A több mint fél évszázadig tartó háborúkat követően a 13. század utolsó harma-dától létrejött, és a 16. század első negyedéig fennálló német lovagrendi állam alig két és fél évszázados létezése Poroszországban, a Balti-tenger délkeleti partvidé-kén1 egybeesett az Európa északi részein ekkoriban uralkodó késő gótikus művé-szettel, így a poroszországi szobrászat, kisplasztika, festészet, ötvösművészet is magától értetődően a gótika stílusjegyeit hordozta.2 A vár és templomépítészethez hasonlóan a szobrászat és festészet elsősorban a Német Lovagrend tartományúri hatalmát volt hivatva kifejezni, megjeleníteni, és ezzel együtt a katolikus egyház kétségbe vonhatatlan tekintélyét és vezető szerepét.3 Ennek leglátványosabb, min-denki által messziről is jól látható példája volt a lovagrendi állam székhelyén, Ma-rienburgban (Malbork, Lengyelország) a Magasvár (Hochburg) Szűz Mária temp-lomának külső, keleti falán a lovagrend legfőbb patrónusának, Máriának a több méter magas, koronás szobra. A Német Lovagrend hivatalos elnevezése egyértel-műen kifejezte, hogy Szűz Mária a legelső és legfőbb védőszentje: fratres domus hospitalis Sanctae mariae Theutonicorum in Ierusalem, illetve brûdere von dem spitâle sente Marien des Thûschen hûses von Jherusalem.4 De az Istenanyáról
1 A Német Lovagrend poroszországi történetéről összefoglalóan lásd Hartmut Boockmann:
Ostpreußen und Westpreußen. (Deutsche Geschichte im Osten Europas) Berlin 1992. 75–254.;
Klaus Militzer: Die Geschichte des Deutschen Ordens. Stuttgart 2005. 63–77., 95–117., 143–
155.; Pósán László: A Német Lovagrend Poroszországban. A népesség és a településszerkezet változásai. Máriabesnyő 2005.; Erich Weise: Ost- und Westpreußen. Handbuch der Histori-schen Stätten. Stuttgart 1966.; Uwe Ziegler: Kreuz und Schwert. Die Geschichte des DeutHistori-schen Ordens. Köln–Weimar–Wien 2003. 108–186.; Dieter Zimmerling: Der Deutsche Ritterorden.
Düsseldorf–Wien–New York 1988. 72–323.
2 Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete. Bp. 1980. 175–190.; Karl Heinz Clasen: Die mittelalterliche Kunst im Gebiete des Deutschordensstaates Preußen. Königsberg 1927.; Karl Heinz Clasen: Die Baukunst an der Ostseeküste zwischen Elbe und Oder. Dresden 1956.
3 Jerzy Domasłowski: Die gotische Malerei im Dienste des Deutschen Ordens. In: Ordines Mili-tares. Colloquia Torunensia Historica 3 (1985) 169–184.; Juliusz Raczkowski: Gotik im Or-densland. Architektur, Sculptur und Malerei. Toruń 2002.
4 Die Statuten des Deutschen Ordens nach den ältesten Handschriften. Hrsg. Max Perlbach.
Halle 1890. (a továbbiakban: Statuten) 27.
