mi-don a' fetétségben ülök, légy Te az én vilá-gofsápm.(f) Engedd, hogy az én bűneim-nek, s annak a'mit azokkal érdemlettem, meg-efmérése, bennem igaz alázatofságot 's béke-seges-türést vigyen-végbe.ft; Erősítsed Hi-TC'in^t 3 m'l c*ö n a' »y°morúság jelen vagyon, mint Jakóbnak, hogy veled tufakodjam, Ps el-ne
bo-tsanalak míg meg-nem áldaÉ,(7>) hogya'Éen-.vedés miatt tőled nefijfsak, óh én PaÉtorom ( 0 ! hanem légyek ferényebb 's buzgóbb az imádságban ,.és a' Téged' ditsöítésben.' Nyilat-koztasdrki ekémet, hogy értsem az írást/*) abból tanúljam-meg útáidat, és Szivemnek tsen-deíségében (l) maganiat egéfien Te-reád hagy-jam. A; Te Szent Fiad az UR Jéfus Kriftus által; Ámen.
^2:12. ( 0 Mik. T. 8. (g) i Mós. 22:
. 7, i6. (h)iMo's 32:26. (i)Jér. 16. (kl
^.24: 45. (1) Esa. 30: iy. • V >
IX. R É S Z .
AZ ISTEN'HIBA NÉLKÜL-VALÓ IGAZ-sága és Igéreti, melly meg-nem tsalhat,
munkálódjék a' mi Sziveinkbeö Békeséges-tűrést.
Én pedig az URra nézek, várom az én
fbabadi-táfomnák Iftenét, és meg-hallgat engemet ' az én IJlenem. Ne örülj én nyavalyámon én
ellensé-gemi
IX R É S Z. *7
gem ; mert noba él-cftem , de fel-kelek. Mikor a'fetétségben üléndek-is , • az UR léfzen nékem világofságom.. Az URnak haragját hordozom , mert vétkeztem ö-éllene, mini addig„ mig meg-. nem látja az én peremet, és igaz törvényt
té-fzen énnékemki-vité-fzen engemet a' világofsá^ra, hogy meg-láffam az ö Igazságát. És meg-látván - az én ellenségem Kezt, meg-f íégyenli magát, ki
azt mondotta én felölem , hol vagyon a' te UR-. ad Iftened ? Mikheás 7. RéL 7,8,9,10. f.
O
Lvafsük Jérémiás Prófétánál, 9-dik Réfz.4-dik ^-ben: Hogy a' Babilóniai fogság előtt , minek előtte Jéru'sálem elöfcör el-ronta-tótt, az Orfiág el-puÉtíttatott, és a"Sidók a'
Babilóniai fogságra vitettenek; á'Bálványozás-riak bűne mellett, mellyel a' büntetést érdem-lettek, igen bé-vett fzokás vólt a'hüségtelen-ség, hazugság, hamifság , viEÉá-vonás, gyű-lölség , irigység, és minden Éerstet meg-hült, és el-alutt vólt. Mert a' hol ez történik, a-zon Orfcágból és Városból az Iften él-távozott, úgy az Emberek' Szivéböl-is,' mellyet követ a' Ve&edelem. Mert így feól Jérémiás Próféta:
Minden áz ö Barátjától magát meg-óltalmazza, és minden Atyátokfának ne bigyjetek; mert minden Atyafi meg-tsalván meg-tsal, és > minden Barátod tsalárdiil jár, és ki-ki mind az ö Barátját
meg-tsalja, és igazat nem fzólanak: Mert az ö nyel-veket fzoktatták hazugságoknak fzolására , ' a go-nofzság tselekedetiben el-fáraitanak : Jér. 9:4-dik
»s a'több $-ben. Q j Itt
& IX. R É SZ.
