Statisztikai szótár: Pénzügyi statisztika

STATISZTIKAI SZÓTAR

Pénzügyi statisztikai?

A PÉNZUGYI STATISZTIKA a kö—

vetkező fejezetekre oszlik: 1. a szocialista vállalatok pénzügyeinek statisztikája, 2.

az állami költségvetés statisztikája, 3. .a bankok és takarékpénztárak statiszti—

kája, 4. a pénzforgalom statisztikája és 5. az állami és társadalombiztosítás statisztikája.

A szocialista vállalatok (valamennyi népgazdasági ág állami vállalatai, ipari és fogyasztási szövetkezetek, kolhozok) pénzügyi statisztikája azokat az adatokat foglalja magában, amelyek az említett vállalatok álló— és forgóeszközeinek állo—

mányát, gazdasági tevékenységük pénz—

ügyi eredményeit (nyereség—veszteség, rentabilitás), valamint fizetési és elszá—

molási forgalmukat jellemzik. A szocia- lista gazdasági rendszer pénzügyi statisz—

tikai összesítéseinek .adatforrásául az össztes gazdasági vállalatokra egyaránt kötelező (havi, negyedévi és évi) köny—

velési beszámolók szolgálnak (a kolhozok csak évi beszámolót adnak).

Az állami költségvetés statisztikája fel—

öieli az államnak a szocialista gazdaság—

ból származó bevételeit forgalmiadó, nyereségbefizetés, stb.), a lakosságtól befolyó adókat és illetékeket (jövedelmi adó, stb.), az állami kölcsönöket és az állami költségvetés egyéb bevételi téte—

leit. Az említett adatok forrásai a Pénz—

ügyminisztérium szerveinek, az Állami Banknak és a hosszúlejáratú beruházá—

sok különleges bankjainak rendszeres beszámolójelentései.

Az állami költségvetés kiadási tételei—

nek statisztikája kiterjed a népgazdaság, társadalmi-kulturális intézmények, a honvédelem és az államigazgatás fin—an- szírozására.

A bankok tevékenységének statiszti—

kája felöleli a gazdasági és költségvetési szervezetek hitel— és pénzellátását, e

'! Társadalomgazdasági-statisztikai tájékoz- tató szótár. Goszplanizdat II. kiadása. Moszkva, 1948. 410—423. old., oroszul. — Rövidített köz—

kemény.

5 Statisztikai Szemle

szervezetek elszámolási, kölcsön, és folyó- számláinak, valamint a vállalatok köl- csönös elszámolásainak állását. Az emlí—

tett kérdésekre vonatkozó adatokat a bankok (az Állami Bank és .a hosszúlejá—

ratú beruházások bankjainak) könyve—

lési beszámolójelentései tartalmazzák.

A pénzforgalomra vonatkozó adatokat az Állami Bank beszámolójelentése fog—

lalja magában. Az állami biztosításra vonatkozó adatokat az állami biztosítási szervek (Pénzügyminisztérium), a tár—

sad—alómbiztosítási adatokat pedig a Szakszervezetek Össz-szövetségi Tanácsa, illetve (az állami költségvetés terhére kifizetett nyugdíjakra és segélyekre vonatkozó adatokat) a Pénzügyminisz—

térium be-számolójelentése tartalmazza.

A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI KÖLT-

SÉGVETÉSE a. szocialista állam bevé- teleinek és kiadásainak előirányzata.

Az állami költségvetési bevételek alap—

vető forrásai a szocialista gazdaság

elsősorban a forgalmiadó, a nyereség—

befizetés és a helyi gazdasági vállalatok jövedelmei Az állami költségvetés igénybeveszi a lakosság pénzeszközeit is adók, állami kölcsönök, stb. formájában.

Az ilyen módon bevont pénzeszközö—

ket az állam a népgazdasági tervnek megfelelően a népgazdaság finanszirozá- sára, a miép anyagi és kultúrális szín- vonalának emelésére, a Szovjetunió hon- védelmi erejének fokozására forditja.

A Szovjetunió Alkotmányának meg—

felelően a Szovjetunió állami költség—

vetése össz—szövetségi, köztársasági és helyi költségvetésekből áll.

A Szovjetunió állami költségvetését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a köz—

társasági költségvetéseket a szövetséges köztársaságok Legfelsőbb Tanácsa, a helyi költségvetéseket pedig a dolgozók küldötteinek megfelelő tanácsa hagyja jova.

