III. A m agyarországi ném etség Jókai műveiben
1. A z erdélyi szászság
Ez a hazánkban a XII. században letelepedett, a szokásait, erkölcseit, faji sajátságait m indvégig megőrző néniét nem zetiség foglalkoztatja a m agyarországi ném et nem zetiségek közül legin
kább Jókai fantáziáját. 1853-ban ism erte meg őket, midőn E rdély
ben nagyobb tanulm ányutat te tt, m elyet később többször m egis
m ételt. A szászokról főleg Erdélyben szerzett személyes tap asz
talatai után ír. Erdélyi utazása előtt csak egy regényében szere
pelnek szászok, az 1851-ben m egjelent „Erdély A ra n y k o ráéb an . Ebben a művében m ár teljesen azon a hangon vélekedik róluk és festi őket, m int midőn m ár szem élyesen is ism erte őket. A zonban, ha a hang a későbbi hanggal szem ben nem is ellentétes, e k k o r i
véleménye róluk még teljesen egyoldalú. Az alaphang m ár meg-1 M ikszáth K álm án: Jókai Mór élete és kora II. köt. 4meg-1. meg-1.
29 van, de csa,k később fejlődik ki, színesedik, válik többoldalúvá.
A m it e m űvében róluk ír, az kizárólag történelm i adatokon alapul.
A zt azonban ehelyütt is m egállapítja, ami a szászokról való fo
galm ának alapja, kiindulópontja, hogy derék, jó em berek, vitézek, kik tudnak küzdeni, harcolni, de a lendület, ami a magyar népet jellemzi, hiányzik belőlük. Polgárok s m int ilyenek megfelelnek hivatásuknak, sőt, ha kell, városaikért b átran harcba is szállanak.
1853-iki erdélyi ú tja után term észetszerűleg bővülnek szem é
lyes tapasztalatai folytán ism eretei a szász népiélek felől. E rész
ben erősen k ö zrejátszo tt utazása, mivel 1853-ban m ár több, E r
délyben játszódó novellájának középpontjába szászokat állít.
Róluk való fogalma kimélyült. Vélem énye végleg és teljesen ki
alakult s a későbbi hosszú évek során nem változik. Jókai végig
kíséri a szász népet M agyarországon való letelepedésüktől a leg
újabb időkig. A z erdélyi szászok eredete külön is felkelti érdeklő
dését. „A m agyar nem zet tö rtén ete regényes rajzo k b an ” című m űvében K ircher A thanaz, O rtelius Á brahám és Bronioni krónika
írók alapján meséli el letelepedésüket Erdélyben. Ezek szerint az ism ert hammeli patkányfogó, mivel Hammel polgárai megszegve ígéretüket, nem jutalm azták meg szolgálatait, bosszúból elcsalta ezeknek gyerm ekeit Erdélybe, kik „ott letelepülvén, mind e mai napig szászoknak hivatnak s éppen olyan jó gazdák, m int elődeik”.
(A magyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban. Franklin-Társu- lat 1902. 300. 1.)
Jókai, m iként Bronioni, szintén dolgos népnek festi a szászt.
Az im pulzust a szász nép e tulajdonságának felism erésére nem kellett szükségképpen Bronionitől nyernie. Ism ert tulajdonsága ez a fajnak, mit Bronioni csak megerősít.
T öbbször is felemlíti, hogy a szász faj nem harcos nép, de ha szükség van reá, úgy a m agyarral szövetkezve vitézül küzd, mint a kenyérm ezei ütközetben, m elyben a „derék szász harcosok”
alaposan k iv ették részüket. (A m agyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban 1902. 520. 1.) A székelyekkel összetartanak békében és háborúban egyaránt. M időn a székelyek összeesküvést szőttek fe
jedelmük, Báthori G ábor ellen, abban a szászok is résztvettek. A fejedelem logyőzte az összeesküvést s a brassói szászok „hős Weász” polgárm estere is elesett a küzdelemben. (A magyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban 1902. 500. 1.)
