A magyarság faji összetétele

x_NÉPESSÉG, 'KÖZEGÉSZSÉG

A magyarság faji összetételef)

La composition raciale du peuple hangzani)

' ,A magyarság fajisága iránt való érdek—

lődés a legtöbb ember tudatában annak a kérdésnek az alakjában él, amelyet Tóth Béla tett fel a Magyar Hírlap 1893. ápr.

22—i számában. a magyar antropológia ak- kori-hivatalos képviselőjének, Török Aurél-

nak. hogy: ,,Van-e magyar típus?"

,,Van-e a magyarnak saját koponyája, saját arca, saját alakja, —— folytatja tovább _ melyről meg lehet ismerni harminc más fehérbőrű nemzet között?" —— Sőt Tóth Béla mindjárt feleletet is ad, mondván:

"Tudományos választ adni erre a kér- désre nem lehet, mert a tudomány mind- mos'tanáig nem határozta meg a magyar tipus mivoltát."

Pedig nincsen egészen igaza. A "tudo- mánymár akkor is tudott a kérdésre fe- lelni, ha nem is volt az a felelet kielégítő.

Ennek viszont nem a tudomány, hanem a hiteles anyag és vizsgálati bizonyítékok;

hiánya volt az oka. ,

Azóta közel fél évszázad telt el s bár hazánk rendszeres antropológiai felvétele ma is a jövőben megvalósítandó feladatok közé tartozik, mégis annyi bizonyíték áll ma már. rendelkezésünkre, hogy azok alap—

ján komolyan hozzászólhatunk a magyar- sag faji összetételének megfejtéséhez.

Mindenek előtt tudnunk kell, hogy az egy—egy népet alkotó egyéneknek népi jel- legük, ethnikai bélyegeik mellett öröklött testi és lelki alkatuk, u.n rasszbeliségük, ,(fajiságuk) is van. Minden egyes ember nemcsak egy népnek, hanem egyben egy rassznak'IS a tagja AzIS bizonyos, hogy az emberiség legrégibb csoportjaiban a nép és .a rassz fogalma fedték egymást, vagyis, hogy a népi egység faji egységet, ,,egy

,rasszú áságotms jelentett.

* Alig indult meg azonban az emberiség 1) A nemzetközi Népességtudományi Unió Ma- gyarországi Csoportja a Magyar Statisztikai Társaság kebelében 1939 február 28-i ülésén tartott előadás.

Conférence faite dans la Sümeg tenue le 28 février 1939 par le Comité hongrois formé au, sein de la Société Hongroise de Statistigue pour létude scienti íigue des problemes de la population, et dont le Jom-- nal de la Société Hongroise de Statistígue parlera

également. ' _

vándorlása s ennek következtében az új miliőben beállott mind nagyobb mérvű népi és, rasszbeli tagozódása s a különböző faji sajátságú népek békés és háborús érintke- zése, a nép és rassz fogalma egymástól an—

nál jobban eltávolodott, az eredetileg telje—

sen egységes népek rasszbelileg mind ke,—

vertebbek lettek. Ennek az állapotnak, már magából abból az egyszerű tényből, hogy a népi jelleg változó, a rasszbélyeg pedig öröklődő, előbb—utóbb kérlelhetetlen tör—

vényszerűséggel be kellett következnie.

Ezért van az, hogy az antropológiai vizsgá—

latok mindenütt kivétel nélkül arra a meg—

állapításra jutnak, hogy a'mai népek, még a legprimitívebbek is, rasszhelileg többé- ke'vésbbé keV-ertek, hogy az egységes nyelv, szokások, kultúra stb. rasszbeli sokfélesé- get, mozaikszerű összetételt takarnak.

, Ez a népről—népre isrnétlődő megállapí—

%tás az antropológia körén kívül állók kö- zött többnyire bizonyos elkedvetlenedést, sőt nem ritkán rosszalást vált ki. Pedig ép- pen ez a rasszkeveredés, a keveredésben résztvevő rasszelemek minősége és mennyi—

sége az, ami népek szerint különbözik s ami lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk a nemzettest bonyolult összetételének és kialakulásának biológiai folyamataiba s a népek őstörténetének azokba a szakaiba, amelyekből semmiféle írott feljegyzés nin—

csen. Mert mi mások a mai népekben ki- mutatható eme rasszelem—ek és típusok, mint az illető népek hoszú és eseménydús őstörténetében az idők folyamán beállott

változásoknak az öröklés törvényei szerint mai napig megmaradt leghitelesebb tanu—

bizonyságai ?

A hiteles vizsgálati adatok tömegeiga—

zolja ma már, hogy amikor valamely nép egy másik néppel, akár 'bék-és, akár hábo—

rús érintkezésbe kerül, amikor hódít és meghód'ül, amikor kultúrát, szokást, visele—

tet, nyelvet stb. vesz át, szóval amikor ethni- kai mivoltában, történetében lényegesebb változás áll be, az egyúttal többnyire rassz- beli keveredéssel is kapcsolatos. És amint az önállóságukat elvesztett és beolvadt eth—

nikai csoportok részint bizonyos néprajzi, nyelvi sajátosságú mozaikszerű foltokban

25

4; szám

egymás mellett, , nészint társadalmi ' osztá- lyok alakjában; egymásra rétegződve talál- hatók, ugyanúgy az általuk bejutott rassz- elemek is, részint mint bizonyos vidékekre, részint mint bizonyos társadalmi osztá- lyokra jellemző típusok szerepelnek, a nem—

zettestben. Amíg azonban az ethnikai bé—

lyegek egyike-másika, sőt nagy része is, néhány (évszázad alatt teljesen megváltoz- hat vagy eltűnhet, addig az egysZer végbe- ment rasszkeveredés nyomai hosszú évezre- deken át fennmaradnak s módszeres antro- pológiai vizsgálatokkal a nemzettestben ma is kimutathatók.

Az embertani kutatások tehát megcáfol- ták azt a régi biedelmet, mintha a népván—

dorlások és nagy háborús hódítások ,,tabula rasa*'-kat eredményeztek volna. Hiteles ko- ponya?— és csontvázleletekkel igazolható, hogy a történelem színpadáról való letűn—és még távolról sem jelenti az illető nép tel- jes. kipusztulását,— hanem legfeljebb csak népi önállóság—ának és politikai vezetősze—

repének megszűnését. Maga a nép, főleg pedig annakemberanyaga, a rasszjellegek, a történelem legnagyobb viharai után is megmaradnak, legfeljebb hogy szétszóród—

nak, elkeverednek. 'Az emberi kultúra fejlő—

désével a legszorosabban összefüggő termé—

szetes történelmi folyamat tehát az, hogy a nlépt—estek ethnikailag is, antropológiailag is, idővel mind kevertebbek lesznek. Sőt ha évezredes békés élet az ethnikai egység tel- jes kialakulását elő is segítené, a rasszbeli összetétel sokszínűsége akkor sem változna lényegesen. A fejlett technika és civilizáció elhal—ványította a természetes geográfiai ha—

tárokat, varázskörébe vonta azeddig hoz- záférhetetlen völgyekben fekvő legelzár- tabb községeket, a modern társadalmi élet- mód és életfelfogás pedig jórészt megszün- tette a rendi és társadalmi elkülönüléseket, elősegítette a legkülönbözőbb összeházaso- dásokat s vele együtt a szinte korlátlan rasszkeveredyést. A házastársak ma már sokszor nemcsak két különböző országrészt, de különböző országokat, különböző népi—

séget, sőt gyakran különböző égitájakat és világrészeket is jelentenek.

Ám ha ilyen'nagy is az európai rassz—

keveredvés, vajjon mi, keletről jött, magya—

rok, nem teszünk—e kivételt? Éppen nem.

