II8 XII. R E szr - TIZENKÉT LILIOM, Mellyeket, A' KE SEREDETT SZIVEK' VIGASZTALÁ-sára,

den teremtett állatok élnek; mint Szent Pál mondja: Mert ö-általa, ö-töle , és ö-benne vágy-nák mindenek, néki légyen ditsöség mind örökké' Ámen. Róm. 11:36. Mindenekben minden a* Kris-tus: Kolof. 3:11.

Noha minden teremtett állatok Iftentöl vég-nek életet, de még-is az Embernél van az , leg-nagyobb mértékben : az Embernek vagyon leg-nemeísebb élete, minden e'földi teremtett állatok között, a' benne lakó okos Lélekre nézve. Az Angyalok' Elete ugyan ennél-is ne-mefsebb, 's fellyebb-való az Emberekénél, mert az Iften' Ditsösége bennek világoskodik. Azért neveztetnek az ö hatalmafságának Angyalinak:

2Teff', 1:7. Mert nem vettettek femmi válto-zandóság 's múlandóság alá , mint az Ember.

De az UR Kriftus'Élete mindeneknél leg-ne-mefsebb Élet, mivel igaz Iften, és ö-maga az Elet. Ez az igaz Iften, és az örök Élet: íján.

5: 20. Nála van az Életnek leg-feljebb való gráditsa. Iften az Iftentöl, Világofság a* Vilá-gofságeól, igaz Iften az igaz Iftentöl. .

A'miképen hogy az élet az Iftentöl vagyon ; ' úgy minden jóság és jók Iftenben *s Iftentöl vágynak; mert ö az örökké-való Jó. És min-den a1 mi jó , és jónak mondatik, ebből a* Kút-főből Éármazott. Azért minden teremtett ál-latoknál vagyon az Iften' jóvóltának valami tseppetskéje, mellyel bizonyítják az ö terem-töjöket, £ int én mintha befeellnének velünk; és példának okáért, a'fcölö-tö mondaná nékünk:

Látod

XII.

R É S Z.

^J19

Látod Ember, az én édefségem az én Terem-tömtől adatott nékem, hogy azzal a' te fiive-det meg-vidámítsam. A' kenyer így fólana hoz-zánk: Látjátok, ez tápláló eröm, a ti es az én Teremtömtöl vagyon. A' legbelsőbb Jóság, minden teremtett állatokat, az Ö jo-vóltanak tsepjeivel meg-hintet; végre mondja Szent Á'ofton: Hogy az Embereknek haÉnokra

le-gyenek. Meg-ékefited az Efztendöt a' te jovoltod-dal, és a' te ófvényid kövérséggel tsepegnekySolt.

6c: 12. A' mi a' terméfcetben Iften Jóvóltanak hivattatik, (a' terméfcetuek jósága) az a' Szent Irásfcerint, a'Szent írásban Iften'

Kegyelmefse-cének neveztetett; amaz illeti a' Teftet, ez pedig a* Lelket: Mert a' miképen a Terme-ttnek nagy Könyvében ezerniképen jelentet-te-meg az ö Jóvóltát, és azokat az Emberek-nek efmérni engedte. Azonképen a'Szent írás Könyvében meg-fcámlálhatatlan módokon jelen-tette-ki az ö Kegyelmét, és Szerelmét, melly mind bé-tellyefedett a' Kriftus Jéfusban; mert a* Kriftusban foglaltatott egyben minden Meny-nyei 's Földi jóság, és fceretet, mellyben all minden. .. ,

A* mi pedig jó , 's mindenek-felett j o , ma-fokkal-is feokta az magát közleni, mert ku-lömben nem lehetne jó. Mert mi formán tud-nók, hogy jó , ha magát meg-nem efmertetne ? A* fcölö-tönek jóságát hogy-hogy tudhatnók , ha a'feölö-gerezdeket nem termene ?,Halonio-képen íenki nem tudhatta vólna, melly Jo őa

120 XII. R E S Z.

Kegyelmes az Iften, ha az ö Jóvóhát 's Ke-gyelmefségét ki nem jelentette 's velünk nem közlötte vólna; ki tudta vólna ki légyen a' Kriftus, ha az ö Szeretetét rajtunk meg-nem bizonyította vólna?

