Hozzászólás dr. Remetey Ervin: "Az új statisztikai törvény előkészítésének kérdései" c. cikkéhez

870

SZEMLE

sát. Ennek érdekében az érintett szak—

mákban esetleg további kedvezményeket

lehetne biztosítani az adózás és az anyag—

ellátás tekintetében a tanulót tartó kis- iparosoknak, és felül kellene vizsgálni

ezekben a szakmákban az ipari tanulók

bérezését, valamint béren kívüli juttatá- sait.

Végül, de nem utolsósorban fokozottan ellenőrizni kell az alkalmazottak ,,fek'ete"

foglalkoztatását, a kisipari ,,második mű—

szakokat", a kontárok tevékenységét, és

ezekben az esetekben a törvényes meg-

torlást —— az iparjogositványok megvoná- sát —— feltétlenül minden esetben alkal—

mazni kell. Hajdu György

Hozzászólás dr. Remetey Ervin: ,,Az új statisztikai törvény előkészítésének kérdései" c. cikkéheí"

A Statisztikai Szemle ez évi áprilisi

száma közölte dr. Remetey Ervin tanul—

mányát, amely más országok jogszabá- lyaival összehasonlítva foglalkozik az ál—

lami statisztikáról szóló 1952. évi VI. tör—

vénnyel. A törvény megalkotása óta szá-

mos olyan változás következett be, ame—

lyek -— a szerző álláspontja szerint is — parancsolóan megkövetelik egy új statisz—

tikai törvény előkészítését. A kérdés fel—

vetése rendkivül időszerű, hiszen nem le—

het helyes az a gyakorlat, hogy a statisz—

tikai munka területén bekövetkezett át- fogó változásokat időnként alacsonyabb rangú jogszabályok átmenetileg szabá—

lyozzák, mint ez különösen az utóbbi esz- tendőkben —-— kényszerűségből —— több íz-

ben előfordult. Ezen túlmenően azonban

az új törvény előkészítésének időszerű—

ségét elsősorban a tanulmány megjelené-_

sét követően közzétett 9/1958. (V. 21) GB számú határozat 3. pontja adja meg, amely kimondja: ,, . .. a Központi Statisz—

tikai Hivatal elnöke,. gondoskodjék új statisztikai törvény (törvényerejű rende—

let) tervezetének mielőbbi előkészíté—

séről."

Rendkívül helyeselhető a tanulmány szerzőjének az a kezdeményezése, hogy az új statisztikai törvény tervezetének elő——

készítésével kapcsolatban a nyilvánosság előtt széleskörű vitát indit, és szükséges—

nek tartja az új törvény tervezetének az érintett szakemberek hozzászólásai alap-

ján történő kidolgozását. Hozzászólásom- ban a törvénytervezet előkészítő munká-

jához néhány szemponttal kívánok hozzá- járulni. Hangsúlyozom —— miként ezt a tanulmány szerzője is teszi —, hogy szem—

* Stalisztikai — Szemle. 1958. évi 4. szám, 268—

pontjaim, észrevételeim egyéni állásfog- lalást, véleményt tükröznek.

Figyelembe véve az utóbbi években a statisztikai beszámolórendszer jóváhagyá—

sának decentralizációjára irányuló helyes törekvéseket —-- véleményem szerint —— az új törvénytervezetben szét kell válasz-

tani, bizonyos mértékig el kell határolni egymástól a Központi Statisztikai Hivatal

beszámolórendszerét, adatigényét, adat- gyűjtési funkcióját az egyéb erre jogosult

szervek (minisztériumok, országos hatás—

körű szervek) hasonlő tevékenységétől.

