VÁNDORLÁS ÉS NEMZEDEKEK KÖZÖTTI MOBlLITÁS
HARCSA ISTVÁN
Az utóbbi három évtizedben lezajlott társadalmi és gazdasági változások inten- zív átrétegeződési és vándorlási folyamatokkal jártak együtt. A társadalmi mobilitás és a vándorlás az esetek nagy részében összekapcsolódott. 1 Ezért a két folyamatot csak olyan vizsgálat alapján tudjuk feltárni, amelyben a vándorlásra és a társadal-
mi átrétegződésre vonatkozóan is gyűjtöttek adatokat.
Ilyen információkat azonban csak speciális felvételekből nyerhetünk. A népes—
ségstatisztika vándorlási adatgyűjtése ugyanis nem tartalmaz átrétegződési adato- kat. Ezért a társadalmi átrétegződésre vonatkozó 1973. évi adatfelvétel keretében végzett vándorlási vizsgálatoknak nagy jelentőségük van.
Mielőtt azonban rátérnénk a vizsgálat eredményeinek ismertetésére, röviden áttekintem a vándorlás alakulására vonatkozó más források adatait, illetve más jellegű kutatások megállapításait is.
A vándorlást kiváltó tényezők között első helyen szokták említeni azt a hatóté- nyezőt, amelyet az adott területen jelentkező munkaerő-szükséglet és a rendelke- zésre álló munkaerőforrás eltérése hoz létre. Hasonlóan fontos tényezőnek számít a különböző térségekben élők életszinvonalában meglevő különbség. E két tényező sokszor együttesen jelentkezik, és nehéz elkülöníteni egymástól. Szovjet szociológu- sok kutatásaik alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy a tömeges elvándor- lás mindig ezen ellentmondásos helyzet következményeként lép fel. Ahol a társa- dalmi—gazdasági körülmények kielégítők. ott a vándorlás nem haladja meg a nor- mális mértéket. Ennek következtében a vándorlás adott szintje mintegy ,.indikátor- ként" is felfogható, amely jelzi az adott körzetben az említett körülmények állapo—
tát.2 A szovjet viszonyokat kutatók a mezőgazdasági népesség nagyarányú vándor—
lását is a kialakult társadalmi—gazdasági feszültségekkel magyarázzák. A legutóbbi két évtizedre vonatkozóan megállapították, hogy az agrárnépesség elvándorlása döntően nem a mezőgazdasági munka növekvő termelékenységének törvényszerű következménye, hanem azt a mezőgazdasági települések életkörülményei és a szak-
képzett mezőgazdasági dolgozók igénye közötti különbségek okozták.3
Hasonló motívumok közrejátszottak a magyar agrárnépesség mozgásában is. de a vándorlással foglalkozó kutatók szerint emellett legalább ilyen feszítőerő volt a
mezőgazdaságban létező munkaerő-felesleg.
1 A társadalmi átrétegződés és demográfiai hatásai ll Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának köz-
leményei. 30. köt. Budapest. 1970 107— 127. old.
2 Zselezko, Sz. N. —- Morozova, G. F. - Szerdítüh, B.G.: Opüt szociologicseszkogo iszszledovanija mig—
racii naszelenija Dal' nego Vosztoka. SzociologícseszkíeIszszledovaníia. 1976. évi 2. sz. 75—81.old.
3 Nikiforov, L.: Preodolenie szociál'no—ékonomicseszkih razlicsij mezsdu gorodom i derevnej. Voproszü Ékonomiki. 1975 évi 2. sz. 3—14. old.
136 HARCSA iSTVAN
A BELSÖ VÁNDORLÁS TENDENCIÁI
A NEPMOZGALMI ÉS A NEPSZAMLÁLÁSI ADATOK ALAPJÁN
A magyar vándorlási folyamatokkal foglalkozó elemzések nagy része mondani- valóját a népességstatisztikában 1955 óta folyamatosan közölt éves vándorlási ada-
tokra alapozza. Megállapításaik több vonatkozásban is kiegészítik az átrétegződés
vizsgálata alapján felrajzolt képet. ezért röviden összefoglalom a folyamatok alaku-lását ezen adatok tükrében. *
Az éves vándorlási adatok alapján — 1955-től napjainkig —- két, többé-kevésbé jól elhatárolható időszakot lehet megkülönböztetni az állandó jellegű vándorlás in- _
tenzitásában. Az időszakelső évtizedében — 1964—1965—ig, kisebb-nagyobb ingado- zásoktól eltekintve — nagyjából azonos szinten volt a vándorlás, illetve a csökkenés nem volt számottevő, ha a kiugróan magas 1957-1958. évi adatoktól eltekintünk.
Ezt követően azonban fokozatosan csökkent a vándorlók száma.
