vitéz Nagy Iván: A magyarság világstatisztikája

(1)

6. szám. — 570 —— 1931

az egyéb fontosabb szántóföldi termények, a szőlő, egyik tanulmányában a kisebbségi jogvédelem a bor, végül az állatok .és az állati termékek ex- szempontjából vázolta fel a nemzetiségi statisz- portját és expor'tlehetőségeit. Az áralakulást szin-

tén ez a fejezet tángyalja.

Behatóan ismerteti a jelentés a mezőgazdasági termények szállítási körülményeire vonatkozólag folytatott tárgyalásokat és tett intézkedéseket. Kü- lönösen fontosak a kivitel előmozdítása érdekében engedélyezett tarifamérséklések és az idényked- vezmények. Ezután a mezőgazdák hitelviszonyai- ról tájékoztat, itt főleg a földteherrendezés kérdé- sének megoldását sürgeti. A következő fejezetben a mezőgazdaságot súlyosan nyomó közteher mér- séklése érdekében fejt ki propagandát. Az utolsó fejezetben a mezőgazdasági munkáskérdésben szükséges intézkedésekről számol be, itt behatób—

ban tárgyalja a már veszélyesnek mondható mun—

kacsökkenés kérdését.

A jelentés ezután függelékben bemutatja az Or—

szágos Mezőgazdasági Kamara szervezetét, majd egy második függelékben az egyes mezőgazdasági kamarák 1930. évi munkásságáról számol be.

A tartalmas, szépen szerkesztett kötetet bizo- nyára igen sok érdeklődő szakember és gyakorlati gazda nagy elismeréssel fogja tanulmányozni.

S. I.

Vitéz Nagy Iván : A magyarság világsta—

tisztikája.

I 7) a % N a g y: La statistigue des Hongrois vivant dans le monde.

A Jancsó Benedek Társaság kiadványai 11. (Különlenyomat a ,,Jancsó Benedek Emlékkönyvu—ből). Budapest, 1931.

52. lap (öt térképpel).

Publications de la Société Benoit Jancsó. N0 1]. (Tírage apart du nJancso' Benedek Emlékkönyua). Budapest.

1931, 52 p. el 5 cartcs.

Résume'. Llauteur établit, d7apréx les ouvmges hongroís et étrangers et les chiffres et évaluations officiels, le nombre des Hongrois par pays, Il estime (ju'íl y a actuellement 12,030.000 Hongrois dans le monde, (: savoir 7,920.000 dans le territoire actuel de la Hongrie, 3,387,000 dans les Etats successeurs

(la plupart en Izabítent les territoires enlevés á la Hongrie), 570000 aux Etats—Unis, et 153000 dans les autres pays européens et extra—européens.

*

Vitéz Nagy Iván, a magyar kisebbségstatisztikai irodalom legteve'kenyebb művelőinek egyike. Né- hány év előtt Szemlónk hasábjain a bécsi Kisebb- ségstatisztíkai Intézet szervezetét és munkásságát ismertette?) egy másik dolgozata az európai kí—

sebbse'gi intézetekről nyujtott összefoglaló képet.

míg elméletibb beállításai (franciául is megjelent)

1) V. 6. M. Stat. Szemle 1928. (VH évf. 1.126. és köv. ].

lika jelentőségét. Gyakorlati: tekintetben mindezen munkáinál hasznosabb ,,Európa kisebbségei" c.

nemzetiségi statisztikai vázlata, mely bőséges anyagot halmozott össze és adott a magyar kutató

és érdeklődő kezeibe. Ebben a tanulmányában, igaz, hogy csak európai keretben, a magyarság adatait is egybefoglalta, számukat végeredmény- ben 985 millióra becsülve s megállapítva, hogy a kisebbségi sorban élő 481 millió európai lakos közül —— éspedig az utódállamoknak a kritikát alig kiálló statisztikája szerint — 2-7 millió ma—

gyar.