Nem elegendő ebből a szempontból a régi törvényt csupán azzal kiegészíteni, hogy a 10148/1957. sz. GB határozat felhatal- mazta a Központi Statisztikai Hivatal el—

nökét az engedélyezési jogkörnek a mi—

niszterekre való átruházásával, hanem a

szétválasztás gondolatának az ellenőrzés,

a felelősség, a szakszerűség, a beszámoló—

jelentések egyszerűsítése, a bürokratikus adatszolgáltatások megszüntetése stb.

területén is élesebben érvényre kellene jutnia. Nem feltétlenül szükséges, de el—

képzelhető még megnevezésében is el—

határolni a Központi Statisztikai Hivatal

adatigényét az egyéb országos hatáskörű szervek adatigényétől. Míg az előbbit ,,ál—

lami statisztikának" tekinthetnénk, addig az országos hatáskörű szervekét ,,ope-

rativ statisztika" megjelöléssel illethet—

nénk. (Az elnevezéseket mint lehetőséget

emlitem, valószinűleg nem a legtalálób- bak, csupán a jobb érzékeltetés céljából

választottam azokat.)

Milyen indokok szólnak az említett el—

határolás mellett? Az elhatárolást első- sorban a Központi Statisztikai Hivatal és:

az egyéb országos hatáskörű szervek

(minisztériumok stb.) statisztikai munká—

szamra

jának bizonyos mértékig eltérő céljai in-

dokolják. A Központi Statisztikai Hivatal fő feladata ugyanis az, hogy a kormány—

szerveket, a pártot, az egész népet minden

területre kiterjedően országos viszonylat-

ban, széleskörűen tájékoztassa gazdasági és társadalmi életünk alakulásáról, az adatok elemzésével felhívja a figyelmet

a jelenségek összefüggéseire, az adatok

értékelésével segítséget nyújtson a nép—

gazdaság helyes irányú fejlesztéséhez.

Jelentéseit a legfelsőbb szervek az egész

népgazdaságot átfogó tervezésnél, irányi- tásnál, a perspektivikus célok kitűzésénél

használják fel. Ezenkívül adataira tu- dományos kutatómunkák, valamint nem-

zetközi statisztikák (KGST, ENSZ * stb.) készítésénél is igényt tartanak. Jellegük—

ben eltérők ezzel szemben a minisztériuf

mok (országos hatáskörű szervek) adat-

gyűjtései, amelyrek csupán egy—egy rész—

területre vonatkoznak, és elsősorban a

részterületek operatív, sokszor napi irá—

nyítását szolgálják. E két eltérő fő cél nyilvánvalóan eltérően veti fel —— és úgy gondolom, szükségtelen ennek bővebb

részletezése --— az ellenőrzés, az egyszerű—

sítés, a felelősség, a beszámolórendszer kialakitása stb. területén a problémákat, és ezért szükséges a ,,kétféle statisztika"

elhatárolása a törvényben is .

Az említetteken kívül azonban más in—

dok is az elhatárolás mellett szól. Cél-

szerű itt röviden visszatekinteni az enge- délyezési rendszer alakulására.

Az államosítást követő években a kü—

lönböző irányítószervek (minisztériumok,

igazgatóságok, trösztök stb.) szervezésé-

nek, kialakításának időszakában nagy—

mértékben elszaporodtak a felesleges, gyakran párhuzamos vagy egymást ke- resztező, szakszerűtlen, bürokratikus

adatgyűjtések. Ezek az adatgyűjtések rendkívül megterhelték az adatszolgál—

tatókat, anélkül, hogy az adatszolgálta—

tást elrendelő irányító szervek munkájá-

hoz érdemi segítséget nyújtottak volna.

Megakadályozásuk céljából a Miniszter- tanács határozatot hozott (2 021/1952.

számmal), amelyben kötelezően előírta az

egységes statisztikai beszámolási rendszer bevezetését, és felhatalmazta a Központi Statisztikai Hivatal elnökét, hogy minden adatszolgáltatást központilag lásson el engedélyszámmal. Az állami statisztikáról

szóló 1952. évi VI. törvény is az adatszol—

833

gáltatások engedélyezésének teljes köz—

pontosítását rendelte el.