Itt látjuk, mint vólt a'dolog Jérú'sálen^ Vá-íofsában az első romlás előtt: tudnillik, ollyan egyenetlenség vólt abban a'* Városban, hogy íenki nem mert másnak hinni j és mind azon igyekeztenek, miképen hazudhafsa-bé és tsal-hafsa-meg egyik a'máíikat. Arra leskődíenek az ö ^ivekben, és e' vólt az ö romlások és veÉedelmek.
PanaÉolkodik Mikhéás Próféta ez iránt:
Jaj énnékem, mert úgy maradék, mint a' nyári takarodás után á tarló,, és a'-fzedés után a'fzedett Jzölö, egy ennuvali gerezd Jcm, maradott, élein,
eró gyíwöltsöt kivan vala az én Lelkem.. El-ve-Jzett e' földről a* jó-tévö ember, egy igaz-is
nin-tsen az emberek közzúl, mindnyájan vér után ólál-kodnak, ki-ki mind bálóval vadáfzfza az ö Atyja, fát. Hogy végbe-vigyék a' gonofzságota* melly kezek között vagyon: Mikh.7; 1,2,3. Azért, a' hol ezek mennek véghez, ott munkálódjak és erőfsén áfsák a' veÉedelemnek vermét, melly-ben ÉántÉándéko&on akarnak esni. Tekintse-meg minden , hogy-ha elmái nap is nem a'Ée-íint vagyoni ? Azért látjuk mi-is Éemeink előtt lenni a'mi romláfunkatj mert ez a'miromlá-íunk mi-magunktól vagyon. Adná Iften r hogy meg-efmérhetnök, és hagynók-el a'migonpÉ-ságinkat, és változtatnók-el a' gonoÉ viÉÉá^
vonó.Szivet, és Éeretnök az Igazságot, és Bé-keséget! melly ha nem léÉen, femmi fegitsé-fünk nem lehet.
Mindazáltal, hogy a'jámbor Emberek e'Éo>
morú,
l IX. R É S Z. H jnorú idöben-is VígaÉtalás nélkül ne légyenek,
meg-kell tekintenünk, mivel vigafitalták mago-kat a' Éomorú Szivek* kik m;-előttünk élte-nek, hafonlóefetekbeu, és Éerentsétknségben, Itt mec-mutatja Mikhéás Próféta, és mint-egy ujjal mutat az igaz é* fö Vigafetalásra , és így tói: 7-dikRéÉnek 7-dik.
Én pedig az URra nézek , varom az- en fza-.
baditásemnak Iftenét: Ez az Első VígaÉtalás, A' Máfodik; És meg-hallgat engemet, az en IJte-ntm. A' Harmadik: N* örülj az én
nyavalyá-mon én ellenségem; mert noha el-eftem, de fel-ke*, lek. A' Negyedik : Mikor a" fetétsegben. hifi*
iek is, az UR nékem világofságom. Az Ütődik;
• Az URJ haragját hordozom , mert vétkeztem ö-elle*
ne, mindaddig, mig-nem meg-látjanz én peremet, és igaz törvényt téfxen énnékem.. A' Hatodik: KU viken engemet á világofságra ,, hogy meg-láfsam az 'ó igazságát A'1 Hetedik:. Es meg-Umn az en ellenségem ezt, meg-fzégyenli magát.
Én az- URra nézek, várom az enpabadüa-.
fonnak Iftenét. Itt vagyon a'Hitről és Remén-légről való tanúságunk, miképpen nézzenek azok, m^nt két bátor és vigyázó Éein, az Is-teure , minden-féle nyomorúságban, meg a
leg-nagyobb inségben-is. Es mennél nagyobb let a' Éükség, annál eröfebb: légyen az Hit és Is-tenben való Reménség.. Mert itt meg.kell emr lekezniink a'mi KereÉtyén Hitünkről: HiÉek az Atya Iftenben, Mennynek földnek Teremj
tőiében. Az-az ; Én hifeem , hogy nem lehet
?9° IX.
