A szennyezők kibocsátásáért felelős területek

kohóipar, műanyag, műgumi, akkumulátor (H2SO4, Pb, stb.) Energiaipar 9.2. Legfontosabb környezetszennyező vegyületek típusai

9.2.1. Alifás és monoaromás szénhidrogének és halogénezett származékaik

Az e csoportba tartozó vegyületek a kőolaj-feldolgozás termékei. Felhasználási területük igen széleskörű. Üzemanyagként vagy vegyipari alapanyagként kerülnek felhasználásra. A gondatlan kezelés, vagy egyéb szabálytalanság következtében a talajba, illetve felszíni vi-zekbe kerülő üzemanyag, olaj elsősorban az ivóvízbázisra jelent komoly veszélyt. A nagymértékű talajszennyezésekre hazánkban is voltak sajnálatos példák. Nagy veszélyt jelentenek a tankhajóbalesetek, amelyek sok esetben regionális méretű ökológiai katasztró-fát okoznak. A talajszennyezések általában lokalizálhatók, szemben a vízszennyezésekkel, amelyek a közeg tulajdonságaiból adódóan igen nagy területet érinthetnek. Ez a körülmény indokolja, hogy a figyelem elsősorban a természetes vizekre (felszíni és talajvíz) irányul. E vegyületcsoportból az Európai Unió listáján az alábbi vegyületek, illetve vegyületcsopor-tok szerepelnek [2, 3]:

a. Illékony monoaromás szénhidrogének (BTEX)

Az elnevezés a benzol, toluol, etil-benzol és a xilolok neveiből alakult ki. Főleg ipari szennyvizekből üzemanyag-szennyezés következtében kerülnek a vizekbe. A 9.1. táblázat tartalmazza ezen vegyületcsoport tagjai.

BTEX-ek Szerkezeti képlet BTEX-ek Szerkezeti képlet

benzol o-xilol

toluol kumén

etil-benzol mezitilén

p-xilol ps-kumén

m-xilol n-butil-benzol

9.1. táblázat: Illékony monoaromás szénhidrogének és szerkezeti képleteik b. Illékony alifás halogenidek

Ezen vegyületcsoportból (9.2. táblázat) elsősorban a diklór-metánt, a tetraklór-metánt, a triklór-etént, a tetraklór-etént és az 1,1,1,-triklór-etánt használja az ipar, ezen belül is a fő felhasználók a gyógyszer-, festék- és műanyagipar. A diklór-metánt széles körben használ-ják, mint extrahálószert, a tetraklór-etén pedig a vegytisztításban nyer alkalmazást.

.

Illékony halogenidek Szerkezeti képlet

1,1-diklór-etén CCl2=CH2

diklór-metán CH₂Cl₂

1,1-diklór-etán CHCl2-CH3

kloroform CHCl₃

1,1,1,-triklór-etán CCl3-CH3

szén-tetraklorid CCl₄

1,2-diklór-etán CH2Cl-CH2Cl

triklór-etén CCl2=CHCl

9.2. táblázat: Illékony alifás halogenidek és szerkezeti képletük

A víztisztítás utolsó lépéseként aktív klórt használnak fertőtlenítésre. A maradék szer-ves anyag, valamint a jelenlevő klorid- és bromidionok reakciójából keletkeznek az ún.

haloformok (trihalometánok, THM), kloroform, bróm-diklór-metán, dibróm-klór-metán, bromoform, amelyek a tisztított ivóvízben kimutathatóak [4].

c. Aromás halogénezett szénhidrogének

E vegyületcsoportból (9.3. táblázat) elsősorban a benzol klórozott származékai jelentősek, mivel ezek halogéntartalmú növényvédő szerek gyártásának alapanyagai, illetve mellék-termékei. Jelentős mennyiség került a környezetbe az 1960–80-as években. Sajnos hazánk-ban is több ezer tonna ilyen anyag vár megsemmisítésre, az óriási méretű talaj- és víz-szennyezésről nem is beszélve. Egyes tagjaik karcinogén, mutagén és teratogén hatású veszélyes anyagok [5].