Miért jelentette hát ki magát az Iften, hogy Jó, Irgalmas és Kegyelmes? Azért, hogyhigy-jünk ö-benne, ötet mindenek-felett fzerefsük, és minden mi feükségeiukben ötet hívjuk fegit.

segiíi. És ez'ki-jelenés által akarta a'Könyör-gést fel-gerjeÉteni és óltani a' mi fciveinkberi:

Mert hogy-hogy hívnók fegitségül azt, a'kit nem efmérnénk, Végyetek példát magatoknak Mó'sesröl, mikor az Iften' Ortzáját kivánta látni, az Iften azt felelte nékie: Nem láthat e n-gemet egy ember-is élvén; az-az: az én megfog-hatatlan állatomban ; de azt mivelem , hogy egy köÉiklának hafadékában állítalak, és min-den én Ditsöségem a'te ortzád előtt mégyen-el. Jegyezd-meg, nem tsak egy tsépppét a-vagy réfeét az en Jóvóltomnak, a' mint den teremtett állatokban azt látod, hanem min-den én Jóvóltomat tapafctalni és látni fogod.

És hátid meg-látfz engemet: 2Móf. 33: 20. Az-az : Az én tselekedeteimröl efmérfz-meg

enge-met. Akkor le-feálla az UR felhőben: és mi-.

koron Mó'fes előtt el-ment vólna minden ö Jóvólta 's Ditsösége, kiáltott Mó'fes : Jéhova,

Jéhova, erós, irgalmas, és kegyelmes Iften, kéfe-4elmes az haragra, nagy irgalmafságit és

igazsá-|«, ki megtartja irgalmafságát ezeriglm, a'büriófi

biintc-XII. R t S & 121 büntetés nélkül nem hagyja: 2Mó's.34:6,7. Lát.

játok, mihelyt Mó'ses az Iften'Jótfóltát tapafci talta, fel-kiáitott, és úgy könyörgött így.

így jelentette-ki a' Mindenható Iften az ö Jóvóltát, Kegyelmét, Szerelmét, 's Igazságát az Embernek, 's úgy ment-el előttünk az Ifi ten'Ditsösége, mint Mófes előtt, hogy mi-is úgy kiáltsunk és könyörögjünk , mint Mó'ses.

Ha azt feleled : Hogy lehetne az? hanemha az Iften nékem-is úgy jelennék-meg, mintMó.

'fesnek? Felelet: A' Ktfftusban meg-lett ez;

mert ö-benne m,ent,el láthatókéin előttünk minden Ditsösége az Iftennek. Es láttuk az ó

ditsóségét, úgy-mint az Atyának egyetlenegy fzülöU tének difsöséget, ki tellyes vala kegyelemmel es igaz-sággal: Ján. 1:14,

Mikor meg-gondoljuk, mit tselekedett le-gyen a' Kriftus érettünk, fel-kiálthatunk: Jé-hova , JéJé-hova, Erös, Irgalmas és Kegyelmes Jften, kéfedelmes az haragra, nagy

Irgalmas-ságú és IgazIrgalmas-ságú. , Itt látjuk, mint tellyefedett.be az Írás, és

miképen fcállott-le az Iften azEgböl felhőben,

®s az ö Ditsöségét előttünk küldötte-el, a' Kris-tus' Emberré-való létében. Midőn Szent Pál és Barnabás Áthénásban a' Pogányok között nagy tsudákat tettének vólna, azt mondották egymás között az Emberek: Az Iftenek jöttek mi-bozzánk emberi ábrázatban: Tsel.r4:n. Ez vólt az ö itéletjek. Ugy jött e' Földre

mi-hozzánk az Iftennek min den. Jóvólta és Kegyel.

melsegq

122 XII.

R £ $ z.

mefsége a' Kriftusban, e' végre, hogy az Iften minket magához hívjon, Hitünket 'sKönyör-gésünket fel-költse. Mert az Imádság által közli velünk az ö Jóvóltát és Kegyelmét az Iften.

