Selvaldson, Per: Norvégia 1954. évi ágazati kapcsolatainak elemzése

' s'm'rrsz'rmm medium Fromm

1?)

Sevaldson; Per:

Norvégia. 1954. évi ágazati kapcsolatainak elemzése

(Krysslopsanalyse Lav produksjon og innsats i norske naeringer 1954.) —— 0510, 1960. Statis- tisk Sentralbyra. 614 p.

Per Sevaldson terjedelmes új könyve

a Norvég Központi Statisztikai Hivatal norvég—angol nyelvű ,,Nemzetgazdasági

Tanulmányok" sorozata 9. kötetekén't ke-

rült közzétételre. A kötet két fő részre tagolódik. Az első rész (valamivel több, mint 100 oldal terjedelemben) az ágazati kapcsolatok elemzésének általános kér-

déseivel, az ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának fő problémáival és az

adatgyűjtés és feldolgozás menetével fog—

lalkozik. A könyv második része közel 500 oldalon táblázatos anyagot tartalmaz Norvégia 1954. évi ágazati kapcsolatai—

ról.

A kötet első része —— az input-output módszer rövid általános leírása után — a norvég gazdaság szerkezetét először

2Y2 szektorra, majd 7X7 szektorra, 31X3l szektorra és végül 129502!) szek-

torra bontva mutatja be. A részletesebb

tárgyalás alapiául a. 31X3l szektorra bontott táblázat szolgál. Ezzel össze—

függésben Sevaldson az innnt—outout ana—

lízis következő felhasználási területeit

tárevalja: 1. az általános gazdasági hely- zet elemzéséhez való felhasználás, 2. niaci

elemzésnől való alkalmazás. 3. terme,- lési folvamatok szerkezetének elemzése (innut—outnut koefficiensek révén), 4. nem—

zetaazdasávi fő összefüVGése-k (imnort, bérek. foevasztás stb.) tanulmánvozása,

5. a termelés (exnortra, beruházásokra és

fogyasztásra történő) felhasználásának vizsgálata, 6. mennyiségi változások ki—

hatásainak elemzése (a végső felhasználás adott változásainak közvetlen és közve- tett kibatása az egyes ágazatok termelési színvonalára, a munkaerőfelhasználásra, az imoortfelhasználásra stb.), 7. ellátási nehézségek kihatásainak felbecsülése a

matrix szektoraiban, 8. egyes szektorok-

,ban bekövetkezett árváltozások hatásai—

nak megállapítása.

Sevaldson foglalkozik a koefficiensek stabilitására vonatkozó norvégiai tapasz- talatok elemzésével is. Megállapításai sze- rint a technikai haladás csak kismérték- ben, lassú folyamatként hat a_koeíficien- sek módosulása irányában. A norvég gazdaság technikai koefficienseinek rész- letekbemenő vizsgálata arra a tapaszta- latra vezetett, hogy legalábbis az alkalma—

zott szektorbontási fok mellett, az egyes

szektoroknál a koefficiensek változását

elsősorban a termelés Választék—összeté—

telének az eltolódása okozta. A technikai haladáshoz hasonlóan a szubsztitució (bi—

zonyos inputok helyett például árbeli megfontolások miatt más inputok alkal—- mazása) is kisebb jelentőségű szerepet

játszott a koefficiensek változásainál.

Szerző' a szúbsztitució jelentőségét el—

sősorban hazai termékek importált ter—

mékekkel, illetve vice versa való felvál—

tásában látja, rámutat azonban arra, hogy e problémakör értékeléséhez az input—

output modellhez kapcsolódó import—

elmélet felállítására lenne szükség, ez azonban még kidolgozásra vár.

