A Magyar Gazdaságkutató Intézet közgyűlése

(1)

3. szám — 243

_

1940

A Magyar Gazdaságkutató Intézet közgyűlése.

UAssemblée générale de lllnstitut Hongrois de Recherches Economigues.

A Magyar Gazdaságlmtutt'i Intézet 1940. évi áp—

rilis hó 52—án tartotta meg ezévi közgyűlését.

Az elnöki széket Baranyai Lipót foglalta el.

llf'i'iu'likler lst—

ellii'niytz'iri'il emléke—

A megjelentek iidvt'izlese után s'únnak és Fleissig Sándornak

zett meg. Ebben a körben —— mondotta —— nem kell őket méltatnunk, valamennyien ismertük őket.

Mind a ketten a gazdasági élet egy-egy előkelő nagy teljesítményt, nagy áldozntkészséget igénylő posztját töltötték be, mind a ketten intézetünknek lelkes hívei és támogatói voltak amit Winchkler István különösképpen azzal juttatott kifejezésre

:

hogy intézetünkben betöltött funkcióját akkor is megtartotta. amikor a kereskedelmi tárcának gond- ját és terhét viselte. Az elnök javaslatána a két halott emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben őrö—

kítette meg.

Varga István dr. a Magyar Gazdaságkutató Intézet igazgatója a következőkben terjesztette elő az Intézet működéséről szóló jelentését:

Intézetiink közgyűlésein rövid áttekintést kell nyújtanunk arról, mit sikerült terveink közül a megelőző esztendő során megvalósítani s milyen új terveket készítettünk elő a jövőre. Kétségtelen, hogy terveink közül nem mindegyiket sikerült megvalósítanunk, akad olyan, amelyet egészen el kellett ejtenünk s ismét más, amelynek megvalósí- halasztódott. Tavalyi közgyű- lésünk alkalmával intézetiink fennállásának 10 éves tása későbbi időre

jubileumát is ülte s így mai jelentésemi intézetünk működése második évtizedének elsö esztendejére vonatkozik. Mi? az "Intézet munkatársai, úgy érez- zük, hogy ez az esztendő sem volt egészen hiába—

való s azt reméljük, hogy a közgyűlés is oszto- zik majd eme meggyőződésiinkben.

Önként értődik, hogy beszámolóm során mun—

ered- kásságunknak kizárólag új ágazatairól és

ményeiről számolok be. Arra nagy súlyt helye- zünk, hogy egyszer már elért eredményeket ne kelljen feladnunk s ezért a megkezdett munkála—

tokat kivétel nélkül folytatni igyekszünk. Az el- múlt esztendőről szóló beszáinioló során ilyen te—

kell

munka sem, kinte—tben semmiféle veszteségről sem meg;—

emlékezniink, nincs egyetlen olyan

amelyet ebben az eSZtt—ndőhen kellett volna abba—

hagynunk,

Intézelünk életének az 1939. évben talán leg—

fontosabb eseménye, hogy a Pesti Lloyd 'l'ársulnt- tal, illetőleg a Pester Lloyddal történt megállapo—

dás alapján bekapcs—olódtnnk az 1939 március 31-én megindult ,,Südost-lieonomist" című két-

hetenkint megjelenő németnyelvű lapnak szerkesz- tésébe. Ez a lap anyagi tekintetben intézetünktől teljesen független, szerkesztése intéze- ti'ink közreműködésével történik s a lap szerkesz—

tője és felelős kiadója íntézetünknek igazgatója. A azonban

lap célkitűzéseit az Intézet elnökének az első számhoz irt előszava körvonalazta. Eszerint

a Südost—Economist Magyarország, Szlovákia és á :,lélkeleteurópai országok gazdasági viszonyaival és ezeknek az orzágoknak a nagyhatalmakhoz, első-

természetesen a

sorban Német Birodalomhoz és

Olaszországhoz foglalkozik, A

fűződő gazdasági kapcsolataival délkeletenrópai országoknak sok közös gazdasági érdeklik van és ezeknek az érde—

keknek egy tárgyilagos gazdasági orgánum által való képviselete nagyon alkalmas arra, hogy hozzájárul- jon ezeknek az országoknak oly kivánatos közele- déséhez. A lap ve'/térmotivnmául az Intézet elnöke az életszínvontalnak a termelés növelése által való emelését jelölte, meg. a harcot minden olyan intéz—

kedés ellen. amely a tőkeképződést akadályozza és minden olyan intézkedésnek támogatását, amely anélkül, hogy a nemzeti vagyon és nemzeti jöve—

delem eloszlásának egyenlőtlenségeit kimélyítenó

—— a tt'ikeképződés előmozdítására alkalmasnak lát- szik. Úgy gondoljuk. hogy egy ilyen jellegű láp-

alatt

kapcsolatnak kidomborításárá_, nak magyar irányítás való megjelentetése alkalmas annak a

amely Magyal'országf és Délkelet—Enrt'ma országai kö—

zött fennáll és amelynek szorosabbá tétele az ér dekelt, de a többi ország szempontjából is kivá—

natos, Öszinte hála és elismerés illeti azokat, akik e szempontok jelentősegt'et felismerve. erkölcsi és anyagi Minogatásukkal a lap megindulását és megjelenését biztosították.

