A legrégibb időktől kezdődőleg az eljövendő századokig k í
séri figyelemmel A usztria népének sorsát Jókai. T alán nem is any- nyira az osztrákság érdekli, m in t az a nem zet, m elynek sorsa ha
zájával a legszorosabb összefüggésben volt és van. A z osztráksá- got és A u sztriát rendszerint csak a m agyarral való relációjában te kinti, M agyarországgal való küzdelm ében, irán ta való rokon- vagy ellenszenvében. A usztriának viszonyát M agyarországhoz a m ondák korától kezdve a milleniumig Jókai „A magyar nem zet tö rtén ete regényes rajzokban” című m űvében írja le. Felfogása nem n y ú jt u jjat, történelm i valóság tárul fel előttünk. Igyekszik lehe
tőleg objektív m aradni, s ha A usztriának M agyarország elnyom á
sára irányuló következetes szándékát erősen előtérbe is helyezi, a jelennel megbékülve, a m últakra fátyolt b o rít s királyát rajongó szeretettel és hűséggel dicsőíti.
Jókai müveiből tisztán kitűnik, hogy Jó k ait az osztrákság fő
leg M agyarországgal való kapcsolatában érdekelte. Bizonyítékul szolgál, hogy Jókainak nincs olyan műve, mely kizárólag az o sz trá kokkal fogladakoznék s hol az osztrákság szerepét M agyarorszá
gon, hol pedig a m agyarokét A usztriában vizsgálja. Ennek meg
felelően azon korszakok keltik fel érdeklődését, am ikor a két n em zetnek egymáshoz való viszonya különösen érdekes összefüggést tü n te t fel. így a H absburgok uralm ának kezdetei M agyarországon;
M ária Terézia, II. József uralkodása; végül pedig' és kiváltképen az a kor, m elyet Jókai maga is átélt,a szabadságharc és az azt követő idők.
A H absburgok tró n ra ju tá sa M agyarországon, I. Ferdinánd küzdelm ei a magyar korona m egszerzéséért és m egtartásáért, ele
venednek m eg „Fráter G yörgy” című történelm i regényében.
Még Ulászló m agyar király idejében in d íto tták meg a H abs
burgok a harcot M agyarország elnyeréséért. Ferdinánd herceg, I. M iksa unokája eljegyezte Ulászló leányát, A nna hercegnőt.
U lászlónak ugyanis titkos szerződése volt M iksa királlyal, hogy születendő gyerm ekeiket összeházasítják. A m agyar főurak között azok, kik Zápolya János jövendő uralkodásának p á rtjá n voltak, tiltakoztak az eljegyzés m egtartása ellen. U lászlónak ekkor még nem volt fiúgyerm eke és így A nna hercegnő révén Ferdinánd ju t
h a to tt volna a m agyar trónra. E kként a rákosi országgyűlés
ki-47 m ondotta, hogy idegen vérből szárm azott királyt nem vállal tö b bet az ország. Erre Miksa, róm ai osászár, azt üzente vissza a m a
gyaroknak, hogy az ő ereiben is m agyar vér buzog, s ezek szerint a m agyarság sem m iesetre sem tek in th eti őt idegennek. A z ország- gyűlés még erősebb h atáro zato t is h o zo tt abban az értelem ben, hogy soha idegen szárm azású király M agyarország tró n já t el ne foglalhassa. Ennek visszafogásául az osztrák fejedelem hadba- vonult M agyarország ellen s pusztítani kezdte a határszéli megyé
ket. M ár kom oly háborúra került volna a sor, ha meg nem szü
letik U lászló fia, II. Lajos és ezzel m eg nem oldódott volna a trón- öröklés (kérdése. M iksa császár m ég ezek után is ragaszkodott A nna hercegnőnek F erdinánddal valló eljegyzéséhez, sőt. ha ez az eljegyzés nem jö h e te tt volna létre, a 63 éves császár kész lett volna maga feleségül venni a 12 éves hercegnőt. Sok vita után mégis m eg tarto tták az eljegyzésit Becsben, a Szent István tem plom ban, a magyar király és főrendek jelenlétében. Maga Miksa császár fogadta a Becsbe menő Ulászló királyt, ölébe m ent T raut- m ansdorfig, hol melegen üdvözölte. Az eljegyzéskor M iksa csá
szár és Ulászló király szerződést k ötöttek, m elynek egy titkos p o n tja arról szólt, hogy ha a gyerm ek Lajos trónörökös utódok nélkül talál meghalni, a m agyar koro n át A nna hercegnő férje, Ferdinánd örökli.
