganatosítására, hanem az ú. n. ,,tudományos vizsgálódások" céljára készültek ezek a statisztikák.

A szocializmust hatalmas méretű, szakadatlan építő, a társadalom gazdasági, politikai, szociális arculatát megváltoztató tevékenység jellemzi. A szocialista társadalomnak irányitó törvénye, a terv nemcsak gazdasági jelenségekre szorítkozik, de a gazda- sági fejlődéssel párhuzamosan, annak hatásaképpen, megváltoztatja a társadalom szociális, tehát egészségügyi arculatát is. A mi hároméves, de fokozott, mértékben az ötéves tervünk nemcsak új ipari, mezőgazdasági létesítményekre irányoz elő sokmillió forintot, de a lakosság kulturális és egészségügyi szinvonalának emelésére is ; miként a tervet ipari és mezőgazdasági vonalon a statisztika támasztja alá és annak telje—

sítését, arányait folyamatosan méri, úgy az egészségügyi tervezésben is elengedne—

tetlen a statisztika segédlete. A terv _— az egészségügyi is —— a szocialista társadalom minden tagjának közvetlen ügye. A statisztika, amelyre ez a terv támaszkodik és amely ezt a tervet elősegíti, tehát szintén érdeklődésünk középpontjában áll. Az egészségügyi statisztikának így nemcsak a szakemberek szűk köréhez kell szólnia, de a dolgozók számára pontos szeizmográfként kell kimutatnia az egészségügy terén elért eredményeket, a meglevő hiányokat, egészségügyünk ,,szűk keresztmetszeteit".

Feladata tehát az, hogy valóban a dolgozók közkincsévé váljék. Erre az épülő szocialista társadalomban minden lehetőségünk megvan. Ehhez elsősorban az szük—

séges, hogy a dolgozók és a statisztika között eddig fennállott viszony megváltozzék.

Eddig a statisztika mindig csak kérdezett, kért, de semmit nem adott, mert táblázatai a dolgozók széles tömegei számára hozzáférhetetlenek és érthetetlenek voltak. A statisztika csak úgy lesz népszerű, ha adunk is a dolgozóknak, éspedig jó, gyors és érthető statisztikákat; ha a dolgozók látni fogják, hogy a statisztika segéd—

eszköz, kifejezési /orma eredményeik temetésére, akkor meg fogják szeretni. Már most, a szocializmus építése közben is felébredt a dolgozók érdeklődése a számok, a sta—

tisztika iránt. A választási kampány alkalmával a MDP népnevelőinek százezrei ismerték meg és ismertették a hároméves terv eddigi eredményeit és az ötéves terv számszerű adatait; a dolgozók élénk figyelemmel követik a termelési grafikonokat, a normák teljesítését vagy túlteljesítését kifejező % jelet. A termelési vonalon a ,,százalék" megszűnt valami élettelen, elvont fogalom lenni és százezrek érdeklődésé—

nek központjába került.

Természetesen a statisztikának —— az egészségügyi statisztikának is —— egy más feladatot is kell teljesítenie, mégpedig: tudományos pontossággal kell a szakemberek rendelkezésére bocsátania eredményeink és hiányosságaink számszerű rögzítését. Minden szociálpolitikusnak, minden népegészségügyben dolgozó orvosnak rendelkeznie kell azokkal a statisztikai mutatószámokkal, melyek alapvetően megszabják, kijelölik feladatát, az egészségügyi munka soronkövetkező láncszemet. Sajnos. egészségügyi vonalon még nem mondható el, hogy a statisztikát orvosaink így értelmezik. Pedig a tervgazdálkodás, amely az egészségügy terén is tervszerű ,,gazdálkodást" jelent, csak megbizható statisztika alapján lehetséges. Az orvosok a statisztikai adatszolgáltatást felesleges tehernek érzik, nem pedig mint eredményeik lemérésének eszközét. Igy ezen a téren az adatszolgáltatás hiányos és rossz és mindaddig, míg az adatszolgáltatók nem fogják átérezni a statisztika fontosságát és szükségességét, többé—kevésbbé az is fog maradni. A tervgazdálkodás még nem eresztett olyan mély gyökeret egészség—