Sőt jól tudjuk a történelemből, 'hogy ha- zánk gyakran szerepelt a multban a ,,né- pek temetője" gyanánt s hogy a Kárpátok gyűrűjétől övezett hatalmas és termékeny alföldi rónán évezredek alatt Euráziaszám—

-— 338 ——

'minden járásra, sőt

x 1939

talan népe talált gazdag,, legelőt és védett menhelyet. Aga-thyrz—ek, dákok, basztarnák, géták, illirek, pannónok, szarmaták, ' jazy- gok, kvádok, szvévek, markomannok,rgepi- dák, longobárdok, gótok, vandálok, hunok, alánok, bulgárok, avarok, szlávok, hesse- nyők, kunok, jászok, mongolok, tatárok, tö- rökök és, még sok, mindenféle más nép és törzs, kiknek még. a; nevét; sem őrizte meg a történettudomány, hagyta—.rittrhátra egykori létezése, rasszbeli- összetétele több—

kevesebb bizonyítékát,. részint a fölá'mélyé—

ből előkerülő temetők csontvázanyagában részint a mai lakosságban. _

Valóban, ha a ma élő magyarságon fu- tólag végigtekintünk, vagy akár ha alapo—

san szemügyre vesszük'a a' különböző vidé- kek lakosságát, a laikus is könnyen megál—

lapíthatja, hogy hiába'keresünk itt egysé—

ges, az egész élő magyarságra jellemző tí- pust. Sőt, ha a szubjektív mozzanatok ki—

küszöbölése're a mérőeszközöket is segítsé—

gül hívjuk, csakhamar arra az eredményre jutunk, hogyaz egyes jellegek, jellegkom- binációk az egész ország területén a leg—

szeszélyesebb variációkat mutatják,. A ter- met országos átlaga 167 cm. körül .momg' ugyan, mégis nemcsak minden megyére, de minden községre is más és más középértéket kapunk. Ugyanígy változik a koponya és arc alakja, a szem, haj, bőr színe, az orr és száj alakja, a test- arányok és a különféle embertani bélye—

geknek egész sora. Egy—egy községben egy—

más mellett találjuk,.azalacsony— és magas—

ter'metűt, az egyenes- és sasorrút, az, ala—

csony— és magashomlokút, a keskeny-f'és magasarcút, a kemény- és puhahajút, a rö—

vid vagy hosszúkezűt, az ilyen vagy olyan testarányút és így tovább., Hátha még az egyes bélyegek finomabb árnyalatait, ki'- sebb variációit is figyelembe vesszük? Ak- kor valóban az egyéni ,megkülönböztető vonásoknak olyan színestömege _áll előt- tünk, hogy. az egypetéjű ikrek—től eltekintve,

aligha találunk két egyforma embert. így

azután nem csodálkozhatunk, ha bármelyik testi jellegünket vesszük is szemügyre, hogy minél inkább belemélyedünk a vizsgála—

tokba ,s minél több embernél tanulmányoz- zukazt, az egyformaság, az egytípúsúság helyett mindinkább agsokféleség, .a tényle—

gesen előfordnló variációk és kombinációk óriási (száma tűnik szemünkbe. Még az ú.

n. ethnikai szigeteken, aminő a jász, kun, palóc, mat—yó,,harkő, székely, göcseji,—hetési, őrs—égi, sárközi, ormánysági, hajdúsági ma-

alszám. —— :339 -— ; 1939 gyar—, sem tudunk egy—egy egységes, az termetű, szőkehajú, kékszemű, hosszúe egász területre jellegzetes típust kimutatni, fejű, keskenyarcú, keskenyorrú, rózsás—

legfeljebb azt, hogy itt erTyes jellegek, jel- liegkombinációk mégis nagyobb gyakori- ságban fordulnak elő, mint az ország más területén. Mindenütt keveredés,- a jellegek—

nek, jellegkombinációknak mozaikszerű változatossága A magyar föld mozgalmas története vérrel áztatott talaja, a magyar nemzetnek annyi szenvedéssel tele sorsa most hasznunkra válik a tudomány, a 'ma—

gyar embertani kutatások keretében. Mert hazánk földje és népe Eurázia egyik legna- gyobb, legértékesebb típusmúzeuma, amely—

ben mult és jelen, kelet és nyugat a legna—

gyobb változatosságban, a legkülönbözőbb összeszxővődésben együtt található és tanul—

mányozható. Eurázia _sok rasszproblémá- jának kulcsa hazánkban van. -

De hát ha ilyen nagy az ethnikai és rasszbeli keveredés, nem hiábavaló—e min- den tudományosz munka? Lehet-e egyálta- lán valami reményünk még arra, hogy a tí- pusok és típusjellegzek esokszorosan keresz- tezett összevisszaságában valami, rendet te—

remtsünk-, a nemzottestben szereplő, — abba egykor 'lbelekerült ,ras'szelemeket megtalál-

juk és egymástól elválasszuk? ; , * A kérdésre a leghatározottabbaníigen—nel kell felelnünk. A modern'antro'pológiának megvannak ma már a jól kidolgozott mód—

szerei arra, hogy a nemzettestet'elemezze s annak mai és egykori rasszelemeit megálla- pítsa. Több rasszjelleguek bizonyos terüle- ten való együttes előfordulásából és halmo- zódásából, majd más területeken Való ki—

sebb vagy nagyobb gyakoriságú eltrjedé- séből pl. a legtöbbször egészen biztosan kö- vetkeztethetünk bizonyos rasszoknak, rassz- elemeknek jelenlétére, felt-éve, hogy kellő- számú hiteles vizsgálati anyaggal rendelke- zühkf. Sőt Deniker kezdeményezése óta, ép- peririlyen jellegelterjedési vizsgálatok alap—

ján, Enrázia legtöbb rasszelemét ismerjük is már" s így értékes megállapításokhoz jut- hatunk 'a magyarságra vonatkozólag már akkor is, ha csupán azt keressük, hogy az Euráziában eddig kimutatottrasszok nyo—

mai a n'emzetteStben felismerhetők-e és mi—

lyen arányban. Ezt a/módszert követjük az alábbiakban mitis, egyfelől amai magyar- ságon végzett viZSgálatokra, másfelől a régi sírokból előkerült hiteles koponyáknak és csontvázaknak tanubizonyságára támasz—

kodva. '—

Európa egyik legrégebben ismert s leg—

jobban körvonalozott rasszalakja a magas-

bőrű északi ( nordicus) rassz. Régebben tel—

jesen egységesnek tartották,— ma már azon- ban a legtöbben három változatát külön—

böztetik meg, ú. m.: *a tulajdonképeni északi vagy teuto-nordious típust, a széle- sebbalakú dalonordicus típust s a fenno—

nordícus vagy proto—nordicus típust, amely az északi rassz jellegzetes bélyegeit már halványabban, a keletbalti rasszhoz köze—

ledően tünteti fel.

Hogy az északi rassz a magyar nemzet—

testben előfordul, arról könnyen meggyő—

ződhetünk, ha a termet, fejalak és a szem—

haj-bőrszín elterjedését tüzetesen szemügyre vesszük. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy az ország keleti, nyugati és északi szélei felé a termet magasodásával kapcsolatosan a fej hosszabbodik, az arc keskenyedik, a szem, haj és bőr színe pedig fokozatosan világosodik, vagyis, hogy e három irányban a nevezett jellegek elterjedése szoros kor-- relációban áll egymással. Emellet az or—

szág területén belül is találunk kisebb-na- gyobb foltokat, amelyeken a felsorolt jel—

lege—knek együttes nagyobb? gyakorisága jel—

lemző. Ilyen különösen F ejér-, Tolna-*, Veszprém-, Vas—, Sopron-, Zemplén—, Sá—

ros-, Hajdu—; Szabolcsmegyék— egy—egy ki- sebb, valamint a Felvidék és Erdély egy—

egy nagyobb foltja. Megerősíti állításunkat az az észlelet hogy egyfelől a nevezett jel—

legeknek együttes előfordulása a legna—

gyobb gyakoriságot éppen azokon a terüle—

teken éri el, amelyeken még ma is németek (főleg szászok) laknak,— vagy amely terüle,—

tekre a történelem tanusága szerint ilyen te—

lepítések a multban történtek; másfelől pe——

dig, hogy az ország különböző vidtékein szétszórva található északi (nordicus) 'tí- pusú egyének esaládnevei az illetőknek.

részben német, részben északi szláv erede-

tét ma is elárulják. Igy pl. a Balaton kör- nyékén a tiszta, magyar nevűek átlagos ter—

mete 166 cm. körül; a nemet és szláv ne—

vűeké ellenben 168—169 cm. között moz- gott. Arad'megyében a magyar férfiak át?