A szorosan vett intézeti munka is sok tekintet—

ben fejlődött. E fejlődésből oroszlánrész esik arra a munkára, amelyet az európai háború kitörése óta az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosánák megbízásából és számára végzünk el, Az Árellen—

16

(2)

3. szám — 244 —— 1940

őrzés Országos Kormánybiztos-ának az európai lattan forrásokból tájékozódik, adatszerüen tárjuk háború kitörése óta követett árpolitikája a nagy—

kereskedelmi árak mellett a vidéki kiskereskedelmi árak alakulását is megkiilönböztetett figyelem- ben részesíti. Evégből 111 vidéki városban, illető—

leg községben áradatgyiijtést szervezett meg, amely—

nek során megbízottai 126 élelmiszernek, illetö-

leg ipari árunak árát minden héten 3—3 üzletben megállapítják. Ezeknek az áradatoknak nyilván- tartását, 'az átlagár—laknak megállapítását és az ár- adatokkal egyidejűleg befutó ellátási zavarok in- tézkedésre alkalmas feldolgozását az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa intézetünkre bízta. A munka terjedelmét jelzi, hogy hetenkint kb.

42.000 áradat fut be és ezekből hetenkint kb.

14.000 átlagot kell számítani, nem is szólva azok—

ról az egyéb nninkálatokról, amelyek e munkával kapcsolatban felmerülnek.

Az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa né- hány hónappal ezelőtt egy rendeletével akként in—

tézkedett, hogy a budapesti és budapestkörnyéki vendéglők, kávéházak, korcsmák, stb. minden hó 15—én árlapjaiktat hozzá terjesszék be. Ennek a havonta néhány ezer űrlapnak nyilvántartásjellegű kezelését szintén intézetiinkre bízta.

Az árstatisztika körébe tartozik, hogy ,a magyar bevitel szempontjából jelentőséggel bíró áru—

cikkeknek világpiaci árát rendszeresen gyűjtjük.

liz a munka az európai háború kitörését követő időben nagyon megnehezült, annak következté—

ben, hogy a külföldi napilapok és folyóiratok részben beszüntették a vonatkozó áradatoknak közlését, részben pedig csak igen elkésve érkeznek meg Budapestre, Kérésünkre és tanácsaink szerint azonban a Magyar Távirati Iroda berendezke- dett, ezeknek az adatoknak rendszeres összegyüj—

tésére. Az ilymódon rendelkezésünkre juto árada- tok alapján világpiaci nyersanyagárindexet szer- kesztünk, amelyben az egyes cikkeket a magyar behozatalban való súlyuknak megfelelöen mérle- geljük. A vonatkozó indexszámokat hetenkint bo—

csátjuk az ezek iránt érdeklődő hatóságok rendel—

kezésére, de az eredményeket jelentéseinkben is közöljük.

gazdasági helyzet.- Gazdasági helyzetjelentéseinket nagy mérték—

ben kibővítettüki Az európai háború kitörése következtében a külföldi országok gazdasági hely—

zetének ismerete, csakúgy, mint a fontos nyers—

anyagok vilápiaci helyzetének ismerete, külön- leges figyelmet igényel. Ezért ezt a két témát jelentéseinkben különös gonddal és nagy részletes- séggel tárgyaljuk és a rendelkezésünkre álló gaz- dog adatgyüjteémény alapján e nagy érdeklődést igénylő kérdésekben a gazdasági helyzetjelenté-

seink olvasóit legrészletesehhen tájékozta (juk.

Nagyjelentőségiinok tartjuk, hogy ezt a kérdést, amelyben a közvélemény sokszor csak megbízha-

t'el és a kérdésnek magyar nyelven megbizható ösz- szefoglalását adjuk.

Jelentésünk táblázatanyagának kiegészitése is előbbre jutott az elmúl év során. Helyzetjelenté—

sünknek egyik fontos újítása az új ipari termelési indexiinknek elkészülte. Ennek előkészületeiről már tavalyi közgyűlésiink során beszámoltunk. Akkor megemlítettük, hogy az új termelési indexünk 56 komponensből. összesen 1.153 adatsor figyelembe—

vételével készül. Termelési indexünk statisztikai módszereit és az azok alapját képező elméleti meg—

fontolásokat intézetünk munkatársának, Jónás

Magda dr.-nak a Közgazdasági Szemlében között tanulmánya ismertette.

Egy külföldi érdekeltségű vállalat megbízásá- ból újszerű létfenntartási költségszámítást is vég—

zünk. Ezek a számítások figyelemmel vannak egy—

felől egy havi 700, másfelől egy havi 300 pen- rendelkező tisztviselőcsaládnak minden szükségletére. A figyelembe vett

cikkeknek száma kb. 250, Ezeknek a létfenntar—

tási költségszámításoknak elméleti szempontból is fontos újítása a kimerítő áruszám mellett az, hogy az élelmezési költségeknél az év minden

ban eltérö étrenddel számolnak. Söt ezen túlmenő—

leg az egyes évszakokon belül is figyelembe veszik azt, hogy az étrend nemn merev, hanem a külön—

gös jövedelemmel

áru—

szaká—

höző élelmiszerek relualiv árához igazodik, más szóval, a viszonylag olcsó élelmiszerek fogyasz—

tása a viszonylag megdrágult élelmiszerek fogyasz—

tásának rovására nő. Ilymódon tehát az élelmi—

szerfogyasztásm'it különbséget teszünk a helyette—

síthető és nem helyettesíthető élelmiszerek között.