_,r

' A'rxszmxu szóma -—

Az emlitett egyes költségvetések bevéi telei a következő tételekből állanak: az össz-szövetségi költségvetés bevételei —- a forgalmiadó, az össz—szövetségi illeté- kességű gazdasági szervezetek nyereség—

befizetése, az állami kölcsönök, a társa—

dalombiztosítási díjak és más (vám-, pénzverési, stb.) bevételek; a köztársa—

sági költségvetések bevételei 4—— a, köz-

társasági illetékességű gazdasági válla- latok nyereségbefizetése; a helyi költ- ségvetések bevételei — a helyi illetőségű gazdasági szervezetek nyereségbefizetése, a helyi tanácsok vagyonának és vállala—

tainak jövedelme, az erdőgazdaság jöve- delme, a helyi adók, a különböző helyi, nem adójellegű bevéltelek (piaci hely- pénzek).

Az össz—szövetségi költségvetés bevé- teleinek egy részét, éspedig a köztársa- ságok, illetve helyi tanácsok területén befolyt általános össz-szövetségi adók és bevételek megfelelő százalékát átutalják

*a helyi és köztársasági költségvetések

részére.

Az össz-szövetségi költségvetés fedezi az ország honvédelmi kiadásait és finan—

szirozza az össz-szövetségi illetékességű gazdasági vállalatokat, az állami anyagi tartalékok létesítését, az össz-szövetségi minisztériumok és hatóságok alá tartozó oktatási és tudományos intézmények hálózatát, a vasutasok gyermekeinek iskoláit, a Tudományos Akadémiát, az állami egészségügyi felügyelőséget, az össz—szövetségi üdülőhelyek hálózatát, a sokgyermekes anyáknak juttatott állami segélyeket, a Honvédő Háború rokkant- jainak és a háborúban elesettek csa—

ládjainak juttatott nyugdíjakat és segé-

lyeket.

Az össz—szövetségi költségvetés fedezi az össz-szövetségi államigazgatási szer—

vek fenntartási költségeit.

A köztársasági és helyi költségvetések finanszírozzák a megfelelő köztársa—

sági és helyi gazdasági vállalatokat, fede- zik az államhatalom köztársasági szer—

veinek és a helyi tanácsoknak fennitar- tási költségeit. A helyi költségvetések—

ben központi helyet foglal el a társa- dalmi—kulturális intézmények finansziro—

zása, a népoktatás (iskolák, technikumok, tanfolyamok, helyi sajtó, stb.), az orvosi intézmények hálózata. A köztársasági költségvetés finanszírozza a köztársa- sági minisztériumok tudományos intéze-

teit, a főiskolákat és technikumokat, valamint azokat a társadalmi—kulturális intézeteket és intézményeket, amelyek a helyi tanácsok kereteit meghaladják.

A FORGALMIADÓ a szocialista gazda——

ság akkumulációja állami költségvetés útján történő mozgósításának különleges

eszköze. Forgalmiadó alá esik a vállalatok

áruértékeléssel kapcsolatos forgalma. A vállalatok termelő munkájából (javítás, szállítás, stb.) származó bevétel a nem árujellegű műveletek után megszabott adó alá'esik. A filmszínházak és színhá—

zak különleges bevételi adó alá esnek.

A forgalmiadót kiszámítják: a) árak szerint az adóköteles forgalomhoz viszo—

nyitott százalékban; b) az áruegység súlya után megszabott összegben: c) a kiskereskedelmi és a termelői ár közötti különbség formájában.

Minden egyes áru forgalmát csak egy——

szem adóztatják meg, függetlenül attól, hogy a forgalomban hány közbeeső lánc—

szemen megy át. Az áru ismételt meg- adóztatása csak akkor fordul elő, ha az áru továbbfeldolgozásra kerül.

Forgalmi adót azok a ,,hozraszosotban"

(gazdaságos számvetésben) gazdálkodó vállalatok és szervezetek fizetnek be, amelyek akár saját termelésű, akár vásárolt árukat értékesítenek. A könnyű—,

textil- és élelmiszeriparban az értékesi- tési szervek a forgalmiadó-befizetők.

A forgalmiadóra vonatkozó beszámoló- jelentés az adófizetőket a hatóság ismérve szerint csoportosítja és a lerótt adó összegét a tervhez viszonyitva adja meg.