Ulászló halála után II. Lajos került a trónra, ki A usztriai A nnát v ette feleségül, aki azután osztrák udvaroncok seregével vette m agát körül a királyi udvarban. Ezek egész nap m ulattak, dőzsöltek, szó rták a pénzt, ami a különben sem gazdag királyi kincstárt nagyon igénybevette s növelte az ellenszenvet az osztrá
kok ellen. A magyarok antipátiája ellenük annyira fokozódott, hogy a királyné bánkódva bár, de kénytelen volt udvaroncait el
bocsátani.
A mohácsi súlyos csapás és II. Lajos halála után Ferdinánd jogot form ált a m agyar koronára, m elynek másik pályázója, Z á polya János, jelentékeny p ártjáv al erős ellenfélnek bizonyult. F er
dinánd azonban mégis elérte, hogy a Pozsonyban összegyűlt ren dek m egválasztották magyar királlyá. Az ország m ásik része azon
ban Zápolya Jánost emelte a tró n ra s így M agyarországon egy- időben két király uralkodott. F erdinándnak erős haddal kellett megvédenie jogait s hadserege legnagyobbrészt magyarokból állott. Z ápolya János, az ellenkirály ellen, Ferdinánd Szolimán
48
török szultánhoz fordult segítségért, ki azonban inkább ellenfelét részesítette pártfogásában. Ferdinánd p á rtjá t nagyon leapasztotta a királynaik azon tulajdonsága, hogy a nem zetnek é.s a főuraknak te tt ígéreteit igen gyakran nem ta rto tta meg. Jókai leírja F erdi
nánd had járatait, m elyeket a magyar királyság m egtartásáért foly
ta to tt. V ezérei m egválasztásában m eglehetősen szerencsétlenül já rt el, valam ennyi fővezére, m int például Rogendorf, C astaldo, K aczianer s különösképen a brandenburgi határgróf Joakim , a
„fekete herceg” csúfos vereséget szenvedett. Ha Ferdinánd király maga állott volna hadserege élére, úgy sokkal könnyebben b izto s íth a tta volna helyzetét M agyarországon, ső t a tö rö k ö t is legyőz
hette volna. „Hanem hát Ferdinánd királynak nem voltak hadi- babérok utáni vágyai. Ö maga Bécsben m arad o tt.” (F ráter György, II. kötet, 266. 1. Révai kiadás.) Ferdinánd vezéreinek kudarcait így Joakim hercegét is, m entegetni akarta és ezért a magyar vezért, Perényi P étert v ádolta meg a vereség okával. Ezen az igazságta
lanságon a m agyar főurak annyira fölháborodtak, hogy valam eny- nyien elpártoltak Ferdinándtól.
Ferdinánd királynak nem csak M agyarországon, hanem N é m etországgal is harcolnia kellett a „amalkaldi szövetség” ellen, m int hitbuzgó katholikusnak. Ferdinánd a p ro testán s ném et feje
delm ek elleni hadjárataih o z a magymr ezredeket használta fel, ahelyett, hogy a török ellen küldte volna hadba őket. Ezek a m a
gyar seregek k itü n tették m agukat bátorságukkal s Ferdinánd h ad seregének legnagyobb erősségei lettek. V iszont rengeteg osztrák katona k üzdött M agyarországon s ebben az időben az osztrákok itt is „sok vért elvesztegettek; úgyhogy akkoriban M agyarországot a „ném etek czim eteriom ának” nevezték. (Fráter G yörgy, II. köt..
282. lap. Révai kiadás.)