A valósághoz igazodó feltevésünk az, hogy a házi—

asszony a különböző leheti'iségeknek legolcsóbbikát választja mindenkor, E lehetőségek figyelembe—

vételénél természetesen mind a n'iegf-elető vegyes étrendre, mind az orvosilag szükségesnek vélt kalóv ria-, fehérje-, zsír-, szénhidrát- és vitaminsziikséa- ségletekre is figyelemmel voltunk.

De nem csupán a jelzett eljárású új létfenn—

tartási költségszámítással foglalkoztunk, hanem az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosának vidéki

alapján lll

fenntartási költségváltozásait is igyekeztünk meg—

arnyilvántartása vidéki város lét,—

állapítani. E 111 községre vonatkozóan kiszámítot—

tuk az ú. n. élelmiszerkosárnak költségeit és költ—

ségráttozásait. Az életmiszerkosár fogalmát isnuL retesen a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal határozta család egy heti élelmiszersziik- A regionális konjunktúrakutatás meg. Ezen egy

séglete értendő.

szempontjából nagyjelentöségú eredményeket in- tézetünk munkatársának. Simoncsics Miklós dr.—

nak, a Magyar Statisztikai Szemlében közzétett ,,A létfenntartási költségindex megbízhatósága"

cimű tanulmánya közölte.

(3)

3. szám ——- 245 —— 1940

Intézeti munkánk eredménye szempontjából A sertésösszeírás eredményei buzdították a nagyjeletntőségűnek véljük a közelmúltban megje— föl—dmívelésügyi minisztériumot arra, hogy egy lent 17. számú különkiadványunkat, amelyben in-

tézetünk Mátyás dr. két

nagyjelentőségt'i agrárproblémának megoldását v1tte munkatársa, Matolcsy

előbbre. Az egyik tanulmány "megvilágítja a ma- gyarországi takarmányellátás kérdését és annak lehetőségét., miként készíthető el már a gazdasági év elején egy olyan takarmánymérleg, amelynek alapján elbírálható, hogy a gazdasági év során mutatkozik—e majd exportálható takar'mányfeles- leg, illetőleg tákarmányimportszükséglet. A külön—

kiadvány másik tanulmánya a bortermelés renta—

bilitásának

!

statisztikai megközelítési lehetőséget tárja fel.

A ttakárnn'tnymérleg elkészítésének egyik elő—

feltétele az állatállománynak pontos ismerete. Ta—

valyi közgyűlésünkön beszámoltunk arról, hogy a m. kir. földművelésügyi minisztérium egy Sertés—

ln'zlalási Adatgyűjtési irányító Bizottságot szervezett, amelynek állandó előadója intézetiink igazgatója.

li bizottság elgondolása

ügyi minisztérium évenkint háromszor naagyterje—

szerint ;! földmívelés—

delmű reprezentativ felvételt hajt végre. Az ösz- szegyüjtött adatok kiértékelése, a vonatkozó követ- keztetések levonása, a sertéspiae várható alakulá—

sának előrelátása, valamint összefoglaló jelenté- feladata.

A múlt év során ez az adatgyűjtés az 1938 novem- seknek szerkesztése mind intézetíinknek

ln-rében visszacsatolt északi területekre is kiter- jesztetett és a közeljövőben fog Kárpz'italjának be- szervezésére sor kerülni.

télyes

Az eredmények a tekin—

költséggel járó munkához fűzött minden várakozást kielégítették, aminek mind ,a földmíve—

léstigyi minisztérium, mind a Külkereskedelmi Hi—

talal többízben kifejezést adott. Az elismerés jele, hogy a földmívelésügyi minisztérium az 1939. évi tavaszi haszon-álla[összeírás eredményei közzététe- lének alkalmával rámutatott, arra, hogy a reprezentativ felvétel jóval nagyobb sertéslétszámot mutat ki a tavaszi haszonállatösszeírásnál és mert az előbbit véli meghízhatóbbnak, a tavaszi haszon—

.t'tllatösszeírás sertésndatán-ak reformját elő kívánja s az 1940.

haszonállatösszeírás ad átánál az készíteni. A retformterv el is készült

évi tavaszi inté—

zeti'tnk által kidolgozott tervezet szerint tá rep—

rezentativ statisztika eredményei megfelelően figyelembe fognak már vétetni. Az eredmények jó—

ságát egyébként nem csupán a megállapított adat megbízhatósága adja meg, hanem az is, hogy most sertésállo- várható alakulását mindenkor közel egy esztendőre előre

már harmadik esztendeje sikerült a mánynak, illetőleg a sertéshízlalásnak megjósolni.

hasonló elven alapuló reprezentativ baromfiössze- írást is készítsen elő. Ennek tervét szintén intézea tünk készítette el. A terv szerint évenkint kétszer kellene a baromfiállományt reprezentativ úton összeírni. A próbafe-lvételeket a földmívelésügyi minisztérium intézetünk közreműködésével már végrehajtotta s az eredmények igazolták azt, hogy elgondolásunk végrehajtható. Ezidőszerint az a gondolat áll előtérben, hogy ta földmívelésügyi minisztérium a M. Kir. Központi Statisztikai Hiva- talt kérje fel arra, hogy ezt a reprezentatív stá—

tisztikát intézetíinkne-k közreműködésével szer- vezze meg, Az elgondolás szerint intézetünk sze- repe ennél a reprezentativ baromfiösszeírásnál hasonló volna, mint a reprezentativ sertésössze- írásnál.