Ebből egynéhány fö okot kell ekünkbe ven-nünk , mellyböl meg-tudjuk, hogy a' mi Imád-ságinkat az Iften bizonyofon meg-hallgatja.

A' Könyörgésnek ollyan tulajdonsága vagyon, I.

hogy a'Éelid Embert könnyen fel-inditja; söt ollyan, hogy fokízor a' kemény Embert-is meg-indítja ; mint az Özvegyről és az hamis Bíróról meg-iratott. Az hol az Özvegy az ö gyakor könyörgése által a' kemény Bírót fel-indította:

Luk. 18: 4. Minthogy Lélekből Éármazik a' Könyörgés, ereje a' Leieknek, melly által fo«

kaknak fokÉor ájvek el-foglaltatik és fel-indit-tatik. Minthogy pedig az Iften nem kemény Iften, hanem a'leg-nagyobb Szelídség,leg-njrá-jafabb Barátság, a'leg-felsöbb Békeseges-türés,

a' leg-nemesebb Engedelmefség, a* leg-eröfsebb Szeretet: és fumma 6erint, az Iften minden Jóságos-tselekedet, a' leg-felsöbb gráditsban;

azért ez nem hibázhat: és lehetetlen, hogy a*

Szivböl feármazott Könyörgés által, fel-ne in-duljon Könyörületefségre; mert ha az nem len-né , nem vólna ö a' leg-nemesebb és leg-jobb, avagy leg-nemesebb Kegyelmefség. Azért, a*

melly igazán az Iften a' leg-felsöbb Kegyelmes*

ség és Jóság, olly valÓ, hogy leg-inkább a*

Szívbéli Könyörgésre indúl-fel. Taulerua ezt

XII. R É S Z. 123

{gy bizonyítja: Az Iften úgy ferénykedik és ífet utánnunk, 's úgy téfeen, mint-ha az o II-tensége magában el-akarna fogyni, vagy lem-mivé lenni, hogy nékünk meg-jelenti az o If-tenségének meg-mérsékelhetetlen, ésazoTer-méfzetinek 's Állatjának tellyes vóltát. Ugy üet, hogy minékünk ollyan fajátunk, mint lajátja magának. Ésifmét: Mi meg-mérsékelhetetlen, nagy, és örökké-való dologra teremtettünk, hivattattunk, és hivogattatunk, 's az Iftennek igen ellenére vau, hogy mi a'kitsiny, femmi-re-valókkal 's múlandókkal elégedünk-meg ; mert ö kéfc nékünk mindeneket adni, söt ön-nön-magát-is. Ifmét: Az Ifién a' hozzank-va-ló igaz fceretet miatt, femmi kérésünket meg-nem vetheti, femmit tőlünk meg-meg-nem tarthat;

söt meg-élözi a' mi lmádságinkat, és élőnkbe jön, kér bennünket, hogy baráti legyünk, es

ezerfcer kéfeebb az adásra, mint mi a veves-re; kéfeebb az adásra, mint mi a' kérésre.

11. ; . Az Iften' drága igéreti és igazsága azt

kí-vánja : Hívj fegitségul, megszabadítlak tegedet:

'Sóit. <0:15. Mert te URam jó vagy es kegyel-mes, es fok irgalmafságii azokhoz, kik tegedet le-gitségul hívnak: 'Sóit. 86: 5- , f U K

mindenekhez, kik ötet fegitségul hívjak: Sóit. 145.

18. f. Az-az, az UR Jó, ha az kevés, Ke-gyelmes; ha az fem elég, Nagy Irgalmafságu.

Kihez? mindenekhez kik fegitségül hívjak. Es mes-tselekefci, a* mit az lftenfélök kivannak,

kialto-Í24 XII. ' R E S Z:

kiáltáfokat meg-hallgatja, 's meg-fegíti őket: Efa.

65:24. Kérjetek, és meg-né fziiujetek; Kerefsé-tek, de félben ne hagyjátok; Zörgefsetek: Ja'n.