lagos testmagassága 166'35 cm.,ra németeket

172454 cm. A Balaton környékén a szőke- haj a magyarok között 47 %—ban, a neme-—

tek között 56%—ban, ,a világos szem pedig 44%, illetve 51%—ban fordult elő, ,

A legtöbb az északi rasszjellegű egyént hazánkban az erdélyi és,, felvidéki, majd; a dunántúli magyarság között, valamint a jászságban, székely'ségben és a csángók'kö—

25*

4. szam ——-— (340 —— 1939

zött. Nagyobb részük esik a dombos-hegyes vidékre, mint az alföldi rónára s tetemesen több a' városokra és ipari gócponto—kra, mint a falura és tanyára. Bendi tagolódás szerint legtöbb északi rassz van a főnemes-

ségben, katona- és hivatalnokcsaládokban és az ipari munkásságban, lényegesen ke- vesebb a köznemess-égben s Csak elvétve található a földmívelő- magyarságban, fő- leg a kúnok között. Az Alföldön a magas termet, fehér bőr, szőke haj és világos szem ,,idegen'inek, ,,úri faj*tá"í-nak számít. Ér- dekes, hogy az északi rassz gyakorisága hazánkban még a vallással is bizonyos kapcsolatba jutott. Legkevesebb van a re—

formátusok között, jóval több a római ka- tolikusok között s legtöbb az evangélikusok között. Az elmondottak alapján az is meg—

állapítható, hogy ez a rassz egyfelől tömeges telepítések, másfelől lassú beszivárgás és összeházasodás'útján jutott bele tömegeseb- ben a magyar nemzettestbe s inkább a felső rétegekből terjedt lefelé, mint fordítva. A történelmi források tanusága szerint meg- volt már az Árpádok, családjában, bár csak kis százalékban. Nagyobbarányú elszapo—

rodását csak az Árpádkorban s a török

utáni időkben észleljük. Gyakorisága or- szágos átlagban azonban nem haladja meg

a 4%—ot. Az északi rassz tehát ma nem le'-

nyeges alkotó eleme a magyar nemzettest- nek s a honfoglalás korában még kevésbbé

volt az. , '

Még kisebb jelentősége van a magyar- ság faji összetételében az alacsonytermetű, hosszúfejű, keskenyarcú, sötétszínű nyu- gati vagy földközitengeri rassznak (medi—

terrán rassz). Nem ismerünk ugyanis ha- zánkban egyetlen olyan területet sem, ahol az alacsony termet, hosszú koponya, kes—

keny arc és sötét színkomplexió együttesen nagyobb százalékban jellemző volna, ahol tehát mediterrán foltokról beszélhetnénk.

De még szórványos előfordulása is felette

csekély. így pl. az Alföldön legfeljebb né-

hány ezrelekben található. Az Alföld pe—

reme felé haladva azomban gyako-ri- sága lassan fokozódik. A kevert vá- rosi lakosságban gyakoribb, mint a falvakban. A 'palócok között néhol már

1—2 pereentesf gy—akoriságról is ' beszél—

hetünk. Előfordul ya kömemestségben és főnemess'égben," még pedig jóval gyak-

rabban, 'mint a föl—dmsívelő'* faluSi lakoSság- ban. A Dünántúlon észrevehetően gyakoribb,

mint'az Alföldön. Különösen feltűnik gya—

koriságának fokozódása egyfelől azf'ország

déli 'éstnyugati, határa felé; másfelől ke—

letre, Erdélylífelé. Leggyakoribb a nyugati határszélenkés Erdélyben, ahol egyes vidé-

keken 8——'10%_-ban is kimutatható. A szé—

kelyek között leggyakoribb Csíkmegyében.

Gyakorisága korsz'ágós _átlagban azonban 0'5——'—1%-nál [többre L_nemf tehető. Abból, hegy az Alföldről a 'hegyek felé haladva gyakorisága fokaatosan nÖVeke—dik, arra következtethetünk, hogy a mediterrán rassz hazánk régebbi rasszelemei közé tartozik s csak utólag szorult a hegyek közé, ahol ma reliktumnak tekinthető. A különböző korok temetőiből származó hazai csontvázanyag tanusága szerint gyakorisága, a sírokban visszafelé haladva mindjobban fokozódik.

így az árpádkori és honfoglaláskori teme- tőkben jóval gyakoribb, mint a mai ma- gyar nemzettestben. Még feltűnőbb a vas- és a bronzkorban. Végül a neolith- és réz- korban már a lakosság túlnyomó zömét alkotta. A magyar nemzettest szempontjá—

ból való jelentősége azonban elenyészően csekély. Ellenben úgylátszik, hogy mongo- loid jellegű alakja, az ú. n. ,,rjc'isan'f-típus e szempontból is fontosabb. Bár körvonalai még nagyon elmosódottak, máris több bi- zonyíték szól amellett, hogy a mai magyar nemzettestben a székelyek és palóco—k kö—

zött, a multban pedig a honfoglalók és az avarok között előfordul.

Az alpi rassz, melyre a kisközepes ter- met, rövid, kerek fej és arc, rövid tömpe orr, zömök alkat, barna haj és szem jel- lemző, a hazai és külföldi szerzők nagy- részének szemében jó ideig úgy szerepelt, mint a keleti elemeit elvesztett mai magyar- ság legjellemzőbb típusa. Kollmann ,slmég inkább Eugen Fischer szerintx'a honfoglaló magyarok ugyan mint mongol törzs jöttek Európába, a középeurópai lakossággal azon- ban annyira átitatódtak, ,hogy őrsi, keleti rasszelemeik abban teljesen 'feloldódtak s legfeljebb egyes (péld—ányokban, mint vissza- ütések, mutathatók ki; Ripley a mai ma- gyarságot az őseurópai alpi rassz'al tartja azonosnak s szerinte at'finn—ugor elem a

honfoglalókban s'em'igen' volt több" 1/8-nál.

Ripley-t követte Lenhossék Mihály is, aki azt hangoztatta, hogy,,a mai magyar em—

ber típusában hiába keressük az ázsiai vagy mongólóid, vonást, mert egészen európai

jellegű az (S" alig különbözik az ausztriai né-

metétől." 'A francia Montandon meg egye-

nesen azt mondja, hogy ,,a magyarok, leg- alább ma, az alp-arménienne rassz alpi (cé- venole) ágába tartoznak." Lássuk mármost

^{ff: ,, f ;}

1 la. 1 /b.

Eszaki tipusú magyar férfi Eszaki típusú magyar férfi

Homme hongrois de type nordigue Homme hongrois de type nordiclue

2/a. 2/b.

Mediterran típusú magyar férfi Mediterran típusú magyar férfi

Homme hongrors de type médlterranéen Homme hongrois de type méditerranéen

3/a— 3/b.

Alpi tipusú magyar férfi Alpi típusú magyar férfi

Homme hongrois de type alpín Homme hongrois de type alpin

mit bizonyítanak az .élő magyarságon vég- zett,,vizsgálatok és a honfoglaláskori sírok—

ból—: előkerült koponyák. , vi Aizrkétségtelen, hogy a mai magyarság

zöme határozottan rövidfejű (brachyce—

phal). A mesodolichocephal—ia —11%-os

gyakoriságával szemben ugyanis a rövid-

fejűség különböző csoportjai 8970 -0rs együttes gyakoriságot tüntetnek fel, úgy, hogy 40%

esik a Szorosabb értelemben vett rövid- fejűségre és 4970 a túlrövidfejűségre. A mai magyarságra 2432 felnőtt férfi méretekalap—

ján kiszámított közép koponyajelző: 8549 is nagyon közel esik az alpi rassz átlagos jelzőjéhez (85 86). Ha azonban a testma—

gasságot is figyelembe vesszük, kiderül, hogy a mai magyarság átlagos termete (167'02) lényegesen magasabb, mint az alpi ra'sszé (163 cm) 5 a mai magyar nem- zettestben jóval több úgy az igen alacsony, mint a nagyközepes és határozottan magas- termetűek száma. További felvilágosítással szolgál a szem, haj és bőr szine, melynek adataiból megtudjuk, hogy a világos komp—

lexió, országos átlagban körülbelül '40%'—ban

fordul elő; Tehát a rövidfejűeknek majdnem a fele világos komplexiójú lévén, ezek sem- miképpen nem tartozhatnak az alpi rasszba.