A báronnfiállomány és a baromfikínálat vár—

ható alakulásának előrelátásálól független kérdés a tojástermelés problémája. Erről mindeddig sem—

mit sem tudunk. Intézetünk egyelöre igen szűk körben egy reprezentatív felvételre tett kísérletet, amelynek lényege abban áll, hogy kiválasztott gazdák, megfelelő szerény díjazás ellenében hetenkint: kérdőíven számolnak be mind baromfi-, külö- nösen tojóállományukról, mind pedig a tojáster—

melésről, értékesítésről és —felhasználásról. Ez a kísérlet is eredménnyel kecsegtet s most azt reméljük, hogy a m. kir. földmívelésügyi minisz—

térium abba a helyzetbe hoz, hogy a vonatkozó adatgyűjtést megfelelő széles körben —— 500 baromfitenyésztővel állapodva meg —— állandósíta suk. Az adatok kivetítésénél természetesen igen sok körülményre: a baromfitartás módjára, a birtok—

típusokra, stb. stb. kell majd tekintettel lennünk.

A földmívelésügyi minisztériumtól más meg—

tisztelő megbízást is kaptunk. A búzatermes nagy—

ságának korai megállapításához rendkívüli gazda- sági érdek fűződik. 1939-ben a földmívele'siigyi minisztérium megbízásából, amerikai módszereket megfelelően .adaptálva, a várható búzatermés nnagy- ságát július legelején becsültük meg. Akkori becs—

lésiink a holdankinti búzatermést átlagosan 8'9 (I—ra. a kb. ugyanabban az időpontban nyilvános- ságra került első számszerű hivatalos termésbees—

lés pedig 86 (I—ra tette. A búzatermés nagyságára vonatkozó végleges megállapítás igazolta, hogy a mi becslésünk járt közelebb az igazsághoz. Az ,a]- kalmazott eljárást két munkatársunk, Simoncsícs Miklós dr. rés Szentkirályi Miklós dr.—nak ,,A ma—

gyar búzater'més mennyiségének becslése az idő—

járási adatok alapján" Mezőgazdasági Közlönyben megjelent dolgozata vázolta. A vonat- kozó eljárásoknak kifinomításávtal és a magyar viszonyokhoz való alkalnmzásával azóta is foglal-

kozunk s reméljük.

címmel a

sikerülni 16*

hogy fokozatosan

(4)

3. szám

fog mind jobb eredményekhez jutni. Az 1940. évi várható búzatermésre vonatkozó első becslésünket már ez év március 5—én a földmívelésügyi minisz- térium elé terjesztettük.

1939. évi közgyűlésünk alkalmával megemlé—

keztünk arról, hogy reményünk szerint a földmí—

velésügyi minisztérium a borfogyasztással kapcso—

latos szubjektiv piackutatási felvétel végrehajtásá—

val fog megbizni. A múlt év tavaszán valóban kap—

tunk is egy ilyen megbizást, amelynek során Buda—

pest, Eger, Hódmezővásárhely, Kecskemét és

Rozsnyó városok borfogyasztási szokásait

gáltuk meg. Vonatkozó terjedelmes, 173 gépírásos oldalú, 116 táblázatot közlő jelentésünket időköz- ben már be is terjesztettük és most azt reméljük, hogy .a földmívelésügyi minisztérium hozzá fog járulni jele—ntésünknek publikálásához is. Miként korábbi hasonló munkálatainkat, ezt is a Kir. M.

Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Inté- zetével együttműködve hajtottuk végre, amelynek vizs—

vezetője dr. harkai Schiller Pál, vonatkozó jelen- tésünknek is, intézetünk igazgatója mellett társ- szerzője.

Szubjektív piackutatási munkálataink közül még kettőt vélünk kiemelendőnek. 1939 tavaszán 200 külföldi utazási irodához fordultunk egy kér—

(töivvel, amelyben a Magyarországra irányuló idegenforgalom körülményei iránt érdeklődtünk. A megkérdezett utazási irodák többsége válaszolt s e válaszok alapján sok értékes következtetésre mó—

dot nyújtó jelentést terjesztettünk az idegenforgalmi szervek elé. Az Országos Magyar Idegen- forgalmi Hivwatal kezdeményezésére a hazai tanítók belföldi utazási szokásairól és országismerete'ről is tájékozódni igyekeztünk. E kérdés jelentőségét az adja, hogy a ta'nítóság közvéleményformáló ereje rendkívül nagy és e réteg állásfoglalása a belső idegenforgalom alakulása szempontjából szinte döntő jelentőségű. A kérdésnek azonban nemcsak idegenforgalmi, hanem kulturális nézőpontja is van: a tanítóság müködése ugyanis csak akkor lehet eredményes, ha az személyes élményekből táplálkozó országismereten alapul. Anyagi eszkö—

zök híján csupán két, Budapesttől távol fekvő vár—

megyének, Vas és Zemplén megyének tanitóságá- hoz intéztünk kérdőíveket. Az ilyen jellegű vizs- gálat eredményeinek reprezentativ értékét jelzi, hogy a vasmegyei tanítók 37%—a, a zemplén—

mcgyeieknck pedig 38%-ia —— lényegileg tehát azo—

nos hányada —— válaszolt. A feldolgozást, miként a borpiackutatási vizsgálatnál is, a Kir. M. Páz- mány Péter Tudományegyetem Lélektani Intéze—

lével együttműködve hajtottuk végre. A jelentés intézetünk 16, számú kiilöukiadványaképpen Steií Antal a Lélektani Intézet adjunktusának és inté—

zetünk munkatársának, Vezér István dr.—nak tollából jelent meg. A jelentésről az illetékes

—246— 1940

tényezők mellett a m. kir. val—

lás— és közoktatásügyi minisztérium illet-ékes.

tényezői is nagy elismeréssel nyilatkoztak. Azt a 12 tanítót, aki a kérdőívekre válaszolók köá

zül még nem járt Budapesten, az Idegenforgalmi, Propaganda Munkaközösség 3 napos budapesti tanulmányi kirándulásra hívta meg és itt vendégül—;

látta.