nevezték el a lovagrendi állam székhelyét, Marienburgot is, ami az egyházi és világi hatalom egységét jelképezte, azt, hogy a Német Lovagrend és államának léte összefonódott az egyházzal és a katolikus hittel. A város és a lovagrendi székhely neve, ott a messziről látható hatalmas Mária szobor azt szimbolizálta, hogy a szerzetes lovagok által kormányzott Poroszország lényegében Szűz Má-ria országa.5 Ehhez a tartalomhoz kapcsolódott az is, hogy Marienburg jelentős zarándokhely volt, ahol a Szent Keresztnek három darabját őrizték.6 1394 és 1439 között Krisztus keresztjének darabjai mellett Szent Ágnes, Szent Eufémia, Szent Erzsébet, Szent Katalin és Szent Antal ereklyéi is megtalálhatóak voltak a lovagrendi székhelyen.7 VI. Orbán pápa rendelkezése értelmében a marienburgi relikviákat csak ötévente lehetett a laikusok elé tárni, azaz csak ötévente lehetett marienburgi zarándoklatokat tartani, amelyek viszont teljes bűnbocsánattal jár-tak.8 Az ereklyéket a lovagrendi vár Mária-templomában mutatták be, s ott tették közszemlére a pápai búcsút engedélyező bullát is (do die bulle anhenget).9 A Magasvár templomának külső falán álló hatalmas Mária szobor mellett azonban a lovagrendi székhelyen még további plasztikai alkotások is kifejezték az
5 Marian Dygo: The political role of the cult of the Virigin Mary in Teutonic Prussia in the fourteenth and fifteenth centuries. Journal of Medieval History 15. (1989) 63–69.; Gerhard Eimer: Terra Sanctae Mariae: Das Deutschordensland als Marienland. In: Terra Sanctae Mariae. Mittelalterliche Bildwerke der Marienverehrung im Deutschordensland Preußen. Hrsg.
Gerhard Eimer, Ernst Gierlich. Bonn 2009. 7–9.; Kurt Gärtner: Marienverehrung und Ma-rienepik im Deutschen Orden. In: Mittelalterliche Kultur und Literatur im Deutschordensstaat in Preußen: Leben und Nachleben. Hrsg. Jaroslaw Wenta – Sieglinde Hartmann – Gisela Voll-mann-Profe (Sacra bella septentrionalia, 1) Toruń 2008. 395–410.; Cordelia Heiß: Himmels-königin und Geburtshelferin. Marienverehrung im spätmittelalterlichen Preußen. In: Cura Animarum. Seelsorge im Deutschordensland Preußen. Hrsg. Stefan Samerski. Köln–Weimar–
Wien 2013. 185–199. itt: 185.; Adam S. Labuda: Die Spiritualität des Deutschen Ordens und die Kunst. Der Graudenzer Alter als Paradigma. In: Ordines Militares. Colloquia Torunensia Historica 7. (1993) 45–74.; Arno Mentzel-Reuters: Der Deutsche Orden als geistlicher Orden.
In: Cura Animarum i. m. 15–43.; Rainer Zacharias: Marienburg ist nach der Jungfrau Maria benannt. Westpreußen Jahrbuch 60. (2010) 5–22.; Waldemar Rozynkowski: Der Marienkult in den Kapellen der Deutschordenshäusern in Preußen im Lichte der Inventarbücher. In: Terra Sanctae Mariae i. m. 57–67.
6 Rainer Zacharias: Die Reliquienwallfahrt zur Hochmeisterresidenz Marienburg. Zeitschrift für die Geschichte und Altertumskunde Ermlands 50. (2002) 11–35. itt: 18.; Uő.: Marienburg.
Wallfahrtsort zwischen Spiritualität und Herrschaft. In: Sztuka w kręgu zakonu krzyżackiego w prusach i inflantach. Wyd. Agnieszka Bojarska (Studia Borussicobaltica Torunensia histo-riae artium 2) Toruń 1995. 67–91. itt: 79.
7 Das Marienburger Ämterbuch. Hrsg. Walther Ziesemer. Danzig 1916. (a továbbiakban: MÄB) 122–135.
8 Codex diplomaticus Prussicus. Urkunden-Sammlung zur älteren Geschichte Preussens aus dem Königl. Geheim-Archiv zu Königsberg nebst Regesten. Tom. IV. Ed. Johannes Voigt.
Königsberg 1853. (a továbbiakban: CDP) 57. sz.