Állandó vándorlás
Év Fő Év Fő
1955 . . . . . . . . . . 312 583 1967 . . . . . . . . . . 311 050 1956 . . . . . . . . . . 349 651 1968 . . . . . . . . . . 290 241 1957 . . . — . . . . . . . 472 613 1969 . . . . . . . . .' . 273 586 1958 . . . . . . . . . . 383 623 1970 . . . . . . . . . . 270 998 1959 . . . . . . . . . . 339 415 1971 . . . . . . . . . . 272 147 1960 . . . . . . . . . . 338 206 1972 . . . . . . . . . . 254 258 1961 . . . . . . . . . . 330! 424 1973 . . . . . . . . . . 248 340 1962 . . . . . . . . . . 336 714 1974 . . . . . . . . . . 246 940 1963 . . . . . . . . . . 331 185 1975 . . . . . . . . . . 219 927 1964 . . . . . . . . . . 317 862 1976 . . . . . . . . . . 230 175 1965 . . : . . . . . . . 322 773 1977 . . . . . . . . . . 228 420 1966 . . . . . . . . . . 316 744 1978 . . . . . , . . . . 226 951
Ideiglenes vándorlás és vísszavándorlás
ÉV Fő Év Fő
1960 . . . . . . . . . . 630 448 1970 . . . . . . . . . . 525 451
1961 . . . . . . . . . . 620 365 1971 . . . . . . . . . . 487 455
1962 . . . . . . . . . . 618 165 1972 . . . . . . . . . . 461 465
1963 . . . . . . . . . . 580 108 1973 . . . . . . . . . . 453 093
1964 . . . . . . . . . . 539 442 1974 . . . . . . . . . . 464 558
1965 . . . . . . . . . . 542 333 1975 . . . . . . . . . . 400 734
1966 . . . . . . . . . . 575 882 1976 . . . . . . . . . . 399 473
1967 . . . . . . . . . . 578 345 1977 . . . . . . . . . . 387 563
1968 . . . . . . . . . . 579 455 1978 . . . . . .. . . . . 392 590
1969 . . . . . . . . . . 535! 548
Forrás: Demográfiai évkönyvh 1978. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1979. 322. old. Statisztikai évkönyv 1956. és 1959. (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.) 38.. illetve 40. old.
A vándorlás alakulásában tapasztalható korszakváltás időben egybeesik a gaz—
daság egészében végbement változásokkal. Ez időszakban ért véget a gazdasági fej—
lődés extenzív szakasza, valamint ekkor kezdtek megszilárdulni a mezőgazdasági nagyüzemek. A vándorlás intenzitásának mérséklődését tehát úgy kell tekintenünk, mint az extenzív gazdasági növekedés egyik tényezőjének. forrásának fokozatos ki- merülését. A későbbiekben a falvakból elvándorló mezőgazdasági munkaerő egyre szűkülő forrást jelentett a különböző ipartelepitési tervek megvalósításához.
Az ideiglenes vándorlás alakulását elemezve. kimutatható. hogy az időbeli vál-
tozások még nagyobbak. mint az állandó vándorlás esetében. Az ideiglenes vón-
VÁNDORLÁS És MOBILITAS
137
dorlás 1960 és 1964 között csökkenő irányzatú volt. ezt követően viszont 1968-ig bi- zonyos fokú növekedés, illetve stagnálás volt tapasztalható. 1968-tól 1972-ig ismét erőteljesen csökkent a vándorlás intenzitása, ám ezt az időszakot is stagnáló sza- kasz követte 1974-ig. 1974—1975 folyamán nagymértékű csökkenés következett be.
majd a csökkenés üteme mérséklődött.
Az ideiglenes vándorlás alakulásában tapasztalható hullámzások arra enged- nek következtetni. hogy azt inkább a rövid távon érvényesülő hatások befolyásolják.
Feltételezhető. hogy a hullámzások kialakításában döntő szerepet játszanak a mun- kaerő iránt időszakosan jelentkező igények (ami viszont feltehetően a beruházások ciklikusságának következménye). Erre utal az a tény is, hogy az ideiglenes vándor-
lások nagyobb része — közel 60 százaléka - munkavégzés miatt történik.
A továbbiakban fontos annak eldöntése, hogy az 1950—es évek közepétől az 1960-as évek közepéig terjedő időszakban tapasztalt felfokozott vándorlás egyedi jelenség-e a magyar társadalmi fejlődésben. Erre vonatkozóan megközelítőleg pon- tos választ kaphatunk, ha áttekintjük a népszámlálások belső vándorlásra vonat-
kozó adatait.
A születési hely és a lakóhely egybevetése alapján - számolva bizonyos pon- tatlanságokkal/l — nyomon követhetjük a belső vándorlás intenzitásának globális
alakulását.
A nem helybeli születésűek aránya
Év Százalék Év Százalék
1880 . . . . . . . . . . . 26 1920 . . . . . . . . . . . 37
1890 . . . . . . . . . . . 27 1930 . . . . . . . . . . . 40
1900 . . . . . . . . . . . 30 1949 . . . . . . . . . . . 43
1910 . . . . . . . . . . . 31 1973 . . . . . . . . . . . 35
Megjegyzés. Az adatok a mindenkori országterületre vonatkoznak.
Forrás: az 1890 és 1949 közötti időszakra vonatkozóan a népszámlálási kötetek születési hely statisztikája, az 1973. évi adatra vonatkozóan a társadalmi átrétegződési adatfelvétel.