ügyi vonalon, mint az ipari dolgozók között, de nem kétséges, hogy a tervgazdálkodás ezen a téren is sokkal eredményesebb, mint a régi kapitalista rendszer tervszerűtlen

kirakat—pedtikája. _

X'izsgáljuk meg egyenkint az egészségügyi statisztika problémáit !

l78

Az egészségügyi statisztika elsősorban a népmozgalmi adatokkal foglalkozik: a születések, halálozások, természetes szaporodás, házasságkötések, esecsemőhalandóság arányszámai mutatják, milyen mennyiségű változások, milyen eltolódások történnek a lakosság összetételében. Ezen arányszámok közül a csecsemőhalandósáy egy ország egészségügyi és kulturális viszonyainak a legjobb mutatója.

Míg a népmozgalmi adatok csak a lakosság (illetve csak egyes lakossági csoportok) mennyiségi változásait veszik számba, addig a testi fejlődés adatai megmutatják annak egészségügyi minőségét. Már a születésnél sem közömbös számunkra, hogy teljes súlyú gyerekek születnek—e, vagy kissúlyú, csenevész, koraszülött csecsemők. Szük- séges megfigyelni, hogy egyes vidékeken, vagy egyes foglalkozási ághoz tartozó anyák—

nál nem túl gyakori—e a koraszülés, vagy a kissúlyú gyerekek szülése. A gyermek későbbi fejlődése sem közömbös. További mérőszámok lehetnek az iskolásgyermekek, a sorozásra kerülő fiatalok, a sportolók és —— most, a munkaegészségügyi törzslappal kapcsolatos felvételeknél —-— az ipari munkásság testi fejlődésének az adatai. E sta—

tisztikai feldolgozásokat azzal a gyakorlati céllal szervezn énk meg, hogy vidékenként, vagy foglalkozási áganként ki tudjuk mutatni: van—e eltérés és ha van, akkor ki tudjuk kutatni azokat a tényezőket, amelyek a testi fejlődést egyes csoportoknál elősegítik, másoknál hátráltatják.

Az egészségügyi viszonyoknak egyik, talán legérzékenyebb kifejezője a megbete—

gedési statisztika. A mult rendszer súlyos mulasztása, hogy ilyen statisztikánk nincs.

Ez természetesen nem véletlen jelenség és tegyük mindjárt hozzá : nemcsak magyar jelenség. A világ összes államai közül valóban az egész lakosságra kiterjedő meg—

betegedési statisztikával csak a Szovjetúnió rendelkezik. A kapitalista társadalomban ilyen széleskörű megbetegedési statisztika megszervezése lehetetlen. Az uralkodó osztály tagjainak mindig a legkorszerűbb orvosi ellátást tudta nyujtani, a dolgozók egészségvédelmével pedig nem törődött, illetőleg csak annyiban, amennyiben az vag profiját fenyegette vagy pedig profitot jelentett számára. Anagy tömegekben fellépő

járványok veszélyeztették a termelés megszokott menetét, másszóval : a kapitalisták profitját ; ezért, továbbá azért is, mert a járványok az ő életüket is veszélyeztették:

megszervezték a korszerű járványvédelmet és annak szerves részét, a járványügyi statisztikái. Nálunk is egyedül a fertőző betegségekről van kiterjedt megbetegedési statisztika. Évi 100.000 fertőző beteg be—, illetve kijelentés történik. Ezeket az adatokat az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztálya dolgozza fel.