Most ,,A magyarság világstatisztílcája" c. leg- újabb dolgozatában Nagy ismét becses adalékkal, teljesebbé kikerekitett adatgyűjteménnyel gyara- pította hazai kisebbségsbatisztikai irodalmunkat.

Az a probléma, hogy mekkora a külföldön élő magyarság száma, elsőízben a magasracsapó ki—

vándorlási hullám idején, a századforduló körül és után foglalkoztatta behatóbban a magyar tudo—

mányos világot. Akkoriban ennek a kérdésnek kisebbségi jelleg—e jóformán egyáltalában nem volt.

Ma, amikor a magyar népelem tekintélyes há—

nyada összefüggő tömbként a trianoni határokon túlra eső területen helyezkedik el és éli a kisebb—

ségi sors küzdelmes, nehéz napjait, a magyarság világstatiszt'ikájában nem a kivándorolt magya—

roké, hanem e magyar kisebbségeke' az első szó.

Nemzetünk szétszórtan megtelepedett tagjainak életében ez a legsúlyosabb, legmesszebbmenő fi—

gyelemre igényt emelő probléma. Érthető tehát, hogy a gazdasági irodalom konjunktúrájának évei után a határainkon túlra vetett magyarság kérdése is kezdi elfoglalni kimagasló fontosságú helyét tu- dományos irodalmunkban, Pogány Kázmér és Krisztics Sándor Nagy munkájában is idézett dol- gozatain kívül még egyik stati—sztikusunknak Er- délyi Dezső néven megjelent tanulmányátl) kell itt megemlítenünk, mely Pogány és Krisztics dolgoza—

taival együtt elsőként foglalkozott a Trianon utáni tíz év alatt a külföldön élő magyarság kérdésével.

Az említett becses a-datgyűjtemények mellett vitéz Nagy Iván munkája mégsem volt felesleges, éspedig elsősorban azért, mert teljesebben és né- hány fontosabb részletadalra is ügyelve, foglalta össze alapos statisztikai rforrástanuhnányok után a fellelhető, de sajnos nagyon sok esetben becslé—

sekre szorítkozó anyagot. A háború előtti adatgyüj—

temé—nyekkel szemben pedig megkülönbözteti Nagy művét, hogy az egész vonalon kifejezetten a ma—

gyar anyanyelvet — és nem a magyar honosság

1) Erdélyi Dezső dr.: Magyarok a határon túl.

V. kötel, Magyarország Vereckétől

343-——354. ].

napjainkig.

(2)

6. szám. —— 571 — 1931

tágabb fogalmát _ fogadta el kiindulási bázisul. számára: Cseh-Szlovákiában 119308, Jugoszlá- Adatai tehát a békebeli adatokhoz mérten alacso— viában 79.658, Romániában 90.761 ilyen érthetet- nyabbak, de nemzeti szempontból éppen ezért meg— lenül hiányzó, tehát eltüntetett magyart állapít

bízhatóbbak: a magyar nemzet ,,százszázalékos"

tagjainak seregszemléje ez.

Rövid bevezetés után a szerző országonkint, ill.

világrészek szerint tárja elő jól megrajzolt kritikai háttérben a magyar anyanyelvűek létszámát.

Munkájának első állomása természetszerűleg Csonka—Magyarország s itt az egész országterü- letre vonatkozó régi adatok felsorolásánál fontos az a megállapítása, hogy a magyarság száma a telepítések korszakában nem is emelke- dett abszolút erőre, a magyarajkúak serege vi- szonylag mindig a legerősebb népfajt alkotta.

Tanulságos az 1920i-as adatoknak a magyar tör—

zsek ezer év előtti szálláshelyeivel való térkép—

szerű egybevetése, mert ebből kitűnőleg a magyar- ság faji tisztaságát ott őrizte meg a legjobban,

habár

ahol _ az ország kulturális, stb. tekintetben ma is legelhanyagoltabb vidékein! —— honfoglaló ősei egy évezreddel ezelőtt először vetették meg lábu—

kat.

