Visszavonulásom a közügyek teréről

A régi cs uj megyei élet. — Aggodalmaim a haza jövője miatt.

— A legalkotmányosabb király.

A fennebbiekben elősoroltak jitán, naponkint gyengülő egészségem teljesen elvont önkormányzatunktan való közre-munkálásomtól. A mi már alkotmányos életünk tetszhalálából való feltámadása óta alig volt egyéb, mint önérzetem meg-nyugvásával és önzéstelen elvbarátaim érdemem fölötti elisme-résével erkölcsileg jutalmazott meddő küzdelem a személyi párt-csoport és nepotismus elbizakodott uralmával szemben. Mert a régi megyei szerkezet, a mely alkotmányunk védbástyájának és az ifjú nemzedékek politikai iskolájának méltán volt nevez-hető, a törvényhatóságok ujabb rendezésével szellemben is

annyira átalakult, hogy a régi iskolában ós szellemben edzett fogalmakkal a jelen viszonyokhoz való alkalmazkodás nagyon nehéz feladat lett.

Megycgyüléseink régebben valódi nemzeti ünnepeknek vol-tak tekinthetők, melyeken teljes számban jelentek meg az arra jogosultak és hallgatók.

Magánérdekű pártalakulások nélkül, elvek, eszmék és tör-vényeink fegyvereivel küzdöttünk a közérdekű ügyek fölött.

Személyeskedésre és a gyűlések komoly méltóságának megsér-tésére nem volt eset. A szerényebb képzettségű és magán-ügyeikkel inkább terhelt tagok, kik a közgyűléseken kivül közügyekkel való foglalkozásra időt nem szakíthattak, önzés-telen hazafias érzelmeik és józan értelmi felfogásuk szerint mérlegelték a szónokok által hangoztatott érveket és ellenér-veket. Azokból merítették lelkiismeretes meggyőződésüket és a szerint adták be szavazataikat.

iád

-Most pedig tanácskozó termeink az ürességtől konganak.

Sorszám szerint veszik elő a darabokat, felolvassák az állandó választmány arra vonatkozó minden megokolás nélküli hatá-rozati javaslatát s pár helyeslő hang után kimondják annak elfogadását. Ilyen fnódon őrölnek le pár óra alatt több száz darabot. Népesebb gyűlés csak akkor van, mikor valamely megüresedett tiszti állás betöltése is ki van tűzve a tárgyso-rozatban. Ekkor megjelennek az aspiransok rokonai és a köl-csönös támogatásra szövetkezetiek. Elvárják, mig a sor a sza-vazatok beadására kerül és ezen átesve, győzelmi mámorral rohannak lakomára.

E miatt van aztán, hogy képesített, ifjaink, ha a válasz-tók közt nagyszámú rokonaik nincsenek, még pályázni is fö-löslegesnek tartják. Oda jutottunk már, hogy Háromszék, mely-nek fiai az erdélyi összes középiskolák jelentékeny számát ké-pezik s a mely a közelebbi időkig királyi tábla-elnököket, fő-ispánokat, miniszteri hivatalnokokat, törvényszéki elnököket, bírákat, városi polgármestereket bőven adott az országnak, most még közigazgatási tisztviselőit is a testvérmegyékből köl-csönzöttekkel egészíti ki. Ez ellen nem lehet ugyan semmi ki-fogás, de elvitázhatlan tény a régi magyar nemzeti felfogás szerint az is, hogy a közigazgatási tiszi állásokhoz kapcsolt feladatoknak helycsen megfelelni legalkalmasabbak azok, kik a hatáskörükben levő földterületet, ennek lakóit, ezeknek viszonyait, méltányos igényeit alaposan ismerik és érdekeik azokkal közösek.

Kár az 1848 előtti azon gyakorlat meg nem tartása, hogy a közgyűlésen felolvasott s helybenhagyott jegyzőkönyvek in-purumait s azoknak a levéltár számára tisztázott példányát, a zöldasztalra tegyék az érdeklődők tájékozhatása végett.

Ilyen viszonyok között, hogy a megyei önkormányzatunk terén való munkálkodásról gyógyíthatatlan betegségem állandóan leszorított, nem számítom fájdalmaim legsulyosabbjai közé;

talán testi szenvedésem által pessimismusra hajlott kedélyem is hozzájárul ahhoz, hogy hazánk jelene és jövője miatti ag-godalmaim naponkint fokozódnak és a szomorúan csoportosuló jelenségek szemlélése néha az elcsüggedésig sújtanak.

