A MUNKANÉLKÚLISÉG MAGYARORSZÁGON*
DR. FÓTI JÁNOS—DR. LAKATOS MIKLÓS—MÉSZÁROS ÁRPÁD
A magyar munkaügyi statisztika rendszerére közel négy évtizeden keresztül rányomta bélyegét a ,,teljes foglalkoztatottság" elve, amelynek értelmében a ,,szocialista gazdaságban és társadalomban" nem létezhet munkanélküliség. A pártállam ideológiája tehát eleve ki—
zárta a munkanélküliség megfigyelését a statisztika köréből, függetlenül attól, hogy e jelen- ség létezett—e vagy sem.
A vázolt okok következtében, a munkaügyi statisztika rendszere lényeges elemeit te- kintve eltért mind a magyar statisztikai hagyományoktól, mind a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office—ILO) ajánlásaitól s ezáltal a piacgazdaságra épülő fejlett országok gyakorlatától is.
A MUNKANÉLKÚLISÉG 1990 ELÖTT
Magyarországon a két világháború közötti időszakban részletes adatokat gyűjtöttek a munkanélküliekről, a hatósági és érdekképviseleti szervek munkaközvetítő tevékenységé- ről, és ezeket több szempontból elemezték. Erről tanúskodik például egy korabeli tanulmány is. (1) A munkanélküliségről szóló információk másik fő forrását a népszámlálások alkották.
1990 előtt utoljára az 1949. évi népszámlálás programjában szerepelt e témakör vizsgálata.
Az akkori feldolgozások alapján — kizárólag hivatalos használatra — külön kötet is készült, mely a munkanélküliek adatait nemenként, foglalkozási főcsoportonként a munkanélküliség időtartama és korcsoport szerinti bontásban közölte. Az adatközlés egyes kiemelt szakmák- ról (foglalkozásokról) részletesebb tájékoztatást is tartalmazott.1 Eszerint 1949-ben 126 000 személy minősült munkanélkülinek, ami körülbelül 3 százalékos munkanélküiségi rátának felelt meg. Ez a mutató azért érdemel figyelmet, mert jelzi, hogy a tervgazdaságra való át- menet időszakában, a nagyipar államosítását követően még távolról sem valósult meg a célul kitűzött ,,teljes foglalkoztatás", noha a hivatalos propaganda már ekkor a munkanélküliség felszámolását hangoztatta.
Az extenzív iparosítás időszakában, az 1950-es évek elején a munkanélküliek száma
— az 1949. évi állapothoz képest — feltehetően csökkent. Az adatok hiánya ellenére is való—
színűsíthető azonban, hogy a munkanélküliség ebben az időszakban sem szűnt meg teljesen, és a későbbiekben is fennmaradt, bár mértéke időben és térben számos tényező függvényé—
ben módosult. Feltételezhető például, hogy az iparfejlesztés térbeli aránytalanságai miatt a számos körzetben mutatkozó munkaerőhiány mellett másutt jelentős kihasználatlan mun- kaerő-tartalék maradt. A munkanélküliség újratermelődhetett a mezőgazdaságból menekülő
..,
tömegekből is az erőszakos kollektwrzalási hullámok idején. Nem lehet elhanyagolni azt
' Helyzetkép és következtetések, figyelembe véve az 1990. évi népszámlálás eredményeit.
' 1949. évi népszámlálás. 7/a. köt. Munkanélküliek adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1950. 28 old.
a jelenséget sem, amelyet a kor irodalma ,,kapun belüli munkanélküliségnek" nevezett.
Az iparban és egyes más gazdasági ágakban ugyanis tömegesen alkalmaztak olyan, nagyrészt iSkolázatlan, nem szakképzett személyeket, akiket ténylegesen nem vagy csak igen alacsony hatékonysággal tudtak foglalkoztatni. Kialakult tehát a munkakönyvvel rendelkező ,,kvázi munkanélküli" réteg, amelynek a keresete még viszonylagosan is alacsony volt.
Az irányított gazdaság válságának időszakaiban a tényleges munkanélküliség átmeneti növekedésére utaltak azok a kimondatlanul is a munkanélküliség okozta problémák megol- dását a szolgáló intézkedések, amelyeket már 1954—ben és l956—l957-ben is alkalmaztak (ún.
racionalizálások kapcsán alkalmazott felmondási idő meghosszabbítása, korengedményes nyugdíj stb.). Az l960-as évek közepén a gazdasági reform radikálisabb változatának hívei a valódi munkaerőpiac kialakulásával és ezzel kapcsolatban nyilt munkanélküliséggel is szá- moltak. Már ekkor javasolták különféle megnevezésekkel a munkanélküli-segély bevezetését.
Az 1968—ban megindított reform azonban — mint ismeretes —— nem módosította érdemlegesen a gazdaság szerkezetét, ily módon nem kerülhetett sor e javaslatok hasznosítására, illetve azokat eleve feleslegesnek itélték.
A munkanélküliség valóságos mértékéről az 1970-es években és az l980-as évek első felében sem álltak rendelkezésre közvetlen információk. Az 1970. évi és az 1980. évi népszám- lálás alkalmával is csak az első ízben állást keresők számáról gyűjtöttek adatokat, az 1970. évi népszámlálás anyagának feldolgozása során azonban e kategóriát az eltartottak közé sorol—
ták. 1980-ban közel 10 000 első ízben állást keresőt — nagyrészt pályakezdő fiatalt — mutattak ki,2 ami önmagában is jelezte, hogy az iskolából kilépő fiatalok elhelyezkedése akkor sem volt minden esetben biztosított.
Az elmúlt évtized folyamán közvetett források mindinkább arra a feltételezésre vezet- tek, hogy a munkanélküliség növekszik. Az egyik ilyen fő forrást a munkaerőmérlegek3 el- tartottakról szóló adatai, a másikat a munkaerő-forgalmi jelentések'é alkották, amelyek a több mint hat hónappal a munkaszerződés felbontása után elhelyezkedők viszonylag nagy arányát bizonyították. Az utóbbi években már közvetlen információk is megerősítették, hogy a munkanélküliség nálunk is létező jelenség.
A munkanélküliség mérésére, a munkanélküliek nyilvántartására Magyarországon 1986—ban történtek újra lépések. Ehhez az akkori Állami Bér— és Munkaügyi Hivatal igaz—
gatási statisztikája teremtette meg az alapokat, mely munkanélküliként azokat a személyeket vette számba, akiknek nem volt állásuk, és a munkaközvetítő szerveknél állást keresőként nyilvántartásba vetették magukat. A statisztika l987—től bővült a munkanélküli-segélyezés rendszerének nyilt bevezetését megelőzően kialakított támogatási formákat (például meg- hosszabbított felmondási idő, elhelyezkedési támogatás) igénybe vevő személyek adataival.
1989 januárjától kezdve a munkanélküli—segélyben részesülőkről havonta rendszeres jelentés készül. (Az 1990. évi jelentések már azoknak a számát is tartalmazzák, akiknek a segélyezés időtartamának lejárta után munkanélküli járadékot folyósítanak.)
Hangsúlyozni kell, hogy a folyamatos munkaügyi statisztika csak a regisztrált (nyilván—
tartott) munkanélküliek állományának alakulását figyelheti meg. A teljes munkanélküliség vizsgálatára a népszámlálások és a lakossági megfigyelések alapján nyílik lehetőség.
A MUNKANÉLKULISÉGGEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK
KIDoLGOZÁSA És ALKALMAZÁSA
AZ 1990. EVI NÉPSZÁMLÁLÁS KERETÉBEN
A munkanélküliséggel kapcsolatos kérdések — a téma jellegéből is következően —— a nép- számlálások ún. foglalkozási blokkjába tartoznak, és így a piacgazdálkodásra épülő orszá—
' Az 1980. évi népszámlálás eredményei. 22. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. I—II. 1060 old.
* Lásd a Központi Statisztikai Hivatal A népgazdaság munkaerőmétlege c. kiadványának 1986—1989. évi köteteit.
' Foglalkoztatottság és kereseti arányok. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1989. 87 old.
624 DR. FÓTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS
gokban a népszámlálás hagyományos kérdései között szerepelnek. A téma vizsgálata mód- szertanilag az egyik legnehezebb feladat. Különösen érvényes ez a megállapítás az 1990. évi , magyar népszámlálásra, mivel társadalmunkban a munkanélküliség fogalma kevéssé volt tisztázott. A problémákat növelte, hogy figyelemmel kellett lennünk az önkitöltésből adódó korlátokra. A foglalkozás mint téma bizonyos kérdések összefüggő rendszerét jelenti, me- lyek kiegészítik egymást, és külön-külön nehezen értelmezhetők. Ezért különös gonddal kel—
lett kitölteni mindegyik kérdésre adott választ, mert ha az egyiknél téves a bejegyzés, akkor ez a további kérdésekre is hatással lehet.
