A tudományos kutatóintézetek helyzete és fejlődése (1953–1959)

SZEMLE

529

és minőségű áruk árváltozásáról van szó.

A fajták és minőségek arányának meg—

változása az adott árucsoportban termé—

szetesen változást idéz elő az árucsoport átlagos értékében, akkor is, ha nem vál- tozik az egyes áru ára. Ez esetben az át—

lagárak változása nem az egyes áruk árá—

nak, hanem az eladások struktúrájának változásából következik.

Elméletileg szigorúan ügyelni kell erre a követelményre. Gyakorlatilag azonban nehéz ezt megvalósítani, mert a kivitel és a behozatal számbavétele nem a teljes vá—

laszték szerint, hanem árucsoportok sze—

rint történik. Ezenkívül nehéz megvalósí- tani azt, hogy az árakat csak meghatáro—

zott fajtákra és minőségre vonatkozóan figyeljük, a választék rendkívüli bősége és hirtelen változásai miatt is.

Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy egyes esetekben árucsoportok és alcsopor—

tok szerinti átlagárakat számítsunk. Ezek—

nek az átlagáraknak az alkalmazásánál azonban ügyelni kell arra a követel—

ményre, hogy az egyes áruk ára adott cso—

portban vagy alcsoportban aránylag kö—

zel álljon egymáshoz, mert csupán ebben az esetben lesz jelentéktelen a behozatal és kivitel struktúrájában történő válto- zás befolyása.

Azoknál az árucsoportoknál, amelyek igen sok egyedi áruból állanak (fémáruk, Villamossági cikkek, vegyszerek stb.), és reprezentatív árak megállapítása lehetet—

len, alcsoportok szerinti átlagárakat szá—

míthatunk. Az alcsoportoknak azonban olyan árukat kell felölelniök, amelyeknek ára aránylag közeli.

Ebből következik, hogy a behozatal és a kivitel árváltozásainak jellemzése érde—

kében célszerű az árindexeket minden országra külön-külön kiszámítani.

Az általános árindexet az egyes orszá- gok indexeinek átlagaként kapjuk.

A VOLUMENINDEX SZÁMITASA

Véleményünk szerint a volumenindexet a bázisév súlyainak és árainak felhaszná—

lásával az aggregát képlet segítségével kell számítani:

E anno

290 po

A volumenindex adott képletének al—

kalmazása a teljes behozatal és kivitel természetes mértékegységben való szám—

bevételét feltételezi. Fent hangsúlyoztuk, hogy ilyen számbavétel szinte lehetetlen.

Éppen ezért kénytelenek vagyunk fel- használni azt a kapcsolatot, amely a folyó áron számított behozatal és kivitel indexe, (az értékindex), az árindex és a volumen—

index között fennáll. Ha az értékindexet osztjuk az árindexszel, megkapjuk a vo—

lumenindexet, éspedig:

297127" _ZGnPn 2911?!) 290170 2 Én Po 290370

Igy kiküszöbölhetők mindazok a bonyo—

dalmak és feltételességek, amelyek fel—

léptek volna, vagy amelyeket meg kellett volna engedni, ha ragaszkodtunk volna a volumenindexek közvetlenül történő ki—

számításához.

*

A külkereskedelmi forgalomban sze—

replő áruk értékelése különbözőképpen történhet. Bulgáriában a kivitelt eladási (export-) árakon, a behozatalt pedig vétel (import-) árakon értékelik. Ezek szerint számítják az árindexeket és a volumen—

indexeket, minthogy a behozatal és kivi—

tel számbavétele is ezeken az árakon tör—

ténik.

Véleményünk szerint közgazdasági szempontból helyesebb lenne az ár— és a volumenindexeket kivitelkor FOB, beho—

zatalkor pedig CIF paritáson értékelni.

A tudományos kutatóintézetek helyzete és fejlődése (1953—1959)

PÁRTOS JUDIT Társadalmi és gazdasági életünkben a

felszabadulás után beállott változás megkövetelte a tudományos élet átala—

kulását is. Ehhez mindenekelőtt meg kel—- lett teremteni a szervezeti feltételeket:

új kutatóintézeteket kellett létesíteni, a meglevőket korszerűsíteni kellett.

A jelenleg működő kutatóintézeteknek egyötödét -— kb. 25 intézetet —— a felsza—

5 Statisztikai Szemle

badulás előtt alapították, s ezeknek két- ötöde —- az akkori gazdaságpolitikának megfelelően —— mezőgazdasági kutatással foglalkozott. Az intézetek felszereltsége a múltban igen alacsony színvonalon állt.

A felszabadulás után a tudományos kutatómunka megindítása, illetve irányí—

tása a Magyar Tudományos Tanács, majd _ 1949 októberében végrehajtott átszerve—

4530 a ^SZEMLEÉ

zése után a Magyar Tudományos Akadé—

mia feladatává lett. Az Akadémia tevé- kenysége ebben az időben elsősorban a kutatóintézeti hálózat létrehozására, a marxizmus—leninizmus elméletének, a dialektikus materializmus módszerének megismertetésére és meghonosítására, az egyetemek, főiskolák tanszékein folyó kutatások irányítására és támogatására, a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiépítésére terjedt ki.