Talán az ifjabb nemzedékből azok, kik midőn itélőtehet-9

— iáö

--ségük kifejlett, folyamatban találták már a jelen helyzetet, ifjú kedélyükkel e helyzetbe könnyebben beletalálják magukat.

Azonban én és kartársaim, kik három százados sötét mul-tunk fanyar gyümölcseit, anyagi és szellemi érdekeinknek a korigényektől hátramaradásában s közjogaink sérelmes ha-nyatlásában ízleltük, a kik a reformok kivivására anyagi javaink s vérünk feláldozásával erőnk s tehetségünk sze-rint hiven közre munkáltunk, azoknak kivívásában érez-tünk magasztos örömet, boldogító ábrándokba ringatva ma-gunkat hazánk szebb jövője felől: ma fájdalommal nézzük a jelent s rettegéssel a jövőt. Mert rémesen tornyosulnak a vész-fellegek hazánk ege fölött: hitfelekezeti, nemzetiségi izgatások-ban, vám-, bank- és hitelügyeink, földmivelés, ipari és keres-kedelmi érdekeink elhanyagolásában, socialis mozgalmak jelen-ségeiben, közigazgatásunk szomoritó állapotában és ezek kö-vetkeztében a pauperismus és a corruptió terjedésében.

Tagadhatatlan, hogy a szerencsétlen mohácsi vész után Zápolya és 1. Ferdinánd királyok és a török hódoltságra fel-darabolt hazánkban, török, tatár, német hadak pusztításai; a trón és nemzet közötti viszonyok büntetlenül nem nélkülözhető

kölcsönös bizalom hiánya ; a korigények szerinti reformok terén való haladástól mereven elzárkózás, egységes magyar hazánk-nak a szabadságharcz után nemzetiségi területekre szélszak-gatása és a 18 évi idegen uralom, mély sebeket hagytak ma-gok után. Mindezeknek orvoslása s ezek mellett nemzeti kor-mányunk támogatásával a polgárosodás magasb fokát élvező boldogabb államok sorába való emelkedésünk oly súlyos felada-tokat tűztek előnkbe, hogy azoknak megfelelhetni testvérie-sen egyesitett összes munkaerőnk megfeszítésével is egy-szerre nem, hanem csakis hosszabb idő folyamán lehetnénk képesek.

Huszonnyolczadik éve már, hogy a több százados viszályt előidézett okok megszűnvén, hazánk és felséges királyunk osztrák birodalmának a pragmatica sanctio alapján hozott tör-vényeink szerint elvállalt kölcsönös védelmi kötelezettsége sza-batosan körülirt uj törvénynyel állandóan biztosíttatott és ha-zánk alkotmányos törvényei az 1848 évi reformokkal együt-tesen hatályba léptek, s azóta:

ix) törvényhozási jogunkat élvezzük;

b) hazánk kormányzását minden idegen befolyás kizárá-sával koronás királyunk, parlamenti felelős nemzeti miniszté-rium által folytatja;

c) hazánk terjiileti épsége s nemzetünknek a Mohács előtti államisága s nemzetközi állása törvény által biztosítva van;

d) a nemzet áldozatkészséggel hordozza a törvényhozás által rámért súlyos terheket a nemzeti jobblét előhaladásának reményében; s mindenek felett:

c) felséges urunk hű Magyarországa népei iránt atyai szeretete és bizalma által vezéreltetve, fejét Szent-István ko-koronájával ékesítve, alkotmányunk tiszteletben tartását és bár-honnan jöhető megtámadás elleni védelmét királyi szent eskü-jével biztosította s ezt oly hiven megtartotta, hogy nemcsak mi hű alattvalói, hanem a müveit külállamok népei is /. Fe-rencz József királyunkat, mint Európa legalkotmányosabb ural-kodóját tisztelik.

Ily viszonyok között magasan dobogtatta hazafias keb-lünket azon remény, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz." Sőt külállamokban is oly magasfoku bizalom keletkezett hazánk jövője iránt, hogy sokan és szerény magam is több levelet vettünk morvaországi és más honi iparosoktól, melyek-ben kérdezték : hol találhatnának vidékeinken vizzel és tü-zelő anyaggal bővelkedő helyet gyárak felállítására 1

És most már jubiláris negyedszázad eltelése után elér-kezett az ideje annak, hogy komoly figyelemmel tartsunk szem-lét helyzetünk felett s az egymást felváltó kormányaink munka-ideje szerint mérlegeljük 28 éves alkotmányos tevékenységük eredményét; s a mennyiben azok kielégítők nem lennének, keressük okait s ahhoz képest irányozzuk további eljárásunkat.