A munkanélküliek fogalmát a gazdasági aktivitás kérdéskörén belül határozták meg, ugyanis a népszámlálás az egyetlen olyan adatforrás, amely képes a népesség teljes egészének gazdasági aktivitás szerinti tagolását bemutatni, ami az ENSZ által kiadott irányelvekben foglaltak értelmében a népszámlálás egyik fő feladata.5
Az összeírási tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági aktivitásra és ezen belül a munkanélküliségre vonatkozó kérdés megfogalmazása helyes volt, és a lakosság. illetve az összeírók túlnyomórészt meg tudták állapítania gazdasági aktivitás kategóriáit. Az 1990.
évi népszámlálást lezáró különböző szintű összefoglaló jelentések nem utaltak arra, hogy kü—
lönösebb probléma lett volna a munkanélküliséget vizsgáló kérdés megválaszolásával.
Növelte a munkanélküliségre vonatkozó válaszok valóságtartalmát, hogy az önkitöltést a lakosság nagyon kis része (3-4 százaléka) vállalta, és így a jobban kiképzett összeírők töl- tötték ki a kérdőíveket.
A népszámlálás bővebb tematikájú kérdőívén tudakoltuk a munkanélküliek utolsó fog- lalkozását, illetve e témához kapcsolódó egyéb kérdéseket tettünk fel. Előfordult egyes ese- tekben, hogy a munkanélküliek utolsó foglalkozására vonatkozó adatokat nem töltötték ki.
(Valószínűleg kérdezéstechnikai szempontból okozhatott problémát, mivel a kérdés nem csak a munkanélküliekre vonatkozott.) A hiányosságok azonban nem olyan mértékűek, hogy módosítanák a főbb arányokat, és gátolnák az alapvető következtetések levonását.
Az összeírás tapasztalatai tehát arra utalnak, hogy a munkanélküliek felvétele kielégítő alapot nyújt a további vizsgálatokhoz. Tekintettel arra, hogy a lakossági adatfelvétel termé—
szetéből következően az egyes kérdésekre adott válaszok között lehetnek pontatlanságok, félreértések, téves bevallások, célszerű a rendelkezésünkre álló egyéb információk segítségé—
vel némileg ellenőrizni a válasz valóságtartalmát. (Különösen igaz ez a munkanélküliség fo—
galmára, amely szubjektív megítélést is tartalmaz.)
Felmerül a kérdés, hogy a felvétel időpontjában mi volt a lakosság véleménye a munka- nélküliségről. A munkanélküliség mint állapot mennyire volt természetes az összeírtak szá—
mára. (Tartottak—e környezetük negatív értékitéletétől, vagy éppen ellenkezőleg, az esetleges anyagi támogatásban bízva ragaszkodtak a ,,munkanélküli" minősítéshez.) Ezeket a gondo- latokat csak azért vetettük fel, hogy jelezzük, az összeírás során a munkanélküliséggel kap—
csolatos válaszadást nemcsak a fogalmak alapos kidolgozása. ismertetése, hanem az össze—
írásból adódó szubjektív tényezők is befolyásolták.
E szubjektív okokból fennálló hibalehetőségekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyez—
nünk, hogy azok a kapott eredmény nagyságát és főbb arányait érdemben nem módosíthat- ták. Csak az alkalmi vagy idényrnunkát végzők és általában a ,,marginális" helyzetben levők minősítése lehetett vitatható. Viszonylag szűk körben állt csak fenn annak a lehetősége, hogy szigorúbb kritériumok szerint esetleg foglalkoztatottnak tekinthető személyeket munkanélkü- liként vettek számba. A feldolgozás és az utóellenőrzés tapasztalatai alapján azonban az szűrhető le, hogy többnyire olyan személyeknél történt ez így, akik az összeírás időpontjában nem dolgoz—
tak, és korábban is legfeljebb a részlegesen foglalkoztatottak közé sorolhattuk volna őket. Az in—
aktív keresők, a nappali tagozaton tanulók jól körülhatárolt kategóriákat képeztek, úgy hogy az ezekbe tartozók munkanélküliként való összeírása — elenyésző kivételektől eltekintve — kizárható.
' A munkanélküliségi statisztika módszertanát, a fogalmak meghatározásait lásd: dr. Késedi Ferenc: A foglalkoz- tatottság és a munkanélküliség mérése. Statisztikai Szemle. 1991. évi 7. sz. 554—562. old.
A nem tanuló ,,egyéb" eltartottak esetében viszont fennállhatott annak a veszélye, hogy olyanok is munkanélkülinek vallották magukat, akik nem kerestek munkát, illetve nem kívántak munkába állni. Az eltartottakra vonatkozó korcsoportos részletezettségű adatok elemzése, a korábbi nép- számlálások alapján megfigyelhető tendenciák vizsgálata és a más adatforrásokkal való össze- hasonlítás azonban arra az eredményre vezetett, hogy ez az aggodalom nem indokolt. Ilyen esetek csak szórványosan fordulhattak elő, és nem jelenthettek torzító tényezőt.
Elvben természetesen az előbbiekkel ellentétes irányú hiba — vagyis munkanélküli személyek más kategóriába sorolása — szintén előfordulhatott. Feltehető azonban, hogy a pozitív és a negatív előjelű eltérések közelítőleg kiegyenlítették egymást. A logikai hibák minimalizálását a kézi és a
gépi hibajavítás is elősegítette.
Az említettek mellett már itt utalni kell arra, hogy a népszámlálás során összeírt munka—
nélküliek száma a munkaközvetítő szervek által 1990 januárjában nyilvántartott munkanélkülie- két lényegesen meghaladta. E kérdésre a továbbiakban visszatérünk. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy 1990 elején minden jel szerint viszonylag jelentős ,,rejtett" munkanélküliség létezett, mely részben megmutatkozott a későbbiek során. A népszámlálás tehát bizonyos mértékben ,,előre vetítette" a regisztrált munkanélküliség későbbi alakulását.
Jelen tanulmány az 1990. évi népszámlálás 2 százalékos mintájának feldolgozásán alap- szik, a megfelelő felszorzás alkalmazásával. Az ismert teljes körű — jelenleg javítás alatt álló — adatok azonban igazolják, hogy a 2 százalékos mintára alapozott megállapítások — az adott részletezésben — nem szorulnak érdemi korrekcióra.6
A MUNKANÉLKÚLIEK DEMOGRÁFIAI JELLEMZÖI
A munkanélküliek korösszetétele általában nagymértékben eltér az aktív keresők kor- megoszlásátől. Egy-egy korosztály jelenléte a munkanélküliek között igen különböző mér- tékű lehet.
1. tábla
A munkanélküliek korcsoport és nemek szerint
Száz aktiv keresőre jutó Az összes A fém A női
Koresoport munkanélküli
(eves) _, , ,, munkanélküliek megoszlása
osszesen ferfi no (százalék)
14—19 ... 9,2 10,2 8,1 21,8 18,8 28,4
20—24 ... 3,8 4,3 2,9 16,2 16,6 15,4
25—29 ... 3,1 3,5 2,4 12,8 13,1 12,3
30—34 ... 2,2 2,7 1,6 12,9 12,7 13,3
35—39 ... 1,8 2,6 l,0 12,5 13,4 10,7
40—44 ... 1,6 2,1 1,0 9,4 9,6 8,8
45—49 ... 1,5 2,1 o,s 7,8 8,3 6,7
50—54 ... 1,3 1,8 0 7 5,0 5,2 4,4
55—59 ... 1,0 l,] -— l,6 2,3 —-
60 éves és
idősebb —- — — — —— —
Összesen 2,5 3,0 1 ,8 100,0 100,0 IO0,0
N (fő) . . . — — —
109 550 74 500 35 050
Az 1990 elején munkanélküliként összeirtak száz aktív keresőre jutó száma a 20 éven aluliak körében az átlagos értéknek közelítőleg négyszerese volt. E mutató a 20—24 évesek korcsoportjában, sőt az ezt követő korcsoportban is meghaladta az átlagot, a 30 éven felü-
' A továbbiakban ,,munkanélküli" megnevezés alatt az ,,állást kereső munkanélküliek" és az ,,első ízben elhelyezkedni kívánók" együttes számát értjük. Amennyiben az adatok valamelyik szűkebb kategóriát tartalmazzák, ezt külön jelöljük.
626 DR. FÓTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS
lieknek már viszonylag kisebb részét érintette a munkanélküliség. Következtetésként el- mondható, hogy az idősebb korosztályok felé haladva a munkanélküliségnek mint statiszti- kai eszközökkel érzékelhető problémának fokozatosan csökken a jelentősége. Ebben szere- pet játszik, hogy a koruknál fogva rendszerint hosszabb szolgálati idővel, nagyobb tapasz—
talattal rendelkező dolgozóikat a munkáltatók lehetőleg igyekeznek megtartani, a nyugdíj- korhatár előtti néhány évjáratba tartozók esetében pedig a megoldást főleg a korengedmé- nyes nyugdíjazás jelentette az adott időszakban. A legidősebbek tehát a népszámlálás értel- mezése szerint csak kivételesen jelenhettek meg munkanélküliként a munkaerőpiacon.