A kötet az input-output elemzés konk—

rét oéldáival is szolgál. így például szá—

mításokat közöl arra, hogy a világoiaci

helyzet változásaira érzékeny papíripar exportjának 100 millió koronás csökke—

nése az összes szektorokban közvetlenül és közvetve 31 millió korona bérösszeg kiesését okozná. Ennek ellensúlyozására

az államnak például a lakásépítkezéseket

'74 millió koronával vagy más típusú épít—

kezéseket 56 millió koronával kellene fo—

koznia. Megemlíthető még a konkrét szá—

mítások eredményei közül az, hogy a nor—

vég táblázat alapján -—— s bizonyos kiegé- szítő vizsgálatokból következtetve —— az alacsonyabb és magasabb jövedelmű ré-—

tegek fogyasztásának import—hányada lé- nyegében azonos. Ugyanezen vizsgálatok szerint az elterjedt közhittel ellentétben

'az életszínvonal feltételezett emelkedése

Norvégiában nem járna együtt a magán—

fogyasztási kiadásokon belül az import-

hántyad emelkedésével.

Az első rész egyik függelékében a szerző kísérletet tesz arra, hogy az inver—

tálásban lényegében járatlan, s általában

a matematikai levezetésektől idegenkedő olvasót bevezesse a közvetlen és a közve—

tett koefficiensek összefüggésébe és ki—

számításának a lényegébe, kizárólag szor—

zások és összeadások alkalmazása révén.

Ez az ötlet kétségkívül jó szolgálatot te—

het a kérdéssel ismerkédő közgazdászok bevezetésére az ágazati kapcsolatok elem- zésébe. Hasonló példák kidolgozása és

közlése a módszer népszerűsítése érdeké—

ben Magyarországon is meggondolandó

lenne. MM

A kötet második része minden egyes szektorra vonatkozóan szöveges leírást és

három táblázatot tartalmaz. A szöveges

rész a szektor jellemzését adja meg, va—

lamint közlést tartalmaz arra, hogy a szektort részletesebb elemzésnek alávetet—

ték—e, amire igen sok szektor esetében

sor került. Az egyes szektorokra vonat-

kozóan közölt három táblázat közül az

!

122

STATISZTIKAI IRÓDALMI FIGYELÓ

első a szektor termelésének a megoszlá—

sáról, a második a felhasznált ráfordítá—

sokrólha harmadik pedig a szektor tech-

nikai koefiicienseiről tájékoztat.

Sevaldson könyve azon nem gyakori

munkák közé tartozik, amelyekanemzet—

gazdasági szerkezet általános elemzését

a részletösszefüggések vizsgálatával páro- sítják s ebben a tekintetben az input-

output módszer szerencsés alkalmazása- ként említhető. A részletvizsgálatok és a fő nemzetgazdasági összefüggések tanul—

mányozásának az összekapcsolása azon—

ban véleményem szerint a könyvben nem

általánosan sikerült. A kötet második ré—

szében az egyes szektorok tárgyalása ——

amely egyébként kritikaibb és elemzőbb is lehetne — sok esetben nem kapcsoló—

dik a nemzetgazdaság általános szerkezeti leírásához. Ezen és némely más korlátai

ellenére Sevaldson könyve kétségkívül

impozáns munka, amely igen hasznos be—

tekintést nyújt az input-output módsze—

rek norvégiai fejlődésébe, a norvég nem—

zetgazdaság ágazati kapcsolataiba és

újabb bizonyítéka annak, hogy Norvégia

a kapitalista országok között az input—

_ output számítások (s hozzátehetjük: álta—

lában a gazdaságstatisztika) területén igen

előkelő helyet foglal el.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

!

Menges Günter— Brendow Klaus!

A nemzetközi pénzügyi statisztika

kérdései

(Zur internationalen Finanzstatistik. -—— All—

gemeines Statístisches Archiv. 1960. :. sz.

97—111. D.

