Általános polgári törvénykönyv
HETEDIK FEJEZET
3. A lakás szolgalma
521. §. A lakási szolgalom azon jog, miszerint valamely háznak lakhaló részei saját szükségre használhatók. Az tehát a lakház használásának szol-galma. De ha valakinek a ház minden lakható ré-szei az állag kímélése mellett korlátlan élvezetre en-gedtetnek át; ez a lakház haszonélvezése. Ehhez ké-pest alkalmazandók a fennebb foglalt rendszabá-lyok a jogositott és tulajdonos közti jogviszonyra.
522. §. Minden esetben megtartja a tulajdonos azon jogot, hogy a ház mindazon részeiről, melyek a sajátképpeni lakásához nem tartoznak, rendelkez-hessék; a házára szükséges felügyelést sem szabad neki neheziteni.
Szolgalmak iránti kereset jog.
523. §. A szolgalmakra nézve kétféle kereset-jognak van helye. Vagy a tulajdonos ellen követ el-tethetik a szolgalmi jog; vagy a tulajdonos emelhet valamely szolgalmi bitorlása miatt panaszt. Az első esetben felperes a szolgalom szerzését, vagy legalább annak, mint dologbani jognak, birtokát; a második esetben a szorgalomnak az ő dolgábani bi-torlását tartozik bebizonyítani.
V. ö. 324. §.; 1881 : LIX. t.-cz. 6. $.; 1893 : XVIII. t.-cx.
t. §. 2. p., 1907 : XVII. t.-cz; 1881 : LX. t.-cz. 1907. §.
A szolgalmak elenyészte. Közönségesen.
524- §. A szolgalmak közönségesen ugyanazon módokon enyésznek el, melyek által, a harmadik rész, harmadik és negyedik fejezete szerint, a jogok és kötelezettségek általában megszüntetnek.
V. ö. 483., 520. §§.
122 Lakás szolgalma.
Különös rendelkezés azok elenyésztésénél;
a) a szolgalmi vagy uralgó telek elveszte.
525. §. A szolgalmi vagy uralgó telek elveszte megállítja ugyan a szolgalmat; de mihelyt a telek vagy épület ismét az előbbi állapotba helyeztetik, a szolgalom visszanyeri előbbi erejét.
V. ö. 1447. §.
b) Egyesítés által.
526. §. Ha a szolgalmi és uralgó földnek tu-lajdona egy személyben egyesittetik, a szolgalom magától megszűnik. De ha utóbb ezen egyesitett földek valamelyike ismét elidegenittetik, anélkül, hogy időközben a szolgalom a nyilvánkönyvekben kitöröltetett volna, az uralgó föld uj birtokosa jogo-sítva van a szolgalom gyakorlatba vételére.
V . ö. 1445., 1446. §•§.
c) Idomulás által.
527. §. Ha annak, ki a szolgalmat létesítette, csupán ideiglenes joga vagy azon idö, melyre az szorítva volt, a szolgalom birlalója előtt nyilván-könyvekből vagy más módon tudva lehetett; ezen idő elmultával a szolgalom magától megszűnik.
V. ö. 329., 338., 468. §§.
528. §. Azon szolgalom, mely valakinek addig engedtetik, mig egy harmadik bizonyos kort elér, csak a meghatározott időben enyészik el, habár a harmadik azon kor előtt elhalt volna is.
Különösen a személyes szolgalmak elenyészte.
529. §. Személyes szolgalmak a halállal meg-szűnnek. Ha az örökösökre világosan kiterjesztet-nek; kétség esetében ez alatt csat az első törvényes örökösök értetnek. De valamely családnak engedett
"tg annak minden tagjaira átmegy. Valamely
köz-ség, vagy más erkölcsi személy által szerzett szemé-lyes szolgalom addig tart, mig azon erkölcsi sze-mély fönnáll.
V. ö. 40., 730—759. §§.; erd. tkvi rdts. 54/a. §.; 1893.
febr. 15. 44,987/92. sz. I. M. rend. 6. §.; 1886 : XXIX. t.-cz.
76. §. 5. p.; 1888. évi 3834. sz. I. M. rend. 8. §.
Állandó járadékokrai nem alkalmazhatás.
530. §. Állandó évi járadékok nem személyes szolgalmak és igy természetüknél fogva, minden Utódokra átbocsáthatók.
V. ö. 1248. §.; 1881 : LX. t.-cz. 130. 190. §§.
NYOLCZADIK FEJEZET.
Az örök jogról.
Hagyaték.
