24-dik RéÉ. 26,
A
Z Örökké-való Iftennek Fia* az Ő Szentsé-ges Emberré való léte által, minden emberi ínséget és gyötrelmet magára vett, nem £ukse>töl vagyk^ntelenségbölvifeltétvén,.h^nemk*;-relméböl, hogy minket a' maga tulajdon Pé^á-Uval tani son a' Rékefséges-türésre, és a Ke-S hordozásának 's a* nyomorúságok' meg-főzésének aranynál drágább melységére,
M-j oo , X. R E Í Z
velhogy pedig Emberré akart lenni , fel-kellett azt venni a* mi emberi, tndniliik az emberi nyo-morúságot. És minthogy minden Emberek'ja-vára lett Emberré, minden Emberek* nyomo-rúságát vette magára. Azért az ö Születése*
órájától fogva, az* ö Kerefctfan való Haláláig, nem vólt nyomorúság, fájdalom és Éorongatás nélkül; minden emberi nyomorúságot el-Éen-védett. Nagy Éegénységet: A" rókáknak
bar-laugjok vagyon, az égi madaraknak féfzkek,. de az Embernek Fiának nintsen fejét holott le-hajtsa;
Már. 8: ao. Nagy üldözést fcenvedett, az ö hi-vataljában minden gylilöke, vádolta, gyalázta, fiidalmazta: Az ö Szenvedéfekor a' leg-nagyob gyalázattal illettetett, lep-útálatofabb vólt min-den Emberek között: Esa.^: 7. Miért nem akarunk hát mí-is meg-útálást's gyalázatot feen-vedni? az ö nagyobb Jótéteményéért leg-nagyobb háládatlanságot, az ö ditsöséges tsu-da-tételéért Éidalmat, az ö igaz tanításáért gyalázatot vett.
így ment előttünk a* Kriftus, és meg-mútat-ta a'MennyorÉágban való úmeg-mútat-tat, kinek
nyom->dokit kell nékünk-is követnünk: 1 Pét. 2: 2r.
Az ö Élete a'mi példáük. A'feent Békeséges-türés által követjük ötet, és azért ment elöt-tünk, hogy mi ötet kövefsük; de melly távoj
s és mefcfec maradnak azok hátra, kik ezt a' pél-dát nem nézik *s nem követik! melly nagy fe-tétségben járnak, kik ezt a' világofságot°nem nyomozzák! Mert azt mondja az UR: Én
va-gyok
A* jövendőbeli Lhtsosegeii, veuene tért, e* V i l á g ^ minden gyéreimét el kellet^
a z Embernek
fze^edm, mert a ^í nyomorúság el-muhk , de a d Va,
s t e S g á S É S Ü
^ r M b o t ó s á g o t -s nyomom.
OSSÍnrü?.j£ r. '4- A
2-rvhaykít a JtoraiyKK ' " ' í Bárányt vala.
Rowd felöl meg-iratott: rímen
102 X. R £• s Z:
Farabó Leánya' F;dnak hivattatni; inkább válafz*
tá magának} hogy az Iften* Népével együtt nyo morüsággal illettetnék* bogy-nem mint a' bűnnek ideig-való, ha/mával élni, ki nagyobb gazdagságok, nak Ítélné lenni a' Kriftusért való gyalázatot, bogy-nem mint az Egyiptombélieknek kintieketmert néz vala e% jutalomvak fizetésére: 'Sid, n: 24,
Itt halljuk , hogy a* Szenteknek kíntsek és gazdagságok a1 KereÉt, és a'Kriftus'gyalázat .javólt, és nem Éámláltatikfenki a*Szenteknek Éámok közzé Mennybea, valaki. a'Kriftus'Ke-reÉt ZáÉlója alatt nem hartzolt, Miképen néz-, néhek a'Szentek minket Mennyben , ha a" Ke-.
teÉt-vifelés' jeleit velünk nem vinnök? nem es-.
mérnéiiek-meg bennünket, és idegenek vólnánk o kőző ttok.. Azt mondja az UR: Aki
győze-delmes lé/zen, fe\ér ruhába öltöztetik, és el-nem törlöm annak nevet, az Életnek Könyvéből: jel.3:
A'mint Szent£41 mondja; Ama" nemes hartzct.
