A királyi tábláról mint végzett jogász jöttem haza és segédkeztem jó anyámnak családi ügyeink vezetésében s fel-esküdtem Háromszék számfeletti táblabirájának és tiszteletbeli jegyzőjének. Szorgalmasan látogattam a szék közgyűléseit, a tiszti és törvényszéki üléseket. A közgyűléseken élénken he-lyeseltem az ellenzék reform-törekvéseit; de szerény ifjúkorom miatt a tárgyalásokhoz szólni tartózkodtam mindaddig, mig az 1845. évi országgyűlésre a követi utasítások tárgyalásakor az unió kérdésében a conservativek két jeles ellenzéki társunkat (Z. 1). és A. Gy.J pártjukra csábítván, velők együtt heten beszél-tek az unió ellen, két ellenzéki szónokkal szemben.
Ekkor én is lelkesedve emeltem szót az unió mellett és az arra következett szavazásnál az unió pártolása a követi utasításba bevétetett.
Erre következett a kedélyes markaiisi ebéd. Ebéd után Horváth Károly királybíró tekintélyes conservativ, külön hí-vott s azt mondotta: „Felhozott érveiket az unió mellett oszt-juk mi is, sőt Apafi korán elkezdve közös óhajtása nemzetünk Királyhágón innen és tul lakó értelmiségének és az 1791. orsz.
gyűlések bizottmányokat is küldöttek ki az unió keresztül vitelé-nek eszközlésére. De két nehézség megoldására módot nem birtak feltalálni. Egyik a/, hogy a nagy Magyarhonban akath. rrligió do-mináns, mig Erdélyben három százados a vallások jogegyen-lősége. Másik az, hogy Erdély a nemesség jogegyenlőségét min-dig féltékenyen védte és az Aprobata 3-ik rész 18. czikkelye határozottan kimondotta, hogy a liber hirouatus in perpetuum elliltatik, mi?; a Királyhágón túl ugyanazon időben a grófok, bárók, herczegek és praelatusok részérő a főrendiház alakít-tatott,"
Ezzel nyilvános pályámat megkezdve és ellenzéki ve-zéreink által is buzdítva, az azutáni tárgyalásokon részt vettem. Boldog emlékű jó anyám Brassóba költözött. 1847-ben anyám fivérének Horváth Albert főkirálybirónak legnagyobb leánya elhalt s a második is betegeskedett. Ennek okát nagy-részben a magaslaton fekvő székház folytonos légvonatának tulajdonítva, ő is Brassóba vitte családját télire és onnan járt ki Sepsi-Szeul-Györgyre hivatalos dolgai végzésére. Fivérem és én egymást felváltva mentünk be Brassóba édes anyánk láto-gatására. Esténkint mindig tarok-pártit játszottunk : Horváth Al-bert, Wollenhofí'er tábornok akkor clerék magyar ember, Béldi Albert és én vagy fivérem. Azon időben polgárok és katonák valamennyien örök békéről álmodoztunk s mindenki azt hitte, hogy a meddig Metternich él, háború nem lesz Európában, Ezt különösen a tábornok zsémbelődve is mondogatta, hozzá-téve, hogy azért nincs kilátásuk előhaladásra ; mig egy este tarokozás közben hozták a lapokat. En osztó voltam s játék közben a lapokba nézve, kapom nagy betűkkel irva a párisi 1848. februári forradalom leírását s felolvastam hangosan. Az öregebbek megnyugodtak abban, hogy abból nekünk rész nem fog jutni, mert hamar elfojtják azt a közelebbi szomszédok s így bővebb megbeszélésre sein méltatva, tovább tarokoztunk.
Azonban ettől kezdve nagyobb érdekeltséggel olvasgattuk a lapokat, főképen midőn láttuk bennök a más államok moz-galmainak leírását. Tarok-társaságunk együtt várta izgatottan a lapok megérkezését.
Olvastuk a márczius 13-iki bécsi forradalomról érkezett közleményeket, Metternich bukását és azután a márczius 15-iki pesti 12 pontról magasztos honfi örömmel azt, hogy felséges királyunk kegyes tetszésében részeltette a 12 pontban foglalt kívánalmakat és hogy márczius 17 én Battyhány Lajos grófot magyar miniszterelnöknek legkegyelmesebben kinevezni mél-tóztatott. Végletekig fokozta magasztos honfiúi örömünket, hogy Magyarország törvényhozása a két testvér-haza háiom-százados különszakadása megszüntetésével ápril hó 2-án tar-tott gyűlésében törvényt hozott és annak szentesítését a minisz-terelnök országos küldöttség élén felséges urunk királyunktól megnyerte.
Kevés idő múlva a lapok is közöltek, do főkirálybirónknak több száz példányban is megküldetet', Jósika Lajos báró con-servativ és idősb Bethlen János ellenzéki pirlfönökök által aláírva egy felhívás, melyben kinyilvánították, hogy minden eddigi pártküzdelmek megszűntek és testvéries egyetértéssel fogadják cl az uniót és a pesti 12 pontot s hasonlóra hívják fel Erdély minden honpolgárát.