De a koponyaalak tüzetesebb vizsgálata ar- ról is felvilágosít, hogy a barna kom—

plexiójú rövidfejűek szintén két csoportra oszlanak. Egy részükön, még pedig a na- gyobb részükön, a nyakszirt lapos (plano—

occipital), más részükön pedig a nyaklszirt

domború (curvooccipital). Ezek alapján az

alpi rassz gyakoriságát a mai magyar nem—

_ , zettestben nem teszem többre 15%—nál. Vi—

dékek szerint természetesen ez a gyakoriság nagyon változik: így azt tapasztaljuk, hogy városokban, főleg az iparos-- és munkás- dá'itályban, sokkal gyakoribb, mint a falusi fölütnív'előlakosság között. Utóbbiak között viszont—ott szembeötlőbb, ahol szláv vagy délnémet (sváb) telepítésekkel van dol- gunk. Az alpi rassz nagyrésze tehát két—

ségkívül telepítés útján jutott hazánk terü—

letére és a magyar nemzettestbe. Gyakori- sága általában a [Dunán túl jóval nagyobb, mint az Alföldön, vagy Erdélyben. A Dunán túl egyfelől a Duna, másfelől az osztrák határ felé észleljük gyakoribb előfordulá—

sát. Emellett a gyakoriságnak déli irányban való, bár csekélyebb arányú növekedését is észleljük. Szembetűnő az alpi rassz gyako—

risága a városi értelmiségi osztályban. Meg- van a főnemességben, köznemességben is, főleg olyan családokban, amelyeknek már

__. 341 _

':1939 a neve is elárulja idegen eredetét. Az alpi rasszjellegűek legnagyobb része tehát nem eredeti alkotó eleme a magyar nemzettest—

nek, hanem később bevándorolt elem. Er—

ről győz meg bennünket a honfoglaláskori magyar csontvázak tanulmányozása is. A mai magyarság 89%-ával szemben ugyanis

a honfoglalók között mindössze 5570 kü—

lönféle rövidfejű rasszelem található, amely- nek csak egy kis töredéke esik az alpi rasszra. Mindezek alapján azt kell monda—

nunk, hogy az alpi rassz, noha ma eléggé elterjedt,.mégsem eredeti, 5 így nem lénye—

ges rasszeleme a magyarságnak, hanem leg—

nagyobb része utólag, lassú beszivárgás—, telepítés és összeházasodás útján került a magyar nemzettestbe.

Nyilvánvaló ezek után, hogy a magyar nemzettest rövidfejű elemei nagyobb részé- nek eredetét nem az alpi, hanem más rövid—

fejűrasszok körében kell keresnünk. Ilyen pedig kettő van még Európában. Az egyik a mérsékelten rövidfejű, Világos kom'plexiójú, de kisközepes termetű és zömökalkatú kelet- balti vagy keleteuropid rassz, a másik pedig a nagyfokban rövidfejű, magastermetű, sötétszínű, keskenyarcú, nagyorrú, lecsa- pott nyakszirtű dinári rassz.

A dinári rassz a magyarság faji összeté- tele szempontjából az összes eddig tárgyal—

taknál aránytalanul fontosabb. Már maga az a tény, hogy egyfelől a mai magyarság- nak 63%—a nagyközepes és magastermetű', 49%—a túlrövidfejű (hyperbrachycephal), 40%—a barnaszemű, 50%-a barnahajú, s másfelől, hogy hazánkban délfelé haladva, a termet mindinkább magasodik, a fej rö—

vidül, az arc és agykoponya magasodik, a szín sötétül, eléggé igazolja a dinári rassz- nak 'a mai magyar nemzettestben való nagy szerepét. Valóban a dinári rassz hazánk minden részében elég nagy százalékban for-' dul elő. A Dunántúlon és az Alföld déli ré—

szein gyakorisága néhol ,a 30—35"; —0t is el—

éri, A nagykunoknak, jáiszoknak, hajdúknak egyik fő rasszeleme, de gyakori a palócok kö—

zött s az erdélyi magyarságban is. A földmí—

velő parasztságsfőleg a kisgazdák között jó—

val gyakoribb, mint a városi lakosságban, de nem ritka a középosztályban, köz- és fő—

nemességben sem. Erdélyben és Somogy déli részén s meg inkább Göcsejben és He- tésben tetemes a szőke 'dináriak (a Lebzel—

terafél-e norische Ras—se) száma. Országos át—

lagban a dinári rassz gyakoriságát 20%—ra becsülöm. . _. , — ,

. Kérdés mármost, vajjon eredeti alkotó—

4. szám

aleme-e a magyar "nemzettestnek 'a dinári rassz, avagy csak később vándorolt be. Hi- teles honfoglaláskori sírok tanusága sze- rint (Székesfehérvár-Rádiótelep) a dínári rassz már ahónfoglalók köZött is megvolt, gyakorisága azonban, amennyire az eddigi leletek alapján következtetni lehet, nem le-

hetett több 5—46%-nál. Dinári rasszelem

azonban már a'honfoglalás előtt is kimu—

tatható hazánkban, mégpedig legfőképen a Tisza—éDuna közén. Az ú. n. jazyg- szarmata sírok'c'sontvázai között (Csongrád, Szentes, Szeged, stb.) feltűnően sok a dina- ridtipusú koponya, magas termettel kap- csolatban, amiből joggal arra következtet- hetünk, hogy a régi jazygoknak a dinári rassz egyik fontos rasszelemiik volt. Hogy azonban ebből mennyi maradt meg a hon- foglalás idejéig s mennyi olvadt be a ma- gyar nemzettestbe,' arra eddig nincsenek hiteles adataink. Bár aligha véletlen, hogy főelterjedése már akkoris a Tisza—Duna közé esett.

Nagyon érdekes eredményre jutunk azon- ban, ha egyfelől a honfoglalók és a mai ma—

gyarság szomatikus bélyegeit, s másfelől a különböző századokból előkerült csontvá- zakat összehasonlítjuk. Kiderül, hogy az átlagos termet századról-századra növeke- dik, a koponya fokozatosan rövidül és ma- gasodik s a laposnyakszirt és erősen fej—

lett orr gyakorisága növekedik. Különösen nagy a különbség e tekintetben a mohácsi vész előtti és utáni temetők emberanyaga között. A kiskunhalasi kuruc csontvázak között pl. már feltűnően sok volt a dinarid jellegű koponya. Mindezek kétségtelenné teszik, hogy a dinári rassz már eredetileg is alkotó része volt a magyar nemzettest- nek, noha tömeges elterjedése csak utóbb történt, mégpedig kisebb részben a mongol- dúlás után, nagyobb részben a törökhódolt—

ság alatt és után. Benyomulási iránya leg- főkeépen délről északkelet felé mutat. Azon—

ban, hogy a magyar nemzettestnek már eredetileg is milyen fontos rasszeleme lehe—

ttett, kiderül, ha az Árpádok családját vesz—

szük szemügyre. Anonymus azon adata pl., hogy ,,Maga pedig Álmus ékes, de barna- ábrázatú, fekete, de nagyszemű, magos és karcsú termetű vala, keze-i tömérdekek és ujjai hosszak valának", tipikus diniári rassz- leirás s amennyiben hiteles lenne, azt bizo—

nyitaná, hegy a dinári rassz már Árpád

családjában is képviselve volt. De ettől elte—

kintve is, dinári rasszjellegről tanuskodik a későbbi árpádházi királyok némelyiké—

— 342 ——

₁₉₃₉

nek a forrásokban ícsak odavetőleg említett szomatikus bélyege, továbbá Szent László állítólagos hermája .s legfőképpen Béla ma- csói hercegnek a Margit—szigeten kiásott hi- teles csontváza; Gyakran szerepel a dinári rassz a régijmagyar főúri családokban is.