9.2.2. Poliaromás szénhidrogének (PAH-ok)

A PAH-ok a környezetben mindenhol jelen vannak nyomnyi mennyiségben, mivel szerves anyagok égésének termékei. Lakatlan vidékek PAH háttérszintje valószínűleg főként a természetes erdőtüzekből származik. De a modern, sűrűn lakott területek PAH terhelése emberi tevékenység révén keletkezik. A figyelem középpontjába toxicitásuk miatt kerül-tek. A levegőben lévő szilárd részecskék (aeroszol) felszínére adszorbeálódnak, innen a talajba, és vizekbe (főként üledékbe) kerülnek [7].

Ismert tény az, hogy a PAH-ok az élő szervezetre nagyon károsak, és az élőlények bő-rére, szervezetébe, illetve tüdejébe jutva rákot okozhatnak [8]. A tumorok keletkezése két-lépcsős folyamat. Vannak iniciáló és promoter ágensek. A promoterek olyan anyagok, me-lyek hosszabb időintervallumban hatnak, emellett egy iniciáló komponens egyszeri hatása okozza végül a tumorok kialakulását. A PAH-ok elsősorban iniciáló ágensek. Karcinogén hatásuk mellett mutagén hatást is kimutattak. Újabban a figyelem a PAH-ok

nitrát-származékaira terelődött, melyek könnyen képződnek a levegőben levő NO2 hatására.

Ezeknek az anyagoknak hihetetlenül megnőtt a mutagén hatásuk.

Fizikai tulajdonságok Toxicitás

Vegyület

Fp (C) Op (C) M (g/mol)

S (víz) (g/l)

D (Debye)

LD₅₀ (mg/kg)

mono-klórbenzol 132 –45,6 112,5 200 1,30 2910

1,2-diklór-benzol 179 –17,0 147,0 497 1,97 500

1,3-diklór-benzol 172 –24,7 147,0 2210 1,23 500

1,4-diklór-benzol 173 53,1 147,0 200 0,00 500

1,2,3-triklór-benzol 218 53–54 181,4 200 2,06 756 1,2,4-triklór-benzol 214 16,95 181,4 91460 1,03 756 1,3,5-triklór-benzol 208 63–64 181,4 200 0,00 756 1,2,3,4-tetraklór-benzol 254 47,5 215,9 233320 1,61 1500 1,2,3,5-tetraklór-benzol 246 54,5 215,9 n.a. 0,83 1500 1,2,4,5-tetraklór-benzol 246 140,5 215,9 3760 0,00 1500

pentaklór-benzol 276 86 250,3 52300 0,79 1650

hexaklór-benzol 323 230 284,8 1661 0,00 n.a.

D: dielektromos állandó, LD₅₀: testsúlykilogrammra megadott határér-ték

9.3.táblázat: A klórbenzolok fizikai és biológiai jellemzői

Az EPA és az Európai Unió a 9.4. táblázatban felsorolt 16 PAH mérését írja elő.

PAH Szerkezeti képlet PAH Szerkezeti képlet

naftalin pirén

acenaftilén benzo(a)antracén

acenaftén krizén

fluorén benzo(a)pirén

fenantrén dibenz(a,h)antracén

antracén benzo(g,h,i)perilén

fluorantrén indeno(1,2,3-cd)pirén

9.4. táblázat: Az EPA és az Európai Unió szerint mérendő PAH-ok szerkezeti képlete

A legtoxikusabb a benz(a)pirén és az indeno(1,2,3-cd)pirén. Főként a benz(a)pirén karcinogén hatására vonatkozóan nagyszámú szakirodalom áll rendelkezésre. Egereken és patkányokon végzett kísérletek alapján extrapolációval határozták meg azt a benz(a)pirén határkoncentrációt, amely embernél még nem okoz rákos megbetegedést. Ez az érték 0,05

g/l-nek adódott.