Az 1990. évi népszámlálás adatai alapján is megállapítható tehát az a más országokra is jellemző tendencia, hogy különösen a fiatalokat sújtja a munkanélküliség. Nemzetközi összehasonlításban nagyjából átlagosnak mondható a 25 éven aluli fiatalok aránya az összes munkanélküli között. 1982-ben az UNESCO jelentése szerint például az Német Szövetségi Köztársaságban a munkanélkülieknek 34,3, Olaszországban 50,8, Dániában 30,1, Spanyol- országban 57,5, az Egyesült Államokban 42,2, Japánban 21,9 százaléka tartozott a 25 éven aluliak csoportjába. 1990-ben Magyarországon ez a mutató 38 százalék volt. (A 25 éven aluli munkanélküliek jelentős része — 16 400 fő, 39 százalék — az első ízben elhelyezkedni kívánók közé tartozott.)
A munkanélküliség általános kérdéskörén belül az ifjúság munkanélküliségének speciá—
lis — a közvetlen anyagi vonatkozásokon túlmenő —- következményei is vannak. Utalnunk kell itt az 1981-ben készült, az ifjúság helyzetével foglalkozó UNESCO-jelentésre. E jelentés
— többek között — a következő megállapítást tartalmazza: ,,A munkába állás azt jelenti, hogy valaki független attól a családtól, amelyben született, hogy házasságot köthet és saját csalá- dot alapíthat, hogy elegendő jövedelemmel rendelkezik sajátotthon-teremtéshez, és hogy részt vehet társadalmának kulturális és egyéb szabadidős tevékenységében."
A stabil munkahely megtalálása, a beilleszkedés, az iskolában tanult, illetve megszerzett ismeretek és a munkahelyi követelmények összehangolása a fiatalok számára nagyobb mun- kaerőpiaci zökkenőkön keresztül lehetséges, mint az idősebb korosztályok rutinosabb mun- kavállalói számára.
Magyarországon — a közép-kelet-európai térség más országaihoz hasonlóan — sajátos problémák is nehezítik az ifjúság elhelyezkedését. Ezek összefüggnek a piacgazdaságra való áttérésből fakadó bizonytalansággal, ami a lakosság jelentős részét, így a fiatal munkanél—
küliek családi hátterét is érinti. Sajátos fáziseltolódás jelentkezett az ifjúsági munkanélküliség hivatalos elismerése és a probléma megoldása között. A magyar képzési—oktatási struktúra rugalmatlan, nem tudja követni a gazdaságiszerkezet-váltás követelményeit, és további ne- hézségeket okoz a lakosság, ezen belül különösen a fiatalok tudati állapota, hiszen Magyar—
országon nemzedékek nőttek fel abban a hiszemben, hogy nálunk nem lehet munkanélküli- ség, az állam majd mindent megold, és az egyénnek nem kell sokat tennie azért, hogy mun- kahelyet keressen magának.
Szintén világjelenség, hogy a munkanélküliség a nők körében alacsonyabb mértékű, mint a fértiak között. Az 1990. évi népszámlálás adatai igazolják ezt a megállapítást, ugyanis a munkanélkülieknek csak 32 százaléka volt nő.
A munkanélküliség kérdése a két nem vonatkozásában egyébként is eltérő módon nyil—
Vánul meg, ami nagyrészt a családi szerepek különbözőségével hozható kapcsolatba. A nők számára ugyanis reális alternatívát jelenthet a ,,háztartásbeli" állapot. A családdal kapcso—
latos, otthoni munkavégzés némileg pótolja a munkahely elvesztése okozta pszichikai ár—
talmakat.
A nők munkanélküliségének tárgyalásakor nem tekinthetünk el attól, hogy az adott országban milyen mértékben vesznek részt a társadalmilag szervezett munkában. Ez orszá- gonként eltérő, de általános tendencia, hogy a világban emelkedik a munkavállaló nők ará- nya. Magyarországon — és a volt szocialista országokban —- magasnak mondható az aktív
kereső nők aránya (1990-ben a nők 37 százaléka volt aktív kereső). A nők keresővé válása egyben azt is jelentette, hogy keresetük a családi jövedelmekben nagymértékben számít, és ha munkanélkülivé válnak, csökken a család pénzbevétele. A kereső nők munkanélkülivé válásában ez okozza a legnagyobb problémát. Különösen így van ez Magyarországon, ahol általában kedvezőtlenek a bérből és Hzetésből élők kereseti viszonyai, és ha a kétkeresős családban az egyik kereset megszűnik, már igen nagy anyagi nehézségek jelentkeznek. A két- keresős családok többségében ugyan a feleség keresete a kisebb, de ezt figyelembe véve is az esetek egy részében járó segély csak részben pótolhatja a bevételcsökkenést, és számos család életszínvonala a társadalmi minimum, sőt a létminimum alá süllyed. A gazdagabb orszá- gokban — az előnyösebb jövedelmi viszonyok miatt — ez kevésbé okoz nehézségeket, és a nők munkába állása, illetve onnan történő kivonásuk könnyebben megoldhatóvá teszi a mun- kanélküliséggel kapcsolatos problémákat.
Az életkor és a nem mellett a munkanélküliség alakulását befolyásoló további lényeges tényező az iskolázottság színvonala.
2. tábla A száz aktív keresőre jutó állást kereső munkanélküliek
legmagasabb iskolai végzettség és korcsoport szerint
K t Ál lá Kilépfiáú K 6 F 1 r k
ofííiáíor Összesen iskolám szakasza 5 321212 353011 "
szakiskola
14—19 ... 3,6 7,8 1,6 O,8 —
20—24 ... 3,4 7,5 2,7 1,9 0,7
25—29 ... 3,0 6,2 2,8 1,5 1,1
30—34 ... 2,2 4,0 2,1 l,1 0,5
35—3b ... 1,8 2,9 2,0 o,9 1,o
40—49 ... l,5 2,2 1,8 0,8 O,5
50-59 ... 1,2 l,4 — 0,6 O,5
60 éves és
idősebb . . . . — — - - —
Együtt ... 2,1 3,1 2,2 I,] G,?
Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint minél alacsonyabb iskolai végzettsége volt valakinek, annál nagyobb volt annak a veszélye, hogy munkanélkülivé válik. Ha az adatokat korcsoportonként vizsgáljuk, megállapítható, hogy különösen kedvezőtlen volt az általános iskola után tovább nem tanuló, 25 éven aluli fiatalok helyzete.
Az 1990. évben bizonyos átrendeződés jelei mutatkoztak a munkanélküliek struktúrá- jában, amelyek az iskolázottság szerinti összetétel változását is maguk után vonhatják, vagyis nő a magasabb képzettségűek veszélyeztetettsége is.
A munkanélküliek helyzetét nyilvánvalóan befolyásolja, hogy tudnak-e valamilyen csa—
ládi háttérre támaszkodni. Aligha tagadható továbbá, hogy a családi viszonyok rendezet- lensége egyes esetekben szerepet játszhat a munkanélküiséghez vezető helyzet kialakulásá- ban. A munkáltatók ugyanis leépítés esetén — érthető módon — azokat a dolgozókat bocsát—
ják el elsősorban, akiknek teljesítménye nem megbízható. A munkahelyi problémák hátteré- ben pedig gyakran családi, életviteli okok húzódnak meg.
A népszámlálás családi állapottal kapcsolatos adataiból következtetni lehet az állást kereső munkanélküli családi kötődésére, bár meg kell jegyezni, hogy a családi állapot jogi kategória, ezért az adatok ebből a szempontból nem adnak teljes képet a valós helyzetről.
Az érdemleges összehasonlítás elsősorban azon korcsoportokba tartozó férfiaknál és nőknél lehetséges, akiknél a ,,házas" életforma meghatározónak tekinthető, vagyis a 25 éven
628 DR. FOTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS felülieknél. Feltűnő ennek alapján, hogy az állást kereső munkanélküliek között a házasság—
ban élők aránya alacsonyabb, a nőtleneké, hajadonoké, illetve elváltaké pedig magasabb, mint a megfelelő korcsoportokba tartozó össznépesse'gnél.