Kétségtelen tehát, hogy amai magyar nem- zettest dinári tipus-ainak egy, része ősi ma—

gyar örökség, más része honfoglalás előtti maradvány, nagyobb része azonban a tatár

és török idők alatt bevándorolt. Ma külön—

ben a dinári rassz a magyarság egyikszép—

ségideálja is. Amikor az ember egy-egy'f'ag luban megkérdi, hogy kit tartanak ott a legszebb, legtipikusabb magyar embernek, gyakran dinarid típusokra esik a választás.

Ilyen, volt többek között gróf Apponyi Al—

beort is.

A mérsékelten rövidfejű, kisközepester—

metű, alacsony, széles, kissé laposarcú, fénytelen világosszemű, hajú és bőrű, tömpeorrú, zö—mökalkatú keletbalti vagy mint ahogyan Eiclcstedt nevezi, keleteuro- pid rassznak amagyar nemzettestben való jelenlétére s a legtörzsökösebb magyarság—

gal való szoms kapcsolatára a legrégibb hi- teles leírást Bél Mátyásnak a csallóközi ma—

gyarokról adott jellemzésében találjuk. Ó

ezt a ,,zömök, alacsony testalkatú, szürkés—

kék szemű, a napsütés megszokásától sötét arcszínű", tehát jól barnuló tipust tartotta a leg ,,fajbélibb'C-nek. Kollmann bázeli ari—, tropológus volt azonban az első, aki a kelet- balti rasszt a budapesti egyetemi anatómiai intézetben 1876-ban vizsgált koponyák alapján, mint ,,chamaeprosop brachyce- phal"—típust, tüzetesen leirta s a magyar nemzettestben való nagy szerepére a figyel—

met többizben (1881, 1.889) nyomatékosan

felhívta. *

,,Amennyire az én összehasonlító ko—

ponyavizsgálataim kiterjednek, ——- irja Koll—

mann 1881-ben —— az a finnországi cha—

maeprosop brachycephal alak, amelyet a ,,tavasztföldi" ethnikai név alatt ismerünk.

azonos Magyarország chamaeprosop rasz- szával . . ." És—hogy. ő is a magyarság egyik ősi raszelemét benne látta, kiderül abból, amikor ajtovábbiakban azt írja, hogy ,,bizony—ára jóval előbb, mielőtt még a ma gyarok' ethnikai összetétele az ő őshazájuk- ban befejeződött,.vették fel magukba ezt az egy _másik rasszból levált: tagot."

,,Ilyen körülmények között —— irja to- vább Kollmann -4— a két, egymástól messze fekvő nép antropológiai rokonsága vélemé- nyünlk szerint nem a nemzetre mint egészre,

4/a. 4/b.

' ' ' ' ' ' ' ' ' ' ' magyar lány

Dman t1 usu ma ar lan Dman tlpusu _ _

Jeune fille hoggroise degtgrlpe dinarxílgue Jeune tllle hongronse de type dmangue

5/a. 5 /b.

Keletbalti típusú magyar_nö Keletbalti típusú magyar nő

Femme hongroise: type est-balhgue Femme hongroise: type est-baltigue

6/8. 6/b.

Taurid típusú magyar férfi * Taurid típusú magyar férfi

Homme hongrois de type tauridien Homme hongrois de type taurídien

4. szám ,

hanem annak csak egy bizonyos töredékére terjed ki,. . . Az összetett magyar nemzet- tesstnekcsupán ezen egyetlen tagjára vezet- nhető,_vissza és korlátozódik tehát a finnek- kel Naló névrok-onsávg. Finnország többi rasszai közül, —— amennyire crani-ológiai és szomatológiai sajátságaiik Viz-Chow és Re- tzius által ismeretesekklé lettek —- egyik sem hasonlít amsa rasszokhoz, amelyek a ma—

gyarok között előfordulnak."

Még érdekesebb, hogy Kollmann ezt a rövidfejű-szélesaroú magyar típust, korpo- nyában is, s a koponya alapján élőarcban is megraijltatta, mégpedig nem kisebb em- berrel, mint az akkoriban Münchenben élt Benczur Gyulával, s legjellemzőbb vonások gyanánt a rövid, pisze o—rrt, a kiálló járom- csontokat és járomívet, a fej és alsó arc vaskosságát, szélességét emeli ki rajta. Va- lóban úgy a koponya, mint az annak alap—

ján megrajzolt élő fej, annyira jellemző képviselője 'a keletbalti rassznak, hogy azt jobban megrajzolni, mai tudásunk alapján is, aligha lehetne. Ez egyúttal nemcsak Koll—

mann nagyszerű szemének, hanem annak isfényes bizonyítéka, .hogy ez a típus Ben- cz'ur Gyulának, a nagy magyar művésznek lelkében szülőföldjéről, Nyíregyházáról, mint haz-ai emlékkép élesen élt, s hogy a klözhit szerinti ,,magyar típusúnak alapját a tapasztalatok alapján agyvelőnkben meg—

maradt emlékkép alkotja.

A tősgyökeres magyarságnak a keleti finekkel való antropológiai rokonságát, sőt eredetileg megvolt azonosságát xmég részle—

tesebben bizonyította és még energikusab- _; la§n hirdette Winkler H. boroszlói profesz—

szor, aki 1884. óta többízb—en alaposan meg- i'gyelte az alföldi magyarságot.

Még 1890-ben Finnországba utaztam

——irja Winkler —— azzal a meggyőződéssel hogy ott egyáltalán nem, vagy csak alig fo- gok hasonlóságot találni a külső típusban az_ Alföldről előttem évek óta jól ismert alakokkal és az eredmény az volt, hogy szinte az Összehévesztésixg ama bizonyos személyeket véltem látni, akiket Szegeden, Debrecenben, Kecskeméten vagy valahol másutt az Alföldön megfigyeltem; sőt ez annyira ment,, hogy különböző jellegzetes típusokat, akik Magyarországból teljes vi- lágossággal lebegtek szemeim előtt, mint- hogy sokáig és sok példányban megfigyel- tem őket, épp oly gyakran és épp oly kife- jezetten Finnországban is megtaláltam."

Winkler fejtegetéseit magyar nyelven

——-343——— 1939

1902-ben Semayer Villiballd ismertette, kri- tizálta, sőt több állítását kétségbe is vonta.

Kri'tikáját azonban ő is azzal volt klényteA len végezni, hogy hajlandó Winklerrel együtt a magyarság egy részének finn-ugor vérűségét elfogadni, ,,de csak úgy, ha ezt akár a saját, akár a mások szakszerűen megejtett, ezrekre menő fölvétel-ei igazo—l- nák."

Azóta rendelkez—ünk ilyen ezrekre menő vizsgálati adatokkal is és ezek alapján iga—

zat kell adnunk Winklernek. Ál'lítását mai

ismereteink alapján úgy form-ulázlhatjuk.

hogy a keleti finnek leg—főbb riasszeleme, a keletbalti vagy kele'teuropid rassz, a ma—

gyar nemzettestnek is egyik legfontosabb és legősibb rasszeleme.

Ha nem tekintünk mást, csupán a vilá- gos szem—hajszínnek közel 40%—os s a hosszú- és k-özépfejűségnek 8-—11%—os gyakoriságát, már ebből nyugodtan arra klövtetkeztethetünk, .hogy a rövidfejűek nagy- része világos komplexiówval kapcsolódik s így tetemes keletbalti elemnek kell lennie a mai magyarságbanyHa az említett hosszú—

és középfejűek mind szőkék 'és kékszemű—ek, tehát nordicus rasszjellegűek volnának, ak—

kor is több mint 2()% rövi—dfejű, szőkehajú.

és kék-szürke szemű egyénnel kell számol- nunk. A rövid fej és világos kompl'exió pe- dig együtt nyilvánvalóan túlnyomórészt a kelett-balti rasszra utal. Aligha tévedek tehát akkor, amikor a keletbalti rassz szerepét a mai magyar nemzettestben országos átlag—

ban legalább 20%-ra becsülöm. Sőt mind—

járt itt megemlítem, hogy a világos szem- haj- és bőrszín nagy gyakorisága alapján valószínűnek tartom, hogy az északi és kelet- balti rasszon kívül még más világos kom- plexiójú rasszelemnek is kell lennie a ma- gyar nemzettestben.