Ha a dolgozók egészségével való foglalkozás hasznot jelentett számukra, akkor a tőkések tudtak megbetegedési statisztikákat szervezni. Igy például: a kapitalista államokban a legjobb megbetegedési statisztikákkal és különösen a megbetegedés által a várható élettartamra gyakorolt hatás adataival nem az állami egészségügyi intézmények, hanem az életbiztositó társaságok rendelkeznek (például: az Egyesült Államokban a Metropolitan Life Insurance Co.). Komoly megbetegedési statisztika a tőkés társadalmi rendszerben megmutatná, hogy a kapitalizmus miként teszi tönkre a dolgozók egészségét, hogyan rövidíti meg életüket, hogyan gyilkolja le a dolgozókat idő előtt. Világos, hogy a kapitalista tudománytól ezt várni nem lehet. Természetesen a kapitalista társadalomban is történtek kísérletek a megbetegedés és a vagyoni állapot közötti összefüggés keresésére. De itt is megmutatkozott a kapitalista statisztika jellege: arra a megállapításra jutottak, hogy ez kettős irányban jelentkezik. Igy Kőrössy kifejtette, hogy mint halálokok a fertőző légző- és emésztőszervi megbetege—

dések gyakoribbak a szegények között, míg a vérkeringési szervek, az idegrendszer megbetegedései gyakoribbak a vagyonosok között. Ezt nem azzal magyarázták, hogy a vagyonosabbak hosszabb ideig élnek, hanem valahogy úgy próbáltak érvelni, hogy ez a gazdagság átka, amivel az igazságos természet a gazdagokat sújtja. A multban általában a halálozási statisztika helyettesítette a megbetegedési statisztikát, holott az egy ország e észségügyi helyzetéről csak durva, megközelítő fogalmat ad, hiszén csak azt a végs okot mutatja, mely a halálhoz vezetett, a folyamatnak többi lánc—

szemei, melyek sokszor döntőek lehetnek, ismeretlenek maradnak. Például: vérhas—

ban legyengült beteg iniluenzában megbetegedik, ez tüdőgyulladást okoz, mely halálos.

A halálozási statisztikában ezt az esetet a tüdőgyulladásnál, vagy legjobb esetben az — influenzánál tüntetik fel, holott döntő körülmény a vérhas volt. Továbbá a leg—

gyakoribb betegségek, —— mint a nátha (influenza), mandulagyulladás —— általában ritkán vezetnek elhalálozáshoz, viszont éppen gyakoriságuknál fogva a dolgozók egész——

ségére és nemzetgazdaságunkra való hatásuk sokkal nagyobb mint a súlyos lefolyású, de ritkán fellépő betegségeké (pl. Tetanns).

A ,,Meszhart" alkalmazottai között 1947—ben előfordult:

Betegségi , * Betegségi Halál-—

esetek % napok % esetek

száma szám a száma

Összesen ... 20. 744 100.0 179.166 100.0

Mandula— és torokgyulladás. . 1.239 " 6.0 4.918 2.7 _—

Nátha ... 2.964 142 16.651 93 —--—

l79

_!80

Tehát mandula— és torokgyulladás, valamint nátha okozzák az összes hete ségi esetek II,—ét; (20.2%) és az összes betegségi napok 12%—át. A mandullagyullad s és nátha 4.203 betegségi esete halált nem okozott, holott általában minden 1.594 beteg—

ségi esetre jutott egy haláleset.

Hasonló képet mutat a Társadalombiztosító Intézetek 1947—es évi kimutatása is :

Betegségi Betegségi Halál—

esetek % napok % esetek

száma szama száma

Összesen ... 502624 100.0 13,343.447 100.0 7.217 100.0 Mandula- és torokgyulladás. . 25.819 5.1 285120 2.1 6 0.08

Nátha ... 56.079 11.2 860552. 6.44 31 0.42

A halálozási statisztika annál kevésbbé tükrözi Vissza az egészségügyi helyzetet, mert a megbetegedések száma és az elhalálozások száma között nincs párhuzamosság.

