Elhatároztam, hogy olyan tanulmányt írok ebbe a kötetbe, amely valamilyen szá-lon kapcsolódik Barta János kutatásaihoz. Barta János 1978-as, II. Józsefről szó-ló kismonográfiájának egyik legérdekesebb fejezetében tisztázott egy fontos dá-tumot: II. József nevezetes tollvonásának a napját, amelyen a császár, életműve szinte egészét feladva, három kivételével visszavonta magyarországi rendeleteit.
A dátum 1790. január 26-a. Ez azonban nem volt evidens. A történészek között elsöprő többségben vannak a január 28-a „hívei”. Az alább majd szóba kerülő szerzők között is egyedül Mályusz Elemér jelölte meg egyik művében a 26-ai dátumot,1 mindenki más két nappal későbbre tette. Az, hogy ez ma már nem vi-tatéma − lévén, hogy a Mályusz által elveszettnek hitt iratot is megtalálta és a visszavonás körülményeit aprólékosan feldolgozta − a jelen kötettel köszöntött szerző érdeme.2
Rendszerének lebontása és az 1780-at megelőző állapotok visszaállítása azonban nem Józsefre várt. A konszolidáció (vagy a régi rendszer restaurálása) utóda, az 1790. március 12-én Toszkánából Bécsbe érkezett öccse, Lipót és a József ellen régóta komolyan forrongó rendek alkujának tárgya lett. Alább a király és rendi-ség mérkőzését vizsgálom. Az 1790/91-es országgyűlés rövid időszakát, amely-nek a nyitánya, legalábbis kiemelkedően fontos állomása, a nevezetes tollvonás (napja) volt. Így, a nevezetes tollvonás utáni időszakot vizsgálva kapcsolódnak az alábbiak Barta János említett kismonográfiájához. Tanulmányomban nem az 1790/91-es év sokszor megírt eseményeit, hanem a korszak értelmezéseit muta-tom be a teljesség igénye nélkül. Csak olyan szerzők munkáit tárgyalom, akik alapkutatásokra építve vagy nagy ívű összefoglaló munkákban érdemben, nem-csak reflexiók szintjén foglalkoztak e rövid időszakkal. A historiográfiai áttekin-tés előtt azonban nyilván nem fölösleges vázlatosan áttekinteni a történéseket.
1 Mályusz Elemér a 26-ai dátumot nem az eredeti irat alapján adta meg, azt elveszettnek hitte.
(Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. Máriabesnyő−Gödöllő 2006. 649.)
2 Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. Bp. 1978. 29−45., 118−129., 136−137.
A TRÓNFOSZTÁSTÓL A KOMPROMISSZUMIG
Nem túlzás azt mondani, hogy mikor Lipót Bécsbe érkezett, a birodalom válsá-gos állapotban, ő pedig szinte kilátástalan helyzetben volt. Belgium már 1790 januárjában kivált, a II. József által orosz szövetségben vívott török ellenes há-ború még nem ért véget, Magyarországon pedig komolyan felvetődött, hogy II.
József törvénytelen uralkodásával az örökösödés fonala megszakadt. Északról pedig porosz támadás fenyegetett. A poroszok a birodalom szorult helyzetét ki-használva − a Lengyelország első felosztásakor szerzettekhez − további területe-ket akartak szerezni.3 Magától értetődött, hogy támogatták a Habsburgok ellen lázongó magyarokat. Ez volt a helyzet 1790. március 29-én, amikor Lipót kitűz-te a magyar országgyűlést Budára, június 6-ára.
Az állapotokat és a teendőket Berzeviczy Gergely a következőképpen vázolta fel egy 1790. áprilisi kéziratában. Franciaország és Belgium után Magyarorszá-gon is megszűnt a despotizmus. József rendszere összeomlott. Az új király or-szággyűlést és koronázást ígér. Nem kell hinni neki, abból a dinasztiából szár-mazik, amely évszázadok óta elnyomja Magyarországot. Nem tartozunk neki semmi hálával, itt van az ideje, hogy megszabaduljunk tőle, most gyenge és szem-ben áll vele szinte egész Európa is. Új dinasztiát kell meghívni a trónra. Sok le-hetőség van, írja Berzeviczy, de ő angol királyt javasol. Az sem probléma, hogy az angol király protestáns.4
Az egyik legradikálisabb magyar gondolkodó álláspontja király és rendiség viszonyában (másban nem) illeszkedett a nemesi többség álláspontjához. Az, hogy az örökösödés fonalát József törvénytelen uralkodása megszakította, álta-lános álláspont volt. Voltak hívei idegen dinasztia meghívásának is (és zajlottak is ilyen tárgyalások Berlinben és Weimarban). Mint azonban az országgyűlést előkészítő megyei anyagokból kiderül, a többségi álláspont nem a Habsburgok trónfosztása volt, hanem az uralkodó és a rendiség viszonyának újra rendezése.