Környezetbe kerülésükért elsődlegesen a belső égésű motorok és széntüzelésű erőmű-vek a felelősek, de a vas- és alumíniumkohászat esetében is jelentős PAH-emisszióval kell számolni [9].

9.2.3. Poliklórozott bifenilek (PCB)

A poliklórozott bifenilek a bifenilből származtathatók klór szubsztitúcióval. A szubsztituáló klór atomok száma 1-től 10-ig változhat, így 209 különféle szubsztituált bifenil képződhet. Az egyes ilyen bifenil származékokat a szakirodalomban congenernek, itt a továbbiakban egyedi PCB fajtáknak nevezzük. Ezeket a IUPAC által elfogadott szá-mozással látják el 1-től 209-ig. A számozás a következő:

4

A PCB-k általános összegképlete így a következő: C12H10-nCln. A PCB-k így egy 10 tagból álló homológ sort alkotnak, ahol a homológok a klóratomok számában különböznek egymástól. Az egyes homológok a klóratom számától függően különböző számú izome-rekből állnak.

n 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

izomerek száma 3 12 24 42 46 42 24 12 3 1

Megemlítendő, hogy a 3 izomert számláló, egy klórral szubsztituált monoklórozott bifenilek csoportja, az egy klóratom ellenére a nomenklatúra szerint a PCB-k közé tartozik.

A PCB-k gyártását, felhasználását a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében betiltották, de addig igen jelentős mennyiség került a környezetbe. A sarki jégtakarók alatt néhány méterrel is kimutatták nyomaikat, az ipari országokban emberek vérében ugyan-csak kimutatható a PCB-k nyomai. Elterjedtségüknek magyarázata, hogy igen széles kör-ben kerültek felhasználásra bizonyos értelemkör-ben kedvező tulajdonságaik miatt [10]. Rend-kívül stabil, hőhatásoknak ellenálló, kiemelkedően jó elektromos szigetelő tulajdonságú vegyületek. Felhasználták hidraulikus berendezések közvetítő közegeként, elektrolit kon-denzátorok és egyéb nagyfeszültségű berendezések (transzformátorok) szigetelő közege-ként, vagy szigetelésjavító adalékként. Égetéssel nem semmisíthetők meg, mivel ez eset-ben klórozott dieset-benz-dioxinok, klórozott dieset-benz-furánok képződnek, amelyek néhány tagja ugyancsak toxikus hatású. A PCB-k felezési ideje a környezetben évtizedekben mérhető a körülményektől függően [11].

A PCB-k nagymértékben lipofil tulajdonságúak, így például állati szövetekben, halak-ban, az anyatejben, májban feldúsulnak. A mérgezett anyáktól született csecsemők nagy részénél fejlődési rendellenességek voltak megfigyelhetők. Egy 1968-ban Japánban bekö-vetkezett mérgezést követően kezdték behatóbban vizsgálni a PCB-k toxikus hatásait.

9.2.4. Dioxinok

E vegyületcsoportba a poliklórozott dioxinok (PCDD), és a poliklórozott dibenz-furánok (PCDF) tartoznak. Halogéntartalmú növényvédő szerek, PCB-k gyártásának mel-léktermékei, illetve halogéntartalmú hulladékok égetésénél keletkezhetnek, amennyiben az égetés hőmérséklete 1200 C-nál alacsonyabb. Az így keletkező PCDD, illetve PCDF típu-sú vegyületek az aeroszolokban adszorbeált formában kerülhetnek ki a környezetbe. Te-kintve, hogy a PCB-khez hasonlóan lipofil tulajdonságúak, feldúsulnak az állati szövetek-ben, tejben és így a tápláléklánc végén az emberi szervezetbe kerülnek. Toxicitásuk meg-haladja a PCB-k mérgező hatását [12]. A természetben mint veszélyes szennyező anyagok mindig csoportosan, és néhány rendkívüli esettől eltekintve, szerencsére csak ritkán és nyomokban fordulnak elő. bróm-származékok is. Szerkezetükben, izomériájukban a PCB-khez hasonlóan igen nagy válto-zatosságot mutatnak, mivel maximum nyolc halogént tartalmazhatnak. Legnagyobb toxici-tással a fenti tetraklór származékok bírnak. A halogénezett dioxinok és dibenz-furánok környezeti stabilitása nagy, metabolizmusuk igen lassú, ezáltal különös figyelmet érdemelnek a biológiai minták vizsgálatánál. Előfordulásuk szabálytalan módon kialakított hulladéktárolók, illetve hulladékégető berendezések közelében valószínűsíthető [13].