Az engedélyezések központosítása két- ségkívül eredményekkel járt az adatgyűj- tések szakszerűsége, a statisztikai utasí—

tások, fogalmak egységesítése terén. A párhuzamos adatgyűjtéseket sikerült

nagyrészben megszüntetni, általában

csökkent az adatigény mennyisége is. Az

eredmények mellett azonban fokozatosan jelentkeztek a— központosított engedélye—

zés hátrányai is. Miután a határozat vég—

ső fokon a Központi Statisztikai Hivatal feladatává tette annak felülbírálatát,

hogy a beszámolójelentés szükséges, ille—

tőleg helyes-e, a minisztériumok (országos

hatáskörű szervek) vezetői —— bár a jog- szabályok értelmében felelősek az irányí—

tásuk alatt álló területen folyó statisz—

tikai munkáért -— sokszor nem vizsgálták vagy vizsgáltatták meg kellő alapossággal

azt, hogy valóban szükségesek-e az enge- délyezésre benyújtott adatkérések, nem

érezték kellőképpen feladatuknak, hogy küzdjenek a felesleges adatgyűjtések, a

statisztikai bürokrácia ellen, emellett ezt az engedélyezési rendszert a tárcák —

általában jogosan —- bürokratikusnak, az

egyszemélyi vezetés elvével ellentétesnek,

hatáskörük! csorbításának tekintették. Az említett engedélyezési rendszerrel az a

visszás helyzet állott elő, hogy a minisz- tériumok (országos hatáskörű szervek)

vezetőinek, akik egyébként felső szinten

felelősséggel irányították és ellenőrizték adatszolgáltatóikat, elvben nem volt jo—

guk, hogy az irányításhoz és ellenőrzés-

hez szükséges adatokat saját hatáskörük—

ben begyűjthessék. '

A központosított engedélyezésnek hiá- nyossága volt az is, hogy egy központi szerv kezében nem lehetett megoldani a vállalatok, az intézmények, a kulturális, a szociális ellátás széleskörű, sokoldalú tevékenységét felölelő statisztikai 'beszá—

molójelentések érdemi felülvizsgálatát. A beszámolójelentések engedélyezésénél a Központi Statisztikai Hivatal nyilván—

valóan gyakran nem tudta megítélni a különböző beszámolójelentésekhez fűző—

dő helyi, szakmai érdekeket, nem állt módjában érdemileg meggyőződni arról, hogy egyes beszámolójelentések valóban

szükségesek—e, és ezért az engedélyezés

nem egy esetben attól függött, hogy az

adatgyűjtő szervek milyen súllyal, rá—

872 _ SZEMLE

beszélőképességgel támasztották alá az

adatgyűjtés szükségességét. Ez a gyakor- lat egyes esetekben odavezetett, hogy ép- pen a Központi Statisztikai Hivatal szen—

tesített felesleges adatgyűjtéseket. A tel—

jesen központosított engedélyezési rend—

szer ily módon sok tekintetben formálissá vált. Ezek a körülmények, valamint a mi—

nisztériumok (országos hatáskörű s'zer—

vek) önállóságának növelését, a felesle—

ges megkötöttségek megszűntetését célzó törekvések eredményeként hozta a

Gazdasági Bizottság a 10148/1957. sz. ha—

tározatot, amely az 1957. évtől felhatal—

mazta a Központi Statisztikai Hivatal el—

nökét, hogy a minisztériumi adatgyűjté—

sek tekintetében engedélyezési jogát át-

ruházza a miniszterekre.

Ahhoz, hogy a minisztériumi adatgyűj—

tésekkel kapcsolatos felelősség teljes sú—

lyát érezzék a tárcák (országos hatáskörű szervek) vezetői, ugyancsak célszerű — véleményem szerint — az új törvényter—

vezetben határvonalat húzni a Központi

Statisztikai Hivatal adatigénye (,,állami

statisztika") és a minisztériumi adatigény (,,operatív statisztika") között. Természete—

sen ez az elhatárolás nem vonatkozhat csu—

pán az engedélyezés tényére, hanemasta—

tisztikai tevékenység egyéb területein ——

ellenőrzés, szakszerűség, párhuzamosság kiküszöbölése stb.—is érvényre kell jut—

nia. Nem a felelősség áthárításának el—

fogadhatatlan álláspontja áll a gondolat

hátterében, hanem szükséges velejárója

a minisztériumi önállóság, hatáskör és

felelősség további egészséges növelésének.

itt utalok arra, hogy a tanulmány szer—

zőjével teljes mértékben egyetértek a tekintetben, hogy az engedélyezés fogal- ma ma már egyáltalán nem helyénvaló.