A programot − amely a nemesség vezető szerepét hangsúlyozza a király a mág-nások és a jobbágyok ellenében − Balogh Péter körlevélben fogalmazta meg.5 Lényege, amelyet megyék és aztán az országgyűlés is osztott: a királlyal új szer-ződést kell kötni. Röviden utalok arra, mihez képest kellene új szerszer-ződést kötni.
3 Az Ausztria által töröktől megszerzett területek megtartását annak fejében ismerte volna el a porosz király, hogy Ausztria elismeri Belgium függetlenségét, átengedi Lengyelországnak Ga-líciát, az pedig Poroszországnak Gdańskot és Toruńt.
4 De dominio Austriae in Hungaria. In: Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai. I. Bp.
1957. 92−106. Magyarul: A magyar függetlenségi nyilatkozatok története. Szerk. Ballai Ká-roly, Bp. 1935. 37−56. Összefoglalta Marczali Henrik: Az 1790−91. évi országgyűlés. I. Bp.
1907. 244−254. és H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely a reformpolitikus 1763−1795. Bp.
1967. 152−155.
5 Marczali H.: Az 1790−91. i. m. 89−98.; Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai.
Bp. 1926. 10.
A Pragmatica Sanctio értelmében II. Lipót József halála napjától királynak számít. Jóllehet nincs szabály arról, hogy mikorra, országgyűlést kell összehív-nia, ki kell bocsátania a koronázási hitlevelet (diplomát), ezt követően megkoro-názzák és leteszi a koronázási esküt. A hitlevél III. Károly óta állandó, öt pont-ból áll. Lipót számára a Mária Terézia-féle volt a mérvadó. 1. Az Aranybulla el-lenállási záradékán kívül a király megerősíti a szabadságokat, mentességeket, jogokat, szokásokat stb. 2. A koronát Magyarországon őrzik. 3. A visszahódított és visszahódítandó területeket a Magyar Királysággal és mellék–országaival egyesítik. 4. III. Károly, I. József és I. Lipót mindkét ágának kihalása utána ki-rályválasztás és a koronázás joga visszaszáll a magyarokra. 5. Valahányszor Ma-gyarországon koronázásra kerül sor, a megkoronázandó örökös királyoknak elő-zetesen ki kell bocsátaniuk ezt a diplomát, és le kell tenni rá az esküt.
Az országgyűlés összeülése előtt és összeülése után is nyilvánvaló volt, hogy a rendek ezt a diplomát nem fogadják el. A király megkoronázására, elismerésé-re csak akkor hajlandók, ha az új, az országgyűlés által újjá írt hitlevelet ad ki.
Az ötpontos diplomát a rendek 1790-ben lényegében kartális alkotmánnyá akarták átalakítani. A diplomatervet előzetesen kerületekben taglalták, erre nem térek ki. Ezt követően jött létre augusztus elején az alsó- és a felsőtábla vegyes deputációja által egyeztetett diplomaterv. Csak néhány pontot kiemelve tekintek bele, érzékeltetendő, hogy a kompromisszumos terv (is) egyértelműen a rendi dominanciát tükrözi a királyi hatalommal szemben. Már csak formailag is. Ez a diplomaterv nem öt, hanem 25 pontból áll.6
Jóllehet a bevezetésben nincs ott, ami a tiszai kerületi tervezetben még ott volt, hogy ugyanis a dinasztia örökösödésének fonala II. József törvénytelen uralkodása miatt megszakadt, de II. Lipót elismeri, hogy bátyja törvénytelenül uralkodott. Következésképpen a rendeknek joguk van arra, hogy az örökösnek új feltételeket szabjanak. Az első pontban a király elismeri, hogy az ország függet-len, nem fog pátensekkel és rendeletekkel kormányozni, hanem – az 1715:3. tör-vénycikknek megfelelően – az ország törvényei és szokásai szerint. Említve van az 1741:8. törvénycikk is, amely biztosítja a karokat és rendeket, hogy Magyar-országon és csatolt részeiben a közterhek sohasem fognak a földhöz tapadni. És talán a legfontosabb: a korábbi diplomák az első pontban kiemelik, hogy az Aranybulla ellenállási záradéka érvénytelen. Ebben a hitlevéltervezetben vissza-állítják az ellenállási jogot, azzal mérsékelve, hogy ez a jog nem terjed ki ma-gánszemélyekre.7 További fontos ígéretek. Háromévente lesz országgyűlés Pes-ten, amelyet a király hív össze, vagy ha nem, a megyék interpellációjára a nádor vagy az országbíró. Ha elmaradna, a megyék is összehívhatják. A király az év nagy részét Magyarországon tölti. Újra felállítják a magyar tanácsot, amely min-den más kormányszéktől független. A törvényhozó hatalom az országgyűlésen