Jókai kiemeli F erdinándnak csaknem valam ennyi rossz tu la j
donságát. A harctól való távolm aradását, hálátlanságát az érte küzdő em berekkel szem ben, csúf külsejét, mely m iatt a m agyar főurak kigúnyolták, am iért azután a király rendkívül h aragudott is reájuk. Ezenkívül a k irály t kétszínűséggel is vádolja. Ferdinánd király ugyanis összeköttetésben állott M artinuzzi Györggyel, ki.
midőn hűségét a király kétségbe vonta, m egküldte hozzávaló áll
hatatosságának bizonyítékait, m elyekből Ferdinánd m eggyőződhe
tett, hogy F ráter G yörgy helyesen já rt el. Levélben válaszolt is M artinuzzi G yörgynek, m elyben ügyességét és hűségét
felmagasz-49 talia. M iközben ezt a dicsérő levelet küldte, parancsot ad o tt F rá
ter G yörgynek m eggyilkoltatására, am it m egbízottai, Ferrari M árk és Pallavicini végre is h ajto ttak . „A b ű n ért felm entést adott a pápa a gyilkosoknak, de a hibát m egbosszulta a nemezis. F rá
ter G yörgyöt elveszítve, elveszte Ferdinánd E rdélyt.” (Fráter G yörgy, II. kötet, 318. 1. Révai kiadás.)
Ferdinánd király képviseli e regényben az osztrák elemet. De neki is csak külső tetteiben m egnyilvánuló képét k apjuk s nem ism erjük meg m agát az em bert, csupán a koronáért küzdő királyt.
Ú gyszintén az osztrák tábornokoknak is csak bátorságukról vagy gyávaságukról, jó vagy rossz hadvezető képességeiről értesülünk.
Lélekrajz, emberi mélység feltárása vagy az osztrák typus b em u ta
tása nem vezeti ezeknél a leírásoknál Jókait. Kívülről nézi s látja őket s apró külsőségeket jegyez csupán fel róluk.
*
I. Lipót uralkodása idején Jókainak több műve játszó d ik le, például „Törökvilág M agyarországon” című regénye is. I. Lipót ki akarta űzni a tö rököt M agyarországból s hadsereget küldött a m agyarok segítségére. A z ausztriai birodalom követei e végből állandóan az erdélyi udvarban tartó zk o d tak s amely várost nem a török, azt ném et (Jókai az osztrákot is rendszerint ném etnek ne
vezi) csapat ta rto tta megszállva. Maga az erdélyi fejedelem is n é m et ezredeket ta rto tt m ég legfontosabb váraiban is, így Kolozs
v áro tt — mely Erdély fővárosát képezte —, Székelyhidán s m aga m ellett. A német s a magyar hadak m int szövetségesek küzdtek, ami azonban nem. zárta azt ki, hogy csekély félreértések m iatt ne veszekedjenek s m ajdnem egym ásnak ne rontsanak. Ugyanígy állott a helyzet a ném et s m agyar hadvezérek között. A ném et ge
nerálisok egyedül ak arták a hadsereget vezetni s nem szerették, ha tak tik áju k b a m ás, m int például azt Teleki Mihály tette, bele
szólt. Sokkal többre becsülték képességeiket, semhogy a magyar, szerintük „rusticus gcnerálisok”-nak vélem ényét m eghallgatták volna. H eister ném et főparancsnok sem fogadta meg Teleki jó indulatú tanácsát s ennek eredm ényeképpen elvesztett egy igen fon
tos ütk ö zetet s Thököly Im re foglyául esett. T hököly azonban ké
sőbb kicserélte a generálist fogoly feleségéért, Zrínyi Ilonáért s így H eister mégis kiszabadult fogságából.
4
50
*
A m agyar s ném et ember, a magyar és ném et tábornok k ö zötti különbséget k é t ellentétes típus alakjában m u tatja be „E r
dély aranykora” című művében.
