Az életszínvonal emelésének perspektívikus tervezése és a statisztikai elemzés feladatai

AZ ÉLETSZINVONAL EMELÉSÉNEK PERSPEKTIVIKUS TERVEZÉSE

ÉS A STATISZTIKAI ELEMZÉS FELADATAI

P. N. KRILOV

A jelenlegi történelmi körülmények között különös jelentőségük van azok- nak a 15—20 éves perspektivikus terveknek, amelyeket a legtöbb szocialista országban jelenleg dolgoznak ki. Ebben a tervező munkában különösen nagy fi-

gyelmet érdemelnek az életszínvonal tervezésének problémái.

A szocialista tervező munka egyik legjellemzőbb sajátossága az élettel való szoros kapcsolata. Mind az éves, mind a perspektivikus tervek kidolgozása, csak a dolgozók anyagi helyzetének sokoldalú, mélyreható elemzése alapján történ- het.

A szocialista tábor országaiban az utóbbi időben jelentős mértékben ki—

bővült az életszinvonal jellemzéséhez feldolgozott statisztikai adatok köre. A munkabérekre, a parasztság jövedelmeire, a kiskereskedelmi áruforgalomra, a lakóház—építkezésekre, a szociális—kulturális ellátásra vonatkozó összefoglaló ada—

tok mellett, fontos szerephez jutottak a munkás—, alkalmazotti, valamint paraszt—

családok háztartási költségvetéseinek anyagai is. Különböző reprezentatív meg- figyeléseket hajtanak Végre a lakosság életkörülményeinek megismerése cél- jából, például a lakásviszonyokra, a kommunális szolgáltatásokra, a szabad idő felhasználására, a társadalmi juttatásokra stb. vonatkozóan.

A jelen cikk szűkreszabott keretei között az életszínvonal tervezésének és elemzésének csupán néhány problémájára tudok kitérni.

AZ ÉLETSZÉNVONAL ORSZÁGOK KÖZÖTTI ÖSSZEHASONLITASÁNAK PROBLÉMÁI

Azzal a feladattal kapcsolatban, hogy a szocialista országoknak utol kell érni, majd túl kell szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat, különös fontossága van a szocialista és kapitalista országok közötti életszinvonal-össze—

hasonlításoknak. A legutóbbi időkben a Szovjetunió Központi Statisztikai Hi- vatalában több területen végeztek fontos számításokat az Amerikai Egyesült

Államokkal való összehasonlítás céljából. Összehasonlitották többek között a

1258 9. N. KRILOV

meit, a kiskereskedelmi árakat és a társadalmi juttatásokat. Hasonló jellegű . számításokat más szocialista országokban is végeztek.

A szocialista és kapitalista országok közötti összehasonlításoknál igen fon—

tos követelmény, hogy a lakosság fogyasztásában meglevő különbségeket osz—

tályok szerinti tagolásban mutassuk be. Az olyan tömegfogyasztási cikkeknél is, mint az élelmiszerek, a jómódú családok fogyasztása 2—3—szorosát teszi ki a szegényebb családok fogyasztásának. A ruházati, kulturális és lakberendezési cikkeknél ezek a különbségek még nagyobbak. Éppen ezért a jövedelemre vo—

, natkozó adatok mellett a legfontosabb termékek fogyasztására vonatkozó ada—- tokat is osztályok szerinti csoportosításban kell összehasonlítani.

Fontos szerepe van a fogyasztási struktúra. országok közötti összehasonlí—

tásának is. A Szovjetunióban kialakult fogyasztási szerkezetnek a kapitalista országok lakosságának fogyasztási szerkezetével történő összehasonlitása, az ezen _a területen megmutatkozó különbségek mélyreható és konkrét elemzése,

értékes segítséget nyújt a tervező szervek munkájához. '

AZ ÉLETSZINVONAL ÖSSZEFOGLALÓ MUTATÓSZÁMAINAK ELEMZÉSÉVEL KAPCSOLATOS FELADATOK

Mind a tervezésben, mind a statisztikában, igen fontos szerepük van az életszínvonal összefoglaló jellegű mutatószámainak, mint például a kiskerese-

kedelmi áruforgalomnak, a lakásépitésnek, a kommunális ellátásnak, a foglal;

koztatottságnak, a közoktatásnak, a kulturális ellátásnak, az egészségvédelem—- nek, a szociális ellátásnak és hasonlóknak.

Ezeknek a mutatószámoknak a konkrét vizsgálata önálló tanulmányokat igényelne. A jelen cikk keretében ezekkel a mutatószámokkal kapcsolatban csupán néhány olyan általános követelményre szeretnék rámutatni, melye—

ket sok esetben még figyelmen kívül hagynak.

