A KlSlPAROSOK ÉS A KISKERESKEDÓK MOBlLlTÁSA (ll.)
VAJDA ÁGNES
Tanulmányom első részében a kisiparosok és kiskereskedők rétegét a bérmunr kások csoportjával való összehasonlitásban vizsgáltam szakmacsoportok szerint.
(Lásd: Statisztikai Szemle. 1987. évi 4. sz. 335—350. old.) Az elemzés során a vizsgált népességcsoportok alapvető demográfiai ismérveinek. származásának. foglalkozás-
mobilitásának, életkörülményeinek stb. alakulását mutattam be. A tanulmány má—
sodik részében a kisiparosok és kiskereskedők belső rétegződését elemzem.
A KlSlPAROSOK. KISKERESKEDÖK BELSÖ RÉTEGZÓDÉSE
Az elemzés első szakaszában a keresők más csoportjaihoz viszonyitva egysé- ges rétegként kezeltem a kisiparosokat—kiskereskedőket. Ezek azonban egymástól nagyon is elkülönülő tipusokat alkotnak. Belső rétegeződésük részben konkrét te- vékenységük jellegéből fakad. részben pedig abból, hogy az új ,.vállalkozó" kedvű és szellemű kisiparos—kiskereskedő többség mellett megmaradt egy kisebbség is.
amelyik átvészelve az ismert gazdaságpolitikai, ideológiai megrázkódtatásokat, már évtizedek óta kisegzisztenciaként működik.
A tevékenységük jellege szerint elkülönülő személyeket egyéni foglalkozásuk alapján az azonos ágazathoz tartozókat azonos. a többiektől különböző csoportba soroltam be. A továbbiakban ezeket az ágazati csoportokat kísérlem meg típusok-
ba rendezni (részben összehasonlítva őket a bérmunkások megfelelő csoportjai-
val).Foglalkozásmobilitás
A kisiparosok mintegy 10 százalékának a jelenlegi az első foglalkozása. A to- vábbi 90 százalék 71 százalékának korábban a kisiparos-, illetve bérmunkás-kate—
góriába tartozó foglalkozása volt (ennél jóval kisebb hányadnak egyezett meg az előző egyéni foglalkozása is a jelenlegivel), 14 százaléka pedig szellemi foglal- kozású volt. A fennmaradó 15 százalék nagyobb fele a mezőgazdaságból, kiseb- bik fele kifejezetten nem szakma jellegű munkakörökből vált önállóvá. A bérmun- kások csoportjának megelőző foglalkozás szerinti összetétele egyrészt sokkal ke—
vésbé homogén. másrészt sokkal kevesebb közöttük a volt szellemi foglalkozású.
A korábban szellemi foglalkozásúakra az jellemző. hogy nem a magasan kva—
lifíkált munkakörökből, hanem inkább az ipari, műszaki irányítók (vezetők) köréből váltak kisiparossá—kiskereskedővé (a 61 egykori szellemi közül 13 művezető volt.
akik között lehet mérnök is). 14 pedig adminisztratív, továbbá kereskedelmi, ven- déglátóipari foglalkozású volt (mint üzletvezető. ügynök, anyagbeszerző). A volt
540 VAJDA ÁGNES
műszaki és a kereskedelmi foglalkozásúak előző munkahelyükön szerzett szakmai
tapasztalataikat és terepismeretüket kitűnően kamatoztathatják kisiparos- vagykiskereskedőként (és akkor még a maguk urai is). az egykori adminisztratív fog—
lalkozásúak pedig kisiparosként valószínűleg kvalifikáltabb (de mindenképpen több önállóságot igénylő) munkát végeznek, mint azelőtt.
20. tábla
A kisiparosok és bérmunkások megoszlása előző foglalkozásuk szerint
bérmunkások kisiparosok Előző foglalkozás
megoszlása (százalék)
lpari . . . . . . . . . . . 22,2 14.0
Ruházati ipari . . . . . . . . 4.9 6.0
Építőipari . . . 109 18,6 Közlekedési és szolgáltatási . . . 6.1 10,6 Kereskedelmi és vendéglátási . . 4.2 129
Mezőgazdasági . . . 6.7 6,7
Nem szakma jellegű . . . 12.6 5.1
Szellemi . . . 4.5 14,0
Eltartott . . . 279 122
Összesen 100,0 100,0
Figyelemre méltónak találtam a mobilitási adatok alapján azt a tendenciát is, hogy a korábban nagy szervezetekben dolgozó ipari foglalkozásúak egy része szak—
tudását nem kisiparosként, hanem kiskereskedőként hasznosítja. A pályaváltás
— egyben az önállósodás — ez esetben többnyire úgy zajlik, hogy meghatározott ipari szakmaismeretet ennek megfelelő kiskereskedelmi tevékenységben kamatoz—
tatnak. (Például egy műszerészből híradástechnikai üzlet tulajdonosa lesz. vagy egy varrónő ruházati boltot nyit.)
E tipikusnak is mondható pályaváltás megerősíti azt a benyomásunkat, hogy a kisiparosi és kiskere'skedői tevékenység mesterséges adminisztratív szétválasz—
tása nemcsak a lakossági szolgáltatások rovására történik. de a spontán folyama—
toknak is ellentmond. Feltehetően ennek - részleges — felismerése tükröződik ab—
ban a legutóbbi rendelkezésben, mely engedélyezi a kisiparosoknak (igaz csak az aprófalvakban) nem saját termékeik árusítását is.
Nemek szerinti különbségek
A kisiparoscsoportok további jellemzésére nézzük meg a 21. táblában látható arányokat.
Az ágazatok többségében (a szállítás—szolgáltatás kivétel) a férfiak nagyobb
valószínűséggel lesznek önállók, mint a nők. A legnagyobb különbség épp azok—ban a szakmákban jelentkezik, amelyek tipikusan női szakmák: a ruházati ipar- ban és a kereskedelemben. Ezek azonban kisiparként is megtartják női jellegüket
(különösen a ruházati ipar). Ami pedig a szállítást—szolgáltatást illeti. ott inkább a kényszerűségből végrehajtott csoportosítás okozza azt a látszatot, hogy a nőknek van nagyobb esélyük az önállóvá válásra. (Egy férfi és egy női szakmát vontam össze -— jobb híján — egy csoportba: a gépkocsivezetőket. fuvarosokat és a fodrá—szokot.) Az önállósodás nemek szerinti esélyét vizsgálva megállapítható. hogy a
KlSlPAROSOK ÉS KlSKERESKEDÓK
541
kisiparosok között jóval nagyobb arányban vannak e csoporton belül fodrászok, mint a bérmunkások között. s ez okozza azt a látszatot. mintha ebben az ágazat—
ban a nőknek lenne nagyobb esélyük iparengedély kiváltására.