tneg-hartzoltam, futáfomat el-végeztem , a' hitet meg-tartottam , vegezetre ehtétetett nékem az igaz*, sagnak Koronája,, mellyet ád énnékem az UR a*
igaz Biró Jéfus, Kriftus; nem tsak nékem pedig ^ hanem mindeneknek-ds, kik váránd)ák amaz ö di*
tsöseges eljövetelét-: 2Tim,4; 7, IMÁDSÁG^
Irgalmas, Kegyelmes, 's haragra kéfedek V./ mes, nagy irgalmafságu Igaz Iften, (a) es-mérem, hogy Te ezt a* KereÉtet Éeretetböl, és Sem gyűlölségből adtad és küldötted reám; mert
(a} zMus. 34:6, a' ki.
X, R
É S Z. 103a*kiket ÉeretÉ, azokat dorgálod; valakit Fiad.
dá fogadÉ, meg-oftorozod. (b) Te betegséggel látogatÉ és bé-kötözÉ ; meg-febesíteÉ, es a" Te Kezeid mes-gyógyítanak, (c) Te meg-ölÉ és.
meg-eleveníteÉj meg-alázÉ és fd-maga&.tait; po-kolra alá-vetÉ, és ifmét fel-hozÉ , (d) ki a Te Szenteidet tsudálatoson hordozod, (t) A^ kit meg-akarfc eleveníteni, meg-ölöd élöÉör; kit fel-akarÉ magaÉtalni, elébb meg-alázod; es mi-kor vigaÉtalni akarÉ, elébb ÉomorítaÉ: ( f ) ke-ményen oftorozÉ, de meg-nem ölL(gJ Ö,h édes Atyám 1 elömbe-tetted a' Te Szent Fiad* békése-ges-türésének tükörét, és parantsolod, hogy an-nak nyomdokát kövesem, (h ) Oh ép feegeny fcoWa , ( Éolgáló,) hiÉem nem vagyok én az en URamnál jobb. (i) Ö Éenvedés által ment az ö Ditsöségébe; Engedd, hogy én-is úgy köves-fem ötet, és Éenvedés által menjek az Iften Oh feágába.rJU És hogy megtudjam gondolni, hogy mind azoknak, kik a' Jéfus Kriftusban akarnak Iftenefen élni, üldözést kell Éenvedniek. Oh ad-, jad , hogy a'Te dorgáláiidat ehfienvedhefsem;
m.nt az által ajánlod magadat nékem mint fiadnak f leányodnak, óh édes Atyám, melly
nehe-alkalmaztatja magát az én elmém a Te igaz.
gatáfodhoz, hogy bekefséges-türö légyek a^há-borúsáéban. víg a^reménségben (mj, kl a
Kns-H 5 ftus' fl>) 'Síd. 12:6, (C)JÓK 5:18. (d) iSám 2: 6, 7,
U'Solt. 4:4. ( f j m i 8 : 3 6 : fg/SWt.ii8:)8, (h)iPét.2: 21. (i) Mát. 10:14. (k) 7^.14: 22v
(Íj 'Sid, 13:7, (m) Rom. 12:1
i-104 X. R E S Z. f . ftus* igáját hordozom, holott jó kedvel 's öröm*
mel és nem kéntelen kellene azt hordoznom, fn) Minden moftani dorgálás nem látfcik nékem ör-vendetesnek, hanem feomorúságosnak leni; mind-azáltal végezetre az igazságnak tsendes gyürnöl-tsét adja azoknak, a1 kik abban gyakorlották ma-gokat. (o) Azért adj nékem békefséges-türést»
óh Éerelmes Atyám! ne engedd fiivemböl ki-fca-kaÉtani a' Te Szent Igédet, hitemet meg-erötlc-níteni, Ykönyörgéfemet meg-gátolni a* fcoronga-tásnak, hogy a' türhetetlenség és békételenség ne támadjon-fel az én Éívemben. Oh gazdag fe-gedelmü édes Atyám, ne engedd, hogy ellened zúgolódjam. Ne-is bánjál erőm felett én velem ; jufson efzedbe, hogy por és hamú vagyok, és hogy az én eröm nem kó a fem az én teftem nem atzéL CP) Oh UR Jéfus Kriftus, hűséges Fö-Pa-punk, ki mindenekbeu meg-kísértettél, a* miben mi meg-kis értetünk»tudom hogy az én erötelen-Ségeinen fzánakodásra indúlÉ, engedd,^ hogyir-galmafságot és kegyelmet nyerjek az alkalmatos időben. (q) Erősítsed az én el-lankadt kezeimet és erőtlen térdeimet, erőfsítsd-meg hogy ne tán-torogjanak , és mondjad az én meg-félemlett
fcí-vemnek:(r) Uralkodik a* te IJtened. (s) Hifzem tsak Te vagy az erőtleneknek fegitségek, 's a'
ÉÜ-kőlkődőknek az ő nyomorúságokban árnyék aa hévség ellen, óltalom a* feélvéfc ellen,f fJ mivel-hogy a' Te akaratod, mivel-hogy itt egy kevés ideig
fzen-{n] Mát.11:29. fö)Sii. 12:11. (p)Jób.6:12. (q)SU, 4115^6. (tySvlt.i?. (s)Esa.52:7. (^£^.25:4.