Az Akadémián kívül a minisztériumok, főhatóságok is létesítettek kutatóintéze- teket. A különböző főhatóságokhoz tar—

tozó kutatóintézetek tudományos munká—

jának irányítását, koordinálását —— egéb feladatai mellett és tapasztalatok hiányá—

ban —- az Akadémia nem tudta kielégí- tően elvégezni. A tudományos kutatás egyre növekvő feladatainak eredményes megoldása érdekében 1957 közepén lét- rehozták a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány mellett működő Tudo—

mányos és Felsőoktatási Tanácsot, amely—

nek tagjai a legkiválóbb tudósok, aka—

démikusok, a gazdasági élet vezető szak- emberei. A Tanács feladata az ország te—

rületén folyó tudományos kutatásoknak

—- az intézetek felett felügyeletet gyakorló főhatóságok hatáskörének fenntartása mellett való -— tervszerű fejlesztése, elvi irányítása.

AZ INTÉZMÉNYEK SZÁMA

A társadalmi—gazdasági élet tervszerű fejlesztése a tudományos kutatás elé is mind nagyobb feladatokat tűzött. A fel—

adatok sikeres megoldása a kutatóintéze—

tek számának gyors növelését kívánta meg. Az intézetek száma például az el- múlt 6 év alatt -—— néhány kisebb lét- számú intézet összevonása ellenére — másfélszeresére (Bi—ről 122—re) emelke- dett.

Tudományos kutatással jelenleg 122 kutatóintézetben, mintegy 600 egetemi, főiskolai tanszéken, klinikán és számos kórházban, gyári kutató laboratórium—

ban, gyártmányfejle'sztési intézetben fog- lalkoznak. ,

A felszabadulás után létesített intéze—

tek jellege igen sokrétű, számos tudo—

mányágnak van önálló intézete, s az egyetemek, főiskolák tanszékein- is terv—

szerű, eredményes kutatómunka folyik.

1959 végén a kutatóintézetek egyhar—

mada (42) műszaki, 29 mezőgazdasági, 18 természettudományi, 18 orvostudományi, 15 pedig társadalomtudományi kérdések—-

kel foglalkozott. így ekkorra egészsége—

sebb arányok alakultak ki az intézetek között. 1953-ban ugyanis a tudományos

intézetek között még igen nagy volt a.

műszaki kutatóintézetek aránya, a termé——

szettudományi és a társadalomtudományi kutatóintézetek viszont háttérbe szorul——

tak.

Jelenleg a természettudományi kutató—

intézetek közül fizikai kutatással 4 inté—

zet foglalkozik, köztük a Központi Fizikai

Kutató Intézet, amely Közép—Európa

egyik legkorszerűbben felszerelt kísérleti fizikai intézete.

A műszaki kutatóintézetek közül vegy—- ipari kutatással 6, gépipari, híradás—

technikai és műszeripari kutatással 7, élelmiszeripari kutatással 8, könnyűipari kutatással 3 intézetben foglalkoznak.

A 29 agrártudományi kutatóintézetnek közel kétharmada a növényvilággal kap—

csolatos kutatásokat végez. a mezőgaz—

daság gépesítésével 1, a mezőgazdaság üzemtanával 3 intézet foglalkozik.

Az orvostudományi és a társadalom*

tudományi kutatómunka jelentős része- az egyetemek, főiskolák tanszékein és a;

klinikákon folyik.

A kutatóintézetek 1959. december 31—én az alábbi felügyeleti hatóságokhoz tartoz—

tak:

Felügyeleti szerv Intézetek

száma Magyar Tudományos Akadémia

Földművelésügyi Minisztérium Egészségügyi Minisztérium . Nehézipari Minisztérium ...

Élelmezésügyi Minisztérium . . Kohó— és Gépipari Minisztérium ...

Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Könnyűipari Minisztérium

Építésügyi Minisztérium

Minisztertanács ...

Egyéb minisztériumok és főhatóságok 1 Összesen 122

causes-ca

A KUTATÓINTÉZETI DOLGOZÓK SZÁMA

A kutatóintézetek dolgozóinak száma — a többszöri létszámcsökkentés ellenére m az intézetek számához hasonlóan 1953—tól 1959—ig közel másfélszeresére emelkedett, és ezzel a kutatóintézetekben dolgozók száma meghaladta az ország kereső né- pességének 2 ezrelékét. (A kutatóintézeti' dolgozók számának alakulását az 1. tábla mutatja.)

Az 1953—1957. években végrehajtott létszámcsökkentések elsősorban a tudo—- mányos segédszemélyzet, valamint az ad—

minisztratív és egyéb alkalmazottak lét—

számát érintette. A tudományos kutatók létszáma az elmúlt években is az átlagos—' nál nagyobb mértékben emelkedett, a száz tudományos kutatóra jutó tudomá—

nyos segédszemélyzet, illetve a száz tudo- mányos kutatóra jutó adminisztratív és egyéb alkalmazottak száma azonban 1957

SZEMLE

531

óta alig változott, de lényegesen alacso- nyabb az 1953. évinél. Ennek következté—

ben -—- főleg a kislétszámú intézetek—

ben —- a tudományos kutatókra hárulnak sokszor a kutatást elősegítő tudományos

segédszemélyzetí feladatok és az admi—

nisztrációs munkák is.

A kutatóintézeti dolgozók száma 19591 végén tudományáganként a következő—

képpen oszlott meg. (Lásd a 2. táblát.)

1. tábla A kutatóintézet-i dolgozók számának alakulása

A kutatóintézeti dolgozók száma

Ebből a tudományos 100 tudományos kutatók száma kutatóra jut

Időpont ' .

az 1953. az 1953. tudományos 353335:

összesen évi száza- összesen évi száza- segédsze- egyéb ai-

lékában lékában mélyzet kalmazott

!