R E
S Z.ollyan nagy nyomorúság, mellyböl az Iften!
mind meg-Éabaditani ne akarna, mind pedig meg.
nem Éabadíthatna; 'Solt. 74: 13, Azért tanúi-juk-meg itt Éemeinket el-forditani az
ideig-tar-to bánattól, és ne nézzük- tsak azokat, ha-nem az URIftent, ki mindenben fegithet, va-lami Mennyen és Földön történik. - A' mint
ar-•ara Éent Dávid tanit: Te hozzád, emelem az én\
Szemeimet, ki lakozol Mennyben: imé mint néz-nek a' fzolgák' fzemei az ó Uroknak Segítségekre,
a' fzolgálo-leányok az ö Afzfzonyoknak fegitl \ segere, azonképen a' mi fzemcink a' mi URunkra
•Iftenünkre, míg könyörül mirajtunk: könyörülj raj-tunk URam, könyörüljrajraj-tunk; mert meg-tellyefed-tünk gyalázattal, igen meg-tellyefedett a' mi Lel-künk a'gazdagoknak tsúfoláfokkal, és a'kevélyek-nek meg-iitálájbkkal: 'Sóit. 123:1,2,3,4.
Es mint-hogy az Iftennek tulajdonsága e z , hogy ö fegit az ö idejében, és nem akkor, és ügy, a* mint mi akarnók; tehát a'mellett. a'mit a' Próféta mond, E11 pedig az URra nézek ;
an-* nak-is ott kell lenni, Várom az én
fzabaditá-•fomnak Iftenét; Az-az; A' Hitnek, Reménség-nek és Békeséges-türésReménség-nek együtt kell lenni.
A* mint minket Szent Dávid tanit, midőn ö elsőben az Hit által Iftenhez bátorodik,
mond-ván : Az UR az én világom és Szabaditóm ; 's tol feljek ? Az UR az én életemnek eröjsége , 's ki-tol rettegjek > El-végezi ezt végre Reménség-gel, es mond: En pedig hifzem , hogy meg-lá-tom az URnak javait az élőknek f öliéoen ;
Vár-fia*
IX. RÉSZ. 91
W az URat, és légy erős, és meg-eröSsiti a' te fzivedet, várjad azURat: 'Sóit. 27: i,}^1^ rVárom az URat, várja az én Lelkem, es az o
Befzédében vagyon reménségem, az en Lelkem fi-gvelmetefebben várja az URat, hogy nem mint a
vigyázók a' reggelt: 'Sóit. 130: 5,6. Mert a la-tos (az az ígéret) bizonyos időre balajztátott, és végezetre Jzól, es meg-nem tsal; ha kesendik ,.
váriad azt, mert kétség-nélkül meg-lefz az, es, nem kéftk: Habak. 2: 3. Noha némelly
meg-Éomorodott Lélek így Éól: Ugy de, nékem későnek látfcik! Felelet: így kel annak lenni, hogy az Hit, Reménség, és Bekeséges-turéa meg-próbáltafsék. Es inkább tetÉlk az Iften-nek az egéÉ Világ' ditsöséfiénél. Es minthogy
az Iften így gyönyörködik benne; oh miért ne akarnád hát Békeséges-türefsel el-Éenvedni 's várni: Sir. 2: 1. Minden dolognak kezdeti és véee vagyon, és ha végét nem várja Em-ber , femmi" nem leÉ belölle. Nem egy fava-nvú Éél éri a' mező' termését, a' míg meg-érik; de ha véget érnek, annal édefebbeklét-nek : Préi. 3: 1. így van a' KereÉt dolga-is, ha Békeséges-türéfsel varod veget, tehát neice-sé«es édes gyümöltsét hozza az Igazságnak;
>Sid. 12:11. mert Szent Pál mondja: A Remen-séz meg-nem Szégyenít: Róm.5: Miért? azért, mert az Iften' Igéjén fundáltatott, mint egy kö-Éiklán, azért meg-áll minden Éerentsetlenr
sép ellen. Mert mindenek kik tégedet varnak, mig-nem SzégyenJnek-. 'Sóit. 25:3. A
0 IX.
R É $2.