531. §. Valamely elhalt jogainak és kötelezett-ségeinek összessége, amennyiben azok nem csupán személyes viszonyokon alapulnak, az ő hagyatéká-nak hivatik.
örökjog és örökség.
532. §. Azon kirekesztő jog, miszerint az e^ész hagyaték vagy annak az egészre vonatkozó meg-batározott része (péld. fele, harmada) birtokba ve-hető, örökjognak neveztetik. Ez oly dologbani jog, mely mindenki ellen, ki a hagyatékot magának akarja tulajdonítani, hatályos. Az, kit az örökjog illet, örökösöknek s a hagyaték az örökösökre nézve örökségnek neveztetik.
örök jog czime.
533. §. Az örökség az örökhagyónak törvényes rendszabály szerint nyilvánított akaratán; valamely törvény szerint megengedhető örökszerződésen (602.
§•) vagy a törvényen alapul.
124 Az örök jogról. Hagyaték.
534. §. Az örökjognak emiitett három neme egymás mellett is megállhat; ugy, hogy egyik örö-köst valamely az egészre vonatkozólag meghatáro-zott rész végrendeletnél, másikat szerződésnél, a harmadikat törvénynél fogva illessen.
örökség és hagyomány közti különbség.
535. §. Ha valakinek nem oly örökrész, mely az egész hagyatékra vonatkozik, hanem csak vala-mely egyes dolog; bizonyos nemből egy vagy több dolgok; pénzösszeg vagy jog szánatik; a szánomány, habár annak értéke a hagyaték legnagyobb részét tenné is, hagyománynak (legatum) neveztetik s az, kinek az hagyatott, nem minit örökös, hanem csak mint hagyományos (legatarius) tekintendő.
Az örökösödés kinyiltának időpontja.
536. §. Az örökjog csak az örökhagyó halála után áll be. Ha valamely vélt örökös az örökhagyó előtt hal meg, a még el nem nyert örökjogot nem is bocsáthatta át örököseire.
537. §. Ha az örökös az örökhagyót túlélte;
az örök jog az örökség átvétele előtt is, miiit más szabadon elörökithető jogok, átszáll annak örökö-seire; hacsak lemondás által, vagy más módon még meg nem szűnt.
öröklési képesség.
538. §. Ki vagyon-szerzésre jogosítva van, az rendszerint örökölhet is. Ha valaki a szerzési jogról általában, vagy valamely meghatározott örökségről érvényesen lemondott; ez által vagy az örök jogot általában, vagy valamely meghatározott örökségrei jogát vesztette el.
V. ö. 551., 612., 707., §§. — A méhmagzatról v. ö.
*877 : XX. t.-cz. 30. §., 1894 : XVI. t.-cz. 128. §. 3. és 4. bek.
539- §. Mennyire képesek örökleni egyházi községek vagy azoknak tagjai, a közrendtartási rendszabályok határozzák meg.
V. ö. 1715 : LXXI. t.-cz.
A nemképesség okai.
540. §. Ki az örökhagyót, annak gyermekeit, szüléit, vagy házastársát gonosz szándékkal becsü-letében, testében vagy vagyonában annyira megsér-tette, vagy sérteni törekedett, hogy ellene hivatal-ból, vagy a sértett kivánatára, a büntető törvények szerint eljárásának helye lehet; az az örök jogra mindaddig érdemetlen, mig a körülményekből ki nem vehető, hogy neki az örökhagyó megbocsát.
541- §. Annak utódai, ki magát az örökjogra érdemet]enité, ha ez utóbbi az örökhagyó előtt halt el, nem zárat vák ki az örök jogból.
542. §. Ki az örökhagyót végrendelet tételére kény szeritette, vagy csalfán rávette, végrendelete té-telében vagy megváltoztatásában akadályozta, vagy
•az általa már készített végrendeletet elsikkasztotta, az örökjogból kizáratik és egy harmadiknak ez ál-tal okozott minden kárért felelős marad.
543. §. Azon személyek, kik a házasságtörést vagy vérfertőzetet biróilag megvallottak, vagy kikre az bebizonyult, egymás között, a végrendeleti örök-jogból kizáratnák.
[544. §. mennyibon vesztik el az örökjogot azon bel-földiek, kik hazájokat, vagy a hadi szolgálatot rendes enge-delem nélkül elhagyták, a közrendtartási rendeletek határoz-zák meg.]
Ez a §. már nincs hatályban; v. Ö. 1879 : L. t.-ez (a magyar állampolgárságról) 31. §.: 1889 : VI. t.-cz. (véderő tv.) 45. §. V. ö. a katonai Btk.-nek a katonai szökevényekre vonatkozó 208. §. c.) p.