9.2.5. Peszticidek

Ez az a vegyületcsoport, amely kizárólag mezőgazdasági felhasználásra készül. Felhaszná-lási területük alapján három főbb csoportba sorolhatók:

1. rovarirtók (inszekticidek), 2. gombaölőszerek (fungicidek), 3. gyomirtók (herbicidek).

Az elmúlt ötven évben bekövetkezett nagymértékű terméshozam-növekedés egyebek mellett a peszticidek széleskörű alkalmazásának köszönhető. Sajnos, mint minden beavat-kozás a természet rendjébe, áldozatokkal jár, ugyanis ezek a vegyületek kivétel nélkül ko-moly környezeti kockázatot jelentenek. Szennyezik a termőtalajt, a természetes vizeket és

a fogyasztásra kerülő élelmiszereket. A több százra tehető ismert peszticid közül több mint negyven tagjuk szerepel az Európai Unió vízszennyezőket tartalmazó listáján. A gondokat növeli, hogy metabolizmusuk során szintén képződhetnek mérgező vegyületek [3, 14].

Kémiai szerkezetüket tekintve megkülönböztetünk halogéntartalmú (főleg klór-), nit-rogéntartalmú és foszfororganikus peszticideket. A legnagyobb tagszámú és igen változa-tos szerkezetű, tulajdonságú vegyületcsoport, ezért az alkalmazott analitikai módszerek is igen sokrétűek. Az ismertebbek közül említést érdemel még az inszekticid hatású -hexaklór-ciklohexán (lindán). Az utóbbi évtizedben törekvések mutatkoznak a magasabb klórtartalmú peszticidek gyártásának és felhasználásának visszaszorítására, mivel nagy-mértékű toxicitásuk mellett viszonylag lassú a metabolizmusuk. Előtérbe kerülnek a foszfororganikus vegyületek, amelyek ugyancsak nagymértékben toxikusak, de gyorsab-ban degradálódnak [12]. A peszticidek azok a környezeti kockázatot jelentő vegyületek, amelyek felhasználásától a jövőben sem tekinthetünk el, de gyártásukat és különösen fel-használásukat ésszerű korlátok közé kell szorítani.

Az egyes hatóanyagok engedélyezéséről minden ország saját maga dönt, a nemzetközi szervezetek csak iránymutató tanulmányokkal segítik ezt a munkát, különböző országokban különböző szabályozás alatt állhat ugyanaz a vegyület.

A forgalmazott növényvédő szereken pontosan fel kell tüntetni a felhasználási területet, a szer adagolását, a kiszórás módját, időzítését, a kiszórást követő egészségügyi várakozási időt. Míg a szántóföldeken végzett növényvédelem általában jól képzett szakemberek vezetésével történik, a kiskerti alkalmazás számos veszélyt rejt magában, sajnálatos módon számos balesetet is okozva. Fontos, hogy a permetezést végző itt is tisztában legyen a legfontosabb szabályokkal. A szert a csomagoláson feltüntettek szerint kell adagolni, bekeverni. A kiszórást szélcsendes időben, kézi permetezés, szórás esetén védőfelszerelésben (maszk, védőszemüveg) és védőruházatban (kesztyű, overall) kell végezni. A növényvédő szerrel való bármilyen közvetlen érintkezés kerülendő. Az esetleges maradékot tárolás esetén felirattal kell ellátni a balesetek elkerülése érdekében.