Ha a kisközepes termelnek, mérsékelten rövid fejnek, világos sz—em- és hajszínnek, alacsony, széles arcnak, homorú hátú ki- csiny orrna-k együtt-es elterjedését megfigyel- jü'k, azt tapasztaljuk, hogy bár az ország- nak minden részében elég nagy százalékban fordul elő, mégis leggyakoribb az Alföld

északi és északkeleti részében, főleg Nógrád Heves, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Zemp- lén megyékben, a Jászságiban, Erdélyben.

a Dunántúl északnyugati és délnyugati ré- szén, így Zala, Győr és Komárom megyék- ben 5 a Csallóközben. A palóc vidékeken, Szabolcsban néhol, kisebb foltokban gyako—

risága 50—6'O%-ra is felemelkedik. Legike-

4, 'ezám

vesebb keletbalti rasszjellegíi egyént a Kun- ságban és az ország déli határa felé talá—

lunk. Általában az Alföld peremei felé s

dlélrről északna, valamint keleti és északkeleti

irányban gyakorisága mindinkább növeke- dik, délfelé ellenben fogy. Elterjedése tehát ellentétes irányú a dinári rasszal. A hegyes, dombos vidéken arányszáma nagyobb, mint az Alföldön. Megvan a köznemességben épúgy, mint a főnemességben, a művelt osztályban épúgy, mint a városi munkásság és *a vidéki kisgazdák között, mégis a fel- sőbb társadalmi rétegekből lefelé haladva, mlind gyakoribb lesz. Ebből, valamint tab- hól, hogy északi szláv telepítésű helyeken és ilyen eredetű családokban gyakorisága na- gyobb, valaki könnyen arra a következte- tésne juthatna, hogy talán a keletbalti rassz elterjedése hazánkban újabbkori és idegen eredetű. Ennek ellentmond azonban az, hogy egyfelől tősgyökeres magyar családok- ban és területekenis igen nagy százalékban jelentk-ezik s másfelől, hogy ugyancsak nagy százalékban megvolt már a honfog- laló magyarok között is. A honfoglaláskori pogány magyar síroknak (Székesfehérvár, Kenézlő, Eger, Csepel stb.) is egyik jelleg—

zetes ras-sz'alakja s gyakorisága a honfogla—

lók között, úgy látszik, egyik törzsben jó- val nagyobb volt, mint a másikban. Az ed—

digi honfoglaláskori termetőik tanusága sze- rint gyakorisága északkeletfel—é növekedik s egészen gazda—g sírok-ban ritkábban fordul elő, mint közepes gazdagságú, vagy szegé- nyebb sír-.okban Viszont az egészen sze—

gény, nem jellegzetes, vagy szolganépségre valló temetőkben is ritka. A honfoglaló ma- gyarság azonban már itt is talált bizonyos mennyiségű keletbalti rasszelemet, főleg az avarok maradwányaiban, amint azt az üllői, kiskőrwösi, fűZifől, bakonykoppányi, ősküi, keszthelyi .stb. avar temetők csontvázanyaga

bizonyítja. Hogy az Ánpádok családjában is

képviselve volt, arra többek között Anony- mus szavaiból k'övetkeztethetünk, aki azt

írja, hogy Álmos örökösévé lőn fia ,,Zulta,

atyjához erkölcsre hasonló, termetre külön- böző, mert Zulta vezér kissé selyp és, fehér—

bőrű, lágy sárgahajú, középtermetű vala."

Pontosabb jellemzést a keletbsalti rasszról nem is' kívánhatunk. Ezek után az is nyil- vánvaló, hogy a mai magyar nem'zettestben lévő keletbalti rasszelemekk-étfiéle eredetűek.

Egyrészük a honfoglalás után különböző időben főleg északról betelepített és beszi—

várgott, más, mégpedig tetemes részük azon--

—3.44—i—_ 1939.

ban 'kétségtelenül honfoglaláskori, tehát törzsökös magyar. Kétségtelen,—, hogy a ke—

leteuropid nassz a magyar nemzettestnek nemcsak számban egyik legnagyobb, de fontosságban és ősiség tekintetében is egyik legjelentősebb rasszeleme s az eddiginél sokkal nagyobbarányban és több joggal tarthat igényt a,,rnagyar típus" jelzőre.

A mai magyarság nagyfokban rövidfejű elemei egy részénél feltűnik azonban, hogy azok nem oly magas terinetűek, mint a di- náriak, homlokuk inkább , kissé rézSutos, nyakszirtjük kevésbbé lecsapott,rálluk pedig, kissé visszahúzott. Ezek a din—árival rokon) előázsiai vagy taurid rassz maradványai.

Bár az ország minden részében megtalál- ható, mégsem játszik nagyobb szerepet a magyar nemzettestben. Leggyakoribb még Erdélyben, elsősorban a megmagyaroso- dott örmények azután a székelyek, csán—

gók és erdélyi magyarok között, ahol gya—

korisága egyes vidékeken a 10—15%—ot is

eléri. De meg van az Alföld déli szélén, a Nagykúnságban, a Dunántúl déli részében,

főleg Szekszárd környékén. Észak felé ha-

ladva mind ritkább lesz. Egészen szórvá- nyosan előfordul a fő— és köznemességben is. Gyakorisága országos átlagban alig ha-

ladja meg a 4—5%—ot. A régi sírok csont—

vázainak tanusága szerint az előázsiai rassz képviselve volt hazánk területén már a multban is, gyakorisága azonban akkor se igen volt nagyobb a mainál. így megtalál- juk az árpádkori és honfoglaláskorima- gyar sírokban s korábbi időből az avar (pl.

Gátér) és főleg a jazygszarmata temet§k- ben. Az előázsiai rassz képviseloi azgn nálunk a legritkább esetben el durva,;Égi!- pusúak mint aminők Keleten aihatók

Már 1910—ben kimutattam, hogy" ma- tyók között férfiaknális, de még mkabb a nőknél, gyakori a rendkívül szeles, lapos pofacsont, az erősen benvornott, lapos, szé- les orrgyök, a széles orrCimpa, a mon—

golredőre emlékeztető szemállás, arány — lag kicsi szem, sárgás, barna szem—

és hajszín, alacsony termet. 1921- ben pedig arra hívtam fel a figyelmet, hogy az Alföld keleti és északkeleti szélein, még inkabb a' Kis—Alföldön és a Dunántúl

egyes helyein tömegesen, másutt szétszórva nemcsak mongolszerű (mongoloid), hanem

határozottan mongolid azaz a mongol

rasszkörbe tartozó vonások is tapasztal- hatók. Azóta Végzett vizsgálataim és gyüj—

tött adataim e Véleményemben méginkább

megerősítettek. Kiderült, hogy ilyen, több-

7/a. 7/b.

Mongolid típusú magyar nő Mongolíd típusú magyar nő

Femme hongroise de type mongoligue Femme hongrmse de type mongollaue

8/ . 8/b.

Alföld típusú magyar f_érfi Alföld típusú magyar nő

Homme hongrms: type ,,Alfold" Femme hongroise: type ,,Alföld"

9/a. 9/b.

Alföld típusú magyar nő Alföld típusú magyar nő

Femme hongroise: type "Alföld" Femme hongroise: type ,,Alföld"

/4.f*Szám —2*345— ——

k'eVesebbvif'bélyeg" tekintetében* mongolid jellegű egyének szórványosan az ország

minden részében s minden társadalmi ré- tegébenelőfordulnak. Néha már az első szempillantásra feltűnnek lapos arcukkal, kiállówjáromtájukkal, befelé lejtő szemne—

siikkel, lapos, széles orrgyökükkel,. egy—

—mástól távol álló mandulavágású szemük- kel, sárgás bőrükkel, ritkábban felső szem- héjuk ú.n. ,,niongolredő"-jével. Szinte azt hiszi az ember, hogy nem magyarokkal,

hanem valóságos kínaiakkal, tunguzokkal,

japánokkal, kirgizekkel stb. van dolgunk, annyira felhalmozódtak bennük és olyan kirivóak a mongolid bélyegek. Ezek több—

nyire igen csúnya típusúak is s valóságos visszaütések a belsőázsiai rasszra. Máskor meg alaposabb vizsgálatra van szükség, hogy a mongolid rasszkeveredest észreve- gyük, mert az csak egy-egy domináns jel—

legben nyilvánul meg.

