A felszín alatti vizeket érintő emberi tevékenységek

A litoszféra vizeire hatnak az időjárási és éghajlati változások, a folyóvizek áradása, továbbá a tavak lecsapolása, az öntözés és a vízkivételek is. A felszíni vizekkel való szoros kölcsönhatás következtében például adott területen a csatornák feltöltését követően a felszín alatti vízviszonyok is rehabilitálódnak.

A felszín alatti vizek mennyiségi állapota szempontjából legmeghatározóbb befolyásoló tényező a felszín alóli vízkitermelés. A légkörrel közvetlenül kapcsolatban álló víztartóknál vízszintcsökkenés figyelhető meg a víztermelés hatására, de bekövetkezhet a víztartót megcsapoló források hozamcsökkenése vagy elapadása is. Ez történt más források mellett a tatai Fényes-források esetében is, a Dunántúli-középhegységben bányászati célból történt vízkivétel következtében. A rendszerváltást követően felhagytak a bányászati célú karsztvízszivattyúzással és a 2000-es évek első felében a vízszint regenerálódásával a források ismét megjelentek. Elfedett víztartók tartós szivattyúzása esetén a folyadékpotenciál mesterséges csökkentésével egy idő után nemcsak a rétegből termeljük a vizet, hanem átszivárgás indulhat meg a környező vízfogó rétegeken is, amely szélsőséges esetekben akár a talajvízszintig is kihathat (4.3.3. ábra). A Debreceni Vízművet ellátó mélyfúrású kutak hosszú idejű szivattyúzása átszivárgást indított el a környező vízfogó agyagrétegeken keresztül a debreceni Nagyerdő területén és ez a talajvíztükör szintjéig ható folyadékpotenciál csökkenéshez vezetett (Marton, 2010), melynek hatására a talajvíztükör szintje 12–14 méter mélyre szállt. A csapadékszegény időben ilyen mélységből a fák sem kaptak elegendő vizet, többen erre vezetik vissza bizonyos nagyerdei fák károsodását (Marton, 2010). A másik következmény, hogy a termeléssel megbontjuk a vízzel telített víztartó mechanikai egyensúlyát, melyre az tömörödéssel reagál. Az alsó pleisztocén réteg közel 100 éves termelése révén itt is bekövetkezett a rétegtömörödés. A felszín alatti víztermelés itt 1968-ban érte el csúcsát, évi 20 millió m³-t. Fuzzy aritmetika alkalmazásával meghatározták a vízadó és a fölötte található vízfogó réteg tömörödése miatti süllyedést, a vízkivétel centrumában erre legvalószínűbb értékként 0,4–0,7 méter adódott. A termálvizek hőhasznosítása során is alapvető szempont a rezervoárok hosszú távú termelhetősége, melyet az energetikai célú zárt rendszerű termálvíz hasznosítás során, a lehűlt víz visszasajtolása biztosít.

4.3.3. ábra: Rétegzett víztartó rendszer termelése

A felszín alatti vízáramlásokkal nemcsak a víz közvetítődik, hanem a szennyezők is (4.3.4. ábra). A vizek minőségét károsítja a szakszerűtlen műtrágya-adagolás, az illegális szemétlerakás. A csatornázatlan területeken a házi emésztők gyakran a szennyvizek felszín alatti vízbe jutását eredményezik. Benzinkutak tartályainak szivárgásából is bekövetkezhetnek vízszennyezések. Az állattartó telepekről hígtrágya juthat a felszín alatti vízbe.

4.3.4. ábra: A felszín alatti vizek szennyező forrásai

Az utak téli sózásának hatása Budapesten kimutatható a rózsadombi barlangok csepegő vizeiben. Ha a felszín alatti vizeket kutakkal termeljük, akkor a szennyezett víz mozgását mesterségesen felgyorsítjuk. Problémát okoz, hogy a szennyezettségről többnyire csak a kútban, forrásban való megjelenéskor értesülünk. Emiatt az elszennyeződött mélységi vizek rehabilitációja rendkívül költséges és többnyire az eredeti állapot nem is állítható helyre.

A szennyezőkre különösen érzékenyek a karsztok. Itt ugyanis a felszínihez hasonlóan gyors szennyező terjedés is lejátszódhat. A hazai legnagyobb, 2006 júniusában bekövetkezett felszín alatti vízszennyezés a Bükk karsztterületén érte a Miskolctapolcai Vízművet. A sajnálatos ajkai vörösiszap balesetnél is csak a karsztos kőzetet védő több száz méteres fedőrétegnek és a hidraulikai helyzetnek volt köszönhető, hogy a szennyező nem érintette a karsztvizet és döntően felszíni lefolyással haladt tovább.

4.4. Függelékek 4.4.1. Bibliográfia

Borszéki, B. Gy.: Ásványvizek, gyógyvizek, MÉTE Kiadó, Budapest,1998.

Marton, L.: Az ivóvízkészletek védelmének hidrológiai vonatkozásai, Debreceni műszaki közlemények, 2 (2010), 31–48.

Mádlné Szőnyi, J., Rybach, L., Lenkey, L., Hámor, T., Zsemle, F.: Fejlődési lehetőségek a geotermikus energia hasznosításában, különös tekintettel a hazai adottságokra. Magyar Tudomány, (2009) Augusztus, 989–s1003.