A NYERESÉGBEFIZETÉS _— a szocia-

lista gazdaság akkumulációja egy részé—

nek a költségvetésbe való bekapcsolási

* formája.

Nyereségbefizetésre kötelezettek a gaz—

daságos számvetésben dolgozó és a nye- reségnek a megállapított rendszer sze—

rint való felosztására jogosult állami vállalatok.

A nyereségbefizetés mértékét a gazda- sági szervezet bevételeinek és kiadásai- nak évi mérlege alapján meghatározott nyereséghez viszonyítva százalékban állapítják meg és az függ egyrészt a nyereség összegétől, másrészt a gazda-—

sági szervezetek forgóeszközeinek növe- lésére és a beruházásokra forditom: ősz-A szegek nagyságától, Azok az állami vál—

STATISZTIKAI szó-rán

lalatok és szervezetek, amelyeknél a be- vételek és kiadások mérlegében előirány—

zott nyereség nem fedezi azok tervsze—

rinti költségeit, ,a tervszerinti nyereség lO'Vo-át fizetik be e címen.

Azok az állami vállalatok és szerveze—

tek, amelyeknél (a tervszerinti nyereség meghaladja a tervszerinti költségeket, a különbözet egész összegét tartoznak be—

fizetni, ami az előirányzott nyereség 100/0—áná1 kevesebb temészetesen nem lehet.

A nyereségbefizetés megfelelő hánya—

dát a tervszerinti nyereségből kiindulva havonkint 15—én és 27—én a következő elszámolás szerint fizetik be: a—negyed—

év első hónapjában az adott negyedévre eső összegből befizetnek 300/o-ot, a 2. és 3. hónapban pedig 35—350/o—ot.

A negyedévi mérleg és az évi beszá—

moló alapján állapítják meg a nyereség—

befizetés végleges összegét a lefolyt év vagy negyedév folyamán elért tényleges nyereség után és :a nyereségbefizetés összegét ennek megfelelően helyesbítik.

A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI BANKJA

— a népgazdaság egységes hitel— és el- számolási központja. Az Állami Bank funkcióihoz tartozik: 1. az egész nép—

gazdaság rövidlejáratú hitelekkel való ellátása; 2. a gazdasági, költségvetési és egyéb szervezetek közötti elszámolások lebonyolítása; 3. a pénzkibocsátás és pénzforgalom szabályozása; 4. a költség—

vetések pénztári teljesítése; 5. a hosszú—

lejáratú beruházások különleges bank—

jai megbízásainak teljesítése; 6. a kivi- teli és behozatali műveletek meghitele- zése és a külföldi műveletekre vonatkozó elszámolások lebonyolítása.

A Szovjetunió Népbiztosai Tanácsá—

nak 1939 március 20—i rendelete az Állami Bank feladatait a következőkben állapította meg: ,,a) Az Állami Bank a szocialista gazdaság elszámolási szerve, a termelés és termékek elosztása számba—

vételének általános állami szerve, amely—

nek b) biztosítania kell a termelési és az áruforgalmi tervek, a pénzügyi tervek teljesítésének és az akkumulációnak tényleges, mindennapi ellenőrzését a népgazdaság szocialista szektorában a rubelen keresztül, c) valamint a vállala—

tok és a gazdasági egyesülések gazda—

ságos számvetésének, mint az egész szocializált szektorra vonatkozó (mind

ő!:

679

mennyiségi, mind minőségi feladatokra rányuló) tervek teljesítése alapvető pénzügyi emelöjének megerősödését."

Az Állami Bank forrásai saját eszkö- zökből (a Kormány által megállapított alaptőke és nyereség), a gazdasági szer- vezetek és intézmények elszámolási és folyószámláira befolyt eszközökből, a költségvetések teljesítése és a külön- leges bankok megbízásainak végrehaj- tása során felgyülemlett eszközökből, az egész népgazdaságoit érintő elszámolási műveletek lebonyolításából és pénzkibo- csátásból származnak.

Az Állami Bank szervezeti szempont- ból központosított (centralizált) igaz- gatóságból, köztársasági, vidéki; területi központokban lévő alközpontokból, majd- nem minden járásban lévő járási fiókok—

ból és néhány elszámolási pénztárból áll.

A hosszúlejáratú beruházások külön—

leges bankjai (a ,,specbankok") bonyolít—

ják le a beruházások pénzellátását.