Helyette csak a beszámolójelentések el—

rendeléséről beszélhetünk olyan formá- ban, hogy az országosan egységes adat—

igény beszámolójelentéseit ,a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, míg a minisz—

tériumi saját adatigény beszámolójelenté—

seit a minisztériumok vezetői rendelik el hatáskörükben teljes felelősséggel.)

Nyilvánvalóan azonban az emlitett szétválasztás, elhatárolás nem csorbít-

hatja a Központi Statisztikai Hivatal el- nökének azt a jogát, hogy az országosan

egységes adatigény begyűjtését a minisz- tériumokon (országos hatáskörű szerve—

ken) keresztül biztosíthassa, és nem ad—

hat felmentést ez alól a kötelezettség alól

a tárcáknak. Hasonlóképpen nem jelent—

heti az ,,állami" és az ,,operatív" statisz—

tika törvényi elhatárolása azt, hogy a jö—

vőben a Központi Statisztikai Hivatal el- nöke ne gyakorolhasson időnként ellen-

őrzést a minisztériumi adatgyűjtések fe—

lett is. Továbbá magától értetődőnek tartom azt is, hogy a Központi Statisz-

tikai Hivatal országosan egységes adat—

igényének összeállítása során kidolgozott utasítások, fogalmi meghatározások, mód—

szertani előírások a jövőben is országosan

kötelezők legyenek.

Úgy vélem, hogy e gondolatok felvetése

nem ellentétes a tanulmány szerzőjének

álláspontjával, hiszen a tanulmány is

érinti a kérdéseket, csupán nyomatéko-

sabban ki akartam domborítani, hangsú—

lyozni az elhatárolás szükségességét.

Az új törvénytervezet előkészítésével kapcsolatban röviden még egy gondolatot kívánok megemlíteni.

Az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. törvénynek egyik sajátossága, talán

hiányossága az volt, hogy a statisztikai

munkát túlságosan a pillanatnyi helyzet nek, az akkori adottságoknak, szervezeti felépítésnek megfelelően szabályozta. Ép—

pen emiatt a sajátossága miatt időközben egyéb jogszabályok útján módosítani kel- lett, illetőleg ez a körülmény teszi szük—

ségessé az új törvény megalkotását. Ezért

——- véleményem szerint —- az új törvény—

tervezet előkészítésénél nagy gondot kell fordítani arra, hogy a törvény szövegezé- se időt álló legyen. Ennek szem előtt tar—

tásával elkerülhető lenne például az irá- nyításban, a szervezeti felépítettségben

stb. esetleg bekövetkező, a statisztikai

munkát érdemben nem befolyásoló válto—

zások esetén az új törvény szövegének alkalmankénti módositása. így többek kö-

zött szükségtelennek tartom az új tör-

vény szövegét az adatgyűjtések technikai, lebonyolítási kérdéseivel terhelni. E véle-

ményem egyébként találkozik a tanul—

'mány szerzőjének álláspontjával, amikor

azt írja: ,,Az új törvénytervezet előkészí—

tésénél — véleményünk szerint ——- annak a szempontnak kell érvényesülnie, hogy minden fontosabb kérdés szabályozást nyerjen, de ami nem feltétlenül igé- nyel törvényi szabályozást, az a tervezet-

ből maradjon ki, és ezekben a részkérdé—

SZEMLE

873

sekben a törvény kiadandó végrehajtási utasítása tartalmazzon rendelkezéseket."