tiéznek es bózzáyfutnak, azoknak ortzdjok tnet-néni pirul. Sok.34: 6. Te-benned bízom URam1
jtii f m eS 'n e Otddzta/sami 'SÓlt. zv r *]
Vallyon kjsoda frégytnUt-meg, fc azURbaá bízott, AOigy kitsoda fagyattatott-el s a* ki aZ ó felelmeben megmar adott? • Avagy kitsoda bivta ötet Jegitsegre, es megutáltatott tőle? mert kegyes, és\
irgalmas a* UR, nagy türö. gazdag irgalmafáA gu, meg-botsatja a bűnöket, es megtart a' nyomoA rusagnak idejen: Sirák. 2: ii, i2, í3. A nyomon\U f taknak remensegek nem mind örökké véfz-el -'Sóit ar
t- II. *v
A' Máfodik VígaÉtalás: És meghallgat en> i gémet a* en Iftenem, Ez nagy VígaÉtalás a»
Nyomorúságban, hogy tudjuk és bizónyofok vagyunk abban, hogy a'mi Imádságinkat Ifteil meghallgatta. ; Meghallgatta az UR az én fii
talmimnak fzavat, meg-ballgatta az UR az én kŐ>
nyörgefemet, és az UR bégette az én efedezésé*
met: ^ Solt. 6: 9 Az en nyomorimgombah hivtam Jegitsegül az URat,.es kiáltottam az én tfienem*
bet, es meg-ballgatta fzómat az ö Tbmplomdbol, csaz en kiáltásom MSfte jutott M ö f üleiben í
Solt. 1 8 :Í m e a fzegény kiáltott, és az UR meg*
hallgatta otct, es minden háborúságából megszabd' Altatta ötet, Az URnak íreméi az igazakra: és aj. ö fülei azoknak kiáltáfokra: 'Sóit. 34 í 2,16, Segítségül htvott engem, meg-hallgatom ötét : 'Sóit.
91:15. Ott mégyen te-bowád minden te}, ki mer*
hallgatod a könyötgéft, e'f öldnek minden végeinek ts a mcfzfze való tengernek reménsége;'Sóit. 65:3,6.
IX. R É S2> 93 Ha mondod: Azok Szent Emberek vÓltanakj
de mi vagyok én? Felelet: Mindenek vétkez*
tenek és az Iften' ditsöségétól el-maradtanak: Rom*
2- 23' De még-is az ö Kegyelméből meg-hall-gattaöket, mikor penitentziát tartottak, és az
Iftent félték. Közelvagyon az UR mindenekhez, kik ötet fegitségül bivják, mindenekhez kik ötet tö-kéletefséggel bhják: <Sólt 145: , 4 A ? T f t taknak tönyörgefeket meg-nem utalta. Irattafiek-neg ez, a' következendő Nemzetsegnek hajznarai íSólt. 102:18,19.
A' Harmadik VígaÉtalás: Ne ürü?/
énnyava-hámon én ellenségem, mert noha eleftem, de fel-kelek. Noha az álnok, gonoÉ, tsalard Vrlag
örül, mikor a* jámbornak roÉÉul van dolga*
és vígad a n n a k Éomorúságán; de ugyan az ö ellensége femmivé és Éégyenné leÉen: Mert
mind örökké el-nem hdgy az UR, banattal illet, ifmét kegyelmes léfzen, az ö Kegyelmifsegenek gaz-dagságafzerint • mert nem fzive fzcrint ver , fem banattal nem illeti az embernek fiat: Jér.iir. 3:
,0,21,32. De az Iften igaz, ki nem bagyfeljeb kisérteni annál, a* mint el-fzenvedhetiick, sót meg a' kísértettel egyetemben a* fzabadíilasra iitat nyit,
b o x v el-fzenvedbefsétek: iKór.io;^ Az Iften_
ter-het ád reáflk, de fegít-is.
fzabaditó Iftenünk, és az uralkodo UR fzabadit-kt az halaiból: 'Sóit 68:21. Fordítottad azenfrralmi-mat énnékem örömre, le-vetted az en gyafz-rubaazenfrralmi-mat, és bé-övedzettél engemet örömmel:: Sóit.