1958. szeptember 30. ... 8 531 100,0 2416 100,0 114 139

1957. december 31. ... 9 770 114,5 3665 151,7 105 62

1958. december 31. ... 10 869* 127,4 3967* 1643 106 68

1959. december 31. ... 12 368 146,0 ! 4538 187,8 103 70

,* Számított adat.

2. tábla Kutatóintézeti dolgozók száma tudományágak? szerint 1959. december 31—én

Tudományos Adminiszt- Kuágtígággízetx Száz tudo—

éds utá; éa; mányos lni-;

seg ze- egy a- tatóra utó—

Tudományág kutatók mélyzet kalmazottak tudományos

öísszáma meáoszléása segédsze- szesen (sz zal k

száma ) mélyzet

Természettudományok ... 831 906 498 2 235 18,1 109

Orvostudományok ... 504 625 229 1 358 11,0 124

Agrártudományok ... 826 881 407 2 113 17,1 107

Műszaki tudományok ... 1963 2189 1920 6 002 49,0 112

Társadalomtudományok ... 425 63 112 600 4,8 15

Összesen 4538 4664 3166 12 368 mm 103

* Az egyes tudományágakhoz történő besorolás az alábbiak szerint történt:

Természettudományok:

a iöldtani és a biológiai kutatóintézetek. ,

ide tartoznak a matematikai, a csillagászati, a fizikai, a kémiai, orvostudományok: az elméleti és a klinikai orvostudományokkal foglalkozó intézeteken kivül ide soroltuk a gyógyszeripari, a közegészségtani, a sportegészségügyi és a radiológiai kuta—

tásokkal foglalkozó intézeteket is.

Agrártudományok: a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel foglalkozó intézeteken kívül ide soroltuk a mezőgazdasági üzemtannal, a mezőgazdaság gépesítésével, az állatorvosi

tudományokkal foglalkozó intézeteket is.

Műszaki tudományok: ebbe a csoportba kerültek az általános mérnöki tudományok, az építéstudományi, a bányászati; a kohászati, az energiagazdálkodási, a vegyipari, a gépipari, a híradástechnikai és műszeripari, a könnyűipari, az élelmiszeripari, a közlekedéstudományi intézetek.

Társadalomtudományok: ide tartoznak a filozófiai, a közgazdaságtudományi, a történelmi, az állam- és jogtudományi, a pedagógiai, a nyelv- és irodalomtudományi, a földrajzi és a művé- szeti kutatóintézetek.

Bár a kutatóintézeteknek több, mint egynegyede a Magyar Tudományos Aka—

démia felügyelete alá tartozik, az akadé—

miai intézetekben dolgozók aránya csak 12 százalék (1953—ban 10 százalék volt). A Nehézipari, valamint a Kohó— és Gépipari Minisztérium kutatóintézeteiben dolgozik a kutatóintézeti dolgozóknak egy—

harmada.

51!

A kutatóintézetekben tudományos mun—_

kakörben dolgozók 15 százaléka vezető beosztású (igazgató, osztályvezető), 50 százaléka tudományos munkatárs, 14 szá- zaléka főmérnök vagy mérnök, 19 száza—

léka tudományos segédmunkatárs, 2 szá—

zaléka tudományos gyakornok.

A kutatóintézetek és dolgozóik számá—

nak emelkedése természetesen önmagá—

532

ban még nem biztosítja a tudományos kutatási feladatok teljesítését. Igen nagy jelentősége van a kutatók szakmai és ide- ológiai képzettségének is.

A felszabadulás utáni években csak igen kevés, bár többnyire jelentős tudo—

mányos múlttal rendelkező kutató dolgo—- zott az országban. Rájuk hárult tudo- mányos kutató munkájuk mellett az a feladat is, hogy a gyakorlati munkában tapasztalatot szerzett szakemberek, a te—

hetséges fiatalok közül kiválasszák a ku—

tatóintézetek vezető kádereit, tudományos dolgozóit, A kezdeti nehézségeket fokoz—

ta, hogy az egyetemi szakképzés a fel—

szabadulás előtt egyes tudományágakban meglehetősen elhanyagolt volt.

A tudományos kutatók között a fiatalok aránya igen magas. 1957. december 31-én például a 3665 tudományos kutató 46 szá—- zaléka 35 éves és fiatalabb, 36 százaléka 36—50 éves és csak 18 százaléka volt 50 évesnél idősebb.

1953. szeptember 30—án a kutatóintéze—

tekben tudományos munkakörben dolgo—

zóknak 84 százaléka rendelkezett egye—- terni vagy főiskolai végzettséggel, az 1957.

év végére arányuk 89 százalékra emelke—

dett. A tudományos képzés érdekében , megindított aspirantúrán 1959 végén 208 ; kutatóintézeti dolgozó vett részt.

A tudományos fokozattal rendelkező tudományos kutatók aránya 1953-ban 8.

1959-ben 11 százalék volt. Tudomány- ágankénti arányuk igen eltérő.