A szászok m egszerették új hazájukat és jól érezték magukat
30
M agyarországon, mely kiváltságokkal kivételes helyzetet n y ú jto tt nekik. Ö.k képezik Erdélyben a polgári osztályt. (A magyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban 750. 1.) Szorgalm ukkal Magyar- országnak hasznára válnak (És mégis mozog a föld) s vannak k o r
szakok, m int II. József alatt, m időn Erdélyben csak ők űzik a földm űvelést. (A magyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban 741. 1.)
Jókai szerint a szász polgár nem zeti érzésben alkalm azkodik a magyaréhoz, huzam osabb itt időzte után, ha nem is nyelvben, de hazafias érzésben maga is m agyarrá válik. Ezt a tételét niutatja be egy nagyon kedves kis novellájában ,,A két szász”-ban, m elyet történeti hum oreszknek nevez. E zeket írja: x\paffi M ihály fe je d e lemsége idején a XVIII. században a szász választófejedelem ful
la jtá rja Szebenbe került, hol egy becsületes szász vargához szállá solták be. A varga előre örült a távolról jö tt, de vele egy nyelven beszélő vendégnek. N agyon elcsodálkozott, midőn a fullajtárral, bár m indketten ném etül beszéltek, nem voltak képesek m egérteni egymást. K énytelenek voltak rátérn i a m agyar nyelvre, melyen m indketten beszéltek. A varga m egvendégelte atyafiát, ivás közben azonban összevesztek, m ert, míg a varga A pafii fejedelm et di
csérte s helyezte előtérbe a szász választófejedelem m el szemben, addig a fullajtárnak ellenkező volt a véleménye. A varga ezen annyira felháborodott, hogy m egverte vendégét.
Érdekes, de a valóságot fedő beállítás volt ez. A z erdélyi szászság valóban erősebben ragaszkodott annak a földnek fejedel
méhez, melyen élt, m int ősei fejedelm éhez.
Az erdélyi varga h istóriájához hasonló esetet beszél el Jókai
„Fráter G yörgy” című regényében.
Egy nagyenyedi tisztességes szászhoz betéved egy m agyar diák és szállást kér. A szászok lakom át csapnak s a diák, midőn m ár a kelleténél többet ivott, elárulja, hogy nem tö rődik hazá
jával, M agyarországgal, inkább a tö rö k ö t pártolja, kitől nagyobb fizetésben részesül. A szászok m egbotránkozva hallgatják a h aza
árulót s a házigazda hirtelen haragjában fejéhez vág egy cin- kancsót, úgyhogy az áruló tü stén t holtan rogy össze.
A m ellett okos, ravasz nép. T anul a m agyartól, de Jókai sze
rint nem annyira a szép, m int inkább a hasznos tulajdonságokat sa já títja el. A m agyarok nem szerettek adót fizetni s m int Jókai a „Fejedelem buzogánya” című tö rtén eti adom ában elmeséli „ezt
31 a jó tulajdonságunkat tanulták el tőlünk a mi érdem es atyánkfiái, a k ö rültekintő szász uraságok is, m elyet m in d járt példával is be- bizonyííának”. (A fejedelem buzogánya. D ekam eron IV. 212.
F ranklin-Társulat.)
A pafi fejedelem adófizetésre szólítja fel a szebeni szászokat.
Nagy-Szeben küldöttsége, polgárm esterükkel, Cibiniussal az élén megjelenik a fejedelem előtt, hol ahelyett, hogy lefizetnék az adót, Cibinius hosszú szónoklatot tart, m elyet a fejedelem sem k é ré s
sel, sem paranccsal nem tud félbeszakítani. Apafi ezen annyira felháborodik, hogy az egész szász küldöttséget polgárm esterükkel együtt buzogányával kiveri a terem ből. Ezek után a szászok to vábbi szónoklatok h ely ett még aznap kifizetik adójukat.
A zokat a m agyar tirlajdonságokat, melyek szépek ugyan, de hasznot nem nyújtanak, m int például a vendégszeretet, m ár k e
vésbé igyekeznek a szászok elsajátítani. T öbbször is nyilatkozik elítélőleg Jókai erről a rossz tulajdonságukról, mely m ár régebben ism ert lehetett, minek bizonyítására felhoz egy nagyon régi példa
beszédet, mely szerint:
„Ez a világ szállást igen szászosan ád, A szom szédba kerget m ikor nem akarnád.”