Az egyik ilyen általános jellegű követelmény, hogy a különböző anyagi ja—

vak és szolgáltatások számbavételénél a megfigyelés valamennyi forrásra kiter- jedietn, mert csak így kaphatunk teljes képet. A legutóbbi időkig a gyakorlat nem fordított kellő figyelmet erre a követelményre, így például az életszínvonal számbavételénél csak az állami kiskereskedelemben eladott élelmiszerekre terjedt ki a megfievelés.

Ez különösen azért vezethet helytelen következtetésekre. mert a szocialista országokban az egyes források arányában jelentős változások következnek be.

Igy például a Szovjetunióban az állami és szövetkezeti kereskedelem aránya az élelmiszerforgalomban az 1940. évi 798 százalékról 1955—re 85.8, 1960—ra pedig 92.6 százalékra növekedett. Ugyanezen idő alatt a kolhozpiaci forgalom aránya 20,2 százalékról 142, illetve 7.4 százalékra csökkent. Hasonló csökkenő tenden—

ciát mutat a kisegítő gazdaságokból történő fogyasztás aránya is.

Fontos követelmény az életszínvonal—statisztika adatainak az alapvető tár- sadalmi csoportok, valamint a jövedelemnagyság színvonala szerinti csonorto—

sítása. A szocialista országokban olyan politika érvényesül, amelynek következ—

tében egyre közelebb kerül egymáshoz a munkások és a parasztok, a munkások és az értelmiség fogyasztási színvonala. Szakadatlanul csökkennek a különbsé- gek a magasjövedelmű és alacsonyjövedelmű kategóriák között is. ,

Az életszínvonal legfontosabb mutatószámait, mindenekelőtt a reáliövedelem mutatószámát, külön—külön kell meghatározni a munkásokra és alkalmazottakra és külön a parasztságra vonatkozóan. A Szovjetunióban széles körben alkalmaz-

AZ ÉLETSZINVONAL EMELÉSÉNEK TERVEZÉSE 1259

zák a város-falu szerinti csoportosítási; is, így például a kiskereskedelmi árufor-

Ugyanakkor —— meg kell jegyezni —— néhány területen még további bővítésre szorulnak ezek a feldolgozások.

így például a falusi lakosság életkörülményeinek a megismeréséhez a ház- tartásstatisztikai adatok mellett szükség volna különböző reprezentativ ada- tokra, például a falusi lakosság városokban történő fogyasztásáról, Városi kór—

házakban és klinikákon való kezeléséről stb. Csak ezek ismeretében lehet helyes intézkedéseket hozni a falu és a város közötti különbségek megszüntetése érde- kében.

Szélesíteni kell a különböző jövedelemcsoportokra vonatkozó adatok feldol- gozását is. Ennek alapanyaga —— mint ismertes —— a háztartásstatisztika. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a háztartásstatisztika adatai elsősorban az átlagos vagy átlagkörüli jövedelemmel rendelkező családok körülményeit rep—

rezentálják megfelelően, a magas— és alacsonyjövedelműekre vonatkozóan vi- szonylag kevés a megfigyelt háztartások száma.

Éppen ezért a háztartásstatisztikai megfigyeléseknek fontos kiegészítését jelentik azok az egyszeri reprezentativ megfigyelések, amelyek a lakosság kü- lönböző rétegeinek, illetve a különböző jövedelemnagysággal rendelkező csalá—

dok életkörülményeinek megismerésére törekszenek. Egyes szocialista országok- ban már végeztek ilyen megfigyeléseket, s ezek igen értékesnek bizonyultak.

Meg lehet említeni ebben a vonatkozásban a mérnök—technikus dolgozók, a tudományos dolgozók, a közalkalmazottak, a viszonylag alacsony átlagkeresetű ágazatokban dolgozók, a diákok, a nyugdíjasok stb. életkörülményei megfigyelé- sének fontosságát.

A FOGYASZTÁSI SZERKEZETBEN VEGBEMENÖ VÁLTOZÁSOK TERVEZÉSE

' ÉS A KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉS FELADATAI

15—20 éves perspektivikus tervek készítésénél helytelen volna, ha nem szá-—

molnánk a fogyasztási szerkezet mélyreható változásaival. A Szovjetunió jelen-—

legi fogyasztási szerkezete például magán viseli a jelenlegi jövedelmi színvonal, a jelenlegi árszerkezet és még más jelenleg ható tényezők nyomait.

Természetesen nem volna helyes megoldás a perspektivikus tervezés szá—

mára, ha mechanikusan átvennénk a legfejlettebb tőkés országok fogyasztási szerkezetét, hiszen ezek elkerülhetetlenül tükrözik a kapitalista osztályviszo- nyokat is.