8. tábla ' A kutatóintézet! dolgozók tudományos minősítése 1959. december 81-én

Akadémiai Tudományok A tudomá.-

nyoa foko-

aran-

Tudományág

rendes tag kígyó doktora kandidátusa Nagggyon százalé-

kában

Természettndományok ... 14 6 19 82 14,6

Ebből:

Matematika ... 6 2 4 12 26,7

Fizika ... 4 3 4 25 10,3

Kémia ... 2 — 2 8 22,6

Biológia ... — —- 2 10 314;

Orvostudományok ... —— 2 5 68 14,9

Agrártudományok ... . . 1 4 17 74 11,6

Műszaki tudományok ... 5 3 25 91 6,3

Társadalomtudományok ... .4 4 7 81 22,6

Ebből:

Filozófia ... —— — 1 2 20,0

Közgazdaságtudományok . . —- 1 — 18 28,4

Történelemtudomúnyok . . . 2 — 2 14 27,7

Jogtudományok ... 1 — 1 8 385

Nyelv- és irodalomtudomá-

nyok ... 1 2 3 26 27,4

összesen 24 19 73 396 11,3

A tudományos munka elismerését jelzi többek között, hogy a tudományos kuta- tás terén elért eredményekért a Magyar Tudományos Akadémia intézeteiben dol—

gozók közül 15 kutató Kossuth-díjat és több, mint 100 kutató kormánykitüntetést kapott a felszabadulás utáni években. (A Kossuth-díjjal jutalmazottak - száma az egész országban meghaladja a 300 főt.) Számos magyar tudóst választottak meg

külföldi tudományos akadémiák és egyéb

tudományos testületek tagjává, egyete—

mek díszdoktorává.

A kutatók között jelentős számban van- nak nők. 1959. december 31—én a kutató—

intézetekben tudományos munkakörben közel 850 nő dolgozott, vagyis a tudomá- nyos kutatóknak 18 százaléka nő volt.

Arányuk az orvostudományi (320/0), vala- mint a társadalomtudományi intézetekben (250/0) a legmagasabb.

A kutatóintézetek létszáma széles ha—

tárok között mozog. Egy kutatóintézetben 1953-ban átlagosan 105 fő, 1957—ben 86 fő, 1959—ben 101 fő dolgozott. Az átlagos ku- tatóintézeti létszám legmagasabb a mű—

szaki és a természettudományi (144, il—

letve 124 fő), legalacsonyabb a társada—

lomtudományi intézetekben (40 fő).

Bár az egy kutatóintézetre jutó dolgo—

zók száma az utóbbi években emelkedett, a kutatóintézeteknek közel fele még je—

lenleg is 50 főnél kisebb létszámú. Ez kü- lönösen azért figyelemre méltó, mert az ilyen kis intézetek fenntartása nem min—

den esetben előnyös.

szamu:

533

4. tábla A kutatóintézetek megoszlása a dolgozók létszáma szerint 1959. december 31-én

Kutatóintézetek száma. amelyben a létszám Regnum

Tudományág 533:

——25 26—50 til—100 101—200 201—— összesen

Természettudományok ... 6 4 3 1 4 18

Orvostudományok ... . ... 7 6 1 2 2 18

Agrártudományok ... 3 9 13 3 1 29

Műszaki tudományok ... 7 7 7 9 12 42

Társadalomtudományok ... 6 5 4 -— — 15

Összesen

szám szerint 29 31 28 15 19 122

százalékban 23,8 25,4 22,9 12,3 15,6 100,0

A kis létszámú intézetek nagy része a Magyar Tudományos Akadémiához tar—

tozik: az Akadémia intézeteinek kéthar- mada 50 főnél kisebb létszámú, de a kis—

létszámú intézetek aránya a Földművelés—

ügyi Minisztériumhoz, tartozó kutatóinté- zeteknél is eléri az 50 százalékot. A 200 főnél több dolgozót foglalkoztató intéze—

tek' túlnyomó része a Nehézipari és a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tar—

tozik-. A legnagyobb létszámú tudomá- nyos intézetek: a Központi Fizikai Kuta—

tóintézet, az Országos Közegészségügyi Intézet, a Szerves Vegyipari és Műanyag- ipari Kutató Intézet, az Építéstudományi Intézet, a Textilipari Kutatóintézet.

A KUTATÓIN'I'EZETEK ANYAGI ELLATOTTSAGA

A tudományos kutatás anyagi fedezetét a felszabadulász az állami költ—

ségvetés keretében biztosították. A költ- ségvetési keret azonban korlátozott, és nagysága sem a kitűzött célokkal, sem a megvalósított feladatokkal nem volt szo- ros összefüggésben. Az anyagi eszközök növelése céljából a 123/1956. PM számú utasítás lehetőséget adott az intézeteknek arra, hogy vállalatok vagy más szervek megbízásából, díjazás ellenében kutatási feladatokat végezzenek. Ezt a rendelke—

zést a 203/1958. PM számú utasítás hatá—

lyon kívül helyezte, ugyanakkor előírta, hogy az ipari minisztériumokhoz tartozó 35 kutatóintézet 1959—től kezdődően ne az állami költségvetésből, hanem a felügye—

letet gyakorló minisztérium műszaki fej—' lesztési alapjából fedezze kiadásait. Erre az nyújtott lehetőséget, hogy az 1959. ja- nuár 1—ével bevezetett új ipari termelői árak kialakításakor fedezetet biztosítottak az ipar műszaki fejlesztésének költségeire is. Az ún. műszaki fejlesztési alap képzé—

sének célja egyrészt az volt, hogy a kuta- tóintézetek munkájához, főleg a távlati jellegű kutatásokhoz nagyobb anyagi ke—

retet biztosítsanak, másrészt, hogy a mű-

szaki fejlesztés és az ipari termelés között szorosabb kapcsolatot hozzanak létre.