Ezeknek a mongolid típusoknak fő fészke hazánkban a palócság. Nógrád me—

gyében Balassagyarmat környékén Örhal—

mon, Nagylócon, Rimócon, Kazáron, Kis- kürtösön, ÉHugyagon; de * Heves. megyében is, Eger vidékén, eklasznoson; , Hont megyé-

ben Bernecén,.j/Nagycsalomján— s Borsod megyében Mezőkövesden,— Tardon, Szent—

istvánon , "különösen sok ilyen mongolid arccal találkozunk, úgy hogy itt egyes köz- ségekben gyakoriságuk 20—25% -ra is fel—

emelkedik. A Palócságból kiindulvaa man- golid arcok gyakorisága mind ritkább lesz.

Érdekes azonban hogy az ország más vi—

dékein is, ahol csak palócos nyelvjárással találkozunk, egyben feltűnik a mongolid

arcok nagyobb gyakorisága is. Úgy látszik

tehát, hogy a hazai mongolid típusok egy része és a pfallócság között bizonyos szoro—

sabb kapcsolat van

A mongolid típusok másik — bár az előbbinél kisebb gyakoriságú _— elterjedési központja _ a Dunántúl északnyugati része, pontosabban Győr, Moson, .Sop- ron megyék területe, beleszámítva a csallóközt is. Az itteni mongolid ar- cok azonban részben eltérnek a palócok között leggyakrabban található típusok- tól. Az arc itt kevésbbé lapos, inkább

magas,, mint széles, a homlok alacso- nyabb gyakran reZsutosan. hátrahajló, az orr is nagyObb', a járomtáj feltűnően durva jellegű. Ettől a területtől délre, keletre és nyugatra és északra haladva a mongolid arcok iszáma" általában ritkul.

Kivételt alkot "Fejér megye sárbogárdi

északkeleti

ahol is—

járása, része és

Veszprém megye ' Baranya déli része—,

'met több mongolid tipussal találkozunk.

Ezenkívül a Dunántúl más részeiben is elő—

fordulnak azonban szétszórva mongolid arcok, sőt úgy látszik egy—egy közSégben szembetűnően nagyobb gyakoriságban, mint másutt. A magam részéről eddig úgy látom, hogy a mongolid típusok dunántúli elterjedese az avaroknak ma már egész csomó hiteles temetővel igazolható egykori lakóhelyeivel áll szorosabb kapcsolatban.

A mongolid típusok harmadik elterje—

dési foltja a Jász—Kunság. Itt megint inkább rövidfejű, alacsony, széle'sarcú mongolid típusokat találunk; Gyakoriságuk azonban már jóval kisebb, mint a Palócságban és .a Dunán túl volt.

Van végül a mongolid típusoknak egy negyedik területe is a magyarságban, s ez a Székelyföld. Már egész sereg olyan székely emberrel találkoztam, akik a mongolid rasszkeverede'snek erősebb vagy gyengébb, de kétségtelen nyomait viselték magukon.

Ezek a mongolid székely típusok azonban inkább a dunántúli, mint a palócsági mon—

gol típusokkal kapcsolódnak.

Ami már most az ország különböző vi-

dékein található mongolid típusok össze- hasonlítását illeti, megállapíthatjuk, ,hogy a magyar nemzettestben kimutatható mon—

golid elem nem egységes, hanem több egy- mástól jól elválasztható típusra különül, amelyek nem egy ugyanazon mongolid rasszelemnek különböző irányú keveredési formái, hanem már eredetileg, a mongolid 'rasszkörön belül is különböző rasszalakok.

Kimutatható pl. egy rövid, kerekfejű, alacsony, széles, laposarcú mongolid típus, amely főleg a palócok es kunok között for- dul elő. Ugyanott, de a Dunántúlon is, talál—

kozunk egy közepesfejü, keskenyebb, maga—

sabb arcú mongolid tipussal E mellett, fő- leg a Dunán túl, de a palócok között és a Kunságban is, van egy nagy agykoponyájú, alacsony, széleshomlokú, nagy, szélesarcú mongolid típus, feltűnően erősen fejlett )já—

romtájjal. Ez a típus dominál pl. kiváló szinművészünk Kiss Ferenc arcában is. Egy negyedik mongol típus viszont aránylag kicsiny agykoponyájú, keskenyhomlokú és kissé prognáth arcú. Nem kerül nagy fáradságba, hogy e négy mongolid típust a mongolid, rasszkörnek négy fő rasszalakják val (szibirid; szinid, tungid— ést palaemon—

golid) 'azonosítsuk. Bár ezen mongolidítíí-

4; 1 szám

pusok egyike, másika bizonyos vidékeken feltűnő, nagy számban felhalmozódi—k, ,or-t szágos átlagban a mongolid rassz gyakor-i—

ságát a magyar nemzettestben nem igen

tehetjük többre 4—_——5% —nál.

Kérdés már most, mi az eredetük és jelentőségük ezeknek a mongolid típusok- nak a magyar nemzettestb-en. Többen hir- dették a legújabb időkig, hogy a magyar- ság eredetileg mongolfaju volt s csak többszöri rasszkeveredés által vesztette el eredeti mongol—id jellegét. Ebben a kérdés- ben perdöntők a honfoglaláskori magyar csontvázak. Már pedig ezek tanulmányozá- sából kiderült, hogy a honfoglalók között a tiszta mongolid rassz alig egy—két per—

centben volt képviselve. Leggyakoribb még a szibirid rassz, annak is főleg u. n. európa—

szibirid alakja, amely jellemző módon az ugorok között található. A magyarság tiszta mongolid fajiságáról beszélni tehát tiszta fantázia, amely ellenkezik a rendelkezésre álló hiteles adatokkal. Ezek szerint a mai magyar nemzettestben szereplő mongolid típusok legnagyobb részét nem származtat- hatjuk a honfoglalóktól. Ellenben magya- rázatot nyerünk eredetükre az avarkori csontvázakban. Egész sereg avarkori te—

mető bizonyítja ma már, hogy az avarok egyes törzsei és vezető rétegei csaknem tiszta mongolid rasszjellegűek voltak. Mi- sem valószínűbb tehát, mint az, hogy a mai magyar nemzettestben szereplő mongolid elemek nagyobb része beolvadt avar ma—

radvány. Ez annál valószínűbb, mert egy részük ma is főleg azokon a területeken található, ahol egykor avarok és besenyők éltek.

Ha a magyar nemzettestben eddig ki- mutatott europid és mongolid ra—sszelemek valószínű átlagos gyakoriságát összeadjuk, kiderül, hogy még közel 3096 gyakoriság marad fenn olyan nem mongolid rasszele—

mek számárapa'minőkről eddig még nem szóltunk. A fentebb elmondottakból azt is tudjuk, hogy ennek a rasszelemnrek túlnyo- mórészt barna komplexiójúnak, rövidfejű—

nek és közép körüli, vagy mérsékelten nagyközepes termetűnek kell lennie. Ilyen az europid és mongolid raSszkör széles érintkezési határán keletkezett, legnagyobb tömegben ma is ott élő ú. n. turanid rassz.

A turanid rassznak külön rasszalak gyanánt való felismerése és határozottabb körvonalú leírása Dem'ker—re megy vissza, aki jellemzövonás gyanánt kiemeli. a fe—

héres sárgás bőrszínt, az egyenes hajat, a

-——346——

közepes termetét, a rövid agyko anyát, az egyenes orrot, a sötét színkomp exiót. De—

niIcer ,,raceturcotartarekf, Haddan ,,race Turki' néven nevezi s legfőbb képviselőit az ujgurokhan látja. Már Hölder beszélt ugyan ,,turáni rassz -,-ról ez azonbanl kább a mai alpi rassznazk felelt meg. A nlév mai' értelemben való használata tulajdon- képen Ivanovszkyval kezdődik., , Régebben tévesen a mongol rassz egyik ágának tar—

tották ma azonban a szerzők legnagyobb része az europidek közé sorolja. Montan—

don és Keith s jórészt Eickstedt— lis, tipikus közti alaknak tartják, amely az'europid és mongolid r-asszkör érintkezési határán a mai mongolidek differenciálódása előtti időkben keletkezett. Néhány jórészt—tura- nid jellegű ethnikai csoport embertani—bé—

lyegein-ek megismertetésében szerepe voltán magyar származású Ujfalvy Károlynak is.