Az adatokból az derül ki. hogy az 1940—es évek végétől napjainkig eltelt idő- szakban a vándorlás intenzitásának alakulásában valóban más tendencia érvénye—
sült. mint a korábbi időszakban, csakhogy ez a változás a közfelfogástól alapvetően eltérő irányzatot mutat. Egészen a múlt század végéig visszatekintve, ez az első olyan időszak, amikor a népességen belül a vándorlók aránya nem növekedett, sőt szá—
mottevően visszaesett. 1880—től 1949-ig ugyanis állandóan nőtt a nem helybeli szü—
letésűek (vándorlók) aránya, 1949—től 1973-ig viszont jelentősen csökkent.
Az adatok összehasonlítását ugyan megnehezíti az a tény, hogy az 1973-as fel—
vétel csak a 14 éves és idősebb népességre terjedt ki. így az 1973—ra vonatkozó adat a valóságosnál némileg nagyobbnak mutatja a vándorlók és kisebbnek a születési helyükön élők arányát. mivel a 14 éven aluli népességnél a vándorlás kisebb mér—
tékű, mint az idősebbek körében. Ezt a tényt is figyelembe véve a vándorlók arányá- nak csökkenése még inkább szembetűnik.
Az 1880 és 1949 közötti növekvő vándorlást a társadalmi munkamegosztás és a közlekedési viszonyok fejlettebbé válása tette lehetővé. Ezenkívül más tényezők is hozzájárultak a vándormozgalom felgyorsításához, így többek között a két világ—
háború eseményei is jelentős népességmozgást idéztek elő.
* A születési hely statisztikájából csak közvetve tudunk a vándorlás nagyságára következtetni. Itt ugyan- is nem lehet kimutatni azokat a személyeket, akik két népszámlálás között többször is megváltoztatták állan- dó lakóhelyüket. Ugyanigy kimaradnak a számbavételből azok. akik születési helyükre visszaköltöztek. E pan—
tatlanságok miatt a születési hely statisztikája alapján kimutatott vándorlás a valóságosnál kisebb.
1 38 HA'RCSA ISTVÁN
A vándorlás időbeli alakulására vonatkozóan más kutatásokban5 is találunk olyan következtetést, amely utal arra. hogy a fokozott vándorlás már a múlt század
végén megindult. A vándorlás ebben az időben is elsősorban a mezőgazdaságból
az iparba, a falvakból a városokba irányult.Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1940—es évek végétől az 1960—as évek közepéig terjedő időszak viszonylag magas népességmozgása nem egyedi je—
lenség a magyar vándormozgalom történetében. Viszont a vándorlás azóta bekö- vetkezett csökkenése új vonás, minthogy megszakadt egy korábban hosszú távon
megfigyelhető irányzat.
E hosszú távon érvényesülő tendenciák tükrében számos mai társadalmi jelen- ségről alkotott közfelfogásunkat pontosítanunk kell. lgy többek között a városokba való beözönlés nem volt olyan kivételes mértékű az elmúlt évtizedekben, mint azt feltételezni szoktuk. Ugyanígy az életmód változásában a városba vándorlásnak tu-
lajdonított kiemelkedő szerep is tálhangsúlyozott.
Pontosabb képet kapunk a vándorlásról, ha megvizsgáljuk a vándorlás irányát s ezen belül is főleg azt, hogy milyen mértékben irányul a vándorlás a városokba
vagy a községekbe. Itt az adatok azt tükrözik. hogy az utolsó másfél évtizedben a
népességmozgás egyre inkább a városok felé tolódik el. és elsősorban a bevándor- lás hatására a városi népesség aránya is fokozatosan növekszik. (Lásd az 1. táb-lát.)
E folyamatok hatására jelenleg már nagyjából egyforma súlyt képvisel a köz- ségek, illetve a városok felé irányuló vándorlás." A városokba irányuló fokozott moz- gás azonban más országokra is jellemző, sőt erőteljesebb, mint hazánkban. így többek között a Szovjetunióban 1970—ben a vándorlóknak 69,5 százalékát a városok- ba. 30,5 százalékát pedig a községekbe vándorlók adták.6 Ezzel szemben a városi népesség aránya csupán 56 százalékot tett ki. ami szintén azt jelzi, hogy a vándor- lók nagy része a községi népességből kerül ki.
Hasonló következtetésre jutunk, ha a községekből kiinduló elvándorlás irányát vesszük szemügyre. 1964—ben a községekből elvándorlók 11 százaléka Budapestre.
27 százaléka a vidéki városokba és 62 százaléka más községekbe költözött. 1977-ben 9, 39, illetve 52 százalék volt a megfelelő arányszám, amiből kitűnik. hogy a községek egymás közötti vándorforgalma számottevően csökkent, miközben a vidéki váro-
sokba történő népességmozgás erőteljesen fokozódott.7
Úgyszintén a népesség városokba való koncentráládására utal az a tény, hogy a vidéki városokból községekbe irányuló mozgás 1964 és 1977 között 59-ről 49 szó—
zalékra visszaesett, miközben a városok egymás közötti forgalma 27—ről 37 százalék- ra nőtt, a fővárosba irányuló mozgás pedig változatlan szinten maradt. Hasonlókép—
pen csökkent a Budapestről községekbe történő vándorlás is: 73-ról 62 százalékra.