fenvedjek , és fzomorúságban légyek. (a) Adj békeséges tűrést, éseröfstts, hogy mindazokat meg-győzzem, a* mellyeket a"fátán, a' világ >
a' Te rendeléfedböl követ-el rajtam, hogy a' tseu-defség 's reménség alatt leheísek erős, hogy meg-fegíttetem. (y) Hogy hitben el-érjem a'jóságos-tselekedetet, a'jóságos-tselekedetben a' békesé-ges-türést, és a' béicefséges-türésben az Iftenes életet. (*)"Ugy-hogy az én hitem meg-próbáltas-sék, és drágábbnak találtafsék az aranynál, melly el-véfe, de meg-próbáltatik a* tiiz által.(y) Oh Szent Lélek UR Iften 1 Te hereiemmel tellyes ö-rőmnek olaja, (z) örvendeztesd-meg az én feive-met, 's engedd hitben feemlélnem á'
következen-dő ditsöséget, mellyhez a' moftani Éenvedéfek nem hafonlitandók. (a) Te vagy a' Ditsöségnek Lelke, ki minden meg-vettetteken 's iildöztekea nyugfcoL. Hifiem, hogy az én bánatimat öröm-re; azénkere&temettiÉtefségöröm-re; az én gyaláza-tomat ditsöségre,fordítod: mellyre fegélj enge-met, örökké, Ámen.
(u) iPét. 1:6. (v) Esa.$o: 15. (x) 2^.1:5. (y) iPét.r. 7. (z) 'Solt. 45:8. (a) Róm.
XI. R É S Z .
AZ HIVŐ LÉLEKNEK ISTENNÉL, ÉS Á2&
Hitnek az Itten' Irgalmafsáeávaí való >
beÉéllgetése. - v -'Jvagy mind örökké haragfzol-é elt
haragodat meg-tartod-é mind,.
re* XI. R E SZ.
vm elevenitefz-é-meg minket ifmét} hogy a1 nép te-benned örvendezzen; miitasd-meg URam mi*
nékünk a? te irgalmafságodat. És a* te fzal/a-ditáfodat adjad minékünk. Az irgalmafsdg és az igazság elól-találják egymást, az igazság és a hékefseg egymást tsókoljdk: 'Sóit, 35: 6,7,8, n ,
E
Z a' hívő Embernek Iftennel-való bátorsá-gos befeéllgetése: mert mellyik Királyjal, avagy Fejedelemmel, vólna valakinek, annyi bátorsága, hogy véle úgy feólana? Mikor a*Király Vagy Fejedelem haragfcik, mér-é valaki így fcólani hozzája? Nem reménlem. De az Iften az hívö'Lelket úgy fiereti, és ez ollyan, mintha Iftennek Béjáró Komornyikja vóluaki ajtón kolompozás nélkül mehet-bé az Iftenhez*
és mihelyt bé-mégyen, így fzól néki az UR Iften: Mit kívánfc, jöjj-bé, ne félj, Ezt. pék dázta Bethsábé, Ki bé-méne a% Dávid Királyh kamarájába, meg^hajla , és térdet hajt a a' Király-nak , és meg-esküvék nékie a* Király: 1 Kir. 1:15*
16, 29. Efther, a' ki bé-ment Afvei;us Király,
hoz, és a%Király ki-nyüjtá reá az arany-vef?fzöt\
Efther. 5:2. Mikor a' nagy Emberek az ö fce-gény jobbágyokkal befeéllnek, kiváltképen-va.
ló nagy betsületnek, kegyelmefségnek, bóldog-ságnak tartatik, 's kiváltképen-vqiló ditséretek.
re fordúl nékiek, Ál mint olvafsuk Titus ,fe-.
