Mivel a virtuális környezetek eltérő technológiai háttérre épülnek, nem beszélhetünk általánosságban az egyenlő esélyű hozzáférést támogató megoldásokról, azokat a konkrét környezetekre vonatkozóan vizsgálhatjuk meg.
A SecondLife környezethez kifejlesztett TextSL10 nevű parancsalapú, webes felület a gyengénlátó, illetve vak felhasználóknak teszi lehetővé a környezet használatát. A környezettel való interakció a kiadott parancsok segítségével történik, a visszajelzést pedig szintén szöveges formában kapjuk. A parancsok egy része a virtuális térben történő felfedezéssel, navigációval kapcsolatos (move, teleport, describe, where), mások a kommunikációt (pl. say, mute), interakció (pl. sit on, touch) segítik, illetve a segítségkérésre vonatkoznak (pl. help, tutorial). Például a "describe" parancsot kiadva értesülhetünk a közelünkben lévő objektumokról és avatárokról. Ha egy objektumra le akarunk ülni, akkor a "sit on objektumnév" parancsot kell kiadnunk. A University of Nevada fejlesztőinek fő prioritása az volt, hogy a kommunikációt és interakciót segítsék, ezért egyelőre a parancsok között nem találunk olyat, amellyel a felhasználó tartalmat tudna létrehozni. A fejlesztők szerint az objektumok feltérképezését nehezíti, hogy nem áll rendelkezésre a környezetben elegendő metainformáció az objektumok tulajdonságainak leírására (Folmer, 2009), így szükséges a metainformációk gazdagítása.
10 http://textsl.org/
123
Az IBM AbilityLab VW AUI11 (Virtual Worlds Accessible User Interface) fejlesztése szintén a vak felhasználók igényeit hivatott kiszolgálni. Ebben az esetben egy a Firefox böngészőbe telepíthető bővítmény segítségével történik a SecondLife környezettel való kommunikáció, az IBM szerverének közbeiktatásával. A módszer tehát egy hagyományos webböngésző segítségével teszi lehetővé a virtuális környezetben történő interakciókat úgy, hogy a felület billentyűzettel is használható és együttműködik a képernyőolvasó szoftverekkel.
A Metabolt12 nevű nyílt forráskódú kliensalkalmazás szintén szöveges elérést biztosít a felhasználók számára, együttműködve a népszerű képernyőolvasó programokkal. Az alkalmazás már több mint 200 ezres felhasználói bázissal büszkélkedik. Ezen alkalmazás előnye, hogy az avatárunk beállításait is módosíthatjuk (pl. animáció), fejlett objektumkezelési lehetőségeket tartalmaz, kereshető térképet biztosít a felhasználónak, és megkönnyíti a barátokkal, csoportokkal történő kommunikációt.
A SecondLife, illetve OpenSim virtuális környezetekhez – az Open Source Accessible 3D Virtual Learning Platform projekt keretében – kifejlesztésre került az AccessGlobe13 nevű megjelenítő. Ennek tervezése és implementálása során igyekeztek figyelembe venni a fogyatékossággal élő, illetve IKT szempontból hátrányos helyzetű felhasználók igényeit.
Wood (2010) publikációjában sorra veszi a SecondLife környezetben tapasztalt akadálymentességi hibákat, majd bemutatja azt a fejlesztést, amelynek eredményeképpen a hibák nagy részét sikerült kiküszöbölni. A környezetben a következő akadálymentességi hibákat azonosították:
A bejelentkezési képernyő, valamint az azonnali üzenetküldés (chat) funkció nem akadálymentes a képernyőolvasó programot használók számára.
A SecondLife kliensalkalmazás nem akadálymentes a képernyőolvasó programot használók számára, valamint csak korlátozottan használható az alternatív beviteli eszközöket használók számára.
11 http://ibm.co/KLgV6b
12 http://www.metabolt.net/
13 http://bit.ly/1bjXS9q
124
A felhasználók által generált tartalmak nem érhetőek el a gyengénlátó, vak felhasználók számára.
Az egyes linkek (választási lehetőségek) bejárási útvonala nem logikus, ami megnehezíti a billentyűzetet használó felhasználók dolgát.
Az avatárok közti kommunikáció esetén nem biztosított a hang alapú üzenet funkció, és lehetővé kell tenni azt, hogy a felhasználók szöveges formában is értesüljenek a közelükben lévő más avatárokról, szöveges lista formájában.
Az objektumok elhelyezésénél lehetővé kell tenni, hogy azoknak deskriptív címkét (alternatív szöveget) lehessen adni, illetve biztosítani kell a hosszabb leírás megadásának lehetőségét.
A videók esetén nem megoldott a videófelirat szinkronizált lejátszása.
A hangállományok esetén biztosítani kell a szöveges leírás megadását.