21. ta'bla
A férfiak aránya (! kisiparos- és bérmunkás—csoportokban
A A
Szakmacsoport/A kisiparos bérmunkás
fiának ;ónya (;Eíáiék) *
e e § __ §
Ipar...l81,3l78,8
Ruházati ipar . . . ] 20.3 9.9
Epítőipar . . . 3 100.0 98,1
Közlekedés és szolgáltatás . . l 67.6 § 86.7 _ Kereskedelem és vendéglátás . . . § 44.6 § 12,0
Átlag . . . 63,2 61,5
; %
Említettem, hogy többféle csoportosítási móddal is kísérleteztem, mielőtt vég—
leg döntöttem volna az ágazati besorolás mellett. Ezek egyike a tradicionális szakmai tudás jellege. illetve annak hiánya alapján csoportosította a kisiparoso—
kat. Ebben a csoportosításban a .,nem szakma" kategóriában vontam össze mind- azokat, akiknek foglalkozásuk gyakorlásához tényleges szaktudás nem szükséges.
(lgy a fuvarosok mellett a bérfűrészelőt, a szippantóst, a kártevőirtót. a takarítót.
a szemfelszedőt, a hímzéselőnyomót, a piaci árust stb.) (A továbbiakban ezt a cso- portosítást Szakmacsoport/B—nek nevezem; az ágazati csoportosítást pedig Szakma—
csoport/A-val jelölöm.)
Az ágazat és a szaktudás együttes figyelembevételével kialakított csoportosi- tás világosabban mutatja, hogy a férfiak válnak kisiparossá nagyobb eséllyel.
22. tábla
A kisiparosok és a bérmunkások megoszlása, valamint a férfiak aránya
(százalék)
Kisiparos(ok) §l Bérmunkás(ok) l
SzakmacsopoltlB megosz- férfiak l megosz- férfiak
lása aránya § la'sa aránya
§ % ;
Szakma jellegű l !
Ipar, . . . . . . . . . . . 13,8 86,7 l 32.7 l 81.4
Ruhazati ipar. . . . . . . . 14.7 zo,3 7.3 § 9.9
Építőipar . . . 21.8 98.9 § 180 96,9 Kereskedelem és vendéglátás . . 29,9 42,3 § 11,5 28,2 Nem szakma jellegű . . . _ 19,8 . 70,9 % 30,5 44.0
Összesen 1oo,o 63,2 § 1oo,o § 61.5
A férfiak nagyobb önállósodási esélye ellenére van egy tipikusan női csoport a kisiparosok között: a varrónők, és van egy, amelyet nem jellemez a nemek aránya: a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozóké. Az előbbi talán a legkevesebb kockázatot vállaló. kevéssé tőkeigényes, kevesebb munkáskezet igénylő ipar. A kereskedelemre—vendéglátásra feltételezhetően mindennek az ellenkezője érvényes.
542 VAJDA ÁGNES
Lakóhely
Amint láthattuk, a kisiparosok nagyobb része városokban él. Szolgáltatósaikra
a városokban van nagyobb fizetőképes9 kereslet. A megállapítás azonban nemminden csoportra egyformán igaz.
23. tábla
A kisiparosok megoszlása lakóhelyük településiellege szerint
N - E 'I: , ,
Szakmacsoport/A vórgsggan var'ííimn Közsegben Osszesen
élők aránya (százalék)
: l
lpar . . . . l 242 33.15 423 5 100,0
Ruházati ipar . ; 229 36.8 , 40,3 l 1oo,o
Epitőipor . . . ) 13,9 26,4 59.6 § 100.0 Közlekedés és szolgáltatás . . ! 15,2 l 35,4 49,4 l 100,0 Kereskedelem és vendéglátás . 389 : 202 , 409 l 100.0
Összesen . l 25,2 l 28] i 46,2 l 100,0
Az építőipari foglalkozású kisiparosoknak a többi csoporthoz viszonyitva na—
gyobb hányada él községekben. Ez minden bizonnyal a nagyarányú falusi magán—
erős építkezésekkel áll összefüggésben. lsmert tény. hogy az adminisztratív meg- kötések csak meghatározott lakásformák -- az egy—kétlakásos családi házak vagy villalakások -— piacán teszik lehetővé a kisiparosok tevékenységét. Ezekből a la- kástípusokból a nagyvárosokban viszonylag kevés épül. A városokban az építő-
iparosok inkább a javító—szerelő munkákkal foglalkoznak. Az átlagosnál maga—
sabb arányban vannak a községekben a szállitó—szolgáltató foglalkozásúak is;
ez főként az ottani nagyobb fuvarozási igényből ered.
Életkor
Az életkori megoszlást vizsgálva látható, hogy a két ,.falusi" csoport viszony- lag a legfiatalabb. Az építőipari foglalkozásúaknak majdnem a fele (47 0/0) még
nem töltötte be a 35. életévét. a szállításban—szolgóltatásban ez az arány 40 szó—zalék. Átlagos életkoruk: 38, illetve 41 év. Fiatalabbnak mondható még az ipari csoport is. (Átlagos életkoruk ugyancsak 41 év.) Legidősebbek (: varrónők (átla—
gosan 47 évesek) és a kereskedők (46 évesek). (Lásd a 24. táblát.)
A korcsoport szerinti megoszlás és az átlagos életkor ellentmondani látsza- nak annak a feltételezésnek. hogy minél tőkeigényesebb egy tevékenységfajta.
annál később lehetséges az iparengedély kiváltása. A további következtetések le- vonása előtt nézzük meg. hogy átlagosan hány éves korukban váltották ki az ipart a kisiparosok. kiskereskedők. (Lásd a 25. táblát.)
Igazán jellegzetes különbségek ebben sem mutatkoznak a szakmacsoportok
között; s ha vannak is. nem a tőkeigényesség dimenziója mentén értékelhetők.
Egyértelműen erre utal. hogy a legfiatalabb építőipariak és a legidősebb varró- nők között 4 év az átlagos korkülönbség önállóvá válásuk idején: egy varrónőnek éppúgy nincs feltétlen szüksége önálló műhelyre. mint egy kőművesnek, festő—
9 A fizetőképességét nemcsak anyagi vonatkozásban. hanem úgy is értem. hogy a városokban erősebb a hagyománya a szolgáltatások igénybevételének: :: falvak lakói között —- ugyancsak a hagyományok miatt -— elterjedtebb az önellátás. a viszonossági munka.
KlSlPAROSOK ÉS KlSKERESKEDÖK
543
mózolónak, villanyszerelőnek, vízvezeték-szerelőnek (sőt. ha már, inkább ez utób- bi szómóra nagyobb előny az önálló műhely). Ami viszont valószínűleg nem vé—
letlen. az az. hogy a kiskereskedők 5—6 évvel idősebbek a kisiparosoknól: a kis-—
ipar valamilyen formában elkezdhető önc'illó műhely nélkül is. a kereskedelem—
vendéglótós (a piaci árusokat kivéve) azonban nem.