9 Das Marienburger Treßlerbuch der Jahre 1399–1409. Hrsg. Erich Joachim. Königsberg 1896.
(a továbbiakban: MTB) 62.
anya különleges tiszteletét. Az Elővárból (Vorburg) a Középvárba (Mittelburg) vezető kaputorony falán, a bejárat feletti dombormű a gyermek Jézussal együtt jelenítette meg Máriát.10
Az Istenanyát, a lovagrend és Poroszország védőszentjét ábrázoló szobrokat természetesen nemcsak a nagymesteri székhelyen, hanem számos más helyen is állítottak. A thorni (Toruń) óvárosban a Szent János templomban például egy 1,15 méter magas, mészkőből faragott Mária szobor látható. Ez a „toruńi Ma-donna” néven ismert gótikus szobor 1390 táján készült, de alkotóját nem ismer-jük. A művészettörténészek a középkori ún. „szép Madonnát” ábrázoló szobrok prototípusának tekintik, mert ennek mintájára a 15. században számos hasonló Mária szobor készült. A testet lágyan borító, bő és redőzött ruhában, a karjában tartott gyermekére szelíden mosolygó, finoman ívelt, majdnem S alakban meg-hajló alak a kor kedvelt formája volt. A „toruńi Madonna” az első példája volt annak, ahogyan a IV. Károly császár által támogatott művészeti stílus és forma-nyelv Prágából Közép-Európa északi, északkeleti részeire elterjedt.11 A lovag-rendi területeken egészen a 15. század közepéig jelentős hatása volt a cseh kép-zőművészetnek, különösen a szobrászat terén. A poroszországi gótikus Mária szobrok Marienburgban (Malbork), Thornban (Toruń) vagy Danzigban (Gdańsk) egyértelműen cseh hatásokat mutattak.12 Elbingben (Elbląg) egy 1,4 méter magas, ülő alakú, könnyező Madonna kőszobor maradt fenn. A hasonló formájú, ugyan-csak a fájdalmas Istenanyát ábrázoló szobor Liebschau (Lubiszewo Tczewskie) me-zővárosában viszont jóval kisebb, csak 0,87 méter. Mindkét alkotás a 15. szá-zadból származik.13 A Szűzanya másik gyakori ábrázolási formája a karjában a gyermek Jézussal volt. Neustadt Thorn városában a Szent Jakab templom „Ma-donna gyermekével” szobra a 14. század második felében készült.14 A danzigi Szűz Mária szobrot az 1420-as években faragták.15
10 Mariusz Mierzwiński: Die Marienburg. Das Schloß des Deutschen Ordens. Bydgoszcz 1998. 61.
11 Karl Heinz Clasen: Der Meister der Schönen Madonnen. Herkunft, Entfaltung, Umkreis. Ber-lin–New York 1974.; Monika Jakubek-Raczkowska: Die Einflüsse Böhmens auf die gotische Skulptur im Ordensland Preußen. Ein Überblick im Lichte der neusten Forschungen. In: Kunst als Herrschaftsinstrument: Böhmen und das Heilige Römische Reich unter den Luxemburgern im europäischen Kontext. Hrsg. Jiri Fajt – Andrea Langer. Berlin 2009. 550–563.
12 Robert Suckale: Über die Hinnfälligkeit einiger historiographischer Konzepte und Begriffe zur Deutung der Kunst Böhmens. In: Kunst als Herrschaftsinstrument i. m. 27–43. itt: 36.; Andrzej Woziński: Multiplicity and Unity: The Faces of Sculpture in Prussia from around 1450 to 1530.
Acta Historiae Artium Balticae 1. (2005) 51–74. itt: 53.
13 Christoph Baumer: Die Schreinmadonna. Marian Library Studies 9. (1977) 6. sz. 237–272. itt:
264.
14 Historia Torunia Tom. I. W czasach średniowiecza (do roku 1454). Wyd. Marian Biskup.
Toruń 1999. (lásd képgaléria)
15 Tadeusz Jurkowlaniec: Mittelalterliche Steinskulptur in den heutigen polnischen Ostseege-bieten. Denkmälerbestand und Stand der Forschung. In: Kunst und Kulturgeschichte im Balti-kum. Hrsg. Olaf Larsson. Kiel 2004. 22–63. itt: 38.
