Antier, Daniel: Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok visszatekintő évi nemzetgazdasági elszámolásai

(1)

STATISZTIKAI IRODAIJm FIGYELÖ

655

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG STATISZTIKA! HIVATALA ÁLTAL VÉGZETT

VÁSÁRLÓERÖ—ÖSSZEHASONLíTÁSOK

(Internationaler Vergleich der Preise für die Lebenshaltung.) Hrsg. Statistisches Bun-—

desamt Wiesbaden. Stuttgart u. Mainz. 1964.

Kohlhammer. 64 p.

A Német Szövetségi Köztársaság Sta—

tisztikai Hivatala eddig már 49 ország

pénznemével hasonlította össze a márka

vásárlóerejét. azaz kiszámította, hogy a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát tekintve egy nyugatnémet márka hány svájci frankot, dán koronát, osztrák schil—

linget stb. ér. A partner valuták egy ré—

szére vonatkozóan a Szövetségi Köztár—

saság folyamatosan havonta közli a vá—

sárlóerő-paritást, más országokkal csak ritkább időközönként állnak rendelke—

zésre az összehasonlítás eredményei.

Újabban egyes szocialista országok (Len—

gyelország, Csehszlovákia) pénznemével is összevetették a márka vásárlóerejét.

A súlyozáshoz a közepes jövedelmű

dolgozók fogyasztási struktúráját hasz—

nálják fel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az így kapott paritások többé-ke—

vésbé a szomszédos jövedelmi kate—

góriákra is jellemzők. Hacsak van lehe—

tőség, mind a német, mind a másik or- szág fogyasztási struktúrája alapján szá-

mítanak egy indexet. A két index ered- ményei közötti különbség jelentős; ha nagyok az országok közottl szerkezeti el-

térések (például Szövetségi Köztársaság

—— Egyesült Államok vagy Kanada vi—

szonylatban) a 40 százalékot is megköze—

lítik, az esetek többségében azonban 10—

20 százalék között van. Törvényszerű, hogy

mindig a német fogyasztási szerkezettel

számított index mutatja a márka vá—

sárlóerejét kedvezőbbnek, minthogy a

mennyiségi szerkezet és árszerkezet között

negatív korreláció van.

A kétféle súlyozású index átlagát te-

kintik a vásárlóerő-összehasonlítás vég—

eredményének. Vitába szállnak azokkal

a nézetekkel, amelyek ellenzik az átlago- lást. Ismeretesek olyan álláspontok, ame-

lyek azért vonják kétségbe valamilyen keresztezett formula közgazdasági értel—

mét, mert ez nem egy tényleges struktú- rán alapszik. Ezekkel szemben az ismer-

tetett kiadvány indokoltnak tartja az

átlagolást. Abból a meggondolásból indul ki, hogy egy külföldön élő német (vagy egy a Szövetségi Köztársaságban élő külföldi) amúgy is változtat fogyasztási szerkezetén: félig—meddig megtartja hazai

szokásait, de félig-meddig alkalmazkodik

tartózkodási helyének árarányaihoz, s át—

veszi ennek fogyasztási szerkezetét. Ez—

zel a feltételezéssel az átlagolás gondo—

lata van összhangban.

Érdekes módon a kétféle súlyozású indexből nem mértani, hanem számtani átlagot számítanak. Elismerik a mértani átlagolás előnyeit (eleget tesz az ,,idő—

próba" követelménynek), a számtani átlag

és mértani átlag közötti különbséget

azonban elhanyagolható nagyságrendű—

nek tartják a számítás többi hibájához képest.

A legtöbb tengerentúli országgal való

összehasonlításnál (Szövetségi Köztársa—

ság—Argentína, illetve India, vagy Japán

stb.) csak a német fogyasztási szerkezet alapján számított indexet határozták meg.

Az ilyen összehasonlításoknál számos tényező, például a különböző éghajlati, egészségügyi viszonyok stb. figyelmen

kívül maradnak. Minthogy eltérő irány—

ban hatnak, mellőzésük bizonyos mérté—

kig ellensúlyozza egymást. Mindenképpen

hangsúlyozni kell azonban —- állapítja

meg a kiadvány —--—- hogy az ilyen ,,egy—

kosárú" vásárlóerő—paritásokat nem helyes reálbér— vagy reáljövedelem—összehason—

lításokhoz felhasználni.

A csak-egyik országban előforduló ter—

mékeket kihagyják a vásárlóerő-össze- mérésnél. A minőségi különbségek je—

lentős problémát okoznak, s vannak ese—

tek, amikor nincs más megoldás, mint

eltérő minőségű termékek alapján hatá—

rozni meg az árindexet, anélkül, hogy a minőségi különbségnek megfelelően kor-—

rigálni tudnának. Odáig azonban nem

mennek, hogy például bort állítsanak

szembe sörrel; ezt az eljárást az ugyan—

csak nyugatnémet Jacobs követte, akit , ezzel kapcsolatban kritizálnak. Hasonló—

képpen nem tartják helyesnek a nem tényleges, hanem valamilyen szükségle—

tek alapján számított (fiktív) fogyasztás

súlyozásával készült vásárlóerő—összeha-.

sonlításokat.