24. tábla
A kisiparosok megoszlása életkoruk szerint
l l l
l —29 30—34 35—39 40—49 50—
Szakmacsoport/A l Összesen
1 évesek (százalék) !
lpar . . . . . . . . .j 16,3 22,5 . 13.23 ' 20.0 27.5 ; 1oo.o
Ruházati ipar . . . . .; 9.4 109 9.4 28,1 42,2 l 100,0
Epítőipar . . . . . . .i 24.7 22,6 16,1 18.§ 18.3 100.0
Közlekedés és szolgáltatás . l 17,6 22,1 162 20,6 ] 23.15 100.0 Kereskedelem és vendéglátós l 14,6 15,4 7,7 [ 20.0 ; 42,3 ; 100.0
Osszesen . . . . . .; 16,8 18,6 l 12,2 § zo,9 l 31,5 5 100,o
[ : l l !
25. tabla
A kisiparosok átlagéletkora jelenleg és önállósulásukkor
Az átlagéletkor (év)
Szokmacsoport/A az önállóvá
jelenleg vólóskor
[ l
lpar... 41.11 ! 33,1
Ruhózai ipar. . . . . . . . . 469 l 34,7
Építőipar . . . . . . . . . . 38,5 ] 30.7 Közlekedés és szolgáltatás . . . 41,4 , 33,0 Kereskedelem és vendéglátós . l 46,0 § 37,6
Összesen 3 42,9 § 34,2
l
Az adatsor tehát arra utal, hogy az ..önóllósodós korát" alapvetően nem a tevékenység tőkeigénye dönti el. Ellenőrzésként bemutatom azonban a szakmai tudóst (és az ezzel bizonyos értelemben korrelóló tőkeigényt) tisztabban kezelő csoportosításban is az önállósodósi kort. A ..nem szakma" csoport ugyanis olyan tevékenységeket foglal egy csoportba. amelyekben műhelyre nemigen van szük—
ség: a szolgáltatást egy speciális berendezéssel (mint szemfelszedőgép, villany—
fűrész. terménydaróló, kötőgép) vagy szóllitóeszközzel (gépkocsi, szekér) végzik.
A kisiparosok átlagéletkora az iparengedély kivá/tásakor
Szakmacsoport/B Átlagéletkor
(éV)
Szakma jellegű
Ipar. . . . . . . . . . . . . . . 31,9 Ruházati ipar . . . 34,7 Építőipar . . . 30,8 Kereskedelem és vendéglátós . . . 35,5 Nem szakma jellegű . . . 37.2 Átlag...34.2
544 VAJDA ÁGNES
A legidősebb csoport a nem szakma jellegű szolgáltatásokat végzőké. Mind—'
ebből az következik. hogy — szerencsés kivételektől eltekintve —- kell ugyan egy tőkelelhamozási időszak az önállósodás előtt. ennek időtartama azonban a je-' lenlegi kisiparos réteg vizsgálatával nem mérhető. az egyéni pályák önállósodásikora bizonyos értelemben véletlenszerű.10 ;
A jelenlegi kisiparosok pályaive sokkal inkább a politikai-adminisztrativ be-- avatkozásoknak mint szakmájuk követelményeinek vagy a piaci keresletnek a tükre. (Még a családi kisipar folytatásának lehetősége sem biztosíték arra, hogy fiatalon váljék önállóvá valaki: a kisiparosok 20 százaléka még nem töltötte be a 25. életévét, amikor önállóvá vált. azok között pedig. akiknek az apja is kisipa—
ros volt, ez az arány alig magasabb: 23 százalék.) Az önállósodós feltételei
A piaci igények, a kereslet—kínálat. az ilyen jellegű tapasztalatok, ismeretek felhalmozása éppúgy elengedhetetlen feltétele az önálló ipari—kereskedelmi te—
vékenységnek. mint az anyagi tőkefelhalmozás. Ebben az értelemben valószínű- leg nem is igazán nevezhetők vállalkozóknak a hazai kisiparosok: az ő tevékeny- ségük is egy keresleti piac viszonyai között zajlik, valóságos versenyhelyzettől nem kell tartaniuk, munkájuk kockázatát igazából nem a megrendelők—vevők meghódítása vagy elvesztése jelenti, hanem egyrészt a gazdasági—politikai hát- tér bizonytalansága. a pénzügyi, jogi szabályozások. az adminisztratív beavatko—
zások kiszámíthatatlansága, melyek gyakran visszamenő hatállyal sújtják tevékeny- ségüket, másrészt az állami gazdasági szervezetekkel való kapcsolatuk, az anyag—
beszerzés bizonytalansága és megbizhatatlansága és így tovább. Úgy vélem, a kis- kereskedők tevékenységét is jellemzi mindez. viszont a vendéglátóiparnak már job- ban meg kell küzdenie a helyzetéért a piacon. azaz a piacért; nekik sem annyira a konkurencia miatt, hanem inkább azért. mert — néhány települést kivéve — az ő szolgáltatásaikra jóval kisebb az igény.
Mindezek alapján úgy vélem: napjainkban a kisiparosok tevékenysége sok- kal inkább függ az állami adminisztratív beavatkozásoktól, a kisiparral kapcso- latos gazdasági—politikai állásfoglalástól. mint a piaci viszonyoktól. a piachoz való alkalmazkodás képességétől. Valószínűleg ez mutatkozik meg abban is. hogy a kisiparosok zöme az 1970-es évek végének és az 1980-as évek elejének a kis- iparral kapcsolatos liberálisabb, sőt. ha nem is túl következetesen, de ösztön- zőbb gazdaságpolitikai magatartásának időszakában önállósodott. azaz nagy ré—
szük tíz évnél rövidebb ideje önálló.
A makrostatisztikai adatgyűjtésből is látható. hogy miközben a hatóságok évente több ezer iparengedélyt adnak ki. a főfoglalkozású kisiparosok létszáma
alig nő.11 (A növekményt főleg a fuvarozók teszik ki.) Ha a fluktuáció nagyobb-
részt abból fakadna, hogy a piaci igényeknek megfelelni nem tudó kisiparosok adják vissza az iparjogosítványt. vagy vonják tőlük azt vissza, és helyükre újak lépnek. a jelenséget rendjén valónak tekinthetnénk. Mivel azonban az államibeavatkozás kiszámíthatatlansága, a szabályozások visszamenőleges hatályú
1" E megállapítással kapcsolatban Kovács Géza József hivta fel a figyelmet egy igen lényeges körül- ményre: a kutatói dedukcióval létrehozott csoportosítás. mely a beruházás tőkeigényességét kivánja kife- jezni, nem számol a hazai gyakorlatban nagyon lényeges kapcsolati tőkével: egy speciális gépekkel jól felszerelt műhelyhez minimális saját tőkével is hozzá lehet jutni a helyi államigazgatási szervek támoga- tósáva .