Mária alakja mellett az apostolok és a szentek szobrai is gyakran előfordultak a lovagrendi államban. Marienburgban (Malbork) a Középvár (Mittelburg) No-gat-folyó felőli oldalán álló nagymesteri palota kápolnájában Szent Péter és Szent Tamás apostolok életnagyságú szobrait állították, amelyek a 14. század fo-lyamán készültek. Azt a Szent Jakab szobrot, melynek mára már csak a feje ma-radt meg, és valamikor a Magasvár (Hochburg) kápolnájában állt, 1340 körül fa-ragták.16 Danzigban (Gdańsk) három, Szent Tamást, Szent Kristófot és Kereszte-lő Szent Jánost ábrázoló, ugyancsak 14. századból származó szobor maradt fenn.17 Az 1300-as évek végén Altstadt Thornban a Szent János templom oltárá-ra Szent Barbaoltárá-ra szobrát állították.18
A Szűz Máriát és a különböző szenteket ábrázoló kőszobrokkal ellentétben a keresztre feszített Krisztust – már csak technikai okok miatt is – nem kőből, ha-nem általában fából faragták, mint például a „11 000 szűznek” szentelt danzigi templomban található 2,3 méter nagyságú szobrot, amit a 15. század elején ké-szítették. A diófából faragott szobor realisztikus módon, a keresztre feszített Jé-zus halála előtti pillanatokat örökítette meg.19 A magas színvonalú, késő közép-kori poroszországi fafaragó művészet másik jó példája a marienwerderi (Kwid-zyn) székeskáptalan számára készített ereklyetároló szekrény.20 Fából faragták a kivégzett Keresztelő Szent János tálcán lévő fejét is a kulmi (Chełmno) Keresz-telő Szent János és Evangélista Szent János tiszteletére szentelt templomban. A kifaragott fejet különböző színű festékkel tették élethűvé.21 Ugyanilyen eljárás-sal készült a toruńi ferences kolostor halott Krisztus szobra is.22 A kulmi feren-ces kolostor sírban fekvő Krisztusát szintén fából faragták, majd utána megfes-tették.23 A Treßlerbuch nyilvántartása szerint 1403. április 20-án egy Johann ne-vű danzigi fafaragónak 2 márkát fizetett ki a nagymesteri kincstár (zum irsten 2 m. Johan dem bildsniczer Danczk gegeben).24 1403 decemberében a lovagrend 6 márkát adott azoknak a fafaragó asztalosoknak, akik Ragnit (Neman, Oroszor-szág) várában a templomi padokat készítették.25
16 Christofer Hermann: Der Hochmeisterpalast auf der Marienburg. Konzeption, Bau und Nutzung der modernsten europäischen Fürstenresidenz um 1400. (Berliner Beiträge zur Bauforschung und Denkmalpflege, 17) Petersberg 2019. 285.
17 Jurkowlaniec, T.: Mittelalterliche Steinskulptur i. m. 38.
18 Uo. 35.
19 Monika Jakubek-Raczkowska: Rzeźba Gdańska prełomu XIV i XV wieku. Warszawa 2006.
179–184.
20 Labuda, A. S.: Die Spiritualität des Deutschen Ordens i. m. 66.
21 Minika Jakubek-Raczkowska – Juliusz Raczkowski – Piotr Oliński: Księga klasztorów ziemi chełmińskiej w średniowieczu. Tom. 1. Chełmno. Toruń 2019. 183–184.