Mind a megmaradt mennyiség, mind a csomagolóanyag veszélyes hulladéknak számít. A növényvédő szerek biztonságos alkalmazásának másik feltétele az egészségügyi várakozási idő pontos betartása.

A megtermelt élelmiszernövények betakarítás után élelmiszeripari feldolgozásra vagy közvetlen fogyasztásra kerülnek. Az egyes országok rendeletekben rögzítik, hogy mekkora lehet ekkor a növény termesztése során alkalmazott növényvédő szerek maradék koncentrációja. Mind az élelmiszer feldolgozóipar, mind a közvetlen fogyasztású termékek forgalmazójának érdeke, hogy még feldolgozás, illetve forgalomba hozatal előtt bebizonyosodjon, hogy az adott termék nem tartalmaz az előírt egészségügyi határértéknél nagyobb mennyiségű szermaradványt. Ezt megfelelő gyakorisággal végzett, széles hatóanyagspektrumot lefedő monitorozással lehet elérni.

A növényvédőszer-maradékok szabályozása világszerte közös nemzetközi alapokon nyugszik. A magyar növényvédelmi szabályozás több mint száz éves múltra nyúlik vissza, amire joggal lehetünk büszkék. Konkrétan a növényvédő szereket először a Földművelési Minisztérium 1957-es rendelete nevezi meg. 2002-ben alkották meg a rendszerváltás utáni, már az Európai Unió irányelveit figyelembe vevő növényi eredetű termékekre vonatkozó 5/2002-es rendeletet, melynek legutóbbi módosítását a 21/2006 (V.15.) EüM-FVM együttes rendelet tartalmazza. Az állati eredetű termékekben található szermaradékokra a 34/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet vonatkozik.

A rendeletek hatóanyag-termény párokra határoznak meg határértékeket, felsorolják, hogy egy adott hatóanyag milyen koncentrációban lehet jelen egy adott terményben. A rendelet a Magyarországon engedélyezett hatóanyagokat tárgyalja, mivel tiltott szerekre nincs tolerálható koncentráció. Amennyiben mégis kimutatható valamelyik tiltott szer egy adott terményből, az azonnal kifogásolandó, forgalomba nem hozható. (Az engedélyezett, korlátozott, illetve tiltott szerek listája megtalálható az Országos Növény- és Talajvédelmi Szolgálat honlapján: www.ontsz.hu.) A magyar rendelet naprakészen követi az Európai Uniós szabályozást.

9.3. Globális felmelegedés

A légkörnek az utóbbi évtizedekben észlelt néhány tized fokos felmelegedése a jelentősen megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás rovására írható. A globális felmelegedésben még a metán és a dinitrogén-oxid is szerepet játszik, amelyek jelentős része természetes úton jut a légkörbe, de mennyiségük elenyésző a szén-dioxidhoz képest (9.5.táblázat). Ezen gázok gátolják a földfelszín hőkisugárzását, mivel az infravörös tartományban magas az abszorbancia értékük. Az elmúlt 150 évben ~1 °C-kal emelkedett az átlaghőmérséklet.

Albedo: a földfelszínre jutó napenergia visszareflektált hányada. Az esőerdők irtása csök-kenti a szén-dioxid „nyelők” mennyiségét, mely tovább csökcsök-kenti az albedó értékét (pozi-tív visszacsatolás!).

Az érzékeny globális egyensúlyra jellemző, hogy a légkörbe kerülő és a globális felmele-gedésért elsősorban felelős szén-dioxidnak kb. csak kb. 7%-a antropogén eredetű (9.6.táblázat), a többi természetes úton, biológiai folyamatok során keletkezik [15].