" A kisipar fontosabb adatai, 1981—1985. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986. 49 alá. A jelen- ség okainak elemzésére vállalkozott Gábor R. István és Horváth D. Tamás: Bukás és visszavonulás a kis-
ipavban (Kutatási jelentés. 1986) c. tanulmányában.
KlSiPAROSOK ÉS KISKERESKEDÖK 545 módosítása bizonytalanná teszi a hosszabb távon tisztességes haszonra törekvő kisiparosok helyzetét. nagyarányú fluktuációjuk valószínűleg a fogyasztó kárára történik.
Önmagában azt a tényt is sajnálatosnak kell tekintenünk, hogy a kisiparo- soknak alig fele nevezhető olyan tapasztalt. már saját hagyománnyal rendelkező.
bejáratott tevékenységet űző. vevőkört kialakító szolgáltatónak, akikhez a vevő—
megrendelő —- mivel ismeri szolgáltatása minőségét. megbízik benne —- rendsze- resen, évek múltán is szívesen visszatér. Legalább ekkora probléma azonban. hogy (: kisiparosok létezésük bizonytalanságát a maximális haszonra való törekvéssel próbálják ellensúlyozni, és a gazdasági háttér szülte bizalmatlanságukat a fogyasz- tóra hárítják.
l
26. tábla
, A kisiparosok megoszlása aszerint, hogy hány éve önállók
l 0-4 5—9 l 19 és
Szakmacsoport/A ] l tobb ost?— ítéli?
4 éve önállók
lpar . l 50.o ! 21,3 28,8 100.o 8.2
Ruházati ipar . .l 37,5 17,2 45.3 100.0 12.2
Epítőipar . . . , . . . .j 54.8 ; 18,3 26.9 100.0 7.7
Közlekedés és szolgáltatás . . . . óO.3 l 13,2 26.5 100.0 6.9 Kereskedelem és vendéglátós . . . .l 62,3 ( 7.7 ; 30.0 100.0 8.3
Osszesen . . . 54,4 l 14,7 l 30,8 l 100,0 8,5
l
A 26. tábla azt jelzi, hogy szakmacsoportok szerint mindebben alig van kü- lönbség. egyedül a ruházati iparban tevékenykedőket jellemzi a többiekénél na—
gyobb stabilitás. Azt hiszem azért. mert ez az a tevékenység, amelyet a legke- vésbé befolyásolták (: gazdaságirónyítás változásai.
Iskolázottság, szakképzettség
A pályán maradás esélyeitől visszatérve az önállósodás esélyéhez. úgy tűnik, hogy a magasabb iskolai végzettség. amely általában nagyobb valószínűséggel biztosítja a kisiparossá válást, nem egyformán jellemzi a különböző szakmacso—
portokat.
27. tábla
A legalább érettségizettek aránya
a kisiparosok és a bérmunkások különböző csoportjaiban
Az érettségizett
kisiparosok bérmunkások Szakmacsoport/A
] aránya (százalék)
-: 1
1par...§21,3;14.6
Ruházatiípar . . . ; 23.5 l 4.7
Epítőipar . . . . . . . . . l 8.6 ; 8,9
Közlekedés és szolgáltatás . . _! 23,5 ; 12.3
Kereskedelem és vendéglátás. . . %A 9.9
Összesen . . 20,7 [ 112
4 Statisztikai Szemle
546 VAJDA ÁGNES
Az építőipariak csoportjában az érettségizettek alacsonyabb aránya szó- momra annak bizonyítéka, hogy talán ez az egyetlen olyan csoport, amely egy-
részt tartós konjunktúróra építhet(ett) (az 1980—as évek második felére ez is vól—
tozóban van már), hiszen a magán—lakásépítés országos mozgalommó vólt.
Másrészt nagyobb biztonságot nyújthatott számára az adminisztratív megszorító szabályozásokkal szemben az a tény. hogy a lakáshiány egyike a társadalom leg—
neuralgikusabb pontjainak, az állam pedig —— eleinte csak hallgatólagosan. ké- sőbb hivatalosan is — elismerte. hogy nem képes központi eszközökkel kielégi—
teni a lakosság igényeit. Ily módon biztonságosabb működési feltételek közepette kevésbé ,.kell az érettségi" az építőipari kisipari tevékenységhez. Ehhez elsősorban szakképesítés kell: ebben a csoportban a legjellemzőbb a szakmai képzettség.
28. tábla
A szakmunkásvégzettséggel rendelkezők aránya a kisiparosok és a b_e'rmunkások különböző csoportjaiban
Kisiporos Bármunkós
;
Csak _ Szakmó- Csak _ Szakma-
szakmacsopnm ' emu 333523: etikát; W
séggel vel séggel vel
rendelkezők aránya (százalék)
lpar . . . 58,8 15.8 74.6 63,1 13,8 76.9
Ruházati ipar . . . . . . 57.8 18,8 76.6 40.11 3.8 44,2
Építőipar . . . . . . 91.11 8.6 100,0 81.4 ! 7.7 89.1
Közlekedés és szolgáltatás . 50,0 19,1 69.1 84,6 11,8 96,4
Kereskedelem és vendégló- l
tc'ts . . . . . . . . . 41.5 21,5 63,0 29.6 82 37.8
Összesen . . . . . . 59.1 16,8 759 58,8 ; 10,3 69,1
29. tábla
A szakmunkásvégzettséggel rendelkezők aránya
a különböző szaktudást igénylő kisiparos— és bérmunkáscsoportokban
Klsiparos Bérmunkós
Csak . Szakmá- Csak _ Szakmó-
Szokmucsopart/B 323223! árválsÉSi. Együtt 322523! éfeílsíáa. Együtt
séggel vel séggel vel
rendelkezők mény; (százalék)
Szakma jellegű
lpar . . . . . . . . 66,7 18,3 85,0 65.1 15,3 80,4
Ruházati ipar . . . 57,8 18.8 76,6 40.4 3.8 M,?!