A beruházásokra szánt eszközök a különleges bankok forrásainak alapvető részét alkotják és költségvetési előirány—

zatokból, valamint a vállalatok eszkö—

zeiből származnak, mint pl. nyereség be- ruházásra fordítandó részéből, a felújí—

tásra fel nem használt amortizációs 1e—' vonásokból, a vállalatok belső tartalékai—

nak mozgósításából.

A különleges bankokban felhalmozott eszközöket a népgazdasági beruházások finanszírozására fordítják.

A különleges bankok a beruházások menetét a rubelen keresztül ellenőrzik.

KIBOCSÁTÁS (emisszió) —— bankjegyek és kincstári jegyek forgalombahozatalát jelenti. A kibocsátás mértékét az egyes időszakokra vonatkozóan a kormány

állapítja meg. (

A kibocsátási műveletekről az Állami Bank mérleget készít, amelynek aktív oldala a kibocsátott bankjegyek fedeze- tére vonatkozó adatokat, a passzív oldala pedig a bank igazgatóságának pénztá—

rába átadott bankjegyek és az engedé—

lyezett, de még ki nem bocsátott bank—

jegyek összegét (kontingens) tartalmazza.

A kibocsátás alkalmával a bankjegye- ket és kincstári jegyeket átadják a for- galmi pénztárba, ahonnan bármely idő—

pontban forgalomba kerülhetnek. A bank—

jegyeket és a kincstári jegyeket a for—

galmi pénztárba való átadásukig az

680

Alla—mi Bank tinltézeteiben létesített,

úgynevezett tartalékalapokban (a bank- jegyek esetében) és a váltási alapokban (a kincstári jegyek és váltópénzek eseté—

ben) őrzik. A bankjegyeket az emlitett

alapokból az Állami Bank intézeteinek

forgalmi pénztáraiba csak a Szovjetunió

"Állami Bankja Igazgatóságának engedé—

lyével lehet átadni.

Az Állami Bank Igazgatósága az alköz—

pontok, az alközpontok pedig a fiókok részére megállapítják a napi állomány felső határát, amelynek túllépése esetén kötelesek az Állami Bank intézetei az állomány felesleges részét forgalmi pénz—

tárukból az alapokba azonsnal átírni és erről a felettes szerveket értesíteni.

Az állománynak a forgalmi pénztárból az alapokba való ilyen átírását a pénz forgalomból való kivonásának nevezik.

A PÉNZTARTERV —— a készpénzbevé—

telek és a bank pérmtárából készpénzben történő kifizetések terve. A pénztár-tervet a kormány egy évre és annak negye—

deíre hagyja jóvá. A különleges bankok pénztári forgalma benne van az Állami Bank forgalmában. A pénzt—árterv a be—

vételi részben előirányzatot jelent az 'Állami Bank intézetei részére meghatá—

rozott pénzösszeg felhalmozására, a ki—

adási részben pedig a bank pénztárából kifizetésre kerülő készpénzösszeg hatá- tát.

A pénztárterv fő tételei a bevételi részben a kereskedelmi, közétkeztetési bevételek, a lakosság pénzeszközeinek mozgósítása (takarékbetétek, stb.), a ki- adási részben a munkabérek, mezőgaz- dasági begyüjtésekkel kapcsolatos kifi- zetések, stb.

HITELTERV. A források igénybevéte—

lének és az évi, negyedévi hitel kihelyezé—

sek tervét az Állami Bank a különleges bankokkal együtt a népgazdaság fejlesz- tésére vonatkozó évi és negyedévi tervek alapján állítja össze és a kormány hagyja jóvá.

Az összesített hitelterv pénzforgalom állásában változásokat mutatja.

A hitelterv teljesitésének ellenőrzése együttjár a bank alárendelt láncszemei—

nek a hitelkeretek betartására irányuló felülvizsgálatával, valamint a hiteleknek a meghitelezett szervezetek gazdasági terveinek megfelelő módon való felhasz—

egyenlege a bekövetkezett

nálásának és a prolongált kölcsönök állásának ellenőrzésével.

A BANKMÚVELETEKNEK — a gazda- sági szervezetek bankon keresztül tör—

ténő elszámolásainak — alapvető for—

mái: a számlák és a fizetési felszólalások elfogadása, a meghitelezések és a külön—

számlák.