Főkirálybirónk annak következtében Háromszék közgyü lésének tartására napot tűzött ki és rnnak szabályszerű meg-tartása iránt intézkedett; a felhívásokat pedig nekem azon utasítással adta át, hogy azokat rögtön vigyem ki Háromszékre és a legbefolyásosabb egyénekhez czimezve, küldözzem szét és eszközöljek egy pártkülönbség nélküli értekezletet, melyben a tárgyakat előlegesen megbeszélve, a közgyűlésnek az ügyek magasztosságához méltó lefolyását készítsük elő. Én a felhí-vásokkal tüstént elindultam s legelőbb is Uzonba Kis Pál Károly vendégszerető házához siettem, a hol többeket találva, elvégeztük a ezimzéseket és az illetőknek a közelebbi vidékre lovaslegények által szétküldöttük.
A távolabbi vidékre magam mentem, a befolyásosabb egyéneket fölkerestem s velük czimeztük és küldöttük szét a felhívásokat és abban állapodtunk meg, hogy Alsó-Csernátonban a „Víg huszár-hoz czimzett vendéglőben mikor tartsunk érte-kezletet.
Nagy számmal gyűltünk össze az értekezletre.
Hazafiúi öröm sugárzott mindenkinek arezán és szeméből.
Az addigi pártok jelesbjei szívélyesen szorítottak kezet volt ellenfeleikkel. Az értekezlet megnyitására engem hívtak fel, mint a ki főkirálybirónk megbízásából az értekezlet megtar-tására az illetőket felkértem volt. Én azt teljesítettem is egy rövid beszéddel, a melyet hazajövetelem után töredék jegyze-teim közé beírtam s onnan most ide irom, a mint következik :
„A franczia forradalom lángja szétszórta szikráit a föld négy tájéka felé s mindenütt, a hol szabadságra érett népek-ben kellő gyuanyagot talált, hasonló lángra gyújtotta azt. így urunk királyunk osztrák császári székvárosában is ily láng-oszlop borította el a trón környezetét és hevétől szétpattantak amaz ál-ékkövek, melyek az uralkodó nemes keblétől évek
hosszú során el kívánták zárni hű népeit; de a koronás király magas személye, kebelnemessége annyival fényesebben ragyog ma, mint tiszta arany a salaktól megtisztulva. Hű magyar népének hódoló érzelmeit valódi értékében fölismervén, kegyes szivehajlamától megörvendeztette nemzetünket hazafias óhajaink érvényre emelésével. A mit más nemzetek vérük özönével eszközölhettek ki, azt magyar hazánk békés uton vívhatta ki: a kor igényelte reformokat, u. m. a teljes jogegyen-lőséget, parlamenti felelős minisztériumot és a két haza egyesülését. — Ezen örvendetes események folytán lett tör-vényhatósági közgyűlésünk a közelebbi napokra és annak elő-készítésére a mai értekezlet összeliiva. Megragadó, de nem meg-lepő Háromszék derék polgárainak ilyen szép számú megjele-nése. Tisztelettel üdvözlöm önöket és kérem, méltóztassanak érdemeikről ismeretes tagtársaink közül elnököt választani és a tanácskozást megkezdeni."
Erre Apor József bárót, az 1830—1845. erdélyi országgyűlé-seken Háromszék egyik érdemes követét egyhangúlag elnök-nek választottuk. Az értekezlet nagy lelkesedéssel határoz', a cl, hogy a közgyűlésen minél számosabban fognak megjelenni, az uniót és a pesti 12 pontot pártolni s az erdélyi országgyűlés mielőbbi összehívását sürgetni.
Az ezután kevés napokkal megtartott törvényhatósági közgyűlés is hasonló lelkesedéssel és ugyanazon eredménynyel végződött.
Az erdélyi összes törvényhatóságok hasonló fölterjesztései folytán 52,519. sz. udvari leirattal az országgyűlés május hő 29-ik napjára Kolozsvárra összehivatott. Regia propositiokba tétetvén az 1. és 2. pont alatt az üresedésbe jött állások betöl-tése; a 3. pont alatt Erdély s Magyarország egyesítése feletti érett tanácskozás ; a 4. p. a. az úrbéri viszonyok megszüntetése és az illető földesurak kárpótlása feletti tárgyalás; az 5. p. a.
a közterhek minden személyi különbség nélküli egyforma hordozása feletti tanácskozás ; a <). p. alatt az oláhok polgári jogai és vallása érdekében hozandó törvény általi gondoskodás ; a 7. p. a. a sajtószabadság s eshető visszaélések megelőzésére nézve hozandó törvényes javaslatnak ő Felsége elébe ter-jesztése.
Ily előzmények után a köveiválasztási napok is minden jogosult megyei és városi hatóságoknál már ki voltak t-üzve és azoknak bekövetkezését napról-napra hazafias öröm és remé-nyek között vártuk. Azonban mint minden édesben van ke-serű is, a mit nyomorteljes életünkben élvezünk : ugy a ma-gasztosabb örömöket és reményeket is gyakran meg szokta zavarni
váratlan eset.
Egy ilyen esetet jegyeztem fel akkor, melyet — minthogy abban inagam is szerepeltem — ide irok.