94 IX. R É S Z.
A' kísértet, után vígaÉtal: A' mi álnoksdginkért meg-ojloroz minket, és vifzontag könyörül rajtunk Tóbiás 13: 5. - Az UR támogatja az el-efendöket, és felemeli azokat, a' kik meg-górbedtenek: 'Sóit.
145:14. Egy kis- biisiiláfomban el-rejtettem vala az én ortzámot te-töled, egy fzem-pillantájig; de az én örökké-való irgalmafsagomban könyörültem rajtad: Efai, 54: 8. Az URnak Kegyelmefsége,
bogy tellyefséggel meg-nem eméfztctünk; mert nem fogyatkoztak-el az ö irgalma/sági, minden reggel
meg-iijidnak az ó irgalmafsági-: Jér. 3:21,22.
A' Negyedik VigaÉtalás: Mikor a' fetétség-IV.
ben üléndek-is, az UR léfzvn énnékem •óildgofságom.
Mikoron nyomorúság érkezik, mint-ha nagy fetétség venne környül, úgy tetÉik, már Bará-ti fem efmérik az Embert, itt minden világi vi-gaÉtalás el-aluÉik, ott ül az Ember az halálnak árnyékában, ott van meg-útálás és gyalázat. Az illyen fetétségben mozognak minden fene-álla-tok, oroÉlánok, medvék, a' gonoÉ Lelkek, és gonoÉ Emberek; de az Iften léfeen azoknak Vi-lágofságok, kik Hlyen Éomorúságnak árnyéká-ban ülnek: mert Iften. leg-elöÉör a' maga Ke-gyelménekfényével világosít az illyen fetétség-ben, és a' Éomorúságnak közepette vigaÉtalja őket, hogy az Ember az Iften' kegyelmes ielen-létet a' KereÉt-yifelések között-is tapafztalja , mint a'97-dik'5ó/t. ri-dik ^-ben feól: Vilá*
gofsag támadott az igazaknak, és'az igazfzivü Em-bereknek világojiág,. Hafonlóképen: Fénylika'
ix. R É S Z. 95
Jetétben-is az igazak'világofsága, a'kegyelmes, ir-galmas és igaz IJlen által: 'Sóit. 112:4.
Az Ötödik VigaÉtalás: Az UR' haragját
hordo-zom, mert vétkeztem ö-ellene, mind addig, mígnem íneg-látjá át én peremei, és igaz törvényt tcfzen énné-kem. Mert noha azoknak a' kik kéfergetnek nem
Vétettünk, de az Iftéatöl meg-érdemlettük: s ugyan ez aZ a' kinek rendeléfe által mindenek es-tek rajtunk, azért-ls neveztetik Iften' haragjanak itt Azért mindent a4 mit a gonoÉ Emberek tse-IekeÉneki gondold, hogy az Iften' haragja. Az-ért bóldog a* ki Éenvedésében békefséges-turo, 's úgy VéÉi-fel azt, mint az Iftentöl jöttét.