Mely időpont szerint kell az öröklési képességet megítélni.
545. §. Az öröklési képesség csak az örökösö-dés valóságos kinyiltának időpontja szerint
határoz-Az örökség elfogadásának hatálya.
Eathatik meg. Ezen időpont rendszerint az örök-hagyónak halála. (703.)
546, §. Kés6l)b nyert öröklési képesség nem ad jogGl arra, hogy másoktól az élvonassék, mi már jogszerűen rajok szállott.
Az örökség elfogadásának hatálya.
547- §. Az örökös, mihelyt az örökséget elfő-garil-a. arra nézve az örökhagyót képviseli. Másnak irányában mind a kettő egy személynek tar tátik.
Az örökösnek elfogadása előtt a hagyaték ugy te-kintcíik, mintha még a megholt birtokában volna.
V\ B; 1894 : XVI. t.-cz. az örökl. eljárásról) Fiúméra ii''/.v.' v. U. 1854. aug. 9. ny. par. (örök. elj.) 43—48., 71.,
?*., 129,, 145., 146. §§.
A* optkv. 5Í7. §-a értelmében az örökös, mihelyt az Hrfik&ígüt elfogadta, arra nézve az örökhagyót képviselvén, n ha^yjiti'k feletti rendelkezés is, amennyiben azt egyéb okok nt'iTi tfátoják, az örökösök, és amennyiben az örökösök fOtabeli vannak, őket együttesen illeti meg; az optkv. 810. §-a i ez a rendelkezés nekik a hagyatékátadó végzés Í'MTIIJI-/.!•;• niti meghozatala előtt is örökrészük arányában
át-hld. «\ 903. jan. 27. I. a. 465/1902.)
AK ilrökös nem tekinthető harmadik jóhiszemű szo-ynik, hanem az optkv. 547. §-a szerint, harmadik szemé-lyek írjiuyrthan az örökhagyóval egy személynek veendő. (C.
BSL jiui. & 5191/84.)
546- §- Azon kötelezettségeket, melyCket az őiökha^yő vagyonából tartozott volna teljesüeni, örököse veszi át. A törvényszabta büntetések, me-íyékben ÍI megholt még el nem marasztaltatott, az örökösre át nem mennek.
540t §. Az örökségen fekvő terhekhez tartoz-nak, ti helybeli szokáshoz, a megholtnak állásához és vagyunához mért temetési költségek is.
550- §. Több örökösök közös örök jogokra nézve egy személynek tekintetnek. Ezen minőségben az örőksúgnek birói átadása előtt egyetemleg (in so-lidum) kezeskednek. Mennyiben tartoznak a meg-íörtent átadás után is felelni, az örökség
birtokba-Helérő] szóló fejezetben határoztatik meg.
Az örökjogróli lemondás.
551. §, Ki örö'kjogáról maga érvényesen ren-delkezhetik, jogositva van arról előre le is mondani.
Az ily lemondás az utódokra is kihat.
V. ö. 560., 562.., 632., 726., 1008. §§.; csodtörv. 28., 160.
§§.; 187T: XX. t.-cz. 20., 113. §§. ut. bak.; házasfelek tek. v.
ö. 1886 : VII. t.-cz. 23. §. b) p.
KILENCZEDIK FEJEZET.
A végakarat nyilvánításáról általában és a végren-deletekről különösen.
A végakarat nyilvánítása.
552. §. Azon rendelkezés, melynél fogva vala-mely örökhagyó vagyonát vagy annak egy részét, egy vagy több személynek, visszavonhatólag, halála esetére átengedi, végakarat nyilvánításának hivatik.
Kellékek: 1. belső alak.
553. §. Ha valamely végrendelkezésben örökös neveztetik, végrendeletnek (testamentum); ha ne-dig csak más intézkedéseket foglal magában, fiók-végrendeletnek (codicillus) hivatik.
Az örökség kiosztása: a) ha csak egy örökös.
554. §. Ha az örökhagyó egyetlen örököst a nélkül, hogy őt a hagyaték egy részépe szorította volna, határozatlanul nevezett: ez az egész hagya-tékot megkapja. De ha az egyetlen örökösnek csak egy, az egészre vonatkozólag meghatározott örökrész szabatott ki, a többi részek a törvényes örökösök-nek jutnak.
b) Ha többen osztály nélkül.