(Ism.: Drechsler Lászlót

!

ANTIER, DANIEL :

Az EGYESULT KIRÁLYSÁG

És Az EGYESULT ÁLLAMOK VISSZATEKINTÖ

ÉVI NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSAI

(Les comptes économigues rétrospectifs annuels du Royaume—Uni et des Etats-Unis.)

— Etudes et Conjoncture. 1964. 11. sz. 5—78. p.

A tanulmány az Egyesült Királyság

és az Egyesült Államok nemzetgazda—

sági számviteli rendszerét ismerteti, összehasonlítva a kettőt egymással, to- vábbá a Franciaországban használt és a

(2)

656

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nemzetközi szervek által javasolt rend-

szerrel.

A lényeges eltéréseket részletesen le—

írja a szerző a legjellemzőbb agregátu—

mok (például a nemzeti termék és jö-

vedelem, fogyasztás, beruházás stb.) tartalma, a gazdasági szektorok (agents économigues) jellege és a számlaveze—

tés természete (például egyszerű kettős

könyvvitel stb.) szerint csoportosítva. A

tanulmány kitér az alapvető közgazda—

.sági fogalmak értelmezésében, a legfon—

tosabb gazdasági műveletek fajtáiban, a becslési módokban és az adatforrá—

:sokban, illetve az utóbbiak feltárásá—

ban rejlő különbségekre is, e téren azonban nem foglalkozik minden rész—

letkérdéssel.

Megemlíti a szerző, hogy az Amerikai Egyesült Államokban két vezető hiva—

talos szerv: a Department of Commerce és a Board of Directors of the Federal Reserve System is foglalkozik a nemzet—

gazdasági számvitellel. Az első a Survey

of Current Business e. havi kiadvány—

ban és a nemzeti jövedelmmel foglal—

kozó éves mellékletében, az utóbbi pe—

dig a Federal Reserve Bulletin c.

ugyancsak havi kiadványban teszi közzé számítási eredményeit. E két intézmény elszámolásainak egyeztetése azonban

nagyon nehéz feladat.

Szerző az Egyesült Királyság és az

Egyesült Államok nemzetgazdasági el—

számolásainak fő jellemvonásait, majd a

két rendszer különbségeit elemzi rész—

"letesen. Az angol és az amerikai elszá- molások rendszerét bírálva azt a véle-

ményt hangoztatja, hogy az angol eljá-

rás statisztikailag megalapozottabb, mint az amerikai — melynek kidolgozásánál nem gondoskodtak előre a szükséges adatszolgáltatások megszervezéséről —,

mégis az utóbbinak előnye viszont, hogy

"bizonyos évekre vonatkozólag az Egye—

fsült Államok összes államainak számla—

sorozatát tartalmazza, míg az angol rendszerben alig található területi vo—

natkozású tájékoztatás.

Mindenesetre lényeges különbségek vannak a két ország nemzetgazdasági

számvitelének módszere és statisztikai

adatforrásai között olyannyira, hogy ez a körülmény még az elvi hasonlóság

eseteiben is nehézzé teszi az összeha—

sonlítást, nem szólva arról, hogy sok esetben az angol és az amerikai szó- használat azonos fogalmak megnevezé—

sében is eltér egymástól.

A tanulmány függeléke részletesen

leírja az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban használatos nem—

'zetgazdasági számlarendszer legfőbb

számláinak tartalmát, továbbá bizonyos

magyarázatot is ad az egyes rovatok 'ki—

töltéséhez; nem foglalkozik azonban a tanulmány a nemzeti vagyonszámlák—

kal, sem az ágazati kapcsolatok mérle-

gével.

(Ism.: Juhász László)

CLOPPER, ALMON :

A MóDosíTO'r'r LEONTlEF

DINAMiKUS RENDSZER

NUMERIKUS MEGOLDÁSA

Konzwzrens ELÓREJELZÉSRE

És INDIKATI'V TERVEZÉSRE" —

(Numerical solution of a modified Leonti'e!

dynamic system for consistent forecasting or indicative planning.) —- Econometricn.1m.4.

sz. 665—678: p.

A cikk a Leontief—féle dinamikus

input—output rendszer egyik módosított

alakját mutatja be, egy olyan módszert, amely alkalmas a rendszer számszerű megoldására.

A *módosított input-output rendszer

az eredetitől a következőkben tér el:

1. A folyó együtthatók nem állandók,

de lehetnek lineáris trendjeik, amelye—

ket előre ismertnek tételeznek fel.

2. A fogyasztói keresletek a népesség

és a reálbérek rátájától függnek. '

3. A munkának értékben való kifeje- zése' (tőkehelyettesítés) a Cobb-Douglas függvénnyel minden iparágban megen—

gedett. E függvények szerint az ,,új"

tőke termelékenysége exponenciálisan

no.

4. Nemcsak a kiszállítás növekedésé—

ből, hanem a munkatőke helyettesíté- séből is keletkezik beruházás, mivel a

bérek növekedésével nő az új tőke ter—

melékenysége is.

5. A bérek emelkedése növeli a ki—

bocsátást is. Az árváltozások hatása

nincs figyelembe véve.

A rendszert eredetileg csupán egy