16: 23. és Mát. 7: 7. Mért a' ki valamit kér,

el-véti. Valamit imádkozáfiokban kéréndeteks bigyjetek bogy el-véfzitek, és meg-léfzen néktek: Márk. 11 .-24.

Lukiig. és 18:1. Ez fogadását az Iftennek meg-kell tartani, mert külömben nem vólna az, a' ki magát meg-jeleutstte az ö Sz.Igéjében. És hogy minket meg-hallgathafson , és az ö Jóvóltát velünk fokképen közölhefse, meg-parantsolta, hogy gyakran, fökat, és Éüntelen imádkozzunk*

III.

Ezt bizonyítja az Iften' mindenek-felett leg-jobb Édes Atyai Szive-is: Kitsoda ti-közzúletek, ki Atya lévén, ha az ö fia kenyeret kér s követ ad-na nékie? Ha ti anad-nakokáért gonojzok lévén,tudtok a' ti fiaitoknak jó ajándékókat adni, mennyivel inkább Ű' ti Mennyei Atyatok ád Szent Lelket azoknak, a' kik ö-tole kéréndik: Luk-.n: ír. Mellyró 1 mind a*

Menyben, mind a'földön va\ó tellyes tselcd nevezte-tik: Éféf. 3:15. Sz. Pál nevezi az íftent:

Irga\-mafság' Atyjának , és minden vigafztalás Ifienének : zKót.v.i. Ha az Ember könyörületes lehet, hát

a'ki a'feánakodó Éivet teremtette, hogy vólna kegyetlen ? ki az Atyai fzivet teremtette, hogy ne vólna annak Atyai Szive ? Miért adta vol-na Iften magávol-nak azt a' Nevet, ha nem vól-na Atyai Kegyelmes Szive ? Azért, avagy meg-kell néki minket hallgatni; vagy pedig nem Atya az ö Neve. Mert te mi Atyánk vagy,

öröktól-XIL R E S Z. 125

fogva vagyon a'te Neved-. Éfa. 63:16. Mert az Izraelnek Atyja léfzek, és az Efraim énnékem eh s'ó-fz'úlöttem : Jér. 31:9. Az Anyai fciv úgy te-remtetett » hogy könyörül az ö méhenek gyii-möltsén 5 hogy ne vólna néki ö-magának kö-nyörülő Szive, hogy ne könyörülne rajtunk, 's a' mi Könyörgésünket hogy ne .hallgatná-meg,midőn kefervefen hívjuk és kiáltjuk.' Lát-játok, mikor a' gyermek beteg, azAnyánaJc Éive mint efik-me| azon; Éintéu úgy és fok-kal inkább az UR Iftennek Szive; a mint ma-ga mondja: Az én belső réfceim meg-indulnak ö-rajta, könyörülvén könyörülök ra]tz: Jér. 31:20.

Bizonyítja a' mi URunk Jéfus Kriftusnak éret-tünk-való Efedezéfe-is: Miképen könyörgött az UR e' Világon éltében az ö Aüyafeentegyhá-Záért, és minden hívőkért? mint ajánlotta őket az ö Mennyei Szent Atyjának! (1.) Atyám ,

tartsd-meg a* te Neved által azokat, a kiket adtai nékem, hogy egygyek légyenek mint mi. ,( 2.) Szen-teld-meg őket a* te igazságoddal, a' te befzedid igaz-ság. (3.) Örizd-meg őket gonofz vefóedelemrol.

(a) Nem-tsak ö-érettek'könyörgók pedig, hanem azo-kert-is a* kik aZ ó befzédek által hiendök léfziiek ben-nem. (5.) Atyám, a' kiket nékem adtál, akarom hogy az hol én vagyok, azok-is én-velem legyenek, (60 Hogy a' tefzerelmed a' mellyel engemetfzeret-tél, légyen ö-bennek, és én-is ö-benntk: Ján. i 7 : 1. f. Nem-tsak e' Világon könyörgött pedig érettünk, hanem moft-is az Iftennek Jóbbjan.

Mivel-126 XII.

R

^JE

SZ.