555. §. Ha az osztály szabályzása nélkül több örökösök neveztettek, egyenlő részékben osztoznak
128 Végrendelet.
c) Ha mindnyájan meghatározott részekben.
556. §. Ha több örökösök neveztettek, még pe-dig mindnyájan meghatározott örökrészekkel, me-lyek azonban az egészet ki nem merítik, a többi ré-szelt a törvényes örökösöknek jutnak. De ha az örökhagyó az örökösöket az egész hagyatékra ne-vezte, a törvényes örökösök semmit sem igényelhet-nek, habár az az összegek felszámításában, vagy az örökrészek elősorolásában valamit elmellőzött volna is.
d) Ha némelyek részekkel, mások részek nélkül ne-veztetvék.
557. §. Ha több kinevezett örökös közül néme-lyeknek egy meghatározott rész (péld. harmadrész, hatodrész), másoknak pedig semmi meghatározott rész nincs kiszabva, ezek a többi hagyatékot egyenlő részékben kapják.
558. §. Ha semmi sem marad fenn, vala-mennyi meghatározott részekből a határozatlanul nevezett örökös részére aránylag annyi vonandó le, hogy egyenlő részt kapjon azzal, kinek legkevesebb volt szánva. Ha az örökösök részei egyenlők, a ha-tározatlanul nevezett örökösöknek annyit tartoznak átengedni, hogy ez velők egyenlő részt nyerjen.
Minden más eset ékben, hol az örökhagyó a számi-tásban megtévedt, az osztályt oly móddal kell esz-közölni, miszerint az örökhagyónak akarata az egészre nézve nyilvánitott arányokhoz képest, a le-het ségíig teljes itt ess ék.
Mely örökösök tekintetnek egy személynek.
559. §. Ha a kinevezett örökösök között olyan személyek jönnek össze, kik közül némelyek a tör-vényes öröklésnél a többiek irányában egy személy-nek tekintendők (pld. a fivér gyermekei az örök-hagyó fivére irányában); ezek a végrendeletbőli
osz-tálynál is csak egy 'személynek nézetnek. Valamely testület, község vagy gyülekezet (pld. a szegények), mindenkor csak egy személynek számittatnak.
V. ö. 651., 761. §§.
Növedék joga.
560. §. Ha valamennyi örökösök, részeik meg-határozása nélkül, vagy az egyenlő osztálynak álta-lános kifejezésével neveztetnek örökösül és valame-lyik az örökösök közül örökjogával nem élhet, vagy élni nem akar, a megürült rész a többi kinevezett örökösökre száll.
561. §. Ha egy vagy több örökös, az örökrész meghatározásával, egy másik vagy többen pedig a nélkül vannak nevezve; a megürült rész csupán a meghatározatlanul nevezett egy vagy több örökösök-nek növekedik.
562. §. A meghatározva nevezett örököst a nö-vedékjog semmi esetben sem illeti. Ha tehát határozatlanul nevezett örökös nincs hátra, a meg-ürült örökrész nem a még fenlevő, meghatározott örökséggel nevezett, hanem a törvényes örökösre száll.
563. §. Ki a megürült örökrészt kapja, a vele járó terheket is átveszi, amennyiben azok a kine-vezett örökös személyes cselekményeire nem szo-ritvák.
564. §. Az örökhagyónak magának kell az örököst kinevezni; annak kinevezését egy harmadik határozatára nem bizhatja.
A nyilvánítás megfontolt, határozott és szabad legyen.
565. §. Az örkhagyó akaratának meghatáro-zottan, nemcsak valamely elébe terjesztett javas-lat igenlése által, teljes eszméleti állapotban, meg-fontolással és komolysággal, kényszerítéstől, c?
M á r k u s : Osztrák polg. tvkv.
130 Végrendelkező képesség.
lástól és lényeges tévedéstől szabadon kell nyilvá-níttatni.
V. ö. a végrendeletek stb. külső alakjáról szóló 1876 : XVI. t.-cz. 15. §.
A végrendelkezési nem képesség okai: í. Eszmélet hiánya.
566. §. Ha bebizonyittatik, hogy a nyilváni-,tás dühöngés, őrültség, Ikábaság vagy részegség állapotában történt, ugy az érvénytelen.
567. §. Ha az állittatik, hogy az örökhagyó, ki eszének használatát elvesztette, a végrendelke-zéskor teljes eszmélettel birt, ezen állítás műértők, vagy felsőbbségi személyeik által, kik az örökhagyó-nak elmeállapotát pontosan megvizsgállak, vagy más biztos bizonyítékok által kétségen kávül teendő.