Sajátos vonása a legutóbbi másfél évtizednek. hogy a vándorlók tömegén be—
lül nem csökkent a községi népesség aránya, annak ellenére, hogy fokozatosan csökkent a községekben élők aránya (1963 és 1977 között 58—ról 52 százalékra). A vándorlók nagy részét — mintegy háromnegyedét — a községekből elvándorlók te- szik ki. Ez az arány 1964 és 1977 között csak kismértékben változott. Az időszak ele- jén a községekből elvándorlók az összes vándorlóknak 75 százalékát. 1977—ben 72 százalékát adták. Tehát a közigazgatási besorolások sem befolyásolták számottevő—
en a községekből kiinduló népességmozgás nagyságát. Figyelembe véve azt, hogy
5 Dr. Kiss Albert: Az agrárnépességi viszonyok területi alakulása Magyarországon, 1880—1960. Demog- ráfia. 1961. évi 1. sz. 50—90. old.
5 Korovaeva, V. N.: Migracija naszelenija SZSZSZR. Megjelent: Vszeszojuznaja perepisz' naszelenija 1970 goda. Szbornik sztatej. Szerk.: 6. M. Makszimova. Sztatisztika. Moszkva. 1976, 246—259. old.
7 A községeket és városokat mindig az adott évi közigazgatási besorolás alapján különítettük el.
VÁNDORLAS ÉS MOBiLiTÁS 139
ezen időszak alatt a községekben élők száma állandóan fogyott, megállapítható, hogy a migrációs folyamatok fő résztvevői a községek vándorlói voltak. További jel—
lemző vonása a magyar vóndormozgalomnak, hogy a lakóhelyüket változtatók jelen- tős része — 45—65 százaléka — megyéjén belül vándorol.8 Ám ha figyelembe vesszük azt. hogy — egy-két kiugró évtől eltekintve — a vándorlók évi száma az utóbbi két év—
tizedben 220 000 és 340 000 között ingadozott. akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a megyén kivüli vándorlók száma még igy is jelentős.
li tábla
Az állandó (illetve jelenlevő) népesség megoszlása településtípusok valamint a vándor/ók megoszlása a vándorlás iránya szerint'
A városi A községi [20118— alázás;- Év
állandó népesség vándorlók aránya (százalék)
1955 . . . . . . . — — 34.8 652
1956 . . . . . . . — -- ' 41.1 589
1957 . . . . . . . 40.13 59,7 37,8 62,2
1958 . . . . . . . — — 34,7 65.3
1959 . . . . . . . —— -— 37.0 6310
1960 . . . . . . . 39,7 60.3 38.8 61.2
1961 . . 4 . . . . 40.5 59,5 38.2 61 .8
1962 . . . . . . . 412 58.23 39.3 60.7
1963 . . . . . . . 41.7 58.3 — -—
1964 -— - 37.9 62.1
1965 . 1 . . . . . — — 37,9 62.1
1966 . . . . . . . 43.1 56,9 37.5 62.5
1967 . . . . . . . 44,1 55.9 37,1 62.9
1968 . . . . . . . 44.5 55,5 38,0 62.0
1969 . . . . . . . 415.4 54.6 38.6 61.11
1970 . . . . . . . 45,1 54.9 39,1 609
1971 . . . . . . . -— — 40.7 59.3
1972 . . . . . . . 45,4 54,6 39,9 60,1
1973 . . . . . . . 45,7 54.3 423 57,7
1974 . . . . . . . 47.13 53,0 42,6 57,4
1975 . . . . . . . 47.31 52,7 472 528
1976 . . . . . . . 47,7 52,3 46,6 53.4
1977 . . . . . . . 482 551,8 482 51 .8
' Az 1957 és 1970 közötti időszakban a jelenlevő, a későbbi időszakban az állandó népességre vonatkoz- nak az adatok (mindig az adott évben érvényes közigazgatási beosztás szerint).
Megjegyzés. Az 1955 és 1962 közötti időszakra az adott évre vonatkozó statisztikai évkönyvek, az 1964 és 1977 közötti időszakra vonatkozóan pedig a megfelelő demográfiai évkönyvek alapján számított adatok.
A bevándorlás az iparilag fejlettebb megyékben jóval magasabb szintű. mint az agrártérségekben. További sajátos vonás, hogy az iparosodott megyék és a főváros az ország legtávolabbi területeiről is vonzzák a bevándorlókat, s ezzel szemben el—
vándorlók csupán a szomszédos megyébe tartanak. A mezőgazdasági jellegű me- gyékben pedig ezzel ellentétes tendenciát figyelhetünk meg.9
A nagyobb vándorlási irányok közül kiemelkedik a fővárosba és a központi fek- vésű megyékbe (Komárom, Fejér, Pest) irányuló ,.centrális mozgás". Van azonban
3 Dr. Bene Lajos: A belső vándormozgalom három évtizede. Demográfia. 1975. évi 2—3. szám 253—270.
aid.
