Szeretet, becsülés, tisztelet vezeti tollát Jókainak, midőn a ném et népről ír. É rdeklődését e nem zet irán t az a körülm ény is kétségtelenné teszi, hogy felkereste N ém etországot s Berlint, hol nagy ünneplésben részesítették a kiváló írót. „ . . . . Én nekem a ném et írók k ö zö tt sok jó barátom van, a ném et irodalom nak sok tanulm ányt köszönhetek, a ném et kiadóknak sok elism eréssel ta r
tozom és m int politikus a N ém etországgal való szoros szövetség híve vagyok“ — írja „Az én életem regénye“ című művében. (313 1. N em zeti kiadás.)
A ném et világváros, Berlin s lakossága m egnyeri tetszését.
M egcsodálja tervszerű alkotásait, gyönyörű építm ényeit s nem győzi eléggé dicsérni józan gondolkodású népét. Szerinte a né
m etek takarékosságuk által te tté k Berlint Európa egyik legszebb városává. K irályaik egyszerű életükkel jó példát szolgáltattak a népnek, mely követte e téren uralkodóit. Szorgalmas m unkájuknak m eglett az eredm énye: jólét, gazdagság jele m indenütt. Idegenek
kel szem ben elővigyázatosak, m időn azonban m eggyőződnek arról, hogy semmiféle gyanúra nincs okuk, megszűnik bizalm atlanságuk s szolgálatkészen segítik őket. (Életem ből II. 427.) D icséri alapos
ságukat és érzelm ességükben is öröm ét találja.
Míg azon m űveiben, m elyekben Jókai a ném etekről csak per tangentem ír, helyesen tá rja fel főbb tulajdonságaikat, am int valam ely regényének színtere N ém etország, szereplői ném etek s így a ném etekről szélesebb jellem rajzot kellene nyújtania, a spe ciíikus ném et jellem vonásokat nem tü n teti fel megfelelő m érték ben. Jellem ző példaként szolgálnak erre Jókai Trenk-regényei:
„A két T re n k ” és „T renk Frigyes”, melyek nagyrészben N é m e t
országon játszódnak le.
E regények hőse, T ren k Frigyes nem rendelkezik azokkal az előnyös jellem vonásokkal, m elyek Jókainak e nép iránti elism e
rését kiváltották. Rokonszenves, nagyszerű m egjelenésű,
tohetsé-75 ges, b áto r katona, azonban a ném etség alapvető tulajdonságai, az alaposság, a m egfontoltság, a k ita rtá s hiányzanak belőle.
A X V III-ik század közepében N agy Frigyes s udvarának le
írásával indul el a regény. A legm űveltebb uralkodók közé ta rto zo tt II. Frigyes, ki nem csak birodalm ának növelésével foglalko
zott, hanem a kultúra fejlesztését is feladatául tűzte ki. Világhírű írók s tudósok, így V oltaire, La M ettrie, Jordan, Pölnitz, ta rtó z kodtak udvarában, kikkel az uralkodó állandó érintkezést ta rto tt fenn. Sőt, testő reitő l is m egkívánta, hogy minél több időt tö ltse
nek a tudósok társaságában s ezáltal gyarapítsák ism ereteiket. A király maga exam inálta meg gárdistáit, kiknek a klasszikus költők m űveiben jártasságot kellett felm utatniok, éppen úgy, m int a m o
dern nyelvekben és tudom ányokban. Természetesen a harcban is meg k ellett állni helyüket s még békeidőben is súlyos hadgya
k o rlato k at végeztek. II. Frigyes testőrsége ad ta ugyanis a tiszti
k art a porosz lovasezredeknek, harcban jártas k atonákká kellett teh át m agukat kiképezniök. S Frigyes király szigorú uralkodó volt, ki nem ism ert elnézést rendellenességgel szemben. H áborúban maga vezette gárdáját, m elyben m intaszerű rend uralkodott. A gárda, mely 144 tagból állott, közv etítette II. Frigyes személyes intézkedéseit. T estőrsége élén haladt mindig s maga felügyelt cso
dálatosan szervezett hadseregére. Az ellenfél ellen nem csupán nyers erővel harcolt, ha szükség volt reá, úgy ravaszságával vívta ki a diadalt. így m időn M ária Terézia ellen küzdött, kém eket kül
d ö tt az osztrákokhoz, kik m agukat a királynő híveinek vallották s hamis tu d ó sítást vittek N agy Frigyes haditerveiről. A rosszul ér
tesült osztrák sereget azután könnyű szerrel győzte le a porosz király.
