7. szám
—738—— 1938
foglalkozási ágak (közszolgálat, nyugdíjasok) számbeli arányának emelkedése sem; mindenek—
előtt pedig az, hogy mindezen elváltozásoknak a munka- és élettérerőszakos megszűkülése az elő- idézője.
A memorandum végül a túlnépesedés, helye- sebben a népességi probléma súlyosbodása elleni védekezési módokat vizsgálja magyar szemszög—
ből és különösen azt emeli ki, hogy a mai Ma—
gyarország népesedési problémájának igazi! meg—
oldásánál nagyobb életegységek újból való kiala- kitásának, a munka- és élettér növelésének van a legdöntőbb jelentősége.
2. Rónai András: — André Rónai: Mémoire sur les m—ouvements démographigues et migra- toires de la population de l'Europe Centrale et les embarras observés dans ces mouvements.
Mémoirc hongroís. No 10. Budapest, 1937. 27 l. — p.
A vándormozgalom intenzitása az élet fejlő- désétől, a természetes népszaporodástól, a gazda- sági fejlődéstől és a terület népességeltartó erejé- től függ.
A kis távolságra irányuló vándorlások az
időszaki vándorlások, a szezonmunkákra való
vándorlás és a Városbatömöriilés ma Középeuró—
pában a legjelentősebb vándormozgalmak.
nek a terméSZetes folyamatoknak ma akadályai
vannak. .
A memorandumhoz csatolt első ábra a volt Monarchia. területén mutatja be a vándormozgal—
mak élénksége't 1900 és 1910 között, az egyes te- rületrészek népsűrűségének szemléltetése mellett. A második ábra a régi Magyarország belső vándor- lásának volumenét és irányait mutatja be. Érde- kes, hogy aránylag a terméketlenebb területeken magasabb a természetes népszaporodás; az elván- dorlás részben ennek következménye. A Magyar Medence jó példa erre. A kis eltartóerejű perem- vide'kekről az erősen szaporodó népesség levándo- rolt a jóval sűrűbb lakosságú alföldi tájak felé.
A régi monarchiabeli nagy városok népességvonzó szerepét és a vonzás irányait szintén térkép szem—
lélteti. A gazdasági tájak és egységek kialakulása a vándorlasok irányaiból kiolvasható, sőt jelentő- ségük is jól megítélhető. A Magyar Medence nép- sűrűséget és nópszaporodását 1869—1910 között ábrázoló diagrammok szemléltetően mutatják, hogy Magyarország magas hegyekkel, mint termé- szetes határokkal körülvett területe, a központ felé irányuló természetes utakkal e's folyókkal egységes és zárt terület volt, melyen a vándorlási mozgalmak határozott szabályszerűségeket és a földrajzi viszonyokkal való szerves összefüggése ket mutattak.
A középeurópai népek különböző szaporasága az egyes etnikai csoportok fejlődésére is hatással van; de ezt a vándorlás is befolyásolja. A más Ezek— '
etnikai területre vándorló könnyen elveszti nem- zetiségét. Erre vonatkozó középeurópai statiszti- kák birtokában megállapítható, hogy a nagy- tömegű asszimilálódás mindig vándorlás követ- kezménye. A nyelvhatár is rendszerint ott válto- zik, ahol a belső vándorlás a legélénkebb. Közsé—
gek etnikuma ritkán és nagyon lassan módosul, viszont , a nagyváros valóságos olvasztótégelye a különbözö nemzetiségeknek. A városi rétegek asz- szimilációjának az, is lélektani oka, hogy nincs gyökerük a városban.
A memorandum ötödik ábrája Erdély népei- nek keveredését s a vándorlásoknak a kevere—
désre való hatását ábrázolja. A népcsoportok mozgásban vannak, változik az egyes csoportok helyzete és súlya; a kisebbségi jogok gyakorlásá- nak meghatározott népi arányszámokhoz való kö- tése ezérthelytelen, nem beszélve arról, hogy az ilyen szabályozásba közigazgatási határok meg- állapításával, népszámlálási visszaélésekkel stb.
könnyűszerrel ki lehet játszani.
A magyar Alföld és az azt körülvevő hegy- vidék közti vándorlást, — mely népáramlást gaz- dasági szükségszerüségidézte elő, — az új hatá- rok meggátolták. A gazdasági egyensúlyt biztosító és a fejlődést elősegítő vándormozgalom megszü- nése pangást idéz elő a különböző termelési ágak—
ban. A vándorlás legcélszerűbb iránya az, melyen haladva a munkakeresők a legkisebb távolságra legkisebb költséggel találnak megélhetést. Ezt a tendenciát az. új trianoni határok gátolják. A ván- dorlással kapcsolatban az áruk, a tőke és a szel- lemi javak forgalmát is meg kell könnyíteni.
3. Hollós István: —— Etienne Hollós: Mémoire sur les modes caractéristígues et les types principaux de l'assimtlation nationale.
Me'moim hongroís. No. 11. Budapest, 1937. 64 I. — p.
(Thirríng Lajos közreműködésével. — En collabora—
tíon avec Louis Ihírring.)
A munka három részre oszlik. Az első rész az asszimiláció föbb jelenségeivel, a második a nemzeti kisebbségek erőszakos asszimilációjával, a harmadik az erőszakos asszimiláció elleni ' vé—
dekezés: módjaival foglalkozik.
Az asszimilációt a különböző népek közott a vándorlások mozdítják elő elsősorban. A távolsági vándorlások szerepe e téren kisebb jelentőségű, mint az állandó népességáramlás, amely a kedve-
zőbb települési helyek és a városok irányában
folyik. Az asszimilációs folyamatot a különböző népek kultúrnívója közötti különbség is elősegíti.
A magasabb kultúrájú faj az alacsonyabb kultú- rájára vonzó erővel bír. Ezt a társadalmi kapillá- rit'ás is elősegíti; a társadalmi ranglétrán fölemel- kedő kisebbségi egyének természetszerűleg a több- ségbe olvadnak be. így tört elő a háború előtti Magyarországon a városokban a magyarság, ve- gyes nemzetiségű vidékeken, ahol a kultúrnívó-