Ibi, minthogy ö RómaiTsáfzár lévén, ollyan emberséges, magát feerettetö vólt, nem tudták
©ivei jobban ötet az ö alatta valók meg-ditsér*.
, hanem az emberi nemzet' dereimének, *s gyöayö*
XI. R É S Z . *
fcvönyörüségének, amorem et delitias'generis hu-rnani, nevezték ötet, mint-hogy ugyan győ*
nyörködtenek benne az Emberek; mennyivel nagyobb d i t s ö s é g , gyönyörűség, öröm az, mi*
dön az Iften minden Uraknak URa, és min-den Királyoknak Kixályia* ki felöl a Sóltár mondja: Hogy, az UR felséges rettenetes nagy Király, mind az egéfz f öldon: 'Solt, 47: 2. a fce-génnyel befeéll: ki nem tsak por 's hamu, mint Ábrahám mondotta; Mojian kivárnék Jzolm az en
URamnak ,* noha por és hamu vagyok, iMós.18:
27. f. hanem hogy ak bün miatt, tőle el-vált Bünöfsel, Esa. 59: 2. bátorságoson beBellget.
Mert midőn a' Kerefctyén Szív az Ifteni Felsé-get, Nagyságot, ellenben a' maga és áz égeiz Emberi Nemzet alatson vóltát, nyömörult al-lapotját, bűnös méltatlanságát vifgálja, ketseg*
nélkül felkiált Dáviddal; URaml mitsoda az ember, hogy múg^emlekezel ö-róla, avagy az em-bernek fia, hogy meg-látogatod ötet: 'Sóit. 8; 5.p.
Mert minden Embernek meg-kell vallani, hogy érdemetlen az lftennel-váló be&éllgetesre, akár-melly nagy és Éent Ember legyen-is. Melly-röl Ábrahám Pátriárka jól gondolkodott, mi-kor a1 'Sodomabéliekért könyörgött , hogy az Iftent mee-ne bántsa, azt mondá: Ne haragud-jék kérlek az én URam, ha fzélok tsak egvfm-.
iMó's.i8:32. És valahányÉor Éólott Ábrahám, annviÉor felelt-meg nékie azUR. E feep tü-köré az Iften Befcédének az hívő Emberrel;
mert Ábrahám minden hívőknek Atyjok- Azért
, aaindea
108 XT.
R É SZ.
minden kételkedés-nélkül bizonyos, hogy Va*
khányfeor kiált Iftenhez a'hivő Lélek,
annyi-£or felel-meg nékie az UR Iften, igaz vigafc-talás által. Vegyetek példát magatoknak feent Dávidról, ki így feólitja az Iftent: Jó akarat-tal váltál URam a' te f öldedhez, a' te néped-nek álnokságát meg-engedted, el-vetted róiok min-' den haragodat, térj-meg mi hozzánk, avagy nem elevenitefz-é meg ifmét ? meg-hallom mit Jzól az
UR Iften: 'Sóit. 85:3,4,5,7,9. mellyre az 6 Szivében válafca lett ; azért mondja: Még-is
nintsen távol tíz ö fegedelme. Itt mondja: Meg-hallom mit fzól az UR Iften; meg-felei az If-ten : Hallgasd én népem, és fzolok: 'Sóit. 50:
7. f. fcól a" meg-keferedett Lélek: URam,
a' te búsuláfodban ne fedymeg engemet: 'Sóit. 6:
i.f. Erre vikont meg-felel: Irgalmas és ke-gyelmes az UR, kéfedelmes a' haragra, és igen kegyelmes: 'Sóit. 103: 8. Hová mennék a' te Lelked előtt, és a' te ortzád előtt hová futnék : 'Sóit: 139: 7. Arra meg-felel az UR:
Jöjje-tek én bozrám mindnyájan , kik meg-fáradtatok , és meg-terheltettetek , en meg-könnyebtílek titeket:
Mát. 11: 28. Tudom URam, hogy az embernek úta nintsen az ó tulajdon hatalmában, fem az úton-járónak, hogy az ö lépését igazgafsa: Jér.iO:23.