3. tábla
A 15 éves és idősebb népesség és az állást kereső munkanélküliek családi állapot, korcsoport és nem szerint
(százalék)
Korcsoport Együtt ! Nőtlen Házas ]Özvegy[ Elvált Együtt ! láz):- I Házas Özvegy! Elvált
év 5
( e ) férfi nő
15 éves és idősebb népesség
15—19 ... 100,0 99,0 l,0 0,0 0,0 100,0 92,5 7,3 0,0 O,2 20—24 ... 100,0 72,7 26,6 O,] O,6 100,0 41,2 56,1 O,l 2,6 25—29 ... lO0,0 32,0 64,3 O,] 3,6 100,0 13,6 79,4 O,5 6,S 30—34 ... 100,0 17,6 75,7 0,2 6,5 lO0,0 6,8 82,0 1,0 10,2 35—39 ... lO0,0 11,2 79,3 O,4 9,1 100,0 4,9 80,9 2,3 ll,9 40—49 ... 100,0 6,9 82,l 1,1 9,9 lO0,0 3,8 78,l 5,7 12,4 50—59 ... 100,0 4,9 84,5 3,0 7,6 100,0 3,4 70,5 16,7 9,4 60 éves és
idősebb . . lO0,0 3,6 78,0 14,3 4,l lO0,0 4,9 39,1 50,4 5,6 Együtt . . . 100,0 24,5 66,2 3,7 5,6 100,0 15,7 59,2 I7,4 7,7
Állást kereső munkanélküli
15—19 ... 100,0 98,4 1,6 — —— lO0,0 91,7 8,3 — ——
20—24 ... 100,0 73,3 24,9 O,9 O,9 100,0 49,0 42,8 — 8,2
25—29 ... 100,0 48,9 42,1 —— 9,0 100,0 22,7 69,0 — 8,3
30—34 ... lO0,0 34,4 54,0 — ll,6 lO0,0 10,7 71,0 l,1 l7,2 35—39 ... 100,0 24,1 46,2 l,O 28,7 lO0,0 10,7 64,0 2,7 22,6 40—49 ... 100,0 19,5 52,0 l,9 26,6 100,0 4,6 59,6 7,3 28,5 50—59 ... 100,0 13,3 51,4 8,8 26,5 lO0,0 — 51,6 25,8 22,6 60 éves és
idősebb . . lO0,0 -— —- —— — 100,0 —— — *- —
Együtt . . . 100,0 42,9 40,3 1,5 15,3 100,0 26,4
54,5 3,5 [5,6 Különösen az állást kereső férfi munkanélküliek családi állapot szerinti összetétele tér el az átlagostól. A házasok aránya még a 35 éves és idősebb korcsoportokban is csak 50 szá—
zalék körül ingadozott, az elváltak hányada pedig több mint egynegyede volt az adott kor- csoportba tartozó állást kereső férfi munkanélkülieknek. A megfelelő korú férfi népességnek ezzel szemben mintegy négyötöde élt házasságban, és kevesebb mint egytizedét lehetett csak az elváltak kategóriájába sorolni. Ezekben a korcsoportokban az átlagosnál jóval nagyobb a nőtlen munkanélküliek aránya is.
Az állást kereső munkanélküli nők családi állapot szerinti megoszlása ugyan kevésbé tér el az átlagostól, de még így is nagy az egyes korcsoportokban a hajadonok, illetve az el—
váltak aránya.
A családi állapottal kapcsolatos adatok jelzik, hogy az 1990. január l—jén összeírt állást kereső munkanélküliek rétege az átlagosnál kevésbé tudott stabil családi háttérre támasz- kodni, ami tovább növeli a társadalomtól való leszakadás veszélyét.
AZ ÁLLÁST kEREső MUNKANÉLKÚLIEK KORÁBBI TEVEKENYSÉGE, FOGLALKOZÁSA
Az állást kereső munkanélkülieknek utolsó tevékenységük jellege szerinti összetétele különbözött az aktív keresők struktúrájától.
4. tábla
Az aktív keresők és az állást kereső munkanélküliek állománycsoport és beosztás szerint Az aktív keresők Az állás? 133955
Állománycsoport, munkanelkuliek kesrzeiőizkixó
beosztás száma megoszlása száma megoszlása énáü kereső
(fő) (százalék) (fő) (százalék) munkanélküli
Vezető, irányitó ... 395 700 8,8 1 250 1,4 0,3
Beosztott ügyintéző ... 866 200 19,4 6 600 7,1 O,8
Beosztott ügyviteli dolgozó 231 300 5,2 3 550 3,8 1,5
Önálló szellemi és segítő
családtag ... 22 450 O,5 100 O,l 0,4
Szellemi foglalkozású
együtt ... 1 515 650 33,9 11 500 12,4 O,8
Szakmunkás ... 1 354 200 30,3 25 500 27,5 1,9 Betanított munkás ... 1 046 750 23,4 27 650 29,8 2,6
Segédmunkás ... 333 150 7,5 26 200 28,3 7,9
Önálló foglalkozású,
segítő családtag* ... 217 550 4,9 1 850 2,0 O,9
Fizikai foglalkozású együtt. ! 2 951 650 ] 66,1 ! 81 200 ' 87,6 ] 2,8
Összesen 4 467 300 100,0 92 700 100,o 2,1
* A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok segitő családtagjaival együtt.
A szellemi dolgozók aránya a munkanélküliek körében igen kicsi volt: minden harma- dik aktív kereső és csak minden nyolcadik munkanélküli tartozott a szellemi tevékenységet folytatók rétegébe. (Az utóbbiak esetében a besorolás alapját a munkanélkülivé válás előtti utolsó foglalkozás képezte.) Következésképpen a munkanélküliek között meghatározó sze- rep jutott a korábban fizikai munkakört betöltőknek. A fizikai dolgozók aránya még akkor is rendkívül magas (85,6%), ha az önállókat és segítő családtagokat nem vesszük figyelembe.
Az aktív keresők és az állást kereső munkanélküliek struktúráját összehasonlítva, a leg- feltűnőbb különbség a segédmunkásoknál észlelhető. Az új állást keresni kényszerülők kö—
zött ugyanis a segédmunkások hányada a dolgozók közötti részesedésüknek közel négysze- rese volt. A munkanélkülivé lett szakmunkások aránya ugyanakkor valamivel kisebb, mint a munkaviszonyban állóké, a betanított munkások esetében pedig az eltérés nem számottevő.
A szellemi dolgozók ,,hierarchiáját" vizsgálva hasonló rétegződés mutatkozott, mint a fizikai foglalkozásúaknál. A vezető—irányító munkakört betöltők ugyanis 1990 elején egé—
szen elenyésző mértékben, a beosztott ügyintézők már viszonylag nagyobb arányban váltak munkanélkülivé. A munkanélküliség által leginkább érintett szellemi réteget azonban egy- értelműen a beosztott ügyviteli dolgozók alkották.
A vázolt strukturális eltérések hatását jól érzékelteti a száz aktiv keresőre jutó állást kereső munkanélküliek mutatója. (Lásd a 4. táblát.) A munkanélkülivé Válás esélye 1990 A fizikai tevékenységet folytatók körén belül megközelítőleg hasonló volt a különbség a szakmunkások és a segédmunkások között. A mutatók szerint az utóbbiak négyszer veszé—
lyeztetettebbek az előbbieknél.
Hangsúlyozni kell, hogy a fizikai dolgozók együttvéve is sokkal inkább számolhattak a munkanélküliséggel, mint a szellemiek.
Az 1990. év eleji állapotot tükröző, bevalláson alapuló adatokból összességében az szűr- hető le, hogy a magasabb társadalmi státusú rétegekből az alacsonyabbak felé haladva nö—
vekszik a munkanélküliség bekövetkezésének valószínűsége. A két szélső értéket a vezetők-
630 DR. FÓTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS
irányítók, és a segédmunkások csoportja jelentette. Egy segédmunkás esélye a munkanélkü- liségre huszonhatszor akkora volt, mint egy vezető-irányító rétegbe tartozó munkavállalóé.
A munkaközvetítő szerveknél nyilvántartott munkanélküliek 1990. januári adatai lé—
nyegében hasonló tendenciát jeleztek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nyilvántartottak között a szellemi foglalkozásúak aránya nagyobb volt, mint a népszámlálás alkalmával összeírt állást keresők körében. A közvetítő szervek által nyilvántartásba vett munkanélkü- liek közül minden ötödik, míg a népszámlálás során összeírtak közül minden nyolcadik foly- tatott korábban szellemi tevékenységet. A segédmunkások hátrányos helyzete azonban
1990 elején mindkét információs forrás szerint egyértelműnek tűnt.
5. tábla
Az összeírt és a nyilvántartott állást kereső munkanélküliek megoszlása tevékenységi főcsoport és állománycsoport szerint
(százalék)
Összeirt Nyilván-
Megnevezés állást Ám_
kemő nélküli
Szellemi foglalkozású összesen ... 12,4 20,7 Fizikai foglalkozású összesen ... 87,6 79,3 Ebből:
Szakmunkás ... 27,5 26,2 Betanitott munkás ... 29,8 17,6 Segédmunkás ... 28,3 35,5 Önálló foglalkozású, segítő családtag ... 2,0 .
Összesen 100,0 100,0
A munkanélküliek foglalkozási összetételét nagyrészt meghatározzák az említett össze- függések. Az állást kereső szellemi dolgozók nagy hányada (40 százaléka) például eredetileg az ,,egyéb szellemiek" foglalkozási főcsoportjába tartozott, amely döntő módon a szám—
viteli, ügyviteli foglalkozásúakból tevődik össze. A ,,szellemi" kategórián belül a munkanél—
küliség 1990 elején leginkább e réteget sújtotta. Atöbbi szellemi foglalkozású munkanél- küli nagyjából arányosan oszlott meg a műszakiak, az igazgatási—gazdasági, valamint az egészségügyi-kulturális munkakörben dolgozók között. E három csoport száz aktív keresőre jutó munkanélküli mutatója között sem jelentkezett érdemi különbség.