A SZAMLAELFOGADÁS —— azaz a fizető írásbeli, vagy szóbeli beleegyezése abba, hogy a számlát kifizeti —— az elszá—

molás legelterjedtebb formája. Ezt külö—

nösen a városok egymásközötti árufor—

galmában alkalmazzák. Az eladó az áru feladásával egyidejűleg vagy az áru fel- adásától számítva 30 napon belül kiállítja a megrendelő (fizető) nevére szóló szám—

lát és fizetési felszólítást, és benyujtja az Állami Bank városi fiókjának a köve—

telés behajtása végett Az Állami Bank fiókja elküldi a számlát és a fizetési fel- szólítást a megrendelő (fizető-) lakó—

helyén levő Állami Bank—fióknxak. A megrendelő köteles két napon belül a számlát elfogadni és a bank az elfogad—

vány alapján a számla összegét a meg- rendelő (fizető) számlájának terhére irja.

Ha a megrendelő a számla kifizetését egészben vagy részbeni megtagadja, akkor köteles erről a bankot az elfogadásra megállapított határidőn belül írásban értesíteni. Ha a megrendelő a számla el- fogadását, vagy az elfogadás írásbeli megtagadását nem nyujtja be a bank—

nak, akkor a bank a számla összegével a megrendelő elszámolási számláját meg—

terheli. Ezt .a fizetési módot elfogadás nélküli fizetésnek nevezzük. Ha a meg—

rendelő számláján a számla kifizetésére nincs elegendő pénz, akkor a' számlát a prolongált, ki nem fizetett okmányok külön kartotékjába helyezik.

Az elszámolások meghitelezést formá- ját (meghitelezését) olyan esetben alkal—

mazzák, amikor az eladó (szállító) és a megrendelő (vevő) között az áruszállí—

tásra nincsen állandó szerződéses meg—

állapodás, vagy amikor az elszámolás az áru elkészültsági foka szerint, stb. tör—

ténik. A meghitelezési forma szerinti kifizetéseknél a számlát a szállító lakó—

helyén fizetik ki.

A vevő külön nyilatkozata alapján a bank a meghitelezett összeget az els—zá—

molási számláról leírja és a saját szám—

STATISZTIKAI SZÓTÁ'R.

öm

lája javára írja; ez az összeg tehát a nyujtott akkreditív biztosítéka. A bank egyidejűleg megbízást ad az eladó (szál—

lító) lakóhelyén levő bankfióknak, hogy a nyujtott akkreditív keretei között fizesse ki a számlákat. A kifizetett szám—

lákat a kifizető bankfiók elküldi az akkreditívet nyujtó banknak, amely az egyes számlák összegét a különszámlák—

ról leírja és ilyen módon ezt a számlát lezárja. A bank a gazdasági szervezet meghitelezéssel kapcsolatos utasításainak végrehajtásánál tartozik azokat a kikö- téseket figyelembe venni, amelyeket a fél az akkreditiv nyitásakor tett nyilat- kozatában megszabott.

Az eladók (szállítók) és vevők (meg—

rendelők) között az áruszállítással kap—

csolatos elszámolás külön számlán tör- ténik, ha a vevő több szállítóval áll kap—

csolatban, vagy ha a vevő és a szállító között hosszabb ideig tartó vagy állandó összeköttetés van és ha a szállítási szer—

ződés alapján az elszámolást az árufel—

adás helyen kell megejteni.

A fél nyilatkozata alapján a bank a megbizónyilatkozatban megnevezett ösz—

szeget átutalja a szállító lakóhelyén levő bankfiókba, ahol ezt az összeget külön számlára vezetik és erről a számláról ,, illetik,,ki a szállító számláit. Az egymás—

sal áruforgalmi kapcsolatban nem lévő gazdasági szervezetek egymásközötti el—

számolásainál, mint pl. a forgó eszközök újrafelosztásánál, stb., az egyik bank- fiókból a másik bankfiókba való átuta- lási rendszert alkalmazzák.

A város területén belüli áruforgalom—

nál az áruelszámolásokat vagy elszámo—

lási csekkekkel (a csekk—kibocsátó utasí—

tása a banknak, hogy elszámolási szám—

lájáról a meghatározott összeget utalja át a szállító számlájára) vagy fizetési ren—

delkezéssel (a banknak szóló utasítás, hogy a vevő számlájáról írja át az össze- get a szállító számlája javára).bonyolít- ják le.