(A fránya hadnagy. V irradóra. 225. 1. N em zeti kiadás.)
Egyik regényében (F ráter G yörgy) ironikusan írja Jókai, hogy midőn több szász polgár este m eglátogatja egyik b arátját, m in d egyik magával viszi borát, mivelhogy a szászoknál az a dicséretes szokás uralkodik, hogy m inden vendég a m aga b o rát issza, „a házi
gazda elég ha a gyertyát adja a lakom ához”. (Fráter G yörgy II.
39. 1. Révay kiad.)
A takarékosságnak e túlhajtása Jókai előtt nem volt rokon
szenves.
Egyik novellája a „H árom széki leányok” E rdélynek egy szín
tiszta szász lakosságú városában, Brassóban játszódik. A XVII.
században a tatáro k betörése tö n k re te tte a székely H árom széket.
A tatáro k ugyan m ár kivonultak, azonban a nyom or oly óriási, hogy a székely leányok nem akarnak a férfiak terhére lenni s va
lam ennyien elmennek egy évre Brassóba szolgálni. A hír szerint
„a brassóiak derék, becsületes szászok, a székely leányt úgy ta r t
ják, m int saját gyerm eküket”. (A három széki leányok. Franklin kiad. 75. I.) A k é t legelőkelőbb leány, D ankos Rozáli és fivérének
32
jegyese, Katica egymás szom szédságában .kerülnek állásba. K aticá
nak a gazdája Szikisz, városi syndicus, Rozálié W eim uth városi fürm ender. Míg K aticának gazdája udvarlása következtében, m e
lyet állhatatosan visszautasít, sokat kell szenvednie, addig Rozálit úrnője W eim uthné, egy zsarnok asszony, agyonkínozza. H aza
érkezik W ittenbergből a fürm ender fia, W eim uth József, beleszeret Rozáliba s el akarja venni feleségül. A n y ja ellenzi a szegény szé
kely lánnyal való házasságot s ráveszi férjét, hogy Szikszszel együtt em eljenek hazug vádat Rozáli ellen, m int tisztességtelen leányt állítsák pellengére és seprűztessék meg. A székely lányok m egakadályozzák az ítélet végrehajtását s Katica vezetésével m eg
m entik társnőjüket, kivel együtt valam ennyien kivonulnak a v á
rosból s h azatérnek családjaikhoz H árom székbe.
A székelyek bosszút esküdve Brassó ellen indulnak s a szász lakosság megrémül tőlük. Szerencséjükre m egérkezik polgárm este
rük, ki becsületes, okos em ber s elszom orodva veszi tudom ásul a távolléte a la tt tö rtén etek et. T eljes elégtételben részesíti a székely leányokat és Rozálit, akit azután a derék József feleségül vesz. A székelyek m eggyőződve József kiváló tulajdonságairól, m egvá
lasztják székelynek.
Jellem ző példája ez a novella Jókai azon műveinek, m elyek
ben nem csak egy vagy két szász jellem fordul elő, hanem mely a szászság körében játszódik le. Jókai két-két szász családot m utat be nekünk s e k é t családnak nincs egyetlen egy tagja sem, mely a szász jellem speciális jellegzetességével bírna s ne lehetne épúgy bárm ilyen m ás nemzetiségű.
A gonosz, szélcsap, udvarló symdicus Sziksz; anyja, ki nem foglalkozik háztartásával, fiának nevelésével, csak im ádkozik; a ...jámbor” papucsférj fürm ender W eim uth; zsarnok, pörlekedő, gonosz felesége; fiuk József, kit szülei W ittenbergbe küldtek ki tanulni, ő azonban visszatérve, mégis apja m olnárm esterségét ak arja folytatni derekasan m egküzd R ozáliért s kiérdemli, hogy székellyé avassák — m indezek a szász népnek, m elyet Jókai ál
talában dicsérni szokott, csak kevéssé reprezentálói. Az egyet
len szim patikus szereplő József, ki szintén nem fajának képvi
selője s inkább székely, m int szász jellem. A novella azt is m eg
állapítja, hogy ez a két család a szászok között csak kivétel. A szász polgárok valam ennyien jól bán tak a székely leányokkal és a szereplő néhány gonosz em ber egészen ritka Brassóban, „mely
33 annyi és istenfélő és m agyarszerető néppel van tele”. (A három széki leányok 116. 1. Franklin kiadás.)