9 Szauter Edit: A belföldi vándormozgalom alakulásának néhány jellegzetessége a felszabadulás után.
Területi Statisztika. 1974. évi 3. sz. 295—310. old.
140 HARCSA iSTVAN
ennek a centrális mozgásnak egy alsóbb szintű formája is. amikor a vándorlők az
adott térség központjában tömörülnek. Ezenkívül jól kivehető az ország keleti vidé— *
keiről nyugatra, a déli részeiről északra mutató vándormozgás.10
Ezek a vonások azonban az utóbbi évtizedben már nem jelentkeznek olyan erő—
teljesen, mint az azt megelőző időszakban. Ez elsősorban annak következménye, 'hogy a legutóbbi években lényegesen mérséklődött a vándorlás intenzitása. Számot- tevően csökkent a megyék közötti mozgás. Különösen szembetűnő ez a csökkenés
az ország déli területeiről az északi térségbe irányuló mozgások esetében,11 de ugyanígy mérséklődött a távolabbi megyékbe irányuló vándorlás is. E folyamatok
hatására már nincs olyan éles különbség az egyoldalú népességfelvevő és népes- ségleadó megyék között. Ebben nyilván közrejátszott az is. hogy a vándorlás mér—séklődését követően az ingázás jelentősen megnövekedett. 1960-ban 613 000. 1970- ben 1.2 millió ingázót tartottak nyilván, arányuk az aktív keresők között 13-rál 26
százalékra növekedett (napi és ritkább időközönkénti ingázó). lgy azt mondhatjuk, hogy a megnövekedett ingázás részben átvette a vándorlás funkcióit. Itt a munka- erő folyamatos utánpótlásának biztosítása jelenti az alapvető feladatot. Ennek tu—lajdonítható, hogy a községekben élő ipari, építőipari, közlekedési dolgozóknak kö- zel kétharmada más településen talál munkát.
Az alföldi megyék szempontjából az elvándorlás csökkenése különösen fontos jelenség. mert az 1960-as években már -— Csongrád megye kivételével — valameny—
nyi alföldi megyében folyamatosan csökkent a lakosság száma. Az 1970-es évek közepére a folyamat megállt. igy megszűnt az Alföld relativ súlyvesztése az ország egészén belül. Az alföldi megyékben uralkodó vándorlási viszonyok másik jellemző vonása. hogy ott csak az 1960—as évek folyamán kezdett gyorsulni a népesség vá- rosba áramlása, miközben az ország más területein már a folyamat lassulását lehe- tett tapasztalni.12 Mindez érthető is, hiszen az ipar területi szerkezetének javítására
irányuló törekvések az Alföldön csak ez időben kezdték éreztetni hatásukat.
A vándormozgalom felszabadulás utáni alakulására érezhetően rányomta bé- lyegét a városhálózat-fejlesztési politika változása is. Kőszegfalvi György megálla—
pitása szerint 1945-től napjainkig a városfejlődésben három egymástól viszonylag
jól elválasztható szakaszt különböztethetünk meg.13
Az első időszakban, az 1950-es években a városfejlődést alapvetően a szocialista iparo- sítás követelményei és következményei határozták meg.
A második szakasz az 1960—as években alakult ki, amikor még részben érezhető volt a
szocialista iparfejlesztési politika hatása, de emellett már az is szempont volt, hogy a mező- gazdaságból felszabaduló és a városokba elvándorló munkaerőnek a városokban ipari mun—
kahelyet biztosítsanak. De még ez időben is -— állapította meg Kőszegfalvi (124. old.) —- ...
a városfejlesztés ható tényezői sorában a mezőgazdaság szerepe —- érdemtelenül és indoko- latlanul -— háttérbe szorult."
A harmadik fejlődési szakasz az 1970—es években bontakozott ki. Fő vonása, hogy ekkor már megszűnt az ipar egyedülálló szerepe a városfejlesztésben. E folyamat elinditásában dön- tő szerepe volt az 1971-ben kiadott Országos Településhálázatfejlesztési Koncepciónak. Ettől az időszaktól kezdve a településhálózat fejlesztésében egyik alapvető szempont az volt. hogy a városhiányos térségekben fokozatosan kialakuljanak a városi funkciót ellátó települések. A terv megvalósítása jelentős mértékben mérsékelné az ország településhálózatában tapasz- talható területi aránytalanságokat, és amellett tovább csökkentené a megyék közötti népes—
ségmozgást is.
50 Dr. Acsádi György: A vándorlás és a regionális tervezés néhány kérdése. Demográfia. 1960. évi 3. sz.
390—423. old.
U Dr. Kőszegfalvi György: A területi fejlődés eredményei és problémái. a fejlesztés feladatai. Területi Statisztika. 1978. évi 3. sz. 234—245. old.
" Dr. Bartke István: Az Alföld-fejlesztés koncepciója. eredményei és távlati feladatai az ország gazda—
sági és társadalmi fejlődésének folyamatában. Területi Statisztika. 1976. évi 6. sz. 581—590. old.