6. tábla
A szellemi foglalkozású aktív keresők és az állást kereső munkanélküliek foglalkozásífőcsoport szerint
Az állást kereső z ak
Foglalkozási ! Az aktív kamu munkanélkül'ek ági—aság
főcsoport száma megoszlása száma megoszlása ke'i'gg munka-
(fő) (százalék) (fő) (százalék) nélküli
Műszaki ... 318 650 21,0 2 400 20,9 0,8
Igazgatási-gazdasági 397 900 26,3 2 400 20,9 0,6 Egészségügyi és
kulturális ... 347 450 22,9 2 100 18,2 0,6
Egyéb szellemi ... 451 650 29,8 4 600 40,0 1,0
Együtt 1 515 650 ! 100,o ] 11 500 1 100,0 0,8
A MUNKANÉLKÚLISÉG MAGYARORSZÁGON
631
A fizikai dolgozók körében a munkanélküliség elsősorban azokat érintette, akik tevé- kenységük sajátosságaiból adódóan nagyrészt szezonális, nem állandó kötöttséggel járó mun- kafolyamatokat láttak el; ilyenek a mezőgazdasági és részben az építőipari foglalkozásúak.
A legkedvezőtlenebb volt a helyzet az ,,egyéb fizikai" megjelölésű foglalkozásoknál, többsé—
gében segédmunkások tartoznak ide. Bizonyos mértékben itt is szerepet játszanak az alkalmi jellegű tevékenységek. A munkanélküliek aránya kedvezőbben alakult a szolgáltatási tevé—
kenységekhez kapcsolódó fizikai munkakörökben, minthogy e területeket a legutóbbi időkig inkább a munkaerőigény növekedése és a munkaerőhiány jellemezte. ??
7. tábla A fzikaífaglalkozású aktív keresők és az állást kereső munkanélküliek
foglalkozási főcsoport szerint
A állás k ö
Foglalkozási Az aktív kereSÖk minkantélkíirliík kgrzeiőfek513116
főcsoport száma megoszlása száma megoszlása állást kereső . (fő) (százalék) (fő) (százalék) munkanélküli Ipari ... 1 083 050 36,7 20 950 25,8 1,9 Építőipari ... 332 650 11,3 10 750 13,2 3,2
Mezőgazdaság? ... 275 150 9,3 9 150 11,3 3,3
Közlekedési, postai
és távközlési ... 253 000 8,6 3 150 3,9 1,2 Kereskedelmi és vendéglátóipari 272 250 9,2 7 050 8,7 2,6 Vízgazdálkodási, egészségügyi
és szolgáltatási ... 135 500 4,6 1 750 2,1 l,3
Anyagmozgatógép-kezelő,
árukezelő ... 136 950 4,6 2 350 2,9 1,7 Egyéb fizikai ... 463 100 15,7 26 050 32,1 5,6
Együtt 2 951 650 100,0 81 200 100,0 2,8
" A mezőgazdasági segédmunkásokkal együtt.
8. tábla
Az aktív keresők és az állást kereső munkanélküliek gazdasági ág szerint
mmmm gatat—asz mm
Gazdasági ág keresőre Jutó
száma megoszlása száma megoszlása állást kereső
(fő) (százalék) (fő) (százalék) munkanélküli Ipar ... 1 384 900 31,1 27 900 30,2 _ 2,0 Építőipar ... 308 100 6,9 9 700 lO,5 3,l Mezőgazdaság
és erdőgazdálkodás ... 685 550 15,3 18 950 20,4 2,8 Közlekedés, posta és távközlés 385 750 8,6 8 350 9,0 2,2 Kereskedelem ... 494 700 11,1 10 700 11,5 2,2
Vízgazdálkodás ... 74 700 1,7 850 0,9 1,1
Egyéb anyagi tevékenység ... 37 600 0,8 1 600 1,7 4,3 Személyi és gazdasági
szolgáltatás ... 209 750 4,7 5 100 5,5 2,4 Egészségügyi, szociális
és kulturális szolgáltatás 594 550 13,3 4 500 4,9 0,8
Közösségi, közigazgatási
és egyéb szolgáltatások ... 291 700 6,5 5 050 5,4 1,7
Összesen 4 467 300 100,0 92 700 100,0 2,I
632 DR. FÓTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS A munkanélkülieknek a korábbi munkáltató szervezeti hovatartozása (gazdasági ág) szerinti összetétele részben összefügg az adott ágra elsődlegesen jellemző alaptevékenységgel.
Érthető ennélfogva, hogy viszonylag sok állást kereső munkanélküli dolgozott korábban az építőipar, valamint a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén. A száz aktív keresőre jutó állást keresők száma ebben a két gazdasági ágban meghaladja az átlagos szintet. (Az iparban a munkanélküliek magas abszolút száma — közel 28 000 fő — összhangban van e gazdasági ág foglalkoztatottságban betöltött fontos szerepével.) Az ismert összefüggések alapján nem indokolt azonban átviszonylag számottevő munkanélküliség az egyéb anyagi tevékenységek- nél és — bár nem kiugró arányban - a személyi és gazdasági szolgáltatásoknál. Feltehető, hogy itt egyes szűkebb munkaterületek sajátos -— a bevalláson alapuló felvétel eszközeivel nehezen érzékeltethető —— problémái játszottak közre. A várakozásnak megfelelően kevés volt a mun- kanélküli az egészségügyi, szociális és kulturális ágazatban. (Itt a száz aktív keresőre jutó állást kereső munkanélküliek mutatójának értéke 1 alatt maradt.)
Az ágazati összetétel alapján a munkanélkülieknek kereken egyötöd része eredetileg a primer szférában, kétötöde a szekunder jellegű ágakban, további kétötöde pedig a tercier szférában dolgozott. E megoszlás azt jelzi, hogy a munkanélküliség összességében erősebben érinti az első két szférát, mint a harmadikat.
A MUNKANÉLKÚLISÉG TERÚLETI JELLEMZÖI
Az összeírt munkanélküliek területi megoszlásáról szóló adatok egyértelműen bizonyít—
ják, hogy a munkanélküliség leginkább az ország gazdaságilag elmaradottabb vidékeit, Vala—
mint azokat a körzeteket sújtja, ahol a nehézipar különösen erőteljesen és egyoldalúan fejlő—
dött. A száz aktív keresőre jutó munkanélküliek száma lényegesen meghaladta az átlagot az Észak-Alföld megyéiben és az északi ipari területeken. E régiókon belül is különösen kedve- zőtlennek mutatkozott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint Borsod—Abaúj-Zemplén megye helyzete, ahol száz aktiv keresőre 4,3, illetve 3,6 munkanélküli jutott. (Az országos átlag 2,5 volt.) Ugyanakkor a fővárosban és a Dunántúlon észlelt munkanélküliség mértéke az országos szint alatt maradt. (Győr-Moson-Sopron megyében és Zala megyében száz aktív keresőre 1,2 munkanélküli jutott.) Nagyjából az átlagosnak megfelelően alakult a mun- kanélküliségi ráta Pest megyében és az Alföld déli körzetében.
9. tábla
Az aktív keresők és a munkanélküliek területenként
mmm mama sms aaa"
Terület jutó munka—
száma megoszlása száma megoszlása munka— nélküliek
(rő) (százalék) (fő) (százalék) nélküli (százalék)
Budapest ... 887 400 19,9 19 600 17,9 2,2 1,8
Pest megye ... 426 300 9,5 10 200 9,3 2,4 0,4
Együtt ... 1 313 700 29,4 29 800 27,2 2,3 2,2
Dél-Dunántúl ... 574 300 12,9 12 750 11,6 2,2 16,0
Észak-Dunántúl . . . 809 200 18,1 13 900 12,7 1,7 13,8
Dél-Alföld ... 591 750 13,3 14 800 13,5 2,5 12,5
Észak-Alföld ... 622 550 13,9 20 900 19,1 3,4 29,7
Észak-Magyarország 555 800 12,4 17 400 15,9 3,1 25,8
Összesen 4 467 300 100,0 109 550 100,0 2,5 100,0
A munkaközvetltő szerveknél 1990 januárjában nyilvántartott munkanélküliek területi elhelyezkedése erősen különbözik a népszámlálás alkalmával összeírtakétól. A nyilvántar-
tottaknak ugyanis csak jelentéktelen része, alig több mint 2 százaléka szerepelt a fővárosi és a Pest megyei közvetítő hálózat nyilvántartásában, míg az összeírtaknak 27 százaléka e te—
rületeken lakott. Ezzel szemben a közvetítő intézmények segítségével munkát keresők több—
sége (56 százaléka) a már akkor is kritikus helyzetben levő övezetekben (Észak—Alföld és Észak-Magyarország) élt.