N em mindig élt azonban II. Frigyes király kizárólag népe szá
m ára s nem volt mindig ily szigorú katonás uralkodó. Ifjú korában midőn még nem ruházták fel a „nagy“ melléknévvel nagyszerű megjelenése m iatt „Szép F rig y esén ek nevezte a közvélem ény, s mint trónörökös léha életm ódot folytatott. A pja azonban véget- v etett könnyelm űségének, mivel m egtudta, hogy fia egy énekes nő után A ngliába akar szökni. Fogságban ta rta tta ezért a tró n öl okost, levélben m egvetését fejezte ki viselkedése fölött, m ajd m egházasította. Frigyes király pedig később hálával em lékezett meg szigorú apjáról, ki jó útra térítette. Erkölcsi szem pontból azonban mindig elnéző volt udvarában s csak akkor háborodott
76
fel, m időn tudom ására ju to tt, hogy gárdájának legvitézebb tagját, T ren k Frigyest gyöngéd szálak fűzik kedvenc húgához, Am ália harcegasszony, A. Z. tábornok feleségéhez. H iába igyekezett II.
Frigyes a szerelm esek találkozásait m eggátolni, hasztalan k ö ltö z
te tte át A m ália hercegnőt a Spree szigetére, a találékony T renk Frigyes mindig talált m ódot ideálja felkeresésére. A király harag
já t T ren k Frigyes irán t növelte egy lengyel udvaronc, Jasinszky, ki elhitette a királlyal, hogy gárdistája meg ak arja nyerni ro k o n á
nak, a m agyar T ren k Ferencnek óriási örökségét s evégett át akar p ártolni az osztrákokhoz. A király büntetésből egy évi b örtönre ítélte s rem élte, hogy ezen idő a la tt lem ond szerelm éről s vissza
té r hazájához. A fogság azonban ellenkező h a tá st v álto tt ki Trenk- ből. Bár G latz várában, hol b ö rtö n b ü n tetését ki kellett töltenie, nem volt rossz dolga, mégis nagyon vágyódott szabadsága után.
N éhány hónap múlva eddigi vélem énye a királyról m egváltozott.
Fogolytársai rengeteget panaszkodtak reá s csak a zsarnokot lá t
ták benne, kiváló tulajdonságait nem ism erték el. H a d já ra ta it k á r
ho ztatták , diadalait lebecsülték s regéket m eséltek kicsapongó életm ódjáról. Ezek a m ende-m ondák erősen befolyásolták T renk Frigyest, k it az a tény. hogy ítélet nélkül fogságba vetették, kü
lönben is elkeserített. Szökésre h atáro zta el m agát s ekkor k ö vette el első bűnét, m ert a szökés a hazaárulással volt azonos, h i
szen a szökevény csak az ellenséges A usztria földjére m enekülhe
tett. T öbbszöri kísérlet után sikerült terv ét végrehajtania. B ajtár
sával, Schell hadnaggyal együtt m egszökött a glatzi várból s Bécsbe m enekült, hol szívesen fogadták az osztrákokhoz p árto lt híres porosz tisztet. N em sokára m egbánta te tté t T ren k Frigyes, azonban Frigyes király m ár nem fogadta vissza hadseregébe.
T renk lassanként m eggyűlölte királyát és hazáját. A z elfogatá- sára k ü ld ö tt ném et k a to n ák at m egbotoztatta, a porosz G oltz nagy
követtel szem ben csúf m ódon viselkedett, az osztrák hadsereg
ben tiszti állást vállalt s m időn N agy Frigyes m indezek dacára bocsánatot kínált fel neki, visszautasította a királyi kegyelm et.
Sőt, m időn az orosz udvarnál tartó zk o d o tt, feltüzelte E rzsébet cárnőt, hogy A usztriával együtt Poroszország ellen háb o rú t in d ít
son. E zekután a poroszok erősen üldözték s m időn foglyul e jte t
ték, a m agdeburgi börtönbe vetették, hol tíz keserű esztendőt tö l
tö tt. A hét éves háború is T renk fogságába esett s Frigyes király míg a harc ta rto tt, nem ak arta foglyát kiereszteni. T renk
Frigyes-77 nek ak ad í ugyan alkalm a a szökésre, de a fogság ideje a la tt visz- sz atért hazája iránti szeretete s rem énykedett királya bocsánatá
ban. Ú jból Poroszországért kívánt küzdeni s szerette volna sza- badonbocsátása esetén szolgálatait II. Frigyesnek felajánlani. A háború befejeztével T renk Frigyes visszanyerte szabadságát, azonban esküt kellett tennie, hogy fogságának esem ényeit senki
nek elárulni nem fogja; h azáját rögtön elhagyja; annak h a tárát többé át nem lépi és idegen országban semmiféle szolgálatot nem vállal. T renk Frigyes A usztriába utazott, hol sokáig m int M ária T erézia udvari fordítója m űködött, m egházasodott s nyugodalm as életm ódot fo ly tato tt. A zonban, m időn N agy Frigyes halála után, a király utóda iehabilitálta a sokat s nagyrészt ártatlanul üldözött T ren k Frigyest, az akkor m ár 64 esztendős T renk boldogan té rt vissza hazájába. K özism ert volt itt, úgy régebbi haditettei, m int írói művei révén. É lettörténete, m elyben kalandos életét mesélte el, olvasott m unka volt a világ m inden tájékán. N em soká élvezte azonban dicsőségét. M időn a francia forradalom kitö rt, az öreg, vitéz T renk is elm ent küzdeni a girondisták m ellett. H án y ó d o tt életét vérpadon végezte be, R obespierre lefejeztette.
T ren k Frigyes, ki királya kérését és parancsát nem fogadja meg s ki királya elleni gyűlöletét hazájára is kiterjeszti, nyugta
lan vérm érsékletével, kalandos term észetével nem a ném et hősök jellem ző typusa. T alán azért hagyja el jellem rajzánál Jókai a n é
m et faj sajátságait, m ert a nagy T renk, ki valóban élt, szintén így festi le m agát s Jókai hűen követi forrását. T renk Frigyes em lékirata: „Des Fridrich F reyherrn von der T renck m erkw ürdige Lebensgeschichte 1876“ képezte Jókai forrását a T renk regények m egírásánál. Regényének egész m enetében felhasználja ezt az alapm unkát s B ittenbinder M iklós1 m egállapítja, Jókai nagyrész
ben átv ette és csak átdolgozta T renk Frigyes em lékiratát.
De nem csupán a főhős, a m ellékszem élyek sem vallanak né
m et eredetre. A sok intrikus udvaronc nem képviselője a ném et szellemnek.
N ém et földön játszódik le Jókainak „Egy hirhedett kalandor a tizenhetedik században” című regénye is.
A z 1688-iki hadjáratban, midőn a franciák a ném etek által megszállt Koblenzet ostrom olták, a ném etek árulót találtak maguk
1 B ittenbinder M iklós: Jókai Trenck-regényei. Philológiai dolgozatok a m agyar-ném et érintkezésekről. 310. 1.
78
között. A z ehrenbreitsteini ütegek p a ra n c s n o k a ,...Hugó a vár gyönge p o n tja it tu d a tta a franciákkal. Rögtön h ad itö rv én y szék elé állították. A z elfogott a nagyherceg s a bírák előtt beis
m eri bűneit s elmeséli élete tö rtén etét, mely gazdag kalandokban.
Reméli, hogy m ielőtt befejezné elbeszélését, a franciák beveszik a várat s m egm entik. A zonban csalódik rem ényében, bírái halálra ítélik s kivégzik.
A tulajdonképeni tö rté n e te t Hugó élete képezi, m elyet ez so rozatos koholm ányokban ad elő. Sokat mesél N ém etország k ü lönböző városairól, azonban a valót a hazugságtól képtelenség m egkülönböztetni. Ennek a fantasztikus kalandornak, regélő haza
árulónak alakja sem nagyon tartalm azza a Jókai által is ism ert jel
legzetesebb ném et vonásokat. M űvének forrásául ném et m unka szolgált. A „Rheinischer A ntiquw arius“ című műből m erítette adatait.
G yakori ném et vonatkozásokban Jókai „Az élet kom édiásai'1 című műve. A regény a XIX. század végén játszódik. Egyik fő
alakja F ürst O ctavian P ratz von und zu N ornenstein, m ediatizált ném et fejedelem , ki fiával, A lienorral M agyarországon telep ed ett le. M inden vágya oda irányul, hogy ism ét visszaállítsa N é m e to r
szágban a régi állapotokat s N orn en stein b en uralkodhason. A pa és fiú teljes ellentétek. O ctavian herceg 50 éves, de még mindig bátor, te tte rő s férfi, míg A lienor fiatal, 22 éves, gyáva, a k aratn él
küli báb. O ctavián herceg 22 éves korában m ár p á rb ajo k at vívott, asszonyokat hód íto tt, vitéz te tte k e t h a jto tt végre. Még nem volt 30 éves s m ár ezredes volt az osztrák hadseregben; m ajd Abd-el K ader ellen hadakozott.K ésőbb m egnősült, elvette egy dúsgazdag ám sterdam i kereskedő lányát. Felesége vagyonára szüksége volt az uralkodó fejedelm i háznak, de a házasság által holland p o lg ár
vér kerü lt a N o rn en stein fejedelm i erekbe. A lienor herceg a n y jára üt, kitől elpuhultságát s önzését örökölte. A n y ja nevelte s nagyon elkényeztette. O ctavián herceg nem foglalkozhatott fia nevelésével, m ert egész életét annak szentelte, hogy ősei b irto k á t és uralkodói jogait visszaszerezze. A p ja még igazi uralkodó feje
delem volt N ornensteinban, azonban a nagyobb királyságok m a
gukba olvasztották a kisebb fejedelem ségeket és a bécsi kongresz- szus m inden tiltakozásuk ellenére m ediatizált fejedelm ekké nyil
v án íto tta őket. L assankint a fejedelm ek elvesztették összes jogai
k at és O ctávián herceg, ki pénzének nagy részét N ornenstein
79 fejedelm i épületeibe fektette, e rendelkezések folytán elvesztette vagyonának jelentékeny részét. A kellem etlenségek még ekkor sem értek véget. A herceget egy törvényellenes cselekedete m iatt (lovával átu g ratta a vonat sorom póját), h at esztendei várfog
ságra ítélték. N ornenstein herceg nem kívánt esztendőkig fogoly gyanánt élni, pénzzé te tte vagyonát és m egszökött hazájából.
M agyarországon, hol b irto k o t vásárolt telep ed ett le fiával, s to vább szőtte a terv ek et a ném et rendurakkal együtt régi hatalm uk visszanyerésére. — A lienor m indeddig nem v ett részt a rendurak titk o s ülésein s nem tö rő d ö tt a szövetség sikerével. A p ja azon
ban a m ár 22 esztendős fiát felszólította, hogy férfiasodjon meg, léha életm ódjával hagyjon fel, vegye feleségül a leggazdagabb m a
gyar hercegnőt, E telváry Rafaelát, vagy csatlakozzék a rendurak ligájához és kössön házasságot az ehrenbreitsteini uralkodó leányá
val, ki m ajd vissza fogja őt ősei birtokába ju ttatn i. Ebben az eset
ben anyai örökségét, mely N orn en stein b en van elhelyezve, szin
tén visszanyerné. A lienor húzódozik ezektől a házasságoktól, m ert egy osztrák tábornok leányát, Falbenheim Pom peiát szereti, ki nem viszonozta ugyan érzelm eit, de azért m inden eszközt fel használ, hogy elvétesse vele magát. N ornenstein O ctávián azo n ban meg ak arja akadályozni ezt a házasságot és eljegyezteti fiát E telváry Rafaela hercegnővel. M ajd képviselővé és később honvé
delmi m iniszterré kívánja választatni, illetve kineveztetni A lienort, kit ezek után céljaira inkább felhasználhatna. Eszköznek tekinti a m agyar parlam entet, mely esetleg A u sztriát is befolyásolhatná.
A képviselőválaszfeisra úgy ő, m int szövetségesei rengeteg pénzt áldoznak. M inden fáradozásuk csődöt m ond azonban A lienor pi- pogyasága m iatt, ki nem állja meg helyét a néhány napig tartó választási küzdelem ben és megszökik saját p á rtja elől. N o rn en stein herceg a kudarc után másfelé keresi a siker útját. A ném et
francia háború kitörőiéiben van; O ctávián herceg erős háborús propagandát fejt ki és iparkodik az osztrák-m agyar m onarchiát is a háború forgatagába sodorni. Reméli ugyanis, hogy a háború után a szövetséges liga tagjai uralom ra kerülnek és a N ornenstei- nek is visszanyerhetik őseik hatalm át. E cél elérése végett nem egészen becsületes te tte k re is képes. Fiának eljegyzését felbontja, a változott körülm ények folytán az ehrenbreitsteini uralkodó lányával ak arja összeházasítani és N ornenstein-E hrenbreitstein egyesült fejedelem ségek uralkodójává emelni. A liga s N
ornen-8 0
stein összes tervei m eghiúsulnak. A háború k itö r ugyan, azonban egy h éttel előbb, m intsem a szövetség kezébe kerülne a hatalom s A lienor, ap ja legnagyobb m eglepetésére és elkeseredésére fele ségül veszi Falbenheim Pom peiát.
A ném et-francia háború előzm ényeit és k itö rését részletesen írja le e művében Jókai. A forrongó hangulathoz, mely megelőzte a nagy harcot, csak az ürügy hiányzott, hogy k itö rjö n a háború.
Ez sem k ésett soká. — A spanyol köztársaság egy H ohenzollern herceget kívánt királyául. A franciák nem tű rték a ném et hatalom terjeszk ed ését és ez a d o tt közvetlenül okot a háború m eg in d ítá
sára. A z osztrák-m agyar m onarchia szerencsésen kivonta m agát a küzdelem ből, a liga és N o rn en stein O ctávián herceg bánatára, kik ezáltal végső rem ényeiket is elvesztették a régi állapotok helyreállítását illetőleg.
A regény k ét ném et hőse: F ürst O ctávián P ratz von und zu N ornenstein és A lienor fia nem tarto zn ak a rokonszenves ném et jellem ek közé. A jelentékenyebb m indenesetre az apa, azonban érdekessége dacára is önző cselszövő, hazája csak azért érdekli, m ert uralkodni szeretne. N ém et létére N ém etországnak bárm ely ellenségével, így Franciaországgal is kész szövetkezni s hogy a maga apró fejedelem ségét visszaszerezze, gátolja az ország növe
kedését. A császár ellen összeesküvést sző. N é p é t sem kedveli, nem is kíméli s zsarnokoskodik fölötte. M inden hibája m ellett is figyelem rem éltó fanatikus küzdelm eivel, m elyekkel nagy veszé
lyek k ö zepette sem hagy fel. — Jókai ném et jellemei kö zö tt nem akad egy sem, mely annyira elpuhult akaratpélküli báb volna, m int Alienor. Maga az író is belátta, hogy m ennyire nehéz ném et szárm azású férfit ilyennek elképzelni, s ezért a holland an y át okolja, ki nevelésével kiölte belőle a férfias tulajdonságokat.
Elítélő hangon ír Jókai a két nagy nem zetnek, a ném etnek s a franciának háborújáról. „R ettenetes gondolat, hogy két ilyen nem zet, mely hivatva van a legm íveltebb világrész k u ltú ráját ve
zetni, m ost m inden elv és cél nélkül, egym ást, m int k é t tatár- csorda tám ad ja meg, hogy elhallgasson a tudom ány és m űvészet a maga tökélyének m agaslatán, s szolgálatába álljon m inden m ú
zsa a vérszom jas harci „D iráknak!” , hogy ez a szorgalm ában, taka- rákosságában m intául álló k ét nép m enjen egymás házát felgyúj
tani, hogy ezeket a m onum entális rem ekeiket századok jó ízlésé
nek, a tűzértudom ány pokolgépei rom bolják halom ra! H ogy egész
81
Európa szabadság, jólét és műveltség után vágyó nem zeteinek ne sikerüljön a két óriás közé vetni m agukat: oh ne tip o rjáto k el ami m indnyájunké: e század keserves vívm ányát, oh ne v erjetek egy
m áson sebeket, miknek m indegyike nekünk m indnyájunknak sebe lesz!“ (Az élet kom édiásai 149 1. N em zeti kiadás.)
A „Lélekidom ár“ című regényében ugyancsak keserűen jegyzi meg: „A világ két legm űveltebb nem zete, akiknek az em beriséget az isteni tökélyhez kéne vezetni, rohan egym ásra, m int T am erland és B ajazid.“ (A Lélekidom ár 117. 1. N em zeti kiadás.)
A ném etség egymás közötti harcáról, az 1866-i osztrák-porosz háborúról „De kár m egvénülni“ című művében emlékezik meg Jókai. Leírja a háború k itö rését és m enetét. A magyar sim patia a poroszok felé fordult, bár term észetesen ellenük kellett harcol- niok. E kkor azonban még nem tö rté n t meg az A usztriával való kiegyezés és így az volt a m agyar nép rem énye, hogy am ennyi
ben a poroszok legyőzik az osztrákokat, A usztria keresni fogja M agyarországgal a kibékülést. Jókai a következőképen ír a háború kitöréséről: „A két ném et összeveszett egymással afölött, hogy ki a nagyobb ném et? A m agyarok persze azt vallották, hogy b á r
csak jól megverne a nagyon-igen-nagyon-ném et m inket még-nem- igen-nagyon ném eteket. „(De kár megvénülni. 127. I. Révai k i
adás.)
Bismarck irán t Jókai mélységes hálával és tisztelettel visel
kedett, mivel legyőzte A usztriát. Valóságos rajongással ír a vas- kancellárról, ki a m agyarokkal szem ben ugyanolyan vendégszere- tően viselkedett, m int a m agyarok vele, midőn Kecskem éten járt.
Egy m agyar m érnök I.—I. Á rpád felkereste Bism arckot és atlasz páncélinggel aján d ék o zta meg, melyen a revolvergolyó nem tu d o tt áthatolni. M időn egy ném et diák revolveres m erényletet k ö v etett cl ellene, Bismarck sértetlenül nevette ki tám adóját. (De kár megvénúlni 129. 1. Révai-kiadás.)
Jókai ünnepli a háborúban győztes N ém etországot, de nem kevesebb becsüléssel emlékezik meg a békés, szorgalmas, dolgos ném etekről. A m agyar diákok m ár a régi időkben is a göttingeni és w ittenbergi akadém iákon fejlesztették tudom ányukat. A ném e
tek szerinte született filozófok s Jókai ezen felfogása világlik ki abból, hogy midőn K árpáthy Z oltán N ém etországban tanulm ány
ú tat tesz, teljesen elmerül a könyvekben és megszerzi a filozófiai doktorátust..
6
8 2
N ém etországnak nem csupán m últjával és jelenével foglalko
zik Jókai. „A jövő század re g é n y é ib e n m egrajzolja az általa k ép zelt huszadik századbeli N agyném etországot, mely 1950 körül a leghatalm asabb államok közé tartozik. N épe m űvelt, megelégedett, katonasága E urópában a legerősebb, ipara, kereskedelm e virágzó s jólét uralkodik az országban. Á llandóan terjeszk ed ik és A u sztriát is m agához szeretné csatolni. Sőt még európai hatalm ával sem elégszik meg s iparkodik A m erikában is gyökeret verni. Az Észak
am erikai Egyesült Állam okban, hol eddig az angolok voltak fö
lényben, a ném et elem kezd önálló nem zetté töm örülni. V etélke
dés fejlődik ki a ném etek és angolok k ö zö tt az elsőbbségért.
A választásoknál mind nagyobb szám m al ju tn ak be a ném etek a kongresszusra s valószínűnek látszik, hogy a következő alkalom mal ném et szárm azású fog az elnöki székbe kerülni. A z angolok m indezt átlátva nem ak arják a ném etség terjeszk ed ését tovább tűrni. Spanyolország pedig, m iként azt a tizenkilencedik század
A választásoknál mind nagyobb szám m al ju tn ak be a ném etek a kongresszusra s valószínűnek látszik, hogy a következő alkalom mal ném et szárm azású fog az elnöki székbe kerülni. A z angolok m indezt átlátva nem ak arják a ném etség terjeszk ed ését tovább tűrni. Spanyolország pedig, m iként azt a tizenkilencedik század