Építőipar . . . . . 9o,5 8.4 98,9 80.0 7,7 87,7
Kereskedelem és szolgál-
tatás . . . 44.6 27.7 72.13 59.4 ! 13,8 732
Nem szakma jellegű . . . 41.9 7.0 489 43,7 ' 6.8 50,5
Összesen . . . 59,1 16,8 75,9 58,8 10,3 69,1
A bérmunkósok és a kisiparosok szakmacsoportjainak összehasonlitósóból az is kitűnik. hogy nem'a szakmunkósvégzettség a meghatározó az önállósodós—
KlSlPAROSOK ÉS KlSKERESKEDÖK 547
ban. 1983—ban két csoportban is a bérmunkások között volt magasabb a szak—
munkásvégzettségűek aránya. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a kisipari műkö- déshez nem elsősorban a speciális szaktudás, hanem a vállalkozókedv. a kap- csolatrendszer. az autonómiára törekvés és — a működési feltételrendszer átte—
kintésére — némi kulturális biztonság nyújt inkább lehetőséget. Ezt bizonyítja a már idézett másfajta csoportosítás is. ahol a kisipart és a kereskedelmet ugyan nem választottam el. de megkíséreltem önálló csoportba elkülöníteni a szaktu—
dást nem igénylő tevékenységeket. Ebben a csoportosításban jól látható, hogy a hagyományos kisipari szakmákban a kisiparosok között magasabb a szakkép—
lettek aránya, mint a megfelelő bérmunkáscsoportban (bár itt sem ez különíti el őket igazán egymástól), viszont van egy nem szakképzett, de a piaci kihívásokra válaszoló csoport.
Családi háttér
A családi tradíciót folytató vagy legalábbis azt hasznosító kisiparosok ará—
nyát az apa foglalkozásával mértük. A családi kisipart önállóként vagy segítő családtagként közvetlenül folytatók aránya nem éri el a 8 százalékot. Az önálló- ságot azonban pályaútjuk során többen feladták. majd később visszatértek.
Szakmacsoportok szerint különbözik ugyan a kisiparos családból származók aránya, ez azonban inkább az eltérő korösszetételt tükrözi (az idősebb csopor—
tokra jellemzőbb a kisiparos származás), semmint a tevékenység családi tradí- ción alapuló vagy új igényeket. keresletet kielégítő voltát. Nem azt jelzi tehát.
hogy milyen tevékenységek örökölhetők, hagyományozhatók át leginkább, azt sem. hogy milyen tevékenységben nyújt legnagyobb ösztönzést a családi hagyo—
móny. (Holott egy külső beavatkozástól mentes korszakban ennek tükröződnie kel- lene a származás szerinti különbségekben.)
Ónállóként vagy segítő családtagként is inkább az idősebb csoportokban kezdték pályafutásukat (varrónők, kereskedők). A családi hagyományoknak azon- ban mindenképpen lehet szerepe a kisiparosi pályán maradásban vagy az oda való visszatérésben. A kisiparosok 10 százaléka volt élete folyamán többször is önálló, a kisiparos—kiskereskedő származásúaknál ez az arány 15 százalék. A je- lenlegi önállóknak 31 százaléka mondható meggyökeresedett kisiparosnak (10 évnél régebben önálló). a kisiparos származásúak között viszont ez az arány 43 százalék.
30. tábla
A kisiparos—kiskereskedő származásúak aránya a különböző kisiparoscsoportokban
A kisiparos
nagyapótól
SzakmacsoportlA apától
származók aránya (százalék)
lpar. . . 13,2 ! 102 8.3
Ruházati ipar . . . . . . . 18,6 ] 15,7 14.6
Építőipar . . . 12,3 ' 14,9 j 8.1 Közlekedés és szolgáltatás . . . 16,9 11,5 52 Kereskedelem és vendéglátás . 24.6 12,0 l 12.8 Összesen . . . . . . . . 17,7 í 12,8 % 9,9A*
548 VAJDA ÁGNES
Egy differenciáltabb kisiparoselemzésnek valószinűleg szakmacsoportonként
el kellene különítenie a .,meggyökeresedett" és a ,,kezdő" kisiparosokat. mert feltételezhető, hogy nemcsak a szakmacsoportok, hanem a meggyökerezettség szerint is elkülönülő típusokkal, magatartással, családi és egyéni stratégiával, mentalitással lehet találkozni.A kisiparos származás mellett, amelynek, mint láttuk. nemcsak a pályára ke- rülésben, hanem a pályán maradásban is szerepe van. a működés munkaerő—
feltételeit befolyásoló szűkebb családi hátteret is megvizsgáltuk. Családi mun—
kaerőként elsősorban a házastársak jönnek számításba. tevékenységtipusok szerint meglehetősen eltérő arányban.
31. tábla
Az önálló és segítő családtagok,
valamint az eltartott házastársak aránya a különböző kisiparoscsoportokban
Azönőlló Az
és segítő eltartott Együtt
családtag ; Szakmacsoport/A
házastárssal együttélők aránya (százalék)
Ipar. . . . . . . . . . . . 18.8 5.4 l 242
Ruházati ipar . . . . . . . . 10,9 22 13,1
Épitőipar . , . . . 11,4 21.6 33,0
Közlekedés és szolgáltatás. . . . 8.9 14,3 23,2
Kereskedelem és vendéglátás. . . 41,7 4,6 463
Összesen . . . 21,2 ! 10,5 l 31,7
; i
A kisipari adatgyűjtemény szerint 1983—ban a kisiparbon 18000 segitő csa—
ládtag dolgozott, A mi adataink szerint csak a kisiparban (kereskedelem nélkül) a segitő családtag házastársak száma mintegy 8000 fő. Ha feltételezzük is. hogy nemcsak a házastársak közül kerülnek ki segitő családtagok, hanem a gyerme- kek (bár, mint láttuk, ez elenyésző), esetleg testvérek. szülők. egyéb rokonok kö—
zül is, még így is kevésnek tartom a 8000 segitő házastársat. Ha azonban a kis- iparosok eltartott házastársait is segitő családtagnak tekintem, akkor a számuk megkétszereződik. Ez természetesen nem bizonyíték, de mindenképpen megerő—
siti azt az alapvetően logikai feltételezést, hogy egy önálló családjában az el- tartott családtagnak is van gazdasági funkciója.
A segitő családtag házastársak arányában a legfeltűnőbb eltérés az ipari és a kereskedelmi tevékenységet űzők házastársai között van. A kereskedelemben és vendéglátásban a nők viszonylag magas aránya ennek fényében értelmezhető:
ez a leginkább családi jellegű vállalkozás. és bizonyos értelemben esetlegesnek
kell tekintenünk. hogy a házastársak közül kinek a nevén van az iparengedély.
A legkevésbé családi vállalkozás, mint ez várható volt. a ruházati ipar. (Nyilván- való. hogy nemcsak a család munkaerejére támaszkodik az önálló tevékenység.
Az alkalmazottak számáról azonban a felvétel nem tájékoztat; a kisipari adat-
gyűjtemény szerint számuk nem sokkal haladja meg a segitő családtagokét.)A ruházati ipar nemcsak a legkevésbé családi, de legkevésbé vállalkozás jellegű is (: kisipari tevékenységek között. Mind foglalkozási és munkahelyi pá- lyafutásuk, mind jövedelmi adataik erre utalnak. Láttuk, ők a legidősebbek, és ők vannak legrégebben a pályán. A kisiparban náluk a legkisebb a munkahelyi fluktuáció, az ő keresetük a legalacsonyabb. amely egyedül ebben a csoportban
KlSIPAROSOK ÉS KISKERESKEDÖK 549 nem haladja meg a háztartás összjövedelmének felét. Kifejezetten női pálya, későn önállósodó, de kisipari szülői hagyománnyal leginkább megtámogatott.