Elhalálozás a szervezet ellenállóképességének elégtelenségét jelenti. A szervezet ellen—

állóképessége a korral változik. Az élet elején és végén alacsony, a gyermekkorban nagy, később lassan csökken.

A Haerstown—í felvétel (1920) szerint :

Életkor 1000 lélekre eső 1 hulálesetre jutó

években

megbetegedések száma megbetegedések száma.

0— 4 ... 159 90

0— 9 ... 155 850

10—14 ... 119 1.708

15—49 ... 70 263

20——2—i ... 71 288

25—34 ... 87 304

35—44 ... 92 191

45—464 . . ... 99 69

65—— ... 108 13

Tehát míg a 10—14 eveseknél és 65 éven felülieknél az 1.000 lélekre eső meg—

betegedések száma közötti különbség aránylag csekély, addig a betegség kimenetele szempontjából már óriási. Míg 10——14 éves korban 1.798 megbetegedésre jut egy haláleset, addig a 65 éven felülieknél minden 13 betegségi esetre. Tehát mig a 65 éven feliilieknél a halálozási statisztikatöbbé—kevésbbé megmutatja a tényleges egészség—

ügyi helyzetet, addig a 10—14 éveseknél, de a többi éle'tkornál is erre teljesen használ—

hatatlan. Éppen ezért szükség van megbízható, egységes szempontok alapján készült megbetegedési statisztikára.

Nem kell külön magyarázni, hogy tervszerű egészségügyi politika csak akkor

; folytatható, ha vitte/(enként, foglalkozásonként és korcsoportok szerint pontosan tudjuk, hogy milyen betegség ellen kell harcolnunk. Ma ugyanis kórházaink egy része havi betegforgalmárél készit megbetegedési statisztikát, de az összeállítást szempontok nem egységesek. Jelenleg a legelterjedtebb összeállítás a Petz—féle kórházi statisztika, melynek összeállítási éve ismeretlen, legutolsó "kiadása 1929—ben látott napvilágot.

Jellemző, hogy a 150 főcsoport és megbetegedés között mint külön betegséget emeli ki a masturhatiót, valószinűleg, mint a tabes és a paralízis progresszíva előidézőjét.

Hogy a kórházak betegforgalmáról készült statisztikával később mi történik, arról senki sem tudott felvilágosítást adni, csak annyit sikerült kinyomozni, hogy ennek alapján folyik a gyógyszerkiutalás. Ennek megfelelően kórházi orvosok az egészet nem is tekintették orvosi feladatnak, minden ellenőrzés nélkül rábízták azt vagy a szigorló orvosra vagy a nővérre.

Bár a felszabadulás megadta a lehetőséget egy széleskörű megbetegedési statisz- tika me szervezésére, (amire már a régi haladó szellemű orvosok részéről is történtek kisérlete ), jelenleg is fennáll egy objektív nehézség : az egységes osztályozás kérdése.

Ezt a hiányt pótolja a N l. átdolgozáson átesett nemzetközi betegségi baleseti és halál—

' oki nomenclaturá kézikönyve. Ez elég részletes ahhoz, hogy egy intézet beteganyagá—

nak feldolgozásanál ?. tudományos szempontokat kielégítse, rövidített névjegyzékei pedig alkalmasak kombinatív feldolgozásra. E nomenclatura fordítása jelenleg folya—

matban van és remélhetőleg rövidesen minden közegészségüggyel foglalkozó orvoshoz el fog jutni. E nomenclatura megjelenése után lehetségessé fog válni egy országos megbetegedési statisztika megszervezése, mely jelenleg az egészségügyi statisztika központi

eladata.

i Az adatszolgáltatási kötelezettség mindenekelőtt a kórházakra, klinikákra ter—

jedne ki. Az elképzelés az, hogy a kórházak betegforgalmukról havonta a VI. nomen—

clatura rövidített jegyzéke szerint (mely 50 betegségi csoportot tartalmaz) készítse—

nek kimutatásokat, ugyanekkor egyéni lapon minden elbocsátott betegről jelentést küldenének, melyeket központilag dolgoznának fel részletesen. Ezen szerepelne: a kórházonkívüli, a kórházi, a kórbonctani diagnózis, az ápolás időtartama, a műtét,

a betegség kimenetele, stb. Ezt a feladatot nem bízhatnánk a kórházak ügy'vezetésére, ami a nagyobb, 4—500 ágyas kórházakban statisztikus alkalmazását tenné szükségessé.