Erre meg-felel az UR: B'óltse téfzlek tégedet, és meg-tanitlak tégedet az útra, mellyen járj,
ta-nátsot adok tenéked fzemeimmel: 'Sóit. 34: 8. f.
Szól a' hívő Lélek: Miitasd-meg URam nékem te útaidat, járok a' te igazságodban: 'Sólt.86:
II. t*
XI.
R É SZ.
109 TI v y. Mellyre meg-felel az UR: Én vagyokaz út, az igazság, es az élet: Jáij. 14:6. Az-az: Ha nem akarfc tévelygeni! En vagyok az ut. Nem akarlz-é meg-tsalatni ? En vagyok az igazsái*. Ha nem akarfc örök halállal meg-hal-ni! Én vagyok az Élet. Panafcolkodik.a hivő
Lélek: Nintsen épség az én teftemben a te ha-ragod miatt, és nintsen békefség az én tsontaimban az én bűneim miatt; meg-rothadtanak és meg-feny-vedtenek az én febeim, az én bolondságom miatt:
'Sóit.38:4,6. Erre felel az Iften: O
meg-fe-beftttetett a* mi álnokságinkért, meg-rontatott a mi bűneinkért, a' mi békefségünknek veresége vagyon ö ra\ta, és az ö febeivel gyógyultunk-meg: Elai.
53:5. Szól a'hívő Lélek: Gyógyits-meg
UR-am engem, és meg-gyógyúlok, tarts-meg engemet, és meg-tartatom : Jer. 17: 14. Erre meg-felel:
Ki kegyélmez minden te bűneidnek, ki meg-gyógyítja minden te betegségidet: 'Sóit. 103: 3.
Manafsefsel panafcolkodik a'hívö Lélek: Mert
az én bűneim a' tenger' f övenyinek fzamat fokkal felfúl-haladják: Manaf. Imád. 9. tf. Mellyre
meg-felel az Iften: Én vagyok, ki el-törlöm a te
álnok-ságidat én-magamért, és a' te bűneidről meg-nem em-lékezem : Éfa. 43: 25. Oh igen nagy Bűnös
va-gyok! mondja a' Lélek: Mellyre meg-felel a
Kriftus: Nem jöttem, hogy az igazakat brunam9
hanem a' bűnösöket a' penitentziára; Mát. 9:13.
Szól a' hívő Lélek: Az én ifjúságomnak bűneiről, és én vétkeimről, meg-ne emlékezzél: 'Sóit: 25: 7.
Az
Is-fcrö XI. H E S Z.
Az Iften ineg-felel: Az bitetlen ha meg-térénl*
élvén él, meg-nem hal, femmi gonofzságiról mel*
tyeket tselekedett emlékezet nem léfzen: Ézék.i8:
2i 3 22. Mofs-meg engemet az én álnokságimból, éy az én bűneimből ij/ztits-ki engemet: 'Soltjt:^
Felelet: Ha ai' ti bűneitek pirofsak léfznek-is, mint a'piros fejték j ollyanok léfznek mint a* fejér-gyap-jú : Éfa. i: i&. Ne perelj a* te fzolgáddal, mert
egy igaz-is nem találtatik te előtted az élők köz-zitl: 'Solt. y.3:2. Felel: Nem azért botsa'iotti Ijlerl az ö Fiát e1 Világra» hogy kárhoztafsd e' vi*
lágot, hanem hogy meg-tartafsek e* világ őáltala $ a ki hifzcn ö-betone, el-nem kárhozik: Sz.Ján. 3:
17,18. Teremts énbennem tifzta fzivet Iften, és az erős lelket úHttd-meg énbennem: 'Soltéi: 12.