E m unkájából is felism erhetjük, hogy az egyéni jellem zés Jókai gyenge oldalai közé tartozik s látjuk, hogy Jókai nem képes a szász nép tipikusan fa ji és általánosan emberi tulajdonságait szerencsés kézzel elhatárolni.
A polgárm esterben festi meg Jókai az okos, derék szász pol
gár típusát, ki eszes fejtegetéseivel elhárítja a székelyektől rettegő szász népről a veszélyt. Az egyetlen találó szász jellem.
Bár Jókai általában véve m eglehetős közepes tulajdonságok
kal ruházza fel a szászokat, akad egy regénye, m elyben valósággal héroszi m agaslatra emel közülök egyet. A ,,M inden poklokon ke
resztül” című tö rtén eti regényében, melynek hőse gróf H enning Brüniszkáld szász lovag, az erdélyi Kőhalom várura, külsőleg is teljesen szász típust rajzol Jókai. „A szász gróf szép deli levente volt, sűrű, világosszőke hajjal, nagy, őszinte kék szem ek
kel, piros, derült arcával s bajvívó term etével. (M inden poklokon keresztül 97. 1. Révay kiad.) A lovag, csak úgy m int Jókai legtöbb nem esen festett szász lovagja, egy székely leányba, b arátján ak Lebée Lászlónak sógornőjébe, A nnába szerelmes, ki viszonozza érzelm eit. M inthogy meg ak arja nyerni kezét, m egtanul érette magyarul és leküzdve m inden akadályt, átlép a székelyek közé. Pedig ezek a nehézségek nagyok és súlyosak. El kell hagynia egész faját, rokonait, b arátait, m eg kell válnia tőlük s ki kell je lentenie, hogy várával, Kőhalom m al átlép a székely U dvarszék területébe. Brüniszkáld ezt is teljesíti, mire felzúdul ellene az egész szászság s a szehend szász gróffal élükön p rotestálnak az átpárto- lás ellen. O strom m al is fenyegetik, a lovag azonban mindezzel nem törődik, m ert ideális rajongással szereti a m enyasszonyává lett A nnát. A sok nehézség leküzdése után azonban mégis tr a gikus fo rd u lato t vesz a hős Brüniszkáld élete. A fiatal A nnába, sógora, Brüniszkáld b a rátja is szerelmes s am ikor m indketten el
mennek a II. Endre király által inaugurált keresztes hábo
rúba, m inden lehetőt elkövet, hogy Brüniszkáld ne térhessen vissza menyasszonyához. T erve sikerül, a vitéz szász lovag elesik harc köziben a T ábor hegyén.
Két férfi-típust állít Jókai e regényében szembe egymással. A székely Lebée Lászlót s a szász Flenning Brüniszkáldot. A m int az alattom os székely László nem képviselője nem zetének, úgy nem 3
3
34
az H enning Brüniszkáld sem a m agáénak. K ettő jü k közül a pálm át a szász gróf nyeri el és ez a körülm ény Jókainak elfogulatlan vol
tá t bizonyítaná, h a nem volnának ennek m egdöntésére szolgáló adataink. M űveinek legtöbbjében kevesebb nagyrabecsülést m utat ugyanis Jókai a szászok iránt s h a vannak is jellem festésében a szászokat illetőleg jelentékenynek m ondható eltérések, nagy álta
lánosságban m eg kell állapítani, hogy az a k io lth atatlan ifaji s z e retet, amellyel Jókai a magyarság irán t viselkedik, kizárja a nem zetiségekkel szem ben való teljes objektivitást.
K étségtelen, hogy a tö rö k elleni székely—szász vetélkedésben Brüniszkáldé az elsőség, bár Lebée László sem akar nem zeti ön érzetében m eghátrálni előtte. A Jókai hősök m inden szép és jó tulajdonságával ru házta fel az író Brüniszkáldot, fiatalsággal, be
csülettel, bátorsággal, ésszel s szépséggel.