Ugyanebből a meggondolásból kiindul—

va szükségtelennek tartom — és itt állás—

pontom ellentétben áll a szerzőével — a

tanulmányban javasolt statisztikai tanács

létrehozásának törvényi rögzítését. A szerző szerint az új törvénynek gondos-

kodnia kell a Központi Statisztikai Hiva-

tal. mellett működő és általánosságban

tudományos, valamint módszertani kér-

désekkel foglalkozó statisztikai tanács életrehívásáról. A statisztikai tanács ösz—

szetételére, jogállására, hatáskörére nem

tesz pontosan körvonalazott javaslatot, így amellett sem foglal állást, hogy a tes-

tület tanácsadó, véleményező vagy pedig döntési joggal felruházott szervként mű-

ködjék—e? Ha általánosságban egyet is ér—

tek egy statisztikai tanács létrehozásával, támogató munkájának hasznosságával, az

említett részletkérdések tisztázását rend- kivül fontosnak tartom. Félő ugyanis, hogy kellő hazai tapasztalat, kipróbált

gyakorlat hiányában e kérdések törvényi

szabályozása nem lehet eredményes, sok merev megkötöttséget tartalmazna. Ezért

—— úgy gondolom —-— első lépésként, a

megfelelő gyakorlat kialakitása érdeké- ben a Központi Statisztikai Hivatalnak

saját kezdeményezéséből azt kell célul ki-

tűznie, hogy módszertani kérdéÉeket ille- tően még szorosabbra fűzze a jövőben kapcsolatait az irányító szervekkel, mun- kájába rendszeresen vonja be azokat. Fo—

kozottabban kell támaszkodnia a tárcák, sőt a vállalatok jól képzett statisztikusai- nak tapasztalataira, véleményére, gyakor—

lati jártasságára. E fokozottabb együtt—

működés tapasztalatait leszűrve lehetne a statisztikai tanács működésével kapcsola—

tos kérdéseket szabályozni. Működésének szabályozása azonban még akkor sem ki—

vánkozik feltétlenül a statisztikai tör- vénybe, hiszen érdemileg e kérdés nem befolyásolja a statisztikai munkát.

A statisztikai tudományos kérdések művelését illető véleményem pedig az, hogy ezt a feladatot termékenyebben valósítaná meg egy statisztikai tudomá—

nyos társaság. Ennek létrehozása azonban

szintén nem kívánkozik az új statisztikai

törvény kereteibe.

Meixner László

Az ipar ágazati rendszerének

és a nemzeti jövedelem mutatóinak egyeztetése a KGST-hez tartozó országok között

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná—

csa keretében egyre szélesebb körben kerül sor a tervezési és statisztikai mód-

szerek összehangolására, egyeztetésére.

Érthető és szükségszerű is ez, hiszen az

országok szorosabb gazdasági együttmű—

ködése, a? fejlesztési tervek koordinálása, s az elért eredmények megítélése szem—

pontjából egyaránt ,előfeltétel, hogy a közgazdasági fogalmak, a tervezés és a statisztika terén egy nyelven beszéljünk.

A legutóbbi időben két témakörrel kap—

csolatban tartottak a Kölcsönös Gazda—

sági Segítség Tanácsához tartozó orszá-

gok közgazdászai, terv— és statisztikai

szakemberei megbeszélést, egy harmadik témakörrel kapcsolatban pedig rövid időn belül fog sor kerülni ilyen megtartására.

Az első kérdés az ipar ágazati rendszeré-

nek egyeztetése, a második a nemzeti jö-

vedelem termelését és felhasználását tükröző mutatók számítási módszerének

összehasonlítása volt, legközelebb pedig a reálbérek—reáljövedelmek számításának

kérdései kerülnek tárgyalásra.

I. AZ [PAR ÁGAZATI RENDSZERÉNEK ' EGYEZTETÉSE

Ezt a kérdést a Kölcsönös Gazdasági

Segítség Tanácsában résztvevő országok

statisztikai munkacsoportja folyó év imá—

jus 29—e és 31-e között Berlinben tartott

ülésén tárgyalta. Az ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyar—

ország, a Német Demokratikus Köztár—

saság, Románia és a Szovjetunió statisz—

tikai hivatalának képviselői vettek részt, Albánia írásban küldte el hozzászólását.

A magyar Központi Statisztikai Hivatalt Lukács Ottó, az Ipari és Beruházási fő—

osztály vezetője és Román Zoltán, a fő—

osztály munkatársa képviselte. A tárgya—

lás alapját a Német Demokratikus Köz-

társaság képviselőjének előadása, s az e