Felelet: És adok tinéktek új fzivet, és új lelket adok ti-belétek, hogy az én parantsolátitoon járja-nak : Ézék»3ő: 26, 2?. Le-borgadtam és igen ki-nyomattam , és mindennap fzomorúán járok: 'Sóit*
38:7. Felel: Az UR küldőt} engemet, hogy a' Jiralmafokat meg-vigafztaljam: Efa.61:2,3*
Lásd-meg az én nyomorúságomat és gyótrelmimet: 'Sóit 25*18. Felel: Arra tekintek a' ki fzégénv és tö-redelmes fztv'ú: Éfa. 66: 2, Az én bújdosájimnak fzámát jól tudod: 'Sóit. 56:9. Felel: Néktek
ha-jatoknak fzála-is mind fzámán vágynákMát. 10:
30. f. Vallyon mikor méhetck-el, hogy bé-mútas•
fám magamat az UR előtt: 'Sóit.42:3. Felel:
A' holptt én lejéndek, ott léfzen az én fzolgám-is:
Tán. 12:26. Miglen rejted-el a'te orczádat én-tő•
lem) miglen tanátskozom az én lelkemben, kese-rűsége*
XI. R É S Z . i n , rüségemet.naponként miglen tartom fzivemben, míg-len magafztaltaúkfel elmíg-lenségem én-rajtam ? 'Sóit.
31: 23. Felelet: Egy fzempillantáfig hagytalak-el tégedet , 'de az én nagy irgalmafságomban öfzve-gyüjtelck tégedet: Efai: 54:7. Vi'sgáld-meg itt a' te nyomorúságidat, és az örökké-való Ke-gyelmet, és ha az ígéret* tellyefedése halad-is, várjad azt, bizonyofon el-jön, nem kéfik. Ne
. távozzál mefzfze én-tőlem, mert a'nyomorúság kö-zel vagyon, es fenki nintsen ki énnékem fegitseggel légyen: 'Sóit.22:12. Felel: Véle-vagyok a'há-borúságban, meg-mentem, és meg-ditsóitem ötet:
'Sóit 91:15. En URam Iftenem, világofttsd-meg az éz fzemehnet, ne alugyam-el az balálban: 'Sóit.
13:4. Felel: A koporsónak hatalmától meg-ment-betnem őket. Az haláltól meg-fzabaditbatnám őket:
Hófeás 13:14. Kívánnám el-költözni, és lenni a*
Kriftufsah Fii. 1: 23.- Ma velem léfzesz Paradi-tsomban: Luk. 23:47.
Az Iften' Irgalmafságával-való befcéllgetése a'Hitnek. Az Iften'jóvólta talál elöl bennün-ket, a' Hitnek belső befeéllgetése által. Mert 'az UR'jáoólta véfzen minket fcörwyiiZ: 'Sóit. 32:10.
És fcól a'Jérémiás Prófétánál: Térj-meg, és nem tartok haragot mind örökké, mert kegyelmes va-gyok én; tsak-hogy efmérd-meg a'te hamifságodat,
hogy a'te URadat Iftenedet el-hagytad: ?:r. 13.^.
A'Hit felel: Könyörülj én-rajtam én Iftenem, a*
te irgalmafságpi fzerint, a' te irgalmafsdgodnak foksága fzerint töröld-el az én bűneimet í'Sóit. 51;
2. f. Az Iften'Irgalmafsága talál elöl: A' ki
én-I hozzám
\
ii2 XI. R E S Z.
hozzám jö, el-nem vetem tőlem Ján. 6: 37. A' Hit felel: Oh URam fegélj, hogy hozzád mehes-fek, vonj engemet és te utánnad Jutok; Enekri:^.