A szászság e regényben m indenkor előtérben áll. így a szász gyerekekkel is foglalkozik Jókai, kik vallásos rajongásukban v a
lam ennyien el akarnak m enni a Szentföldre, küzdeni a tö rö k el
len, míg a székely fiatalságnak nem voltak ilyen ambíciói. Jókai ezt azzal indokolja, hogy valam ennyi fa jta közül a ném et a leg
hajlam osabb a rajongásra. O ly tulajdonsága ez a germán fajnak, m elyet Jókai éles megfigyeléssel lá to tt meg, de ezen a regényén kívül soha fel nem használt. A józan közepes, m érsékelt gondol
kodású szász polgár lefesíéséhez vonzza Jókait leginkább érzéke.
K ivételesnek kell felism ernünk Jókainak a szász polgárokról való vélem ényében az e regényében m egnyilvánuló azt a felfogását, am ely a szász fa jn a k egyes tagjait szélsőségeseknek, végletem be
reknek tü n teti ifel. Érdekes azonban, hogy még ebben a regényé
ben is, melyben pedig felfedezi eme tulajdonságokat, több helyütt a szászok józanságáról ír. A székelyek nem akarnak a Szentföldre, a keresztes háborúba menni, „de még sokkal m egátalkodottabbak voltak ezeknél a szászok, akik nem rég k erültek ide, ebbe a boldog országba s a privilégium aikat sem m iképpen sem ak arták elhagyni, olyan helyre törekedvén, ahol azok nincsenek kihirdetve”. (M in
den poklokon keresztül 105. 1. Révay kiadás.)
Brüniszkáld lovag, ki szerelmi rajongásában m inden áldo
zatra kész, szintén kényszerítve megy csak a keresztes háborúba, de m időn m ár a Szentföldön van, vitézül harcol. Ugyanúgy hősies m agatartást tanúsítanak a küzdelem ben Brüniszkáld szász társai is.
N em m inden m űvében halm ozza el Jókai a szászokat ennyi
35 jótulajdonsággal. N agyon elítélőleg ugyan ritk án (egy ízben) ír róluk, viszont rendszerint gúnyosan dicséri őket. A m ikor a gáncs hangján em lékszik meg róluk, szintén bizonyos irónia, nem túlsá
gosan m agasrabecsülés jellemzi tónusát.
„Istenhegyi székely leány” című elbeszélésében ravasznak, önzőnek s szinte rosszindulatúnak m u ta tja be a szászságot.
Am időn ugyanis a ta tá r IV. Béla uralkodása alatt b etö rt Erdélybe, a szászokat ez a csapás váratlanul érte. Jókai a következőképpen írja le viselkedésüket: „T udjuk jól, hogy a szegény szászok, m iután a kellem etlen vendégektől m eglepettek, maguk vezették őket A riszkáld vezérükkel M agyarországra és hogy o tt mi tö rté n t to v áb b ?” (Istenhegyi székely leány. D ekam eron IV. köt. 32. 1.
Franklin-Társulat.)
E m unkájában a legrútabb hálátlansággal vádolja a szászokat a m agyarokkal, azzal a néppel szem ben, mely nekik új hazát, kiváltságokkal biztosítva adott. De nem csak a m agyarokkal, h a nem a székelyekkel szem ben is így járn ak el a szászok. A m ongo
lok közül egy csapat ugyanis nem tö rt be M agyarországba, hanem a szászok földjén m aradt. Ezek szabadulni a k artak tőlük s felvi
lágosították őket, hogy a székelyek földje szebb, gazdagabb, m int az övék s odaküldték a pusztító mongolt.
M indezt adom ázó hangon meséli el, némi gúnnyal a „szász atyafiakról”. T e ttü k e t m egokolja, miben igaza is van: „Ezt nyilván csak azért tették , hogy kelletlen vendégeiket lerázzák magukról,
— ta rtsá k őket m ár a székelyek is”. (Istenhegyi székely leány.
D ekam eron IV. köt. 33. 1. Franklin-Társulat.)
A zért m égsem megrovó velük szemben a hangja s el sem ítéli őket. Még akkor sem, midőn mindezen tulajdonságaikról, m elyek a szabadságharcban még erősebben érvényesültek, ír. A szászok ekkor tudvalevőleg nem ta rto tta k a magyarsággal. Szelíd gúnnyal rajzo lja le Jókai az ebben a korban szereplő szászok m agaviseletét.