Ennek a problémának a megoldásához az emberek ,,racionális szükségle—

teinek" a helyes értelmezéséből kell kiindulni, abból, amiről Hruscsov elvtárs is beszélt az SZKP XXI. kongresszusán. ,,Amikor az emberek szükségleteinek ki—

elégítéséről beszélünk, természetesen nem hóbortokra és fényűző igényekre, ha—

nem kulturált ember normális szükségleteire gondolunk."1

A Szovjetunióban a legutóbbi időkben több tudományos és kutatóintézet foglalkozott a központi tervező szervek irányítása mellett számos fogvasztási cikk —— élelmiszerek, ruházat, fehérnemű, cipő — tudományos normáinak meg—

határozásával. A szükségletek sajátosságainak megfelelően, különböző módsze- reket alkalmaztak, így például az élelmiszereknél a fiziológiai szükségletekből indultak ki, figyelembe véve a munkakörülményeket, az életkort, .a nemet, az

1 Az SZKP XXI. kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1959. 114. old.

1260 p. N. KRILOV

egyéb életkörülményeket stb.'A ruházati cikkek normáinak kidolgozásánál fi—

gyelembe vették a hétköznapi és ünnepnapi ruházkodási szükségleteket, a sze-—

zonalitás okozta szükségleteket, az ország különböző területein az éghajlati.

különbségek okozta hatást stb.

A fogyasztás tudományos normáinak a tervezésben történő alkalmazása

egyáltalán nem jelenti azt, hogy a lakosság fogyasztásának mechanikus kiegyen—

lítődésére, valamiféle standard fogyasztás kialakítására törekszünk. A normák csupán az átlagos fogyasztási színvonal megtervezéséhez szolgálnak eszközül, a tényleges fogyasztásnál természetesen szerepet játszanak az egyéni ízlés, a helyi

szokások stb. is.

Megfelelő normákat csak a tényleges fogyasztásra vonatkozó adatok isme—

retében és azok mélyreható elemzése során lehet kialakítani. Erre a célra nagyon jól fel lehet használni a háztartásstatisztika azon adatait, amelyek a' fogyasztási szerkezet változását a jövedelmi színvonal függvényeként mutatják be. Például az ipari munkásháztartások adataiból kiderül, hogy a nagyobb jövedelműeknél a ruházkodásra fordított kiadások a másfélszeresét, a bútorokra és kultúrci—k—

kekre fordított kiadások ugyanakkor mintegy kétszeresét teszik ki az alacso—

nyabb jövedelműek hasonló célú kiadásainak. A nagyobb jövedelemmel rendel-—

kezők lényegesen több húst. tejterméket, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak;

a ruházkodásra fordított kiadásaikban nagyobb a gyapjú—, valamint a selyem- szöve'r aránya stb.

Helytelen volna azonban, ha a jelenleg nagyobb jövedelműek fogyasztási szerkezetét mechanikusan minden változás nélkül alkalmaznánk a tervezésben, hiszen ez a szerkezet a jelenlegi ellátási színvonalnak és a jelenlegi árszerkezete nek is függvénye. A jelenlegi fogyasztási szerkezetre vonatkozó adatoknak első—

sorban mint a tervezéshez felhasznált matematikai modellek nyersanyagának van jelentősége.

Ezek a matematikai modellek csak akkor tölthetik be feladatukat. ha a fogyasztási szerkezet kialakításában lényeges szerenet játszó valamennyi gazdasági és szociális tényező hatását számitásba veszik. Gyakran lehet talál-—

kozni olyan modellekkel, amelyek e tényezők közül csak egyet ragadnak ki: a lakosság jövedelmeinek a változását. Bár igaz az. hogy a jövedelmek színvonala jelentős hatást gyakorol a fogyasztási szerkezetre, mégis az ilyen modelleket túlságosan leegyszerűsítettnek kell tekintenünk, mivel nem veszik számba a technikai haladásnak, a műveltségi színvonal emelkedésének, valamint a fogyasz—

tási szerkezetre ható más tényezőknek a szerepét.