Idegenforgalmi statisztikai vonatkozásban foly-- lattuk természetesen a különböző idegenforgalmi szervek számára negyedévenkint készített jelente—

seinket, ezenkívül becslést készítettünk a Magyar—

országon idegenforgalmi rendeltetésű tőkebefekte—

tések értékéről. E becslésünk eredménye az Orszá- gos Magyar Idegenforgalmi Hivatal 1939. évi mű—

ködési jelent—ésében került nyilvánosságra.

Idegenforgalmi vonatkozásban súlyt helyezünk arra, hogy mind a belföldről, mind a külföldről megszerezhető idegenforgalmi vonatkozású jelentö- sebb adatokat összegyüjtsük és reference—szerűen nyilvántartsuk. Vonatkozó munkálataink során rájöttünk arra, hogy Magyarországon rendkívül sok vidéki város összeállít egy—egy idegenforgalmi statisztikát, amelyeknek azonban fogyatékosságuk.

hogy eltérő és nem mindíg kifogástalan rendszer szerint készülnek. Az Országos Magyar Idegen—

forgalmi l-Iivatal ezért, kezdeményezésünkre, a vidéki városok képviselőit egy értekezletre hívta össze, amelynek során meggyőződtünk egyfelől arról, hogy kis fáradsággal lehetséges volna a nagyobb vidéki helyeken egységes irányelvek sze—

rinti idegenforgalmi stzttisztikát összeállítani. más- felől pedig arról, hogy a vidéki városokban az ilyen egységesítésre megvan a megfelelő hajlandó—

ság. A kérdés helyzetét memorandumban foglal- tuk össze s azt a M. kir. Központi Statisztikai Hivatal, mint a Magyarországon folyó statisztikai munkálatok egységes irányítására hivatott

elé terjesztettük. A Központi Statisztikai Hivatal evlgondolásunkiat felkarolta s a vidék idegenfor—

galmi statisztika egységes kiépítésére vonatkozó tárgyalások most vannak folyamatban.

idegenforgalmi

SZÉTV

Gazdaságtörténeti vizsgálatokkal is foglalko.

zunk. E Vizsgálatok egyik eredményeképpen inté—

zetünk munkatársának, Keményffi János dr.—nalx tollából a Közgazdasági Szemlében nagyobb tanul—

mány jelent meg a francia Blum—kormány gazda—

ságpolitikai tévedéseiről. Ezidőszerint az 1914w 1918-as háború során Magyarországon fokozatosan életbeléptetett tervgazdálkodási intézkedéseknek történetét és hátterét igyekszünk összeállítani. Az 1914—18 évek világpiaci árfejlődésére vonatkozóan is állítottunk össze adatokat.

Munkánk során különös figyelmet igyekszünk annak a szempontnak szentelni, hogy a konjunk—

túraváltozásoknak ne csupán mennyiségi, hanem—

rentabilitási tényezőit is megállapítsuk és figyelema

(5)

3. szám

mel kísérjük. E szempontot igyekeztünk gazdasági .lielyzetjelentéseinkben is lehetöleg kidomborítani.

Emellett önálló adatgyüjtésen alapuló nagyobb tanulmányt is készítettünk, amely azt igyekszik tisztázni, hogy az újabb szociális terhek miként befolyásolták az iparvállalatok rentxabilitását. Vo—

natkozó jelentésünket az illetékes terjesztettük.

tényezök elé A termelés t'entabilitásának szempontjait igye- keztünk abban a jelentésben is messzemenően figyelembe venni, :amelyet —— amint korábbi esz—

tendőkben — 1939-ben is az Ipartestületek Orszá- gos Központja számára készítettünk a kézműves—

ipar meg-előző esztendei konjunkturális helyzeté- röl. Ezt a jelentést az Ipok évi jelentésének egyik t'ejezeteképpen adta közre.

Már mult évi jelentésünkben megemlékeztünk arról a felvételről, amelyet a Pázmány Péter Tudo—

mányegyetem Élettani lntézetével együttműködve Valkó községben végeztünk. Az elmúlt év során Beznák Aladár egyetemi ny. r. tanár vezetésével ennek a t'elvételnek különösen a népélel'mezési vonatkozású része haladt előre a feldolgozás útján.

Reméljük, hogy 18. feldolgozás eredményei haszno—

san fogják kiegészíteni azokat a vizsgálatokat, amelyeket )rlagyarország népélelmezésére vonatko—

zólag már évek óta folytatunk és amelyeknek eddigi eredi'nénye—it 12. és 15. számú különkiadvá—

nyainkban hoztuk nyilvz'tnosságra.

Nagy elismerést jelent intézetünk számára,

hogy a m. kir. belügyminiszter úr intézetünk igazgatóját felkérte arra, hogy a VI. közigaz—

gatási továbbképző tanfolyamon tartandó előadás keretében intézetünk működését ismertesse. Re- méljük, hogy

igazgatás leendő vezetői részéről való megismerése intézetünk munkásságának a köz—

azt a megértést, amellyel a különböző hatóságok részéről munkánk ezideig is találkozott, még fo—

kozni fogja. Elismerés intézetünk számára az is, hogy a belügyminiszter úr egyik tisztviselőnket a VI. közigazgatási továbbképző tanfolyamon való részvételre meghívta.