Bol-l dog ember &Bol-lt;? kit te tanitándafz URam, és a' kit a te í törvényedre meg-tanltafz, hogy nyugodalmat adj
an-nak a' vefzedelem* napján, mikor az iflenttlenek ver-met ásnak: 'Sóit. 94 = J° v d r nL ? t s e n d/s: ügben lenni az URnak fzabaditasaig: tefziazojza-ját a'porba, ezt mondván, talám vagyon meg
re-menség, fordítja ortzáját a'verekedőknek, meg-eleg-fzik Jzidalommal; Jér. fit. 3: 25,28,29- Ennek
Sz.Dávid jeles példája, ö ez három dologról meg-emlékezett: Én az UR'haragját hordozom , mert vétkeztem ö-ellene t mert meg-efmérte , hogy a' gyalázatot, mellyet Sémei tett rajta, Iften erefztette reá. Ha én az UR előtt, úgy mond ,
kedves léfzek, engemet ifmét haza-hoz; ha pedig azt mondja az IJlen, nem kellefz énnékem, im hol vagyok
én: 2Sám. 15:25,26. Nebofzfzonkodjala hitetle-nekre-. 'Sóit. 37:1.
96 IX. R E SZ.
A' Hatodik VigaÉtalás: Ki-vifzen engem a* vu VL
lágofiágra, hogy meg-láftám az ö igazságát. Egy fetétségben ülöröl vett hafonlatofság ez, t
mel-lyet el-felejtenek mint-egy meg-holtat, kit mi-nekutánna a' mély tömlötzböl világofságra hoz-nak, a'mint ott az előtt egyebet nem látott a* | fcomorú fetétségnél, úgymoft örömmel nézi a' fcép eget és napfényt. A' Éerint van a' dolog a' Eerentsétlenségben és kerefit-vifelésben-is: melly mikor el-múlik, akkor jö-fel az Iften' vígaÉta-lásának Éép fénye, a' mikor oÉtán örömmel nézheti az Ember az Iften' Kegyelmét és Sege-delmét. így vólt Jófefnek az ö dolga: mihelyt az ö nyomorúságának fetétsége el-múlék, ol-lyanná lön mint-egy nagy világofság: iMos. 41:
41. f. Hafonlóképen Dávid, melly hatalmas Király vólt, mikor az ö fetétségének vége lett!
melly Éépen hozta-ki Iften a'világofságra! Ugy leÉ az ítélet' Napján-is, midőn az Iften minket az halálnak fetéttségéböl ki-rántván, világos-ságra viÉen. Akkoron örömmel fogjuk nézni az ö Kegyelmét.
VII.
A' Hetedik VigaÉtalás, Ez : És meg-látván
az én ellenségem ezt, meg-fzégyenli magát. Illyen jutalmok vagyon minden gonoÉ Embereknek,
kik máfok Éerentsétlenségét örülik, meg-Ée'gye-nülnek. Végre az illyen Embert kárhoztatók-nak 's gyalázókkárhoztatók-nak Éégyent kell vallaniok; mert az önnön-magok Éive bizonyság ellenek, hogy
IX. R É SZ.\ 97 igazságtalanságot tselekeÉnek. Mint kellett
vég-re meg-Éégyenülni Sémeinek Dávid és Salamon
előtt ? 2 Sám. 19:16. Ne tsúfold-meg az embert, kinek Lelke ke/efüségben vagyon* mert vagyon a'ki meg-alázzon és fél-magafztaljon. Tőrrel fogattat•
nak-meg a' kik örülnek az Iftenfeluknek romláfokon, és meg-eméfzti őket halálok előtt a'fájdalom: Sir. 7:10.
és 27:32. Nem eftenek-é Éégyenben a' Filiftéu-fok Sámfon miatt? midőn ötet tsúfolnák, a' ház meg-ölé őket: Bírák. 16: 23,24,3b. Akkoron áll nagy bizodalommal az igaz ember: Bölts,5:i. Mert igaz dolog ets az Iftennek elölte, hogy vifzontag fi*
zefsen azoknak, kik titeket nyomorgatnak, nyomorú-sággal ; tinéktek pediglen, kik nyomorgattatok, nyu-godalommal, mi-velunk együtt: 2TeíT.r: 6,7. Hogy.
ha örvendeztem az engem kergetönek nyomorúságán >
És örültem mikoron ötet vefzedelem találta elöl ? mert én nem engedtem, hogy vétkeznék az én fzám ebben, hogy én átkot kértem vólna az ö Lelkére: Jób. 31:
29,30. Szerefsétek ellenségteket, áldjátok a' kik ti-teket átkoznak, jól tegyetek azokkal; a' kik titi-teket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a' kik titeket háborgatnak és kergetnek, hogy légyetek a' ti Meny-nyei Atyátoknak Fiai, ki az ö napját fel-támafztja mind• a'gonofzokra mind a*jókra, és efsötád mind az igazaknak mind a* hamifsaknak: Mát. 5:44,45.