Ugyanakkor a három szakma jellegű (ipar. ruházat, építőipar) tevékenységből a legkevésbé homogén összetételű: a jelenlegit megelőző foglalkozása a csoport felének nem is hasonlított arra. amiben később önállósította magát; volt közöttük ipari. kereskedelmi. még építőipari és szállítási foglalkozású is; többségük vala- milyen adminisztratív foglalkozást cserélt fel az önálló iparűzésre. de voltak olya- nok is, akik korábban mezőgazdasági vagy valamilyen segédmunkát végeztek.
A másik szélső pólust sok szempontból az építőipariak alkotják. Azt hiszem, ez az egyetlen olyan csoport, amelyet kifejezetten egy jól érzékelhető piaci keres—
let, építési konjunktúra hívott életre és tart fenn. Ez a legfiatalabb és leghamarabb önállósodó szakmacsoport, a saját munkából származó kereset és a háztartás összjövedelme e körben a legmagasabb: a csoport tagjai a leginkább család—
fenntartók, és bár a munkahely—változtatás az ő körükben a leggyakoribb, szak—
mailag a legzártabb csoport; mindössze 15 százalékuknak nem volt építőipari
jellegű a loglalkozása az önállóvá válást megelőzően. Vagyis az építőipariak mun—kahelyet. a ruházati ipariak pedig inkább foglalkozást változtattak. A két csoport még lakóhely szerint is elkülönült: az építőipariak inkább falun telepedtek meg.
A lakossági igények kihívására speciális szaktudás nélkül is válaszolni kész, vállalkozó szellemű csoport a szállításban—szolgáltatásban tevékenykedő kisipa—
rosoké; ezen a területen olyan emberek önállósítják magukat. akik mind mun- kahelyet. mind foglalkozást viszonylag gyakran változtattak; előző munkaköre
csak 44 százalékának hasonlított a jelenlegire; jöttek az iparból, mezőgazdaság—
ból. szellemi pályákról. Inkább "függetlenek" csoportosulnak itt, akik sok min- dent próbáltak már életükben, és viszonylag később, a piaci konjunktúra és (:
kisipar liberálisabb központi kezelésének egybeesésekor, az 1970-es évek végén, 1980—as évek elején váltották ki az iparengedélyt.
Életkörülmény- és iövedelemjellemzők
A különböző típusok illusztrálására álljon itt néhány adatsor; mobilitási—
fluktua'ciós sajátosságok, a jövedelmek nagysága és szerkezete. valamint néhány életkörülmény-jellemző.
32. tábla
A kisiparosok néhány jellemzője
Előző tevékenysége
Ak f A] ! mező
muno-_ oga-' _ M.,..k d,. .. '
i ! cl ' '
SzakmacsoportlA hely kozos lildzjeem ő;?zcbt- szellemi 92; :ewmgl
(év) beli szakma
jellegű
változtatások foglalkozás volt
átlagos száma (százalék)
lpar . . . . . . . . . 3,52 2.20 820 56,5 18,8 15.9
Ruházati ipar . . . . . . 3.48 2.36 12.17 50,0 18,0 18.0
Építőipar . . . . . . . 3.53 1.56 7.72 85.4 9,o 2.2
Közlekedés és szolgáltatás . 3.79 2.62 6.94 44.3 11,5 27.8
Kereskedelem és vendéglátás 4.01 3.06 834 45,1 21,2 10.6
Összesen . . . 3,71 2,41 8,53 . . .
550 VAJDA 'A'GNES
33. tábla
A kisiparosok keresetének, jövedelmének színvonala a különböző szakmacsoportokban
A keresetek és jövedelmek színvonala a(z)
közleke- kereske-
, , ruházati építő- dés és delem és
Megnevezes ipar ipar ipar szolgál- vendég—
tatás látás
szakmacsoportban (havi átlag, forint)
A kisiparos
keresete . . . . . . . . . . . 7683 5269 9473 8095 7117"
egyéb munkajövedelme . . . 221 137 227 658 352
másodállásból származó jövedelme . 16 20 17 — 25
A háztartás
összes jövedelme . . . . . . . 12 745 11701 14774 14089 12 246
kisgazdasógból származó jövedelme 1683 1203 1723 1637 ' 937
egy főre jutó jövedelme . . . 4212 3738 4389 4312 4031
A "függetlenek" —- a szállítási tevékenységen kívül — láthatólag a kereske—
delemmel próbálkoznak; és ez az az ágazat, amelyikben a szellemiek a legna- gyobb arányban próbálnak szerencsét.
Az építő kisiparosok kereseti színvonala tehát felfelé. a ruházati csoporté pedig lefelé tér el lényegesen a másik három, viszonylag kiegyenlítettebb kere—
settel rendelkező csoportétól. Az építőipar kereseti színvonalát ugyan feltehetően felfelé nyomja a majdnem monopolhelyzetben levő állami építőipar kereseti szín—
vonala is. a nagyszervezetekben foglalkoztatott építőipari foglalkozásúak kere- sete azonban kevésbé haladja meg a ruházati foglalkozásúakét.
Összehasonlítósul bemutatom a bérmunkáscsoportok kereseti színvonalát:
lpar . . . . . . . . . . . . . . . 5100,
Ruházati ipa . . . 3615.
Építőipar . . . 5637,
Közlekedés és szolgáltatás . . . 5497,
Kereskedelem és vendéglátás . . . 3718 forint.
A 34. tábla utolsó oszlopa a bérmunkások keresetét viszonyítja a megfelelő
foglalkozású kisiparosokéhoz.12
34. tábla
A keresetek relatív színvonala a kisipari és bérmunkáscsoportokban
Kisiparos ! Bérmunkás lndex:
Szakmacsopart/A ' "V bérmunkás ::
Index: ruházati ipar : 100,0 100.0
Ipar . . . 145.8 141,1 150,6
Ruházati ipar . . . 100.0 100,0 145,7
Epítőípar . . . 179,8 l 156,0 168,1
Közlekedés és szolgáltatás . . 153,6 152,1 147.3
Kereskedelem és vendéglátás . . l 135,1 94,6 191.4
l
" A kisiparban megszerezhető magasabb keresetek és általában a kisiparos réteg bérmunkósokéhoz viszonyított magasabb életszínvonala a tőkés gazdaságokban nem természetes, és csak a szocialista gaz-' daságra jellemző. (Lásd erről többek között Tahy István 3. lábjegyzetben említett művét, továbbá ennek okairól Gábor R. István és Galasi Péter A ..músodik" gazdaság (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Buda- pest. 1981. 205 old.) c. könyvét.