Intézetünk tudományos munkássága ismerte—

tésének keretébe tartozik még annak felemlítése is, hogy intézetünk munkatársa, Simoncsícs Miklós

dr. ,,Adalékok az Alföld demográfiai viszonyainak

vizsgálatához" címmel felavatási értekezést készi—

tett. Ez a tanulmány a közeljövőben intézetünk támogatásával nyomtatásban is meg fog jelenni.

Intézetünk munkásságát nagy

igénybe veszik a külsö felkérések is, Tagjainknak és előfizetőinknek a kiadványokon túlmenő felvilá- gositásokkal bármikor rendelkezésre állunk s szá- mukra igen gyakran készítünk olyan összeállításo—

mértékben

kat, amelyek nagyobb munkát igényelnek.

———247——

1940

Önként értődik, hogy intézetünk munkatársai az intézeti kiadványokon kívül is foglalkoznak tu—

dományos munkávaL Ezirányú dolgozataik egy rté- szét intézetünk tagjainak és előfizetőinek meg szok- tuk küldeni. A vonatkozó, részben külföldi, tudomá—

nyos folyóiratokban megjelenő tanulmányok fel—

sorolásától eltekintek.

Az 1939. évi közgyűlésünkön beszámoltunk arról, hogy az 1938, évi őszi események idején a magyar rádió felkérésére utóbbit állandóan hír—

anyaggal láttuk el avégből, hogy a cseh rádióállo- mások magyarellenes propagandáját, megfelelő gaz- dasági adatokkal alátz'nnasztva, ellensúlyozni lehes- sen. Mult közgyűlésünkön bemutattam a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.—nak azt a levelét, amelyben ,,a magyar igazság nemzetközi elismerte- téséért folytatott nemes és felemelő küzdelemben"

való részvételünket meleg szavakkal megköszönte.

Az európai háború kitörése után intézetünk a rádió igazgatóságának figyelmét felhívta arra, hogy propaganda—szempontból mily hasznos lehetne, ha a rádió a külföldi országok _ hadviselők és semlege- sek _ hadigazdálkodási intézkedéseiről minél bö—

vebben megemlékeznek, egyidejűleg azt is jelezve, hogy ezekben az országokban mily sokféle korláto—

zást rendeltek el, ezzel bizonyos mértékig előké—

szítve azt_ hogy ne csodálkozzék el a közönség, ha az európai háború elkerülhetetlen hatásaképpen előbb-utóbb nálunk is különféle korlátozásokra ke"

riil sor. Emellett azt is indítványoztuk, hogy a magyar gazdaságpolitikai intézkedések hátterét, in- dokait, szükségszerűségét is igyekezzünk megma—

gyarázni Mindez a rendes r:'1di(')hírszolgáltatás kere- tében elhelyezett rövid közlemények formájában történjék meg. A Kormányzó Úr Ölőméltósága 20 éves jubileumának hetére nézve pedig azt javasol- tuk, hogy dicsőséges országlásának két decenniuma alatt gazdasági és kulturális téren elért haladás eredményei statisztikai adatokkal szemléltettessenek.

A magyar rádió igazgatósága valamennyi vonatkozó javaslatunkat nagy örömmel elfogadta és a vonat—

kozó híranyag elkészítésére intézetünket kérte fel.

Mai napig összesen 110 ilyen közleményt bocsátot- tunk a magyar rádió rendelkezésére. Ezeknek tárgyá—

ban a Magyar Telefonhirmondó és Rádió Rt. 1940 február 28—án a következő szövegű levelet in—

tőzte hozzánk:

,,A második óta a

Magyar Gazdaságkutató Intézet a magyar rádió hallgatóságának legszélesebb körű tájékoztatá-

világháború kitörése

sára és megnyugtatására napi hirszolgálatunkat minden ellenszolgáltatás nélkül hő és értékes gazdasági hirekkel táplálja. Az 1938. évi válság hasonló készséggel és értékes anyaggal állt az Intézet rendelkezésünkre és a maga részéről is megkönnyítette a csehszlovák idején már

(6)

3. szant

rádiókkal a magyar igazságért vívott diadalmas rádióháborúnkat.

,,Az 1939 szeptemberben felajánlott s azóta rendszeresen felhasznált híranyag ez év február 27-én elérte a századik közleményt. E közle- mények tartalma minden alkalommal nemcsak hozzájárult a gazdasági felvilágosításhoz, de helyes célzatával a rádió hírszolgálatának fegyel- mező és megnyugtató szándékát is eredménye- sen támogatta. Számos esetben, külföldi pél—

dákra hivatkozva, kellő módon előkészítette a hallgatóságot a nemzeti érdekből kikerülhetetl lenül szükséges kormányintézkedésekre, több közleményében pedig kidomborította a hazánk—

ban tapasztalható gazdasági fegyelmezettséget, a zavartalanul folyó termelést, valamint gazda—

sági szervezetünk nagy ellenállóképességét.

,,A magyar rádió igazgatósága e hasznos hirszolgálati anyagért a Gazdaságkutató Intézet Igazgatóságának őszinte meleg köszönetet mond.

