A múltban detektált változások

6.1.1. ábra: Az északi félgömb átlaghőmérsékletének alakulása 1000–2000 között az 1961–1990 refe-rencia-időszakhoz viszonyítva mért és közvetett adatok alapján (Forrás: IPCC, 2001)

Elsőként tekintsük át az elmúlt évtizedek, évszázadok meteorológiai mérései alapján rendelkezésünkre álló bizonyítékokat, melyek a globális felmelegedésre utalnak. A rendszeres meteorológiai mérések ugyan csak a 19. század során kezdődtek meg, de többféle közvetett információ is rendelkezésünkre áll, melyekből lehetséges a régmúlt idők hőmérsékleti viszonyaira következtetni. Ilyen közvetett (ún. proxy) adatok nyerhetők többek között a fák évgyűrűiből, a jégfuratok rétegződéseiből, a kőzetrétegek

vizsgálataiból, vagy akár a történelmi dokumentumok, feljegyzések tanulmányozásából is.

A 6.1.1. ábra kékkel jelölt görbéje ezek alapján a közvetett információk alapján rekonstruált átlaghőmérséklet becsült idősorát illusztrálja. A szürke sáv arra utal, hogy minél messzebb megyünk vissza az időben, annál több bizonytalanság terheli ezeket az adatokat. A pirossal jelölt görbe a meteorológiai mérések alapján az északi félgömbre számított átlaghőmérséklet eltérését mutatja az 1961–1990-es referencia-időszakhoz viszonyítva. Jól látható, hogy míg 1000–1900 között egy 0,2 C-os negatív trend illeszthető az idősorra, addig 1900–2000 között 0,9-1,0 °C-os hőmérséklet-emelkedést detektálhatunk az északi féltekén. Tehát a teljes ábrázolt időszak első kilenc évszázada alatt összességében bekövetkezett hőmérséklet-csökkenésnek mintegy ötszöröse az utolsó évszázad alatt észlelt hőmérséklet-növekedés.

6.1.2. ábra: A hőmérsékleti mérésekből meghatározott globális átlaghőmérsékleti anomália 1850–2010 közötti idősora az 1961–1990 referencia-időszakhoz viszonyítva

(Forrás: UEA CRU, 2011)

A hőmérsékleti mérések alapján meghatározott egész Földre vonatkozó globális átlaghőmérséklet alakulását követhetjük nyomon a 6.1.2. ábrán 1850 és 2010 között. Az éghajlati vizsgálatokban gyakran alkalmazott 1961–1990 referencia-időszak átlagához képest a 19. század második felében, s még a 20. század elején is mintegy 0,4 °C-kal alacsonyabb volt a globális átlaghőmérséklet, mely 1910–1940 között nagymértékben megnövekedett. Ezt követte egy nagyjából állandónak tekinthető időszak 1940–1975 között, mely során kismértékben csökkent a globális átlaghőmérséklet. 1975 után viszont egészen napjainkig is tartó hőmérséklet-emelkedést figyelhetünk meg, melynek mértéke eléri, sőt kissé meg is haladja a 20. század első felében detektált hőmérséklet-növekedést.

Ha nagyság szerint sorba rendezzük az egyes évekre meghatározott hőmérsékleti anomáliákat (ugyancsak az 1961–1990 referencia-időszakhoz viszonyítva), akkor az első 17 helyen szereplő év mindegyike az 1990 utáni időszakból kerül ki, s az első 10 rekordmeleg év nagyrészt a 2000 utáni időszakból származik (6.1. táblázat). A 2001–2010 évtized globális átlagban összességében 0,2 °C-kal melegebb volt, mint az 1991–2000

évtized. A legutóbbi évtizedből csupán 2008 volt a többi évhez képest valamelyest hűvösebb, de ez is a 12. legmelegebb év a sorrendben. A hőmérsékleti mérések kezdete óta az egész Földet tekintve a legmelegebb év 1998 volt, ezt követi a sorban 2005, majd 2010.