KISIPAROSOK ÉS KlSKERESKEDÖK
551
Az önállóvá válással kétségtelenül a volt kereskedelmi foglalkozásúak járnak
a legjobban, ha valóban kereskedelmi foglalkozásúak önállósítanák magukat.Mint láttuk azonban. ez az egyik olyan csoport, amely a legkevésbé merít a saját bérmunkásbázisából. Ha nem is a kereskedelemben látható, de a másik három csoporténál magasabb keresetnövekmény mutatkozik az építőiparban is.
ha a munkavállaló kilép az állami munkaerőpiacról. Feltételezhető, hogy mind- két esetben a központilag kevésbé szabályozott piac korrekciós mechanizmusai működnek. Az állami munkaerőpiacon a szolgáltató szféra (ez esetben a keres- kedelem) foglalkoztatottjainak a relatíve (is) rendkívül alacsony keresetét, amely—
nek szinvonalát a szféra állandósult munkaerőhiánya sem tudta — legalábbis legális formában — növelni, a központilag kevésbé szabályozott piacon működő kereslet—kínálati mechanizmusok korrigálják. Az építőipar esetében valószinűleg bonyolultabb a helyzet: az állami építőipari keresetek relative magas és az állami szervezetekben végzett munka alacsony színvonala, a magánerős lakás- építésekben jelentkező jelentős mennyiségi kereslet, valamint a jobb minőségű munka iránti nagyobb igény együttesen alakítják a magán-építőipari kisiparosok kereseti színvonalát.
A háztartási jövedelem struktúrája lényegesen nem különbözik egymástól a kisiparoscsoportokban. A ruházati ipar kivételével a ,.főkereső", a jövedelem fe- lének—kétharmadának előteremtője a kisiparos.
35. tábla
A különböző kisiparosok munkaiövedelmének aránya a háztartás összjövedelméből
" l E 'b l M' d- l .. l K' d -
Kerese'bo'a mugkgbóll (wissza i Egyu" . 253565"
Szakmacsoport/A ———————— ..W... — -— -———%—'- — — —— —
származó munkajövedelem aránya 1 (százalék)
Ipar . . l 55,9 l 1.6 0.1 l 57,6 12,2
Ruházati ipar . .l 45.0 1.2 0.2 46,4 10,3
Epítőipar . . . . . . . . . . .l 64,1 1,5 o,1 65,7 11,7
Közlekedés és szolgáltatás . . . 57.5 4,6 ' — 62,1 11.6
Kereskedelem és vendéglátás . . ] 58,1 29 í 0,2 612 1 7.6
A kisgazdaság mind az öt csoportban létező jövedelemkiegészítő tevékeny—
ség; a másodállásból származó jövedelmek elenyészők. egyéb munkajövedelmek
—— ha nem is számottevők — azokban a szakmacsoportokban nagyobb arányúak, amelyek a bérmunkák piacán is borravalós szakmáknak számítanak. A ruházati szakmákban dolgozók csoportjának kivételével egyetlen csoportban sem jelentős az első gazdaságból származó bérjövedelem; négy csoportban 20—25 százalék, és a ruházati iparban sem éri el az összes jövedelem egyharmadát. (Az arányok azonban azt is mutatják. hogy egyetlen kisiparoscsoport sem függetleníti magát teljesen a jövedelemszerzés szempontjából sem az első gazdaságtól.)
Az életkörülmény tárgyi jellemzői adatbázisunkban nem túlzottan informa—
tívak; néhány rendelkezésre álló, a kisiparosok lakáskörülményére vonatkozó mu—
tatót a bérmunkások megfelelő csoportjaival való összehasonlitásban mutatok be.
(Lásd a 36. táblát.)
Az elemzés befejezéseként még ide kívánkozik néhány adat (: ,.meggyöke-
resedett". a ,,félúton levő" és a .,kezdő" kisiparosokról—-kiskereskedőkről. (Lásd a
37. táblát.)
552 VAJDA ÁGNES
36. tábla
Néhány Iakáskörülmény-mutató
(: kisiparosok és bérmunkások különböző csoportjaiban
Három- és többszobás [ Komlortos lakásban lakik (százalék)
Átlagos laksűrűség Szakmacsoport/A
,kis- bér- kis- bér— kis— bér-
iparos munkás iparos munkás iparos munkás
lpar' . . . . . . . . 31.3 17,2 73,8 64,5 ! 1.98 2.17
Ru'hazatr ipar. . . 172 20,9 73,4 60,3 1,94 2.06
Éprtorpar' ., . . . 326 18,7 75.3 ó4.3 ; 1.79 2.19
Kozlekedes es szolgáltatás . 22,0 20.4 75.0 72,8 2.10 2.15 Kereskedelem és vendéglátós 24.6 ' 17.0 71.55 64.0 1 1.88 ! 2.15
37. tábla
Néhány összehasonlító jellemző a ,,kezdő", a "félúton levő"
és o "tősgyökeres" kisiparos—kiskereskedőkről
A kisiparos—kiskereskedő
Jellemző 0—4 5—9 10 és több
éve önálló
Csoporton belüli arány (százalék) . 54,4 14.7 30,8
Átlagéletkor (év) . . . . . . 37,4 41,9 53,1
lskolázottsági arány (százalék)
Szakmunkás végzettségűek érett-
ségivel . . . . . . . . . 58,6 56,3 61,2
Szakmunkás végzettségűek . . . 23.2 14,1 6.7
Szakmunkás végzettségűek együtt 81.8 70,4 67.9
Érettségizettek és diplomások . . 5.1 6.3 0.7 Középfokú és magasabb képzett-
ségűek együtt. . . 28,3 20,4 7.4
Származási arány (százalék): az apa
szellemi foglalkozású . . . 'lO.9 4.7 5.2
szakmunkás . . . 21.9 12.5 10.4
Megelőző foglalkozási arány (száza-
lék): szellemi volt . . . 20,0 7,0 11,9
Havi átlagkereset (forint) . . . . 7771 7566 7648
Összes jövedelem (forint) . . . . 14508 13 520 11757
Kisgazdasággal rendelkezők aránya 65,4 73.4 75,4
Városi lakosok aránya . . . 58,3 49,5 47.8
A közvélemény a kezdők csoportjára gondol általában, amikor kisiparosokról, ..maszekokról" beszél. A szó pejoratív csengése is ebből a képzettársításból szüle—
tett. a kezdő vállalkozók az újgazdagok, a konjunktúra-lovagok stb. Mint "minden közhelyben. természetesen ebben is van igazság. A kisipar számos jellegzetes—
ségében nemcsak integrálódott. hanem hasonuit is az első gazdasághoz; a kis- ipari morál feltehetően nem jobb, de nem is rosszabb a bérmunkásokénál. csak
a tevékenység jövedelmezőbb (ennek azonban nem morális, hanem gazdasági okai vannak). ezáltal szembetűnőbb is.Az is kétségtelen, hogy a kezdő kisiparosréteg sok mindenben különbözik a
meggyökeresedettől. Inkább városlakó, fiatalabb. képzettebb, iskolázottabb. kva- lifikáltabb családból származik. Változatosabb a pályaútja, feltételezhető. hogyKlSiPAROSOK es KISKERESKEDÖK 553
más a mentalitása is, a gazdasági környezethez való alkalmazkodása jobb, és valamivel a keresete, jövedelme is magasabb. mint a ,,tősgyökeres" kisiparosoké.