22 Uo. 71., 94.
23 Uo. 98–99.
24 MTB 248.
25 Uo. 273.
Szűz Máriához, Krisztushoz és a szentekhez hasonlóan a páncélos szerzetes lovagokat ábrázoló szobrok, domborművek a Magasvár kaputornyán és kerengő-jén is a szakrális tartalmakhoz kapcsolódtak, és nem világi témájú alkotások vol-tak,26 mert Krisztus katonáit, a kereszténység és az egyház védelmét élethivatás-ként vállaló harcos szerzeteseket ábrázolták.27 A 14–15. századból mintegy 150 szerzetes lovag alakját ábrázoló sírkövet ismerünk.28
A figurális ábrázolás mellett a késő középkori Poroszország gótikus szobrá-szatában nagy jelentősége volt a növényi ornamentikájú, vagy geometriai mintá-zatú faragványoknak a kolostorok, templomok oszlopfőin, bejárati kapuin, ab-lakkeretein.29 A lovagrend lochstedti (Pavlovo, Oroszország) várában a kápolna bejáratát például levél formájú faragványok keretezik.30 A marienburgi várban a Szűz Mária templom bejáratát jobbról és balról öt – öt szobor, és gazdag növé-nyi ornamentikájú faragványok keretezik. A nagymesteri palotában az ablakke-retek, a Magasvár kerengőjében pedig a várudvarra nyitott folyosók boltíveinek kőcsipkés faragványai, díszítései a lovagrendi gótikus művészet jellegzetes alko-tásai voltak.31 Ugyanilyen faragott ablak- és ajtókeretek, boltívek, oszlopfők dí-szítették a marienwerderi székeskáptalani várat is.32
A korabeli forrásokban a szobrászokat általában kőfaragónak nevezték, olyan mestereknek, akik, ha kellett, ablakkereteket, oszlopfőket faragtak, máskor pedig szobrokat, domborműveket készítettek. Egy Hannus nevű kőfaragó például gyak-ran szerepelt a lovagrendi kiadási tételek között. Az esetek többségében a szám-adáskönyvekben csak annyit jegyeztek fel, hogy kövek faragásával bízták meg (vor das steyn hauwen),33 de abban az esetben, amikor tetemesebb összeget fi-zettek ki számára, okkal feltételezhetjük, hogy nem zárókövet, vagy csipkézett ablakkeretet, hanem domborművet vagy szobrot készített. 1402 novemberében 10 márkát, 1404 júliusában 27,5 márkát, 1405 februárjában pedig 13,5 márkát
26 Mierzwiński, M.: Die Marienburg i. m. 88–89.
27 A középkori egyházi lovagrendekről összefoglalóan lásd pl. Malcolm Barber: The New Knighthood. A History of the Order of the Temple. Cambridge 1994.; Klaus Herbers: Los órdenes militares: laz espirituales entre Tierra Santa, Roma y la Peninsula Ibérica. In: Santia-go, Roma, Jerusalén. Actas del III. Congreso International de Estudios Jacobeos. Ed. Paolo Caucci von Saucken. Santiago 1999. 161–173.
28 Jurkowlaniec, T.: Mittelalterliche Steinskulptur i. m. 39.
29 Tadeusz Jurkowlaniec: Die gotische Bauplastik im Ordensland Preußen und der Deutsche Orden. In: Ordines Militares. Colloquia Torunensia Historica 3. (1985) 185–198.
30 Conrad Steinbrecht: Die Baukunst des Deutschen Ritterordens in Preussen. Schloss Lochstedt und seine Malereien. Berlin 1910. 15.
31 Mierzwiński, M.: Die Marienburg i. m. 61–62., 86–87.
32 Christofer Hermann: Deutschordensland Preußen. In: Mittelalterliche Architektur in Polen.
Romanische und gotische Baukunst zwischen Oder und Weichsel. Hrsg. Christofer Hermann – Dethard von Winterfeld. Petersberg 2015. 858–1031.