Az állóeszközök értéke, a beruházások A kutatóintézetek épületeinek és kuta- tási eszközeinek értéke 1953. szeptember 30—án 366 millió forint, 1957. december 31—

én 900 millió forint volt. Ezek az adatok azonban nem a tényleges helyzetet tük—

rözik. A kutatóintézetekre vonatkozó számviteli rendelkezések ugyanis 1958—ig nem tették lehetővé az intézetek állóesz- közei után értékcsökkenés elszámolását.

Az 1959. évi statisztikai összeírás azon—

ban már az állóeszközök bruttó és nettó értékére terjedt ki. A kutatóintézetek álló—

eszközeinek 1959. december 31-i nettó értéke 1422 millió forint volt, ami 12 szá- zalékkal alacsonyabb az eredeti beszer—

zési értéknél. Az állóeszközök összértéké—

ből 50 százalék az épületek, 38 százalék a gépek, műszerek, 12 százalék az egyéb álló—

eszközök (például járművek, jóléti in- tézmények felszerelése) értéke. Az 1959.

évi beruházásokból 30 százalék jutott épí- tési beruházásokra, 50 százalék pedig gép- és műszerberuházásokra. Egy természet- tudományi kutatóintézetre 1959-ben át- lagosan 1,9 millió forint, egy műszaki ku- tatóintézetre 1,0 millió forint jutott új gépek, kutatási eszközök beszerzésére.

Annak ellenére, hogy 1959-ben 237 mil—

lió forintot fordíthattak a kutatóinté—

zetek állóeszközeik gyarapítására, a kor- szerű külföldi kutatási eszközök beszer—

zése esetenként nehézségbe ütközik.

A kutatóintézetek kiadásai

A kutatóintézetek fenntartására fordí—

tott állami támogatás összege évről évre emelkedett: az elmúlt években az állami költségvetés kiadásainak általában mint—

egy 1 százalékát fordították a kutató—

intézetek fenntartására.1 A műszaki ku—

! Az 1961. évi költségvetés az előző évhez ké- pest felemelt kladási összegnek több, mint : százalékát biztosítja a tudományos kutatás cél- ja ra.

534 SZEMLE

tatóintézeteknél 1959-től bevezetett új A kutatóintézetek anyagi ellátottsága gazdálkodási rendszer következtében a terén is a műszaki tudományok túlsúlya költségvetési támogatás összege csökkent

ugyan, a kutatóintézetek kiadási kerete azonban jelentősen tovább emelkedett.

5. tábla A kutatóintézetek kiadásai-nak alakulása

Kutatóintézeti kiadások Egy kutató-

, é intézett;

Ev - az 1953. vi iutó kia a-

33332 százalé- sok (millió

kában forint)

1953* ... 309,2 100,0 3,8

1957 ... 466,8 151,0 4,1

1958 ... 559,1 1so,s 4,7

1959" ... 677,4 219,1 6,l

' Tervezett adatok.

** Az állami költségvetésből finanszírozott kutatóintézeteknél a költségvetésből ténylegesen felhasznált összeg, a műszaki fejlesztési alap- ból gazdálkodó kutatóintézeteknéi a kutatások költségei.

A tudományos kutatás anyagi támoga- tásának nagyságára vonatkozóan sem nemzetközi összehasonlításra, sem bármi—

féle norma megállapítására nincs lehető—

ség. A tudományos kutatóintézetek egyre növekvő anyagi támogatását azonban bi- zonyítja az, hogy míg a kutatóintézetek száma és létszáma az elmúlt 6 év alatt másfélszeresére emelkedett, a pénzügyi keret emelkedése ugyanezen idő alatt

több, mint kétszeres. Az 1960. évre terve—

zett kiadások mintegy 70 millió forinttal (10 százalékkal) haladták meg az 1959. évi kiadásokat. _

6. tábla A kutatóintézeti kiadások tudományáganként'

1959-ben

Kiadások Egy ku-

tatóin- Egy ku-

tézetre tatóra Tudományág millió mággsz- jutó kiadások

forint (szá-

zalék) millió ezer forint forint

Tetmészettudo-

mányok ... 1402 20,7 7,8 168,7 Orvostudományok 533" 8,0 (LO 169,0 Agrártudományok 123,6 18,2 4,3 149,s Műszaki tudomá-

nyok ... 339,4 ml 8,3 174,7

Túrsadalomtudo—

mányok ... 20,3 3,0 1,5"" 503"-

Ötszcsen 677,4 1oo,o 6,1 156,7

' Az állami költségvetésből finanszirozott ku- tatóintézeteknéi a költségvetésből ténylegesen felhasznált összeg, a műszaki fejlesztési alap- ból gazdálkodó kutatóintézeteknél a kutatások költségei.

** Csak kilenc intézet adatai.

*** Két kutatóintézet év közben alakult.

figyelhető meg: 1953-ban a kutatóintézeti kiadások kétharmada, 1959—ben pedig fele jutott a műszaki kutatóintézetekre.

A 7. táblában az egyes minisztériumok és főhatóságok kutatóintézeteinek és ku- tatási kiadásainak arányát tüntettem fel.

7. tábla A kutatóintézetek számának

és a kutatási kiadásoknak a megoszlása felügyeleti szervek szerint 1959—ben'

KUMÓ' Kiadó.-

intéze- sok tek

Felügyeleti szerv

megoszlása (százalék)

Magyar Tudományos Akadémia . . . 31,8 12,1 Földművelésügyi Minisztérium . . . . 19,2 14,2 Nehézipari Minisztérium ... 10,6 21,0

Élelmezésügyi Minisztérium ... 9,6 2,8"

Kohó— és Gépipari Minisztérium . . 7,7 163 Közlekedés és Postailgyi Minisz—

térium ... 3,8 2,5 Könnyűipari Minisztérium ... 3,8 4,2 Épitésügyi Minisztérium ... Z,!) ' 5,5 Egyéb minisztériumok és főhatósá—

gok . ... 10,6 21,4

Összesen 100,0 100,0

ki; Az Egészségügyi Minisztérium adatai nél—

!.