Mivelhogy azért nagy Papi-Fejedelmünk vagyon*

ki az Egeket által-hatotta, tudnillik a'Jéfus, az Iftennek Fia; járuljunk azért bizodalommal a* ke-gyelem' fzékibez, hogy irgalmafságot nyergünk, és kegyelmet találjunk, az alkalmatos időben való fe-gitségre: Róm. 8:34. '$id. 4:14. 7:26. és 9:11.

Bizonyltja a' Szent Lélek*

Bizonyság-tétele-is: Téjzen bizonyságot a' mi lelkünkkel együtt, hogy mi Iftennek fiai vagyunk: Róm.8:16. És

lehe-tetlen , hogy a' Szent Lélek' Bizonyság-tétele a' mi Sziveinkben hafcontalauná, és femmivé légyen.

Minthogy Iften 's a' Kriftns velünk vagyon, és az Hit által Lennünk lakoznak, hogy ne tudná a' mi foháÉkodálinkat ? Mikor még az én

nyelvem alatt nintsen a'befzéd, frhé URam te azt mind jól tudod, távol látod az én gondolatimat:

'Sóit. 139: 4,2.t Ne véld azt, hogy az Iften fok ezer mértföldnire légyen tőled, 's nem hallgatja-meg Könyörgéfedet: Mert te-benned vagyon, és te Ő-benne. * Az Iften él és va-gyon bennünk. Tsel.IT- 28. és Ján.17:23. Hogy-hogy ne hallaná-meg a'te Imádságodat? UR*.

am, te-előtted vagyon minden én kívánságom, és az én nyógéfem te-elötted él-nem rejtetett: 'Sóit, 38: 10. Az én fzámnak befzédi,. és az én fzi-vemnek gondolati, légyenek a' te .kedved fzerint valók: 'Sóit. 19:15.

V1L

XII. RÉSZ. 127

VII.

Mivelhogy a' Szent Lélek, ki igaz Iften, a'

! könyörgést mi-beúnünk munkálódja: A' Szent Lélek a' Könyörületefségnek Lelke, Zak.i2:iO.

' foháfekodik bennünk: Róm.8: 26. Hogy-ne hallaná, tudná 's látuá az Iften azt, a' mellyet maga tselekeÉik és munkálódik. Azért lehe-tetlen, hogy tsak egy fohajtáfotska-is el-vefz-Éen , a' melly Szent Lélektől Éármazik 's Iften-í he'z küldetik, Iftentöl jön 's Iftenhez mégyen,

az Iftenben el-nem veÉhet. Az Iften Éerint va-ló Tótselekedet világofságra mégyeu: Ján.3:21.

VIII.

Az Iftsn nem feledékeny Iften, mint az Em-ber : Minden Jótselekedetet emlékezetben tart, mint-egy petsét-nyomó gyürüt: és minden iga-zán hívő ollyan ö-elötte, ,mint-egy emlékezet-nek Könyve: Mai. 3:16. Es így az Imádságot fem felejti-el, az Iften a' Jót nem, felejti-el, hanem a' mi bűneinket felejti-el. Es az Iften*

Irgalmafsága olly nagy, ollyan felettébb való, hogy a' mi bűneinket meg-nyomja és el-törli, és foha azokról meg-nem emlékezik. De a' j ó t , melly tőle Éármazik, el-nem felejtheti, külömben a' maga tselekedetét és önnön-magát kellene el-felejtenie. A' mi könyörgésünk a*

Szent Lélektől lévén, el-felejtené-é a' Szent Lélek a' mi könyörgésünket és foháÉkodáfin-kat, mellyet bennünk maga munkálódott ? Az lehetetlen, mert a' maga tselekedetit el-nem fe-lejti, mellyet bennünk maga munkálódott. Az

128 XJL R E S Z

iften az ö Szávát és Fogadását el-nem

felejt-heti. M'ólta fzylottam ö-felöllc, meg-emlékezem ü-róla: Jér. 31': 20. Azért mondja a' 'Sóltár;

A mi könybiillatti/inkat meg-fzámláltai: 'Sólt.56:9.