Padisák, J.: Általános Limnológia, ELTE, Eötvös Kiadó, (2005), 310.

Somlyódy, L.: Töprengések a vízről – lépéskényszerben, Magyar Tudomány, 4(2008), 462–473.

Tóth, J.: A theory of groundwater motion in small drainage basins in central Alberta, Canada,

Artézi szemlélet: A 19. századtól a 20. század második feléig uralkodó hidrogeológiai szemlélet, fontos sajátossága, hogy a vízzárókon át a rétegek között nem enged meg semmiféle vertikális kommunikációt.

Áramlási rendszer: az áramvonalak azon készlete, amely bármelyik pontjában két szomszédos áramvonal szomszédos marad a rendszer egészén keresztül

Ásványvíz: Eredeténél fogva tiszta, minden kémiai és mikrobiológiai szennyezőtől és emberi beavatkozástól mentes természetes víz. Kedvező összetételben és kedvező mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket, egészséges. Védett vízadó rétegből származik.

Átáramlási terület: A felszín alatti víz kizárólag laterális áramlási komponenssel rendelkezik.

Beáramlási vagy utánpótlódási terület: A felszín alatti víz áramlásának vertikális komponense lefelé irányul.

EU Duna Régió Stratégia: A Duna-medence országainak makro-regionális szintű fejlesztési programja. Magában foglalja a térség legfontosabb energetikai, infrastrukturális és környezetvédelmi projektjeit.

Folyadékpotenciál (): Az egységnyi tömegű folyadék összes mechanikai energiájának mennyisége. Felszín alatti eloszlásának ismeretében megállapítható a felszín alatti vizek mozgását befolyásoló energiaeloszlás.

Glaciológia: A gleccserekkel, tágabb értelemben a jéggel, illetve az eljegesedéssel kapcsolatos természeti jelenségekkel foglalkozó tudomány.

Gyógyvíz: Vegyi összetételénél fogva orvosilag bizonyítottan gyógyhatással bíró természetes víz.

Hidraulikus emelkedési magasság, nyugalmi vízszint(h):, Kutakban mérhető paraméter, nagysága a nyomásemelkedésből és a mérési pont helyzeti magasságából (mérési pont helyzete egy

viszonyító síkhoz képest) tevődik össze. A h-t a nehézségi gyorsulással megszorozva, a mérési pontra vonatkozóan megállapítható a folyadékpotenciál értéke ( = gh).

Hidraulikus vezetőképesség, szivárgási tényező (K): A közeg és a benne szivárgó fluidum tulajdonságaitól függő vezetőképességi mutató.

Hidrogeológia, vízföldtan: A Föld és a víz felszín alatti kapcsolatával foglalkozó tudomány.

Hidrológia: A Föld és a víz kapcsolatával tágabb értelemben foglalkozó, a víztömegek globális szférákon belüli és azok közötti szállítódását vizsgáló tudomány.

Intermedier áramlási rendszer: A medence köztes magaslati és mélypontjai között kialakult felszín alatti vízáramlási rendszer.

Kiáramlási vagy megcsapolódási terület: A felszín alatti víz áramlásának függőleges komponense felfelé irányul.

Limnológia: Egyféle értelmezésben a nem tengeri állóvizekkel foglalkozó tudomány, míg egy másik felfogás szerint az édesvizekkel, mint komplex – fizikai, kémiai és biológiai kölcsönhatások által létrejövő – rendszerekkel foglalkozó tudományterület.

Lokális áramlási rendszer: A medence szomszédos helyi magas- és mélypontjai között létrejött felszín alatti vízáramlási rendszer.

Modern dinamikus hidrogeológia: Az 1980-as években kialakult új hidrogeológiai szemlélet.

Ennek szellemében a talajvízszint a felszín alatti vízáramlási rendszerek felső potenciálfelülete. A folyadékpotenciál-különbségek által mozgatott összefüggő medencebeli áramlási rendszerekben gondolkodik.

Potamológia: A folyamok és folyók tudománya.

Regionális áramlási rendszer: A medence fő vízválasztója és fő völgye között létrejött felszín alatti vízáramlási rendszer.

Rétegvíz: A talajvíztartótól vízzáró réteg közbeiktatódásával elválasztott, mélyebb helyzetű víztartó vize, amely utánpótlódását kizárólag hegylábi kibúvásain át kapja. Az artézi gondolkodásban használt fogalom.

Szivárgási vagy folyadékáramlási intenzitás, fluxus (q): Az egységnyi keresztmetszeten egységnyi idő alatt átáramló vízmennyiség.

Talajvíz: A felszínhez legközelebb eső vízrekesztő réteg fölött elhelyezkedő víz, amely kapcsolatban van a légkörrel és az időjárási viszonyok közvetlenül befolyásolják állapotát. Az artézi gondolkodásban használt fogalom.

Termálvíz, hévíz: Magyarországon a 30°C-nál melegebb kifolyó vizet adó kutakat és forrásokat tekintjük hévízkutaknak, ill. hévízforrásoknak.

Vízadó, vízvezető: vizet tároló és vizet továbbító képződmények összessége

Vízfogó: Víztárolásra és vízvezetésre képes képződmények, de a vízvezetőknél nagyságrendekkel kisebb mértékben.

Vízzáró: Elméleti fogalom, abszolút impermeábilis réteg.