Külön köszönet illeti a tek. Igazgatóságot azért a becses hiranyagért is, amelyben a Főméltó—

ságú Úr kormányzási jubileuma alkalmából az utolsó húsz évben tapasztalható magyar gazda—

sági újjáépülést és általános fejlődést szemlél—

tetően összefoglalta."

Intézetünk munkakörének jelentésem eddigi ré—

szében vázolt kiterjesztése természetesen nagyobb—

számú munkaerő alkalmazását tette szükségessé.

Különösen a vidéki kiskereskedelmi áradatgyüjtés feldolgozása kívánta meg nagyszámú új munkaerő beállítását. Ezek nagyobbrészt statisztikai segéderők.

de több diplomás tisztviselő is dolgozik ezen a munkán. A tisztviselt'ilétszz'im jelentös emelkedése következtében 1937 novemberében kibérelt új helyi—

ségeínk már szűknek bizonyulnak és ezért helyisé—

geink kibővítéséről kell gondoskodnnnk. Itt is meg kell említenem azt a hiányt. amely a gazdasági és statisztikai kutatómunka]tan gyakorlott, főisko—

lát végzett munkaerők tekintetében fennáll és amely az intézet tudomz'myos munkatársainak kiegészíté- sét megnehezíti, és a jelenlegi tudonu'niyos tiszt—

viselői kar rendkívüli megterhelését idézi elő. Ennek a helyzetnek javítása érdekében intézetiink nagy súlyt helyez a tudományos munkára alkalmas után—

pótlás kiképzésére. Intőzetiink igazgatója, a Páz—

mány Péter Tudományegyeteintől nyert engedély alapján, magántanári előadásainak praktikum jel- legű részét intézetiink llClylSÖgéllPll tartja meg, ahol a diákoknak a gyakorlati munka elvégzésére al—

kalmuk nyílik, Örömmel állapítható meg hogy minden évt'olyamban akadnak olyan diákok akik a szorosan volt egyetemi kötelezettségeken túlmenő érdeklődést mutatnak a gazdasági kutatómunka iránt. Ezeknek mindíg módot nyujtunk arra, hogy intézetünk munkásságában valami módon résztve-

———248— 1 940

gyenek. Ezt a célt szolgálja a Magyar Nemzeti Bank Ösztöndíja is, amely a folyó tanévre egy kiváló ké—

pességű jogszigorlónak intézetiinkben való tovább- képzését biztosítja. Másik ösztöndíjas munkatár- sunk Horthy Miklós ösztöndíjat élvez.

Intézetiink tudományos munkásságának nagy- jelentőségű támasza a Budapesti Kereskedelmi és.

Iparkamara kiváló közgazdasági archivuma és könyvtára. Jóllehet ez a könyvtár a kamara kiváló Vezetőinek előzékenységéből íntézetünk munkatár- sainak a legnagyobb mértékben rendelkezésére áll, saját könyvtárunk és folyóiratgyiijteményiink fej—

lesztésére is gondot fordítunk. Különösen a rokon—

(élű intézmények kiadványainak gyűjtése terén tö—

rekszünk teljességre, úgy gondolva, hogy ezáltal hasznosan egészíthetjiik ki a magyar közkönyvtá—

raknak ebből a szempontból eléggé hiányos anya——

gát. Ezenkívül figyelemreméltó gyüjteményünk van, a különböző külföldi bankok és nyersanyagkartel—

lek statisztikai és gazdasági jelentéseiből. A Süd- ost—Eeonomist igényeire való tekintettel különösen délkeleteurópai anyagunk kiegészítésére helyeztünk súlyt. Anyagi körülményeink, sajnos, csak igen kis—

számú folyóirat és könyv megvételét teszik lehe- tövé, ennek ellenére intézetiink csere és ajándékozás révén ezidőszerint csaknem 300 folyóiratot és havi?

illetőleg negyedévi jelentést kap és ezek közül kb. 200 külföldi eredetű. Intézetünk kiadványai értékének elismerését kell látnunk abban, hogy cserére való felhívásunkat az esetek túlnyomó tobb—

ségében örömmel fogadják el. Cserepéldányaink ré—

vón sok külföldi tudományos és gazdasági tényező, nyer objektiv tájékoztatást a magyar gazdasági helyzetről.

Beszámolóm nem lenne teljes, ha elmulasztanék őszinte köszönetet mondani mindazoknak a szervek- nek és intézményeknek, amelyek intézetiink"inuu-

kásságát az elmult év során anyagilag és ei'kólmíleg előmozdították. Külön köszönettel kell megemlékez—

nem arról a támogatásról, amelyet intézetiink mint n'iegalakulása óta mindenkor, az elmult évben is :)

Magyar Nemzeti Bank részéről élvezett A legmé—

lyebb hálával emlékszem meg Elnök t'runk támo—

gatásáról is. Az ő mindenre kiterjedő gondossága bölcs irányítása legföbb biztosítéka intézetíink helyes működésének, Intézetünk számára nagy elis—

hogy intézetiink

merés az, országos jelentőségű teendői mellett munkásságát érdemesnek itéli arra, hogy arról állandóan és behatóan tájéko/(ul—

jék, De nagy köszönet illeti meg a M. lx'ir. Központi Statisztikai Hivatalt, ennek minden funkcionáriusát és tisztviselőjét, akik munkásságát a legnagyobb megértéssel mozdították elő, Köszönt—t—

tel tartozunk a Budapesti Kereskedelmi és Ipar- kamarának s a magyar gazdasági élet tényezőinek részben azért, hogy anyagi támogatásukkal intéze—

intézet ünk

(7)