** Két kutatóintézet év közben alakult.

A Magyar Tudományos Akadémia inté—

zeteinek költségvetési kerete a többi in—

tézethez viszonyítva igen alacsony. Az egy kutatóintézetre jutó 1959. évi kiadá—

sok átlagos összege a Magyar Tudomá—

nyos Akadémia természettudományi in—

tézeteiben 2,8 millió, agrártudományi in—

tézeteiben 3,1 millió, társadalomtudomá—

nyi intézeteiben 1,6 millió forint. A Ne—

hézipari és a Kohó- és Gépipari Minisz—

térium felügyelete alá tartozó egy—egy intézetre ugyanakkor átlagosan 12—13 millió forint jutott.

TUDOMÁNYOS MUNKA

A tudományos kutatás felszabadulás utáni fejlődését 1960. áprilisában, a Ma—

gyar Tudományos Akadémia újjászerve—

zésének 10 éves évfordulója alkalmából megtartott nagygyűlésen átfogóan érté—

kelték. Megállapították, hogy az elért eredmények jelentősek, és a további fej—

lődés szempontjából biztatok.

A természettudományok közül például a kémia a felszabadulás óta rendkívül nagy fejlődésen ment át, és ma már szál—

mos területen megközelíti a nemzetközi

SZEMLE 5351

színvonalat. A matematikában a felszaba- dulás előtt is folytattak elméleti kutatá—

sokat, amelyeket az utóbbi években to—

vább fejlesztettek, és intenzív munka fo—

lyik a matematika gyakorlati alkalma- zása érdekében. A biológiával foglalkozó kutatók jelentős kísérleti eredményeket értek el.

Az orvostudományi kutatások eredmé—

nyességét jól jellemzi, hogy különösen a gyógyszer és oltóanyagtermelés terén végzett kutatómunka eredményeként egyes fertőző betegségek hazánkban lé—

nyegében megszűntek, a csecsemőhalan—

dóság mértéke jelentősen csökkent.

Mindezek következtében az átlagos élet- kor közel 10 évvel meghosszabbodott.

Az agrártudományok egyes ágai közti arányok a felszabadulás előttihez képest lényegesen nem változtak meg: a hagyo—

mányokkal rendelkező ágak, például az agrokémia, az állatorvostudomány, a nö—

vénynemesítés, ezen belül a szőlőnemesí—

tés továbbra is vezető helyet foglalnak el.

Viszont nem kielégítő minden tekintetben a növénytermesztés, az állattenyésztés és a mezőgazdaság gépesítése terén végzett kutatások eredményessége.

Legnagyobb feladat a műszaki tudomá- nyok művelői előtt állt. A felszabadulás előtt ugyanis hazánkban az ipar fejlődé—

sét elősegítő szervezett kutatás nem folyt.

A műszaki tudományok közül az áramlás—

tan, az anyagszerkezettan, a hőtechnika terén világviszonylatban is jelentős ered—

mények születtek, ugyanakkor még nagy feladatok megoldása vár az automatika, az erősáramú elektrotechnika, a híradás—

technika, az építéstudomány területén dolgozó kutatókra.

A társadalomtudomány különböző ágai az elmúlt évek során nem fejlődtek egyenletesen. Általános feladatként áll a társadalomtudományok művelői előtt, hogy a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésünk által felvetett konkrét kérdé—

seket elemezzék.

A tudományos kutatásokkal szemben az elmúlt években mind sürgetőbben me- rült fel az a követelés, hogy tervszerűb—

ben és hatékonyabban segítsék elő társa—

dalmi és gazdasági fejlődésünk problé—

máinak megoldását.

Kutatási tervek a korábbi években is készültek, a tudományos munka eddig al—

kalmazott tervezési és szervezeti módsze- rei azonban nem feleltek meg a követel- ményeknek.

A távlati népgazdasági terv előkészíté—

sével egyidejűleg —-— a párt és az állami vezető szervek határozata alapján —- az Országos Tervhivatal, a Magyar Tudomá-

nyos Akadémia és a Tudományos és Fel—

sőoktatási Tanács együttesen megkezdte a távlati tudományos kutatási terv elké—

szítését. A távlati tudományos kutatási terv nem egyes témákat, nem azok meg—

oldásának személyi és anyagi geltételeit tartalmazza, hanem azokat a gyakorlat- ban szükséges, vagy nem gyakorlati jel—

legű, de a tudományos előrehaladást szol- gáló problémákat foglalja össze, amelye—

ket a tudománynak a közeljövőben meg kell oldania. A kutatási tervek kidolgozá- sánál figyelembe vették a Kölcsönös Gaz—

dasági Segítség Tanácsa keretében mű—

ködő országok tudományos eredményeit, a nemzetközi tudományos együttműködés és munkamegosztás lehetőségeit is. Szé—

leskörű vita után a Minisztertanács hagy- ta jóvá a távlati tudományos kutatási terv kidolgozásának alapjául szolgáló 103 kutatási főfeladatot.