1863-ban ném et hadaik segítették Kem ény Ján o st az erdélyi fejedelem , Apaify M ihály elleni harcában. N ém et hadvezér, W en- zinger vezette a nagyszőlősi ütközetnél Kem ény seregét. Ú gy külseje, m int belső lénye a ném et katona jellemző képe. Magas, csontosarcú, kopaszranyírott, világoskék szemű férfi. Szakszerű katonai képzettségben részesült s m ost ta k tik á ja szerint pontosan kidolgozott tervvel szándékozik m egtám adni az ellenfelet. Hiába vet azonban szám ot m inden m ozzanattal, hasztalan fontolja meg óvatosan, szokása szerint tetteit, m inden terv e fennakad a m a gyar urak nemlbánomságán. K éptelen keresztülvinni a haditanács m egtartását, m e rt a m agyar vezérek optim izm usukban annyira bíznak erejükben s így a győzelemben, hogy állandóan szórakoz
nak s a haditanács ülését egyre halasztgatják. W enzinger m inden kötelességtudása, szorgalm a csődöt m ond velük szemben. M időn elérkezett az ütközet napja, W enzinger mégis biztosan, okosan ad ta k i parancsait; sikerült volna is diadalt aratnia, ha Kemény ebben m eg nem gátolta volna. W enzinger ugyanis taktikából u ta sítást ad o tt a csatavonalnak a visszavonulásra. K em ény János szégyelt retirálni ,ellenparancsával felb o n to tta a hadsereg egységét s eképpen W enzinger vereséget szenvedett. H atáro zo ttan szim pa
tikus képét ad ja e m űvében Jókai a kötelességtudó, b áto r s mégis óvatos katonának.
*
Buda v árának a ném etek segítségével való felszabadulását tá r gyalja Jókai trA z utolsó budai basa” című történeti elbeszélésében.
A török, m ely Bécs ostrom ánál vereséget szenvedett, Buda várát még m indig megszállva tartja. 1685. nyarán végre m egérke
zik az egyesült keresztény sereg, hogy M agyarországot m egszaba
dítsa a töröktől. E seregben főleg a ném etek voltak jelentékeny számiban képviselve és ném et s m agyar vállvetve k ü z d ö tt Buda vára bevételéért. A ném etek közül kitűnik Eunkensteini Funk lovag, ki báró M ansfeld m ostohalányának, K anizsay Borbálának
51 udvarol kom oly szándékkal. A fiatal leánynak azonban régibb hó
dolója P etneházy, a király szolgálatába á tté rt kuruc hadnagy, ki
nek Borbála néhai apja annakidején odaígérte leánya kezét. Erről azonban báró M ansfeld m it sem tudva, a ném et lovagot erő
sen b iztatg atta Borbála elnyerésével. A két fiatal em ber között vetélkedés indul meg a leány kezéért. Funkensteini Funk lovag az ügyesebb udvarló, jobban tud érvényesülni, m int az eddig folyton h a d b an járt Petneházy. Báró M ansfeld, ki egyeneslelkü, becsületes katonaem ber, felvilágosítja Borbála kérőit a helyzettel s annak ígéri oda gyám leánya kezét, ki k ettő jü k közül előbb éri el Buda vára ostrom lott várfokát. Petneházy nagy örömmel, Funk lovag kedvetlenül fogadta el az ajánlatot. A magyar vitéz bátrabbnak bizonyult, m in t a ném et lovag s így ő jegyezte el Kanizsay B orbá
lát. N em sokáig örü lh etett azonban sikerének, m ert még m ielőtt esküvőjét m eg tarth atta volna, az álnok Funk lovag alattom ban m egm érgezte vetélytársát. A gyilkosságot nem fedezték fel s így a lovag tovább űzhette gonosz m esterkedéseit. N em állo tt meg a bűn lejtő jén s hazaátulóvá vált. Buda v árát anyagi haszonért, nagy pénzösszegért a török kezébe ak arta visszajátszani. Á rulását szerencsére felfedezték s a gonosz gyilkos, a hazaáruló elnyerte m éltó b üntetését, vérpadon m últ ki szörnyű halállal.
•
M agyarországgal kapcsolatban valóságos világtörténeti rajzot ad Jókai ,,Egv asszonyi hajszál” című regényében, mely szintén I. Lápót király uralkodása idején játszódik le, a XVII. század utolsó éveiben.
I. Lipót uralm a s küzdelm ei XIV. Lajos francia király, a török s T h ö k ö ly Im re felkelése ellen, végül pedig L ipótnak Lengyel- országgal való szövetsége képezik a regény magvát.
A regény Lengyelország helyzetének leírásával kezdődik.
K oributh M iksa lengyel király feleségül vette Eleonóra hercegnőt, a római császár húgát. A hercegnővel osztrák udvaroncok kerül
te k a lengyel királyi udvarba, kik M iksa királyra is erős hatást gyakoroltak. A lengyelek term észetesen kedvetlenül nézték az o sztrák befolyás egyre nagyobb terjedését. Ezen hangulatuknak ad kifejezést egy lengyel népdal, m elynek refrain je: „Előbb lát a
4*
52
világ véget, m int jó 'barát lesz a lengyel s ném et.” (Egy asszonyi hajszál. 137. 1. Franklin kiadás.)