Szerzők előljáróban rámutatnak anem- zeti és nemzetközi pénzügyi statisztika feladatának különbözőségére. Előbbi fel—

adata az állam pénzgazdálkodásának be—

mutatása, annak belső és a magángazda—

sággal való összefonódásának ábrázolása, az utóbbié a nemzeti pénzügyi statiszti- kák nemzetközi összehasonlitása. A nem- zetközi pénzügyi összehasonlításoknál azonban antagonizmus mutatkozik, mi—

vel az állami pénzgazdaság olyan speciá—

lisan nemzeti jellegű, hogy alig talál—

ható hasonló ágazat a statisztika terüle-

tén.

A nemzetközi pénzügyi statisztika tör—

ténetének rövid áttekintésében szerzők megemlítik, hogy a pénzügyi statisztika összegezett, országos formában először Augustus császár idejében jelentkezett, a pénzügyi adatok nemzetközi összeha—

sonlitását pedig Sebastian Münster alkal- mazta első ízben (1529) az államtudomány

keretében ,,Cosmographia"—jában. A nem—

zetközi pénzügyi statisztika virágzása a XVII. század közepén az ,,egyetemi sta—

tisztika" megjelenésével kezdödött. Nem—

zetközi penzugyi statisztikai kérdésekkel ez időszakban többek között H. Coming, Schmeitzel Márton, G. Achenwall, A.

Niemann, valamint a politikai aritmetika művelői közül elsősorban William Pettu foglalkozott ,,Political Arithmetic" e. mű—

vében. Az 1955—ben Párizsban és az 1857—

ben Bécsben tartott Nemzetközi Statisz—

tikai Kongresszus kutatási programot adott az állami pénzügyek nemzetközi összehasonlitására. Ez a program csak a

későbbiek során került részben megvaló—

sításra, amikor többen is — közöttük Kő—

rösy József — foglalkoztak a költségveté—

sek nemzetközi összehasonlitásának prob- lémáival. Kőrösy a 9. Statisztikai Kong—

resszustól kapott xmegbízás alapján 47

európai és északamerikai nagyvárosra

vonatkozóan pénzügyi összehasonlítást

dolgozott ki; e munka során már talál—

kozott mindazon eltérésekkel, amelyek ma is fennállnak (például a pénzügyi fel—

fogás, a fő— és mellékköltségvetések, a té—

telek bruttó és nettó beállítása, az átfutó

pénzeszközök, a fogalmi és értékmegha—

tározás különbözősége). Az 1920—as évek—

ben az adókérdések kerültek előtérbe a

pénzügyi statisztika terén. A második

világháború után fő feladattá az eddigi ismeretek gyakorlati alkalmazása vált.

Szerzők megemlítik, hogy bár a pénz—

ügyi statisztika nemzetközi összehasonlí—

tása iránt nagy érdeklődés mutatkozik, nincs olyan nemzetközi szervezet, amely külön pénzügyi statisztikával foglalkozna.

Pénzügyi statisztikai kérdések azonban felmerülnek főként a nemzetgazdasági számlarendszer és az input—outnut kérdé—

seivel foglalkozó szervezeteknél, így töb—

bek között az ENSZ szerveknél (Statisz- tikai Bizottság, Statisztikai Hivatal, Te—

rületi gazdasági bizottságok), tudományos keretek között pedig az Institut Interna—

tional de Finances Publigues kongresszu—

sain.

A következőkben a cikk a pénzügyi statisztika nemzetközi összehasonlitásá—

nál mutatkozó problémákat a kiadások statisztikája (költségvetési statisztika), a

bevételek statisztikája, valamint az ak—

tívák és passzívák statisztikája szemszö—

géből vizsgálja. A kiadások és bevételek statisztikám nemzetközi összehasonlítá-

sáról szólva szerzők a problémát azon

négy alapelv (az egység, a teljesség, az éves időszak, az áttekinthetőség) szerint tárgyalják, amelyek figyelembevételével

a pénzügyi tudomány végzi vizsgálatait az államháztartás területén és rámutatnak