A fejlesztés során két fő komponens került kialakításra:
1. Az AccessGlobe keretrendszerbe integrált szövegfelolvasó rendszer, amely kiegészült azon vezérlőkkel, amelyek az alkalmazást immáron képernyőolvasó programok által is használhatóvá teszi.
2. A kliens alkalmazás fejlesztése mellett kialakításra került egy olyan Web 2.0-s portál, amely – azon felhasználók számára, akik a 3D-s környezetet nem képesek használni – alternatívát biztosít azzal, hogy a főbb funkciókat webportál funkciókkal helyettesíti.
A portál kialakításánál ügyeltek arra, hogy az mobil eszközök segítségével is elérhető legyen (Wood, 2010).
125
4. ábra: Az AccessGlobe alkalmazás képernyőképe14
Láthatjuk tehát, hogy több felfogás is tetten érhető az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítását tekintve. Egyes megoldások alternatív, sok esetben butított funkcionalitású felületet biztosítanak a fogyatékossággal élő felhasználók számára, de vannak olyan fejlesztések is, amelyek magát a kliensalkalmazást próbálják széles körben használhatóvá tenni.
Emellett érdemes megemlítenünk azon megoldásokat is, amelyek a valós világunkban alkalmazott megoldásokat próbálják a virtuális környezetre adaptálni. Ha a vak emberek közlekedését, térbeli tájékozódását segítheti egy vakvezető kutya, akkor miért ne lehetne a virtuális környezetben virtuális vakvezető kutyát igénybe venni a tájékozódáshoz? A Virtual Guidedog Project során kifejlesztett vakvezető kutya (Max) a TTS (Text To Speech) moduljának segítségével képes a szöveges információt beszéddé alakítani, hasznos visszajelzéseket ad az avatárt körülvevő környezetről, illetve képes a felhasználót a kiválasztott helyszínre navigálni.
14 Forrás: http://bit.ly/1jE8BkG
126
5. ábra: Virtuális vakvezető kutya a SecondLife környezetben15
A virtuális térben való navigációt a haptikus visszajelzést lehetővé tévő megoldások is segíthetik. M. de Pascale et al. (2008) olyan – a SecondLife környezethez kapcsolódó – fejlesztésről számolnak be, amelynek eredményeként létrejött a Blind Walk, illetve Blind Vision modul, amely egymástól függetlenül, de együtt is használhatóak. Az avatár vezérlése például egy erő-visszacsatolásos (force-feedback) botkormány segítségével történhet, az objektumokkal történő találkozást/ütközést az eszköz jelzi. A Blind Vision modul használatához haptikus interfész szükséges, ez egyfajta szonárként funkcionál, ahol a tárgyak közelsége, jellege különböző frekvenciájú rezgéseket közvetít a felhasználó számára.
6. ábra: Haptikus eszköz is segítheti a vak felhasználók navigációját16
15 Forrás: http://bit.ly/LK9rAs
16 Forrás: http://bit.ly/1eEV22O
127
Evett et al. (2008) tanulmányukban kifejtik, hogy a vak felhasználók virtuális térben történő tájékozódását akár a Nintendo Wii vezérlőjének használatával is segíteni lehet, amely nem csak haptikus, hanem auditív visszajelzésre is képes, így szélesebb körű visszajelzésre adhat lehetőséget.
A Virtuális környezetekben zajló tevékenységekben való részvételt a mozgásukban korlátozott, vagy mozgásképtelen felhasználók számára megkönnyíthetik az agy-számítógép interfészek (BCI: brain–computer interface), amelyek lehetővé teszik a számítógép gondolattal történő irányítását. Az ezt támogató hardver eszközök már a piacon is megvásárolhatók, így a közeljövőben akár általánossá is válhat, hogy virtuális környezetek nyílt forráskódú kliens alkalmazásait ezen eszközök használatára is felkészítik.
A fenti példákban főleg a nagy felhasználói bázissal rendelkező SecondLife és OpenSim környezetekről esett szó. Az ELTE Informatikai Karán a Teleplace technológián alapuló, OpenQwaq nyílt forráskódú alkalmazást is használjuk virtuális környezetek létrehozására.
Ezen környezet esetén – a szakirodalmi kutatások alapján – még nem beszélhetünk olyan kliens alkalmazásról, amely az akadálymentes hozzáférhetőséget támogatná, viszont az OpenQwaq rendszer már eleve oly módon került kifejlesztésre, hogy a funkciók egy része elérhető webportálon történő bejelentkezés útján, így például webböngészőben elérhető felületen nyomon lehet követni, hogy ki, milyen állományokat töltött fel.
Azonban ebben az esetben sok olyan funkció fejlesztése lenne még szükséges (alternatív, szöveges leírások megadásának lehetősége, a virtuális térben történő kommunikáció alternatív kiváltása), hogy a felület legalább WCAG 2.0 "A" szintű akadálymentességéről beszélhessünk.