6 Acta: 1790/91. 108−123.
7 Acta: 1790/91. 110.
összegyűlt rendeket és a királyt közösen illeti meg. A király a rendi javaslatokat két alkalommal megvétózhatja, a harmadik országgyűlésen azonban már el kell fogadja. A földesúr és alattvalója viszonyát, illetve a földesúri jövedelmek ügyét csak országgyűlésen lehet tárgyalni. Fontos kitétel továbbá: a rendi javaslatokat (sérelmeket) a királyi javaslatok előtt kell tárgysorozatba venni. Megígéri a ki-rály, hogy országgyűlésen kívül segély címén sem pénzt, sem terményt, sem ka-tonaállítást nem kér, és nem kér olyat szabad felajánlásként sem.8 Kijelenti to-vábbá, hogy a fundamentális törvényeken alapuló insurrectio megváltásának ügyét nem veti fel. A nádor választását és jogkörét illetően a király a korábbi törvé-nyeket megtartja. A főhad-parancsnokság független a bécsi haditanácstól (és más tartományok haditanácsaitól), elnöke a nádor, tagjai lehetőleg birtokos nemesek legyenek. Szó van Erdély Magyarországgal való egyesítéséről. A nevelés ügyét a király a felekezetek önállóságának megtartása mellett az országgyűlés felügye-lete alá helyezi. Igazgatási, kamarai, katonai dikasztériumokban (ahol az ügy-menet megengedi) bevezetik a magyar nyelvet. Nemkülönben az iskolákban, az akadémiákon és az egyetemeken. Engedélyezett lenne továbbá a protestánsok és a görög keletiek lényegében szabad vallásgyakorlata. Biztosítja a király az or-szág karait és rendeit, hogy sem társuralkodót nem vesz maga mellé és sem ő, sem utódai nem neveznek ki helytartót vagy kormányzót stb. A diploma végén a király kijelenti: akár ő, akár utódai megsértenék a diplomában foglaltakat, a ka-roknak és a rendeknek nem kell engedelmeskedniük.9
Ez a diplomatervezet, jóllehet a korábbiakhoz képest már mérsékeltebb volt a hangja, egyértelmű jelzése volt annak, hogy az országgyűlés bosszút akart állni a jozefinista rendszer bűneiért, restaurálni akarja rendi Magyarországot (a királyi hatalmat pedig nem a Mária Terézia-kori, hanem az 1687-es keretei közé akarja szorítani).
Nagyban erősítette a rendek alkupozícióját, hogy időközben több magyar ez-red főtisztjei folyamodást nyújtottak be a „Tekintetes Nemes Hazának”, amely egyebek mellett a magyar ezredek magyar fővezérlet alá helyezését, a magyar nyelv bevezetését, a szolgálati idő pontos megszabását kérte, nem utolsó-sorban azt, hogy a hadsereg országgyűlési képviselethez jusson.10
A rendiség ellenfele azonban 1790-ben nem egy erőszakos reformer, hanem egy diplomáciai érzék híján nem szűkölködő politikus volt. Mire a fenti diplo-materv elkészült, II. Lipót 1790 július végén Reichenbachban már kiegyezett a poroszokkal, a magyar mozgalom támogatóival. Magyarországon pedig
8 Acta: 1790/91. 113.
9 Ami feltűnő, és az volt a korábbi diplomatervezetekben és az országgyűlést megelőzően is, hogy a rendiség a polgárság és a parasztság alkotmány sáncaiba való beemelése iránt érzéket-len maradt.