Ez az 1948. évi adatok alapján 750000 egyéni lapot jelentene.

Szabolcs megyében most van folyamatban egy megbetegedési statisztikai fel- vétel, mely 150000 emberre terjed ki. Ilyen megbetegedési statisztika alapján egészség——

ügyi intézményeink és személyzetük észszerűbb elhelyezése is lehetővé válnék. Jelenleg az a helyzet, hogy egészségügyi intézményeink egyharmada, az orvosoknak pedig 40%—a Budapesten van.

Továbbá meg kell teremtenünk az állandó, rendszeres reprezentatív megbetegedési felvételt; miként a gazdaságstatisztika a négytagú munkáscsalád létfenntartási indexét figyeli, ugyanúgy tri—10.000 emberre kiter'edő országos megbetegedési statisztikát kell szervezniink. Ezeket az adatokat a véd nők és egészségőrök heti osaládlátogatása

alapján gyűjtenénk be. ,

A megbetegedési statisztika másik forrását, mely különösen a jelenlevő krónikus betegségeket mutatná meg, a szűrővizsgálatok, a munkaegészségügyi törzslapok kiállításá—

val kapcsolatos statisztikai feldolgozások képezik.

További feladat az adalszolgáltatásnak a rendelőintézetekre és a körzeti kör-or—

vosokra való kiterjesztése is. Az iskolásgyermekek testi fejlődésének adatairól statiszti—

kai felvétel csak az iskolaorvosi hálózat kiépülése után készülhet. Addig meg kell elégednünk reprezentativ felvételekkel.

A megbetegedési statisztika alapján lehetővé válna a kórházak működésének összehasonlítása és ellenőrzése, melyhez viszont mutatószámok kidolgozása szük—

séges. Ilyen például az átlagos ápolási időtartam, mely ha túl rövid vagy túl hosszú, mutatja a kórház nem kielégítő működését (ez kidolgozható általában és betegségi csoportok szerint); a diagnosztikai jelzőszámok, amelyek azt mutatják, hogy hány százalékban volt eltérés a klinikai és kórhoncnoki, a kórházon kívüli és belüli diag- nózis között.

Az egészségügyi helyzet egy másik fokmérője a lakosság orvosi segéllyel való el—

látása. A polgári statisztika ezt főleg a 100000 lakosra eső orvosok számával méri.

Hogy ez a szám mennyire nem fedi a való viszonyokat, arra talán legjellemzőbb, hogy 1938—ban az összes európai országok között ez az arányszám Magyarországon volt a legjobb: 1160, utána Svájc (109.9), Ausztria (99.33), Dánia(79.0) következett, holott ezeknek az országoknak —— de különösen Dániának —— egészségügyi szervezete a miénkénél fejlettebb volt. A nagyszerű magyarországi arányszám mögött két tényező húzódott meg, melyek jellemzők a kapitalizmus anarchiájára: a városba tömörült orvosok nyomora és a községek egészségügyi ellátatlansága. 1938—ban 217 1.500lakos—

nál nagyobb községnek nem volt orvosa (az 1.500 lakosnál nagyobb községek száma 1.129 volt)! Ez a szám csak a szocialista társadalomban válhat mutatószámmá, mikor is a város és falu közötti különbség eltűnőben van.