Az ö Szövetséginek örökké-való meg-tartását parantsolta r 'Solt, i n : 7,9. Mitsoda az ö Szö-vetsége ? A' bűnnek botsánatja, melly a' Kris-tus' Halálával meg-eröfsítetett, 's a' Szent Lé-lekkel meg-petsételtetett: Éjef. 1:13.

Ha azt mondod: Ha ez igaz, miért nem hallgat-meg hát engemet az Iften, és miért nem adja-meg kéréfemet ? foküor könyörgöttem, ki-áltottam , foháÉkodtam, 's még-fem hallgattat-tam-meg.

És ezt fokképen Éemünk előtt látjuk, hogy némelly gyakran, fok ideig könyörög valami-ért, de még-fem nyeri-el, 's a' mi vélekedé-sünk áerint nem hallgattatik-meg: Hol marad-nak hát a' bizonyos meg-hallgatásmarad-nak fundá-mentomi ? E z , nagy kísértet, melly nem egy fcegény Éivet bágyaÉt és tántorít-meg. De vi-gyázz ímez fundámentomos Feleletre:

Az Imádság mindenkor meg-hallgattatik, és lehetetlen hogy ne hallgattafsék, a' meg-nevezett Fö Okokra nézve , mellyek igazak, bizonyofok, eröfsek. 1. Ollyan bizonyofok, melly bizonyos, hogy az Iften Jó Iften. 2, Ollyan bizonyofok, melly bizonyos, hogy If-ten igaz az ö Igéretiben, é» ö-maga az örök-ké-való Igazság. 3. Ollyan bizonyosok, a*

melly

m R É sz. 129 melly bizonyos, hogy Iftennek mindenek-felett

leg-könyörületesbb Atyai. Szive vagyon. 4.

Ollyan bizonyofok, a'melly bizonyos hogy a Kriftus a' mi Közbenjárónk. 5. Ollyan bizo-nyofok , a' melly bizonyos, hogy az lftcn s a' Kriftus mi-bennünk laknak. Ébben egy tuvo

$zív fe kételkedjék.

II* . Hogy pedig nem mindenkór adja-meg a

min-ket kivanunk és kérünk , ( melly miatt ugy tet-feik nékünk, mintha nem hallgataa-meg ben-nünket,) az onnan Éármazik : 1. Hogy azii-ten nem mindenkor a' mi akaratunk Éerint, ha-nem a' mi Idvefségünkre való haÉon Éerint hall-gat-meg minket. 2. Hogy azt az Iften magá-nak hagyta, a' mit kérünk, hogyha Teltünk-nek avagy LelkünkTeltünk-nek adja-e megj mert mi-koron idö-Éerint valókat kérünk töle, és az Iften efméri, hogy nékünk nem hafcnas s nem ídvéfséges; tehát nem adja azt nékünk Tetti Jókban, hanem a* LelkiJókban. De még-is el-nyerjiik azt a' mit kértünk, Lelki-képen Leikünkön, 's többet annál a'm,t kérünk.

Mert a' mennyivel a* Lélek nemesebb sjobb a*Teftnél, és a' Lelki jók a* Földi jóknál, annyival jobb nékünk , ha az Iften a miket ku -sb 'sTefti-képen kérünk, Lelkünk^vá^ Lel-ki-képen fordítja.. A* mi könyörgesunket. bé-m i azon, a* bé-min leg-Éükségesebb , bé-mdnülik a'Lelken. HiÉem nemTeftitt a'nagyobbréÉ, öég tsak a* Lélek fegfttefsék-meg- Ha Tefti

W S u Ka.

nyava-130 Xir. R E S Z.

nyavalyát erefit az Iften reád, 's te azon ké-red , hogy meg-gyógyitson , a' te könyörgéfed nem hibázott meg-hallgattatott; mert haTefli egéÉséget nem ád, Lelki egéÉséget ád, az pedig jobb. Nem kívánfc-é inkább, egéfcséges Lelket, mint egéizséges Teftet ? mit hafenálné-ked az egéfeséges Teft, ha a' Lélek beteg, az-az, hitetlen volna, 's az örökké-való halállal kellene meg-halnia. De ha a'Lélek egéizséges, Dáviddal mondhatjuk: Kitsoda vólna nékem