10 Marczali Henrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711−1815). Bp.
1898. 496−498.
dett egy átgondolt propagandamunkát. Több szintje volt. Az első szint a nemesi mozgalom diszkreditálása, pamfletek révén. A két legismertebbet emelem ki, a Leopold Alois Hoffmann által írt Babel és Ninive címűt. Mindkettő Lipót meg-bízásából és felügyelete alatt készült.
A Babel augusztusban jelent meg. Tételei egyszerűek. Magyarországon a pat-riotizmus álarca alatt valójában − gátlástalan hangadók által vezetett, király- és népellenes − arisztokrata összeesküvés zajlik. Nem akarta ugyan összemosni az arisztokrata hangadókat a kiváltságosok egészével, de összemosta, és ez a mon-dandó lényege: a népet a kiváltságos rendek terrorizálják és gúzsba akarják kötni a királyi hatalmat.11 Nyilvánvaló, hogy a nemesek büszkeségére, önzésére, tudat-lanságára („auf den rohen Hunnensinn”12) apellálnak. Akik szerint II. József meg-szakította az örökösödés fonalát, nem volt törvényes király és emiatt az osztrák ház elvesztette a jogát a magyar koronára. A szerző szerint Európa gúnyosan ne-vet a magyarokon.13 Amikor összehasonlította magyar országgyűlést a francia nemzetgyűléssel, az alábbi eredményre jutott. Franciaországban a polgárság ösz-szefogott királlyal, és eltörölte a nemesség előjogait. Párizsban lerombolták a Bastille-t, Magyarországon az arisztokraták új Bastille-t építenek, hogy aztán a terveiket keresztezőket, a királyt is belevessék. Franciaországban július 14-én nemzeti ünnepet rendeznek, amelyen a visszaszerzett szabadságot ünneplik. Ma-gyarországon éppen ünnepélyes országgyűlést tartanak, hogy annak végeztével Te Deumot tarthassanak, hogy kifejezzék az örömüket: a nép szabadságát teljes-séggel megsemmisítették.14 Aztán egy sokat sejttető befejezetlen mondatot olva-sunk arról, milyen sors várhat a nép- és királyellenes mozgalom hangadóira.
Franciaországban több, uralomra vágyó zsarnokot lefejeztek és lámpavasra húz-tak. És Magyarországon…15
A következő hónapban megjelent a Ninive. A hangadók felakasztásának elő-revetítéséről ebben az írásban nincs szó, a kiváltságosokkal szembeni kritika és szarkazmus azonban még élesebb. Lekezelő sorokat olvasunk a magyarok műve-letlenségéről, arról, hogy szerintük minden állam- és jogtudományi ismeret ben-ne van a Tripartitumban. A szerző csodálkozik: egyáltalán hogyan mérhetik ma-gukat a magyarok a művelt Európához? Azok a magyarok, akiknek a vezetői kártyaasztaloknál dolgoznak ki az ország sorsát érintő tervezeteket.16 Az ország-gyűlésen történtek, a magyarok csökönyössége jogos ellenszenvet váltottak ki az
11 Babel. Fragmente über die jetzigen politischen Angelegenheiten in Ungarn. Gedruckt im römi-schen Reiche. 1790. 55.
12 Babel i. m. 29.
13 Babel i. m. 42.
14 Babel i. m. 86–87.
15 Babel i. m. 88–89.
16 Ninive. Fortgesetzte Fragmente über die dermaligen politischen Angelegenheiten in Ungarn.
Auch im römischen Reich gedruckt. 1790. 21.
új uralkodóban. Ez a csökönyösség akadályozta az osztrák fegyverek sikerét a török elleni háborúban, emiatt tudta diktálni Poroszország a reichenbachi egyez-ményt, és ez lesz az oka, hogy a törökkel sem sikerül majd előnyös békét kötni.