Terjedelmes a következő néhány fejezet: az utódállamok területén élő magyarság számbeli ere—

jét feltüntető s az új államalatkulatok hivatalos adatain kívül 1910-es magyar népszámlálási ered—

ményeket, valamint különböző forrásból szár- mazó, többnyire persze becsléseken nyugvó leg- újabb adatokat is összefoglaló rész. Nagy területi megoszlásban is feltárja (térképeken is) a kisebb- :ségi magyarság elhelyezkedését, majd vallás—

,felekezeti stb. adatokat sorakoztat fel számuk—

nak teljesebb megállapíthatására. A detail- eredmények közül jellemző többek között, hogy míg az izraelita vallásúaknak Ruszinszkóban közel 90%-a és a Nyugati—Felvidéken szintén több mint a fele vallotta magát zsidó nemzetiségűnek, addig a tulajdonképeni Csehországban a Zsidóság- nak csak gyenge hatodrésze mondta magát a zsidó nemzethez tartozónak: olyan adat ez, mely mel—

lett sem az utódállamok statisztikájának kritikusa, sem a magyarság világstatisztikájának

tója nem mehet el szó nélkül. A wilsoni elvek gya—

korlati végrehajtásának legélesebb kritikáját pedig az az adat adja meg, amely szerint a cseh—szlová- kiai határ mentén közel egy millió lakost felölelő területen 85'6%-os magyarsággal szemben

14-40/0 nem magyar áll (Magyarország többi el—

szakított területrészéről is közöl a szerző hasonló adatokat). Érdekesek még Nagynak azok az ada—

tai, amelyekben az 1910-es magyar népszámlálás összeállí-

csak

és 'az idegen népösszeírások adatainak egybeveté—

sével az elsikkasztott magyarok létszámát törek—

szik megállapítani, természetesen gondosan fi- gyelve a menekültek, kiutasítottak, zsidó nemzeti- ségűeknek kimutatottak stb. ide nem sorozható

meg.

Még az utódállamok statisztikai adataihoz ha—

sonló értékű hivatalos eredményekre sem támasz- kodhatott a szerző a legtöbb esetben Európa többi államainak területén és az egyéb világrésze- ken élő magyarság számának

Hivatalos adat a magyarságra legfontosabb or- szágok közül is csak innen-onnan áll rendelke—

zésre; ezek közül főleg a sajnos bizonytalan pon- tosságú orosz adatok érdekesek, Jóval gazdagabb adattárból származnak viszont az Egyesült-Álla- mokra vonatkozó adatok, habár az egyes számok itt is kritikára, vagy legalább is óvatos felhaszná- megállapításánál.

lásra szorulnak. Hogy Nagy fejtegetései ebben a

szakaszban ismét részletesebb formát öltenek, ezt az Egyesült—Államokban élő magyarság nagy száma éppen eléggé indokolja. A továbbiakban Kanada, Délamerika, Afrika, Ázsia és végül Ausz- trália és Óceánia magyarjaina—k számával ismertet meg a szerző, a legtöbbször szintén csak külön- böző értékű becslések alapján.

Ha már most összefoglaljuk

munkájának végső adatait, a magyarság világlét—

számáról a következő képet vázolhatjuk fel:

vi téz Nagy Iván

A magyarság létszáma

Csonka-Magyarországon . 7,920.000 Az utódállamokban . . . 3,387.000 Európa többi államaiban 83.000

Eszak-Amerikában 570000

Dél-Amerikaban 65.000

zsiában 2.500

Afrikában . _. . A . . 2.000

Ausztráliában és Uceániában 200

Nagy becslése szerint tehát a világ magyarságá—

nak száma kereken 12,030.000 fő. Ehhez a meg- állapításához azonban hozzá kell fűznünk, hogy a csonka—magyarországi természetes szapo—

rodás hozzáadásával számíthatott ki az 1920-as bá—

zison, holott az 1920m1930—as

hiánya a magyarságot is snjthatta (habár a ter—

mészetes magyarosodás bizonyára ebben az évti- szám a

évtized vándorlás

zedben is éreztette a vándorlási hiányt kiegyensú- lyozó előnyös hatását); továbbá, hogy érzésünk szerint Nagy óvatos becslései során inkább a való- ságosnál kevesebbre, mint többre tette egy—egy ál—

lamban (pl. magyar népesség

létszámát. A végeredményt azonban ez a két kö—

rülmény aligha befolyásolhatja jelentékenyebben.