E különbségek feltehetően csak kisebb részben magyarázhatók a számbavétel eltérő jellegével, módszerével. A fő ok valószínűleg abban kereshető, hogy a fővárosban és kör- nyékén 1990 elején még az álláslehetőségek viszonylag bő választéka állott rendelkezésre.
Az állást keresők tehát a siker nagyobb reményében kísérelhettek meg nem szervezett úton
— például egyéni kapcsolatok segítségével, hirdetések révén — elhelyezkedni. Azokon a vidé- keken viszont, ahol az elhelyezkedési lehetőségek korábban is igen korlátozottak voltak, a munkanélküliek nagy hányada csak a hivatalos közvetítéstől várhatott megoldást. Buda- pesten a közel 20 000 összeírt munkanélkülivel szemben nem sokkal több mint 400 fő szere- pelt a közvetítő szerveknél, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig 9400 összeírt és 4000 nyilvántartott munkanélkülit mutattak ki.
Az összeírt munkanélküliek számát lakóhelyük településtípusa szerint vizsgálva megál—
lapítható, hogy a munkanélküliség a fővároson kívül a nagyobb városokban — elsősorban a megyeszékhelyeken — viszonylag mérsékelt volt, a többi városban és a községekben pedig az átlagos szintet némileg meghaladta.
10. tábla
Az aktív keresők és a munkanélküliek településtípus szerint
Az aktív keresők A munkanélküliek Szil aki"
keresőre Településtípus
jutó
száma megoszlása száma megoszlása munka-
(fő) (százalék) (fő) (százalék) nélküli
Főváros ... 887 400 19,9 19 600 17,9 2,2
Megyeszékhelyek ... 828 000 18,5 16 550 15,1 2,0
Többi város ... ; 1 118 700 25,0 29,800 27,2 2,7
Városok együtt ... 2 834 100 63,4 65 950 60,2 2,3
Községek
5000 lakos felett ... 350 000 7,8 9 250 8,4 2,6
5000 lakos alatt ... 1 283 200 28,7 34 350 31,4 2,7 Községek együtt ... 1 633 200 36,6 43 600 39,8 2,7
Összesen 4 467 300 100,0 109 550 100,0 2,5
A települések nagyságából, jellegéből adódó különbségek jóval szűkebb határok között mozogtak, mint a területi jellegűek. A fő differenciáló tényező tehát nem a településtípus volt, hanem a területi elhelyezkedés. A főváros vonzáskörzetébe tartozó vagy más, kedve- zőbb elhelyezkedési lehetőségeket kínáló területeken fekvő kisebb települések lakóit gyakran kevésbé fenyegette a munkanélküliség, mint a nagyobb létszámú, de hátrányos helyzetű vi- dékekhez tartozó településeken élőket.
A MUNKANÉLKÚLIEK HÁZTARTÁSI
És CSALÁDI KÖRÚLMÉNYEI, LAKÁSHELYZETE
Az 1990. évi népszámlálás lehetővé tette, hogy a munkanélküliekről felvett adatokat olyan csoportosításokban is elemezzük, amelyek más adatforrásokból nem biztosíthatók.
3
634_ , _ , , . , _ DR. FOTI—DR.LAKA'ros-Maszitnos
Erre példa jelen tanulmány témakörében a háztartás— és családösszetétel, valamint a lakás- viszonyok vizsgálata, mely a munkanélküliek családi viszonyainak, életkörülményeinek fel- tárása révén hozzájárulhat a munkanélküliségnek mint társadalmi problémának jobb meg- ismeréséhez. A háztartások közül azokat választottuk ki az elemzés céljára, amelyekben munkanélküliek élnek. (Ebben az esetben csak magánháztartásokról van szó, az intézeti háztartásokat ebben az összefüggésben nem vizsgáljuk.)
Az adatok szerint 100 700 háztartásban 109 300 munkanélküli élt, tehát rendkívül ala- csony volt azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben kettő vagy több munkanélküli található. (Ezt úgy is kilehet fejezni, hogy 100 munkanélkülit is magában foglaló háztartásra 108 munkanélküli jutott.) Szélsőséges esetektől eltekintve elmondható tehát, hogy 1990 elején a munkanélküliség által érintett egy háztartásnak rendszerint még ,,csak" egy munkanélküli személy gondjával kellett megküzdenie. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a ház- tartás a közös lakásban lakó és létfenntartási költségeiket részben vagy egészben közösen viselő személyek körét jelenti, az említett, kereken százezer háztartásban pedig közel 350 000- en éltek. Ez annyit jelent, hogy a háztartásokban összeírt munkanélkülieken kivül a munka-
nélküliség a népesség viszonylag nagy hányadának életfeltételeire hatott kedvezőtlenül.
A munkanélküli személy, illetve a vele együtt élők tényleges helyzete — egyéb tényezők mellett -— igen nagy mértékben függött az adott háztartás nagyságától, szerkezetétől. A mun- kanélkülieket magukba foglaló háztartásokat tehát feltétlenül érdemes megvizsgálni abból a szempontból, hogy milyen volt az e kategóriába sorolható háztartások összetétele, és azok- ban milyen gazdasági aktivitású személyek éltek.
11. tábla A munkanélkülieket is magukba foglaló háztartások háztartás—összetétele
gazdasági aktivitás szerint
** Aktív keresős ! Aktív kereső nélküli
háztartások az összes százalékában
Háztartás- 3 es ahdcsalá , ab 1 nkanélk"l'
összetétel 1 i 2 több munkvgélkuh és igak'ii'i kereső gain
——'_' együtt 1
e t t'—
aktlv keresővel tokit tagi; akara—if: eltartottal
; nélk"!
Összes háztartás ... 37,0 179 6,8 61,7 * 12,6 7,4 9,6 8,7 Ebből:
Egycsaládos háztartás . . 44,0 20,4 6,2 70,6 1,4 9,2 8,8 10,0 Kétcsaládos háztartás . . 29,8 28,1 30,7 88,6 — 0,9 — 10,5 Családháztartás együtt . . . . 42,9 21,0 8,0 71,9 1,3 8,6 8,2 10,0 Nem családháztartás ... 6,2 1,6 0,3 8,1 72,2 ; 1,2 * 16,9 1,6
A jelzett háztartások többségében (62 %) a kétcsaládos háztartásoknak majdnem teljes körében (89%) a munkanélküli mellett aktív kereső családtagot is összeírtak. Az aktív kereső részvétele az együttes költségek viselésében némileg mérsékelheti, de távolról sem szüntetheti meg a munkanélkülivé vált személy keresetkiesésének hátrányos következményeit. Ilyen szempontból a terhek megoszlása folytán viszonylag kedvezőbb a kettő vagy több aktív ke—
resővel rendelkező — jelentős részben két családból álló — háztartások helyzete. Ezzel szem—
ben az átlagosnál súlyosabb gondokkal kell számolni ott, ahol a munkanélkülivel közös ház- tartásban csak inaktív kereső(k) él(nek). 1990 elején a vizsgált háztartásoknak nem elhanya- golható része (18 százaléka) tartozott e csoportba. Végül aggasztóak azon munkanélküliek körülményei, akik senkire nem támaszkodhatnak, sőt esetleg maguk kénytelenek még más
személyek eltartásáról is gondoskodni. A vizsgált háztartások egyötödének (mintegy 20 000 háztartásnak) a tagjai már 1990 elején is ilyen kritikus helyzetben éltek. E szociális gondos—
kodást leginkább igénylő kör nagyobb részét a ,,nem család" típusú (általában egyszemélyes) háztartások alkották. A közel 13 000 ilyen háztartásban rendszerint egy-egy munkanélküli személy lakott. E munkanélküliek megélhetését -— a meghatározott feltételek mellett járó munkanélküli—segélyen kivül — csak a szociális támogatás és más esetleges források biztosít- hatták. Több mint 7000 háztartásban a megélhetési gondokat tovább súlyosbította a munka- nélküliekkel együtt élő családtagok problémája. (Ilyen helyzet főként akkor adódhatott, amikor a gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő szülő vesztette el munkahelyét.)
Az előbbiekből következik, hogy a munkanélküliek életkörülményeit a gyermekek szá- ma is lényegesen befolyásolhatja. Ezért a vizsgálatot érdemes a családra is kiterjeszteni, kü- lönös figyelemmel arra, hogy hány gyermek (többnyire eltartott gyermek) élt egy családban.
(Családot alkothatnak: házastársak, élettársak gyermek nélkül, a szülők vagy egy szülő gyermekkel, ezért itt nem a háztartások, hanem csak a családok számáról van szó.)