Az Állami Bank ellenőrzi a fizetési műveleteket és a fizetési okmányok határidőben történő kifizetését.

A Szovjetunióban a hitelrendszer sajá—

tosságából folyik, hogy az elszámolási okmányok egyidejűleg közvetlenül ki—

mutatják a szállító és vevő közti árufor—

galmat is.

Az elszámolások megszervezett rend—

szerében fontos helyet foglalnak el azok

az elszámolások, amelyek a gazdasági szervezetek kölcsönös megegyezésén alapszanak, s amelyeket a kölcsönös el—

számolások irodája (BVR) vizsgál felül.

Kölesönös elszámolási irodát ott szervez—

nek, ahol a termék a feldolgozás során több válalaton megy keresztül, vagy ahol a vállalatok között állandó szállí—

tások vannak. Az elszámolás az adott válalatok köre szerint a kölcsönös meg- egyezése-k felülvizsgálata útján történik, ÁLLAMI KÖLCSÖN kibocsátása a lakosság, a szervezetek és a vállalatok körében elhelyezett állami kölcsönkötvé—

nyek útján történik.

A legfontosabb szovjet kölcsönök a tömegkölcsönök, amelyeket a lakosság körében önkéntes jegyzés útján részlet—

fizetési kedvezmény mellett helyeznek el.

Ezenkívül kibocsátanak kölcsönöket a lakosság körében készpénzfize'osre is (%%—os kamatozású belföldi nyeremény——

kölcsön.). %

AZ ÁLLAMI MUNKAS-TAKAREK—

PÉNZTÁRAK olyan pénzintézetek, ame—

lyek a lakosság pénzeszközeit akkumu—

lálják.

A jogi személyek közül csak a kolho—

zok és önkéntes társulások helyezhetik el pénzeszközeiket takarékpénztárakban,

——- gazdasági szervezetek csak akkor, ha az Állami Banktól jelentős távolságra

vannak.

A takarékpénztárak bonyolítják le az állami kölcsönökkel kapcsolatos munká—

latokat (kölcsönjegyzés, törlesztés), vala—

mint kezelik a közüzemi szolgáltatá—

sokért a lakosság részéről teljesített befizetéseket.

A takarékpénztári betétek határidőre szólók, azaz bizonyos meghatározott időre lekötöttek, vagy egyszerűek, azaz határidő nélküliek, amelyek bármikor felhasználhatók, vagy feltételesen lekö—

tött betétek, amelyek csak bizonyos célokra használhatók fel (nagykorúság eléréséig lekötött hagyatékok) és nyeref- ménybetétek. Az egyszerű, a kötött és a feltételesen lekötött betétek összege tekintetében maximális határ nincs meg- állapítva, a nyereménybetétek azonban nem haladhatják meg a 10.000 rubelt.

A betétek után, kivéve a nyereménybeé- téteket, meghatározott kamatot fizetnek.

Az 1000 rubelig szóló betéteket, amelyek—

ben egy év leforgása alatt semmiféle

mozgás nem volt, átteszik a feltételesen lekötött betétek csoportjába. '

A betétek átlagos nagyságát úgy szlá- mítjuk ki, hogy egy adott időpontra vonatkozóan az összes természetes sze—

mélyek betéteit összeadjuk és a kapott összeget elosztjuk a betevők számával.

BETET—ALLOMÁNY, valamely meg- állapított időpontban (május 1-én, június l-én, június 15-én, stb.) fennálló betétek összege.

A takarékpénztárak teljes statisztikai beszámolójelentése havonta kétszer ér—

kezik be

A beszámolási anyag statisztikai fel—

dolgoz—ása megadja: a) a takarékpénz—

tárak hálózatának csoportositásánál': a városi, falusi takarékpénztárak számait, azok területi és fajta szerinti megosz—

lását; b) a betevők csoportositásánál: a betevők társadalmi helyzetét, a betétek nagyságát évenként egyszer végrehajtott és a betevők IOO/o—ára kiterjedő repre—

zentatív megfigyelés alapján városi, falusi és területi megoszlásban; c) a beté—

tek csoportositásánál: a betétek jellegét, a betétek nagyságát városi, falusi és terü—

leti megoszlásban, stb.