Valószínűleg több kockázatot is vállal. feltehetően többet is bukik. igazan tős- gyökeres kisiparosok ma Magyarországon csak a legidősebbek között vannak.
azok között, akik nem akarnak. nem tudnak nyugdijba menni, mert ezt talán nem
is engedhetik meg maguknak anyagilag. Azonban még az 50—59 éves kisiparo-
sok háta mögött is átlagosan csak alig több mint egy évtizedes önálló pálya- futás áll; s csak a 60 évesnél idősebbek, akik kisiparosként vészeltek át minden gazdaságpolitikai váltást. mondhatják el magukról. hogy kereső életük javát ön—állóként élték le. Az idősebb. tősgyökeres kisiparosok tevékenységük jó részében hátrányos ideológiai, politikai, gazdasági feltételek közepette éltek és dolgoztak.
Munkájukat nem a piaci konjunktúra, hanem a létfenntartás elemi szükségletei formálták. Feltehetően ennek megfelelően alakult és rögzült életstratégiájuk is.
Ezért sem használható előrejelzésként a mostani kezdők és a tősgyökeresek össze- hasonlításának eredménye. A jövőbeni tősgyökeres kisiparosok arculata feltehetően sokkal inkább a gazdaságpolitikától, az első gazdaság alakulásától, mint tőlük
maguktól függ.
IRODALOM
Hegedüs András — Márkus Mária: A kisvállalkozó és a szocializmus. Közgazdasági Szemle. 1978. évi 9. sz. 1076—1096. old.
Lászlá Béla: A kisipar szerepe és fejlődése a hetvenes években. Statisztikai Szemle. 1980. évi 2. sz.
154—164. a .
Gervai Béla: A mogónkisipar fejlődése. helyzete és szerepe Magyarországon. Közgazdasági Szemle.
1983. évi 3. sz. 300—308. old.
Ambru'z Péter: Kereskedők és kisiparosok egy fővárosi kerületben. Kultúra és Közösség. 1986. évi 1.
sz. 69—81. a .
Dr. Boros lános: Bukás és visszavonulás a kisiparban. Figyelő. 1986. évi 51—52. sz. 2. old.
Kovács Géza József: Kisiporosok GMK-ban. Munkaügyi Kutató Intézet. 1986. (Kézirat)
TÁRGYSZÓ: Kisipor. Munkaerő-mobilitás.
PE3lOME
Aarop Ha ocnoaaunu AaHHbIX oőcneraai-mn nogaumuocm " AOXOAOB 1983 roAa ana—
nnanpyer oómecraeunmü coc-raa, mnsnenuuü ypoaens " ycnoami Aenrensnocm no rnaB- HOMY BGHSTHIO uacmmx peMecneHHnKos " menni—ix Toprosues.
Hacuonsky Hanőonsume mancs! Ha nonyueune paapemeunn Ha ocymecrsneune pe—
mecnennoű AeSITenbl-IOCTH "Mel—OT nuua, Koropsie moryr HCHOHbSXOBüTb caoio naanmpuxaumo . a nepayio ouepem, !; HeoőonuMux Haceneumo annex oőcnymnsannn, aerop cpaannaae'r oőmecraenHo-Aemorpamuuecnme "apuka-ropni, npemmmo prAOBYIO AeRTeanOCTb came- CTOHTeanhIXCTaKOBhIMH y nm; TomAecraem—iux npocpeccm'i, aaummx a couuanucmuecmM cexrope. l'lyreM cpasnemn nayx rpynn Ha ocnosaunu AaHHle Mmmm p.anaaars, wo ro- roncnoe mecromurenbcrao,60nee abicomű ypoaeHb oőpasoaam—m, óanee npvomeenb- Hoe rponaoe orHoweHue, npoucxomnenne 143 pnAos pemecneHHnKoa unu MenKHX Top—
roauea " cooraercraymmaa cpena noasimaior mancsa Ha npeapameune a camocromenbnbix, ecnn KO aceMy aTomy npnMsmaror npeAnanuMareanKnü nyx " crpeMneHue K oőocoő—
nel-ima.
Bo aropom paanene csoeü crarsn aa'rop aaHnmae'rcn BHyrpeHHeü crpa'rmpukauneű pe- mecnenuukoa u menni—ix Toproauea (oruacm cornacno nporpeccuonaano-orpacneaoü, oruacru me npononxcmensuocm uacmoü npeAnanuma-renbcxoű nemensuocm). nOKGSBl- Baer, HTO crpemnnmeecs K npononmn'renbuoü xoanücrsenuoü pauuonanbnocm npenpu—
HnMarenscxoe noaeAeHne He nannercn xapak'repnuM Ann őonbuchrea peMecneHHukoe.
Aen'renbnocrs camocromensnbix onpeAenaercn :; ropaaAo őonbmeü mepe pncxoM, can- 3aHHblMcnepeMeHHHBOCTbK) u.eH'rpaanoro aAMm-mcrpa'manoro perynupoaaumi, ueM KOH'b- lOHKTyprIMH KoneőaHmMn psmna.
554 VAJDA: KlSlPAROSOK ÉS KlSKERESKEDÖK
SU MMARY
The study analyzes the social composition, iliving conditions and working circumstan- ces of artisans and retailers relying on the data of a mobi'lity and income survey carried out in 1983.
Since there ore better chances of getting a license for those providing specific servi—
ces, reauired prim-afriily by population needs, rth—e amtiole compores the socio—demognaphic characteristics and earlier career of the own-account workers with that of those employed in the same profession in the social'iist sector. The compaxrison proves that living in towns.
higher school aualificaition. longer time spent in employment, ortisam-retailer origin and a—deouaite family background increase the chance of becoming independent, if the former ore accompanied also with enterpreneuriol skill oncl outonomic endeavours.
The second chapter of the study deals with the in—ner stratifioation of artisons and retailers (partly by the length of time spent in undertaking as small—scale enterpreneurs).
lt is painted out that efforts to economic rotionality on the long run is nota characteristic feature of the majority of artisans. Their activity is rather shaped by the risk resulting from incalculableness of central administrative interventions than by the fluctuations of market mechanisms.