I M
AD
SA
G.M
indenható UR Iften, a' mi URunk Téfus Kris-tusnak Szent Atyja! ki a* Te Igédben maga-diát meg-jelentetted mint Iften, kinél femmile-li 2
hetet-IX. R E S Z.
hetetlen nintsen. (a) A' naponként váló tapafz-*
talás mútatja-meg nékünk a' Te Mindenhatóságo-dat és IgazságoMindenhatóságo-dat; de még-is az én hihetetlen Szivem kezd lankadni, mikor valami fiokás felett való hab vetödik-fel. (bJ Botsásd meg ezen bü»
nőmet én Iftenem, 's adjad a'Te Kegyelmedet, hogy minden időben Te-reád mindenható igazság-ra nézzek, 's békefséges-türéfsel várjam Éabadi-táfodat. Ne útáld-megaz én imádságomat, mel-lyet az én nyomorúságomban Te-hozzád küldök;
hanem midőn az egéé Világ engemet tsúfol 's tap*
fol rajtam, tekints Te az én előtted könyvezö fcemeimre. (c) Ne engedd, hogy az én ellensé-geim örülhefsenek rajtam, (d) Nem fcabok rdet elődbe óh én Iftenem, miképen hordozz en-gemet; fokáig fzerettem én a' fetétségnektseleke-detit, 's igazán efett rajtam, hogy a' fetétségben hagyi. ülnöm, hogy efzembe végyem, melly ha-feontalan minden, a' mit kivüllötted fzerettem;
tsak ne engedd édes Atyám, hogy a' fetétségben el-süllyedjek, a' Te Szemed őrizzen engemet.
A' Te Kezed végyen környiil, a' Te Eröd vezé-reljen , és így a' fetétségben-is én világofságom vagy. (e) Tsak Te ellened vétettem én URam, azért fcidalmaz engemet Sémei, (f) azért fcoron-gat engemet egyik nyomorúság után a'máfik. Te pedig Szent vagy, ki lakozol az Izraelnek ditsé-reti között:(gj Es Te tifita lé£, mikoritéllz;(b)
. én - (a) Luk. i: 37. (b) Mdt. 14:10. (c) Jób.16:20.
- (i) 'Solt. 25:2. (e) Mik. i'. 8. (f j zSám 16:6.
(g) 'Sóit. 22:4. (h) 'Solt. 51:6.
99 C&* „
ín pedig ortza-pirúlva léÉek-^ Qe mível nem mind örökké emlekezel-meg a mi buneinkro W hanem Te el-törlöd azokat a' Te meg-mérsékel-h e S n könyörületefségedböl; r/J Engedd meg-mérsékel-hat nékem én Iftenem, hogy az én
meg-Éa^ditafom-ban láthafsam a' TeKegyelmedet, és hál -adó al-dozatotvi£ek elődbe, és a'Te Nevedet, hogy qllyan jó és engedelmes vagy, áldom orokke, Ámen,
• (i) Dán. 9:7. (k) Esa. 64: 9i Q) Miki. 7:19-X. RÉSZ, HOGY A' KERESZT-VISELÉS ALATT A' Kriftus' nagy Békefséges-tűrésének Példajatés
^következendő nagy Jót nézzük; melly által minden Kerefet meg-könnyebbíttetik,
akár-mily nagy légyen-is az,
Avagy nem ezeket kellett-é fienvedni á1