33 MTB 291.
kapott.34 A Treßlerbuchban csupán egyetlen alkalommal szerepelt olyan bejegy-zés, amely szerint a lovagrend 1404 májusában egy 6,5 rőf méretű szobor elké-szítéséért 11 márka 7 scot összeget fizetett.35 Abban az esetben, amikor a kőfa-ragókat nem szokványos tevékenységgel bízták meg, azt a feljegyzésekben min-dig megnevezték. 1403. július 23-án például Hannus steynhawer 5 márkát kapott azért, hogy emberfej nagyságú kőgolyókat faragjon a lovagrend nagy ágyúihoz, és 4 márkát, hogy a kisebb kaliberű ágyúkhoz tekegolyó méretű kőgolyókat ké-szítsen.36 De nem csak a lovagrendi forrásokban szerepeltek kőfaragók, hanem a porosz városok feljegyzéseiben is. Altstadt Thorn könyvei szerint Spitcze Niclas kőfaragó a város polgárai közé tartozott.37 Egyes szobrok elkészítésére azonban a Német Lovagrend gyakran külföldről hívott mestereket. A 14. század utolsó harmadától elsősorban Prágából jöttek Poroszországba szobrászok.38 A thorni (toruńi) Szent János templom oltárához tartozó Szent Barbara szobrának elkészí-tésével a városi magisztrátus és a kulmi püspök egy német, Erfurtból származó szobrászt bízott meg, aki 1391-ben le is telepedett a porosz városban.39 A fla-mand származású szobrász, Jan van der Matten szintén egy felkérésnek köszön-hetően került a lovagrendi államba, ahol végül ő is otthonra lelt, és letelepedett.40 Mások, mint például a Xantenből származó szobrász, egy bizonyos Jakab mes-ter, egy 1361. évi oklevél tanúsága szerint, miután elvégezte munkáját visszatért Németországba.41 Jacob szobrászmester 1360/1361-ben tartózkodott csak Po-roszországban.42
A régészeti feltárások és a források alapján egybehangzóan úgy tűnik, a fes-tészetnek jóval nagyobb szerepe volt a késő középkori Poroszországban, mint a szobrászatnak. Ez bizonyára összefüggött azzal, hogy a lovagrendi államban egyáltalán nem volt megmunkálásra alkalmas kő, és szobrokhoz, dombormű-vekhez, oszlopfőkhöz, ajtó- és ablakkeretek faragványaihoz importálni kellett a szükséges alapanyagot. A lovagrendi állam szobrainak többségét Gotland szige-téről származó mészkőből készítették, de ilyen célra angol alabástromot is
34 MTB 161., 291., 334.
35 MTB 292.
36 MTB 212.
37 Księga Ławnicza Starego Miasta Torunia (1456–1479) / Liber Scabinorum Veteris Civitatis Torunensis (1456–1479). Wyd. Krzysztof Kopiński – Janusz Tandecki (Towarzystwo Naukowe Toruniu. Fontes, 99) Toruń 2007. 1411. sz.
38 Baumer, Ch.: Die Schreinmadonna i. m. 265.
39 Jurkowlaniec, T.: Mittelalterliche Steinskulptur i. m. 35.
40 Woziński, A.: Multiplicity and Unity i. m. 53.
41 Preußisches Urkundenbuch. Politische Abteilung V,2: 1357–1361. Hrsg. Klaus Conrad. Mar-burg 1969. (a továbbiakban: PUB V,2.) Nr. 968.
42 Bernhard Schmid: Maler und Bildhauer in Preußen zur Ordenszeit. Altpreußische Forschungen (1925) 1. sz. 39–51. itt: 48.