3. szant

—— 249 —— 1940

tünk munkásságát lehetővé tették, másrészt azért, hogy munkásságunkat adatszolgáltatásokkal és in—

formációkkal messzemenően támogatták. Köszönet- tel tartozunk a sajtónak is, hogy intézetünk mun- káját megértő kritikával ismertette és ezzel hozzá—

járult ahhoz, hogy intézetünk tevékenysége mind szélesebb körben ismertté váljék. S Végül jelenté- sem befejezése előtt őszinte köszönetet mondok munkatársaimnak, akik fáradságot ismerő munkával, az Intézet eszmei céljainak tudatától át—

hatva. kötelességüket mindenkor híven teljesítették,

Baranyai Lipót elnök: A közgyűlés köszönetét és elismerését. nyilvánítom elsősorban Varga pro-

nem

t'esszornak, azután valamennyi munkatársának azért a fáradhatatlan munkáért, amellyel a konjunktúra—

kutatás ügyét Magyarországon tudományos és gya-- korlati szempontból egyaránt előbbre vitték és ezzel a gazdaságpolitikának is igen jelentős alátámasztást és segítséget nyujtottak.

Mi, akik mint minden évben, az idén is itt összegyűltiink, ki-ki a maga posztján, ki a bürokrá- eiában, ki a katedráján, ki a gyakorlati életben el- foglalt mnnkahelyén, mi mindnyájan valahol a gaz—

dasági életnek aktív munkásai vagyunk. Ebben a minőségünkhen hivatalból vagy hivatásból valamennyien éber figyelemmel kísérjük a konjunktúra- kutatásnak fejlődését és annak eredményeit. Is—

merjük a matériát, ismerjük a célt, a feladatot és az eszközöket és mindezeknek ismeretében azt hiszem nyugodt lelkiismerettel és emellett bizonyos öntudat- tal is két megállapítást tehetünk. Az egyik az, hogy ez a mi Magyar Gazdaságkutató Intézetünk, ismert felkészültségére és alaposságára támaszkodva, bár- melyik külföldi tt'lrsintézme'nyérel nyugodtan fel- veheti és kiállja a versenyt. A másik megállapítás az, hogy az Intézet eleget tesz azoknak a követel-—

ményeknek is, amelyeket a tudomány támaszt, az ideálisan vett konjunktt'trakutatással szemben. Ha végigtekintünk az intézetnek most már 11 éves mult- ján, valamennyien látjuk, hogy az Intézet figyelmét a jelenségeknek egyre növekvő körére terjeszti ki, hogy metodikája finomodik, ditferenciálódik és konklúzióit mind több és több biztonsággal vonja le.

Tudom, hogy mindezt eddigi közgyűléseink bármelyikén is el lehetett mondani és bizonyosan

el is mondották. Amiért ezeket a megállapításokat itt mégis megteszem, vagy megismétlem, annak oka az, hogy ma más világban élünk. Európában háború van. Európának nagyobbik fele, ha Oroszországot nem számítom, tényleges hadiállapotban áll egy—

mással, világrészünknek kisebb fele pedig mind érezhetőbben és érezhetőbben kerül ennek a hábo- rúnak gazdasági és egyéb kisugárzó hatása alá.

Nagyon messze vezetne és nincs is ebben a körben szükség arra, hogy megpróbáljuk ennek a háborús állapotnak és gazdasági kihatásainak analizálását vagy a jövőbelátást. Utóbbira nincs is lehetőségünk.

Én csak egyre szeretnék itt rámutatni: arra, hogy a háború teljesen megváltoztatta a gazdálkodás célját.

Normális időkben az emberi gazdálkodásnak az a célja —- így tanultuk — hogy a termelést emelje, ezen keresztül a nemzeti jövedelmet gyarapítsa és ezen a réven az emberi jólétet előmozdítsa, vagyis az életszintet emelje. Most a cél más, szükség—

képpen másnak kell lennie. A mai cél az, hogy egy—

egy nemzet összes erőforrásai minél tökéletesebben állittassanak a hadikészültség szolgálatába, aminek egyenes következményeként az életszintnek kisebb—

nagyobb mértékben, de mindenképpen csökkennie kell. Szóval a jólét előmozdítása és az életszint eme- lese, ami normális időkben elsődleges cél volt, nm másodlagos céllá vált. A célnak ez a megváltozása és a megváltozott cél megvalósítására irányuló gazdaság- politika folytatása szükségképpen olyan rendkívüli jelenségeket idéz fel a gazdasági életben, amelyeknek azonnali észlelése, körültekintő megfigyelése, be—

ható elemzése és helyes megítélése egészen rendkí- vüli felkészültséget, és rendkívüli kvalitásokat tesz szükségessé. Én ezeket a kvalitásokat a mi Intéze- tünkben adottaknak látom, nekem nincs kétségem abban és bízvást hiszem, hogy a mi Gazdaságkutató lnte'zetünk ezeket az egészen rendkívüli, nagyon kényes és nagyon nehéz feladatokat éppúgy meg fogja tudni oldani, mint ahogy megoldotta a nor- mális időknek feladatait és ennek folytán a jövőben is szilárd és hasznos támaszpontja marad a gazda—

ságpolitikának, Kivánnám azt, hogy ez a rendkívüli állapot minél rövidebb ideig tartson és hogy minél kisebb ártalmára Váljék a mi magyar közgazdasá- gnnknak és boldogulásnnknak.