13 Dr. Kőszegfalvi György: A, magyarországi városhálóznt helyzete. fejlődésének problémái. ellentmon- dásai. a fejlesztés feladatai. Területi Statisztika. 1979. évi 2. sz. 122—124. old.
VANDORLÁS ÉS MOBILITAS 141 Ezeket a fejlődési szakaszokat azért vázoltuk fel ilyen részletességgel, mert — mint a későbbiekben látni fogjuk -— a vándorlási és átrétegződési folyamatok szaka—
szossága is nagyrészt hasonló periodicitást mutat. A fejlődésnek ezek a korszak- váltásai tehát átgyűrűztek a társadalmi folyamatok más területeire is.
Meg kell említenünk a településhálózat fejlődésének még egy másik vonását, amely egyre erőteljesebben hat a népesség mozgására. Már a jelenben is tapasz- talható. és a jövőben tovább fog fokozódni az agglomerálódási folyamat. Ennek so—
rán egy vagy több központi település körül olyan települések csoportja alakul ki, amelyek egymással szoros kapcsolatban vannak. A központi települések egyre in- kább .,munkahelyközpontokká" válnak, ahová a környék népességének kisebb ré- sze betelepül. nagyobb része bejár. Feltehető, hogy ez jelentős mértékben tovább csökkenti majd a vándorlást.
llyen típusú településegyüttesek azonban csak ott jöhetnek létre, ahol kialakul- tak az agglomeráció kiépüléséhez szükséges feltételek. Ismerve az ország egyes te- rületei közötti különbségeket, számolni lehet azzal, hogy e tekintetben jelentős re- gionális eltérések jönnek létre.
A népességmozgás motívumai között a társadalmi mobilitás is meghatározó té—
nyező. E kérdéskomplexum további részletes elemzése azonban már átvisz bennün—
ket vizsgálódásunk fő területére, a vándorlás és a társadalmi mobilitás összzefüggé—
seinek bemutatására, illetve a társadalmi csoportok közötti különbségek vizsgálatá—
ra.
A VÁNDORLÁS TÁRSADALMI RÉTEGEK KÖZÖTT! KULONBSÉGEI
Az éves vándorlásstatisztikai adatok alapján csak a főbb társadalmi—foglalko- zási kategáriák közötti különbségeket lehet kimutatni. Az 1973. évi társadalmi mobi—
litási felvétel adatai viszont lehetővé teszik a részletesebb társadalmi csoportok sze-
rinti elemzéstm
Már a korábbi vizsgálatok is feltárták, hogy a vándorlási folyamatokban az egyes rétegek nem egyforma mértékben vesznek részt.15 Szinte hierarchikus sorrend mutatható ki — az agrárrétegektől a vezetők és az értelmiségiek felé haladva — az egyes társadalmi csoportok között. Legintenzívebb a területi mozgás a vezetők és értelmiségiek körében, legkisebb a mezőgazdasági fizikai csoportokban. E tenden- cia egyaránt érvényesül a budapesti, a vidéki városi és a községi születésűek köré- ben. A három településkategória között legfeljebb csak az arányokban van eltérés.
s ezek a különbségek más-más módon alakulnak, ha a folyamatokat a bevándorlás,
illetve az elvándorlás oldaláról vizsgáljuk.16
Az elvándorlás oldaláról szemlélve megállapítható, hogy a vidéken élő népes—
ség jóval mozgékonyabb, mint a fővárosi. (Lásd a 2. táblát.) A vidéki városokban születettek 38. a községiek 35, a budapesti születésűeknek pedig csak 16 százaléka vándorolt el. A fővárosból némileg többen költöztek községekbe, mint városokba; a vidéki városi születésűek közül legtöbben városokban telepedtek le: a községekből pedig a vidéki városok felé irányult a legnagyobb mértékű mozgás. Az összkép alap- ján megállapítható. hogy bizonyos fokú eltolódás mutatkozik a kölcsönös vándor-
forgalomban a városok irányába.
14 A felvétel során kialakított társadalmi csoportok eltérnek a Központi Statisztikai Hivatalban alkalmazott osztály— és rétegtagozódási kategóriáktól, minthogy a jelenleg használatos kategóriákat a felvétel lezárása után vezették be. Az itt használt társadalmi kategóriák magyarázata megtalálható: Harcsa István: A társadalmi mobilitás alakulása településtípusok és régiók szerint. Statisztikai Szemle. 1978. évi 12. sz. 1218. old.
15 Az 1. jegyzetben i. m. 107. old.
1" A külföldi születésűek adatait kihagytuk. mert nélkülük tisztábban kimutatható a községek. illetve a városok kölcsönös vándorforgalma.