A FORGÓESZKÖZÖK — az értékben kifejezett forgóalapokat és forgalmi ala- pokat jelent-ik. A forgóalapok jellemzö ismérve, hogy ezek az egyes termelési folyamatokban :teljesen elhasználódnak és értékük teljes egészében: átmegy a termék értékébe, eltérőleg az állóalapok—

tól, amelyek több terme—lési ciklusban is résztvesznek és amelyeknek értéke foko—

zatosan megy át a késztermék értékébe.

A forgóalapok és a forgalmi alapok együttesen alkotják a forgóeszközöket.

A forgóeszközöket a mérleg aktíváihoz számítjuk. A forgóalapok állományába tartoznak: a nyers—, alap— és segédanya- gok, a tüzelőanyag, a göngyöleg és egyéb csomagolóanyagok, a tartalékalkatrészek.

a befejezetlen termelés, a félkésztermé—

kék és egyéb anyagi értékek.

A jelenleg érvényben lévő számviteli rendszer ugyancsak a forgóalapokhoz számítja a csekélyértékű és gyorsan el—

használódó szerszámokat és leltári tár- gyakat, a 200 rubelnél kisebb értékű, vagy egy évnél homzabb ideig nem tartó munkaruhákat.

sra'rrsz'nku szórás ', — ** "

A forgalmi alapokhoz tartoznak a ter—

melésből a forgalom területére került alapok, (késztermékek, raktáron el—

helyezett áruk, befejezett munkálatok, vagonba rakott áru, az átvétel megtaga—

dása miatt a vevő felelősségére meg—

őrzött áru, a vevő által ki nem fizetett áruk és teljesített munkálatok) ugyan—

csak ide tartoznak a vállalat forgalmát szolgáló pénzeszközök és elszámolások

(adósok, stb.). ' *

Az áru—anyagértékeket (a készletek'

tekintetében), tényleges beszerzési érték—

,ben, a befejezetlen termelést és a kész—

termékeket gyári önköltségi áron érté- 'kelik.

A forgóalapok -—- a termelési készletek és befejezetlen termelés — mértékét a termelés méretei, a munkaidő és a gyár—

tási idő tartama, az anyagfelhasználád normák, a termékegységre eső nyers— és tüzelőanyag, az anyagellátás és az áru—

elhelyezés feltételei és megszervezése, mint pl. az anyagellátási bázisoktól való

"távolság, a szállítások gyakorisága és egyéb tényezők határozzák meg.

A tervezés során megállapítják a vál—

lalatok minimális forgóeszköz szükségle—

tét a forgóeszköz—normák alapján. A forgóeszköz-fnormák megállapításának a vállalatok áru—anyagértékeinek felesleges felhalmozása elleni küzdelemben nagy jelentősége van.

A forgóeszközök következő fajtáira állapítanak meg normákat: 1. nyers- és alapanyagok; 2. segédanyagok; 3. tüzelő—

anyag; 4. göngyöleg és egyéb csomagoló—

anyagok; 5. tartalékalkatrészek; 6. cse—

kélyértékű és gyorsan elhasználódó szer—

számok, leltári tárgyak és munkaruhák;

7. egyéb anyagi értékek; 8. befejezetlen termelés; 9. félkésztermékek (sajat ter—

m—elésű); 10. késztermék—ek, raktári áruk és teljesített munkálatok; ll. azon szállí—

tók (eladók) forgóeszközei, akik a meg—

rendelés ellenértékét az elkészül-tség foka szerint, részletekben kapják (néhány iparágban, mint pl. a hajóépítés); 12. a következő beszámolási időszakra szóló ráfordítások.

Ilyen módon norma-megállapítás alá esik minden forgóalap, amely a termelési készletekben és a termelés folyamatában, az áru—anyagértékeknek már forgalom- ban lévő részében, azaz áruban és telje—

sített munkálatokban fekszik,

STATISZTIKAI szo'rÁn

683

A forgóeszközöknek néhány, a forga—

lomban lévő elemére nem állapítanak meg normákat s ezekre az Állami Bank folyósít hiteleket (pl. a berakott áruk).

Az anyagellátási és értékesítő, a keres—

kedelmi, valalmint egyes vasúti és vízi közlekedési szervezetekben a pénzeszkö—

zökre vonatkozóan állapítanak meg nor—

mákat.

A BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK MÉR—

LEGE —— a gazdasági szervezetek pénz—

ügyi terve. Évenként és negyedévenként

állítják össze. A bevételek és kiadások mérlegének a Népbiztosok Tanácsa mel—

lett működő Gazdasági Tanács által 1939 július 22—én jóváhagyott formája három [fejezetre oszlik: a) bevételek (az összes

forrásokból), b) kiadások (minden faj—

tája), c) az állami költségvetéssel való ' kapcsolatok.