Sorszám Év Hőmérsékleti

anomá-lia értéke (°C) Sorszám Év Hőmérsékleti anomá-lia értéke (°C)

1. 1998 0,52 11. 1997 0,35

2. 2005 0,48 12. 2008 0,33

3. 2010 0,47 13. 1995 0,28

4. 2003 0,46 14. 1999 0,27

5. 2002 0,46 15. 1990 0,25

6. 2009 0,44 16. 2000 0,24

7. 2004 0,43 17. 1991 0,20

8. 2006 0,42 18. 1983 0,19

9. 2001 0,40 19. 1987 0,17

10. 2007 0,39 20. 1988 0,16

6.1. táblázat: A globális átlaghőmérsékleti anomália nagyság szerinti első 20 értéke az 1961–1990 referencia-időszakhoz viszonyítva (Forrás: HC-UKMO & CRU-UEA, 2011)

Az eddigiekben a globális átlaghőmérséklet alakulását vizsgáltuk az elmúlt évezredben, s ez alapján egyértelmű, hogy az utolsó néhány évtizedben kiemelkedően nagy hőmérséklet-emelkedés tanúi voltunk. Az elmúlt 25 évben globális skálán detektált melegedő tendencia földrajzi eloszlását illusztrálja a 6.1.3. ábra, melyen az évi középhőmérsékletek műholdas mérések alapján származtatott idősoraira illesztett lineáris trend évtizedes mértéke látható. A piros árnyalatok a növekvő hőmérsékleti trendet, míg a kék árnyalatok a csökkenő trendet jelölik. Lényegében az egész térképen a piros szín dominál, s különösen nagymértékű melegedő tendenciát figyelhetünk meg az északi félgömb szárazföldi területein (mely arra utal, hogy a hőmérséklet-növekedés mértéke meghaladja a globális átlaghőmérséklet emelkedésének ütemét). Csökkenő tendencia csupán kisebb térségekben jelentkezett, elsősorban a déli félgömb óceáni területei esetén.

6.1.3. ábra: Az éves átlaghőmérséklet évtizedes trendegyütthatóinak térképe műholdas megfigyelések alapján az 1979–2005 időszakra. A szürke színnel jelölt poláris területek adathiány miatt nem

értékel-hetők (Forrás: IPCC, 2007)

Magyarországon az utóbbi 30 évet tekintve 1,2 °C-ot meghaladó melegedést detektálhatunk az évi középhőmérsékletekben. Különösen erőteljes hőmérséklet-növekedés jellemzi az északkeleti térséget, ahol az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései alapján 1,7 °C-ot is meghaladó hőmérséklet-emelkedés következett be éves átlagban az utóbbi három évtizedben. Országos átlagban az évi középhőmérsékletek közül a legmagasabb (11,8 °C) 2007-ben fordult elő (ekkor Európa-szerte rekord hőségeket detektáltak a nyári időszakban). Ebben az évben új abszolút hőmérsékleti rekord is született Magyarországon, mivel az Országos Meteorológiai Szolgálat kiskunhalasi mérőállomásán július 20-án 41,9

°C-ot regisztráltak. Hazánkban a műszeres mérések kezdete óta folyamatosan meghatározott évi átlaghőmérsékletek alapján az évek sorrendje a legmelegebb 2007 után az alábbiak szerint alakul: 2000, 2008, 1994, 2002, 2009.

6.1.4. ábra: A jégzajlás előretolódása a finn Tornio folyón, 1693–1993 (Forrás: GRID, 2001) A globálisan és regionálisan is detektált hőmérséklet-emelkedés következményeképpen mind a krioszféra, mind a bioszféra esetén sokféle változást figyelhettünk meg az elmúlt évtizedekben. Az alábbi felsorolásban néhány példát emelünk ki ezek közül:

– A kontinentális jégtakaró 10%-kal csökkent.

– A tavaszi hóolvadás korábban indul.

– A folyók, tavak jege korábban kezd olvadni (6.1.4. ábra).

– Az Északi Sark körzetében a jég elvékonyodott, kiterjedése csökkent (nyáron 10–15%-kal).

– A magashegységek gleccserei világszerte visszahúzódnak (6.1.5. ábra).

– A növények vegetációs időszaka megnövekedett.

– A virágzási időszak korábbra tolódott.

– A költöző madarak tavasszal korábban érkeznek.

– Az élőhelyek általánosan magasabb szélességek felé tolódtak.

1910 2003

6.1.5. ábra: A Rhone-gleccser visszahúzódása az Alpokban (Forrás: Gesellschaft für ökologische Forschung, 2004)