roltak.43 A már említett, egy ideig Poroszországban dolgozott flamand szobrász, Jan von der Matten leginkább alabástromból készítette szobrait.44 A Treßler-buchban vagy a porosz városok feljegyzéseiben a kiadási tételek között sokkal gyakrabban szerepeltek festők, mint szobrászok, kőfaragók. Ennek ellenére a lo-vagrendi állam egyik városában sem volt önálló festőcéh, noha e városokban – a korabeli nyilvántartások szerint – éltek festői mesterséget (colorator, pictor, moler) gyakorló emberek,45 sőt közülük még olyan is volt, akit városi tanácsossá választottak. Ilyen festő volt az a Conradus pictor, aki 1347-ben Neustadt Elbing magisztrátusának tagjai között szerepelt.46 Thorn mindkét városában is voltak már a 14. században festők: az Óvárosban Tyzcho colorator,47 az Újvárosban pedig Albrecht pictor.48 Kulm (Chełmno) város mesteremberei sorában is elő-fordultak festők.49 1357-ben Danzigban egy Georg nevű festőt említettek a váro-si összeírások. Ugyanebben az évben egy Vencel nevű pictor is költözött a vá-rosba, ahol több mint két évtizedig élt. Egy Nicolaus nevű festő 1374-ben, Nic-los Kurche vagy Andreas Bovemberg pedig 1424-ben, illetve 1431-ben kapott polgárjogot Rechtstadt Danzigban,50 amiből arra következtethetünk, hogy a már említett Vencelhez hasonlóan külföldről költözhettek Poroszországba. Niclos Poloner – aki a neve alapján feltehetően Lengyelországból származott – 1399-ben 0,5 márka megfizetése után Braunsberg (Braniewo) városában nyert polgár-jogot.51 Ahogyan ezek a példák is mutatják, a porosz városokban volt kereslet a festők munkájára, és nem csak a Német Lovagrend vagy a porosz egyház szere-pelt megrendelőként. Altstadt Thorn középkori lakóépületeinek régészeti feltárá-sa azt bizonyította, hogy a korabeli polgári házak falának festése általánosnak számított. Nem egyszerűen színesre mázolták a falakat, hanem növényekkel, vi-rágokkal, ember- és állatalakokkal gazdagon díszített freskókat készítettek, ame-lyek között vallási és világi témák egyaránt szerepeltek. A Szerokiej utca 16.
43 Jurkowlaniec, T.: Mittelalterliche Steinskulptur i. m. 33–38.
44 Woziński, A.: Multiplicity and Unity i. m. 53.
45 Schmid, B.: Maler und Bildhauer i. m. 40.
46 Arthur Semrau: Die älteste Verfassung der Neustadt Elbing. Mitteilungen des Coppernicus-Vereins für Wissenschaft und Kunst zu Thorn 35. (1927) 59–69. itt: 68.
47 Franz Prowe: Die ältesten Zinsregister der Altstadt Thorn. Mitteilungen des Coppernicus-Vereins für Wissenschaft und Kunst zu Thorn 39. (1931) 155–174. itt: 166.
48 Księga proskrybowanych Nowego Miasta Torunia (1358–1412) Wyd. Bożena Wyrozumska (Towarzystwo Naukowe w Toruniu, Fontes 107) Toruń 2013. 9.
49 Das Kulmer Gerichtsbuch / Liber memoriarum Colmensis civitatis. Hrsg. August Lückerath, Friedrich Benninghoven (Veröffentlichungen aus den Archiven Preussischer Kulturbesitz 44) Köln–Weimar–Wien 1999. 9.
50 Schmid, B.: Maler und Bildhauer i. m. 41–42.
51 Codex diplomaticus Warmiensis oder Regesten und Urkunden zur Geschichte Ermlands, Bd.
IV. Urkunden der Jahre 1424–1435 und Nachträge. Hrsg. Carl Peter Woelky – Johann Martin Saage. Braunsberg 1935. (a továbbiakban: CDW IV.) 34. sz.
szám alatti épületben például szinte egy egész falat beborította a Szűz Mária imádása c. festmény. A Kopernikusz utca 6. szám alatt lévő házban Keresztelő Szent János díszítette a lakóépület falát. Egy másik házban (Žeglarskiej u. 16.) Jézus Gecsemáné-kerti imáját festették meg, míg az óvárosi piactér egyik patrí-ciusi házának falán a sárkánnyal küzdő Szent György látható. Máshol a Szűz-anya koronázását, a köpenyét megfelező Szent Mártont, vagy az oroszlánt puszta kézzel megölő ótestamentumi Sámsont örökítették meg egy-egy falfestményen.
