Visszahuzás által

717. §. Ha az örökhagyó rendelkezését ujabb-nak alkotása nélkül meg akarja szüntetni, azt akár szóval, akár Írásban világosan vissza kell húznia, vagy az okiratot elenyésztetnie.

718. §. A visszahuzás csak oly állapotban tör-ténhetik érvényesen, melyben valaki végakarat nyilvánítására képes. A biróilag tékozlónak nyil-vánított végakaratát érvényesen visszahúzhatja.

a) Világosan.

719: §. A bíróság előtti, vagy biróságkivüli végrendelkezésnek szóbeli visszahuzására annyi s oly tanuk kivántatnak, mint a szóbeli végrendelet érvényességére szükségesek; az írásbelihez pedig, az örökhagyó által sajátkezüleg irt s aláirt, vagy legalább általa és az írásbeli végrendelethez meg-kivántató tanuk által aláirt nyilatkozat.

720. §. Az örökhagyónak azon rendelkezése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt megtiltja a végakaratnak megtámadását, azon esetre, ha a végrendeletnek csak valódisága vagy értelme vétetik kérdés alá, hatállyal sohase bírjon.

. b) Hallgatagul.

721. §. Ki a végrendeletében, vagy fiókvégren-deletében az aláírást keresztülvágja, keresztül-húzza, vagy az egész tartalmat kitörli; azt meg-semmisíti. Ha több egykép hangzó okiratok közi'

M á r k u s : Oaztrá-k Dolar. tvkv. n

162 Végrend, visszavonása. -Lemondás.

csak egy semmisít letett meg, ebből a visszáhuzást következtelni nem lehet.

722. §. Ha az okirat emiitett megsértetései csak véletlenül történtek; vagy ha az okirat el-veszett; a végakarat hatályát nem veszti el; ha különben a véletlenség, a törvénykezési rendtar-tásban meghatározott bizonyító módok által és az okirat tartalma oly módon bizonyittatik be, mikép a szóbeli végrendelkezés bebizonyítandó.

723. §. Ha valamely örökhagyó későbbi delkezést semmisített meg, a korábbi Írásbeli ren-delkezést pedig épen hagyta, a korábbi írásbeli ismét erőre kap. Szóbeli korábbi rendelkezés annál fogva ismét fel nem éled.

c) Vélelmezöleg.

724. §. A hagyomány visszahuzottnak tekin-tetik, ha az örökhagyó a hagyományozott kö-vetelést behajtotta s fölvette; ha a valakinek szánt dolgot elidegenítette s ismét vissza nem kapta;

vagy ha azt akkép változtatta át mássá, hogy a do-log előbbi alakját és előbbi nevét elveszti.

725. §. De ha az adós a követelést maga jó szántából fizette le; ha a hagyomány elidegenitése birói rendelkezésből történt; ha a dolog az örök-hagyó beleegyezése nélkül változtatott át; a hagyo-mány megáll.

Az örökösök lemondása által.

726. §. Ha a hagyatékot sem örökös, sem utónrokos elfogadni nem akarja vagy el nem fogad -halja: n/ rirökjog a törvényes örökösökre száll.

Ezek azonban kötelesek az örökhagyó többi intéz-kedéseit hljesiteni. Ha ezek is lemondanak az örökséről, a hagyományosok aránylag örökösök-nek tekintetörökösök-nek.

V. 6. Kinméra nézvo 1854. aug. 9. ny. p. 121. S.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

A törvényes öröködésről.

A törvényes öröködés esetei.

727. §. Ha az elhunyt érvényes végrendeletet nem hagyott hátra, ha abban nem egész vagyonról rendelkezett; ha* azon személyekről, kiknek a tör-vénynél fogva örökrészt hagyni köteles volt, kellő-leg nem gondoskodott; vagy ha a rendelt örökösök az örökséget el nem fogadhatják, vagy elfogadni nem akarják; a törvényes öröködésnek van egé-szen vagy részben helye. *

728. §. Érvényes végrendelet nem léte eseté-ben a megholtnak egész hagyatéka a törvényes örö-kösökre száll. Ha azonban érvényes végrendelet létezik, azon örökrész jut nekik, mely abban sen-kinek sincs szánva.

V. ö. 554., 556. §j§.

A kötelesrész rövidsége esetevei rendszabály.

729. §. Ha azon személy, kinek az örökhagyó

* a törvénynél fogva örökrészt hagyni köteles volt, valamely végrendelet által rövidséget szenvedett;

a törvény rendeletére hivatkozik, és a következő fejezethez képest őtet illető örökrészt biróilag kö-vetelheti.

Törvényes örökösök: 1. házassági származásbéli rokonok.

730. §. Törvényes örökösök mindenek előtt azok, kik az örökhagyóhoz házassági leszármazás utján a legközelebbi ágbeli rokonok. A rokonsági ágak következő módon határoztatnak meg:

164 Törvényes örökösök.

örökképes ágaik.

731. §. Az első ághoz tartoznak azok, kik az örökhagyó mint törzsökjök alatt egyesülnek, t. i.

annak gyermekei, s ezek utódai.

A második ághoz tartoznak az örökhagyó atyja és anyja, azokkal együtt, kik vele apa és anya alatt egyesülnek u. m. testvérei és ezek utódai.

A harmadik ághoz tartoznak a nagyszülők, a szülők testvéreivel s ezek utódaival együtt.

A negyedik ághoz tartoznak az örökhagyó ős-szülei utódaikkal együtt.

Az ötödik ághoz tartoznak az örökhagyó déd-jei és ükei, azokkal együtt, kik tőlök származnak.

A hatodik ághoz tartoznak az örökhagyó déd-ősei és ükdéd-ősei a tőlük származottakkal e<*vütt.

1. ág: a gyermekek.

732. §. Ha az örökhagyónak első izbeli házas-sági gyermekei vannak, ezekre száll az egész örök-ség; akár férfi, akár nőneműek legyenek, akár az örökhagyó éltében, akár holta után születtek. Több gyermekek közt az örökség számok szerint egyenlő részekben oszlik fel. Még élő gyermekeiktől uno-kák, s a még élő unokáiktóli ősunokák nem bírnak öröklési joggal.

733. §. Ha az örökhagyónak valamely gyer-meke előtte halt meg, és attól egy vagy több uno-kák léteznek; azon rész, mely a megholt gyerme-ket illette volna, ezen maga után hagyott unokára egészen, vagy a több unokákra egyenlő részekben száll. Ha ezen unokák közül egy szintén meghalt, s maga utáni ősunokákat hagyott; a meghalt uno-kának része hasonlókép az ősunokák között egyen-lően osztatik föl. Ha ezen unokák közül egy

szin-*én meghalt, s maga utáni ősunokákat hagyott;

a meghalt unokának része hasonlókép az ősunokák között egyenlően osztatik föl. Ha valamely örökha-gyónak még távolabbi utódai léteznek, az osztály aránylag a most felállított rendszabály szerint vi-tetik véghez.

734. §. Ily módon az örökség nem csak akkor osztatik fel, ha elhalt gyermekektőli unokák még élő gyermekekkel; vagy az örökhagyó távolabbi utódai annak közelebbi utódaival jönnek össze;

hanem akkor is, ha az örökség csupán több gyer-mekektőli unokák, vagy több unokáktóli ősunokák között osztandó fel. A mindegyik gyermek után maradt unokák és mindegyik unoka után maradt ősunokák tehát, akár sokan, akár kevesen legye-nek, soha sem kaphatnak sem többet, sem keveseb-bet, mint az elhalt gyermek, vagy elhalt unoka kapna, ha életben maradt volna.