12. tábla
A családok megoszlása a gyermekszám és a családtagok gazdasági aktivitása szerint
A családban aktiv kereső
Munkanéllglflliek Cs lúd !:
. a 0
Aaíaatsrma WML—cs__ Jísáíáan
ebből csak
összesen munkanélküli ** _,
ni van eltartottal osszesen
0 ... 11, s 15,2 12, :; 12,8 34,2
1 ... 29, 6 48,5 43, s 35,6 31,9
2 ... 40, 3 20,9 25, 5 34,2 27,1
3 ... 11, 6 5,1 8, 2 9,9 5,4
4 és több ... 6,7 9,3 7,5 1,4
Összesen 100,0 mao ! 100,0 100,0 100,00
N (fő) . . 55 550 25 400 i 9 500 80 950 2 936 400
A munkanélkülieket is magukba foglaló családok adatai azt mutatták, hogy viszonylag alacsony (l3%) azoknak a családoknak az aránya, ahol nincs gyermek. (Az összes magyar- országi családok esetében ez a mutató 34 százalékot tett ki, amiben viszont számottevő Volt azoknak az idősebb házaspároknak az aránya, akik már gyermekeik nélkül, egyedül élnek.) A kettő és főleg az ennél több gyermekkel együtt élő családok hányada a munkanélkülieket is magukba foglaló családok között magasabb az átlagnál. Figyelmet érdemel, hogy azokban a családokban, ahol nincs aktív kereső vagy csak munkanélküli van, a három és több gyer- mekesek aránya kiemelkedően magas.
Azon családok néhány adatát, amelyekben házaspárok is élnek (élettársakat is beleértve), megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy a családokban kik azok, akik a munkanélküliség- gel küszködnek. A munkanélkülieket is magukba foglaló ilyen családok (62 550) között 22 százalék azoknak az aránya, ahol a férj nem munkanélküli, de a felesége az. Ennél jóval magasabb (40%) az'on családoké, ahol fordított a helyzet (a feleség nem munkanélküli, a férj viszont az). A két arány különbsége egyenes következménye a férfiak nagyobb munka- nélküliségi rátájának. Kétségkívül az olyan családok helyzete a legnehezebb, ahol a férj és a feleség is munkanélküli. A népszámlálás időpontjában arányuk nem volt jelentős (4%), a munkanélküliség növekedésével azonban lényegesen nagyobbá válhatott. Külön csoportot alkotnak azok a gyermekes házaspárok, ahol sem a férj, sem a feleség nem munkanélküli, de valamelyik munkavállalási korú gyermek az első ízben elhelyezkedni kívánók vagy az
33!
636 DR. FÓTI—DR. LAKATOS-MÉSZÁROS állást kereső munkanélküliek közé sorolható. E csoportba a vizsgált családoknak több mint egyharmada (34 százaléka) tartozik.
13. tábla
A munkanélkülieket is magukba foglaló háztartások lakáskörülményeik szerint (százalék)
A háztartásban aktiv kereső
Nem " Ai nincsfnm' H " "'
A háztartás Család' esalád- iüm WW
lakáskörülményei WW háztartás Összesen van csak nélküli és
egyutt együtt együtt munka: inaktív
nélküli kereső
van van
Összes háztartás ... 100,0 ] 100,0 ] 100,0 1 100,0 ) 100,0 [ 100,0 5 100,0
Ebből: Lakáshasználati jog
tulajdonosi ... 72,1 55,8 69,5 73,0 64,0 59,0 69,4
főbérleti ... 25,7 30,1 26,4 25,1 28,7 28,3 30,0
al— és ágybérleti ... 1,0 5,8 1,8 0,9 3,1 5,3 0,8
A lakás alapterülete (négyzetméter)
—29 ... 3,1 11,8 4,5 2,3 az 12,o 4,1
30-39 ... 9,2 15,2 10,2 7,4 14,5 15,1 14,0
40—59 ... 30,2 38,7 31,5 29,2 35,4 35,7 35,1
60-79 ... 22,3 15,9 21,3 22,8 ! 18,8 16,6 21,1
80- ... 35,2 18,4 32,5 38,3 23,l 20,6 25,7
Komfortosság
összkomfortos ... 33,3 20,3 31,3 37,8 ; 20,6 22,2 18,9
Komfortos ... 25,9 23,5 25,6 26,8 23,5 19,1 28,2
Félkomfortos ... 8.8 8,3 8,7 8,7 ! 8,7 5,9 11,8
Komfort nélküli ... 27,6 40,3 29,6 22,9 [ 40,6 43,9 37,0 Felszereltség
Vízvezetékkel ... 80,5 71,7 79,1 83,2 72,5 67,1 78,4
Gázzal ... 79,1 62,2 76,5 82,4 66,7 60,7 73,2
Vízöblítéses WC—vel ... 66,9 56,2 65,2 71,7 54,7 52,0 57,5 Csatornával ... 75,4
63,2 73,4 79,6 ] 63,4
58,4 68,8
Az 1990. évi népszámlálási adatok további előnye, hogy lehetővé teszik a munkanélkü- lieket is magukban foglaló háztartások lakáskörülményeinek vizsgálatát. Egy lakásban több háztartás is előfordulhat, az 1990. évi adatok szerint azonban meglehetősen alacsony (8%) azon lakások aránya, amelyekhez kettő vagy annál több háztartás tartozik.
Az ország lakottlakás-állományát összességében vizsgálva azt találjuk, hogy a munka—
nélküliek által lakott lakások között az országos átlagnál nagyobb a nem tulajdonosi lakás—
használati jogcímű lakások aránya. A felszereltség és a komfortosság színvonalára jellemző mutatók is arra vallanak, hogy a munkanélküliek az országos átlagnál kevésbé felszerelt és alacsonyabb komfortfokozatú lakásokban laknak. A vizsgált körben a komfort nélküli la- kások aránya 30 százalék, szemben az ország lakottlakás-állományánál tapasztalt 18 száza—
lékkal. Hasonló arányú különbség tapasztalható a lakott lakások alapterületi megoszlásánál is; a munkanélküliek az átlagosnál kisebb, zsúfoltabb lakásokban kénytelenek élni. A leg- kedvezőtlenebb helyzetben minden tekintetben azok vannak, akik nem laknak együtt aktív keresővel.
A munkanélkülieket magukban foglaló háztartások különböző ismérvek szerinti Vizs- gálata is azt mutatja tehát, hogy a munkanélküliek nagyon eltérő családi és lakáskörülmé- nyek között élnek, s ezek befolyásolják a munkanélküliséggel együtt járó nehézségek elvi- selését, és korlátozzák a nehéz helyzetből való kiút lehetőségét. A munkanélküliséggel kap-
csolatos problémák megoldásánál minden esetben célszerű figyelembe venni ezeket az eltérő körülményeket.
A tapasztalatok úgy összegezhetők, hogy — legalábbis az 1990. január 1-jei adatok sze- rint — a munkanélküliek helyzete a legtöbb vizsgált paramétert tekintve rosszabb az országos átlagnál, sőt e rétegen belül érzékelhető egy szociális szempontból különösen hátrányos helyzetű kör, amelynek problémáin csakis az állam és a társadalom többirányú összehangolt akciója segíthet. A munkanélküliség terjedése —- főleg a huzamosabb ideig elhelyezkedni nem tudók számának növekedése — következtében megállapításaink a népszámlálás óta semmit sem veszítettek aktualitásukból, sőt valószínűleg még élesebben jutnak kifejezésre.
A MUNKANÉLKÚLISÉG ALAKULÁSA
AZ 1990. EVI NEPSZÁMLÁLÁST KÖVETÖENAz 1990. évi népszámlálás lényegében kiinduló helyzetet rögzített, amikor a magyar zazdaság átalakulásának folyamata már megkezdődött, de a régi struktúrák, gazdasági és tulajdonviszonyok átrendeződése még nem, illetve csak viszonylag szűk körben következett be. A munkanélküliség mértéke ennek megfelelően— a korábban észlelt fokozatos növekedés ellenére — nem érte el a fejlett piacgazdaságok többségére általában jellemző arányt.
A nyilvántartott munkanélküliek számának gyors emelkedése főleg az 1990. év folya- mán vált meghatározó jelenséggé, miközben a bejelentett üres munkahelyek száma erőtel—
jesen csökkent. Mindez jelezte a keresleti és kínálati viszonyok gyökeres átalakulását. 1991 januárjában már több mint négyszer annyi munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, mint egy évvel korábban. 1991 első hónapjaiban e folyamat nem állt meg, sőt üteme gyorsult.