Erre mutat, hogy Pogány Kázmér kevésbbé óvatos számítással is csak 13,0i85.(l()0 főre becsülte a vi-

lág magyarjainak számát, az említett Erdélyi-féle cikk minimálisan 12'3 millió és maximálisan 13'3 millió főt hozott ki végső mérleg gyanánt, Krisz- lics pedig legutóbb 12,564.t00'0 főnyi magyarsággal

Ausztriában is) a

(3)

6. szám. —— 572 —— 1931

számolt, A különbség e számítások között tehát kája értékes hajtása ennek a helyi vonatkozású, nem túlságosan nagy s úgy hisszük, nem tévedünk, d.- nem egyszer országos érdekű jelenségekre is

hogyha a Na!/ll"fé10 lizenkétmillíól tekintjük a ma— rávilágíto kutatómunkánák. Dolgozatának érté—

gyarság létszáma alsó határának.

A szerző munkájának értékét emeli, hogy a lé—

lekszámadalokat részleteredmények, kombinatív számanyag, kritikai méltatás és itt—ott térképek is tarkítják. Külön kiemelendő értékes vonása esz—

mefuttatásának a forrásonyagidézetek szokatlanul nagy tömege, mely tanulmányát az egyes részlet- kérdések iránt érdeklődők számára is nélkülözhe—

tetlenné teszi. A dolgozatot szerző vázlatnak szánt—a, De több annál, sőt joggal úgy tekinthetjük, mint bevezetőjét előtntárját annak a nagy mun- kának, mely az 1930 körüli népszámlálások ered- ményeinek publikálása után lesz sürgősen esedé—

kes és majd késedelem nélkül kell, hogy megjelen—

j'ék: a Magyarság Egyetemes Évkönyve ez a várva-várt nagy mű, melynek létrehozása vélem-é—

nyiink szerint a Magyar Statisztikai Társaságnak a rokon intézményekkel vállvetve kidolgozandó legfontosabb, legszebb és legnemzetibb feladatát alkotja. Ez a Társaság által is magáénak vallott feladat azonban teljes sikerrel csak úgy oldható meg, hogy ha a kisebbségi kérdés iránt érdeklődő Összes intézm-ények és egyének az előmuinkálatok értékes eredményének felhasználásával minden törekvésüket és erejüket egyesítve állítják a nagy

cél szolgálatába. Th. L. dr.

Schneller Károly dr.: Borsod vármegye nép- szaporodása 1920-tól 1930-ig.

Charles Schneller: L'aceroz'ssement de la popula—

tzon dans le comitat de Borsod de 1920 a 1930.

Miskolci Jogászélet Könyvtára 71. szám. Miskolc, 1931. 71 1.

_t— 4 táblázatos kimutatás.

Bibliothéguc de la Miskolci Jogászélet. No 7]. Miskolc, 1931.

71 pages —t— 4 tableaux,

Résumé. Silué dans le Nord de la Hongrie, Ie comitot de Borsod se Sti/fil prcsgue tout á fáit éeonomiguement: on y trouve une ploine fertile, des monlagncs boisécs et de riches gisements mélallí—

féres, (Pest d ces heureuses conditions (Ivo peut étre attribué le fáit (luc lüliigrnertialiori de la population y dépassait en général celle des autres conziiots. De 1920 d 1930, elle (1 élő également [(ivoráble, le nemn bre de la population ayant (rug/mente de 11'34"o el ultetni 278813. détoíllánt ses données suivunt les árrondissements. les regions éeonomigves

et les pro/essions errercées dans les communes, met en lumiére et les [oils démográphiones soillánts et les principuur mobiles de la

nombre de Iá population.