A tudományos előrehaladás érdekében végzett kutatások mellett a gyakorlati problémák megoldása is jórészt a kutató—

intézetekre hárul. la' például a gyógyszer—

ipar távlati fejlesztéséről hozott határozat értelmében a fejlesztés előfeltételeinek

megteremtése érdekében fokozottabb anyagi támogatást kell nyújtani a gyógy- szeripari kutatással foglalkozó intézmé- nyeknek. Az építőipar műszaki fejleszté—

sével kapcsolatban az építéstudományi intézetek feladata az építőipar gépesítése—

nek megoldása, a külföldi építőipari ta—

pasztalatok széleskörű hazai alkalmazása.

A tudományos kutatási tevékenység át—

tekintése után, mielőtt annak statisztikai vizsgálatára áttérnék előre kívánom bo—

csátani, hogy az elmúlt évek adatgyűjté—

sei során alkalmazott mutatószámok (a befejezett témák száma, a kutatási té—

mákról megjelent cikkek, tanulmányok száma, a kutatóintézetek vagy dolgozóik által bejelentett szabadalmak száma) el—

sősorban a kutatási tevékenység termé—

szetéből adódóan csak megközelítő képet adnak a tényleges munkáról, a tudomá- nyos munka eredményességéről, színvona—

láról. A statisztikailag feldolgozott adatok ugyanis nagyon sokszor nem egyértelmű—

ek. Igy nehézséget jelent a megfigyelés során például az, hogy a ,,téma" fogal- mának meghatározására csak a közel—

múltban történtek kísérletek. Eddig a ku- tatóintézetektől,illetve a kérdőívek kitöl—

tőitől függött, hogy egy—egy téma rész- leteit külön témának minősítenek-e. Még a fenti probléma eldöntése után sem le—

het azonban a kutatóintézetek által jelen- tett témák számát összehasonlítani, mert egy—egy téma kidolgozásához, probléma megoldásához igen különböző idő— és, anyagi ráfordítás szükséges. Éppen ezért:.

536

a tudományos kutatás eredményességét csak egy-egi témával kapcsolatosan le—

hetne megvizsgálni, a tudományos kuta- tás egészére vonatkozó konkrét, számada—

i'tokkal alátámasztott következtetéseket levonni jelenleg még nem lehet.

A tudományos intézetekben több fontos témán dolgoznak, és évente kb. 1000—1200 témával kapcsolatos kutatásokat fejeznek be! A tudományos eredmények ismerteté—

sére a kutatóintézetek évente számos cik—

ket, tanulmányt készítenek.

8. tábla A kutatási témákkal kapcsolatban megjelent ismertetések száma

Kutatási témákról megjelent ismertetések száma _

külföldi szaklapokban Atíteógáfé'f'

Megnevezés ' az 1957. évi W zetre jutói

összesen százalé— az 1957. évi ismertetések kában összesen százalé— száma

tóban 4

1957 ... 2882 100,0 815 100,0 21

3649 158,2 504 160,0 31

3807 159,8 538 170,8 31

Természettudományi ... 515 121,2 102 Nő,? 29

Orvostudományi ... 568 172,6 194 298,5 82

Agrártudományi ... 1096 127,6 67 88,2 38

Műszaki tudományi ... 1022 185,ő 186 145,2 — 24

Társadalomtudomanyi ... 606 278,0 40 363,6 40

Néhány intézet igen nagyszámú tudo— 9- tábla—

mány0s ismertetést jelentetett meg. 1959—

7 ben például a Központi Fizikai Kutató Intézet 105, az Országos Közegészségügyi Intézet 91, a Növényvédelmi Kutató Inté—

zet 141, az Allategészségügyi Kutató In—

tézet 164, a Nehézvegyipari Kutató Inté—

zet 72, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete 209, a Pedagó- giai Tudományos Intézet 117 tanulmányt adott ki.

A tudományos munka eredményessége a szabadalmak számában is megmutatko—

zik. A kutatóintézetek, illetve dolgozóik által az 1959. évben bejelentett és érvény—

ben levő szabadalmak száma 342 volt,

ebből 270 műszaki intézetekre jut. A kül—

földön bejelentett szabadalmak száma 79.

A természettudományi kutatóintézetekben átlagosan minden 23—ik, a műszaki kuta—

tóintézetekben átlagosan minden 7—ik tu- dományos munkakörben dolgozóra jut egy bejelentett és érvényben levő szaba- dalom.

A NEM FÖHIVA'I'ASÚ

KUTATÓ INTÉZMÉNYEK ADATAI

A kutatóintézeteken kivül az egete—

mek, a főiskolák tanszékein, a kórházak—

ban, a kiinikákon, a gyárak kutató labo- ratóriumaiban, a ngártmányfejlesztési intézetekben is figyelemre méltó kutató,—

munka folyik. Ezek közül a tanszékek és a klinikák adatai ismertek.

Az egyetemi és főiskolai tanszékek, klinikák adatat' 1957. december 31—én

Intézmények Dolgo- Ebből zók már tudomá—

Tudományég száma linteget-ig- ma utyos kén-v az sz - ató 5 összesen ! alék összesen oktató

Természettudo— e ;

mányok ... 137 243 1798 1060 Orvostudományok 101 17,9 2790 1438

Apai-tudományok 87 15,5 763 485

Műszaki tudomá-

nyok ... 77 18,7 1204 754 Társadalomtudo-

mányok ... 161 28,6 887 777

üzemen 563 mao

* Az intéz!hények kb. 85 százalékára kiter- jedő adatgyüjtés eredményei.