2.tábla
142
Azelvándoroltösszeírtkeresőkszázalékosmegoszlásalakóhelyükésajelenlegitársadalmicsoportjukszerint,1973 Ipari__ Vezető,Kis—jenegűMezo-Mezo- -'--...,ésEgyebiparos,Szak-BFtO-segéd.fizika;gugda—dcgda-Össze- Szulete51helyUSSZeII'OSkOI'Ilakohelyértel-szel:kiske-munkásmtoi'tmunkás::mező—.5091".s'agsisen _miségilemlreskedőmunkasgazda—)ellegufxz1k_al 'ségbanlelkü!egyutt Férfiak Budapest...Budapest81.287.683.8811480.3179,9...82,4 Vidékiváros10,37.18.16,27.44.8...7.4 Község8,55.38.19.412.315.3...10,2 Összesen100.0100.0100,0(1000100,010010...100,0 Vidékívóros..........Budapest21,816.811,911,69.09.22.11,61.811,2 Ugyanazaváros41258,869,167.9ó4,066.869.857.861,862,4 Mósváros22,515,69,59.87.78,3,24,74,210,5 Község14.58.89,510.719,315,924,935,32,15.9 Összesen1000100.0100.13100.01009100,0100310001000100,0 Község............Budapest22,319512,414,1928.51.60,71,09,5 Vidékiváros35.229,511,420212,113,67,44.05.0M,? Ugyanazaközség32243.1362,257.469.768982,8-7,85,867,0 Másközség10,37.714.08.39,09.08,58.18.28,6 Összesen1000[100,011000110010l100.011001)11000[100,0l100.0I100,0 Budapest...........Budapest84.088.091.986,881,986,5.!..852
V i d é k i v ó r o s 1 o , 7 6 . 9 2 , 7 6 , 2 4 . 1 3 . 2 . ] . . 6 , 2
Község5.35.15,47,014.010.3.§..8,ó Összesen100,0100.0100.0100.0100.0100.0. Vídékivóros..........Budapest18,016.619.616,312,716,3. Ugyanazaváros43,760,751,066,462,762,6. Mósvóros25,814,213,7921259.2..3.911,4 Község1258.515.7SJ12.111.9..349145!.1oo.o összesen1001)mm100111oo,omao1oo,o.;.1oo,omao" 1
. 1 . 2 1 3 , 2 . 6 0 , 0 6 0 , 9
Község...Budapest21,022.417,918,2'16.822.7..0,912,4 'Vidékiváros39,12-7.615,723,9'191620,..4,415,7 Ugyanazaközség28,642,756,950,5MA4714..85363,3 Másközség11,37.39,57.49.2*9,7..8,88.6O s s z e s e n 1 o o . o 1 1 0 0 1 ) 1 1 0 0 9 1 0 0 9 1 1 0 1 1 0 ( 1 0 9 1 ) ! . . 1 1 0 0 1 : 1 1 0 1 1 0
HARCSA ISTVÁN
VANDORLÁS ÉSVMOBILITAS 143
Élesebbek a településkategóriák közötti különbségek, ha társadalmi csoportok szerint hasonlítjuk össze a vándorlás irányát. A vezetők és értelmiségiek csoportjá—
ban a Budapesten születettek több mint kétszerannyian maradtak születési helyü—
kön, mint a vidéki városokban. illetve a községekben születettek.
A vezetők és értelmiségiek vándorlásának fő iránya egyértelműen a városok irányába mutat. A vidéki városokból az elvándorlók háromnegyede, a községet el—
hagyóknak több mint négyötöde a városokba vándorolt.
A többi társadalmi csoportban már kisebb mértékű a főváros és a vidék közötti eltérés. Ez elsősorban abból adódik. hogy a vidéki városi és a községi születésű fi- zikai csoportokban (: vándorlás intenzitása jóval elmarad a vezetők és értelmiségiek körében tapasztalt arányoktól. Ez az alacsonyabb szint is azonban még mindig sok—
kal magasabb, mint a budapesti születésű fizikai csoportok vándorlásának inten- zitása.
Különbséget találunk a vidéki városi és a községi születésű népesség vándor- lásában is. A vidéki városokban a fizikai csoportok elvándorlás-ának mértékében nincsenek számottevő különbségek. Csupán (: vándorlás iránya mutat észrevehető eltérést, mivel a vidéki városokban született mezőgazdasági fizikaiak köréből sokkal többen telepedtek le a falvakban, minta munkásság köréből. Ezzel szemben a köz- ségi születésűek körében jelentős különbségek vannak a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági fizikai csoportok között, sőt ez utóbbi csoporton belül is számot- tevő eltérést tapasztalhatunk a szak-. a betanított és a segédmunkások között. A férfiak körében a szakmunkásoknak 43, a betanított munkásoknak és a segédmun- kásoknak 31 százaléka. a mezőgazdasági fizikaiaknak 14 százaléka változtatta meg állandó lakóhelyét. A nők körében a munkás és a mezőgazdasági fizikai csoportok
között még nagyobb a különbség.
A vándorlás iránya azonban a községi és a vidéki városi születésűeknél azt jel—
zi, hogy a népességmozgás a fizikaiak esetében is elsősorban a városok felé irá- nyult.
Ha a vándorlási folyamatokat a bevándorlás oldaláról vesszük szemügyre, akkor a vándorforgalom eredményeként kialakult helyzet körvonalazódik előttünk. Adata—
ink megerősítik azt a közismert tényt, hogy a városok népességfejlődését a közsé- gekből származók bevándorlása alapvetően meghatározta. A városok népességét — beleértve a fővárost is —- fele részben bevándorlók alkotják, akiknek közel négyötö- de községi születésű. A községekben viszont az egyötödöt is alig éri el a bevándorló
népesség aránya. (Lásd a 3. és a 4. táblát.)