Nagv jelentősége van a fogyasztás forrásaiban, valamint formáiban bekö—

vetkezett változások tanulmányozásának is. Bár a lakosság egyéni fogyasztá—

sának is gyors ütemű fejlődését irányozzuk elő. az összes fogyasztáson belül egyre nagyobb lesz az aránya a társadalmi alapokból történő fogyasztásnak. Ez utóbbiak tervezésével és számbavételével kabcsolatban fontos követelmény.

hogy a társadalmi juttatások valamennyi fajtáját megfigyeljük, s megfelelő—- képpen csoportosítsuk is azokat. Egyfelől ismernünk kell azt, hogy milyen for—

rásokból származnak ezek a társadalmi juttatások (például állami költségvetés- ből. állami vállalatoktól stb.), másfelől ugyanakkor annak az ismerete is fontos, hogy miként oszlanak meg ezek a juttatások a különböző jövedelemnagysággal rendelkező családok között. Az előbbi célra közvetlen megfigyelések, az utóbbi célra a háztartásstatisztika. valamint speciális reprezentativ megfigyelések ada—

tai szolgáltatnak anyagot. Például a Munkaügyi Tudományos Kutatóintézet által végzett ilyen jellegű vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy

AZ ELETSZINVONAL EMELÉSENEK TERVEZESE 1061

a

a társadalmi juttatásoknak a családfő munkabére'hez viszonyított aránya az ala- csonyabb jövedelemmel rendelkező családoknál 65—82, a közepes jövedelműek—

nél mintegy 35, a magas jövedelműeknél 21—17 százalékot tett ki. Ezeknek az adatoknak a feldolgozása különösen azért fontos, mert a társadalmi alapok jelen- tős szerepet töltenek be az egyes családok jövedelmi színvonalának kiegyenlí—

tődési folyamatában.

A LAKOSSÁG PERSPEKTIVIKUS KÖLTSÉGVETÉSEI

Az életszinvonal távlati terveinek kidolgozásához az egyes termékek fo—

gyasztására vonatkozó tudományosan megalapozott normák mellett szükség van összefoglaló fogyasztási mutatószámokra is. A legutóbbi időkig az életszínvonal összefoglaló jellemzésére csupán a reáljövedelem mutatószámát alkalmazták. A gyakorlat szükségletei alapján azonban a Szovjetunió Munkaügyi Kutatóintézete újabban kidolgozta a dolgozók ún. ,,racionális költségvetését", amely meghatá—

rozza a szükségletek ésszerű kielégítéséhez szükséges fogyasztási javak és szol- gáltatások teljes volumenét és szerkezetét.

A racionális költségvetés mintegy 100 alapvető árucsoportra tagolva szám—

baveszi a lakosság teljes fogyasztását, beleértve a szabadpiaci vásárlásból, a saját termelésből, valamint a szociális és kulturális intézményekben történt fogyasz—- tást is.

Fontos sajátossága a racionális költségvetéseknek, hogy a szolgáltatásokat teljes értékükön tartalmazzák, szemben a Szovjetunióban alkalmazott reáljöve- delem mutatószámával, amely a szolgáltatásokat csak a bennük megtestesülő anyagi ráfordítások erejéig veszi számba. Ily módon a racionális költségvetés teljesebb képet ad a fogyasztás egészéről.

A racionális költségvetések alkalmazásának egyik legfontosabb előnye, hogy részletesebb bontásban teszik lehetővé az egyes lakosságcsoportok életszínvona- lának tervezését. Míg a reáljövedelem mutatószámát a két legfontosabb lakos- ságcsoportra —— a munkás—alkalmazottakra és a parasztságra -— vonatkozó—an határozzák csak meg, a racionális költségvetést sokkal több lakosságcsoportra ki lehet dolgozni. A Szovjetunióban már kidolgozták például a városi és a falusi lakosság, az egyes szövetségi köztársaságok lakosságának, a különböző jövede—

lemcsoportba tartozó családok stb. racionális költségvetését.

Mindez azt bizonyítja, hogy a racionális költségvetés igen fontos eszköz a tervezés konkrétabbá, differenciáltabbá tételéhez. Ezeknek a költségvetéseknek az alkalmazása nem jelenti azt, hogy lemondunk a reáljövedelem mutatószá—

máról, ez utóbbi továbbra is fontos összefoglaló mutatószáma marad az életszin—

vonal alakulásának. A kétféle számítás kölcsönösen kiegészíti egymást.

A racionális költségvetés szoros kapcsolatban van a fogyasztás tudományos normáival, amelyek tulajdonképpen alapjául szolgálnak. Ezzel kapcsolatban fel—

tétlenül rá kell mutatni a Szovjetunióban alkalmazott racionális költségvetés és a kapitalista országokban használt különböző költségvetési normatívák kö—

zötti gyökeres különbségre. Ez utóbbiak a kapitalista társadalom feltételeiből indulnak ki, s alapvető céljuk a dolgozók egyes rétegeinek megélhetésével kap—

csolatos ,,létminimum" meghatározása. A szocialista társadalomban a racionális költségvetésekkel ugyanakkor egy olyan fogyasztási színvonal meghatározására törekszenek, amely az állandóan növekvő szükségletek lehető legteljesebb ki—

elégítését szolgálja.