Meny-ben te-nüladndl több, és te-náladndl egyébMeny-ben nem gyö-nyörködöm e%földön, el-fogyatkozott az én tejlem:

'Sóit, 73; 25,26. és a* btteg Jóbbal: Jel tudom, hogy az én Megváltóm él: Jób. 19; 25, így meg-feg'íttetik a' Lélek. Azért betsülte Sz. Dávid a' Mennyei Jókat feljebb, minden idö-Éerint

va-lóknál : Jobb nékem a1* tcfzddnak törvénye , fok ezer arany és eziift pénznél: *Sólt.ii9:72,

Ha azt mondod: Miud a' kettőt kívánom én, úgymint, egéfeséges Teftet és egéfcséges Lelket, idö fcerint és örökké-való Jót. Azt feleli az UR Iften; Elég néked az én Kegyelmem; 2 Kór. 12'.9, Szent Páhis azt akarta vólna, de ez lön a'

vá-lafta. Rövideden, minden Hitből fzármazott Könyörgés meg-hallgattatik, és bé-tellyefedik, ha nem a'Teften-is, de a'Lelken.

Azonban magának hagyta az Iften azfis, hogy a' mj Imádságinkat itt tellyesíti-é, vagy a'jövendő Életben. Ha itt el-nem éred, a' mit keresfz, goudold-meg azt, hogy az néked itt

»em vólt IUÉOOS , fem idvefséges* Az Iften

mee-XI l R É S Z. %si

meg-tartja azt feámodra a' jövendő Életre.; hi*

Éem nem áll minden e' Világi életen. A' mit íften itt nem ád, ott gazdagon ezerfcerte adja-meg: mert a*miképen lehetetlen, hogy az Iften el-felejtse a'mi imádságunkat; úgy lehetetlen, hogy ingyen Kegyelméből meg-ne jutalmaztafsa.

Ha e'Világon nem-is , bizonyofon mqg-léfeen az Örök Életben. Melly fok-féle a' könyörgés, annyi-féle ajándék az Örök Életben: mert ott meg-Éünés nélkül fogunk aratni; Gal. 6; 9. Ak-kor fiól minden igazán hívő Léleknek. ímhol a>'te imádságod, mellyet küldöttéi vólt hozzám, fmé itt az-i? a' miért könyörgöttél, a' te imád-ságodért ezer-annyi ajándék l Ezt pedig

Bé-kefséges-türéfsel kell várnunk.

EÉtelen üántó-vetö Ember vólna az, ki moft vetvén, akarná mindjárt termését venni, 's el-menvén zúgolódnék, mondván: Oh vetettem, de abból az én Éemeim férc mit nem látnak l Te bolond, nem várhatod-é az aratásnafe ide-jét , a' mikor á' te el-vetett magodat 's annak

böv termését vé£ed-bé? így lói nem egy;

Én fok ideig fokát imádkoztam; de femmit nem látok, hogy telnék belőle, az iften nem akar

m.eg-hallgatni. EStelen, alig vetettél, 'smár aratni akarE. Nem várhatod-é-el az Örök Elet*

nagy aratásának idejét ? A' mit itt vetünk, azt fogjuk ott aratni. Ha itt fok imádságot,

köny-húllatást vetá, ez nemes magot; ott ezer-an-nyit fosjfe aratni örömmel: '5o/í.i2ó: 5. Ennek bé kell teUri; mert az Iften mondotta. Ha itt

K 4

bé-132 xir. R £ 5* z.

bé-nem telik , az Örök Életben bé-kell tellye-fedni. Mint fokán, kiknek Gyermekek, Hites-Tárfok , jó Barát jók meg-hólt, keferveseu íir-nak. Oh édes Atyámfia, nem tudofl-é, hojjy ez a' mag-vető idő ! hifiem elébb vetned 's

In document TIZENKÉT LILIOM, Mellyeket, A' KE SEREDETT SZIVEK' VIGASZTALÁ-sára, (Pldal 71-82)