Figyelmet érdemel, hogy két—három éve egy munkanélküli átlagosan 4-5 üres álláshely között válogathatott, és a bejelentett üres munkahelyek száma még 1990 elején is meghaladta a nyil—
vántartott munkanélküliek állományát. Ezzel szemben 1991 januárjában nyolc nyilvántartott munkanélkülire jutott egy bejelentett üres munkahely, és azóta ez az arány tovább romlott.7 A közvetítő szervek nyilvántartásában 1991 januárjában kereken 100 000 munkanélküli szerepelt, ami lényegében megegyezett a népszámlálás által egy évvel korábban összeírt lét- számmal. Feltehetően olyan irányú folyamat játszódott le, mely az 1989—1990 fordulóján még döntően ,,rejtett" munkanélküliség helyett egyre nagyobb részben ,,nyílt" munkanélkü—
liséget eredményezett. Az összeirásból származó információk és a közvetítő hálózatnál nyil- vántartott állás nélküli munkát keresők adatainak egybevetése kapcsán említettek szerint ugyanis az akkor még viszonylag bő munkalehetőséget kínáló területeken — különösen a fő—
városban — a munka nélkül maradóknak még csak kis hányada vétette magát nyilvántartás- ba. A későbbiekben viszont a felkínált állások körének és választékának a szűkülése miatt az addig nem szervezett formában elhelyezkedni kívánók egyre szélesebb rétege kényszerült arra, hogy a közvetítő szerveket is igénybe véve kísérel jen meg álláshoz jutni. Az állást ke- resők közül a segélyre jogosultakat jelentkezésre és az irodákkal való együttműködésre kész- tette, hogy a fennálló rendelkezések ezt a segély folyósításának előfeltételeként határozták meg.
Az említett alaptendeneiát bizonyítja, hogy a nyilvántartott munkanélküliek száma ép—
pen a központi régióban (Budapesten és Pest megyében) emelkedett a legdinamikusabban.
Az e területen levő közvetítő intézményeknél nyilvántartottak kezdetben igen alacsony ará- nya egy év alatt hozzávetőlegesen az ötszörösére növekedett.
Mindez természetesen nem jelentheti a ,,rejtett" munkanélküliség teljes megszűnését vagy olyan mérvű visszaszorulását, hogy annak létezése a továbbiakban elhanyagolható lenne. A fejlett közvetítő hálózatot működtető, piacgazdálkodásra épülő országokban sem
zá ) 7 Ezt igazolják az Országos Munkaügyi Központ Munkaerőpiaci helyzetkép c. tájékoztatójának adatai. (1991. évi 1-4.
s m .
638 DR. FÓTI—DR. LAKATOS—MÉSZÁROS foghatják át a közvetítő szervek a munkanélküliek teljes körét. Nálunk is számolni kell azzal, hogy a munkanélküliség ,,rejtett" formája bizonyos körben fennmarad, sőt ,,újratermelődik".
A munkaerő-kereslet általános csökkenése mellett még mindig vannak munkaterületek, ahol az igények továbbra is fennállnak, sőt a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a gaz- dasági átalakulás kibontakozó folyamata bizonyos szükségletet támaszt a szakemberek egyes csoportjai iránt. Az átszervezések, felszámolások vagy egyéb okok miatt munkanélkülivé váló szakképzett dolgozók egy része még mindig számithat — bár egyre szűkebb körben ——
a hirdetések, személyes kapcsolatok útján kínált elhelyezkedési lehetőségekre. (E kísérletek eredménytelensége után jelennek csak meg a kvalifikált dolgozók egyes rétegei a közvetítő szervek nyilvántartásában.) A jól hasznosítható szaktudással, nyelvismerettel rendelkezők számára a külföldi munkavállalás szintén bizonyos perspektívát jelenthet.
A ,,rejtett" munkanélküliség tömeges -— az előbbinél számában feltétlenül sokkal jelen- tősebb -— bázisát a kedvezőtlen adottságú vidékeken lakó, nem szakképzett és alacsonyan is—
kolázott rétegek alkotják. Az e rétegekbe tartozó és a munkanélküliség kritériumainak elv—
ben megfelelő személyek tájékozatlansága, lakóhelyük földrajzi fekvése, rossz közlekedési viszonyai vagy esetleg a közvetítéssel szembeni bizalmatlanság következtében nem jelentkez- nek a közvetítő irodákban. Az ily módon rejtve maradó munkanélküliség nagyságát tekintve valószínüleg kevéssé módosul.
Végeredményben arra a következtetésre juthatunk, hogy a nyilvántartásban nem szerep- lő munkanélküliek száma a népszámlálás óta valószinűleg nem növekedett ugyan, de részben a cserélődés, részben a krónikus munkanélküliség miatt lényegesen nem is csökkent. Összes—
ségében nem állhat messze a valóságtól, ha a munkanélküliek számát az 1991 . év eleji állapot szerint 150 000 körül jelöljük meg. E mérsékelt becslésből kiindulva, a munkanélküliek több- sége —— körülbelül kétharmada — szerepelt a közvetítő hálózat nyilvántartásában, egyharmada azonban a szervezett közvetítés hatáskörén kívül maradt. A munkanélküliségi ráta ennek alapján kereken 3 százalékot tett ki Magyarországon, ami nemzetközi összehasonlitásban nem minősíthető magasnak. Az 1991. első hónapjaiban megfigyelt folyamatok tendenciája és intenzitása azonban arra vallott, hogy a munkanélküliek száma nemsokára a 200 OOO-et is meghaladhatja, és ily módon 4—5 százalék körüli ráta alakulhat ki.
A munkanélküliek struktúrája az 1990. évi népszámlálás által rögzített állapothoz ké—
pest döntően nem változott meg, bár felismerhetők az átrendeződés bizonyos — joggal aggo—
dalmat keltő — irányai. Említést érdemel a viszonylag iskolázottabbak és a fiatalabb korosz—
tályokhoz tartozók arányának a növekedése. A szellemi foglalkozásúak rétegén belül a ko- rábbi helyzethez képest számolni kell — az ügyviteli alkalmazottak mellett — az ügyintézők gyakoribb munkanélkülivé válásával. A fizikai foglalkozásúak körében a munkanélküliség továbbra is a segédmunkásokat fenyegette a legnagyobb mértékben, bár a betanított mun- kások helyzete szintén romlott.
A munkanélküliséggel szükségképpen együtt növekvő szociális gondokat részben eny- híti, hogy 1991 elején — ellentétben az egy évvel korábbi helyzettel — legalább a nyilvántartott munkanélküliek nagy többsége már részesült segélyben. Más oldalról a helyzet súlyosbodá—
sát jelzi, hogy már ekkor meghaladta a 4000—et és azóta tovább emelkedett azoknak a sze—
mélyeknek a száma, akik segély helyett csak járadékot kaphattak, mert munkahelyük elvesz—
tése óta egy évnél hosszabb idő telt el. A növekvő elhelyezkedési gondokkal küzdő pálya—
kezdő fiatalok helyzetét ugyanakkor a segélyrendszer nem könnyítette, mert az első ízben állást keresők segélyben vagy járadékban egyáltalán nem részesülhettek. A munkanélküliség problémájának enyhítésére hozott újabb rendelkezések a segélyrendszer kiterjesztésével
— többek között — ebben a vonatkozásban is kedvező változást hoztak. E jogszabályok
—- a piacgazdálkodást folytató európai országokban elfogadott normákhoz közelítve — re- mélhetőleg megelőzhetik a munkanélküliségből adódó, jelenleg még növekvő és valószínű- leg hosszabb távon is elkerülhetetlen társadalmi feszültségek kiéleződését.
A MUNKANÉLKÚLISÉG MAGYARORSZÁGON 639
IRODALOM
(1) Klovács Norbert dr.: A munkanélküliség és munkaközvetítés. Magyar Statisztikai Szemle. 1924. évi 7—8. sz.
274-281. 0 d.
(2 Ferge Zsuzsa: Teljes foglalkoztalás—foglalkoztatáspolitika—munkanélküüség. Valóság. 1988. évi 6. sz. 19—32. old.
(3 Ékes Ildikó: Gondolatok a munkanélküliségről. Munkaügyi Szemle. 1988. évi 5. sz. 5—10. old.
(4 Laky Teréz: A gazdaság munkahelyteremtő képessége. Gazdaság. 1988. évi 3. sz. 51—63. old.
(5 Bánfalvy Csaba: A munkanélküliség. Magvető Könyvkiadó. Budapest. 1989. 230 old.
( Zbomváry Katalin: A fejlett tőkés országok munkanélkülisége ma. (Kandidátusi értekezés.)
TÁRGYSZÓ: Munkaerő-gazdálkodás.
PE310ME
Bo esetlenül! aBTOpr nponanomr xpancnü oőaop nponmoro Benrepcxoü cramc'rmcn 6e3pa- őoruum. B nmneümnx paanenax CBDerO ouepxa Ha oceoeamm maynponemoü 517160pr nepemtcu nacenenmi 1990 rona HCCJICIIYIOT COCTaB őespaőomum no nospacmmm rpyrmaM, nonaM, mom,- nomy oöpasoeanmo, cemei'momy nonoxcenmo, 331113!sz u mmm-mennem orpacmM, a Taxme untamampm őeapaőo-rnuu no Teppnropuansnomy upuauarcy n Tuttam nocenemrit.
SUMMARY
In the introduction the authors review the history of unemployment statistics in Hungary.
In further Chapters of the study, relying on the two per cent sample of the census of population in 1990, they analyse the structure of unemployed by age groups, sex, school gualilication, family status, occupations and branches of the economy as well as the characteristics of unemploy- ment by regions and types of settlements.
