áó. Az ellenzék győzelme
21. Panaszok a megyei tisztviselők ellen
Indítványom és felcbbczéscm sorsa.
Az 1874. év tavaszán Mikes Benedek gróf és Kiinnle József ügyvéd, előbbi Deák-párti, utóbbi ellenzéki vezérek, saját ma-gányomban fölkerestek. Előadták, hogy megyénk közigazga-tása olyan lassan folyik, hogy ők és még többen elhatározták magokban a közelebbi közgyűlésen annak orvoslására pártkü-lönbség nélkül közremunkálni és erre engem is felhívtak. Meg-igértem nekik, hogy a közgyűlésre el fogok menni. Főleg szért szántam rá arra magamat, hogy megakadályozzam vagy mér-sékeljem olyan éles határozatok hozatalát, a melyek ezen együttes fellépésből keletkezve, Háromszéknek ifjú korom óta tapasztalt politikai érettségére homályt vethetnének.
A májusi közgyűlésre Ígéretem szerint megjelentem. Az alispáni jelentés után ennek kapcsán hallottunk számos eré-lyes felszólalást és interpellatiót a tisztviselők eljárása ellen.
Az alispán vagy nem tudott, vagy talán nem akart azokra fe-lelni. Attól tartottam, hogy a felvetett ügyeknek az alispán részéről agyonhallgatása igen éles kifakadásokra adhat jogos tért. Szót kértem tehát és igy szólottam: „A felhozott és ma-gánértesüléscm szerint még több hibás eljárás annak is tulaj-donitható, hogy a tisztviselők előtt a megyék rendezéséről szóló törvény uj levén, annak végrehajtásában sok nehézséggel kell megküzdeniök. Azonban tulajdonítom önmagunknak is;
mi megyei bizottmányi tagok is elmondhatjuk a „mea eulpa"-t, azért, mert az 1870. évi XLII. t.-cz. 43. §-a értelmében a felada-taink közé sorolt ellenőrzést mindeddig nem vettük gyakorlatba.
Ennélfogva indítványozom :
1. Küldjön ki a megye egy bizottságot, a mely vizsgálja jneg ^laposan ugy a központon, mint a járásokban a hivatalos
eljárásokat, jelölje meg az esetleges hibákat és a legczélsze-rübb eljárások érdekében készítsen szabályrendeletet és azt nyújtsa be a legközelebbi közgyűléshez megvitatás, jóváhagyás ós a belügyminiszterhez leendő fölterjesztés végett."
Ezen indítványomat általános helyesléssel fogadták és sürgették az enuntiatiót. A főispánnak sem volt más megjegy-zése, csak az, hogy a törvény értelmében az indítványokat Írásban kell beadni. Én ebben igazat adtam s ott rögtön leir-tani indítványomat és benyújtottam.
A közgyűlés ebben megnyugodva, az interpellatiók felett napirendre tért. Én is ez által megoldva látván az ügyet, mely-ért acl hoc megjelenésemet megígmely-értem volt, haza mentem s a gyűlésre a következő napokon meg sem jelentem.
Négy nap múlva olvastam a Sepsi-Szt.-Györgyön megjelenő lapban, hogy indítványomat azinditványok során újra felolvasták, de a főispán oda nyilatkozott, hogy annak elfogadása sértené az ő scontralis jogát. Ezért elnöki jogánál fogva azt még tárgya-lás alá sem bocsátja, hanem visszautasítja. A hírlapi czikk igy végződött: „Majd meglátjuk, hogy mit szól ehez az in-dítványozó !lí
Bementem Kiinnle ügyvédhez s megkérdeztem, hogy igaz-e, a mi a lapban áll ? Igaz-e, hogy az egyhangúlag elfogadott indítványomat, melylyel a kitörést igyekeztem megelőzni, azért hogy az alispán az interpellatiókra nem akart felelni, a fő-ispán csakugyan visszautasította? Künnle azt felelte, hogy azon a napon ő sem volt jelen a gyűlésben, de hírét hallván ezen elnöki erőszakos eljárásnak, végére járt és meggyőződött, hogy igaz. Tüstént felebbezést irt, mint bizottmányi tag, a sa-ját nevében és azt mint ilyet fogja beadni, ha én, az indítvány-tevő nem felebbeznék. A felebbezés fogalmazványát át is adta elolvasás végett.