A Žeglarskiej utca 16. szám alatti patrícius ház freskói között szereplő „Kilenc harcost” ábrázoló kép a vallási és világi témák közötti átmenetet jelentette. A vi-lági tartalmú képek közül a „Két szerető pár” címen ismert falfestmény maradt fenn a legjobb állapotban, amelyen két ifjú gavallér italt szolgál fel két fiatal, vö-rös ruhás hölgynek. A Szerokiej utca 22. számú házának falára egy kalendáriu-mot festettek az egyes hónapok jellegzetes munkáival. A leggyakoribb világi dí-szítést azonban a virágok, növények között megfestett ember és állatfigurák je-lentették.52 A lovagrendi várakat, poroszországi templomokat is gazdag falfest-mények díszítették. A lochstedti (Pavlovo) vártemplom déli falára például egy páncélba öltözött német szerzetes lovagot festettek.53 Altstadt Thorn Szent Já-nosnak szentelt templomában az északi falra a 14. század közepén egy 5,12 x 6,40 méter nagyságú freskót festettek, amelyen a megfeszített Jézust nem a ke-reszten ábrázolták, hanem az alvilágot, a földi világot és az eget összekötő világ-fára szegezve. (A világfa-motívum szerepeltetése az ősi pogány hiedelmek krisz-tianizált formában történő tovább élésére utal.) A toruńi Szent Jakab templom falára az „Utolsó ítéletet” és „Mária koronázását”, míg a Keresztelő Szent János templomba a névadó szent portréját festették.54 Marienburgban, a lovagrend székhelyén a freskók fő témája – a szobrokhoz hasonlóan – Szűz Mária volt. A nagymesteri palota refektóriumában a bejárat feletti falat a lovagrend fő patrónu-sának, az Istenanyának a hatalmas képe uralta. A terem északi falára pogányok-kal harcoló keresztes lovagokat festettek.55 Marienburg városában a városkapu-nál álló Mária-kápolnában lévő Szűz Mária képnek csodatévő erőt tulajdonítot-tak, és egészen a középkor végéig, a reformáció koráig nagy tisztelet övezte.56 A
A Žeglarskiej utca 16. szám alatti patrícius ház freskói között szereplő „Kilenc harcost” ábrázoló kép a vallási és világi témák közötti átmenetet jelentette. A vi-lági tartalmú képek közül a „Két szerető pár” címen ismert falfestmény maradt fenn a legjobb állapotban, amelyen két ifjú gavallér italt szolgál fel két fiatal, vö-rös ruhás hölgynek. A Szerokiej utca 22. számú házának falára egy kalendáriu-mot festettek az egyes hónapok jellegzetes munkáival. A leggyakoribb világi dí-szítést azonban a virágok, növények között megfestett ember és állatfigurák je-lentették.52 A lovagrendi várakat, poroszországi templomokat is gazdag falfest-mények díszítették. A lochstedti (Pavlovo) vártemplom déli falára például egy páncélba öltözött német szerzetes lovagot festettek.53 Altstadt Thorn Szent Já-nosnak szentelt templomában az északi falra a 14. század közepén egy 5,12 x 6,40 méter nagyságú freskót festettek, amelyen a megfeszített Jézust nem a ke-reszten ábrázolták, hanem az alvilágot, a földi világot és az eget összekötő világ-fára szegezve. (A világfa-motívum szerepeltetése az ősi pogány hiedelmek krisz-tianizált formában történő tovább élésére utal.) A toruńi Szent Jakab templom falára az „Utolsó ítéletet” és „Mária koronázását”, míg a Keresztelő Szent János templomba a névadó szent portréját festették.54 Marienburgban, a lovagrend székhelyén a freskók fő témája – a szobrokhoz hasonlóan – Szűz Mária volt. A nagymesteri palota refektóriumában a bejárat feletti falat a lovagrend fő patrónu-sának, az Istenanyának a hatalmas képe uralta. A terem északi falára pogányok-kal harcoló keresztes lovagokat festettek.55 Marienburg városában a városkapu-nál álló Mária-kápolnában lévő Szűz Mária képnek csodatévő erőt tulajdonítot-tak, és egészen a középkor végéig, a reformáció koráig nagy tisztelet övezte.56 A