CO₂ CH₄ N₂O

9.5. táblázat: Felmelegedést okozó gázok néhány adata

Különböző becslések, illetve előrejelzések alapján 2100-ra kb. 50 cm-rel emelkedik a ten-gerszint, valamint a növényi vegetáció 100–150 km-rel a sarkok felé tolódik.

Gáz Antropogén (Mt/év) Biológiai amelyek részben a technológiai fejlődés, részben a nagy szennyezést okozó iparágak (kohászat, alumínium gyártás, széntüzelésű hőerőművek, stb.) visszaszorulásának is köszönhető. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 2000 évi adatok mindezek ellenére

9.7. táblázat: Levegőszennyező anyagok kibocsátása hazánkban (x 1000 tonna) 9.4. Savas esők

A levegőben a szén-dioxidon kívül jóval kisebb mennyiségben egyéb szennyező gázok (NO_x, SO₂, NH₃ stb.) is előfordulnak. Eredetüket tekintve jelentős részük „természetes”

úton keletkezik, de nem elhanyagolható mennyiségben antropogén folyamatok eredmé-nyeként jutnak a légkörbe. A savas karakterű oxidok (CO2, NO, NO2, SO2) okozzák az ún.

„savas” esőket. Meg kell azonban jegyezni,hogy a szén-dioxid ebből a szempontból kevés-bé játszik szerepet, mivel a vízzel reagálva az igen gyenge, bomlékony szénsav keletkezik.

Irodalmi adatok alapján a SO2≈60%-a, az NOx≈30%-a antropogén eredetű.

A főleg természetes úton keletkező ammónia bázikus karaktere miatt némileg csökkenti a savas karakterű oxidok mennyiségét [17].

Az ún. savas esők kialakulásáért elsősorban a kén-dioxid-kibocsátás felelős. A kibocsátott kén-dioxid átlagos meteorológiai viszonyok között a kibocsátás helyétől maximum 30–40 km távolságra juthat el. Ez két okra vezethető vissza:

 nedves, esős időjárás esetén oldódik a levegő páratartalmában, vagy az esővízben SO2 + H2O = H2SO3. (9.1.)

 napsütéses, tiszta levegőben az alábbi fotokémiai reakció játszódik le:

2 SO₂ + O₂ ^h 2 SO_3. (9.2.)

A képződő SO3 szilárd kristályos állapotú, amely a levegőben lévő aeroszolokon adszorbe-álódik, és ezáltal igen nagy távolságokra eljuthat.

A kén-trioxid vízzel reagálva kénsav keletkezik:

SO3 + H2O = H2SO4. (9.3.)

Tekintettel arra, hogy a víz nem rendelkezik pufferkapacitással, a legkisebb mennyiségű kén-dioxid is jelentős pH-változást okoz.

A légkörben található nitrogén tartalmú vegyületek közül a nitrogén-monoxid és a nitro-gén-dioxid járul hozzá a savas esők kialakulásához.

2NO + O₂ = 2NO₂ (9.4.)

2NO2 + H2O = HNO2 + HNO3 (9.5.)

Meg kell jegyezni, hogy a fenti reakcióegyenletek az igen sokrétű részfolyamatok vég-eredményét tükröző sztöhiometriai egyenletek, sőt a képződő savak is továbbreagálnak a vizekben, talajokban található ionokkal.

9.5. Az „ózonlyuk” problémakör

A légköri oxigén megjelenése tette lehetővé a földi élet kijutását a szárazföldre az őstenge-rekből. A napsugárzás ún. „kemény” UV összetevője hatására képződik a sztratoszféra alsó rétegeiben az oxigén allotróp módosulata, az ózon, amely megakadályozza ezen UV sugár-zás átjutását a felszínre. A napsugársugár-zás 180–320 nm hullámhossz tartományba eső UV összetevője hasítja a DNS molekulát, ezért kiemelten fontos az ózonréteg fennmaradása, illetve tulajdonságainak, változásainak beható ismerete. A 15–25 km magasságban képző-dő ózont képzeletben összenyomva légköri nyomáson kb. 3 mm vastag réteget képezne.