Ma,midőn az orvosi diagnózishoz mind több és több segédeszközre (laborató—

rium, röntgen) van szükség, a lakosság orvosi segéllyel való ellátottságát jobban mix—' tatja a rendelőintézetek átengedőképessége, illetve látogatottsága. Az átengedőké—

képesség megállapításához feltétlenül szükséges lenne tudni,hogy egy beteg megvizs—

gálásához szakon int átlagban mennyi idő szükséges. Ilyen statisztikával Magyaror- szágon az OTI rendelkezik, így szükség lenne az OTI normáinak ellenőrzésére és felül—

vizsgálására.

A lakosság orvosi segély ellátottságának másik fontos mutatószáma a kórházi ágyak száma. Ebből a szempontból már nem foglalunk el olyan jó helyet, mint a 100000 lélekre eső orvosok arányszámánál. Mig Dániában 100000 lélekre 1938—ban 662 ágy esett, addig nálunk csak 540. Bár a háború folyamán 15.000 kórházi ágyunk . elpusztult és a 100000 lélekre eső ágyak száma 355.8-ra esett vissza, az ötéves terv vé—

gére ez a szám 600—ra fog emelkedni. Az egészségügyi statisztikának segítséget kell nyújtania annak a megállapításához, hogy új kórházainkat hol építsük [el és milyen kórházi ágyakat szervezzünk (tbc, gyerekgyógyászati,stb.). Továbbá normákat kellene kidolgozni, hogy 100.000 lakosra osztályonként hány kórházi ágy és 100 kórházi ágyra osztályonként hány egészségügyi személyzet szükséges. '

A betegség nemcsak egészségügyi, hanem komoly gazdasági tényező is. 1947-ben a betegség miatt elvesztett munkanapok száma csak a társadalombiztositó által nyil—

vántartott 1,083.000 biztosítottnál 11,144.000 volt. Ez csak töredéke az összes meg—

betegedési eseteknek. Még így is, —— ha azt vesszük, hogy átlagban egy dolgozó naponta ' 25 Ftértéket termel — betegség miatt nemzetgazdaságunk évi 287,6'00.000 Ft—ot veszít Ez az összeg nem tartalmazza az orvosi kezelés, gyógyszer, stb. kiadásait, sem a meg- rokkanás következtében elvesztett munkateljesítmény értékét. Ez a hatalmas vesz—

teség emeli az önköltségét, tehát a megbetegedések számának csökkentésével az ("in—%" "

költséget is csökkentjük. Komoly tanulmány tárgyát képezné a betegség mint gaz—

dasági tényező.

l8l

Az egészségügyi statisztika a megbetegedések mellett még az üzemi balesetek gyakori—

ságával és okaival is foglalkozik és segítséget nyújt azok leküzdésére.

Az egészségügyi statisztika szélső határán mozog a szociálpolitikai statisztika, mely azokkal az intézményekkel foglalkozik, melyeknek közvetve egészségvédelmi hatá- suk van, (bölcsődék, napközi otthonok, zuhanyozók, ebédeltetés, stb.). Mivel nemzet- gazdaságunk mai fejlettsége mellett az összes igények kielégítése lehetetlen, e sta—

tisztika feladata, hogy segítségül legyen a rendelkezésre álló eszközök minél igaz—

ságosabb elosztásában.

Az egészségügyi statisztika mutatja ki azokat a láthatatlan juttatásokat is, illetőleg azok jelentős részét, amelyeket a dolgozó heti vagy havi fizetésében nem kap meg, amelyek más formában (mint kórházak, egészségvédelmi intézmények) járulnak hozzá az életszínvonal emeléséhez. '