*

Az egész országra kiterjeszkedö s a helyi jelen—

ségeket természetszerüleg csak szűkebb keretek között felemlitő hivatalos népesedési kiadványok és közlések nagyszámú

Ifauteur.

[luctuátion du

sorozata mellett

még napjainkban is eléggé ritkák azok a tanul—

mányok, amelyek többé—kevésbbé monografikus elmélyedéssel egy—egy város, vidék, vagy megyei törvényhotáság népesedési életfolyamatának ké- pét rajzolják meg. Schneller előttünk fekvő mun- sajnos

két alább ismertetendő adatainak gazdagságán kívül az á frisseség fokozza különösen nagyra, amely- lyel a szerző több szempontból behatóan átdolgo—

zott anyagát az előzetes eredmények hivatalos összeállítása után a legrövidebb idő alatt már közre is adta.

Borsod megye érdekes.

vényhátóságá a csonka

gazdaságilag változatos területet, ideális közigaz—

gatási egységet, szinte gazdaságilag önellátó vidé—

ket alkot. Felülete termékeny síkságot, erdős hegyvidéket és bányakincsekben gazdag dombviA (léket szerencsésen egyesít, ami a változatosabb gazdasági lehetőségeken kívül a földterület műve- lési ágak szerint kiegyensúlyozottabb megoszlá—

sát is eredményezi. Gazdaság—stratégiailag előnyös fekvését pedig a vásárvonalnak és fontos forgalmi útvonalaknak a megye területén áthaladása hatá—

megfigyelésreméló tör- hazának: földrajzilag és

rozza még meg. Érthető tehát, hogy a vármegye lélekszámának emelkedése évtizedről évtizedre kedvező volt, a mai országterületen elterülő megyei törvényhatóságokét csaknem mindig megha—

ladta, az utolsó evtizedben pedig a ll-34%—os jelentős gyarapodás már 278813 főre növelte a megye népének számát. Borsod vármegye né—

pességbel'ogádo és népességkonzerváló képes—

sége tehát a multban és legutóbb is általában kielégítőnek bizonyult, habár a l4'Ol%—os termé—

szetes szaporodássál szemben 1920—1930 folya—

mán 2'67%—os, számszerint 6.701 főnyi elvándor—

Iási többlet mutatkozott; ez azonban csak akkor látszik kedvezőtlenebbnek, ha megtudjuk, hogy Miskolc aránylag jóval kevesebbet vett fel ebből a tömegből, mint a korábbi deeenniumok alatt. Köz—

igazgatási járásonkint persze elég nagy szélsősé—

gekre bukkanunk: a természetes szaporodás dol—

gában még egyenletesnek mondható a helyzet (a

maximumot az képviseli 16129

százalékkal, á minimumot a miskolci 1268 száza—

lékkál), de tényleges gyarapodás terén a sort lezáró edelényi járás (6-66%) és az élen haladó ózdi (23-02%) között feltűnő a differencia, Ami pedig a vándorlási különbözetet illeti, több- let sajnos csak az utóbbi járásban található, míg

edelényi járás

m á r a

a többi járásban eléggé jelentékeny vándorlási hiány az edelényiben a10t%—ot is megközelíti (E)—63%t. Schneller a népsűrűségi, tömörülési és a természetes szaporodás nagyságsorrendje szerint is rendezett adatok segítségével törekszik a fejlő- dés ennyire különböző méreteit előidéző rúgók köze—

lébe férkőzni. Majd tanulmányának legérdekesebb részében gazdasági és lelepülésföldrájzílag lehe—

tőleg egységes területek szerint taglalja a lélek—

számmozgalom eredményeit. Megfontoltan csopor—

tosított főádatait érdemes ideállítani: