Záró gondolatok

Az emberiség eleinte lassan, majd az elmúlt évszázadban robbanásszerűen szaporodni és terjeszkedni kezdett, és több lépésben markánsan átalakította a természeti környezetét. A világnépesség száma 1999 őszén átlépte a 6 milliárdot. A 20. században több ember léptékű gyarapodást száz év alatt (Takács–Sánta, 2008, Wilson, 2008).

Fentiek következményeként az emberiség a biológiai diverzitást igen alacsony szintre vetette vissza. Következményeit még megjósolni sem lehet, hiszen a bolygónk bioszférájában élő fajok valódi értéke nem ismert, s nem is vizsgálta senki. A rohamosan csökkenő biológiai változatosság az elmúlt fél évszázad környezeti változásai közül két ok miatt is a legfontosabbnak tekinthető. Egyrészt azért, mert teljesen visszafordíthatatlan, másrészt mert csökkenti a bioszféra védekezőképességét a zavaró hatásokkal szemben.

Könnyen belátható, hogy minél erőteljesebben átalakítja az emberiség a természeti környezetet, annál több és többféle zavarásféleséggel „bombázza” a bioszférát, s benne természetesen önmagát is. Ezt az egyre növekvő zavarás-sokféleséget („perturbációs diverzitást”) az élővilág kizárólag a saját sokféleségének növekedésével védhetné ki. Ezzel szemben az élővilági sokféleség drámai csökkenése tapasztalható, amellyel óriási, s az idő múlásával egyre helyrehozhatatlanabb hibát követ el az emberiség.

Bolygónk léte, ellentétben a Naprendszer többi bolygójával, nagymértékben függ a felszínét borító élő buroktól, a bioszférától, amely az élet fenntarthatóságának feltételeit biztosítja. A bioszféra aktivitásának köszönhetően a talaj, a víz és a légkör százmillió évnyi fejlődés után érte el jelenlegi állapotát és minőségét. Ebben a rendkívül bonyolult szférában élőlények milliói kapcsolódnak egymáshoz az energiaáramlás, a biológiai és a globális biogeokémiai ciklusokon keresztül. Amikor fajokat pusztítunk ki, élőhelyeket szűntetünk meg vagy idegenhonos fajokat hurcolunk be egy területre, tönkretesszük azt a legfontosabb örökséget, amit bolygónk kínál az emberiségnek, s ezzel a saját fajunk létét is veszélybe sodorjuk.

8.8. Függelékek 8.8.1. Bibliográfia

Hammond,P.M.:Species inventory. In: Global Diversity: Status of the Earth^’s Living Resources (Ed. WCMC), 1992., Chapman and Hall, London pp. 17-39.

Juhász -Nagy, P.: Eltűnő sokféleség. – Scientia Kiadó, 1993., Budapest. 147 p.

MacArthur,R.H.–Wilson,E.O.: The Theory of Island Biogeography. – Princeton University Press, Princeton, 1967 New Jersey. 203 p.

Magyarország Nemzeti Atlasza. Szerk.: Pécsi, M., Bassa,l., Beluszky,P., Berényi,I. Kartográfiai Vállalat, 1989. Budapest,

Margóczi,K.:Természetvédelmi biológia. JATE Press, 1998.,Szeged

Meadows, D.H.: Biodiversity: The key to saving life on Earth. – In: POLJAM, L.P. (szerk.):

Environmental ethics. Readings in theory and application. Jones and Bartlett Publishers, National Academic Press, 1995., Boston. pp: 156-158.

MolnárZS.–BarthaS.–SeregélyesT. –IllyésE.–Botta-DukátZ. –TímárG.–HorváthF. –Révész A.–KunA. –Bölöni–J.,BiróM. –Bodonczi L. –DeákJ.Á.– FogarasiP.–HorváthA.–IsépyI.– KarasL. –KecskésF. –MolnárCS. –Ortmann-néAjkaiA.–RévSZ.: A grid-based, satellite-image supported, multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobotanica 42(2007):

225–247.

Standovár,T–Primack,R.B.:A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001., Budapest. 542 p.

SzabóM.–KalaposT.:Társulások szerveződése és működése, az ökológiai rendszer. – In: NÁNÁSI

I. (szerk.): Humánökológia. Medicina Kiadó, 2005.,Budapest. pp. 71-137.

Takács-Sánta, A.: Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai. – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2008. 115 p.

VidaG.: A bioszféra evolúciója, a biodiverzitás. – In: NÁNÁSI I. (szerk.): Humánökológia. Medicina Kiadó, 2005. Budapest. pp. 53-70.

Wilson,E.O.: Veszélyben a biológiai változatosság. – Tudomány, 11(1989). szám, pp: 44-50.0 Wilson, E.O.: The diversity of Life. The Belknap Press of Harvard University Press, 1992.,

Cambridge, UK.

Wilson, E.O.:Az élet jövője. – Akkord Kiadó, 2008.,Budapest. 290. p.

8.8.2. Fogalomtár

Bennszülött (endemikus) faj: Olyan állat- vagy növényfaj, amelynek elterjedése a Föld viszonylag kicsi területére korlátozódik. A Kárpát-medencére jellemzők az ún. pannon-endemizmusok (pilisi len, magyar kikerics, magyar kökörcsin, rákosi vipera, fekete rajzoscsiga, szemcsés vakászka)

Biológiai diverzitás: Biológiai sokféleség, melynek két komponense a rendszer elemeinek száma és az elemek mennyiségi kiegyenlítettsége.

Bioszféra: A Föld élőlények által benépesített kérge.

Egyenletesség: A faj/egyed diverzitást becslő indexek kapcsán használjuk. Értéke 0 és 1 között változhat. Kifejezi, hogy az egyedek milyen módon oszlanak el a fajok között. Maximális az egyenletesség (E=1) ha minden fajhoz ugyanannyi egyed tartozik. Számítása: a diverzitást elosztjuk a maximális diverzitás értékével.

Eukarióta: minden olyan élőlény, amelynek sejtjeiben maghártyával körülvett valódi sejtmag van.

Ezen belül találhatók a bázikus fehérjékkel kombinált DNS-t tartalmazó kromoszómák, melyek mitotikus v. meiotikus osztódásra képesek. Az eukarióta sejtek többféle, membránhoz kötött sejtszervecskét is tartalmaznak, mint pl. mitokondriumok, lizoszómák, plasztiszok stb. ezekben zajlik a sejtfunkciók jelentős része. Az eukariótákon belül a növényvilág, állatvilág, gombavilág és az eukarióta egysejtűek különíthetők el.

Foraminifera: lukacsosvázú (vagy lukacsoshéjú) egysejtű eukarióta állatok. Jellmezőjük az állábak. Legtöbbjüket meszes héj vagy váz borítja.

Invazív faj: Tájidegen faj, amely agresszíven és nagy tömegben terjed, tűrőképessége, szaporodó- és terjedőképessége révén elfoglalja a természetes vagy az ember által létrehozott élőhelyeket, módosítja és veszélyezteti azok stabilitását, fennmaradását, és ezáltal ökológiai, gazdasági és/vagy egészségi károkat okoz.

Koevolúció: együttes evolúció, pl. a virágok és a megporzó rovarok egymáshoz történt alkalmazkodottsága, a gazdaszervezet és parazitája egymást befolyásoló fejlődése

Maradvány (reliktum) faj: adott területen korábbi földtörténeti korokból fennmaradt fajok (keleti gyertyán, tőzegáfonya, fűrészlábú szöcske, havasi cincér)

Ökoton: Két eltérő jellegű közösség határának átmeneti területe. Jelölheti az átmeneti zóna fizikai és kémiai tulajdonságait vagy az ott kialakuló (a két határközösségtől eltérő) közösséget.

Posztglaciális: Az utolsó jégkorszakot követő meleg időszak

Prokarióta: az élővilág egyszerű felépítésű képviselői. Egysejtűek. Nincs elkülönült sejtmagjuk Az öröklődési anyag egyetlen DNS-gyűrűben tárolt. A DNS-hez nem kötődnek bázikus fehérjék. A sejtben sejtszervecskék nincsenek. A sejtek szerveződése legfeljebb kolóniák v. fonalas telepek kialakulásához vezethet. Két fő csoportjuk van: a baktériumok és a kékeszöld algák (cianobaktériumok).

Riói Konferencia: az ENSZ 1992 júniusában szervezett világkonferenciája Rio de Janeiróban hivatalos nevén ENSZ Konferencia a Környezetről és Fejlődésről (UN Conference on the Environment and Development). A konferencia elfogadta a biodiverzitás-védelmi, valamint a klímaváltozási egyezményt.

Szukcesszió: határozott irányú közösségszerveződési folyamat. Olyan dinamikai folyamat, amelynek során élőlényközösségek tér-idő átalakulásai játszódnak le, vagyis adott helyen az élőlényközösségek időbeni egymásra következése.