Nemcsak településkategóriák szerint, hanem az egyes társadalmi csoportok kö- zött is jelentős eltérések alakultak ki a vándorlók, illetve a helybeli születésűek ará-
nyában.
A vidéki városokban és községekben általános vonás, hogy a szellemi rétegek- ben —— s azon belül is főleg a vezetők és értelmiségiek között — jóval több volt a be—
vándorló személy, mint a fizikai rétegekben. Budapesten viszont egyes fizikai réte- gek körében; így többek között a férfiaknál a betanított munkások, a nőknél pedig a betanított és segédmunkások között nagyobb mértékű a bevándorlás, mint a vezetők és értelmiségiek csoportjában. Ez a tény annak következtében alakult ki. hogy a fő- városi vezető és értelmiségi csoport sokkal inkább a helybeli születésűekből tobor—
zódott, mint a vidéki vezető és értelmiségi csoport. Bár még így is a fővárosban a fér—
fiaknak közel 50 százaléka. a nőknek pedig 40 százaléka nem budapesti születésű.
Valamennyi városokban élő fizikai csoport döntően a községekből merített után—
pótlást. A Budapesten élő betanított munkások kivételével, a férfiaknál általában 40 százalék körüli a bevándorlók aránya. a nőknél pedig még ennél is magasabb.
144 'HARCSA ISTVÁN
Legkisebb a bevándorlók aránya a községekben élő mezőgazdasági rétegek-
ben. ahol mindössze 15 százaléknyi a vándorló népesség.3. tábla
Az összeírt kereső férfiak megoszlása születési helyük és jelenlegi társadalmi csoportjuk szerint, 1973
(százalék)
_ Mező- .,
Vezető , _ _ ipari" gazda— Mezo-
és Egyeb Szok— Betam— Segéd- Jellegu 5691 9034? Össze- Lukóhely Születési hely értel- szel: munkás tott, munkás fizikai foglul— §ugl_ sen
miségi lemn munkas a [mező— kozósú flllkndl
sagban fizikai egyutt
Budapest . . Budapest 53,4 53,8 51,2 39,9 49,8 sa,o
Vidéki vóros 18,6 13,8 11,3 12.6 11,6 13,0
Község 28.0 32,4 37.5 47,5 38,6 37,0
Összesen 100,0 100',0 100,0 100,0 100,0 . . . 100,0
Vidéki vóros . Budapest 6,5 3.8 2.8 2.2 1,9 2,2 1.9 1.7 3,0
Ugyanaz a
város 33.3 42.1 49, 6 53, 8 53, 0 58, 2 61, 2 63, 2 49, 2
Más város 18.2 112 7.1 6,5 6,4 2.6 4.2 5.1 8.3
Község 42,0 42,9 40, 5 37, 5 38, 7 37.13 32, 7 30, 0 39, 5 Összesen 100, 0 1000 100,0 100, 0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Községek . . Budapest 7.8 3,4 3,0 1, 4 2.5 1,0 0.7 0.6 1,9
Vidéki város 17, 4 7.6 5.4 6, 2 5.3 43 4.9 5,1 5.8 Ugyanaz a
község 56,6 75,5 80.11 81,9 81.6 85,8 86,1* 86,3 81,8 Mós község 18,2 13,5 11,6 10,5 10,6 89 8.3 8.0 105 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100.0 1000 100,0
4. tábla
Az összeírt kereső nők megoszlása születési helyük és jelenlegi társadalmi csoportjuk szerint, 1973
(százalék)
. Mező—
. .. . . verlazito Egyéb Sluk— Bem"- Segéd- go,!dP— Össze-
Lakohely Szuletesn hely értel— szel- nunkós tott munkás 'sagr sen
miségi lemi munkás fizikai
együtt
Budapest Budapest 61 ,2 57,0 52,2 36,6 30,5 47, 2
Vidéki város (14,6 12,2 15,3 13,3 14.1 13, 4
Község 24,2 30,8 32,5 50.71 55,4 39, 4
Összesen 100,0 100,0 100, 0 100,0 100, 0 . 100, 0
Vidéki város Budapest 7.1 4.5 31 1.3 1.0 0.6 2, 7
Ugyanaz a város 32,5 45,9 53, 3 47,5 48,1 61,7 48, 9
Más város 19,1 10,8 7.6 9,4 7,1 4.0 9,2
Község 41.3 38,8 36, 0 41 ,8 43. 8 33 7 39,2
Összesen 100,0 100,0 1000 100,0 100,0 100,0 100,0
Község Budapest 6,5 4,2 3,7 3,0 2.3 0.6 1.9
Vidéki város 169 8.1 6, 6 6,1 6.7 4, 7 5, 9
Ugyanaz a község 54,8 74,9 78,2 77,8 75,6 85,9 81,1 Mós község 21,8 12,8 11, 5 13,1 15.11 8,8 11,1
Összesen