A király halála után az özvegy királyné kezéért s vele együtt a tró n é rt több kérő versengett. Leginkább a királyné h ajdani vő
legénye, lkát elhagyott a lengyel király kedvéért, Lotaringiai K á
roly és B ajor Fülöp, igyekeztek elnyerni a lengyel tró n t. Ezek szórták a pénzt, a lengyel urak ugyan ezt szívesen elfogadták, azonban királyuknak mégis egy harm adikat, Sobieski Jánost v á
laszto tták meg. E zekután a bécsi udvar azt szerette volna elérni, hogy Sobieski vegye feleségül Eleonóra özvegy királynét. Ezt a terv et Sobieski visszautasította. A bécsi udvar felháborodással fo
gadta Sobieski m agatartását s ezt neki soha többet meg nem bo
csátotta. Míg a bécsi udvar Lengyelországban az osztrák befo
lyást igyekezett teljes erővel növelni, addig Lipót császár követei a tö rö k ö t arra ösztönözték, hogy tám adja meg a lengyel királyt.
A szultán azonban békét k ö tö tt Lengyelországgal s hiába szőtte a bécsi udvar cselszövényeit úgy Sztamibulban, m int V arsóban. Sőt az tö rtén t, hogy a szultán teljes haderejével Bécs ellen fordult.
Ekkor m ár ism ételten Lipót király ellen fordultak a m agyar fölkelők T hököly Im rével élükön. Sobieski nagy rokonszenvvel kí
sérte e mozgalm at és sereget küldött segítségükre. E seregekkel együtt aratta győzelmeit T hököly Lipót császár hadai ellen, míg a ro p p an t török tábor Bécs felé haladt. A róm ai birodalom fö lö tt ezenkívül még a francia hadak, XIV. Lajos seregei is győzelmet arattak , úgy, hogy m inden látszat szerint a róm ai birodalom nap-
* jai m eg voltak számlálva.
A bécsi udvar azonban még nem hagyta félbe cselszövényeit.
M iután Sobieskit nem sikerült m egbuktatnia, eszközeit nem válo
gatva, más fegyverhez folyam odott. A legrútabb árm ánykodások révén Sobieski házasságát ak arta tönkretenni. H asztalan erő lk ö d ött azonban az udvar, törekvései kudarcot vallottak.
A róm ai szent birodalom a végfeloszláshoz közeledett. H a d járatai nem sikerültek, Spanyolországot elvesztette, a franciák -győzelmet arattak felette s utolsó csapásként közeledett felé a török szultán hatalm as seregével. A m agyarok is felszabadították m agukat uralm a alól s a szultán az ifjú T hökölyt m egtette m agyar királynak. Csak a korona h ián y zo tt még a győztes vezérnek, az országot m á r hatalm ába kerítette.
53 Lipót császár m ár csupán az általa annyiszor m egsértett le n gyel nem zetben és Sobieskiben rem énykedett, hogy megvédi a tö röktől. A francia udvarnak is tudom ása volt erről s m inden követ m egm ozgatott, íhogy a lengyelek szövetségét A usztriával meggá
tolja. V arsó t elárasztották Topáratokkal, m elyekben a lengyel nem zetnek a m agyarok iránti rokonszenvét élesztgették s A usztria ellen gyűlöletet terjesztettek . A zonban Sobieski mégis segítségére kelt Lipót császárnak és pedig nem A usztria irányában érzett sze- retete, hanem a m agyarság iránti szim pátiája k észtette e tettére.
Meg a k arta m enteni A usztriát, hogy m egm enthesse M agyarorszá
got. Ú gy képzelte, hogy m iután a római szent birodalm at meg
szab ad ítja a végveszedelem től, Lipót császár m ajd h álája jeléiül teljesíteni fogja egy kívánságát. S ő M agyarország szabadságának visszaadását kéri m ajd Lipót császártól, ki köszönetképen öröm est fog m ajd kérésének eleget tenni.