„Az én életem regénye” című önéletírásában Bem apóval kap
csolatban elmesél egy anekdotát a szász katona gyávaságáról. A m agyarok elfogtak egy szász légionáriust, „vitéz tag ját annak a nagyszebeni légiónak, mely m agát Löwen-Legion-nak nevezte s jelvényül oroszlánt viselt a sisakján”. (Az én életem regénye 68. 1.
N em zeti kiadás.) A fiatal hős nagyon m egszeppent s félelmében 3*
36
sírva fakad, mire Bem apó, ki elé a foglyot viszik, hazaküldi a
„ já m b o rá t, a „kedves fiu“-t a m am ájához.
M eglepően kedélyesen fogja fel a szászok viselkedését egy szintén a szabadságharc idején játszódó elbeszélésében, „A fránya h a d n a g y ib a n .
A magyar sereg a h a d já ra t alatt egy szász kisvárosba érkezik, hol kellem etlen fo g adtatásban részesül. Azonfelül, hogy rossz szál
lást kapnak, m íg a sereg o tt tartózkodik, a drágaság rettenetes, sőt később az üzleteket be is zárják. A szászok kíváncsiak voltak, s m időn a k ato n ák é jje l tito k b an sáncot ástak, „atyánkfiái, a szá
szok rendesen azzal b osszantottak bennünket, hogy k ijártak oda nézni benn ü k et” meséli naplójában „ a fránya hadnagy”. (A fránya hadnagy, V irrad ó ra 259. 1. N em zeti kiadás.) Kémek is akadnak közöttük, még pedig a legelőkelőbb társadalm i körökből. A sy n dicus veje állandóan értesíti az ellenséget arról, am it m int a m a
gyar tisztek bizalm as barátja, elles tőlük. A jókedélyű hadnagy azonban tréfáival még a szászokat is rászedi, kém eikkel egyetem ben. Ez m inden büntetésük.
M ajdnem term észetesnek ta rtja , annyira hozzászokott, hogy a szászok bizonyos tek in tetek b en nem állanak m ellettünk. „M in
den poklokon keresztül” című regényében, m elyben pedig még leg
szim patikusabb beállításba helyezte a szászokat, ezzel a m egjegy
zéssel ír a m agyarok és szászok k ö zö tti egyetértésről. „Talán ez volt az utolsó eset, hogy a m agyarok a szászokkal tökéletesen egy vélem ényen voltak”. (124. 1. Rávay kiad. 1909.) S ez az utolsó eset II. E ndre király alatt történt.
Politikai vonatkozásában nem te k in te tte a szászságot külön nem zetiségnek, mivel az volt a vélem énye, hogy „rossz szolgála
to t tesznek azok hazájuknak, akik M agyarország vidékeit nem zetiségek szerint osztályozzák”. (Szabó László: Jókai M ór élete és művei 339. 1.) Felvilágosodottan gondolkozott velük szemben s pártolója volt autonóm iájuknak. (Életemből II. 434. 1. N em zeti kiadás.)
Egyetlen esetben ír Jókai a szászokról nem csupán a gúny, hanem harag hangján is, egy költem ényében, a „Szegény szász”- ban (Jókai: K öltem ények I. k. 998—999. 1. N em zeti kiadás), m ely
ben felháborodva szem ükre veti önzésüket. V alam ely politikai vita alkalm ával készülhetett a költem ény, m ikor a különben n a
gyon jóindulatú költő hangulata alaposan ellenük volt izgatva.
37 H ib áztatja, hogy a szászok kizárólag kiváltságaikkal törődnek s a „szegény szász” az ország bajával soh’se gondol, mindig csak önm agával. A magyar korm ánnyal vitézkedik, míg Béccsel szem ben alázatos a szász.
„N eki külön hazája van H ova vágya paripáz Ide csak a „fazék” köti S a zavarosban halász A kkor vigad, ha gyászolunk S az öröm ünk neki gyász
— Szegény szász.” (K öltem ények I. 199.)
És mégsem haragszik rájuk. Szidja, de neveli. M egfenyíti s
És mégsem haragszik rájuk. Szidja, de neveli. M egfenyíti s