A bevételi része tartalmazza az értéke—

sítésből származó bevételeket (külön ki- mutatva a nyereséget és a forgalmi adót), a lakásgazdálkodási bevételeket, a saját rezsíben végzett építkezésböl szár—

mazó nyereséget, a kiselejtezett vagyon—

tárgyak eladásából származó bevételeket, az állandó passzívák emelkedését, 'az egyéb forrásokból származó jövedelme—

ket, mint: a szülők hozzájárulása az óvo—

dák fenntartásához, a mellérendelt válla—

latok bevételei, stb. '

A kiadási részben ennek megfelelően fel vannak véve az összes különféle rá—

fordítások —- a vállalat termelési ráfor- dításai (az önköltség alapvető tételei szerint), a saját forgóeszközök szaporu—

lata, beruházási munkálatok, generál—

javítási, előirányzaton kívüli beruházási munkálatok, lakásgazdálkodási kiadások, káderek kiképzésére és előkészítésére for- dított kiadások, óvódák fenntartása, adminisztratív-igazgatási költségek, ame- lyek az önköltségben felszámitva nincse—

nek (például az ipari főigazga-tóságok költségei), stb.

Az állami költségvetéssel való kapcso- latokat tartalmazó fejezet magában fog—

lalja az állami költségvetés javára tör- tént összes befizetéseket —- forgalmi adót, nyereségbefizetést, a forgóeszköz-felesle—

gek befizetését, valamint a költségvetés—

ből való összes kiutalásokat a saját for—

góeszközök növelésére, állami hozzájáru—

lásra, beruházásra, oktatásra, stb,

A bevételek és kiadások ilyen módon felépített mérlege biztosítja a terv pénz- ügyi mutatószámainak a termelési muta—

tószámokkal való megegyezését.

A SZOCIALISTA GAZDASÁG NYE—

RESÉGÉT a termelői ár (forgalmi adó nélküli ár) vagy más szavakkal, a kész- termékek, munkálatok és szolgáltatások értékesítéséből származó bevételek és a tényleges kereskedelmi önköltség közötti különbség határozza meg. A statisztiká- ban ezt a nyereséget értékesítési nyere—

ségnek nevezzük. A válalat végső nyere—

sége, az úgynevezett mérlegszerinti nye- reség rendszerint különbözik az értéke—

sitési nyereségtől, minthogy annak alaku—

lására másfajta gazdasági tevékenység pénzügyi eredményei is befolyást gyako—

rolnak, mint pl. a lakásgazdálkodásban elért nyereségek vagy veszteségek, az áruk csomagolásával (ia göngyöleggel) kapcsolatos nyereségek vagy veszteségek, a reménytelen követelések leírása, stb.

A kereskedelemben a nyereséget az árueladásból származó bevételek és az árubeszerzési vagy árubeszolgáltatási árak közötti különbség alkotja.

A nyereségnek a vállalat rendelkezé—

sére meghagyott részét a vállalat saját forgóeszközeinek kiegészítésére és beru- házásra forditja. A nyereség másik része az állami költségvetésbe kerül.

A RENTABILITÁS — a vállalat tevé—

kenységének eredményességét jellemzi és a nyereség abszolút összegében, valamint a nyereségnek az előállított termék kereskedelmi önköltségéhez való arányá—

ban jut kifejezésre.

AZ ÁRU-ANYAGÉRTÉKEKET a mér—

leg aktivái közé számítjuk. Ezek a követ—

kező elemekből állanak: 1. nyers—, alap—

és tüzelőanyagok, a) nyersanyag, alap- anyagok, vásárolt félké'sztermékek, b) segédanyagok, c) tüzelőanyag, d) göngyö—

leg, e) tartalékalkatrészek a folyó javítá- sokhoz (karbantartáshoz), f) kisértékü és gyorsan elhasználódó szerszámok, g) a kisegítő mezőgazdasági üzemek készletei, h) kifizetett, de a szállító raktárából még ki nem szállított anyagok;2. termelés, a) befejezetlen termelés, b) sajáttermelésű félkésztermék; 3. késztermék, áruk, telje- sített munkálatok.

Az áru—anyagértékek a forgóeszközök állományába tartoznak.