A tö rö k hadak Bécset ostrom olták. A császár feleségével, ud varával s Bécs lakosságának egy része a város egyik k apuján ke
resztül a D una tú lp artjára menekült. A császárné mezőn, szabad ég alatt tö ltö tte az éjszakát.
Bécsnek aránytalanul kisebb hadserege volt, m int az óriási tö rö k táb o rn ak s azonkívül a bécsi ifőurak nem vették ki részüket a harcból. A török (könnyen elfoglalhatta volna a császárvárost, m elyet ötödik fővárosává szándékozott tenni, de Bécs kincseit is meg akarta szerezni s nem ak arta agyonbom báztatni a várost, ha
nem inkább várt, míg az m egadja magát, ö tv e n napi ostrom után azonban mégis általános roham ra készült. Az utolsó pillanatban azután m egérkezett Sobieski vitéz seregével s nagyszerű h arc
ban legyőzte a törököt, m egm entvén ezáltal a római szent biro
dalm at s vele egyben a kereszténységet is. A bécsi nép rajongva d icsőítette m egszabadítóját s Sobieski m ost meg szerette volna valósítani régi kívánságát, a magyarság fölszabadítását.
Az ebersdorfi mezőn folyt le Lipót császár és Sobieski ünne
pélyes találkozása az osztrák és lengyel hadseregek jelenlétében.
Sobieski üdvözölte a császárt s I. Lipót még annyit sem szólt m egm entőjének: köszönöm.
K orrajzot kívánt Jókai e regényében nyújtani, ami azoban nem nagyon sikerült neki. Jókai nem hatol a történelem m élysé
geibe. T örténetileg valószínűtlen godoikozását az a felfogás is je l
lemzi, hogy a bécsi udvar Eleonóra hercegnő m egsértése és nem
54
m agasabb politikai célok m iatt szándékozott Lengyelországot és Sobieskit megsem m isíteni. Míg Lengyelország Sobieskivel együtt rendkívül rokonszenvesnek van feltüntetve, addig a bécsi udvar cselszövényeit, I. Lipót király hálátlanságát erős színekkel ecseteli.
*
II. Rákóczi Ferenc felkelése, M agyarország s A usztria e k o r
beli küzdelmei, a kuruc-labanc korszak is képezik Jókai néhány m űvének tárgyát. így a „Szeretve mind a vérpadig”, „A lőcsei fe hér asszony”, „Az apja fia”, „A nagyenyedi két fűzfa” cím ű regé
nyeinek s elbeszéléseinek.
Jókai nem kevésbé dícsérőleg ír a császári m int a m agyar hadseregről. A z osztrák sereg nagyrésze egyébként is m agyar k a
tonáidból állott. Haraggal s m egvetéssel nyilatkozik azonban Jókai a kalandornépről, mely sem kuruc, sem labanc nem volt, hanem a legkülönbözőbb nem zetiségek söpredékeiből alakulva, p u sz títo tt az országban. V ezéreik elro n to tt ném et szavakat választo ttak n e
veikül, m in t például T rajtzigfritzig, Borembuk, azt gondolván, hogy nevük ijesztőleg h a t a népre. Kegyetlen, ügyetlen, nevetséges figurák voltak ezek a labancvezérek s valószínűleg nem is ta rto z tak az osztrákokhoz vagy ném etekhez. (A nagyenyedi két fűzfa.) A császári hadsereg vitéz, ren d ezett s megfelelőek vezérei is. Fő
leg H eisterről emlékezik meg többször Jókai és pedig „Az apja fia” című elbeszélésében s „Szeretve mind a vérpadig” című tö r téneti regényéiben. E két m űben leifestett jellem azonban eltérő r egymástól.
Elbeszélésében H eistert kegyetlen, vérszom jas szörnyetegnek írja le. — A ku ru c K ésm árk városa k ap itu lált H eister előtt, ki a város bíráját, K ray Jak ab o t elfogatta és töm lőébe vetette, amivel egyrészt a város m egadásakor k ik ö tö tt feltételeket m egsértette,
Elbeszélésében H eistert kegyetlen, vérszom jas szörnyetegnek írja le. — A ku ru c K ésm árk városa k ap itu lált H eister előtt, ki a város bíráját, K ray Jak ab o t elfogatta és töm lőébe vetette, amivel egyrészt a város m egadásakor k ik ö tö tt feltételeket m egsértette,