A turanid rasszt sok szomatikus, vonás köti az előázsiai rasszhoz, főleg annak ahhoz a kifinomodott változatához, ame- lyet a kaukázusi avaroknál, georgiaiaknál, lezgieknél találunk. Tehát kétségkívül az europid rasszkörhe tartozik s a mongolid rasszkörnek csak egészen halvány emlékei észlelhetők rajta. Ha Den—iker leír—ását most még megtoldjuk azzal., hogy: testalkata kecses, mozgékony, arányai szépek, törzse mérsékelten hosszú, végtagjai inkább rövi- dek, koponyaj—elzője 84—85 körül, hom—

loka domború, széles, a nyakszirt rövid, de nem lapos, arca nem nagy, alakja az ovális és lekerekített négyszög között, elölről azonban kissé lapos jellegű, szemei arány;

lag kicsinyek, szemöldöke alacsony, szája és álla kicsi, testmagassága 166—167 em körül, —— akkor előttünk áll az ázsiai leiras nomád török—tatár népek legjellegzetesebb típusa. Elterjedés tekintetében versenyez az összes többi rasszokkal, (mert Szibériá- tól Oroszországon keresztülrmélyen be Kö—

zépweurópába, sőt egészen FranciaOrszágig, s északról le Indiáig, Perzsiái'g és a Bal- kánig kisebbnagyobb szazalékban minde- nütt megtalálható. HaZánkban a turanid rassz először a hunokkal és avarokkal va-

lamint a Jazyg—szarmatakkal majd később

a honfoglalómagyarOkkal és kunokkal ke—

rült be nagyobb tömegben. Az akkori rö- vidfejii elemek legnagyobb része a turanid és keleteuropid rassz között oszlott meg. A honfoglaló ,magyaroknak, a sírleletek ta—

nusága szerint, vezető rétegét alkották s ma is a színmagyar területeken és a kunok köa

érteném .

_ _ W.; ; ;

zött van a legtöbb turanid rasszjellegű egyén; , :

' Ha azonban a turanid rassz hazai kép- viselőit összehasonlítjuk az ázsiai turani—

dokkal, akkor bizonyos különbségeket is találünkr. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy amíg az ázsiai turanidok különböző táj- típusai egyszer a mongolid, máskor kifeje- zetten az előázsiai rassz felé tüntetnek fel szembetűnő közeledést, a magyarországi turanidok azonban teljesen a kettő; között foglalnak helyet, oly módon, hogy a mon- golid bélyegek teljesen elhalványultak, ki'- finomodtak, európaiasodtak, amit egyfelől a mongolid talajtól való közel másfélezer éves elszakadás s e hazában nagyobbrészt rokon euro—pid alakokkal való közel ezer éves kereszteződés tesz teljesen érthetővé, s ami másfelől azt bizonyítja, hogy e rassz alapanyaga sohasem volt tiszta mongolid, hanem eredetileg is már jellegzetes közti alak volt.

A turanid nassznak ezt a hazánk föld—

jéhezkötött, egészen bizonyosan itt kelet- kezett valtozatát neveztem régebben— kau- kázusi-magoloid-nak, s ezt nevezem—újab—

ban í—,,Alföld—rassz"—nak, minthogy legjeL' legzetesebb képviselői a nagy magyar AL.

földön és a Dunántúl—találhatók. Ez egyúttal a: a rassz—típus, melyre valamennyi eddigi között leginkább reá illik a "magyar típus"

megtisztelő kifejezés, mert ez ilyen alak—

ben és főleg ilyen fiziognómiával sehol má- sutt a világon nem található. "

Ez az ,,Alföld-rassz" felel meg legin—

kább a régebbi hazai szerzők ,,törökös ma- gyar*típus"—ának, vagy legalább is azok egy részének. Átlagos testmagassága 165—

166 cm körül van. Agykoponyája nagy az akihez képest. Mindkettő alaptípusa a kissé megnyúlt, de erősen lekerekített sarkú négyszög, amelyet azonban az a gykopo- nyán jelentékenyen csökkent a homlok és koponyatető erősebb fokú s a nyakszirt gyengébb, fokú domborúsága, boltozottsága.

Arca alapjában véve benyomott kissé mon—

golotd jelliegűug yan, de megsem lapos, mert frontális körvonalat kétszer is megtöri az erősen előre domborodó járomtáj és az arc közepén jól kiemelkedő az ázsiai turani- dokénál jóval keskenyebb hr'átú, fejlettebb gyökü orr. A szem is valamivel nagyobb tágabb résű, színe kissé világosabb, inkább világos sárgásbarnába játszó. Arca piros- barna s bőrének is, szemének is jellegzetes élénk tónusa van ami arckifejezését igen barátságossá teszi. Végtagjai rövidek, kezei,

_,uf,347 *—

^{.ilmm .., . mm;—Mi n., , 'i'i}

' Tig???

lábai kicsinyek, *d'eazért dereka sem arány—

talanul-' hosszú. A legnagyobb elt-évest azon—

ban mégis a jellegzetes, teljesen európai fiziognómiája alkotja, amelyben a finom

mongoloid bélyegek inkább csak mint ér—

dekes, vonzó jellegű kuriózumok szerepel- nek. Vonásai inkább lágyak ugyan mint kemények, de azért mégis határozottaks főlegigen élénken. Arcának többnyire sa—

játságos derűs, megnyerő kifejezése van, amit ősszes külföldi leírói kiemelnekuFér—

fiban is, nőben is, határozottan szép'típus.

Amíg az alpi és 'keletbalti rassz általában kissé esetlen és primitív jellegű, a dinári és előázsiai pedig nyers, durva, erőszakos be- nyomást keltő, addig az Alföld--rassz hatá- rozottan progresszív s erőteljessége mellett—

is kecses. —

Ez az ,,Alföld-rassz a mai magyarság leg—nagyobb gyakoriságú, legelterjedtebb s legjellegzetesebb rasszeleme, amely a Tisza középső folyása körül s a Dunán túl egyes vidékein, mint Zalában, Somogyban, a Ba- laton környékén, Csallóközben, Győv megyé—

ben a 35—440f%-ot is eléri, de' gyakorisága or8zág'os átlagban is legalább 25%—ot,' sőt a hazai * turanid —maradványokat is belesza- müve—közel 30%—ot tesz ki. Tekintetbe véve azonban azt a nagy vér-veszteséget, amely—

nek nemzettestünk éppen ez az aktív rassz—

eleme állandóan, századokon át ki volt téve, gyakoriságát a honfoglalók között, vala-

mint az Árpádkorban még a mainál is na-

gyobbra, legalább 35 40%-ra becsülhet—

jük.

Hazánk különböző vidékein természete—

sen e'rassznak is szelekció útján létrejött különböző tájtípusai találhatók, amelyek részletes megállapítása és leírása a jövő ku- tatások feladata. Annyit azonban már most is mondhatunk, hogy ezek a tájtípusok egyfelől jóval szűkebb határok közöttmo—

zo—gnak s egymáshoz is közelebb esnek, más—

felől az anyarasszhoz, az ázsiai turanido—k—

hoz is jobban hasonlítanak, mint pl. az északi rassz különböző tájtípusai és válto—

zatai. Ezért van az, hogy egy—egy baskir- ban, kirgizben, tur—kménben néha szinte magyar embert vélünk felismerni. Eb—

ben a "szőke keletbalti rasszal adaeguat barna komplexiójú rasszalakban, ezekben a II. Rákóczi- és Deák Ferenc—féle arcok—

ban látta mindíg a/külföldris a legjellegze—

tesebb magyar típust, s most az antropoló- giai vizsgálatok [alapján elmondhatjuk, hogy ha a típus magyarságáról van szó,