Az Iften' Irgalmafsága ifme't elöl talál minket, és fcól: Az UR el •küldött engemet, hogy a'Sze-gényeknek Évangyéliomat hirdefsek, hogy bé-kötöz-nem a" töredelmes fzivúeket: Efa. 61:1. és vigafz-talni minden meg-fzomorodtakau A* Hit fcól:
Add-meg nékem a'te idvezitéfednék örömét, és az engedelemnek lelkével erójíts-meg engemet : 'Sóit, 51.14. Az Iften' Irgalmafsága fcól:
El-törlöt-tem a' te álnokságidat, mint a1 felleget, és mint a* felhőt a' te bűneidet: Efa. 44: 22. A' Hit fcól: Lásd-meg az én nyomorúságomat és gyötr el-mimet, és botsád-meg minden bűneimet: 'Solt.25:
18. f. Az Iften'Irgalmafsága vígafctal
bennün-ket , és fcól: Miképen könyörül az Atya az (j fi-ain, azonképen könyörül az UR az ötet félőkön:
'Sóit. 103:13. A' Hit fcól : Mert te mi Atyánk Vagy, öröktől-fogva vagyon a' te Neved: Efa. 63:
16. f. Az Iften'Irgalmafsága fcól: Jöjjetek
én-hozzám mindnyájan kik fáradtatok, és meg-terheltettetek: Mát. 11:28. A' Hit fcól:
Te-hozzád emelem-fel az én lelkemet: 'Sóit. 15:1. Az Irgalmafság fcól: Te én-tölem elpártoltál, tőlem el-futottál, fok tárfaiddal paráználkodtál; mindaz-altal térj-hozzám, azt mondja az UR: Jér.3:1. A' Hit felel: Fel-kelvén el-mégyek az én Atyámhoz, és ezt mondom nékie: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te-ellened, és nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hivattafsam, tégy engemet ollyanná, mint
XI.
R
É S Z. 113As te bérejidnek egyike: Luk.15:18, lg. Az Iften*
Irgalmafsága elöl talál minket, és fcól: Ez az én
fiammeg-holt vala, és fel-támadott; el vefzett va-la , és meg-találtatott: Luk. 15:24. A' Hit fcól:
En pedig a* te jóvóltodban bizom, örvendez az én fzivem a'te fzabaditáfodban: 'Sóit. 13:6. Az
Ir-galmafság talál elöl minket, és fcól: Mindnyájan
kik fzomjúboztok, jöjjetek e" vi»ekre: Efa 55:1. A' Hit fcól: Miképen kívánkozik a' fzarvas a'folyó-vizekre , akképen kívánkozik te-bozzád az én lelkem Ijlen, fzom')uhozik az én lelkem az élö IJlenhez;
Vallyon mikor mehetek-el, hogy bé-mútafsam maga-mat az UR előtt 1 'Sóit. 42:1. Az Irgalmafság
fcól: Ki meg-kegyelmez minden te bűneidnek, ki meg-gyógyitja minden te betegségidet: 'Sólt.im: 3.
A' Hit fcól: Ne perélj a' te fzolgdddal: 'Sóit.
143: 2. Az Irgalmafság: Én vagyok az út, az igasázg, az élet: Tán. 14:6. A'Hit fcól: A te útaidat URam mutasd-meg nékem, és a' te öfvé-nyidre tanits-meg engemet, vifel) engemet a' te igazságodban, és tanits engemet: 'Sólt.25:4. Az Iften'Irgalmafsága fcól: A koporsónak hatalmából meg-mentbetném őket, az haláltól meg-fzabadithat-nám őket; halál te vefzedelmed léfzek én, koporsó romláfod léfzek én tenéked: Hóf. 13:14. A' Hit fcól:
Az Iften minékünk fzabaditó lftenünk, és az uralkodó fzabadit-ki az halálbók 'Sólt.68:2i. Az
Irgalmas-ság fcól: Én vagyok a'fel-támadás és az élei: a'ki én-bennem hifzen, ha meg-ha\-is él: Ján.u:25. A*
Hit fcól: Tudom, hogy az én Megváltóm él, és hogy az utolsó ember a*f öldből fel-tamad: Jób, 19:2 c.
I 2 Ax
n 4 XI. R E S Z.
Az Iften'irgalmafsága elöl talál minket, es Éól:
Ne félj, imé az én kezemre fel-irtalak tégedet:
Éfa. 41:10. És fenki ki nem ragadja azokat az én kezemből: Ján. 10:28. A'Hit felelvén fcól:
A" te kezeidben ajánlom Lelkemet; meg-váltottal en-gemet URam én igazságomnak ljlene: 'Sólt.31:6.
Végezetre: Az egéfz Szent írás femmi nem egyéb, hanem tsak a' hívő Léleknek Iftennel-való beÉéllgetése: és valahányÉor panafcolja
a' hívő Szív az ö nyomorúságát, avagy fohajt Iftenbez, annyifcor felel-meg Iften belső
a' hívő Szív az ö nyomorúságát, avagy fohajt Iftenbez, annyifcor felel-meg Iften belső