A napsugárzás hatására ózon keletkezik és elbomlik. Ha ebbe a körfolyamatba olyan ide-gen anyag kerül, amely ezt a folyamatot megszakítja, akkor az ózonréteg maradandóan

Az ózonréteg károsításáért egyebek mellett a nitrogén-monoxid is felelős. A sztratoszféra alsó rétegeiben a nitrogén-monoxid kibocsátásáért a 9–12 ezer méter magasságban közle-kedő sugárhajtású repülőgépek felelősek.

NO + O₃  NO₂ + O₂ végtelen ciklus, (9.10.) NO2 + O NO + O2. (9.11.)

Tehát a képződő NO2 az ózon képződése szempontjából fontos oxigénatomokat vonja ki a körfolyamatból.

A CFC típusú vegyületek (≈300) gyártását és alkalmazását jelentős mértékben korlátozták, illetve részben betiltották. Bizonyos szempontokból előnyös tulajdonságaik miatt azonban klímaberendezésekben, hőszivattyúkban,valamint tűzoltó készülékekben jelenleg is hasz-nálatban vannak.

9.6. Függelékek 9.6.1. Bibliográfia

Standard Methods for Examination of Water and Wastewater, American Public Health Association, Washington DC 17th Edition, (1989) ISBN 0-87553-161-X

EPA’s Sampling and Analysis Methods Ed. by Lawrence H. Keith Lewis Publishers, Inc., (1992) ISBN 0-87371-443-4

Water Analysis (Organic Micropollutants) Ed. by Pat Sandra, Hewlett-Packard No. 5962-6216E, (1994)

Federal Register 44, 233, (1979), Part III

Bulletin of Environmental Contamination and Toxicology 57 (5),729-36, (1996) Linde AG., (1996) Specialty Gases Product Catalog

Fishbein L., (1979) Potential Industrial Carcinogens and Mutagens, Elsevier Publ. Co.

van Duuven, B. L., Katz, C., Goldschmidt, B. M., (1993) J. Nat. Cancer Inst. 51(2), 703-5

Heo, G. S., Suh, J. K., (1990) „ New On-Line Concentrator for GC: Analysis of PAHs with LC-GC” J.of High Res. Chro. 13, 748-53

Hutzinger, D., Safe, S., Zitko, V., (1974) The Chemistry of PCBs ,CRC Press Cleveland, Ohio (USA) Erickson, M.D., (1986) Analytical Chemistry of PCBs, Butterworth Publishers, Stoneham, MA (USA) Fairchild, E. J., (1977) Registry of Toxic Effects of Chemical Substances, US DHEW, Publ. No.

78-104, NIOSH, Cincinnati, OH

Tanabe, S., (1988) „PCB Problems in the Future Foresight from Current Knowledge” Environ.

Pollut. 50(1-2), 5-28

Analytical Reference Standards and Supplemental Data EPA - 600/4-84-082, (1984) Mészáros Ernő (1997) Levegőkémia Veszprémi Egyetemi Kiadó

Papp S., R Kümmel (1992) Környezeti Kémia Tankönyvkiadó Horváth László (1986) Savas Eső Gondolat Zsebkönyvek 9.6.2. Fogalomtár

Albedo: a földfelszínre jutó napenergia visszareflektált hányada.

Antropogén hatás: a környezet állapotát befolyásoló emberi tevékenység Bioszféra: litoszféra – talaj

hidroszféra – felszíni, felszí alatti vízek atmoszféra – levegő

BTEX: illékony aromás szénhidrogén CFC: klór-fluor szénhidrogén

Környezeti katasztrófa: olyan hatás, amely a természeti környezet állapotában maradandó változást okoz

PAH: poliaromás szénhidrogén PCB: poliklórozott bifenil

Peszticid: növényvédőszerek, inszekticid – rovarölö szer

fungicid – gombaölő szer herbicid – gyomirtó szer pH: vizes oldatok kémhatását jelző érték; 0 – 7 savas