Miután átolvastam, kérdezte véleményemet. Azt feleltem, hogy felebbezni fogok s beadom azt záros határidőben, de nem olyan élesen, a minő ez. Hiszen ha egyszerűen rámutatok ezen eljárásra, már ez is elég lesz arra, hogy a hivatalos hatalmi tulkapás kitűnjék és hogy indítványomat a minisztériumból tárgyalás végett visszaküldjék.
Be is adtam még azon napon felebbezéscmet, és
érdek-lődéssel, de némán váriam a belügyminiszter intézkedését. E czélból a közgyűléseken is jelen voltam addig, a mig a fel-sőbb leiratokat tárgyalni szokták. Azonban több hónapig nem érkezett miniszteri leirat a fennforgó ügyben. Több izben hir-lelték a megyeházból, hogy a főispán szokottnál sűrűbben kap elnöki leiratokat, melyeket maga lát el azonnal s csak le-ragasztva adja ki expediálásra. Senki sem tudhatta azután igy, hogy mit tartalmaznak azon leve'ek.
A főispán irányomban mindig szívélyes volt. Én pedig mindig ugy vélekedtem: „Amicus personae, inimucus rei.w
Megjelent egyik közgyűlésünkre Balajti miniszteri taná-csos. A főispán bemutatott minket egymásnak s azután nekem azt mondotta, hogy ma már ne távozzam el ebéd előtt. Én akkor érkeztem ebédre, midőn az asztalok mind el voltak fog-lalva. A főispán hozzám szólott, hogy a mellette ülő minisz-teri tanácsos szomszédságában tartott fel számomra helyet.
Sokat mesélt az ebéd alatt a tanácsosnak a főispáni állás nehézségeilőj. En ahoz nem szóltrm. Mikor ő hallgatott, akkor közömbös tárgyakról beszéltem szomszédunkkal. Ebéd után illemesen elbúcsúzva, ki indultam.
Azonban a főispán hetven éves alispánunkat utánam szalasztva, visszatérni kéretett. Ekkor ezt kérdezte a tanácsos előtt :
„Ugyan miért lettél nekem olyan nagy ellenségem, gye-rekkorűnk óta állandó barátságunk után, a közelebbi időkben ?w
„Erre a kérdésre én is azt kérdezhetem, — mondám — hegy miből gondolható, hogy ellenséged lettem ?u
„No, hát—kérdé —miért forszírozod felebbezésedet olyan nagyon ?"
„En felebbezésem óta — felelém — nem beszéltem sen-kivel, arról nem irtam senkinek. Felebbeztem pedig a közér-dekben, hogy közigazgatásunk akkor többek által hangsúlyo-zott miseriáit simán és csendesen intézhessük cl és megyénk közigazgatását régi jó híréhez méltóvá tegyük."
„Hiszen azt másképen is elintézhetjük, — felelte a fő-ispán, — csak igérd meg nekem, hogy a hol törvényellenes eljárásokat tapasztalsz, azokat velem közölni fogod,"
Megígértem, hogy megteszem ezt is abban a kis körben, a mennyire figyelmem kiterjedhet.
Nemsokára azután egy leirat érkezett a belügyminiszter-től, a melyben felebbezésem visszavételét (?) tudomásul vette.
En a visszavételre addig soha sem gondoltam, arra soha felhiva nem voltam. Azonban resteltem az ügyet tovább üzni-füzni s mai napig sem tudom, hogy honnan vették azt a jelen-tést, mintha én felebbezésemet visszavontam volna.