Ezek a feladatok kétségtelenül túl nagyok ahhoz, hogy egyik napról a másikra megoldódhassanak. Egy részük csak komoly előkészítő munka után valósulhat meg, más részük többe—kevésbbé azonnal. Ez utóbbiak közé tartozik például a halálozási lapéssúlyaa járulékos betegség is. Hasonlóképpen a születmegváltoztatásaAzés azegészségügyiis, hogyúgy,a szülésadminisztrációhogyaaterhesség hányadik hónapjában következett be.halál egységesoka mellettszempontoktólési lapon feltüntetendő az újszülöttfeltüntetendővezetettlegyen átszervezéseaz alapvető

könn en megvalósítható. Ma az a helyzet, hogy azonos jelentést sokszor 3—4 példány- ban el] a kórházaknak, tiszti orvosoknak elkésziteniök, vagy —— ami még sokkal rosszabbszámára. —— hasonlóIgy példáuljelentéseket különböző szempontok alapjan különbözőa kórházak betegforgalmáról jelentés ment a GazdaságifórumokFő—

tanácsnak, a Központi Statisztikai Hivatalnak, a Népjóléti Minisztériumnak, amelyek többé—kevésbbé hasonló szempontok alapján dolgozták azt fel. Ez megterhelést je- lentett az adatszolgáltatónak e's költségtöbbletet a feldolgozás terén, így feltétlenül meg kellett volna szüntetni. Továbbá a kórházak ügykezelese't összhangba kell hoz- nunk _Azaz adatszolgáltatással, úgyhogy az csak a leegészségügyi statisztika hathatós eszköz gcsekélyebba dolgozókmegterheléstegészségénekjelentse.megvé—

dése're, de célját és hivatását termeszetesen csak akkor tudja valóban betölteni, ha szocialista szellem hatja át. A mi dolgunk ennek megteremtése. Az előttünk álló feladatok nagyok és sokrétegűek, de azokat meg kell es meg is fogjuk oldani.

Dr. Somogyi György

A szerkesztőség előszava a ,,Vesztnik Sztatisztiki" első

számában*

Az alábbiakban közöljük a Szovjetúnióban most megjelent statisztikai folyóirat, a ,, Veszlnik Sztaliszliki" (Statisztikai Tudósító) első száma elé írt szerkesztőségi előszót. Az ebben felvetett kérdések, ——

habár természetesen a szovjet statisztikának a mieinknél már magasabb sikon mozgó kérdéseiről adnak számot, —— sok esetben a mi problémáink- -ra is érvényesek.

Igy nálunk is felvetődik a párhuzamos statisztiká—

nak, a kérdőívek terjedelme csökkentésének és racionalizálásának kérdése? a_számadatok közlésén kívül az értékelések fontossága és a statisztikai tudomány marxista oszlályjellegének kihangsúlyozása.

Ezeknek a_számunkra is időszerű kérdéseknek tisztázását könnyíti meg a statisztika elméleti és gyakorlati kérdéseire vonatkozó, a követ—

kezőkben lsmertelett szovjet állásfoglalás. (A szerk.)

A Szovjetúnió Minisztertanácsa 1948. augusztus 10—én kelt rendeletével az

Állami Tervgazdaságí Bizottság hataskorebe tartozó 'Kö zponti'Statisztikai Hivatalt

hiányosságokra, a statisztikai dolgozókat pedig nagy és felelősségteljes feladatok elé

állította. ,,A Szovjetúnió Minisztertanácsa megállapítja, —— mondja az 1948. augusztus

szerű irányítása és az állami igazgatás részéről felmerült, megnövekedett követelmé—

nyeknek nem felel meg, lényeges hiányosságai vannak".

Hangsúlyozta továbbá a szovjet kormány, hogy nincs kellőképen megszervezve, sőt egészen kezdetleges állapotban van az anyagellátás, valamintatechnikai és munka-normák statisztikája, hiányzik a technikai újítások és a természeti kincsek számbavételének statisztikája, a minisztériumok és hatóságok statisztikai szolgálatá—

nak irányítása, továbba nincs kellőképpen megszervezve ezek beszámolójelentései megbízhatóságánakt ellenőrzése; aszámbavétel gépesítését és a nagyteljesitményű

' Vesztnik Sztatísztiki Goszsztatizdat kiadása, Moszkva, 1949. 1. sz., 3—6. old. Rövidített közlemény.

l82