A kutatóintézetek dolgozóinak tudo——

mányág szerinti megoszlására —— amint azt a 2. tábla adatai is mutatják —— az agrár— és a műszaki tudományok túl—

súlya jellemző, de ha a tanszékek meg—

oszlását is figyelembe vesszük, az ará—

nyok kiegyenlitettebbek.

A tanszéki és klinikai tudományos ku—

tatók és oktatók száma 1957. december 31-én majdnem fele volt a kutatóinté—

zeti dolgozók számának, és kb. 20 száza- lékkal volt magasabb a kutatóintézetek

tudomanyos kutatóinak a számánál. A

tanszéki dolgozóknak azonban elsődle—

ges, oktatási feladatuk ellátása mellett kevesebb idejük jut a tudományos kuta—

SZEMLE

537

tómunkára, így a kutatóintézeti kutató—

létszámnál nagyobb tanszéki tudomá- nyos létszám kisebb' kutatói kapacitást jelent.

A tanszékeken és a klinikákon folyó ku- tatást a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Tudományos Tanács jelentős összeggel támogatja. Az erre fordított összeg az elmúlt években erő—

sen emelkedett.

A tudományos céltámogatások összeg nek alakulása

Ev Millió forint

1957 .. 20,2

1958 .. 25,3

1959 .. 84,9

A tudományos céltámogatások évi ösz—

szege igen sok intézmény között oszlik meg, szétaprózódik. Az intézmények fenntartási költségeiből a tudományos kutatásra fordított összeget nem lehet különválasztani.

Az egyetemi és főiskolai tanszékek, klinikák, kutatási eszközökkel való el—

látottsága általában rosszabb, mint a _kutatóintézeteké: az 1957. december 31-i

állapotnak megfelelően egy tudományos munkakörben dolgozóra 17000 forint ér—

tékű kutatási eszköz jutott.

A Magyar Tudományos Akadémia az egyetemeken és a főiskolákon folyó ku—

tatások támogatására már eddig XS több kutatói állást biztosított, jelenleg pedig a tanszéki kutatások hatékonyabbá té- tele érdekében fokozottabb anyagi támo—r gatással, nagyobb létszámmal kutatócso—

portok létrehozását tervezi,

!

Népi államunk az elmúlt években Je—

lentős összegeket fordított a tudományos kutatásokra, és ezzel jelentősen elősegí—

tette a kutatómunka eredményességét.

A tudományos kutatók feladata, hogy az állam támogatásával, a tudományok valamennyi ágának művelésével és fej—

lesztésével. az eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítésével tevéke- nyen hozzájáruljanak a gazdasági és társadalmi feladatok megvalósitásához,a szocializmus építéséhez, a tudománynak az egész emberiség érdekét szolgáló elő—

rehaladásához.

A részlethitelakció két éve

GROLMUSZ VINCE

_ A ' napjainkban is fennálló részletáru—

sítást 1958 szeptemberében vezették be.

Azóta több, mint két év telt el. Erdemes közelebbről megvizsgálni: ez idő alatt mit eredményezett ez az akció, és milyen főbb tanulságokat vonhatunk le az ered—

ményekből?

A részletakcló köre

A részletárusításba lényegében a vi- szonylag nagyértékű és tartós haszná—

latú árucikkek egy részét vonták be. A részletfizetésre is kapható árucikkek kö—

zött szerepelt például a rádió, a televí—

zió, a lemezjátszó, a magnetofon, a zene—

szekrény, a motorkerékpár, a varrógép, a mosógép, a tűzhely, a kályha, a csó—

nak, a fényképezőgép, az ágyneművá—

szon, a hangszer stb.1

! A tulajdonképpeni részletvásárlás — tehát a hitellevél ellenében történő vétel -- mellett ez idő szerint van más ,,részletvásárlási" lehetőség is. Ide sorolható például az (m. személyi hitel, amelyet készpénzben nyújt az országos Taka- rékpénztár, a KST kölcsön stb. E kölcsönök igénybevételével a tulajdonképpeni részletakció- ban nem szereplő árucikkek is vásárolhatók.

Ily módon a részletre is kapható árucikkek kö- rét igen szélesnek lehet tekinteni. A továbbiak—

ban csak a tulajdonképpeni részletvásárlással foglalkozunk.

A részletárusításba vont cikkek köre több ízben változott: bővült vagy szűkült bi- zonyos árucikkekkel, illetve egyes áru—

fajták bizonyos választékaival. Példáula mosógépet és a 250 köbcentiméteres mo—

torkerékpárt csak 1959 márciusától kezd- ték részletre is árusítani, de aránylag rövid idő múlva e cikkeket ki kellett vonni a részletakcióból, mert a keres—

kedelem beszerzése e cikkekből csök—

kent, s a részletárusítás hatására rend—

kívül megnövekedett, a keresletet —-- megfelelő készletek hiányában — nem lehetett kielégíteni. Hasonló volt a hely- zet a televíziós készüléknél is: a fokoza—

tosan növekvő keresletet a kereskedelem hosszú ideig különösebb fennakadás nélkül ki tudta elégíteni, 1959. IV. ne—

gyedévben azonban a televíziós készülé- kek iránti kereslet ugrásszerűen meg- nőtt. Erre a kereskedelem nem volt fel—

készülve, és a viszonylag nagymértékű keresletet már nem tudta kielégiteni.

Ilyen körülmények között került sor 1959_

decemberében a televíziós készülékek részletárusításának megszüntetésére. Az elmúlt évben, a megfelelő készletek biz- tosítása után bizonyos készüléktípusokat ismét bevontak a részletárusításba.