7 semleges 7 – 14 lúgos ppb: billiomod (10^{- 9}) rész „

ppm: milliomod (10^{- 6}) rész tömeg/tömeg, vagy térfogat/térfogat egységben kifejezve ppt: trilliomod (10^{- 12}) rész „

VOC: (volatile organic carbon) illékony szénhidrogén

10. A SZENNYVIZEK KEZELÉSE (BARKÁCS KATALIN)

10.1. A szennyvizek keletkezése és környezeti hatásai

A vizek előfordulási formái közé természetes és mesterséges víztípusok egyaránt tartoznak, a főbb csoportokat a felszíni és felszín alatti vizek, a csapadékvíz, a szennyvizek és újrahasznosított vizek alkotják. A szennyvizek sajátos csoportot alkotnak a víztípusokon belül, a hatályos hulladéktörvény meghatározása szerint a szennyvizeket a folyékony hulladékokhoz soroljuk, s minden olyan vizet, amely már valamilyen módon felhasználásra került, szennyvíznek tekintünk.

A szennyvizekben található komponensektől függően a szennyezés

 különféle halmazállapotú oldott vagy külön fázist alkotó,

 továbbá szerves és szervetlen anyagokból állhat.

Külön említést érdemel, hogy a szennyezés lehet energiával (hőszennyezés) valamint élő szervezetek (fertőzésveszélyt jelentő kórokozók) jelenlétével összefüggő is. A hőszennyezésnek kiemelt szerepe van, a vegyületek oldhatósága, a kémiai-, biokémiai folyamatok sebességének hőfok függése miatt ugyanis a vízi életfeltételeket jelentősen befolyásolja.

A szennyvizek a kibocsátó forrástól függően

 kommunális,

 ipari

 és mezőgazdasági eredetűek lehetnek.

A kommunális eredetű szennyvíz másképp fogalmazva települési szennyvizet jelent, a háztartási kibocsátások mellett a települési szociális hálózat; az intézmények, szolgáltatók szennyvizeit egyaránt tartalmazza, ipari szennyvíz azonban csak csekély hányadát képezi.

Az ipar hazánkban − tömegben kifejezve – a szennyezőanyagok közel felét bocsájtja ki, a másik feléért a mezőgazdaságot és a háztartásokat együttesen terheli a felelősség. Bár egy-egy iparág szennyvizeinek szerves szennyezettsége igen nagy, mégis országosan az összes szerves anyag-kibocsátás egyharmada a kommunális szennyvízkibocsátásokból származik.

Az ipari szennyvizek iparáganként, üzemenként jellegzetesen eltérő összetételűek.

Szénhidrogén tartalmúak, amennyiben olajfinomítókban, vegyipari alapanyagot gyártó üzemekben keletkeznek, nehézfém tartalmúak a fémfeldolgozó-, galvanizáló-, elektrolizáló üzemek, zsír és fehérje tartalmúak a vágóhidak, tejipari- és húsfeldolgozó üzemek szennyvizei. Szintén szerves szennyezőkben dúsak, így színezékeket tartalmaznak a festékgyárak, textilfestő üzemek, szénhidrátokat a cellulózgyárak, cukorgyárak szennyvizei.

Szénhidrogén tartalmúak, amennyiben olajfinomítókban, vegyipari alapanyagot gyártó üzemekben keletkeznek, nehézfém tartalmúak a fémfeldolgozó-, galvanizáló-, elektrolizáló üzemek, zsír és fehérje tartalmúak a vágóhidak, tejipari- és húsfeldolgozó üzemek szennyvizei. Szintén szerves szennyezőkben dúsak, így színezékeket tartalmaznak a festékgyárak, textilfestő üzemek, szénhidrátokat a cellulózgyárak, cukorgyárak szennyvizei.

In document A KÖRNYEZETTAN ALAPJ AI (Pldal 161-0)