De ez végül a nemességnek szabadságai nagy részének elvesztésébe fog kerülni – olvassuk. A kiváltságosok többi renddel szembeni hosszú szembemenetele időt adott a többi rendnek, hogy komolyan elgondolkodjon érdekein. Ha a polgár és a paraszt egyesült ereje tudatában sérelmei orvoslását akarja majd, a nemes kény-telen lesz meghallgatni. Ha a diploma tekintettel lett volna valamennyire a pol-gárra és a parasztra, akkor ezek csendben lennének. De az arisztokratikus büsz-keség felébresztette az alvó oroszlánt.17
Ezek a röpiratok csak elemei voltak egy tágabb stratégiának. Hoffmann még júliusban nemcsak a Babel megírására kapott megbízást az uralkodótól, hanem egy kérelem (Bittgesuch) elkészítésére is.18 A kérelem a városi polgárok nevé-ben készült, akik immár (úgymond) nem akarják tétlenül nézni, mi történik az országgyűlésen. A szabad királyi városoknak ugyan vannak ott képviselőik, de ez nem elégséges. Ezért az uralkodóhoz fordulnak, és kérik, hogy minden város-nak legyen országgyűlési lépviselője, hogy ők is hallathassák hangjukat, amikor Magyarország új alkotmányt kap. A kéziratos kérelmet augusztus 8-án húsz pesti polgár írta alá, és küldte Hoffmannal Bécsbe, várva az uralkodó válaszát. Hoff-mann személyesen nyújtotta át Lipótnak, aki kérte, közölje az aláírókkal, hogy jóindulatúan fogadta a kérést, és kegyéről biztosította a pesti polgárokat.19 A pestiek kéziratos kérelmét aztán még augusztusban némi átalakítással általános formanyomtatványként kinyomtatták. Hoffmann pedig szorgoskodott, hogy más városok polgárai is aláírják, akik természetesen abban a hitben voltak, hogy egy alulról jövő kezdeményezéshez csatlakoznak (nem pedig az uralkodó játéksze-rei). Nem volt könnyű a mozgósítás. Mályusz Elemér szerint november 22-ig Pesten kívül csak 10 város írta alá,20 Szilágyi Dénes 19-et említ.21
Szeptember második felében, a Ninive megjelenéséhez kötődően újabb akció indult a városi polgárok megnyerése érdekében. Céljaiban sokkal radikálisabb, mint az előző (egyébként még zajló) akció. A Ninive által megnyert polgárokat Lipót egy nemes ellenes titkos szövetségbe akarta tömöríteni. Ennek érdekében íratott egy körlevelet, egy programot és egy kötelezvényt (Verbindungsformel), lényegében csatlakozási nyilatkozatot, amelyet a címzetteknek alá kellett/lehetett írni. A polgárok célja a program szerint: Magyarországnak új kormányzati
17 Ninive i. m. 83−86.
18 Denis Silagi: Jakobiner in der Habsburger-Monarchie. Wien–München 1962. 89.
19 Mályusz Elemér: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. Első évfolyam. Bp. 1931. 245–247.; Denis Silagi: Ungarn und der geheime Mitarbeiterkreis Kaiser Leopolds II. München 1961. 69.; Silagi, D.: Jakobiner i. m. 89.
20 Mályusz E.: A magyarországi i. m. 249.
21 Silagi, D.: Jakobiner i. m. 91.
mát és új törvényeket adni. A király a mellette felsorakozó polgárokra támasz-kodva a rendi országgyűlést törvényellenessé nyilvánítja és feloszlatja, majd új parlamentet hív össze a polgári küldöttek bevonásával. A nemesség és a klérus meg fog hátrálni, mert különben szembetalálná magát a polgársággal, a katona-sággal és a parasztkatona-sággal, amely szintén kérelemmel fordulna a királyhoz, hogy az ő küldöttei is hallgattassanak meg az új parlamentben. A nemesi ellenállás megbénítása után Magyarország új alkotmányt kapna, amely a nemesi előjogo-kat felszámolná.22
Hoffmann látva, hogy a levélbeli mozgósítás lassú, azt javasolta, hogy küld-jenek szét megbízottakat, akik közvetlenül fordulnának a városokhoz. De nem-csak azokhoz, hanem a parasztokhoz is, sőt elsősorban azokhoz. Ebben a mun-kában a főszerepet Szalkay Antal játszotta. A parasztok felheccelése a mágnások ellen azonban, jóllehet elindult, nem teljesedett ki.23 És a polgárok mozgalma is elhalt. Az ok egyszerű. Októberre a rendek letették a fegyvert Lipót előtt. Az uralkodó pedig felhagyott a frontális támadással. Nem „ejtette” a polgárokat és a parasztokat, halála előtt nem sokkal újra elővette Magyarország alkotmányjogi átalakításának tervét, de az 1790-es kora őszi akció leállt.
A fentiekkel párhuzamosan Lipót – láttuk – haladéktalanul megkötötte a hátor-szágát felszabadító reichenbachi egyezményt, kiválóan alkalmazta a megosztás politikáját az illír konferencia engedélyezésével, amely 1790 nyár végén nyílt meg.24 Szinte tökélyre fejlesztette közvetlenül felügyelt ügynökhálózatát, és személyesen tartotta rajta a szemét a politikai eliten.25 Tudta azonban azt is, hogy a natio hungarica alkotmányát tényleg súlyos sérelmek érték, ami miatt az okkal háborgott. Ám azt is tudta, hogy érdekei mentén – különösen, ha meg is félemlítik – ki lehet egyezni. Ez történt.
Augusztus és szeptember folyamán kiderült, hogy Lipót nem hajlandó elfo-gadni más hitlevelet, csak a III. Károly és a Mária Terézia-félét, és a rendeknek, kénytelen-kelletlen, engedniük kellett. Az október 9-én német-római császárrá koronázott uralkodó a magyar királyi koronázást november 15-ére tűzte ki, a rendek ellenkezése ellenére nem Budára, hanem Pozsonyba, ahhoz is ragaszkod-va, hogy a nemesi bandériumok ne jelenjenek meg ott. November 10-én jelent
22 A programot és a kötelezvényt lásd Silagi, D.: Jakobiner i. m. 91., 95−98. A programot ismer-teti Mályusz E.: A magyarországi i. m. 254.
23 „A felheccel” szót Ferenc császár használta egy 1792 végi Sándor Lipótnak írt levelében: „Si-cher ist es, dass dieser Mensch (Laczkovics Jánosról van szó – P. J.) unter meinem Vater an dem Projekt gearbeitet, die Bauer gegen die Magnaten aufzuhetzen, von welchem du vieles weisst.” (Mályusz E.: Sándor Lipót i. m. 575.)
24 Az illír kancellária felállítását jóval később, 1791. február 20-án, de még az országgyűlés alatt rendelte el. Ugyanekkor rendelte el a József által egyesített magyar és erdélyi kancellária szét-választását. Szintén a megosztás jegyében. (Mályusz E.: Sándor Lipót i. m. 387.)
25 „Personnes bien informées des affaires d’ Hongrie...”. (Mályusz E.: Sándor Lipót i. m. 434–447.)
meg Pozsonyban, november 12-én fiát Sándor Lipótot közfelkiáltással nádorrá választották, három nap múlva sor került a koronázásra, a Mária Terézia-féle hit-levél alapján. Az országnak újra volt diplomát kiadó, megkoronázott, esküt tett királya, de nem született (új) alkotmánya. Nem mondhatjuk, hogy a rendiség fel-tétel nélkül kapitulált volna. A diploma ugyanis mégsem teljesen ugyanaz volt, mint a hatályban lévő. Az első pontjába bekerült a nemesi adómentességet kőbe véső 1741:8. törvénycikk. Az alkotott törvények között pedig törvénnyé fogal-mazva többet ott találunk azok közül a követelések közül, amelyek 1790 sűrű nyarának diplomaterveiben szerepeltek. Néhány ilyen. Az új királyt fél éven be-lül meg kell koronázni (1791:3.), legalább háromévenként országgyűlést kell tar-tani (1791:13.) Magyarország független ország (1791:10.), a törvényhozó hatalom a király és a rendek közös ügye, pátensekkel nem lehet kormányozni (1791:12.).
Lényegében II. József türelmi rendelete alapján meg születtek a vallásügyet, jobbágyrendelete alapján a jobbágyok szabad költözését szabályozó – az új ural-kodó és a rendek kompromisszumát tükröző – cikkelyek (1791:26., 27., 35.). De mi volt ez 1790 elejének mámoros elképzeléseihez képest? Amikor II. Lipót 1790. március 12-én Bécsbe érkezett nem volt kizárt, hogy a Habsburgokat meg-fosztják a magyar tróntól. Amikor majdnem pont egy év múlva bezárta a magyar országgyűlést, lényegében visszaállt a Mária Terézia-kori közjogi helyzet.
Lényegében II. József türelmi rendelete alapján meg születtek a vallásügyet, jobbágyrendelete alapján a jobbágyok szabad költözését szabályozó – az új ural-kodó és a rendek kompromisszumát tükröző – cikkelyek (1791:26., 27., 35.). De mi volt ez 1790 elejének mámoros elképzeléseihez képest? Amikor II. Lipót 1790. március 12-én Bécsbe érkezett nem volt kizárt, hogy a Habsburgokat meg-fosztják a magyar tróntól. Amikor majdnem pont egy év múlva bezárta a magyar országgyűlést, lényegében visszaállt a Mária Terézia-kori közjogi helyzet.